Egy cikk

John Richard készített interjút a reformer szenátorral,ami az egyetlen hivatalos forrás a kb. 1 hónapja történt Lynwoodi gyűlésnek.

J.R:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Még mielőtt rátérnénk a Lynwoodi eseményekre,muszáj megkérdeznem,hogy mit gondol a mid-term election eredményeiről?

A.T.: Úgy vélem itt az idő,hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. A Reform Párt története során először párt szinten is vereséget szenvedett,mégis csak egy vezetőnek volt gerince felelőséget válalni a történteket. Véleményem szerint a vezetőségnek teljes vagy majdnem teljes megújulásra van szüksége. Egyszerűen egy ilyen történelme vereséget nem lehet félválról venni. Sok helyen azért vesztettünk,mert nem indítottunk jelöltet,máshol meg azért,mert a párt egyszerűen megfúrta azoknak a kampányát akik nem az mainstream részbe tartoznak. Ilyen téren maximálisan igaza van René Westnek aki azt mondta,hogy:" A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből." Én ezt annyival egészíteném ki,hogy nem csak a párt déli konzervatívait,de amblokk a párt jobboldali tömörülését az ún"szociális-konzervatívokat" nem hagyják érvényesülni,érthetetlen okokból. Pedig mi képviseljük azokat az alapokat,amikre 1946-ban felhúztuk a pártot,nem Quentin Archer vagy Geore Lee. 

J.R.: Szóval Ön szerint a párt eltávolodott a régi értékeitől?

A.T.: Ezt így teljes egészében nem jelenteném ki,csak annyit mondanék,hogy Wright alelnök távozása után a párt elkezdett balra tolódni,és egyes emberek a vezetésből felültek erre a vonatra. Azért,mert George Taylornak az apró balra tolódás manővere bagyon bejött 1950-ben,nem azt jelenti,hogy 1956-ra már nem kell megfeleni a konzervatív szavazóknak,mert ők úgyis ránk szavazznak. Ahogyan láttuk ez nem így van. Az elmúlt 4 év eseményeinek hála,egyes helyeken már jobban elhitték a választók a progresszív jelöltnek,hogy ő a konzervatív,és a reformer a liberális. Egyszerűen erre nincsenek szavak. Nem is csodálom,hogy Mr.Wright visszavonult. Szerintem ebbe a jelenlegi Reform Pártba be se lépne.

J.R.: És van magának vagy a többi markásan konzervatív politikusnak elképzelése arra,hogy min kéne változtatni 1958-ra vagy 1960-ra?

A.T.: A vezetőség cseréje az egyetlen megoldás. Olyan vezetőket kell választanunk,akikről az emberek elhiszik,hogy valódi konzervatívok,nem pedig hitelt vesztett a politikai palettán össze-vissza balettozó,megalkuvó emberek. Ed Glover eddigi elnöksége katasztrofális. A Legfelső Bíróság továbbra is működés képtelen,ez pedig komolyan fenyegeti a 3.hatalmi ág,az igazságszolgáltatás avagy a bírói hatalom rendeltetésszerű működését. De látta,hogy rajtam kívül ezt bárki más szóvá tegye? Nem. Tudja mi van? Hatalmas lapítás. Mivel ez egy hatalmas támadási lehetőség lenni,de ezt a támadást nem tudják megindítani azok a szenátoraink,akik az elmúlt években asszisztáltak ehhez a lapításhoz,hiszen ez a hullám őket is elsodorná,de legalább összevizezné őket. Jómagam akárhányszor felhozzom ezt,a párt vezetőség annyit mond,hogy jelenleg is folynak a tárgyalások az új főbíró jelölt személyéről. Félnek attól,hogy vizesek lesznek.  És bizony ennek a hecce-huccának mi lettünk a vesztesei. Tavaly még 30 szenátorunk düböröghetett volna a President Palace ajtaján,most csak 27. Egyszerűen Ed Glover hülyére vette a vele tárgyaló reformereket. A többi alku,amit kicsikartunk szintén pocsék volt. Nekünk volt masszív többségünk a Kongresszusban,mégis alig vittünk át érdemi kezdeményezéseket. A Progresszívek 6 évvel ezelőtt felismerték,hogy Cliff Bedroommal és bandájával soha a büdös életben nem fognak itt kormányra kerülni,szóval Bedroom helyett eladhatóbb arcokat húztak elő a zsákból,és láss csodát bevált nekik. Ettől függetlenül Bedroom továbbra is a háttérből irányítja a pártot,de ezt már nagyon elrejtik,annyirra,hogy az átlag szavazónak ez már fel se tűnnik,csupán azoknak akik velük vannak összezárva a Kongresszus falain belül.  Nekünk is ezt a példát kéne követni,azzal különbséggel,hogy nekünk nem kell olyan ember,aki a háttérből irányít.

J.R.: Látt bíztató jeleket a jövőre nézve?

A.T.: Bob Sinder házelnökké való jelölése,és a képviselőink azon kijelentése,hogy: "a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig." Ezek mind-mind nagyon szép elképzelések,de mondani nem elég,bízonyítsák is. Bob Sinder jelölése egyébként egy közös döntés volt,Mr.Sinder egy nagyon tapasztalt és remek ember,egyébként számos valódi konzervatív jelölttel is beszélgetet,akik elfogadhatónak találták a személyét. Egyébként a petersoni képviselőink már nagyban dolgoznak,és komoly eredményeket értek el Marcus Kane kormányzónál. Visszont nem elég cak a képviselőink hozzáálását megváltoztatni. Ha az almán rothadás van,azt teljesen ki kell vágni. Lehet,hogy ez a hasonlat kissé durva,de,mint mondtamn,ha valamikor most nincs helye az udvariaskodásnak és a PC világának. Csak úgy lendülhetünk túl ezen a helyzeten,ha mindenki szemébe mondjuk a teljes igazságot. Szóval visszatérve. A szenátusi brigádunknak is meg kell változna,ehhez pedig nem jók azok az alakok,akik eddig Stuart Hoyttal kötötték a különböző megalkuvásokat. Minden csókost le kell váltani,éppen ezért jelöltettem magamat a Szenátusi Kampoánybizottságunk vezetőjének.  Ha pártnak van essze és tényleg meg akar változni,akor visszaadják régi pozíciómat. Illetve Stuart Hoyt tartozik egy komoly magyarázattal a napokban elkövetett Szenátusi pingvin tánca után.  Stuart maga se tudja,hogy mit akar,mégis neki kéne vezetnie rengeteg szenátort. Mondjuk mostmár csak 27-t,de ha így folytatja be esünk 20 alá,akkor talán megbírkozik a feladattal.

J.R.: Mit gondol az elnökjelöltség kérdésében,mennyirre komoly szembe állások lesznek?

A.T.: Szerintem annyirra komolyak,mint 1946-ban,vagy még komolyabbak. Akik a vezetőségbe vannak,valószínűleg megpróbálják menteni magukat,és vagy személyesen indulnak el,vagy egy lekötelezettüket indítják. Visszont azt most közlöm,hogy a szociális-konzervatív ideológia követői nem fogják a nevüket adni egy számukra válalhatatlan és egyébként totálisan esélytelen jelölt mellé. 1946-ban kialakult erő-egyensúly a Taylor-Wright páros. Ezt az egyensúlyt kéne most megtalálunk. Emellett megjegyzem,hogy jelenleg év vagyok az egyetlen olyan aktív reformer aki nyert megyéket és elektorokat elnökválasztáson,méghozzá nem is keveset,hiszen történelmi szoros összecsapáson vesztettem,köszönhetően azoknak akik meglékelték az elnök választási hajónkat. Itt első sorban azokra gondolok,akik árulóként a Progresszív Párt gyűlésére mentek el. 

J.R.: Tehát komolyan tervezi,hogy elindul a reformer primary-n?

A.T.:Ezt jelenleg nem jelenteném ki. Igaz pár éve se gondoltam volna,hogy egy hajszájnyival maraduk alul egy elnökválasztásom.  Mardjuk annyibban,hogy gondolkodom rajtam. Ha jönn egy számomra is elfogadható jelölt,aki egyébként még esélyes is,vissza lépek a javára,vagy vállalok mellette alelnökjelöltséget,vagy őt jelölöm az alelnökömnek,egyszóval közösséget vállalok vele,azt,hogy milyen formában azt majd a jövő eldönti. Viszont rengeteg ember van,akik mögé biztosan nem állok és állunk be. Egyenlőre ezeket a neveket megtartanánk magunkat,deha elindulnak a primary-n,bizony nem lesz melegfogadtatásban részük.

J.R.:Hogyha az elképzelésük,miszerint a Reform Pártnak vissza kell térni gyökereihez és vissza kell állítani az erő-egyensúlyt,ami a Taylor-Wright időszakban volt jelen,megbiknának,akkor tervezeik,hogy kilépnek a pártból,ne talán új pártot alapítanak?

A.T.: Jelenleg ez az ötlet fel se merült. Mi optimisták vagyunk és bízzunk a többiek józan észében. Emellett,ha valakinek el kéne hagynia a pártot,azok nem mi vagyunk. Tudja én úgy gondolok a pártra,mint egy nagy családra. Vannak olyan rokonok,akiket jobban szeretünk és vannak akiket kevésbbé,de végső soron egy család vagyunk,és megtaláljuk a harmóniát. A célunk az,hogy a Reform Pártot újra egy nagy,erős és harmonikus családdá tegyük,ehhez pedig mindenki kell.

J.R.:Köszönöm szenátor,hogy itt volt,kívánom a legjobbakat magának.

A.T.: Én köszönöm a lehetőseget.

"Úgy látszik,hogy a Reform Pártban jelenleg forran az indulatok a választási kudarc után. Kérdés az,hogy mikor és hogyan oldják meg eme problémáikat,és lesznek megint olyan párt,mit korábban. Izgalmas év elé nézzünk. "(John Richard)