Új taktikát fog követni a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig. Több törvényhozó magánbeszélgetéseken jelezte, hogy a túlságosan együttműködő hang az elnökkel és John Viber progresszívjaival sérülékennyé tette a Reform Pártot, és ezért vesztettek annyi jelentős körzetben – igaz, azt nem tették hozzá, hogy egy tucat körzetet hódítottak el. Többen úgy gondolják, hogy több jelképes ügyet is fel kell vállalniuk, hogy megtartsák a támogatóikat. Ezért a Reform Párt, annak ellenére, hogy a progresszívak többségbe kerültek, jelölni fognak házelnököt. A jelölt minden bizonnyal Bob Sinder edmundi törvényhozó lesz.
Az Előirányzati Bizottságot vezető Sinder Edmund szénvidékét képviseli egy olyan körzetből, ahol sokkal több a progresszív, mint a reformpárti – de a szervezetlen progresszívak és szakszervezetek miatt, nem különben a kulturálisan konzervatív értékeket valló munkások jóvoltából – immáron hatodjára is nyert, 12 éve képviseli a körzetet. Kulturális téren konzervatív, fegyverpárti, antibolsevik, támogatta a koreai beavatkozást, szerinte le kell számolni Cironián belül a kommunista szervezetekkel. Ugyanakkor a fő előirányzóként kompromisszumkész személyiség, hiszen minden javaslat jelentős vita nélkül ment át a Kongresszuson. Ezért reménykedik benne a Reform Párt.
„Ő az, aki nagy fejtörést okoz a progresszívaknak” – állítja Thomas Levin, szintén edmundi képviselő, aki a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti. „Ötfős többségük van, képviselőik vannak Petersonból, Madisonból, Garfieldből, Legrandból, Cookból, akik kedvelik azt, amit Bob is mond. Hogy fognak elszámolni a választóik felé, ha a jó jelölt helyett a pártfegyelmet választják?” Levin közölte: ha és amennyiben az új progresszív képviselők a vörös körzetekből Sinder ellen szavaznak, rögtön kampánytémává teszik, és „akkor nehéz lesz két év múlva is győzni.” A Reform Párt szerint a végső győzelem a párté lehet: vagy sikerül egy reformpárti házelnököt választani, ami óriási pofon lenne az éppen csak hat év után a hatalomba visszakerülő progresszíveknek, vagy védekezésre kényszerítik a többségi frakciót.
A kérdés, hogy a mérsékelt reformpártiak miként viszonyulnak ehhez. Ugyanakkor a beszűkült tér miatt, többségük nyitott az ötletre, kiemelve, hogy Bob Sinder az elnökkel is napi kapcsolatban áll, tudnának együtt is dolgozni. Don Jester, aki Garfield 5. kongresszusi körzetének a megválasztott képviselője, és aki mindössze két ponttal nyert elmondta: Bob Sinder tapasztalt törvényhozó, „és ezt a progresszívak is tudják, ideje összekapaszkodni.”
Új taktikát fog követni a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig. Több törvényhozó magánbeszélgetéseken jelezte, hogy a túlságosan együttműködő hang az elnökkel és John Viber progresszívjaival sérülékennyé tette a Reform Pártot, és ezért vesztettek annyi jelentős körzetben – igaz, azt nem tették hozzá, hogy egy tucat körzetet hódítottak el. Többen úgy gondolják, hogy több jelképes ügyet is fel kell vállalniuk, hogy megtartsák a támogatóikat. Ezért a Reform Párt, annak ellenére, hogy a progresszívak többségbe kerültek, jelölni fognak házelnököt. A jelölt minden bizonnyal Bob Sinder edmundi törvényhozó lesz.
Az Előirányzati Bizottságot vezető Sinder Edmund szénvidékét képviseli egy olyan körzetből, ahol sokkal több a progresszív, mint a reformpárti – de a szervezetlen progresszívak és szakszervezetek miatt, nem különben a kulturálisan konzervatív értékeket valló munkások jóvoltából – immáron hatodjára is nyert, 12 éve képviseli a körzetet. Kulturális téren konzervatív, fegyverpárti, antibolsevik, támogatta a koreai beavatkozást, szerinte le kell számolni Cironián belül a kommunista szervezetekkel. Ugyanakkor a fő előirányzóként kompromisszumkész személyiség, hiszen minden javaslat jelentős vita nélkül ment át a Kongresszuson. Ezért reménykedik benne a Reform Párt.
„Ő az, aki nagy fejtörést okoz a progresszívaknak” – állítja Thomas Levin, szintén edmundi képviselő, aki a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti. „Ötfős többségük van, képviselőik vannak Petersonból, Madisonból, Garfieldből, Legrandból, Cookból, akik kedvelik azt, amit Bob is mond. Hogy fognak elszámolni a választóik felé, ha a jó jelölt helyett a pártfegyelmet választják?” Levin közölte: ha és amennyiben az új progresszív képviselők a vörös körzetekből Sinder ellen szavaznak, rögtön kampánytémává teszik, és „akkor nehéz lesz két év múlva is győzni.” A Reform Párt szerint a végső győzelem a párté lehet: vagy sikerül egy reformpárti házelnököt választani, ami óriási pofon lenne az éppen csak hat év után a hatalomba visszakerülő progresszíveknek, vagy védekezésre kényszerítik a többségi frakciót.
A kérdés, hogy a mérsékelt reformpártiak miként viszonyulnak ehhez. Ugyanakkor a beszűkült tér miatt, többségük nyitott az ötletre, kiemelve, hogy Bob Sinder az elnökkel is napi kapcsolatban áll, tudnának együtt is dolgozni. Don Jester, aki Garfield 5. kongresszusi körzetének a megválasztott képviselője, és aki mindössze két ponttal nyert elmondta: Bob Sinder tapasztalt törvényhozó, „és ezt a progresszívak is tudják, ideje összekapaszkodni.”