Egy cikk

Lapunk összeállította a legfontosabb tudnivalókat, hogy ki, hol milyen arányban győzött, röviden elemeztünk néhány különleges versenyt. Cikkünk megjelenése pillanatában a hivatalos közlés szerint már 80 képviselője van a Progresszív Pártnak a Képviselőháza, 73 a Reform Pártnak, 2 körzetben túl kicsi a különbség győztest hirdetni. A Szenátusban 26 szenátora van a Reform Pártnak, 18 a progresszíveknek, két megyében túl kicsi a különbség győztest hirdetni.

Belfortban maradnak a kongresszusi reformpártiak, a kormányzói harcban túl korai győztest hirdetni

A Reform Párt megőrizte minden kongresszusi tagját Belfortból, ami nagy siker a párt számára. Arnold Barreth magabiztosan nyert, a Belfort Megyei Választási Bizottság közleménye szerint 247.984 szavazatot kapott a 73 éves szenátor, ez a voksok 57 százaléka, ellenfele, James Byrnes 173.496 szavazatot szerzett, az a voksok 40 százalékának felel meg. Az eredmény nagyjából megfelel a négy évvel ezelőtti szintnek, és már az exit poll azt mutatta, hogy Barreth nagy győzelmet fog szerezni, ezért az MSC már a szavazóhelyiségek zárásakor azt jelezte előre, hogy Barreth újrázni fog.

A kongresszusi körzetek tekintetében nem történt változás. Michael Jezza 62 százalékával a legjobb eredményt érte el olyan választókerületben, ahol mindkét nagy párt képviseltette magát, a három hillsborough-i körzetben maradtak a progresszív képviselők, akiknek kihívójuk sem volt. Belfort 5 Hilary Renfield Belfort 6. körzetében Al Groose újrázott, igaz, csak 4 százalékkal győzött, Vallejóban ellenfele nyert teret. Könnyedén választották újra Jason Chaffee-t, Belfort 8 és Belfort 9 progresszív képviselőket ad: Joseph Hart és Jack Robinson két évig biztosan képviselők lesznek. Belfort 10-ben a félidős választás Leslie Fast győzelmét hozta, Tony King (11.), Robert Wallace (12.), George McKay (13.) és Thomas McCarthy (15.) reformpárti képviselők újráztak, győzött, ellenfél nélkül Michael Deveron a 14. kerület képviselője, a 16. körzetben Gracelyn Holmes győzött.

A kormányzói választáson viszont túl korai győztest hirdetni: a végleges adatok szerint William Franklin vezet 185.047 szavazattal (47,95%), ellenfele, Ronald Tanner reformpárti jelölt 184.835 szavazatot kapott (47,89%). Mivel a különbség 1 százalék alatti, itt automatikusan újraszámol a Bizottság. Nick Devon kormányzó utódját január elejéig meg kell találni. A Belfort Megyei Tanácsban az eddigi felosztás marad, amelyben 26 reformpárti és 22 progresszív volt, most ez nem változik. Ha Franklin korábbi szenátor lesz a kormányzó, egy reformpárti többséggel kell szembenéznie.

 

Burkhillben a Reform Párt elsöprő győzelmet aratott

Mindkét kongresszusi körzetet reformpárti jelölt nyerte, a Megyei Tanácsban is nagy többséghez jutottak. Burkhill 1. kongresszusi körzetében Rob Oldman reformpárti jelölt 56 százalékot szerzett, Arnold Murphyt Burkhill 2-ben a választók 54 százaléka választotta meg – ez biztos többség az ország legkisebb csatatérmegyéjében. A Megyei Tanácsban, amelyben jelenleg 8 progresszív és 4 reformpárti foglal helyet, januártól 9 reformpárti és 3 progresszív foglal helyet.

 

Clarkban a Progresszív Párt dominált

A Clark Megyei Progresszív Párt örülhet, minden versenyt megnyertek a megyében, igaz sokkal kisebb különbséggel, ahogy Ed Glover nyerte azt. Leon Vance lesz januártól a megye új szenátora, akit a választók 50,5 százaléka támogatott, ellenfele, Monica Salvatore 48 százalékot szerzett, a különbség nem jelentős, mindössze háromezer szavazat. Kongresszusi szinten itt van az egyik még el nem dőlt verseny: John Silverton progresszív képviselő vezet John Ward előtt 54 szavazattal. John Ward reformpárti jelölt már bejelentette, hogy jogászokkal egyeztett. „Habár az újraszámolás közvetlenül megtörténik, de minden lehetőséget megvizsgálunk, hogy az eredmény teljes mértékben hiteles, elfogadható legyen, és ezt biztosítsuk jogi értelemben is.” A jelölt nem zárta ki, a nagyon szoros eredmény miatt szükség lenne új választásokra is. A kérdés, hogy ezt az újonnan megválasztott progresszív kormányzó támogatja-e. A másik két kerületben hasonló eredmény alakult ki: John Soanfield és Caitlin Todd is a voksok közel 51 százalékét szerezte meg.

A progresszív kormányzójelölt, Tim Austin komoly ellenfél nélkül nyerte meg a versenyt, a Megyei Tanács viszont kiélezett csatákat fog folytatni: 7 progresszív és 5 reformpárti tanácsost választottak meg.

 

Cook megyében teret nyert a Progresszív Párt

Cook ismét bebizonyította, hogy még mindig rózsaszín: a szenátusi verseny még nem dőlt el, és az öt reformpárti körzetből három váltott progresszív képviselőre – egy kivételével mind vidéki körzet. Habár a megye szenátora, Andrew Trump előszeretettel hangoztatja, hogy a Reform Párt megyéje, még az sem biztos, hogy ő lesz a megye szenátora. A 100 százalékos feldolgozottság mellett 46,3 százalékkal vezet Trump, ellenfele, a progresszív Chris Coons 45,9 százalékkal követi, a különbség kevesebb, mint 800 szavazat. Ez azt is jelenti, hogy a Cook Megyei Választási Bizottság automatikusan újra fogja számolni a voksokat.

Trumppal ellentétben René West kormányzót könnyedén újraválasztották. A végleges feldolgozottsági adatok szerint 54 százalékot szerzett, ellenfele, Dawson Reeley csak 41 százalékot szerzett. Ez biztos győzelem, és Westminster kivételével mindenütt nyert, ott is csak egy szavazattal kapott ki. A Megyei Tanácsba 9 reformpárti és 6 progresszív tanácsos jutott be, ezáltal biztos többsége lesz a kormányzónak.

A kongresszusi körzetek viszont egyértelműen a progresszívek sikerét hozta: ötből három körzetet sikerült megfordítani. A Reform Párt jelöltjei között az 1. körzetben Quentin Archer magabiztosan győzött, Richard Franklin a 3. kongresszusi körzetben hat százalékkal verte meg ellenfelét – mindketten elővárosi körzetben nyertek. Sarah Leylmann ugyanakkor legyőzte Bernadeth Robinsont a 3. kongresszusi körzetben, méghozzá nagy arányban. A 4. körzetben Benson Radcliff progresszív jelölt legyőzte Andrew Wilson hivatalban lévő képviselőt, és hasonló történt Cook 5-ben is: Keith Waterson legyőzte Jefferson Lee-t. A különbség az előbbi esetében 2, utóbbi esetében 3 százalék volt. Fontos fegyvertény, hogy a vidéken sokat erősödött a Progresszív Párt.

 

Crowleyban változtak az erőviszonyok a félidős választások után

Crowley, az egyik legnagyobb középnyugati ingamegye, megmutatta, hogy a félidős választások során és csatatér: minden posztért komoly csaták voltak. Habár korábban úgy tűnt, hogy Chris Howard szenátor könnyedén veszi az akadályt, és újráz, a hivatalos adatok szerint csak 1,4 százalékkal győzte le James Callent, aki a progresszív ellenfele volt. A végleges adatok szerint a hivatalban lévő szenátort a választók 48,9 százaléka, ellenfelét 47,5 százalék választotta. Kevésbé volt szoros a kormányzó választás, ahol Henriette Lange a voksok 52 százalékát szerezte meg, a hivatalban lévő kormányzó, a reformpárti Alfred Kick a voksok csak 44 százalékát szerezte meg. A 18 tagú Megyei Tanácsban 10 helyet szereztek meg a progresszívak, 8 mandátum jut a Reform Pártnak.

A kongresszusi versenyeket is jól szerepelt a Progresszív Párt: három körzetet már biztosan elnyert, egy helyen még várhatóan a párt jelöltje fog győzni, Kesny Blye győzött az 1. kongresszusi körzetben, ahol három ponttal győzte le a hivatalban lévő Roy Harpert; Crowley 2-ban 170 szavazattal vezet Eric Beal Malcolm Queen hivatalban lévő reformpárti képviselővel szemben, az előnye 0,98 szézalék. Marty Deeks legyőzte Carl Alkar reformpárti hivatalban lévőt a 4. kongresszusi körzetben, Simon Bright korábbi progresszív szenátor közel 20 ponttal győzte Arnold Clinton képviselőt Crowley 5-ben. A reformpárti Jamie Grugran megőrizte a második kongresszusi körzetet, míg a hatosban is reformpárti hivatalban lévő győzött Harry Jenkins személyében.

 

Denfield marad piros

A félidős választások tükrében kijelenthető, hogy Denfield még mindig reformpárti, köszönhetően annak is, hogy elég kis intenzitású kampányt folytatott a Progresszív Párt. Francis Thackeray könnyedén újrázott, ahogy mindhárom körzet reformpárti hivatalban képviselője is. A Megyei Tanácsban sor került a kétévente esedékes választásra, de nem történt túl nagy meglepetés: 11 helyet szerzett a Reform Párt, 1 mandátumot a Progresszív Párt.

 

Eagle megyében a Reform Párt győzött

Sok megyében komoly vitákat hozott elő a félidős választásokat megelőző kampány, nem úgy Eagle-ben, amely ezúttal nem került a Progresszív Párt célkeresztjébe. Ebből is adódóan mind a négy reformpárti képviselőt újraválasztották, nagyobb ellenállás nélkül. 1950 óta a Progresszív Párt küzd Eagle-ben: elvesztették mindkét szenátorukat, nem tudtak kormányzót választani, se kongresszusi képviselőket. Két éve Andrew Trump 59 százalékkal nyerte meg a megyét, míg előtte George Taylor 60 százalékkal győzedelmeskedett.

 

Edmundban a Reform Párt totális győzelmet aratott

Nem volt túl izgalmas az idei félidős választás sem Edmundban: minden kongresszusi körzetet könnyedén nyert meg a hét reformpárti képviselő, akik közül öt konzervatív törvényhozót már 1946 óta választanak meg. Habár az edmundi vidéken jóval több progresszív szavazó regisztrált, kulturális konzervativizmusok, és a progresszívak rossz hálózatának köszönhetően, itt is a reformerek győzedelmeskedtek.

 

Garfieldban teret nyert a Progresszív Párt, de elvesztették a kormányzói széket

Nicholas Mulligan a vártnál nagyobb arányban nyerte meg a kormányzóválasztást – ezzel elhódította a korábban James Gilly kormányzó által tartott posztot. A választások előtt szoros eredménnyel számoltak a Jay Harrington progresszív jelölttel folytatott harcban, végül a Mulligan 52 százalékot szerzett, több mint 45 ezer szavazattal szerzett többet. A vidékért komoly harc folyt, a vidéki-ipari városokat nagyon megnyerte Harrington, de az elővárosokban hasonló előnyt kovácsolt a reformpárti jelölt, és szűken, de megnyerte Columbiát is – George Taylor óta ő az első, akinek ez sikerült reformerként.

A Megyei Tanácsért folytatott harcban viszont a progresszívak győztek: 24 körzetben progresszív, 18 körzetben reformpárti jelöltek győztek.

A kongresszusi körzetek tekintetében is a progresszívaké az előny: Garry Fredrick az 1. kongresszusi körzetben legyőzte Bill Waters hivatalban lévőt, Finn Collins Wilhelm Silvermann bizottsági elnököt (2. KK), a 3. kongresszusi körzetben a reformpárti Jack Lester győzött, kevesebb, mint két százalékkal. James Gilly kormányzó megnyerte Garfield 4. körzetét, Don Jester (R) viszont éppen csak, de nyert Garfield 5-ben. Jamie Hyneman (6. KK), John Murphy (7. KK) és Tristan Glover (8. KK) progresszív jelöltek ellenfél nélkül győztek, miközben a tavaly szenátusi jelöltséggel próbálkozó Thad Castle és a szintén reformpárti Paul Kerrigen reformpárti jelöltek nyertek az elővárosi 9. és 10 körzetben. Hanna Monteyro (11. KK) ellenfél nélkül győzött progresszív színekben, a szintén progresszív William Bean 1,5 százalékkal győzte le Spencer Royce reformpárti jelöltek, korábbi komédiást. Garfield 13-ban Shelley Roberts, Garfield 14-ben Arnold Jones reformpárti hivatalban lévők győztek.

 

Graham többé nem kék

Elillant minden mítosz arról, hogy Graham biztos progresszív bástya, a félidős választások ezt mutatják. A szenátusi választás eredményeképpen Nate Getz progresszív jelölt 48,2 százalékot szerzett, ellenfele, Trevor tucker 47,7 százalékot, vagyis automatikusan újraszámolják a szavazatokat. Az is lehet, hogy a Tucker-kampány több keresetet is bead, hiszen a különbség háromezer szavazat csak – több mint félmillióan szavaztak összesen. A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottsága is figyelemmel kíséri a helyzetet, és adott esetben jogi segítséget is biztosít.

Kongresszusi szinten a Reform Párt elsöprő győzelmet aratott: hat körzetet fordítottak a meglévő kettőt megtartották, és mindkét, progresszív körzetben kemény csatában vesztettek csak. A reformpárti képviselők a következők lesznek januártól: Paul Morganstown (1. KK), Elissa Robertson (2. KK), Brook Galloway (3. KK), Jim Mellone (4. KK), Sam Torrington (5. KK). Montana Walsh (6. KK), Elissa Metkint (7. KK), Paul Heslith (11. KK). A progresszívak: Rudolph Martin (8. KK), Mace Brillenberg (9. KK), Arya Lanchester (10. KK).

 

Serge vesztett, már csak egy reformpárti van Greene kongresszusi delegációjában

Greene teljesen kék lett, aminek köszönhetően csak Jim Holsakamp szenátor az, aki reformpártiként jelen van a megyében. Albert Lee szenátort a voksok mindösszesen 52 százalékéval választották újra, kevesebb, mint hatezer szavazattal kapott többet, mint Dalton Broderick volt megyei bíró, reformpárti ellenfele. Habár győzött, ez mégis intő jel lehet a progresszív vezetésnek, hogy a Biztos Délen nem sikerült nagyobb előnnyel győzni.

A három kongresszusi körzetből mind kék lett, Anthony Serge, aki reformpártiként 1951 óta képviseli a választókerületet, 8 százalékkal kapott ki Wendel Watson korábbi kormányzótól, aki viszont két éve Jim Holsakamptól szenvedett el egy vereséget.

A Megyei Tanácsban nem történt számottevő változás, 10 progresszív és 2 reformpárti foglal majd helyet januártól is.

 

Jefferson marad csatatér

Változó képet mutatnak a jeffersoni eredmények, de alapvetően örülhet a Reform Párt. Nick Holmes szenátor, akit a leginkább támadhatónak véltek, kényelmes 6 ponttal nyerte meg az újraválasztását. Alapvetően Wessexnek köszönheti a győzelmét: a városban 59 százalék választotta őt, az 1. kongresszusi körzetben 56 százalékot szerzett, viszont a 2. körzetben már William Edwards győzött 50-48-ra.

A körzetek közül elvesztette a másodikat, de megtartotta az elsőt. Mike Andrews 49,8 százalékkal győzött, ellenfele, David Ford, 48 százalékot szerzett. Visszatér a kettesben Andrew Podrick, aki Vincent Aldreent mindössze három ponttal győzte le.

 

Lassenben a helyzet változatlan

Lassenben minden képviselőt újraválasztottak, a három körzetből kettőben a progresszív jelölt ellenfél nélkül indult, Lassen 1-ben is könnyedén győzött a hivatalban lévő képviselő. Ezáltal a képviselőházi küldöttség változatlan marad.

 

Nagyot nyert a Progresszív Párt Legrandban

Ellenfél híján Dave Norton progresszív kormányzót Heinz Doofenshmirtz megválasztott kormányzó váltja, aki ugyancsak progresszív. Dan Corwood (1. KK) és Blaise Delacroix (2. KK) megtartották körzeteiket, igaz, előbbi 3, másik csak 2 ponttal, mindketten reformpárti törvényhozók. Győzött még a hivatalban lévők közül Peter Slendon (4. KK), Martina Carrey (5. KK), Arthur Kerrington (6. KK), Rupert Hardeway (7. KK).

A progresszívak nyertek a 3. (Salvatore Belleci), a 8. (Jack O”Neill), a 9. (Vick Baltimore), a 10. (Johnny Lassen), és a 11. (Chris „Coyonne” Wayne) körzetekben, amelyek mindegyike új szerzemény. A harmadik kivételével (ahol Belleci 1,1 százalékkal győzött) a többi hivatalban lévő 6 százalékponttal győzte le a reformpárti inkumbenseket.

 

Madison megválasztotta első progresszív képviselőjét

Jasper Jordan progresszív színekben nyerte meg Milford Corwin visszavonuló képviselő körzetét, és ellenfele sem akadt – ezáltal ő az első progresszív, aki nyerni tudott Madisonban. Frank Sentont 54 százalék választotta újra MN-2-ben (ellenfele 39 százalékot kapott), Balthazar Nelson is megvédte a hármast (51-42 arányban).

 

Monroe reformpárti kormányzót választott

Jasmin Payne mérsékelt reformpárti jelölt nyerte meg a kormányzóválasztást, a voksok 51,2 százalékát szerezte meg, ellenfele, Luis Ferreria, 46,3 százalékot szerzett. Ez az első alkalom, hogy reformpárti jelölt nyerjen Monroe-ban. A választókerületekben nem lesz változás, mindet a hivatalban lévő progresszívak nyerték meg.

 

Holder győzött, maradt a progresszív képviselőházi többség

Ernest Holder korábbi elnöki főtanácsadó legyőzte a progresszív Vernon Grewlyt a Francis Blank mandátumért folytatott kemény harcban. A reformpárti jelölt, aki liberális nézeteiről ismert (ellenzi például a szegregációt), 49,1 százalékot szerzett, kevesebb, mint 9 ezer szavazattal győzte le ellenfelét. Habár a vidéken legyőzte Grewly, Miamiban 51 százalékot szerzett, Grewly csak 44 százalékot, és az elővárosokat több mint 20 pontos győzelemmel szerezte meg, amely elég volt, a szűk győzelemhez. A képviselőházi választás ugyanakkor nem sikerült ilyen jól: három körzetben indult reformpárti jelölt, ebből a 10. kongresszusi körzetben sikerült nyerni (Miami egy része és Panacea elővárosa tartozik ide) Phil Jackson 20 pontos győzelmét hozta.

 

Osborne: változatlan

Osborne megye még mindig reformpárti fellegvár – annak ellenére, hogy Észak-Osborne területének körzeteiben több, mint kétszerese a regisztrált progresszívak aránya a reformpártiakhoz képest. Nick House szenátor és minden kongresszusi inkumbens könnyedén újrázott, nem történik ebben a felállásban semmilyen változás januárt követően.

 

Pecksdale kék maradt

Habár több energikus reformpárti jelölt kapcsolódott meg a megyei és a kongresszusi posztokért folyó harcokba, mégsem történt érdemi változás. Annabelle Turner befolyásos szenátort a választók 66 százaléka választotta újra, ami biztos többség. Ugyanakkor a kormányzói versenyben sokkal kisebb volt a különbség: a jelenleg képviselőként tevékenykedő Melanie Scott a voksok 52 százalékát szerezte meg, ellenfele, Maxwell Pestage, 44% támogatását nyerte el, amely George Taylor 1950-es győzelme óta a legjobb megyei szintű eredmény egy reformpárti jelölttől.

Szintén csalódás volt a választási eredmény Sonja Westwoodnak, aki kisebbségi vezető John Vibert próbálta legyőzni, de 55-42%-os arányban vereséget szenvedett. Minden más hivatalban lévő képviselő nyert, Adam Rogers hivatalban lévő kormányzó lett Melanie Scott helyett az 1. körzet képviselője.

A Megyei Tanács progresszív maradt 19 progresszívval és 2 reformpártival.

 

Perry csatatér marad

Habár sokan azt hitték, hogy a vidéki-ipari megye, Perry végleg a kék fal része lesz, a progresszívoknak csalódniuk kellett: habár a kormányzói posztot megtartották (a Reform Párt nem állított ellenjelöltet), Sean Blueberry kormányzó nem tudta megszerezni a nyílt reformpárti szenátori széket, hanem Joe Harkley, Osborne reformpárti polgármestere győzedelmeskedett. A voksok 51 százalékát megszerző városvezető kivétel nélkül minden vidéki települést megnyert, legalább 12-13 százalékpontos előnnyel, csak North Havent vesztette el, itt Blueberry 56-43-ra győzött.

A két kongresszusi körzetért vívott csatában Sedric Bean megtartotta a North Haven központú Perry 1-et, de a kettes reformpárti lett: Dave O’Carroll magabiztosan, 55 százalékkal nyert, legyőzve a hivatalban lévő Marcos Hammondot, aki csak 42 százalékot szerzett. Ezt tükrözi a Megyei Tanács is: 6 progresszív és 6 reformpárti tanácsost választottak.

 

Peterson először választott progresszív jelölteket

Nagy meglepetés, hogy az ország egyik legkonzervatívabb megyéje három progresszívat is megválasztott a félidős választásokon: Cody Parks lett Peterson történetének első progresszív szenátora. A konzervatív, mérsékelt liberális vállalkozóból lett politikai jelölt kampánya során folyamatosan kritizálta saját pártjának nézetrendszerét, és elmondta, hogy két éve Andrew Trumpra szavazott. Beszédjeiben kiállt a konzervatív értékek mellett, úgymint: a szabályozatlan piac, adócsökkentés, deficitellenes harc, fegyvertartás korlátozásának megakadályozása, szabadkereskedelem. A választók bíztak benne, a voksok 52 százalékát szerezte meg, ellenfele, Peter Wright 45 százalékot kapott. Wright bejelentette, hogy újraszámolást kér, de mivel a különbség nagyobb, mint 1%, ezt csak akkor tudja megtenni, ha ő fizeti ki a költségeket. A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottsága még nem nyilatkozott az ügyben, hogy adnak-e erre forrásokat.

Marcus Kane kormányzójelölt már sokkal szorosabb csatát vívott Fred McCoy reformpárti jelölttel: 1,5 százalékkal sikerült elnyernie a nyitott reformpárti mandátumot (a hivatalban lévő kormányzó, William Smith nem indult újra). Kane helyzete ugyanakkor nem lesz egyszerű: 16 reformpárti és csupán két progresszív megyei tanácsosból áll az új Tanács, amely így megnehezítheti a kormányzó helyzetét.

A kongresszusi körzetek tekintetében egy helyen tudott a Progresszív Párt előretörni: Joanne Paris megszerezte a Dover központú 4. kongresszusi körzet képviseletét, minden más körzetben a Reform Párt jelöltje nyert, jelesül: Greg Craig (1. KK), William Jackson (2. KK), Mark Davis (3. KK), Hugh Same (4. KK) és John „Jock” Harris (5. KK).  

 

Unionban mindkét párt örülhet

Peter McCain megtartotta a szenátusi mandátumot, Mark Harmon elnyerte a kormányzóit – ez Cironia legnagyobb megyéjének két fontos csatájának az összefoglalója. McCain, aki a Reform Párt jelöltje volt, a voksok 51,3 százalékával nyerte meg Hilary Renfield székét, ellenfele, Patrick Esprit 45,6 százalékkal lett második. Habár Esprit megnyerte Silver Cityt 6 ponttal (51-45% arányban), de McCain sikeresen egyesítette a vidéki és elővárosi szavazatokat, és ezek segítségével tudott nyerni.

Mark Harmon 50 százalékot szerzett, míg hivatalban lévő ellenfele, Adam Miller csak 44 százalékot kapott. George Taylor korábbi kabinetfőnöke elvesztette a vidéki területeket, az elővárosi régiót kisebb arányban nyerte, mint McCain, és jelentős, 13 pontos vereséget szenvedett Silver Cityben is. A Megyei Tanácsban 28 progresszív szerzett helyet a 26 reformpártival szemben.

A kongresszusi körzetekért is komoly küzdelem folyt a reformpárti körzetekért. Alfred Stow 3 ponttal győzött Union 1-ben, hasonló arányban győzött Shayan Crowther (2. KK), Jared Hayes (3. KK) is és Paisley Waters (18. KK). Magabiztosan győzött ugyanakkor Gil Grifton (3. KK), Zidane Cordova (5. KK), Donovan Winchester (6. KK), Isaiah Guttmann (7. KK), Harold Mickensen (16. KK) és Taio Wright (17. KK). Silver Cityben megtartotta pozícióját Robert Sullivan (10. KK), Arthur Price (12. KK) és Jeremy Frost (13. KK).

A progresszívek elhódították Annie Jenson (8. KK) és Jeffrey Romero (11. KK) mandátumait, helyettük Mick Shamen és Lindsey Tyson lesznek a képviselők. Megtartották a 9. (Peter Schneider), a 14. (Ted Butcher) és a 15. kongresszusi körzeteket (Andrew Fawkeslin).

 

Walkerben nem sikerült az áttörés

Walker mind az öt kongresszusi körzetében nyert a progresszív jelölt, akik közül egy újonc lesz csak: Oscar Rafter. A korábbi képviselő fia Walker 2. kongresszusi körzetében indult, ahol a mérsékelt reformpárti, Elijah Conelly hívta ki, de alulmaradt 52-46% arányban.