Egy cikk

John Stetton: Ez itt az MSC műsora, jó estét kívánok. A mai napon csak a kampánnyal foglalkozunk, hiszen mindjárt itt vannak a félidős választások, és érdemes átbeszélni, mi történt az elmúlt hónapokban. Az első kérdésem az lenne: Melyik párt fogja vezetni a Kongresszust?

Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jó eséllyel a Progresszív Párt, hiszen több mint 30 képviselői fórral indulnak, ahol már most győztest lehet hirdetni

LizAveller: Szerintem is a P az esélyesebb ilyen téren.

John Stetton: De ez a többlet főleg olyan körzetekből adódik, ahol a Reform Párt esélytelen. Walker öt körzete, Greene megyéből kettő. Ezeket jelölt esetén is nyernék a progresszívok.

Alex Recon: Éppem ezért nem lesz szerintem elsöprő diadal, csak pont annyi, ami már elég a képviselőházi többséghez.

Liz Aveller: Ugyanakkor például Belfortban bőven lett volna esélye a reformpártiaknak és ott szintén több körzetben nem indultak.

John Stetton: Mi ennek az oka? A Bartek-Chaffee páros felkészületlensége?

Alex Recon: Vagy éppen Madison 1-es körzetében, ami 100 % piros körzet. A Reform Párt egységére már két évvel ezelőtt is lehetett kritikát felhozni, úgy tűnik tovább tart a Taylor elnök utáni átmeneti állapot. Persze ennyi elvesztegetett képviselői körzetet nehéz csak ezzel magyarázni.

Liz Aveller: Jó kérdés, a Reform Pártnak egy esetleges kongresszusi vereség után le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat, pláne, ha pont ezen a pár mandátumon fog múlni a Képviselőház. Az biztos, hogy nem segít országos szinten sem az R-nek, hogy helyenként ilyen szervezetlenek.

Alex Recon: A párt kulcsszemélyeinek azt hiszem a jövőben többet kell vállalni, és muszáj a vállaikra venni a párt kormányzását, különben oda süllyednek, ahol a bal oldal volt 50 és 54 között.

John Stetton: A párton belül több, neve elhallgatását kérő képviselő kritizálta a vezetést, hogy nem gondoskodnak a megfelelő jelöltekről, nem építik fel őket, ahogy például Stuart Hoyt teszi ezt. De régóta szervezetlen a képviselőházi frakció, például láttok ti megfelelő házlenökjelöltet?

Alex Recon: Mindenképpen olyan jelölt kell erre a posztra, aki 2-3 ciklus óta benne van ebben a vérkeringésben. Ez szűkíti a kört

Liz Aveller: És az is fontos szempont, hogy tudjon együttműködni a progresszív kormányzattal és személyesen Glover elnökkel is. Ez szintén szűkíti a kört, hiszen több olyan karakteres képviselő, mint például Michael Jezza, alkalmas lenne a posztra, viszont kevésbé kompromisszumkész, ezért nem lenne megfelelő választás.

Alex Recon: Igen, ezt maximálisan osztom.

John Stetton: Furcsa, hogy épp őt hoztad fel, róla is kérdeznék. Valóban annyira ellenálló? Csak arra gondolok, hogy a belforti cowboy kampányban keményen fogalmaz, de legtöbbször a pártjával és az elnökkel szavaz. Viszont gazdasági populista nézeteivel meg képes megnyerni a kékgallérosokat.

Alex Recon: A stílusa azt hiszem mindenki számára egy időzített bomba, különc stílusa kockázati tényező lehet, azt hiszem sokak szemében.

Liz Aveller: Abszulút egyetértek. Illetve én úgy látom, hogy túlságosan szembemegy az elnökkel és a progresszív elittel ahhoz, hogy házelnök legyen belőle, vannak mérsékeltebb, de hasonló tapasztalattal rendelkező konzervatív politikusok, akik jobb választások lennének.

JohnStetton: Ki az az öt fő mondjuk, akit eltudnátok képzelni?

Alex Recon: Bob Sinder, Anthony Serge, Frank Senton, Martin Forman, Donovan Winchester hogy csak öt személyt említsek

Liz Aveller: Anthony Serge, Frank Senton és Bob Sinder nálam is befutó, de Preston Coodridge is akár, de nyilván ezt nem mi döntjük el. Sajnos (mosolyog).

John Stetton: A progresszív oldalról meg természetesen John Viber, ha nyer. Nyerni fog?

Liz Aveller: John Viber nem kampányolt túl sokat, meglehetősen lazára vette a kampányt annak ellenére, hogy erős és aktív ellenfelet kapott. Talán a neve és az elnök támogatása elég lesz ahhoz, hogy elnyerje a pecksdale-iek szavazatát, talán nem.

Alex Recon: Nem vette komolyan a kampányt, talán azt hitte a neve és a déli politikai felfogás elég lesz. De ezen korábban már mások is rajta vesztettek, elég csak Osborne megyére gondolni és Nathen Bartek győzelmére, aki az akkori házelnököt győzte le újoncként.

John Stetton: A Reform Pártnak érdeke egyébként beszivárogni azekbe a déli, konzervatív körzetekbe? Sokan attól félnek, hogy ennek hatására elveszthetik a sokkal mérsékeltebb elővárosi voksokat.

Alex Recon: Az átlag polgárok fenn északon nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik délen egy kerületben. A saját jelöltjeikre koncentrálnak és azok hitelességére. Ha ezen múlna egy két Trump féle beszéd már réges rég alapokig rombolta volna a Párt jó hírét. Nem hiszem, hogy egy esetleges déli térnyerés negatívan hatna a nyugati vagy középső országrészbeli teljesen piros megyékre.

Liz Aveller: Valamit valamiért. Most úgy döntöttek, megéri nekik, meglátjuk, hogy bejön-e a számításuk vagy rajtavesztenek. Összességében és is azt gondolom, hogy minden választópolgár a saját körzetének jelöltjeire koncentrál elsősorban.

John Stetton: De egy szisztematikus, Délre épülő politika okozhat ilyet, nem? Én sokkal inkább mondjuk eg George Leere gondolok, aki egy liberális megyéből érkezik, neki például rosszul jöhet egy ilyen váltás.

Alex Recon: Ez még a jövő zenéje, jelenleg nem azt látjuk, hogy a párt mindent a Déli területekre tenne fel.

Liz Aveller: George Lee egy mérsékelt jelölt, attól, hogy vannak markánsan déli jelöltjei a pártjának, nem hiszem, hogy szavazókat vesztene. Trumpot elnökjelöltnek választották úgy, hogy számtalan kompromittáló mondata volt és a múltjához tartozott egy FCFSZ, mégis majdnem elnöknek választották. A politika meglepő fordulatokat hozhat.

John Stetton: Térjünk át a Szenátusra. Szerintetek megtartja a többségét a Reform Párt?

Liz Aveller: Szerintem igen, de a progresszívek ledolgoznak valamennyit a lemaradásukból. Nagyságrendileg 50-50%-os szenátusi összetételre tippelnék, kis előnnyel az R-nek.

Alex Recon: Ebben a kérdésben határozott véleményem van, szerintem igen.

John Stetton: Hat olyan megye van, ahol Ed Glover kényelmes többséget szerzett, és a Reform Párt védi, továbbá három másik, ahol kis különbséggel kapott ki, de nyerhető lenne most nekik. Most például azt látom, hogy például Belfortot már a kampány elején elengedték. Illetve Glover nagyon kedves a reformpárti törvényhozókkal, keményen egyikük ellen sem vetette be magát.

Alex Recon: Viszont a legtöbb esetben sikerült a Reform Pártnak hiteles jelölteket kiállítani. Ez sokat számít, az elnök személyétől és támogatásától függetlenül. Plusz sok esetben a Progresszív Párt is újoncokat vetett be, így ez a pici fór se volt meg nekik, például Clark vagy Graham megyében.

Liz Aveller: Nyilván az elnök is számít rá, hogy hamarosan ezekkel a politikusokkal - vagy legalábbis egy részükkel - együtt kell majd működnie, meggondolatlanság lett volna keményen beléjük szállnia, pláne hogy erre ők nem is igen adtak okot egyelőre. Nem lenne jó stratégia a észéről maga ellen fordítani a reformpárti többséget, ha meg akarja valósítani programját a következő két évben.

John Stetton: Igen, de ezzel csökkentette a saját pártjának a győzelmi esélyeit, nem?

AlexRecon: Ha hosszú évek után átveszik a többséget a Képviselőházban, már az is siker számukra, illetve ha sikerül csökkenteni a hátrányukat a szenátusban. Erre pedig most nagyon jó esélyük is van.

Liz Aveller: Taylor elnökre sem volt jellemző a negatív kampány a progresszív törvényhozók ellen, akkor sem, amikor ők voltak többségben. Szerintem nem helyes, ha az elnök felesleges sárdobálásba kezd, jól tette, hogy beszállt a kampányba és azt is jól tette, hogy csak pozitív üzenetekkel kampányolt.

John Stetton: A szenátusi versenyek közül kiemelkedik Graham, Perry, Oakland, Clark és Union. Legalábbis nálam (nevet). Mit vártok itt?

Liz Aveller: Petersont tegyük még hozzá szerintem, Cody Parks meglehetősen sokat kampányolt és egy új progresszív pólus kialakítását tűzte ki célul, ez mindenképp említésre méltó. Az öt általad említett megyében én nagyon szoros eredményt várok, főleg Perryben és Oaklandban.

John Stetton: Vele még később foglalkoznék, egy másik csoportban.

Alex Recon: Én kiemelném még azért Greene megyét is. Cook pedig egy külön kategória. Ha már szenátusi küzdelem.

John Stetton: És persze Jefferson, ahol az egyik legsérülékenyebb hivatalban lévő reformpárti szenátor indul.

Alex Recon: És persze akad még pár érdekes hely, ami csendesebb mederben foylt, ilyen Pecksdale szenátusi küzdelme, ahol az inaktív jobb oldal miatt ó eséllyel nem lesz változás.

John Stetton: Kezdjük egyesével. Jefferson megy vagy marad? Nick Holmes mennyire esélyes?

Alex Recon: Szerintem marad, nem érheti panasz a munkáját és nem volt erős ellenfele, aki veszélyeztetné posztját. Határozottan azt gondolom, sérülékenység ide vagy oda, de maradni fog.

Liz Aveller: Trevor Idle szenátor és a kormányzó is Edwards mellett állt, valamint Glover elnök is őt támogatta. A rádió is főként Edwards hirdetéseit sugározta, ugyanakkor Holmes többet volt az emberek között, ami azért a délieknek fontos szempont.

John Stetton: Az egész kampány során arról beszélt, hogy ő képes együttműködni Glover elnökkel, ez pedig a szavazási történetével igazolható. Képes elég voksot hozni így a számára nagyon fontos progresszív blokkból?

Alex Recon: A déli megyékben különösen fontos egy politikus hitelessége, pártállástól függetlenül. Itt nem elég a simabeszéd a makulátlan öltönyben és az ígéretek garmadája. Holmes mindenképpen hiteles, amit az elmúlt hat éve is megalapozott.

Liz Aveller: Meglátjuk. A választók összességében elégedettek szerintem Holmes eddigi munkásságával, viszont a teljes helyi progresszív elit Edwards mellett sorakozott fel. Bár láttunk már nem egy győzelmet ilyen helyzetből, ez most sem elképzelhetetlen.

John Stetton: A Holsakamp-hatás (nevet).

Liz Aveller: Pontosan. (mosolyog)

John Stetton: Oaklandben homlokegyenest más taktikát követ Ernest Holder, aki sokkal liberálisabb, mint a társai. Győzhet-e Oaklandben?

Alex Recon: Szerintem itt Vernon Grewly fog nevetni és pezsgőt bontani. A neve, a tapasztalata, a programja alapján is. Egyszerűen minden mellette szól, de a labda gömbölyű ugye, bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is.

Liz Aveller: Ez így igaz. (mosolyog) Ernest Holder jó stratégiát választott álláspontom szerint, viszont bárhogy is, Oaklandben nehéz vállalkozás elindulni reformpártiként, még akkor is, ha a Taylor-Cougnes páros támogat.

John Stetton: Viszont elég úgy látszik, hogy Oakland néha csatatér: reformpárti szenátora van, Taylor is megnyerte. Amit én látok, hogy főleg Miamira és a Miamit körbevevő, konzervatív, magasan képzett elővárosi lakosokra koncentrált. A kérdés, hogy képes-e elegendő részvételt produkálni.

Alex Recon: aktív kampány volt mindkét fél részéről, a részvétellel aligha lesz gond. A szavaztok megoszlása lehet érdekesebb kérdés.

John Stetton: És ami érdekes, kerülték egymás támadását, a vitában is alig volt összeszólalkozás. Miközben mindkét jelöltnek az a stratégiája, hogy a saját bázisát tudja megszólítani. Sikeres lehet ilyenkor a lovagias kampány?

Liz Aveller: Kisebb összeszólalkozások azért voltak emlékeim szerint, de valóban nem volt jellemző a vérre menő küzdelem. Valószínűleg féltek, hogy a túlzott indulatok és a radikálisabb hangnem elriasztotta volna a mérsékeltebb szavazókat.

Alex Recon: Igen, én is úgy hiszem, hoyg a mérsékelt szavazók dönthetik el ezt a versenyt, ez lehetett az oka a visszafogott támadásoknak.

John Stetton: A taylori nosztalgia hozhat még plusz szavazatokat? Szemben más déli jelölttel, ő bevetette az országos politikusokat, és ezáltal országos szintre emelte a versenyt, ami azért nagy szerencsejáték, valljuk meg.

Alex Recon: Abszolút nyerő ötlet volt, ha valaki hozhat plusz szavazatokat, azt ki kell használni. Ez politika, nem szabd meglepődni az ehhez hasonló trükkökön.

Liz Aveller: A taylori nosztalgia bizonyára mozgósít számos választót, de Oaklandben Ed Glover szereplése bizonyára több embert késztet részvételre.

John Stetton: Greene-ben mi a helyzet? Győzhet Broderick bíró?

Liz Aveller: Broderick aktív kampányt folytatott, jóval többet járt terepen, mint Lee szenátor, ellenben Lee ismertebb és népszerűbb jelölt. Holsakamp támogatása még nagyon kellett volna Brodericknek, de így is van esélye.

John Stetton: Nagyjából azt követte, mint Holsakamp. De kell egy másik Holsakamp?

Alex Recon: Nem szabad elfelejteni, hogy egyszer már megmérettette magát a helyi kormányzói választásokon és ott sem sokon múlott a győzelme. a nevét már ismerik a helyiek és most a tpártból is érkezett támogatása. Nem esélytelen egy szoros küzdelemben, ahol Hamilton lakosainak részvételi szándéka lesz a döntő, ahol egyébként rengeteget kampányolt.

Liz Aveller: Ahogy mondani szokás, a villám nem vág be kétszer ugyanabba a tuskóba. Meglátjuk, hogy kell-e a helyieknek egy másik Holsakamp, én ebben a kérdésben nem foglalok állást, rábízom a greene-iekre. (mosolyog)

John Stetton: Mi a helyzet a Rozsdaövezetben?

Alex Recon: nagy változások lesznek szerintem ebben a térségben Osborne megyét leszámítva. Rá is fér talán a térségre.

John Stetton: Kifejtenéd?

Alex Recon: A legjobb példa Clark, ahol meglehetősen passzív volt az elmúlt négy évben a helyi vezetés és képviselet is. Vagy éppen Perryben. Viszont közben olyan problémák jelentkeztek ezen a részen, mint a kukorica vész vagy az a a halvész, aminek okai Garfield megyébe vezethetőek vissza. Az új jelöltek új impulzust fognak hozni, egészen bizonyosan aktívabb szerepvállalás mellett képzelik el politikájukat. Ebből pedig sokat profitálhat az adott megye, az egész övezet és persze maga az ország is. Ne feledjük el, a hazai gazdaság gerincét adja az itteni ipari termelés.

John Stetton: De főleg Clark és Perry esetében két, homlokegyenest eltérő jelöltet láttunk: a progresszívak két urbánust küldtek csatába, a reformpártiak vidéki konzervatívokkal próbálkoznak. Szerinted, Liz, ez jó taktika volt?

Liz Aveller: Perryben a progresszívek hagyományosan North Havenben erősek, ott ők most is arra játszottak, hogy minél magasabb legyen a részvétel. Ennek ellenére Blueberry amennyire tudott, vidéken is korteskedett, de egyértelmű volt, hogy ő alapvetően urbánus jelölt. Ugyanígy Harkley inkább a vidéki, konzervatívabb területeken mutatott nagy aktivitást. Clakrkban is hasonló helyzet állt fenn, én azt hiszem, mindkét párt azokon a területeken kampányolt leginkább, ahol hagyományosan erős, ez logikus lépés volt részükről.

John Stetton: Blueberry múltja elég a győzelemhez?

Alex Recon: Szerintem nagyon sokszor bizonyosodott már be az elmúlt évek alatt, hoyg a múltból nem lehet megélni. És ennek egyre több igazolását látjuk a szavazók irányából is.

Liz Aveller : Önmagában nem elég, de ezt ő is így gondolhatta, mert elég sokat kampányolt, sokféle eszközt bevetett és szinte folyamatosan járta az utcákat, vagy tartott rendezvényeket.

John Stetton: Blueberrynek viszont nem volt olyan kiemelkedő kormányzói munkája, ami mondjuk sokat segíthetne.

Liz Aveller: Ez így igaz, ezért sem dőlhetett hátra a kampányidőszakban.

John Stetton: Harkley konzervativizmusa elegendő egy kékgalléros megyében? Vagyis nem lesz túl sok?

Liz Aveller: Vidéken ezzel a nézettel sok támogatót tudhat maga mellett, North Havenben ellenben valószínűleg nem ő lesz a favorit, ez egyértelmű. Kérdés, hogy elegendő-e pusztán a vidék egy esetleges győzelemhez, pláne, hogy mint említettem, Blueberry sem csak a városokban kampányolt.

Alex Recon: Viszont egy dologról elfeledkeztek. A Perryhez vagy Clarkhoz hasonló megyékben a nagyvárosi gazdaság, a városi ipar ezer szállal kötődik a vidéki mezőgazdasághoz és agráriparhoz. Ha valaki azt mondja erősíteni akarja a mezőgazdaságot, az üdvözítő lehet a nagyvárosban élők számára is, mert az azt jelenti biztos megélhetésük lesz a gyárakban, logisztikai cégekben és így tovább. Egy látszólag vidéki jelölt mindjárt nem csak vidéken lehet potens és szimpatikus.

Liz Aveller: Ez igaz, viszont Perryben mindkét jelöltnél hangsúlyos kérdés volt a mezőgazdaság és az agrárium, Blueberry is gyakran emelt szót ezen ügyek támogatásáért, sőt, kormányzósága idején a megye csatlakozott a farmerek kedvezményes hitelprogramjához is.

Alex Recon: Igen, talán pont emiatt esélyesebb is, mint ellenfele. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hoyg nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy Harkley lényegében esélytelen a városokban.

John Stetton: Azt se felejtsétek el, hogy midterm van, és ilyenkor az a párt van jobb helyzetben, amelyik nincs a President Palace-ban. Perry pedig megmutatta, hogy képes éles váltásokra. Taylor 60 százalékkal nyerte, egy baloldali Bedroommal szemben. Grahamben lesz csere? Főleg, hogy Trevor Tucker elég konzervatív programmal mutatkozik.

Liz Aveller: Alapvetően mindkét jelölt kitett magáért, ha csak az aktivitást nézzük. Hogyha mélyebben megnézzük a jelöltek politikáját, azt gondolom, Getz okosabb stratégiát választott. A progresszív jelölt igyekezett minél többféle irányzat képviselője felé nyitni és óvatosan fogalmazott például fegyvertartásügyben is, míg ellenfele markáns nézeteket képvisel, elég csak arra gondolni, hogy kötelezővé tenné a halálbüntetést minden megyében. Ebből kiindulva én Getz megválasztását látom esélyesebbnek, pláne hogy Graham alapból liberális fellegvárnak mondható.

Alex Recon: Sokat segíthet a helyi reform elit támogatása, a verseny nem lefutott, azt viszont öröm látni, hogy két jól felkészült jelölt mérkőzött meg egymással.

John Stetton: Mit gondoltok Petersonról és Cookról? Kezdjük Cookkal, ahol mindkét párt szélsőségeset választott ki a szenátusi választásra.

Liz Aveller: Cookban igazából mindegy, hogy ki nyer, két hasonló vérmérsékletű és nézetű jelölt csap össze, így körülbelül mindketten ugyanazt képviselnék a Szenátusban. Trump bukása mondjuk érdekes lenne annak tükrében, hogy két éve kis híján Cironia elnökének választották.

Alex Recon: A két jelölt által képviselt szélsőségek mind a mai napig nagy veszélyeket hordoznak magukban, személy szerint csak idő kérdésének tartom, mikor termeli ki egyik vagy másik párt a maga jelöltjét ezen személyek ellen, akár Cook-ban. Nem véletlen, hogy még maga René West sem kötelezte el magát egyik irányba sem.

John Stetton: Viszont nem is határolódott el a botrányos kijelentés kapcsán. Ez nem egy elszalasztott lehetőség a progresszívaktól, hogy az előválasztáson nem indult mérsékelt jelölt?

Alex Recon: Mindenképpen, de talán azt gondolhatták, a tűz ellen csak tűzzel lehet harcolni és radikális úton próbálták Trump szenátort kigolyózni a szenátusból.

John Stetton: Liz?

Liz Aveller: Abszolút én is így látom, ugyanakkor legalább indult progresszív jelölt, reformpártiaknál ez sem magától értetődő. (mosolyog)

John Stetton: Akkor térjünk át az igazán forró témára, ami Peterson, ahol győzhet mind kormányzói, mind szenátusi szinten a Progresszív Párt. Eddig a párt nem is törekedett arra, hogy találjanak olyan jelölteket, akik beillenek a piros megyékbe. Mennyire esélyes Parks?

Alex Recon: Parks meglepően hiteles jelölt, azt is mondhatnám, hogy szinte reform színekben is indulhatott volna. Ez mindenképpen veszélyes ellenféllé és esélyes jelöltté teheti. Szerintem egy hajszállal esélyesebb is, mint jobb oldali ellenfele, ami formabontó lenne a megyében.

Liz Aveller: Az biztos, hogy most nagyon odatette magát a petersoni Progresszív Párt, különösen Parks, aki gyakorlatilag a társadalombiztosítási elképzeléseit leszámítva egyáltalán nem nevezhető liberális jelöltnek, sőt, van olyan konzervatív, mint Ricketts, vagy McInnis. Az bizonyos, hogy üde színfolt lenne a Szenátusban, ha progresszív indulóként győzedelmeskedni tudna egy mélyvörös megyében.

John Stetton: Nem frusztrálná a progresszív vezetést? Hiszen az ellenoldal bármikor maga mögé állíthatja.

Alex Recon: Ez valós veszély lehet, kérdés hogy Parks elvei elég erősek e egy esetleges pártnyomás esetén is. Láttunk már olyat, hogy egyeseket kampány alatt pártkatonának neveztek, vagy éppen Bedroom báboknak. Parks esetében erről eddig nem igen bezsélhetünk.

Liz Aveller: Nem lesz belőle progresszív báb, az is kijelenthető, hogy sokszor fog ellene szavazni fontos liberális javaslatoknak, de a kampányban tanúsított magatartása alapján azt is valószínűtlennek tartom, hogy a reformpárti frakció manipulálni fogja. Parks egy szuverén elvhű embernek tűnik, aki nem szereti, ha diktálnak neki.

John Stetton: Viszont kiterjesztheti a progresszív befolyást. Az utolsó, talán nagyon szorosnak ígérkező verseny, amit megemlítenék, az Garfield. Ott mi történik?

Alex Recon: Garfield új kormányzót fog kapni, aki talán kicsit felrázhatja az alvó óriást. A kérdés az, hogy lesz-e oldal váltás a megyében vagy megy minden a megszokott progresszív politka mentén. Azt ki kell emelni, hogy a két jelölt ideológiájában nem volt sok különbség, ez is lehetett az oka egyebek mellett a meglehetősen szívélyes, már már baráti viszonynak a kampányküzdelem során.

Liz Aveller: A Harrington-Mulligan párharc elképesztő mértékeket öltött az elmúlt hónapokban, talán ez volt országszerte a legaktívabb kampány, ha a rendezvények számát és a jelöltek aktivitását nézzük. Mindkét párt magának szeretné a kormányzói széket, ezért két alkalmas és hiteles jelölt szállt ringbe. Igazából bármelyikük nyer, a garfieldi helyi politika fel fog pezsdülni.

John Stetton: Egyikőkkel a pártja, másikuk a pártjukkal fordult szembe. A Reform Pártban attól tartanak, hogy ugyan Mulligan képes az átlagtól több liberálist elérni, de attól is félnek, hogy ők a kongresszusi versenyben a saját pártjuk jelöltjeire voksolnak, amiben van logika. Viszont Harrington a saját pártja támogatását tolja el magától. Ezek sikeres taktikák?

Liz Aveller: Mindketten nyitni akartak egymás szavazói felé, ezért dönthettek így, szerintem a garfieldieket jobban érdeklik jelen esetben a jelöltek személye, mint a mögöttük álló - vagy nem álló - pártjaik.

Alex Recon: Az biztos, hogy képes lehet mindkét jelölt halászni az ellenoldalról vagy éppen a bizonytalanok köreiből. De innen megmondani, hogy ki is járt ezen lépésével jobban, szinte lehetetlen. Az idő fog erre választ adni, illetve maga a választás végeredménye, hiszen a nyertes számára minden igazolást nyer majd abban az esetben. Azt viszont jó látni, hogy valóban két olyan jelölt küzd egymással, akik a teljes megyei polgárságot akarják képviselni nem csak a saját szavazóbázist. Ezért pedig akár hajlandóak a pártjukkal szembe is menni, ha kell.

JohnStetton: Érdemes?

Alex Recon: Mint mondtam, ha az illető megnyeri a választást és kormányzó lesz, akkor igen. A győztesnek mindig igaza van. A vesztes oldal pedig gondolkodhat azon, hogy vajon okos döntést hozott e.

John Stetton: De ha a pártja veszít, ő is veszít vele, nem?

Alex Recon: Itt ebben a küzdelemben szerintem a két jelölt kellően önálló döntést hozott a kampánystratégiát illetően, a pártjuktól független. Maguk akarják vállalni a felelősséget a kampány kimeneteléért, illetve később a megyei lakosokért is. Hadd tegyem hozzá, hogy azért akadtak helyi támogatói Mulligan kormányzójelöltnek, hiszen Landford szenátor, Roberts és Jones képviselő is korábban támogatásukról biztosították.

John Stetton: De ez még azután volt, hogy Harringtont nevezte volna meg helyettesének esetleges győzelme esetén

Alex Recon: Nem a saját jelöltjük ellen szóltak, csak megválasztása esetén egy későbbi döntése ellen. EZ nagy különbség. A helyi refom elit szimplán nem szeretné, hy a progresszív oldalnak bárminemű beleszólása lenne a megye vezetésébe. Ettől még nem fognak a saját jelöltjük ellen beszélni a választások előtt.

Liz Aveller: Szerintem hiba volt saját ellenfelét megnevezni helyettesének, ez talán a választók egy részének szimpatikus, de a párt értelemszerűen nem rajong egy ilyen lépésért. De erre számítania kellett, mielőtt így döntött, még így is lehet, hogy többet nyer ezzel, mint amennyit veszít, ez már csak a választókon múlik.

John Stetton: A másik félelem talán, hogy Mulligan liberális konzervatív, és szegregációellenes, Harrington ebben sokkal mérsékeltebb, és nem akart hibázni. Ez mit jelenthet Garfield esetében?

Alex Recon: Mire gondolsz pontosan John?

John Stetton: Mennyiben jelenthet veszélyt vidéken a Reform Pártra Mulligan liberális gondolkodása?

Alex Recon: Az elmúlt évek minden, ismétlem, MINDEN választásán azt láttuk, hogy Columbia volt a mérleg nyelve. Az a jelölt, aki megnyerte Columbiat, vitt mindent. Mulligan talán a columbiai szavazókra akarja bízni megválasztásának kérdését, amihez némi liberális nyitottság nélkülözhetetlen. Hozzá téve, hogy vidéken is kampányolt és számos mérsékelt, konzervatív szavazók szívéhez közelebb álló húrt is megpendített. De tény, ez egy markáns különbség volt a két jelölt között. Ettől még nem hiszem, hogy a vidéki reform szavazók hátat fordítanának pártjuknak és a jelölteknek, akik a helyiek ízléséhez illő beszédeket és ígéreteket tesznek.

John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk a választás estéjén, ahogy Önökkel is. Jó éjszakát!