Egy cikk

Nick Robertson: Jó estét kívánok! Ez itt az MSC Félidős Választások különkiadása, a mai este Garfield megye kormányzói posztjára pályázó jelöltek vitáját hallgathatják meg. A Progresszív Párt jelöltje Jay Harrington, a Refom Párté Nicholas Mulligan. A két kampánycsapat megegyezett egymással, hogy a vita miként fog zajlani, ez a következő: A kérdéseket egymásután kapják a jelöltek, amire a kérdést kapó jelölt három percben reagálhat, az ellenfelének három perce van válaszolni, majd a kérdést megkapó jelölt két percet kap viszontválaszra.

A kérdések minden témakörből érkezhetnek, amelyet a szerkesztőségünk a vita előtt 30 perccel rakott össze, azokat senki sem ismeri. A közönségtől azt kérjük, hogy a vita során semmilyen módon ne adjanak teret az érzelmüknek, hagyjuk, hogy a jelöltek kifejthessék véleményüket. Most köszöntsük a két jelöltet!

(Jay Harrington integetve lép a színpadra és mosolyog a közönség felé. Fél percig elidőzik, majd ellenfeléhez közelít, hogy kezet fogjanak. Ezután tovább integetve lép a helyére. Arca magabiztosnak látszik.

(Mulligan besétál a stúdióba, kimért, határozott léptekkel halad, miközben magabiztos mosoly kíséretében integet a közönség „minden” tagjának. Végül kezet fog Robertson műsorvezetővel és szívélyesen üdvözli ellenfelét egy markáns kézfogással, másik kezével a vállát paskolja meg, miközben valamit mond neki, amit nem hallanak mások)

A pénzfeldobás eredményeként Nicholas Mulligan fog kezdeni. Uram, Ön pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy győzelme esetén Jay Harringtont kéri fel kormányzóhelyettesnek, amely élénk vitát váltott ki konzervatív oldalon. Több helyi pártvezető fejtette ki a véleményét, akik a Megyei Tanácsban leszavaznának egy ilyen kezdeményezést, illetve több, jelenleg Önt támogató politikus kritizálta a kijelentését. Ön szerint érdemes volt ezzel a témával kampányolni? Megvalósíthatónak tartja, hogy egy progresszív személy legyen az Ön helyettese?

Nicholas Mulligan : Köszönöm a kérdést, örülök hogy ezt a témát azonnal tisztázhatjuk is. Mi volt az alapja a kijelentésnek? Egyszerű, az, hogy egy rendkívül szimpatikus ellenfelet ismertem meg Harrington személyében, aki emellé kellően felkészült Garfield ügyeiben. A jelenlegi progresszív vezetés alkalmatlan a vezetésre, de ez nem jelenti azt, hogy egy ekkora párt ne tudna előrántani értelmes tagokat a kalapból. Ha pedig valaki segítségére lehet a megyének és annak lakosainak, akkor számomra mindegy, hogy az piros vagy kék, fekete vagy fehér, katolikus vagy zsidó, férfi vagy nő.

Garfield egy sokszínű, hatalmas megye, különféle érdekekkel, nehéz összefogni, de legalábbis kihívás. Egy ilyen összetételű megyei vezetés hűen tükrözné a kétpárti egyezségeken alapuló politizálást, amivel a legtöbb ember büszkén kampányol, csak ebből később semmi sem látszik érdemben. Egy ilyen, kvázi gesztus vagy felajánlás talán a nép körében is népszerű döntés lenne, azt sugallná, itt a győztes kilététől függetlenül végül mindenki nyerne, és olyan személyt láthatna a vezetésben, akitől azt a bizonyos pluszt vagy változást várja és reméli.

Én hiszem, hogy a progresszív oldalról is jöhetnek konstruktív gondolatok, még ha nyilván a célom, hogy a Reform Párt tartsa a gyeplőt a megyében és a korábbi vezetési politikát újrakalibráljuk a megyében. Nincs ebben nagy varázslat, az eset túl lett fújva, nagyobb a füstje mint a lángja. Kicsinyes politikai marakodásnak tűnik ott, ahol az embereke érdekeit kellene figyelnünk.

Jay Harrington : Először is jó estét kívánok mindenkinek, és sok sikert kívánok ellenfelemnek, valamint szeretném megköszönni Önnek, hogy elfogadta a moderálás fontos, ám eddigi tapasztalataink szerint, olykor nehéz szerepét. Ami a kérdést illeti: én úgy vélem, hogy kimondhatjuk, hogy a mérsékelt liberálisok ma közelebb állnak a mérsékelt konzervatívokhoz, mint a Progresszív Párt baloldali szárnyához, vagy ahogy a mérsékelt konzervatívok a Reform Párt jobbszárnyához.

Ennek tükrében sajnálatos, hogy ezt egyes garfieldi konzervatívok nem tudnak a közös munka gondolatával megbarátkozni. Azt pedig kimondottan sértőnek találom, hogy a jelenlegi kormányzó emberének tartanak engem, mert én nem vagyok báb vagy alattvaló. Én egy valaminek felelek majd a munkám során: a garfieldi választóknak. Öröm az ürömben, hogy a garfieldi konzervatívok között is vannak olyan gondolkodók, akik képesek az együttműködésre. Én minden esetre bármilyen eredmény esetén Garfield-ért fogok dolgozni. Az viszont a jövő kérdése, hogy ez milyen formát fog ölteni, és nem merek ebben a tekintetben jósolni.

Nicholas Mulligan : Nincs sok minden, amit hozzáfűzhetnék még a témához, de való igaz, hogy ha valaki követi a két jelölt kampányát, sok azonos szál és párhuzam fedezhető fel azokban. Az egyes politikai ideológiák valóban akár egészen közel is eshetnek egymáshoz, ezt látjuk talán Garfield megyében, kicsiben.

 

Nick Robertson: Mr. Harrington, Ön többször arról beszélt, hogy Garfieldet be kell indítani, többször kritizálta a hivatalban lévő James Gilly progresszív szenátort. A legújabb felmérések viszont azt mutatják, hogy a kormányzó népszerű, a választók 57 százaléka szerint jól végzik a munkáját, 14% gondolja csak, hogy rosszul végezné. Ön szerint Gilly kormányzó miért végzi rosszul a munkáját? Nem gondolja, hogy a kormányzót támogató szavazókra szüksége lesz a győzelemhez?

 

JayHarrington : Nos úgy vélem nem jól emlékszik a kampányomra: James Gilly nevét egyszer nem említettem meg a kampányomban, noha tény, hogy úgy vélem vannak a munkájának hiányosságai. Egyrészt az utolsó előirányzat is csak 1954 szeptemberében született meg, ami a hivatalok működését biztosítja, de egy költségvetés sem született, egyetlen döntés sem, hogy a Garfield megyei politikai vezetés, hogy kívánná ösztönözni a gazdaságot, hogyan fejlesztené az oktatást, hogyan segítene a hely farmereknek.

Úgy vélem ez komoly hiba, és akik a mostani kormányzót támogatják, engem is támogatni fognak, mert én többet kívánok tenni, mint Gilly úr, amit szerintem az őt támogatók is szívesen fognak látni. Be kell ismernem, hogy ebben a mostani helyzetben, mint megyei politikai szereplő, én is részben hibás vagyok: nagyobb nyomást kellett volna a kormányzóra helyezni a cselekedés érdekében. De kormányzóként többet kell tenni, mint az eddigi vezetés tett. Ezt remélem mindenki látja és támogatnak ebben.  

Nick Robertson: De ha ez így van, miért támogatják őt mégis az emberek?

Jay Harrington: Úgy vélem erre egy kérdőíves felmérés részletes választ tudna adni. Én nem vagyok elég kvalifikált és nem rendelkezem a szükséges tudással ahhoz, hogy erre válaszoljak.

Nick Robertson : Mr. Mulligan, Ön következik.

Nicholas Mulligan : Azt hiszem, Gilly kormányzó munkáját megítélni nagyon visszás. A megyében nem mennek drámaian rosszul a dolgok. Nem egy Nick Lawrence vagy megboldogult Walter George a kormányzó. De ha figyelembe vesszük, milyen források kerültek be a megyei gazdaságba, hogy milyen hatalmas megyéről beszélünk, micsoda potenciállal, azt mondhatjuk, az elvégzett munka nem elégséges, a fejlődés pedig távolról sem kielégítő. Jobb megyei menedzselésre van szükség, olyan vezetésre, aki valós eredményeket képes elérni és nem csak stagnálásra ítéli a megyét.  

Jay Harrington : Szerintem elmondtam mindent, amit gondoltam a témában. A megyében még rengeteg lehetőség rejlik, ebben egyetértünk. És kormányzóként kötelességünk kiaknázni ezeket.  

Nick Robertson : Nekem még lenne egy kérdésem. Önt támogatja James Gilly kormányzó, akkor ezt elutasítja?

Jay Harrington : Természetesen nem. Minden támogatást szívesen veszek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek, és hogy hibátlan munkát végezne. Amit csinál, azt jól csinálja, de vannak hiányosságai a munkának. És biztos lesz az én munkámban is hibák, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kritikát pedig majd meg kell hallgatnom és megtárgyalni a felmerült kritikákat.  

 

Nick Robertson: A kampány során eddig a gazdasági kérdések dominálták a garfieldi politikai teret, ebből kiemelkedett az infrastruktúra fejlesztése. Ön szerint milyen fejlesztésekre lenne szükség a garfieldi infrastruktúra modernizációjához, mely területek a legfontosabb? Mennyiben tudná egy ilyen fejlesztés beindítani a vidéki Garfieldet?

Nicholas Mulligan : Az infrastrukturális fejlesztések összetett kérdésnek minősülnek. Nem csak megyei, hanem országos szinten is. Pont annyira fontos a kisebb megyéknek, mint Eagle, Monroe vagy Madison, mint az iparos óriásoknak, mint Garfield, Union vagy Graham. Összetett olyan értelemben is, hogy rendkívül sok ágazata területe van. E téren Bartek képviselő javaslata hiánypótló alkotás, itt részletesen és jól tagoltan különülnek el az egyes szakterületek, úgy, mint közút vagy éppen csatornahálózati fejlesztés.

Nicholas Mulligan : Alaposan ki kell elemezni, hogy a megye egyes részein mire van szükség, mi kell a fejlesztéshez, a modernebb területekkel való integrációhoz. Jellemzően a vidéki területeken sok helyen kell villamosrendszert kiépíteni, az agrárterületeken öntöző rendszert, a nagy városokban a csatornarendszer bővítési indokolt a megnövekedett terhelés miatt, az úthálózatot pedig megyeszerte kell korszerűsíteni, az országos és helyi közlekedési vérkeringésbe bekapcsolni minden kis és nagytelepülést is. Éppen ezért nem emelnék ki egyetlen területet sem, ami prioritást élvez, hiszen, ha van egy matracom rajta öt lyukkal, nem sokra megyek vele, ha kettőt befoltozok. Minden lyukat be kell tömni, lehetőleg minél előbb.

Ezek a fejlesztések pedig nem csak a vidéket fogják fejleszteni, élhető környezetet teremtenek a nagyvárosokban is, de a vidék is sokkal modernebb lesz, több lehetőséggel. Indokolt minden régiót egyformán fejleszteni, az elmaradottabb részeket felzárkóztatni. Ez az én célom.

Nick Robertson : Ön szerint állami vagy magáncélú befektetések mentén kell ezeket végrehajtani?

Nicholas Mulligan : Ilyen volumenű beruházások nehezen képzelhetők el állami beavatkozás nélkül. Ugyanakkor a külföldi magántőke beáramlása rengeteg munkahelyet teremthet, továbbá kisebb terhet rónak a felmerülő költségek az államháztartásra, nem okozva ezzel deficitet, amit alapból el is utasítana számos konzervatív képviselő és szenátor, márpedig egységes támogatás nélkül ezek a fejlesztési tervek halálra lennének ítélve. Egészséges egyensúlyt kell találnunk. A megyéknek pedig arányosan kell kivenni a részüket ebből, hiszen az ő érdekük is mindez. Már csak ezért sem hátrányos, ha egy kormányzó hajlandó átlátható éves költségvetést készíteni, és a helyi pénzekkel felelősen, takarékosan bánni. Ezeknek a megyei pénzeknek még lesz helye később, azt kell mondanom.

Nick Robertson : Csak külföldi cégek vagy a ciron vállalatokat is bevonná?

Nicholas Mulligan : Szabad piac, szabad verseny. Mindig öröm a szívnek, ha hazai cégek képesek kinőni és sikeressé válni a kapitalista rendszerben, de ez nem jelenti azt, hogy egy külföldi befektető ne próbálhatna szerencsét országunkban. Főleg, ha a kínálata jutányosabb. De hát éppen ez lenne a piaci verseny lényege nem igaz? A lényeg, hogy a munka tisztességesen legyen kivitelezve, és a lehetőségekhez mérten korrekt áron, ami piaci versenyen, állami kontroll nélkül dől el. Ez a fejlődés záloga ciron földön is, ahogy minden tisztességes, demokratikus, nyugati országban. Ez nem a Szovjetunió szerencsére. Ne is akarjunk az lenni.

Nick Robertson : Köszönöm, Mr. Harringtoné a szó.

Jay Harrington : Az infrastruktúra fejlesztése mindenki számára egyértelműen kulcsfontosságú a gazdaság fejlődő szakaszában: munkaerőt teremt és a piac számára kapcsolatot a külvilággal. Garfield esetében más megyékkel és más országokkal is. A Mulligen úr által említett várhatóan hamarosan elfogadás sorsára jutó törvényjavaslat állami szinten határozza meg a dolgokat, összeköttetést teremt a megyékkel. Garfieldnak ezt ki kell egészíteni, hogy a megyében teljes lefedettség legyen. Mindenből. Ez idő. Amint kiépült az infrastruktúra minden ága, azt karban kell tartani, fejleszteni.

A magántőke és az állami szerep kérdése összetett és nem szabad leegyszerűsíteni még egy választási kampány során sem. Önmaguktól a vállalkozások nem fognak a hálózati kialakításba tőkét fektetni, mert alacsony a megtérülési ráta. Ebben az államnak és a megyéknek nagy szerepet kell vállalni, és a hálózatot saját kézben kell tartani a későbbiekben. Azonban a szolgáltatást már lehet liberalizálni, a vállalatok versenyezzenek, ki tud megfelelő színvonalon egy vasúti viszonylatot működtetni. A hálózatért annyi használati díjat kell kérni, ami fedezi a fejlesztési és fenntartási költségeket, de nem többet.

A hálózatból nem profitot kell termelnie az államnak és a megyéknek, hanem biztosítani a folyamatos szolgáltatás lehetőségét. A vállalatok szolgáltatási versenye pedig a magas szolgáltatási színvonalat biztosítja majd. De természetesen több ága van az infrastruktúrának: egy vasúti üzemnél az általam elmondottak teljes mértékben igazak, de látni kell, hogy a piac működését látva a vállalatok nem fognak tolongani azért, hogy egy szennyvízszolgáltatást biztosítsanak, noha a lehetőségét nem szabad kizárni.

Ahol a magántőke nem kíván szolgáltatást nyújtani, ott a megyének kell átvállalni ezt a szerepet, de ekkor is úgy kell a szolgáltatást biztosítani, hogy azt ne adófizetői forrásból tegyük, hanem a szolgáltatási díj nonprofit módon fedezze a fejlesztési és fenntartási költségeket.

Nick Robertson : Ez azért érdekes, amit mond, mert az új adótörvény keretében az állami támogatásokat elvonta a Kongresszus, és az üzemeltetőkkel kötött szerződésekből, illetve egyéb, j adókból tudja fenntartani magát egy megye. Ön szerint akkor ez irreális bevételi célnak tűnik?

Jay Harrington : Ez nem irreális bevétel, mert fedezi a fenntartási és a fejlesztési költségeket. Ez igazából, az én meglátásom szerint, egy bürokratikus akadály megszüntetése ezen a téren. A megyék közvetlenül a szolgáltatókkal egyeztethetnek, köthetnek szerződést, az állam kivonul ebből. És persze rengeteget számított az állami támogatás, de az eddig is a hivatali működésre ment a legtöbb esetben és a fejlesztések saját forrásból mentek. A helyi adók is egyfajta szolgáltatási díjak: a hivatalok, iskolák stb. működésének és fejlesztésének költségeit fedezik. Az adóért az állampolgár szolgáltatást kap a megyétől, az államtól. Ez így lesz a közmű szolgáltatások esetén is. A szolgáltatók a hálózat használásért fizetnek és ez fedezi a fejlesztést és a fenntartást.

NickRobertson : Mr. Mulligan?

Nicholas Mulligan : Nem hiszem, hogy sok újdonságot lehetne még hozzáfűzni az elhangzottakhoz, Mr. Harrington alaposan körüljárta a témát és kimerítette azt. Az elhangzottakkal pedig maximálisan egyet tudok érteni. Izgalmas időszaknak néznek elébe a megyék, fontos, hogy ebből Garfield a lehető legjobban tudjon profitálni. Profán módon leegyszerűsítve már csak ezért is fontos az infrastruktúra fejlesztés, hiszen a jövőben direkt és indirekt úton is képes lesz bevételt generálni a megyék számára mindez. Én pedig szeretnék a csúcsra törni Garfield megyével, amihez szükség is lesz a tőkére.

Nick Robertson : A következő kérdés Mr. Harringtoné. Ahogy kiteljesedett a megyei autonómia, különböző jogokat nyertek, úgy megkapták a kormányzók, hogy kinevezzék a Megyei Választási Bizottságok tagjait, jelöljenek több, fontos megyei tisztségre személyeket, és kijelöljék a megyei és városi bírókat. Az igazságügyi szervezetekbe milyen jogászokat nevezne ki, ha Ön lenne a kormányzó? Konzervatív vagy liberális bírókat? Akik szegregációpártiak vagy ellenzik azt? Akik támogatják vagy ellenzik a szakszervezetek befolyását?

Jay Harrington : Én úgy vélem ezekkel a megkapott jogainkkal felelősen kell sáfárkodnunk. Én nem érzem magam olyan embernek, aki egy személyben el tudja dönteni, hogy ki töltheti be ezeket a fontos pozíciókat. Egyszerűen sem időm, sem tudásom nem lesz, hogy megfelelő információkat gyűjtsek a megfelelő személyekről. Persze formálisan a kinevezést én hagynám jóvá, de a döntésem alapját minden esetben egy szakmai folyamat előzné meg. Egy külön kétpárti bizottságot kell létrehozni, mely a megyei bírókat és a Megyei Választási Bizottság tagjait ajánlja számomra. A pozíciókat meg kell pályáztatni, melynek minden elemét transzparenssé kell tenni. Mind a pályázatokat, mind az értékeléseket a nyilvánosság meg kell, hogy ismerhesse.

A pályázatok elbírálása után a bizottság javaslatot tesz az adott pozícióra alkalmas személyre és ez alapján döntenék. Városi bírók esetén ugyan ez lenne a folyamat, csak helyi - városi - szinten. Nyílt pályázat, nyílt bírálat és javaslattétel és ezután döntés. Ebben a folyamatban egy nyilvános meghallgatásnak is szerepet kell adni, ahol a helyi választók is elmondhatnák véleményüket a pályázóról. Elképzelésem szerint a bizottságokban mindig a választásoknak megfelelő arányban delegálnának tagot a pártok. Úgy vélem ezeknek a fontos pozícióknak a betöltésére így szakmailag és politikailag is elfogadható jelöltek kerülhetnének.  

Nick Robertson : Mr. Mulligané a szó.

Nicholas Mulligan : A Glover-kormány kampányígéretei között szerepelt egy passzus, egy tétel, ami a szegregáció megyénkénti létjogosultságára, esetleges felszámolására kíván majd társadalomtól választ kapni egy népszavazás keretében. Azt hiszem, könnyebb lenne ennek ismeretében jelölteket állítani bizonyos posztokra. Viszont ezzel azt hiszem, most kikerülném csak a kérdést és nem vállalnék felelősséget egy döntésemért vagy álláspontomért. Így induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Garfield sok megyével ellentéten lényegesen liberálisabb, gondolkodású, az emberek elfogadók, persze láthatunk példát ennek ellenkezőjére. De azért mégis csak volt itt nem is olyan régen egy részben a szegregáció ellen is szóló tüntetés, vagy inkább felvonulás. Hiszem, hogy egy olyan kérdésről van szó, amit, ha meg is akarunk oldani, le is akarjuk ezt a rendszert bontani, azt csak nagy körültekintéssel és apró lépésekben lehet.

Hozzáteszem, rengeteg jövőbeni konfliktust küszöbölnénk ki ezzel, ha végre nem újra és újra és újra a szegregáció kontra ne legyen szegregáció kérdését járjuk körül. Az egyik ilyen apró lépés lehetne, ha részben példát is mutatva a felelős tisztségviselők, legyen az kormányzó, szenátor vagy éppen bíró, legalább nyilvánosság előtt elhatárolódnának a szélsőségektől. Hogy összegezzem gondolataimat és egyben választ adjak a kérdésére, ha nem is ultra liberális jelölteket javasolnék, de mindenképpen olyan bírákat, akik úttörői lehetnek a szegregáció lebontásának, ha máshol nem is, legalább itt Garfield megyében éljünk végre nyugodtan és békességben. Nem kell egymást szeretni, de lehet tisztességesen élni a magunk életét.

Ehhez pedig nem kell semmiféle mesterségesen fenntartott gyűlöletintézményt fenntartani. Akinek vannak etnikai alapú fenntartásai, azt nem fogja megváltoztatni így se úgyse a jó Isten se. Tiszteletben kell tartanunk ezen emberek véleményét is, de nem engedhetünk ettől még teret neki és nem tekinthetjük legitim cselekvésnek, ha valakit kirekesztenek abból a társadalomból, aminek ő is szerves része, amit az ő adójából is fenntartanak, és amiért ő maga is harcolt a világháborúban. Láthatjuk, hogy mitől is válik a szegregáció kérdése sok esetben abszurddá. Lazítani kell ezen a gyeplőn és rendet tenni a fejekben.

Én úgy gondolom, és ezen a ponton ellent kell mondjak Mr. Harringtonnak, hogy egy vezető igenis legyen képes és legyen elég bátorsága meghozni döntéseket és vállalni értük a felelősséget, ahelyett, hogy azt megosztaná másokkal, gittegylet bizottságokat alapítanánk és elforgácsolnánk az időnket, az energiánkat és nem mellékesen az adófizetők pénzét. Egy kormányzó igenis legyen képes irányítani és a megfelelő embereket kiválasztani, ahogy zajlik az egy cégvezető esetében is. Persze mindezt előzze meg személyes találkozás, interjúztatás, legyen legalább tanácsadási szinten beleszólása a megyei tanácsnak, de a végén igenis a megye vezetője legyen az, aki mond A-t vagy mond B-t.

Nick Robertson : Mr. Harrington következik.

Jay Harrington : Én úgy gondolom, hogy manapság nem élnek már polihisztorok, mint az ókorban. Nem ért mindenki mindenhez. Egy vezetőnek be kell látnia, ha valamit nem tud és ehhez szakmai segítséget kérni. Én tudom, mik a korlátaim, és azokat nem tagadni próbálom, hanem átlépni azzal, hogy mások segítségére támaszkodom. Emellett fontos szerintem, hogy az ilyen társadalmilag fontos pozíciókba ne sötét szobákban kötött politikai alkuk juttassanak embereket, hanem olyan személyek töltsék be, akik értenek hozzá és társadalmilag elfogadottak.

Úgy vélem az általam felvázolt módszer alkalmas arra, hogy olyan emberek üljenek ezekbe a székekbe, akik szakmailag rátermettek, az emberek elfogadják őket és megbíznak a döntéseikben. Mint mondtam a végső szót és a kinevezést a kormányzónak kell meghoznia és aláírnia a kinevezési papírokat, de azt egy megfelelő társadalmi vita kell, hogy megelőzze, amit az általam vázolt rendszer biztosít.

Nick Robertson : Most elérkeztünk a vita végéhez, a zárógondolatok következnek, először Mr. Harrington tarthatja meg a záróbeszédet.

NicholasMulligan : Nos szerintem ha egy vezetőnek vannak bizonyos kötelezettségei, akkor nyilván mérlegelni kell előtte, hogy képes e azok maradéktalan ellátására avagy sem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy vezetői ambíciókat kell dédelgetnie... Bocsánat. ha közbe vágtam uraim.

Jay Harrington : Köszönöm a mai lehetőséget, mind a szervezőknek, az ellenfelemnek és nem utolsó sorban a moderátornak. És természetesen a választóknak is, akik követték a ma esti vitát. Sok kérdésben egyetértettünk Mulligan úrral és volt, amiben nem. Úgy vélem ennek ellenére mindenki csak nyert a mai este folyamán. Mi további ismertséget és a választók további információt a döntés meghozatalához. Én természetesen úgy vélem az én elképzeléseim jók, tudom a korlátaimat, melyeknek átlépéséhez mások segítségére szükségem van. Úgy gondolom fontos, hogy ismerjük választóinkat és a megyénket, de még fontosabb, hogy ismerjük saját magunkat. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és remélem minél többen elmennek választani azon a bizonyos napon. Viszontlátásra!  

Nicholas Mulligan : Ezúton is szeretném megköszönni a Garfield megyei választópolgároknak az eddigi bíztatást, támogatást és határtalan szeretetett, a sok-sok ezer ember, aki megtisztelt azzal, hogy kilátogasson egy-egy rendezvényemre, csak megerősít abban, hogy megéri ezért a megyéért, és annak MINDEN lakosáért dolgozni. Egyúttal szeretném megköszönni a moderátor figyelmes, precíz munkavégzését az est során, illetve megköszönni ellenfelemnek, hogy elfogadta kihívásomat és kulturált keretek között cserélhetünk a nagy nyilvánosság előtt eszmét, egyben további bepillantást engedhettünk felfogásainkba, politikánkba, esetleg programunkba a Garfield megyében élők számára.

A mai vita után hatványozottan azon az állásponton vagyok, hogy a megye személyemmel csak nyerhet, és ezt igyekszem már most a kampányidőszakban is bizonytani, és méltóvá válni az emberek bizalmára. Nem vagyok az az ember, aki elbújik a döntések vagy a felelősség elől, amiket itt elmondtam, amik ma itt elhangzottak, nyugodtan a fejemre olvashatja bárki egy hét, egy év vagy egy ciklust követően is. Itt leszek. Egy dolgot megígérhetek, tisztességesen fogok harcolni a végsőkig a megye vezető székéért, mert szentül meg vagyok győződve, hogy egy reformpárti vezetés új impulzust adhat annak a megyének, amelyik jelenleg stagnál, és amely minden statisztika vagy szakértő alátámasztása szerint többre lenne hivatott.

Négyévnyi progresszív lehetőség röppent ki az ablakon. Ha valami nem megy, és látványosan nem, akkor nem toldozgatni foltozgatni kell, hanem komoly változásokat eszközölni. Gilly kormányzó ideje lejárt. Úgy hiszem vele együtt talán a baloldali progresszíveké is. De mint mondtam, ez nem zár ki egyetlen kék oldalról érkező szakértőt vagy politikust sem. A közös munka lehetősége mindig adott lesz, az irodám ajtaja pedig kormányzóként is nyitva lesz az előtt aki hőn szeretett megyémért és a benne élőkért tevékenyen akar tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak és köszönöm, hogy ma este figyelemmel kísértek.

Nick Robertson : Kedves Nézőink! Megtisztelő volt ma este moderálni ezt a vitát, remélem, hogy ezzel a lépéssel is segítettünk Önöknek, hogy kit válasszanak novemberben. Jó éjszakát!

 

(Jay Harrington a záróbeszédek végeztével újból mosolyogva és integetve búcsúzik a választóktól, miközben az ellenfele felé megy, hogy kézfogással zárja le a vitát.)

 (Nicholas Mulligan határozottan fogadja a kézfogást, néhány közös kép erejéig még integet is a kameráknak, majd elbúcsúzik a műsorvezetőtől is)

(Jay Harrington a Mulligan-nel történ kézfogás után a moderátornak is kézfogással köszöni meg a munkát. Ezután távozik a színpadról ott, ahol bejött.)