Dátum | Esemény,tisztség |
1959. november 22. | politikus |
1959. november 3. | Progresszív Párt - "establishment", liberális progresszívak (Pecksdale megye) |
1959. november 18. | köztisztviselő |
1959. november 23. | Belépés a Progresszív Pártba, irányzat: Déli (konzervatív) progresszívak |
Időpont | Tárgy | Szavazat |
William Price 1911-ben született Williamsburgban, Pecksdaleben, ahol apja állatorvos, anyja háztartásbeli tevékenységet végzett, emellett marhatenyésztéssel is foglalkoztak családi farmjukon. Bár Price tehetséges gyermeknek bizonyult, a katonai iskolából kirúgták függelemsértésért. Tanulmányait félbehagyva másik érdeklődésének, az irodalomnak kezdett hódolni, miközben a családi Old Stone Meadow nevű farmon dolgozott. Autodidakta módon képezte magát, majd katonai beállítottságát irodalomszeretetével ötvözve az első világháborúról írt fiatalkori Golyóütötte világ című regénye által szerzett országos népszerűséget már fiatal felnőttként, csak a mai ciron területeken közel egymillió eladott példányról tud az Irodalmi Akadémia.
Price Leeds-ben végül lediplomázott 1933-ban, hivatalos végzettsége szerint irodalomtanár lett. Ezután 10 éven át általános iskolásokat tanított, az iskolai életben határozott, de jóindulatú tanárként ismerték. 1938-ban feleségül vette a birtokon akkor segédmunkásként dolgozó orosz menekült Irina Alegrova-t, akivel közös gyermekük 1940-ben született. A Pearl Harbor-i támadást követően Price katonai szolgálatra jelentkezett, de elutasították korábbi függelemsértési ügye miatt, ezért visszament tanítani. 1942-ben végül újra próbálkozott, ekkor a lazított szabályozásokra és az észak-afrikai partraszállás közeledtére való tekintettel elfogadták a jelentkezését. Novemberben Price tagja volt annak a 33 ezer fős Western Task Force nevű alakulatnak, ami Marokkóban partraszállt Patton tábornok irányítása alatt. Bátorságával hamar elismerést szerzett, a Kasserine-hágóban felettesét kimentette egy tűzfészekből, amiért Legion of Merit kitüntetést kapott. A későbbiekben részt vett a Rommel vezette Afrika Korps elleni ütközetben, ahol ellőtték a vállát és kérdéses volt, hogy amputálni kell-e a kezét, de végül csodával határos módon néhány hét alatt teljesen felépült a sérülésből és szolgálatra jelentkezett, ezért megkapta a Bíbor Szív sebesülési érdemérmet George Washington arcképével. Bár le akarták szereltetni sérülése miatt, végül sikerült elérnie, hogy Szicíliában is partraszállhasson, részt vett a Herrmann Göring Hadosztály elleni küzdelemben, Szícília elfoglalása után már nem vett részt harcokban, az állomásozó csapatok tagjaként maradt azonban a hadsereg kötelékében. A háború végén őrmesteri rangból szerelt le, Patton tábornok pedig halála előtt Distinguished Service Cross kitüntetést adott át számára személyesen, amely a második legmagasabb fokozat, melyet egy ellenséges harci cselekmény során tanúsított kiemelkedő hősiességért és a kitüntetett életének kockáztatásáért ítélnek oda.
1945-ben hazatért szolgálatából, feleségével és gyermekével pedig folytatták életüket az Old Stone Meadow-n, Price pedig visszatért tanítani. 1946-ban elhunyt apja, William Price, Sr., ezért otthagyta tanári állását, hogy vezesse a farmot és többet lehessen a családjával. 1953-ig bezárólag elvonultan élt, 5 regényt írt, valamint megírta visszaemlékezését a második világháborúban való szolgálatairól Szemben az Afrika Korpsszal címmel, ami főként Európában lett nagy siker. 1953-ra azonban megunta a számára túl nyugodt életet és 42 évesen haditudósítónak állt, ahol örömmel fogadták elismert íróként. Járt Kubában, készített interjút Fidel Castroval. Ellenezte a Batista-rezsimet, ezért sokan kommunistának bélyegezték, de az ilyen vádakat mindig tagadta, hangsúlyozva, hogy ő csak a munkáját végzi, még ha a tudosításai jó szolgálatott is tettek a forradalomnak. A forradalmi erőkhöz való feltételezett közelségének hamar híre ment és elfogásáért díjat ajánlottak Batista radikális követői. 1954-ben rajtaütöttek egy forradalmárokból álló alakulaton Batista emberei a kubai hegyekben, akik mellett jelen volt az éppen tudosító Price is, akit megtámadtak. Price fegyvertelen volt, a rátámadó első katonát halálosan megsebesítette egy széklábbal, de a kunyhót körbevették és megadásra szólították fel. Price-t elfogták és börtönbe vetették, ahol ciron kémnek tartották, megkínozták azt követelve, hogy árulja el, kinek a parancsára érkezett és hogyan segíti Cironia a Castro-felkelést, jól mutatva a rendszer teljes paranoiáját. 1955-ben külföldi politikai nyomás hatására a Batista-rezsim az összes politikai foglyot kénytelen volt szabadon engedni, így Price is szabadult közel 1,5 év raboskodás és kínvallatás után, majd hazatért Cironiába.
Hazatérése után visszatért az íráshoz, de világlátását áthatották a kubai élmények, megértette annak a jelentőségét, amit Pecksdale megyében csak Déli Szabadságként értelmeznek, erről több interjút is adott. Price egy interjúban azt mondta, nem viseltetik sem gyűlölettel, sem lenézéssel a fekete közösségek iránt, tisztességes ember szerinte nem tesz ilyet, ugyanakkor úgy látja, jelenlegi körülmények között, 1959-ben a szegregáció feloldása nem megoldása a problémáknak, csupán azok eszkalációjához vezet, káoszhoz és a közösségek konfliktusához, márpedig Dél az erős közösségei miatt sikeres. Price híve a fegyvertartási szabadságnak, ő maga is rendszeresen jár vadászni barátaival, emellett a mezőgazdaság fontosságát hangsúlyozza egy egyre inkább ipari világban. Támogatja az oktatáspolitika és a kultúra magasabb szintű állami támogatását, növelné a katonai védelmi kiadásokat, ugyanakkor ellenzi az állami túlterjeszkedést, ami szerinte veszélyezteti a déli közösségek már meglévő működési elvét. Mottója élete során elkísérte: ,,Az ember nem arra született, hogy legyőzzék."