Egy cikk

Tisztelt Egybegyűltek!

Nagyon szépen Köszönöm Önöknek, hogy ennyien megtöltötték a President Palace előtti teret! Üdvözlök Mindenkit!

A hangulatból ítélve mindenki érzi, hogy eljött az idő! Én pedig nem is húznám tovább azt, hanem bele is kezdek beszédembe!

Drága Ciron Barátaim!

Azt még nem tehetem meg, hogy boldog békeidőket kívánjak nektek, hiszen az nem múlt el a veszély határainkon! Tengerészeink, pilótáink, katonáink, rendőreink még e pillanatban is emberi erő felett dolgoznak, hogy mi itt, s ti ott a képernyők előtt biztonságban legyünk, legyetek! A hála, amit érzünk, nem lehet szavakba önteni! De én mégis megpróbálom!

Minden most szolgálónak tudnia kell, hogy nap, mint nap mennyire hálásak vagyunk nektek, hogy szívünk mindig mellettetek dobog! S ezt nem, mint alelnök, hanem mint ciron polgár, ember mondom. Ti vagytok a modern kor lovagjai! Ti vagytok azok, kiknek megjelenése erőt ad minden polgárnak az erőtlenségben, reményt a reménytelenségben. Én magam is megtapasztalhattam emberfeletti erőfeszítéseteket, amikor múlt hónapban egy napot eltöltöttem veletek az egyik hadihajónkon. Minden tiszteletünk, minden tiszteletem a tiétek!

Modern keresztes hadjáratot folytatunk. Mi vagyunk a templomosok, a hitetlen ellenség pedig a Catro vezette kommunista csőcselék. Sose feledjük, hogy akinél az igazság, amellett Isten! És mellettünk van Isten és az igazság is! Mi vagyunk most a demokrácia azon ostromolt bástyája, amely, ha elesik, akkor vége itt nyugaton a demokratikus, szabad világnak. De attól tartok, hogy még nincs vége ennek a pokoljárásnak, attól félek, hogy a legmélyebb bugyor még csak most fog jönni. A legutóbbi pillanat, amikor ilyen közel álltunk egy atomkatasztrófához, egy harmadik világháborúhoz, az Korea volt. Mi nem vagyunk bűnösök! A ciron Kormányzat, s nyugati barátai azon dolgoznak, hogy megvédjék a békét! A feszültséget a kommunista patkányok okozzák! És sajnos már ciron földön is van belőlük, hogy elterjesszék a vörös pestist. De ne féljetek! Szavamat adom arra, hogy hetedíziglen fogjuk őket kiírtani! Elkapjuk, s kiebb rugdaljuk a komcsikat! Az, hogy egy Reyes nevű senkiházi pedig mivel fenyegetőzik, nem kell foglalkoznunk! Mexikó stabilan független ország! Nem kell félnünk pálfordulásuktól, hiszen az nem fog bekövetkezni.

A hátunk mögött levő évtized mindenről szólt, csak nem a békéről. Első felében egy véres háború pusztított végig Koreán, majd szovjet tankok tapostak át a berlini polgárokon. Éppen ugyanez történt 1956-ban Magyarországon is! Ott még a mai napig folynak a véresebbnél véresebb megtorlások. Emberek százai szenvednek a vörösök karmai miatt! Azokon a bizonyos októberi napokon a magyar diákok, munkások, polgárok épp olyan hősiesen harcoltak az utcákon, mint a mi katonáink Koreában, mint a mieink most a határokon! E hősi nemzet fiai Cironiában is itt vannak. Sokan jöttek hozzánk tőlük, s mára társadalmunk hasznos polgárai lettek, de szívük hazahúzza őket hazájukba, ahonnan a kommunista rezsim kitaszította őket, s árulóknak bélyegezte meg őket. Ők a kommunizmus áldozatai, s nem hazájuk árulói. Hogy ott a messzi távolban meghalljátok hangomat, a következő szavakat magyarul fogom kimondani: „Magyar hazafiak! Magyarok! Veletek vagyok!” Ne feledjük el! Az a nép, az a nemzet, amely magát védi, soha nem bukhat! „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után imádság epedez százezrek ajakán!” Ezen idézet a magyarok Szózat című művéből származik, s milyen igaz! Legyen ezen idézet az 1960-as esztendők mottója, jelmondata! Bízzunk benne, hogy az áhított béke végre eljön, hogy ez a világ, amelyet ismerünk jobb, s biztonságosabb lesz!

Drága Barátaim!

Boldogabb Újesztendőt, s Boldogabb Újévtizedet kívánok Nektek! Kérjük Isten áldását, hogy erőfeszítéseink ne legyenek hiábavalók! Hogy egy jobb kor köszöntsék be!

Isten áldjon Titeket! Isten áldjon Cironia!