Tisztelt Egybegyűltek!
Nagyon szépen Köszönöm Önöknek, hogy ennyien megtöltötték a President Palace előtti teret! Üdvözlök Mindenkit!
A hangulatból ítélve mindenki érzi, hogy eljött az idő! Én pedig nem is húznám tovább azt, hanem bele is kezdek beszédembe!
Drága Ciron Barátaim!
Azt még nem tehetem meg, hogy boldog békeidőket kívánjak nektek, hiszen az nem múlt el a veszély határainkon! Tengerészeink, pilótáink, katonáink, rendőreink még e pillanatban is emberi erő felett dolgoznak, hogy mi itt, s ti ott a képernyők előtt biztonságban legyünk, legyetek! A hála, amit érzünk, nem lehet szavakba önteni! De én mégis megpróbálom!
Minden most szolgálónak tudnia kell, hogy nap, mint nap mennyire hálásak vagyunk nektek, hogy szívünk mindig mellettetek dobog! S ezt nem, mint alelnök, hanem mint ciron polgár, ember mondom. Ti vagytok a modern kor lovagjai! Ti vagytok azok, kiknek megjelenése erőt ad minden polgárnak az erőtlenségben, reményt a reménytelenségben. Én magam is megtapasztalhattam emberfeletti erőfeszítéseteket, amikor múlt hónapban egy napot eltöltöttem veletek az egyik hadihajónkon. Minden tiszteletünk, minden tiszteletem a tiétek!
Modern keresztes hadjáratot folytatunk. Mi vagyunk a templomosok, a hitetlen ellenség pedig a Catro vezette kommunista csőcselék. Sose feledjük, hogy akinél az igazság, amellett Isten! És mellettünk van Isten és az igazság is! Mi vagyunk most a demokrácia azon ostromolt bástyája, amely, ha elesik, akkor vége itt nyugaton a demokratikus, szabad világnak. De attól tartok, hogy még nincs vége ennek a pokoljárásnak, attól félek, hogy a legmélyebb bugyor még csak most fog jönni. A legutóbbi pillanat, amikor ilyen közel álltunk egy atomkatasztrófához, egy harmadik világháborúhoz, az Korea volt. Mi nem vagyunk bűnösök! A ciron Kormányzat, s nyugati barátai azon dolgoznak, hogy megvédjék a békét! A feszültséget a kommunista patkányok okozzák! És sajnos már ciron földön is van belőlük, hogy elterjesszék a vörös pestist. De ne féljetek! Szavamat adom arra, hogy hetedíziglen fogjuk őket kiírtani! Elkapjuk, s kiebb rugdaljuk a komcsikat! Az, hogy egy Reyes nevű senkiházi pedig mivel fenyegetőzik, nem kell foglalkoznunk! Mexikó stabilan független ország! Nem kell félnünk pálfordulásuktól, hiszen az nem fog bekövetkezni.
A hátunk mögött levő évtized mindenről szólt, csak nem a békéről. Első felében egy véres háború pusztított végig Koreán, majd szovjet tankok tapostak át a berlini polgárokon. Éppen ugyanez történt 1956-ban Magyarországon is! Ott még a mai napig folynak a véresebbnél véresebb megtorlások. Emberek százai szenvednek a vörösök karmai miatt! Azokon a bizonyos októberi napokon a magyar diákok, munkások, polgárok épp olyan hősiesen harcoltak az utcákon, mint a mi katonáink Koreában, mint a mieink most a határokon! E hősi nemzet fiai Cironiában is itt vannak. Sokan jöttek hozzánk tőlük, s mára társadalmunk hasznos polgárai lettek, de szívük hazahúzza őket hazájukba, ahonnan a kommunista rezsim kitaszította őket, s árulóknak bélyegezte meg őket. Ők a kommunizmus áldozatai, s nem hazájuk árulói. Hogy ott a messzi távolban meghalljátok hangomat, a következő szavakat magyarul fogom kimondani: „Magyar hazafiak! Magyarok! Veletek vagyok!” Ne feledjük el! Az a nép, az a nemzet, amely magát védi, soha nem bukhat! „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után imádság epedez százezrek ajakán!” Ezen idézet a magyarok Szózat című művéből származik, s milyen igaz! Legyen ezen idézet az 1960-as esztendők mottója, jelmondata! Bízzunk benne, hogy az áhított béke végre eljön, hogy ez a világ, amelyet ismerünk jobb, s biztonságosabb lesz!
Drága Barátaim!
Boldogabb Újesztendőt, s Boldogabb Újévtizedet kívánok Nektek! Kérjük Isten áldását, hogy erőfeszítéseink ne legyenek hiábavalók! Hogy egy jobb kor köszöntsék be!
Isten áldjon Titeket! Isten áldjon Cironia!
Tisztelt Egybegyűltek!
Nagyon szépen Köszönöm Önöknek, hogy ennyien megtöltötték a President Palace előtti teret! Üdvözlök Mindenkit!
A hangulatból ítélve mindenki érzi, hogy eljött az idő! Én pedig nem is húznám tovább azt, hanem bele is kezdek beszédembe!
Drága Ciron Barátaim!
Azt még nem tehetem meg, hogy boldog békeidőket kívánjak nektek, hiszen az nem múlt el a veszély határainkon! Tengerészeink, pilótáink, katonáink, rendőreink még e pillanatban is emberi erő felett dolgoznak, hogy mi itt, s ti ott a képernyők előtt biztonságban legyünk, legyetek! A hála, amit érzünk, nem lehet szavakba önteni! De én mégis megpróbálom!
Minden most szolgálónak tudnia kell, hogy nap, mint nap mennyire hálásak vagyunk nektek, hogy szívünk mindig mellettetek dobog! S ezt nem, mint alelnök, hanem mint ciron polgár, ember mondom. Ti vagytok a modern kor lovagjai! Ti vagytok azok, kiknek megjelenése erőt ad minden polgárnak az erőtlenségben, reményt a reménytelenségben. Én magam is megtapasztalhattam emberfeletti erőfeszítéseteket, amikor múlt hónapban egy napot eltöltöttem veletek az egyik hadihajónkon. Minden tiszteletünk, minden tiszteletem a tiétek!
Modern keresztes hadjáratot folytatunk. Mi vagyunk a templomosok, a hitetlen ellenség pedig a Catro vezette kommunista csőcselék. Sose feledjük, hogy akinél az igazság, amellett Isten! És mellettünk van Isten és az igazság is! Mi vagyunk most a demokrácia azon ostromolt bástyája, amely, ha elesik, akkor vége itt nyugaton a demokratikus, szabad világnak. De attól tartok, hogy még nincs vége ennek a pokoljárásnak, attól félek, hogy a legmélyebb bugyor még csak most fog jönni. A legutóbbi pillanat, amikor ilyen közel álltunk egy atomkatasztrófához, egy harmadik világháborúhoz, az Korea volt. Mi nem vagyunk bűnösök! A ciron Kormányzat, s nyugati barátai azon dolgoznak, hogy megvédjék a békét! A feszültséget a kommunista patkányok okozzák! És sajnos már ciron földön is van belőlük, hogy elterjesszék a vörös pestist. De ne féljetek! Szavamat adom arra, hogy hetedíziglen fogjuk őket kiírtani! Elkapjuk, s kiebb rugdaljuk a komcsikat! Az, hogy egy Reyes nevű senkiházi pedig mivel fenyegetőzik, nem kell foglalkoznunk! Mexikó stabilan független ország! Nem kell félnünk pálfordulásuktól, hiszen az nem fog bekövetkezni.
A hátunk mögött levő évtized mindenről szólt, csak nem a békéről. Első felében egy véres háború pusztított végig Koreán, majd szovjet tankok tapostak át a berlini polgárokon. Éppen ugyanez történt 1956-ban Magyarországon is! Ott még a mai napig folynak a véresebbnél véresebb megtorlások. Emberek százai szenvednek a vörösök karmai miatt! Azokon a bizonyos októberi napokon a magyar diákok, munkások, polgárok épp olyan hősiesen harcoltak az utcákon, mint a mi katonáink Koreában, mint a mieink most a határokon! E hősi nemzet fiai Cironiában is itt vannak. Sokan jöttek hozzánk tőlük, s mára társadalmunk hasznos polgárai lettek, de szívük hazahúzza őket hazájukba, ahonnan a kommunista rezsim kitaszította őket, s árulóknak bélyegezte meg őket. Ők a kommunizmus áldozatai, s nem hazájuk árulói. Hogy ott a messzi távolban meghalljátok hangomat, a következő szavakat magyarul fogom kimondani: „Magyar hazafiak! Magyarok! Veletek vagyok!” Ne feledjük el! Az a nép, az a nemzet, amely magát védi, soha nem bukhat! „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után imádság epedez százezrek ajakán!” Ezen idézet a magyarok Szózat című művéből származik, s milyen igaz! Legyen ezen idézet az 1960-as esztendők mottója, jelmondata! Bízzunk benne, hogy az áhított béke végre eljön, hogy ez a világ, amelyet ismerünk jobb, s biztonságosabb lesz!
Drága Barátaim!
Boldogabb Újesztendőt, s Boldogabb Újévtizedet kívánok Nektek! Kérjük Isten áldását, hogy erőfeszítéseink ne legyenek hiábavalók! Hogy egy jobb kor köszöntsék be!
Isten áldjon Titeket! Isten áldjon Cironia!
"Tisztelt Honfitársaim, Ciron Polgárok!
Szomorú veszteség nemzetünknek, hogy Harvey Dent elnök úr itt hagyott bennünket. Egy nagy embert vesztettünk, én pedig emellett egy jó barátot. Elnökként igyekszem azzal az odaadással és szakmai alázattal végezni a dolgomat, ahogy korábban ő végezte. Isten veled Harvey!
Tisztelt honfitársaim! Sajnos nehéz időket kell megélnünk. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a kommunizmus bűnös eszméje és annak pribékjei közvetlenül Cironia határáig jutnak. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy mégis ez történt. Déli szomszédunkban egy olyan gyilkos rezsim jutott hatalomra, amely nem ismer sem embert, sem Istent. A bolsevizmus szele immár hazánkat is elérte, folyamatos a kubai provokáció a tengeri határainkon, ráadásul példátlan menekültáradattal is szembe kell néznünk, amely mindannyiunkat komoly próbatétel elé állít, és minden korábbinál komolyabb nemzetbiztonsági lépéseket követel. Egy ilyen időszak felelősségteljes kormányzást és nagy munkabírású embereket követel. Ezért is döntöttem úgy, hogy azonnali hatállyal kinevezem Mr. Walter Collins-t ügyvezető nemzetbiztonsági miniszternek. Jelenleg a nemzetbiztonság kérdése minden szempontból prioritást élvez, épp ezért a napokban összehívtam ülésezni a Nemzetbiztonsági Tanácsot, amelynek tanácskozásaira az illetékes miniszterek és az érintett hivatalok vezetői mellett meghívtam azokat a tábornokokat és haditengerészeti főtiszteket is, akik folyamatosan részt vesznek határaink védelmében és a menekültkérdés orvoslásában. A Tanács arra jutott, hogy haladéktalanul szükség van a hatékony kormányzati intézkedésekre annak érdekében, hogy Cironiát ne lepjék el a kubai menekültek, akik között tömegével előfordulhatnak nemzetbiztonságilag megbízhatatlan elemek. Ennek megakadályozására a mai napon kiadtam egy rendeletet, amely tartalmazza, hogy Cironia ugyan vállalja korlátozott számú menekült befogadását, viszont nekik át kell esniük egy szigorú átvilágítási eljáráson, és csak akkor hagyhatják el a menekülttáborokat, ha bebizonyosodik róluk, hogy a kommunizmus elől menekültek hazánkba és nem a kommunizmus szolgálatában. Van bennünk szolidaritás, de azt senki nem várhatja el tőlünk, hogy a saját polgárainkat veszélybe sodorjuk!
Természetesen mindez szükséges, de nem elégséges intézkedés a helyzet kezelésére. Be kell számolnom róla, hogy arra utasítottam a ciron védelmi erőket, hogy álljanak folyamatos készenlétben határainknál és biztosítsák vizeinken a vörösmentességet. Ennek kapcsán felkértem a haditengerészeti és a védelmi minisztereket, hogy azonnali hatállyal hajtsanak végre állományfelmérést és dolgozzanak ki legalább háromféle forgatókönyvre olyan cselekvési terveket, amelyek segítségével bármely körülmények között biztosítani tudjuk a ciron emberek biztonságát.
Azt gondolom, hogy a napi politikai csatározásoknak nem most van itt az ideje, arra kérem a Kongresszust, különösen annak reformpárti tagjait, hogy támogassák a Kormány intézkedéseit, hiszen Cironia jövője és békéjének megőrzése mindannyiunk számára elsődleges! Ameddig én vagyok az elnök, addig ciron földre nem teszi be a lábát kommunista hatalom vagy annak ügynöke, ha mégis megpróbálkozik vele, abban sok köszönet nem lesz! Demokráciánk erősebb, mint Castro és a szovjetek hatalomvágya! Cironia biztonságos ország, és az is marad! Isten óvja Önöket és a Ciron Köztársaságot!"
"Tisztelt Honfitársaim, Ciron Polgárok!
Szomorú veszteség nemzetünknek, hogy Harvey Dent elnök úr itt hagyott bennünket. Egy nagy embert vesztettünk, én pedig emellett egy jó barátot. Elnökként igyekszem azzal az odaadással és szakmai alázattal végezni a dolgomat, ahogy korábban ő végezte. Isten veled Harvey!
Tisztelt honfitársaim! Sajnos nehéz időket kell megélnünk. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a kommunizmus bűnös eszméje és annak pribékjei közvetlenül Cironia határáig jutnak. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy mégis ez történt. Déli szomszédunkban egy olyan gyilkos rezsim jutott hatalomra, amely nem ismer sem embert, sem Istent. A bolsevizmus szele immár hazánkat is elérte, folyamatos a kubai provokáció a tengeri határainkon, ráadásul példátlan menekültáradattal is szembe kell néznünk, amely mindannyiunkat komoly próbatétel elé állít, és minden korábbinál komolyabb nemzetbiztonsági lépéseket követel. Egy ilyen időszak felelősségteljes kormányzást és nagy munkabírású embereket követel. Ezért is döntöttem úgy, hogy azonnali hatállyal kinevezem Mr. Walter Collins-t ügyvezető nemzetbiztonsági miniszternek. Jelenleg a nemzetbiztonság kérdése minden szempontból prioritást élvez, épp ezért a napokban összehívtam ülésezni a Nemzetbiztonsági Tanácsot, amelynek tanácskozásaira az illetékes miniszterek és az érintett hivatalok vezetői mellett meghívtam azokat a tábornokokat és haditengerészeti főtiszteket is, akik folyamatosan részt vesznek határaink védelmében és a menekültkérdés orvoslásában. A Tanács arra jutott, hogy haladéktalanul szükség van a hatékony kormányzati intézkedésekre annak érdekében, hogy Cironiát ne lepjék el a kubai menekültek, akik között tömegével előfordulhatnak nemzetbiztonságilag megbízhatatlan elemek. Ennek megakadályozására a mai napon kiadtam egy rendeletet, amely tartalmazza, hogy Cironia ugyan vállalja korlátozott számú menekült befogadását, viszont nekik át kell esniük egy szigorú átvilágítási eljáráson, és csak akkor hagyhatják el a menekülttáborokat, ha bebizonyosodik róluk, hogy a kommunizmus elől menekültek hazánkba és nem a kommunizmus szolgálatában. Van bennünk szolidaritás, de azt senki nem várhatja el tőlünk, hogy a saját polgárainkat veszélybe sodorjuk!
Természetesen mindez szükséges, de nem elégséges intézkedés a helyzet kezelésére. Be kell számolnom róla, hogy arra utasítottam a ciron védelmi erőket, hogy álljanak folyamatos készenlétben határainknál és biztosítsák vizeinken a vörösmentességet. Ennek kapcsán felkértem a haditengerészeti és a védelmi minisztereket, hogy azonnali hatállyal hajtsanak végre állományfelmérést és dolgozzanak ki legalább háromféle forgatókönyvre olyan cselekvési terveket, amelyek segítségével bármely körülmények között biztosítani tudjuk a ciron emberek biztonságát.
Azt gondolom, hogy a napi politikai csatározásoknak nem most van itt az ideje, arra kérem a Kongresszust, különösen annak reformpárti tagjait, hogy támogassák a Kormány intézkedéseit, hiszen Cironia jövője és békéjének megőrzése mindannyiunk számára elsődleges! Ameddig én vagyok az elnök, addig ciron földre nem teszi be a lábát kommunista hatalom vagy annak ügynöke, ha mégis megpróbálkozik vele, abban sok köszönet nem lesz! Demokráciánk erősebb, mint Castro és a szovjetek hatalomvágya! Cironia biztonságos ország, és az is marad! Isten óvja Önöket és a Ciron Köztársaságot!"
Dominick Taylor: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a kedves televíziónézőket! Dominick Taylor vagyok. A politikusok, közéleti személyiségek és újságírók nagyban meghatározzák egy ország mindennapjait. Így van ez külföldön és Cironiában is. Az, hogy valakit a fent említettek közül szeretnek vagy gyűlölnek, az nagyban függ a személyiségtől. Emiatt és a politikai program miatt van, hogy egy politikust nem is tudunk pártba sorolni, hiszen a választók mindkét csoportja őt támogatja. A Morrison-Scott Channel stúdiójába éppenséggel egy ilyen ember hívtunk meg. Meglepődésünkre el is fogadta azt és most itt köszönthetjük. Kedves nézőink fogadják nagy szeretettel Alexander Smith-t!
(Alexander Smith előjön és leül a Dominick Taylorral szembeni székre)
D.T.: Mr. Smith. Saját, munkatársaim és a nézők nevében is köszöntön Önt a Morrison-Scott Channel televízióstúdiójában!
Alexander Smith: Köszönöm, Dominick! Ha nem bántalak meg vele, és a kedves televíziónézőket sem, akkor inkább tegeződjünk. Jó barátom vagy, és nem mellesleg évek óta dolgozunk együtt. De, természetesen, ha nem gond.
D.T.: Természetesen semmi gond nincs ezzel Alex! Így sokkalta személyesebb és közvetlenebb lesz az interjú is. Egy hónappal ezelőtt írta a National Observer, hogy kórházba kerültél. Mondhatni a kormányzói hivatal kapujában estél össze, amit a portás észrevett és egyből értesítette a mentőket. Akkor Dr. Jeff Markkula főorvos úr azt mondta az eredmények alapján, hogy szívinfarktus okozta mindezt. Illetve, hozzátette, hogy még akkor is élet és halál között lebegtél. Mesélnél nekünk erről egy picit, hogy mi történt, hogy történt?
A.S.: Ennél többet én sem tudok mondani. Mint mindig, autóval mentem. Mikor kiszálltam a kocsiból, akkor éreztem egy kicsi szorító érzést a mellkasom tájékán, de nem foglalkoztam vele. Mikor már majdnem a hivatal bejáratánál voltam, egy erős ütést éreztem elől, szintén mellkas tájékon. Onnantól pedig teljes filmszakadás. Másfél héttel ezelőtt a kórházban mesélték nekem a történteket, amikor már jobban voltam.
D.T.: Most jelenleg hogy érzed magad?
A.S.: Köszönöm kérdésed, tökéletesen. Ezúton, a kamerák és a nagy nyilvánosság előtt mondok köszönetet a walkeri kórház orvosainak, nővéreinek, ápolóinak, és nem utolsó sorban Dr. Jeff Markkula főorvos úrnak, amiért emberfeletti erővel és kitartással küzdöttek értem mindvégig! Hatalmas taps nekik!
D.T.: Most, hogy a kormányzói tisztség megszűnt létezni megyénként, merre és hogyan tovább? Gondolkodtál már azon, hogy visszavonulj?
A.S.: Amikor a kórházban voltam, sokat gondolkodtam ezen, hogy visszakéne végleg vonulni. Több variáció is járt a fejemben, hogy utána mit csináljak. De eszembe jutottak azok az emberek, polgárok, akik engem nem véletlenül emeltek fel a kormányzói székbe, hogy képviseljem érdekeiket, akaratukat. S ezért nem fogok visszavonulni, mert hajt engem az, hogy tegyek értük, akár progresszívek, akár reformpártiak, akár diákok, akár munkások, akár értelmiségiek. Ez hajt: az emberek, a polgárok képviselete, hogy egyfajta szócsőként hallattassam a hangjukat, a Képviselőházban, a Szenátusban, a Kongresszusban. Ott fogom folytatni, ahol abbahagytam.
D.T.: Lassacskán a műsorunk végéhet érünk, ezért még egy utolsó kérdést felteszek neked. Tervezed-e ezek alapján, hogy ezt az elhivatottságod a legmagasabb szintre emeld a politikai életben? Az arcod látva egyre gondolunk. Igen, az elnökségre vagy az alelnökségre gondolok.
A.S.: Még 1954-ben az Al Moritz vacsorán Mr. Moritz konferált fel úgy, szó szerint idézem: „Legyen ő a harmadikpárti jelöltünk?” Akkor mondtam azt, hogy „Harmadikpárti jelöltség? Inkább maradnék még egy ideig a kormányzói székben.” Gondolkodtam már rajta, hogy megmérettessem magam, de mint tudjuk, ez nem egyszerű küzdelem. Hatalmas erőfeszítések, jó program, jó kampánystáb, és még egy csomó minden kell a sikerhez. És kerülni kell a buktatókat, az elszólásokat. Engedd meg, hogy még meséljek egy sztorit ezzel kapcsolatban. Hatalmas buktatóként és elszólásként gondolok itt a Kalasnyikovgate-re, amikor is Patrick Rafter, volt párttársam, barátom, Isten nyugosztalja (keresztet vet) bevallotta az egész világ előtt, hogy nála van egy olyan, szovjet gyártmányú fegyver. Mielőtt még megkérdeznéd, álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ő neki ilyene volt. Semmit nem tudtam az egészről. Egyszer sem említette. Nyugodt ember vagyok, de miután kirobbant ez, szabályosan beviharzottam Rafter irodájába, a zsebemben levő újságot erőből nekivágtam és üvöltve kérdeztem tőle, hogy „Mi ez!? Te megbolondultál Pat! Cironiára akarod szabadítani a teljes szovjet armadiát?” Nem válaszolt rá semmit. Nézett maga elé. Majd folytattam: „Mondj le! És add le azt a sz*rt! Így is nyakik benne vagy a kátyúban, a trutyiban, de talán most kicsit javíthatsz a helyzeteden!” És mint tudjuk, leadta. Még sokáig cikkeztek róla, de utána már kevésbé. Végül mind az elnökjelöltségtől, mind a politikai pályáról lemondott. Mikor már beteg volt, mondta nekem, hogy „Valakinek rossz példának is kell lennie, hogy a következő nemzedéket ezáltal jóirányba terelje.”
D.T.: Műsorunk immáron a végéhez ért. Köszönöm, hogy eljöttél a stúdióba és riportot adtál nekünk.
A.S.: Én is köszönöm nektek a meghívást.
D.T.: Minden jót kívánok neked! Remélem, hogy még találkozni fogunk!
A.S.: Köszönöm és viszont kívánok neked is minden jót! A viszont látásra.
(Alexander Smith feláll és kimegy a stúdió azon részén, ahonnan bejött)
D.T.: Kedves nézőink! Alexander Smith-t láthatták, hallhatták. Én munkatársaim nevében is köszönöm megtisztelő figyelmüket! További szép napot kívánok Önöknek! A viszontlátásra!
Dominick Taylor: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a kedves televíziónézőket! Dominick Taylor vagyok. A politikusok, közéleti személyiségek és újságírók nagyban meghatározzák egy ország mindennapjait. Így van ez külföldön és Cironiában is. Az, hogy valakit a fent említettek közül szeretnek vagy gyűlölnek, az nagyban függ a személyiségtől. Emiatt és a politikai program miatt van, hogy egy politikust nem is tudunk pártba sorolni, hiszen a választók mindkét csoportja őt támogatja. A Morrison-Scott Channel stúdiójába éppenséggel egy ilyen ember hívtunk meg. Meglepődésünkre el is fogadta azt és most itt köszönthetjük. Kedves nézőink fogadják nagy szeretettel Alexander Smith-t!
(Alexander Smith előjön és leül a Dominick Taylorral szembeni székre)
D.T.: Mr. Smith. Saját, munkatársaim és a nézők nevében is köszöntön Önt a Morrison-Scott Channel televízióstúdiójában!
Alexander Smith: Köszönöm, Dominick! Ha nem bántalak meg vele, és a kedves televíziónézőket sem, akkor inkább tegeződjünk. Jó barátom vagy, és nem mellesleg évek óta dolgozunk együtt. De, természetesen, ha nem gond.
D.T.: Természetesen semmi gond nincs ezzel Alex! Így sokkalta személyesebb és közvetlenebb lesz az interjú is. Egy hónappal ezelőtt írta a National Observer, hogy kórházba kerültél. Mondhatni a kormányzói hivatal kapujában estél össze, amit a portás észrevett és egyből értesítette a mentőket. Akkor Dr. Jeff Markkula főorvos úr azt mondta az eredmények alapján, hogy szívinfarktus okozta mindezt. Illetve, hozzátette, hogy még akkor is élet és halál között lebegtél. Mesélnél nekünk erről egy picit, hogy mi történt, hogy történt?
A.S.: Ennél többet én sem tudok mondani. Mint mindig, autóval mentem. Mikor kiszálltam a kocsiból, akkor éreztem egy kicsi szorító érzést a mellkasom tájékán, de nem foglalkoztam vele. Mikor már majdnem a hivatal bejáratánál voltam, egy erős ütést éreztem elől, szintén mellkas tájékon. Onnantól pedig teljes filmszakadás. Másfél héttel ezelőtt a kórházban mesélték nekem a történteket, amikor már jobban voltam.
D.T.: Most jelenleg hogy érzed magad?
A.S.: Köszönöm kérdésed, tökéletesen. Ezúton, a kamerák és a nagy nyilvánosság előtt mondok köszönetet a walkeri kórház orvosainak, nővéreinek, ápolóinak, és nem utolsó sorban Dr. Jeff Markkula főorvos úrnak, amiért emberfeletti erővel és kitartással küzdöttek értem mindvégig! Hatalmas taps nekik!
D.T.: Most, hogy a kormányzói tisztség megszűnt létezni megyénként, merre és hogyan tovább? Gondolkodtál már azon, hogy visszavonulj?
A.S.: Amikor a kórházban voltam, sokat gondolkodtam ezen, hogy visszakéne végleg vonulni. Több variáció is járt a fejemben, hogy utána mit csináljak. De eszembe jutottak azok az emberek, polgárok, akik engem nem véletlenül emeltek fel a kormányzói székbe, hogy képviseljem érdekeiket, akaratukat. S ezért nem fogok visszavonulni, mert hajt engem az, hogy tegyek értük, akár progresszívek, akár reformpártiak, akár diákok, akár munkások, akár értelmiségiek. Ez hajt: az emberek, a polgárok képviselete, hogy egyfajta szócsőként hallattassam a hangjukat, a Képviselőházban, a Szenátusban, a Kongresszusban. Ott fogom folytatni, ahol abbahagytam.
D.T.: Lassacskán a műsorunk végéhet érünk, ezért még egy utolsó kérdést felteszek neked. Tervezed-e ezek alapján, hogy ezt az elhivatottságod a legmagasabb szintre emeld a politikai életben? Az arcod látva egyre gondolunk. Igen, az elnökségre vagy az alelnökségre gondolok.
A.S.: Még 1954-ben az Al Moritz vacsorán Mr. Moritz konferált fel úgy, szó szerint idézem: „Legyen ő a harmadikpárti jelöltünk?” Akkor mondtam azt, hogy „Harmadikpárti jelöltség? Inkább maradnék még egy ideig a kormányzói székben.” Gondolkodtam már rajta, hogy megmérettessem magam, de mint tudjuk, ez nem egyszerű küzdelem. Hatalmas erőfeszítések, jó program, jó kampánystáb, és még egy csomó minden kell a sikerhez. És kerülni kell a buktatókat, az elszólásokat. Engedd meg, hogy még meséljek egy sztorit ezzel kapcsolatban. Hatalmas buktatóként és elszólásként gondolok itt a Kalasnyikovgate-re, amikor is Patrick Rafter, volt párttársam, barátom, Isten nyugosztalja (keresztet vet) bevallotta az egész világ előtt, hogy nála van egy olyan, szovjet gyártmányú fegyver. Mielőtt még megkérdeznéd, álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ő neki ilyene volt. Semmit nem tudtam az egészről. Egyszer sem említette. Nyugodt ember vagyok, de miután kirobbant ez, szabályosan beviharzottam Rafter irodájába, a zsebemben levő újságot erőből nekivágtam és üvöltve kérdeztem tőle, hogy „Mi ez!? Te megbolondultál Pat! Cironiára akarod szabadítani a teljes szovjet armadiát?” Nem válaszolt rá semmit. Nézett maga elé. Majd folytattam: „Mondj le! És add le azt a sz*rt! Így is nyakik benne vagy a kátyúban, a trutyiban, de talán most kicsit javíthatsz a helyzeteden!” És mint tudjuk, leadta. Még sokáig cikkeztek róla, de utána már kevésbé. Végül mind az elnökjelöltségtől, mind a politikai pályáról lemondott. Mikor már beteg volt, mondta nekem, hogy „Valakinek rossz példának is kell lennie, hogy a következő nemzedéket ezáltal jóirányba terelje.”
D.T.: Műsorunk immáron a végéhez ért. Köszönöm, hogy eljöttél a stúdióba és riportot adtál nekünk.
A.S.: Én is köszönöm nektek a meghívást.
D.T.: Minden jót kívánok neked! Remélem, hogy még találkozni fogunk!
A.S.: Köszönöm és viszont kívánok neked is minden jót! A viszont látásra.
(Alexander Smith feláll és kimegy a stúdió azon részén, ahonnan bejött)
D.T.: Kedves nézőink! Alexander Smith-t láthatták, hallhatták. Én munkatársaim nevében is köszönöm megtisztelő figyelmüket! További szép napot kívánok Önöknek! A viszontlátásra!
Jó estét és sikerekben gazdag boldog új évet, Ciron Honfitársaim,
Nagy megtiszteltetéssel tölt el, hogy az Üzenet a Köztársaságnak kapcsán, amelyet személyesen hallgattam végig, ezáltal részt vehetek hazánk sorsának a diskurzusában.
Mint fiatal, anglo-ciron fiú, akinek az apja ciron, az anyja brit volt, és egy alsó középosztálybeli kétgyerekes család legifjabb tagjaként számomra Cironia és Graham megye a lehetőségek hazája volt. A szüleim kemény munkával elérték, hogy tanulhassak, az legyek, aki szeretnék, aki most vagyok. Tudtam, hogy ezért tartozok a hazámnak és a ciron embereknek, ezért is harcoltam 1939-től először a szovjetek, majd a nácik ellen, és tettem azt azért, hogy megvédjem a nemzetünket a rárontani készülő diktatúráktól. Akkor is a hazámat szolgálom, amikor a Szenátusban próbálok a polgárok érdekében tevékenykedni, amikor azt szeretném, hogy a ciron középosztály élete nap mint nap jobb legyen.
Cironia számára fontos volt, hogy olyan személyek vezessék, akik képesek felülemelkedni saját pártjukon, akik ideológia és nagy tervek helyett képesek a Kongresszussal együttműködve évtizedekre szóló közmegállapodásokat kötni. Az ideák fontosak, de amennyire erősek annyira megosztók is egyben. Nem lehet úgy országot építeni, hogy megfeledkezünk a másik politikai oldalról, vagy ha semmibe vesszük véleményüket. Csak akkor tudunk sikeres országot felépíteni, ha sikerül megegyezni a mindenki számára fontos ügyekben.
Mindamellett vannak olyan kérdések, amelyben nem lehet alkut kötni a szélsőségesekkel, Elnök Úr. Amikor ciron állampolgárok szabadságát korlátozzák, amikor megpróbálnak csoportokat kizárni a szavazásból, az ellen fel kell lépni. Minden ciron polgárnak joga van oda járatni a gyerekét iskolába, ahova szeretné, ott dolgoznia, ahova megvan a képzettsége, azon a buszon és vonaton utazni, amelyiken csak akar. De valóban, az oktatás a jövője ciron fiatalok ezreinek, kitörési pont lehet a szegénység és a megkülönböztetés világából. A ciron állam nem vonulhat ki belőle, igenis ellenőriznie kell az egyes megyék oktatási tevékenységét, hiszen gyereket nem lehet bőrszín, nem és vallás alapján megkülönböztetni.
Ezeken túl kiforrott tervekre, kezdeményezésre és új javaslatokra is szükség van, hiszen vitázni csak arról tudunk, aminek van koncepciója. Ideje az országot menedzselőknek megmutatni, hogy van koncepciójuk Cironia jobbá tételére, van tervük, hogy változtassanak dolgokon. Ilyenkor nem szabad restnek lenni, és vissza kell térni az ősi forrásokhoz, meg kell érteni, hogy korábbi vezetők, hogy tudtak nagy eredményeket elérni. El kell olvasni a történelemkönyveket, fel kell lapozni a memoárokat, és meg kell kérdezni az akkor és ott élőket és dolgozókat, melyek voltak a változás fordulópontjai.
Honfitársaim,
Mi egy erős és sokszínű nemzet vagyunk, amely hisz a szolidaritásban, hisz egymás szeretetében, és elutasítja a kirekesztést, az értelmetlen gyűlölködést és a demagógiát. Tudom azt is, hogy választások idején mindkét oldal őszintén hisz saját igazában, és ilyenkor össze is csapunk a politikai arénában, de amikor véget érnek ezek a viták, megszámolják az utolsó szavazatot is, gratuláljunk a győztesnek, fogjuk meg egymás kezét, és közösen folytassuk hazánk modernizációját.
Jó éjszakát, Cironia!
Jó estét és sikerekben gazdag boldog új évet, Ciron Honfitársaim,
Nagy megtiszteltetéssel tölt el, hogy az Üzenet a Köztársaságnak kapcsán, amelyet személyesen hallgattam végig, ezáltal részt vehetek hazánk sorsának a diskurzusában.
Mint fiatal, anglo-ciron fiú, akinek az apja ciron, az anyja brit volt, és egy alsó középosztálybeli kétgyerekes család legifjabb tagjaként számomra Cironia és Graham megye a lehetőségek hazája volt. A szüleim kemény munkával elérték, hogy tanulhassak, az legyek, aki szeretnék, aki most vagyok. Tudtam, hogy ezért tartozok a hazámnak és a ciron embereknek, ezért is harcoltam 1939-től először a szovjetek, majd a nácik ellen, és tettem azt azért, hogy megvédjem a nemzetünket a rárontani készülő diktatúráktól. Akkor is a hazámat szolgálom, amikor a Szenátusban próbálok a polgárok érdekében tevékenykedni, amikor azt szeretném, hogy a ciron középosztály élete nap mint nap jobb legyen.
Cironia számára fontos volt, hogy olyan személyek vezessék, akik képesek felülemelkedni saját pártjukon, akik ideológia és nagy tervek helyett képesek a Kongresszussal együttműködve évtizedekre szóló közmegállapodásokat kötni. Az ideák fontosak, de amennyire erősek annyira megosztók is egyben. Nem lehet úgy országot építeni, hogy megfeledkezünk a másik politikai oldalról, vagy ha semmibe vesszük véleményüket. Csak akkor tudunk sikeres országot felépíteni, ha sikerül megegyezni a mindenki számára fontos ügyekben.
Mindamellett vannak olyan kérdések, amelyben nem lehet alkut kötni a szélsőségesekkel, Elnök Úr. Amikor ciron állampolgárok szabadságát korlátozzák, amikor megpróbálnak csoportokat kizárni a szavazásból, az ellen fel kell lépni. Minden ciron polgárnak joga van oda járatni a gyerekét iskolába, ahova szeretné, ott dolgoznia, ahova megvan a képzettsége, azon a buszon és vonaton utazni, amelyiken csak akar. De valóban, az oktatás a jövője ciron fiatalok ezreinek, kitörési pont lehet a szegénység és a megkülönböztetés világából. A ciron állam nem vonulhat ki belőle, igenis ellenőriznie kell az egyes megyék oktatási tevékenységét, hiszen gyereket nem lehet bőrszín, nem és vallás alapján megkülönböztetni.
Ezeken túl kiforrott tervekre, kezdeményezésre és új javaslatokra is szükség van, hiszen vitázni csak arról tudunk, aminek van koncepciója. Ideje az országot menedzselőknek megmutatni, hogy van koncepciójuk Cironia jobbá tételére, van tervük, hogy változtassanak dolgokon. Ilyenkor nem szabad restnek lenni, és vissza kell térni az ősi forrásokhoz, meg kell érteni, hogy korábbi vezetők, hogy tudtak nagy eredményeket elérni. El kell olvasni a történelemkönyveket, fel kell lapozni a memoárokat, és meg kell kérdezni az akkor és ott élőket és dolgozókat, melyek voltak a változás fordulópontjai.
Honfitársaim,
Mi egy erős és sokszínű nemzet vagyunk, amely hisz a szolidaritásban, hisz egymás szeretetében, és elutasítja a kirekesztést, az értelmetlen gyűlölködést és a demagógiát. Tudom azt is, hogy választások idején mindkét oldal őszintén hisz saját igazában, és ilyenkor össze is csapunk a politikai arénában, de amikor véget érnek ezek a viták, megszámolják az utolsó szavazatot is, gratuláljunk a győztesnek, fogjuk meg egymás kezét, és közösen folytassuk hazánk modernizációját.
Jó éjszakát, Cironia!
Nathen Bartek: Tisztelt Kongresszus! Enyém a kiváltság és a megtiszteltetés, hogy felkérhetem Harvey Dent elnök urat, tartsa meg beszédét a nagyra becsült Kongresszus előtt! Köszönöm!
Harvey Dent: Tisztelt Házelnök úr, tisztelt Kongresszus! Képviselők, Szenátorok, munkatársak és minden ciron állampolgár!
Először is köszönöm a Házelnök úr meghívását! Nagy öröm számomra itt megjelenni, eleget tenni ennek a meghívásnak, mely egy régi hagyományra épül és mely jól kifejezi a törvényhozás és a végrehajtó hatalom közötti együttműködést, a közös munka erejét és a benne rejlő lehetőségeket, mert mindannyian – ha nem is mindenben egyetértve – az ország és a benne élők érdekéért küzdünk. Ez a küzdelem olykor vitát és olykor együttműködést igényel, de mindkét esetben az ország csak nyer, mert a vita során ésszerű kompromisszumok, egyetértés esetén pedig erőteljes felhatalmazással készülő döntések születhetnek meg. Ehhez mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok.
Nem sok idő telt el történelmi távlatot tekintve országunk önállósodása óta, de ha egy ember életével vetjük össze, akkor már elég hosszúnak tekinthető ez az idő. Főleg, ha azt tekintjük már mennyi választás volt, már mennyi kormánya volt már országunknak és mennyit fejlődtünk azóta, hogy saját kezünkbe vettük az irányítást. Az elmúlt kormányok teremtettek jó és rossz hagyományokat, dolgoztak hatékonyan és kevésbé hatékonyan. Nem érzem feladatomnak értékelni és megítélni az előző Elnökök munkáját, de a tanulságot mindenképpen levontam belőle. A jó dolgokat meg kell tartani, amik pedig nem jók, azokon javítani vagy elvetni.
Az elmúlt évben azonban a választók döntöttek mind a törvényhozás mind a kormány összetételt illetően, amit – mint mindenkinek – nekem is tiszteletben kell tartanom és tiszteletben is fogom tartani. Ennek a döntésnek – és a Szenátus hatékony működésének – köszönhetően ma már a kormányzat teljes mértékben működőképes, a személyi feltételek adottak, hogy megvalósíthassuk a programot, amire a választók felhatalmazást adtak. Ugyanakkor látni kell, hogy a polgárok továbbra is bíznak a demokratikus kontrollban, amelyet a törvényhozás és annak összetétele biztosít. A választók döntöttek méghozzá a politikusok együttműködése mellett a szélsőségesek ellen.
Azon szélsőségesek ellen, akik nem csak belföldön, de külföldön is nagy veszélyt jelentenek mind a mi országunkra mind pedig a demokratikus alapértékekre világszerte, a jogállamra és az alapjogokra. Senki sem dughatja a fejét a homokba, fel kell vennünk a kesztyűt és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a szélsőségesek okozta veszélyt legyőzzük. Belföldön is megjelentek a veszélyek, amikre együtt kell megoldást találnunk a törvényhozásnak, a kormányzatnak, a megyéknek és nem utolsó sorban az állampolgárok közreműködésével. De nem elég a belföldi veszélyekkel foglalkozni, annak külföldi forrásának felszámolásában is részt kell venni nemzetközi partnereink segítségével és katonai szövetségeseinkkel.
Azonban nem csak ideológiai-politikai támadások érhetik országunkat, hanem gazdasági támadások is, amire szintén felkészültnek kell lennünk. Meg kell tudnunk védeni magunkat, amihez az első lépés, hogy kezünkbe vegyük a gazdaságunk irányítását. Növelni kell a belső gazdaság erősségét és a fogyasztást, meg kell erősíteni gazdasági határainkat és olyan megállapodásokat kell kötni külföldi gazdasági partnereinkkel, amik elősegíti a gazdasági fejlődést. Nem szabad magára hagyni a hazai vállalkozásokat, segíteni kell őket a fejlesztésben, a hazai piac erősítésében és a nemzetközi piacra lépés segítésében. Ugyanakkor a gazdaság másik fontos szereplőit sem szabad magára hagyni: a munkásokat. Segíteni kell őket, hogy magas szintű szakmát sajátítsanak el, segíteni kell őket, hogy munkát találjanak és segíteni kell őket, hogy megfelelő bért kapjanak a családjaik ellátásához.
George Lee: (Hoyt figyel, mérsékelt taps a reformpárti padsorokból. Jezza mosolyogva a fejét csóválja)
Harvey Dent: Azonban bármennyire is törekszünk ezekre azt látni kell, hogy ezeket a célokat nem csak a magunk érdekében hozzuk meg, hanem gyermekeinkért is, a jövő generációkért. Azokért a generációkért, melyeknek nem csak jó alapokokat kell kapniuk, de a jövőbeni kihívásokra nekik kell megoldást találniuk, a jövő lehetőségeivel nekik maguknak kell élniük. Ezt mi úgy segíthetjük elő, hogy olyan oktatásban részesítjük őket, mely felkészíti őket a nagybetűs életre, lehetőséget ad számukra a boldogulásra.
Az oktatás megszervezése immár megyei feladat, a közoktatási intézmények fenntartói és a közoktatás szervezői immár ők lettek. Emellett nagy szerepet vállalnak ezen a téren az egyházak és civil alapítványok is, melyekért nem lehetünk elég hálásak. Azonban a kormányzat nem maradhat le és szintén komoly részt kell vállalnia. A fejlesztésekbe költségvetési forrásokat kell biztosítani, ösztöndíjak segítségével segíteni kell a tehetséges, szorgalmas diákokat, hogy ne csak a hazai, de a nemzetközi oktatási szintéren is tapasztalatot szerezzen.
Nem elég a megfelelő oktatás biztosítása az embereknek joguk van a megfelelő egészségügyi ellátáshoz is. Ezen a területen komoly jogszabályi és tárgyi fejlesztésekre szükség van. A következő időszakban tisztázni kell az egyes szereplők – megyék, állam, magánszervezetek, egyéb szervezetek – szerepét és feladatkörét. Biztosítani kell mindenkinek, hogy megfelelő ellátásban részesüljön éljen is az ország bármely pontján.
George Lee: (taps reformpárti oldalról)
Harvey Dent: (a progresszív frakció tapssal fogadja a beszédet)
Harvey Dent: Nem szabad magára hagyni sem a vidéki sem a nagyvárosi embereket, de ugyanakkor a szükséges magánszférát meg kell hagyni nekik. Az államnak nem irányt kell mutatnia az embereknek, hanem lehetőséget biztosítania, hogy mindenki azt csinálhassa, amihez ért, amiben tehetséges és amit szeret is csinálni. Az államnak szolgálnia kell a népet és nem fordítva. Elnökként úgy érzem az a feladatom, hogy minden ciron embernek biztonságot nyújtsak és megteremtsem nekik a lehetőségek országát.
Úgy vélem a következő években nagy lehetőségek előtt állunk, melynek alapja a technológiai fejlődés. E mellett a kormányzat és a törvényhozás sem mehet el, mert ha kimaradunk ebből, akkor országunk hosszú időre lemarad a világ élvonalától. Fejlődnünk kell, fejlesztenünk kell nem csak az oktatás és az egészségügy, de a nemzetbiztonság, a hadsereg, a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatások, a pénzügyek, a kereskedelem, a közlekedés, a média, az információterjedés területén is.
Remélem ebben a törvényhozás minden tisztelt Szenátora és Képviselője is segítségemre lesz. Együtt tudjuk előre vinni az országot egymás segítésével. Támaszkodjunk egymásra és használjuk ki az előttünk álló lehetőségeket, hogy a Ciron Köztársaság méltó helyét elfoglalja a világban.
Köszönöm, hogy meghallgattak! Isten áldja Cironiát és a ciron embereket!
Nathen Bartek: (osborne-i politikusok tisztességesen megtapsolják az elnök beszédét)
George Lee: (15 perc, és az MSC közvetíti a Reform Párt válaszát)
George Lee: (Az MSC Ridgefieldből élőben közvetíti George Lee szenátor (R-Grah.) az Üzenet a Köztársaságra adott válaszát:
George Lee: Jó estét és sikerekben gazdag boldog új évet, Ciron Honfitársaim, Nagy megtiszteltetéssel tölt el, hogy az Üzenet a Köztársaságnak kapcsán, amelyet személyesen hallgattam végig, ezáltal részt vehetek hazánk sorsának a diskurzusában.
Mint fiatal, anglo-ciron fiú, akinek az apja ciron, az anyja brit volt, és egy alsó középosztálybeli kétgyerekes család legifjabb tagjaként számomra Cironia és Graham megye a lehetőségek hazája volt. A szüleim kemény munkával elérték, hogy tanulhassak, az legyek, aki szeretnék, aki most vagyok. Tudtam, hogy ezért tartozok a hazámnak és a ciron embereknek, ezért is harcoltam 1939-től először a szovjetek, majd a nácik ellen, és tettem azt azért, hogy megvédjem a nemzetünket a rárontani készülő diktatúráktól. Akkor is a hazámat szolgálom, amikor a Szenátusban próbálok a polgárok érdekében tevékenykedni, amikor azt szeretném, hogy a ciron középosztály élete nap mint nap jobb legyen.
Cironia számára fontos volt, hogy olyan személyek vezessék, akik képesek felülemelkedni saját pártjukon, akik ideológia és nagy tervek helyett képesek a Kongresszussal együttműködve évtizedekre szóló közmegállapodásokat kötni. Az ideák fontosak, de amennyire erősek annyira megosztók is egyben. Nem lehet úgy országot építeni, hogy megfeledkezünk a másik politikai oldalról, vagy ha semmibe vesszük véleményüket. Csak akkor tudunk sikeres országot felépíteni, ha sikerül megegyezni a mindenki számára fontos ügyekben.
Mindamellett vannak olyan kérdések, amelyben nem lehet alkut kötni a szélsőségesekkel, Elnök Úr. Amikor ciron állampolgárok szabadságát korlátozzák, amikor megpróbálnak csoportokat kizárni a szavazásból, az ellen fel kell lépni. Minden ciron polgárnak joga van oda járatni a gyerekét iskolába, ahova szeretné, ott dolgoznia, ahova megvan a képzettsége, azon a buszon és vonaton utazni, amelyiken csak akar. De valóban, az oktatás a jövője ciron fiatalok ezreinek, kitörési pont lehet a szegénység és a megkülönböztetés világából. A ciron állam nem vonulhat ki belőle, igenis ellenőriznie kell az egyes megyék oktatási tevékenységét, hiszen gyereket nem lehet bőrszín, nem és vallás alapján megkülönböztetni.
Ezeken túl kiforrott tervekre, kezdeményezésre és új javaslatokra is szükség van, hiszen vitázni csak arról tudunk, aminek van koncepciója. Ideje az országot menedzselőknek megmutatni, hogy van koncepciójuk Cironia jobbá tételére, van tervük, hogy változtassanak dolgokon. Ilyenkor nem szabad restnek lenni, és vissza kell térni az ősi forrásokhoz, meg kell érteni, hogy korábbi vezetők, hogy tudtak nagy eredményeket elérni. El kell olvasni a történelemkönyveket, fel kell lapozni a memoárokat, és meg kell kérdezni az akkor és ott élőket és dolgozókat, melyek voltak a változás fordulópontjai.
Honfitársaim, Mi egy erős és sokszínű nemzet vagyunk, amely hisz a szolidaritásban, hisz egymás szeretetében, és elutasítja a kirekesztést, az értelmetlen gyűlölködést és a demagógiát. Tudom azt is, hogy választások idején mindkét oldal őszintén hisz saját igazában, és ilyenkor össze is csapunk a politikai arénában, de amikor véget érnek ezek a viták, megszámolják az utolsó szavazatot is, gratuláljunk a győztesnek, fogjuk meg egymás kezét, és közösen folytassuk hazánk modernizációját. Jó éjszakát, Cironia!
Nathen Bartek: Tisztelt Kongresszus! Enyém a kiváltság és a megtiszteltetés, hogy felkérhetem Harvey Dent elnök urat, tartsa meg beszédét a nagyra becsült Kongresszus előtt! Köszönöm!
Harvey Dent: Tisztelt Házelnök úr, tisztelt Kongresszus! Képviselők, Szenátorok, munkatársak és minden ciron állampolgár!
Először is köszönöm a Házelnök úr meghívását! Nagy öröm számomra itt megjelenni, eleget tenni ennek a meghívásnak, mely egy régi hagyományra épül és mely jól kifejezi a törvényhozás és a végrehajtó hatalom közötti együttműködést, a közös munka erejét és a benne rejlő lehetőségeket, mert mindannyian – ha nem is mindenben egyetértve – az ország és a benne élők érdekéért küzdünk. Ez a küzdelem olykor vitát és olykor együttműködést igényel, de mindkét esetben az ország csak nyer, mert a vita során ésszerű kompromisszumok, egyetértés esetén pedig erőteljes felhatalmazással készülő döntések születhetnek meg. Ehhez mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok.
Nem sok idő telt el történelmi távlatot tekintve országunk önállósodása óta, de ha egy ember életével vetjük össze, akkor már elég hosszúnak tekinthető ez az idő. Főleg, ha azt tekintjük már mennyi választás volt, már mennyi kormánya volt már országunknak és mennyit fejlődtünk azóta, hogy saját kezünkbe vettük az irányítást. Az elmúlt kormányok teremtettek jó és rossz hagyományokat, dolgoztak hatékonyan és kevésbé hatékonyan. Nem érzem feladatomnak értékelni és megítélni az előző Elnökök munkáját, de a tanulságot mindenképpen levontam belőle. A jó dolgokat meg kell tartani, amik pedig nem jók, azokon javítani vagy elvetni.
Az elmúlt évben azonban a választók döntöttek mind a törvényhozás mind a kormány összetételt illetően, amit – mint mindenkinek – nekem is tiszteletben kell tartanom és tiszteletben is fogom tartani. Ennek a döntésnek – és a Szenátus hatékony működésének – köszönhetően ma már a kormányzat teljes mértékben működőképes, a személyi feltételek adottak, hogy megvalósíthassuk a programot, amire a választók felhatalmazást adtak. Ugyanakkor látni kell, hogy a polgárok továbbra is bíznak a demokratikus kontrollban, amelyet a törvényhozás és annak összetétele biztosít. A választók döntöttek méghozzá a politikusok együttműködése mellett a szélsőségesek ellen.
Azon szélsőségesek ellen, akik nem csak belföldön, de külföldön is nagy veszélyt jelentenek mind a mi országunkra mind pedig a demokratikus alapértékekre világszerte, a jogállamra és az alapjogokra. Senki sem dughatja a fejét a homokba, fel kell vennünk a kesztyűt és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a szélsőségesek okozta veszélyt legyőzzük. Belföldön is megjelentek a veszélyek, amikre együtt kell megoldást találnunk a törvényhozásnak, a kormányzatnak, a megyéknek és nem utolsó sorban az állampolgárok közreműködésével. De nem elég a belföldi veszélyekkel foglalkozni, annak külföldi forrásának felszámolásában is részt kell venni nemzetközi partnereink segítségével és katonai szövetségeseinkkel.
Azonban nem csak ideológiai-politikai támadások érhetik országunkat, hanem gazdasági támadások is, amire szintén felkészültnek kell lennünk. Meg kell tudnunk védeni magunkat, amihez az első lépés, hogy kezünkbe vegyük a gazdaságunk irányítását. Növelni kell a belső gazdaság erősségét és a fogyasztást, meg kell erősíteni gazdasági határainkat és olyan megállapodásokat kell kötni külföldi gazdasági partnereinkkel, amik elősegíti a gazdasági fejlődést. Nem szabad magára hagyni a hazai vállalkozásokat, segíteni kell őket a fejlesztésben, a hazai piac erősítésében és a nemzetközi piacra lépés segítésében. Ugyanakkor a gazdaság másik fontos szereplőit sem szabad magára hagyni: a munkásokat. Segíteni kell őket, hogy magas szintű szakmát sajátítsanak el, segíteni kell őket, hogy munkát találjanak és segíteni kell őket, hogy megfelelő bért kapjanak a családjaik ellátásához.
George Lee: (Hoyt figyel, mérsékelt taps a reformpárti padsorokból. Jezza mosolyogva a fejét csóválja)
Harvey Dent: Azonban bármennyire is törekszünk ezekre azt látni kell, hogy ezeket a célokat nem csak a magunk érdekében hozzuk meg, hanem gyermekeinkért is, a jövő generációkért. Azokért a generációkért, melyeknek nem csak jó alapokokat kell kapniuk, de a jövőbeni kihívásokra nekik kell megoldást találniuk, a jövő lehetőségeivel nekik maguknak kell élniük. Ezt mi úgy segíthetjük elő, hogy olyan oktatásban részesítjük őket, mely felkészíti őket a nagybetűs életre, lehetőséget ad számukra a boldogulásra.
Az oktatás megszervezése immár megyei feladat, a közoktatási intézmények fenntartói és a közoktatás szervezői immár ők lettek. Emellett nagy szerepet vállalnak ezen a téren az egyházak és civil alapítványok is, melyekért nem lehetünk elég hálásak. Azonban a kormányzat nem maradhat le és szintén komoly részt kell vállalnia. A fejlesztésekbe költségvetési forrásokat kell biztosítani, ösztöndíjak segítségével segíteni kell a tehetséges, szorgalmas diákokat, hogy ne csak a hazai, de a nemzetközi oktatási szintéren is tapasztalatot szerezzen.
Nem elég a megfelelő oktatás biztosítása az embereknek joguk van a megfelelő egészségügyi ellátáshoz is. Ezen a területen komoly jogszabályi és tárgyi fejlesztésekre szükség van. A következő időszakban tisztázni kell az egyes szereplők – megyék, állam, magánszervezetek, egyéb szervezetek – szerepét és feladatkörét. Biztosítani kell mindenkinek, hogy megfelelő ellátásban részesüljön éljen is az ország bármely pontján.
George Lee: (taps reformpárti oldalról)
Harvey Dent: (a progresszív frakció tapssal fogadja a beszédet)
Harvey Dent: Nem szabad magára hagyni sem a vidéki sem a nagyvárosi embereket, de ugyanakkor a szükséges magánszférát meg kell hagyni nekik. Az államnak nem irányt kell mutatnia az embereknek, hanem lehetőséget biztosítania, hogy mindenki azt csinálhassa, amihez ért, amiben tehetséges és amit szeret is csinálni. Az államnak szolgálnia kell a népet és nem fordítva. Elnökként úgy érzem az a feladatom, hogy minden ciron embernek biztonságot nyújtsak és megteremtsem nekik a lehetőségek országát.
Úgy vélem a következő években nagy lehetőségek előtt állunk, melynek alapja a technológiai fejlődés. E mellett a kormányzat és a törvényhozás sem mehet el, mert ha kimaradunk ebből, akkor országunk hosszú időre lemarad a világ élvonalától. Fejlődnünk kell, fejlesztenünk kell nem csak az oktatás és az egészségügy, de a nemzetbiztonság, a hadsereg, a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatások, a pénzügyek, a kereskedelem, a közlekedés, a média, az információterjedés területén is.
Remélem ebben a törvényhozás minden tisztelt Szenátora és Képviselője is segítségemre lesz. Együtt tudjuk előre vinni az országot egymás segítésével. Támaszkodjunk egymásra és használjuk ki az előttünk álló lehetőségeket, hogy a Ciron Köztársaság méltó helyét elfoglalja a világban.
Köszönöm, hogy meghallgattak! Isten áldja Cironiát és a ciron embereket!
Nathen Bartek: (osborne-i politikusok tisztességesen megtapsolják az elnök beszédét)
George Lee: (15 perc, és az MSC közvetíti a Reform Párt válaszát)
George Lee: (Az MSC Ridgefieldből élőben közvetíti George Lee szenátor (R-Grah.) az Üzenet a Köztársaságra adott válaszát:
George Lee: Jó estét és sikerekben gazdag boldog új évet, Ciron Honfitársaim, Nagy megtiszteltetéssel tölt el, hogy az Üzenet a Köztársaságnak kapcsán, amelyet személyesen hallgattam végig, ezáltal részt vehetek hazánk sorsának a diskurzusában.
Mint fiatal, anglo-ciron fiú, akinek az apja ciron, az anyja brit volt, és egy alsó középosztálybeli kétgyerekes család legifjabb tagjaként számomra Cironia és Graham megye a lehetőségek hazája volt. A szüleim kemény munkával elérték, hogy tanulhassak, az legyek, aki szeretnék, aki most vagyok. Tudtam, hogy ezért tartozok a hazámnak és a ciron embereknek, ezért is harcoltam 1939-től először a szovjetek, majd a nácik ellen, és tettem azt azért, hogy megvédjem a nemzetünket a rárontani készülő diktatúráktól. Akkor is a hazámat szolgálom, amikor a Szenátusban próbálok a polgárok érdekében tevékenykedni, amikor azt szeretném, hogy a ciron középosztály élete nap mint nap jobb legyen.
Cironia számára fontos volt, hogy olyan személyek vezessék, akik képesek felülemelkedni saját pártjukon, akik ideológia és nagy tervek helyett képesek a Kongresszussal együttműködve évtizedekre szóló közmegállapodásokat kötni. Az ideák fontosak, de amennyire erősek annyira megosztók is egyben. Nem lehet úgy országot építeni, hogy megfeledkezünk a másik politikai oldalról, vagy ha semmibe vesszük véleményüket. Csak akkor tudunk sikeres országot felépíteni, ha sikerül megegyezni a mindenki számára fontos ügyekben.
Mindamellett vannak olyan kérdések, amelyben nem lehet alkut kötni a szélsőségesekkel, Elnök Úr. Amikor ciron állampolgárok szabadságát korlátozzák, amikor megpróbálnak csoportokat kizárni a szavazásból, az ellen fel kell lépni. Minden ciron polgárnak joga van oda járatni a gyerekét iskolába, ahova szeretné, ott dolgoznia, ahova megvan a képzettsége, azon a buszon és vonaton utazni, amelyiken csak akar. De valóban, az oktatás a jövője ciron fiatalok ezreinek, kitörési pont lehet a szegénység és a megkülönböztetés világából. A ciron állam nem vonulhat ki belőle, igenis ellenőriznie kell az egyes megyék oktatási tevékenységét, hiszen gyereket nem lehet bőrszín, nem és vallás alapján megkülönböztetni.
Ezeken túl kiforrott tervekre, kezdeményezésre és új javaslatokra is szükség van, hiszen vitázni csak arról tudunk, aminek van koncepciója. Ideje az országot menedzselőknek megmutatni, hogy van koncepciójuk Cironia jobbá tételére, van tervük, hogy változtassanak dolgokon. Ilyenkor nem szabad restnek lenni, és vissza kell térni az ősi forrásokhoz, meg kell érteni, hogy korábbi vezetők, hogy tudtak nagy eredményeket elérni. El kell olvasni a történelemkönyveket, fel kell lapozni a memoárokat, és meg kell kérdezni az akkor és ott élőket és dolgozókat, melyek voltak a változás fordulópontjai.
Honfitársaim, Mi egy erős és sokszínű nemzet vagyunk, amely hisz a szolidaritásban, hisz egymás szeretetében, és elutasítja a kirekesztést, az értelmetlen gyűlölködést és a demagógiát. Tudom azt is, hogy választások idején mindkét oldal őszintén hisz saját igazában, és ilyenkor össze is csapunk a politikai arénában, de amikor véget érnek ezek a viták, megszámolják az utolsó szavazatot is, gratuláljunk a győztesnek, fogjuk meg egymás kezét, és közösen folytassuk hazánk modernizációját. Jó éjszakát, Cironia!
Renly Anderson : Jó estét kívánok a kedves nézőknek, én Renly Anderson vagyok! Itt ül velem a stúdióban Mark Scott, fiatal Osborne megyei közéleti szereplő, jó estét Mark!
Mark Scott : Szép estét kívánok, sok szeretettel köszöntöm én is a televízió képernyői elött helyet foglaló nézőket!
Renly Anderson : Az első kérdésem az lenne Önöz, hogy mi késztet arra egy ciron fiatalembert, hogy aktívan foglalkozzon a hazai politikával? Mi a motivációja?
Mark Scott : Nos, hát egyszerű a képlet , a TENNIAKARÁS. Motivációm a progresszív párt tagságának bíztatása és a belém helyezett bizalmuk!
Renly Anderson : Értem. És mivel foglalkozott korábban? Milyen iskolákat végzett és milyen eredménnyel?
Mark Scott : USA-ban jártam egyetemre, ahol nemrégiben végeztem, körülbelül fél éve politológiai szakirányban ,én mindig is a jó és a jeles között imbolyogtam.
Renly Anderson : Gondolom sejti, miért kérdeztem ezt. Ritka, hogy valaki - kis túlzással - épp hogy csak megszerezte a választójogot és máris aktív politikai aktorrá válik. Milyen tervei vannak a közélettel? Vannak olyan pletykák, amelyek szerint Ön fontolgatja az indulást az időközi képviselőválasztáson. Meg tudja ezt erősíteni?
Mark Scott : Ez nem pletyka, akkor itt meg is erősíteném, hogy elindulok az időközi választásokon Osborne megye 2-es számú választókerületében, és a közéletben a választópolgárok érdekeit szeretném képviselni a tisztelt képviselőház előtt!
Renly Anderson : Nem gondolja, hogy túl nagy kihívást fog jelenteni ez a megmérettetés? Már Önön kívül hárman bejelentkeztek a megüresedett képviselői helyre, ráadásul a párton belül is kemény ellenfele lesz Mitchell Pritchett személyében. Nem gondolja, hogy nincs sok esélye az Önnél sokkal tapasztaltabb politikusokkal szemben?
Mark Scott : Nézze, azért indultam el, mert úgy érzem képes vagyok a ház előtt képviselni Osborne megye lakóit, azt hogy Mitchell Pritchett mennyire erős ellenfelem lesz, az majd az előválasztások után eldől. Párton belül nem beszélnék ellenfelekről, hanem inkább harcostársakról (mosolyog), ez majd a kampány során eldől, a „tapasztalatlan” is szólíthat meg több választót!
Renly Anderson : Legalább optimistán áll hozzá. Volt már rá pálda, hogy új jelöltek fényes karriert futottak be. De térjünk át egy másik kérdésre, amiről még nem esett szó. Ön egy főként elővárosias körzetben tervez indulni, ami inkább egy reformpárti jelöltnek kedvez. Hogyan írná le a politikai elképzeléseit és elveit? Miben hisz Mark Scott, ha elvekről van szó?
Mark Scott : Nos hát nézze, az elnök bejelentette, hogy vámokat szeretne kivetni a Cironiába behozott termékekre ezt határozott álláspontom szerint elutasítom, mivel szembe menne ez a szabad piacgazdálkodással. Valmint megígérhetem Osborne megye lakóinak, hogy küzdeni fogok az adóemelés ellen és megígérhetem, hogy minél több anyagi forrást szeretnék Osborne megyének kicsikarni. Alapvetően egy keresztény, konzervatív ám de progresszív értékrendet követő politikus vagyok, aki kiáll az igazáért. Kicsit olyan, mint Cody Parks, említhetem őt példaképnek (mosolyog).
Renly Anderson : Érdekes, hogy ezt mondja. Cody Parks valóban sikeresen tört be egy olyan megyében, ahol korábban a progresszívek labdába sem rúghattak. Az előbb elmondottak alapján a nézeteik is hasonlóak. Lehet esetleg számítani arra, hogy a szenátor személyesen is támogatni fogja Önt a kampány során?
Mark Scott : Bízom benne, de erről még nem egyeztettem vele (mosolyog).
Renly Anderson : Rendben, hamarosan valóban meglátjuk, hiszen az ellenfelei már javában kampányolnak. Ön hogyan készül a kampányidőszakra? Miket tervez bevetni a választók megszólítása érdekében?
Mark Scott : Még a mai nap valószínű, de legkésőbb holnap mi is neki látunk a kampánynak a médiában mindenképpen, és első és legfontosabb a terep munka ,a választók megszólítása,valamint plakátok kihelyezése
Renly Anderson : Tehát jócskán vannak tervei. Nos, Hölgyeim és Uraim, azt gondolom, hogy a következő hetek sok izgalmat tartogatnak Osborne megyében, minden bizonnyal fogunk még ezzel a témával foglalkozni. Az előző percekben tehát Mark Scott-ot, a progresszívek legújabb képviselőjelölt-aspiránsát láthatták és hallhatták, Mr. Scott, köszönöm, hogy itt volt!
Mark Scott : Köszönöm szépen, további szép estét, viszontlátásra!
Renly Anderson : És a nézőknek is köszönöm, hogy velünk tartottak, viszontlátásra!
Renly Anderson : Jó estét kívánok a kedves nézőknek, én Renly Anderson vagyok! Itt ül velem a stúdióban Mark Scott, fiatal Osborne megyei közéleti szereplő, jó estét Mark!
Mark Scott : Szép estét kívánok, sok szeretettel köszöntöm én is a televízió képernyői elött helyet foglaló nézőket!
Renly Anderson : Az első kérdésem az lenne Önöz, hogy mi késztet arra egy ciron fiatalembert, hogy aktívan foglalkozzon a hazai politikával? Mi a motivációja?
Mark Scott : Nos, hát egyszerű a képlet , a TENNIAKARÁS. Motivációm a progresszív párt tagságának bíztatása és a belém helyezett bizalmuk!
Renly Anderson : Értem. És mivel foglalkozott korábban? Milyen iskolákat végzett és milyen eredménnyel?
Mark Scott : USA-ban jártam egyetemre, ahol nemrégiben végeztem, körülbelül fél éve politológiai szakirányban ,én mindig is a jó és a jeles között imbolyogtam.
Renly Anderson : Gondolom sejti, miért kérdeztem ezt. Ritka, hogy valaki - kis túlzással - épp hogy csak megszerezte a választójogot és máris aktív politikai aktorrá válik. Milyen tervei vannak a közélettel? Vannak olyan pletykák, amelyek szerint Ön fontolgatja az indulást az időközi képviselőválasztáson. Meg tudja ezt erősíteni?
Mark Scott : Ez nem pletyka, akkor itt meg is erősíteném, hogy elindulok az időközi választásokon Osborne megye 2-es számú választókerületében, és a közéletben a választópolgárok érdekeit szeretném képviselni a tisztelt képviselőház előtt!
Renly Anderson : Nem gondolja, hogy túl nagy kihívást fog jelenteni ez a megmérettetés? Már Önön kívül hárman bejelentkeztek a megüresedett képviselői helyre, ráadásul a párton belül is kemény ellenfele lesz Mitchell Pritchett személyében. Nem gondolja, hogy nincs sok esélye az Önnél sokkal tapasztaltabb politikusokkal szemben?
Mark Scott : Nézze, azért indultam el, mert úgy érzem képes vagyok a ház előtt képviselni Osborne megye lakóit, azt hogy Mitchell Pritchett mennyire erős ellenfelem lesz, az majd az előválasztások után eldől. Párton belül nem beszélnék ellenfelekről, hanem inkább harcostársakról (mosolyog), ez majd a kampány során eldől, a „tapasztalatlan” is szólíthat meg több választót!
Renly Anderson : Legalább optimistán áll hozzá. Volt már rá pálda, hogy új jelöltek fényes karriert futottak be. De térjünk át egy másik kérdésre, amiről még nem esett szó. Ön egy főként elővárosias körzetben tervez indulni, ami inkább egy reformpárti jelöltnek kedvez. Hogyan írná le a politikai elképzeléseit és elveit? Miben hisz Mark Scott, ha elvekről van szó?
Mark Scott : Nos hát nézze, az elnök bejelentette, hogy vámokat szeretne kivetni a Cironiába behozott termékekre ezt határozott álláspontom szerint elutasítom, mivel szembe menne ez a szabad piacgazdálkodással. Valmint megígérhetem Osborne megye lakóinak, hogy küzdeni fogok az adóemelés ellen és megígérhetem, hogy minél több anyagi forrást szeretnék Osborne megyének kicsikarni. Alapvetően egy keresztény, konzervatív ám de progresszív értékrendet követő politikus vagyok, aki kiáll az igazáért. Kicsit olyan, mint Cody Parks, említhetem őt példaképnek (mosolyog).
Renly Anderson : Érdekes, hogy ezt mondja. Cody Parks valóban sikeresen tört be egy olyan megyében, ahol korábban a progresszívek labdába sem rúghattak. Az előbb elmondottak alapján a nézeteik is hasonlóak. Lehet esetleg számítani arra, hogy a szenátor személyesen is támogatni fogja Önt a kampány során?
Mark Scott : Bízom benne, de erről még nem egyeztettem vele (mosolyog).
Renly Anderson : Rendben, hamarosan valóban meglátjuk, hiszen az ellenfelei már javában kampányolnak. Ön hogyan készül a kampányidőszakra? Miket tervez bevetni a választók megszólítása érdekében?
Mark Scott : Még a mai nap valószínű, de legkésőbb holnap mi is neki látunk a kampánynak a médiában mindenképpen, és első és legfontosabb a terep munka ,a választók megszólítása,valamint plakátok kihelyezése
Renly Anderson : Tehát jócskán vannak tervei. Nos, Hölgyeim és Uraim, azt gondolom, hogy a következő hetek sok izgalmat tartogatnak Osborne megyében, minden bizonnyal fogunk még ezzel a témával foglalkozni. Az előző percekben tehát Mark Scott-ot, a progresszívek legújabb képviselőjelölt-aspiránsát láthatták és hallhatták, Mr. Scott, köszönöm, hogy itt volt!
Mark Scott : Köszönöm szépen, további szép estét, viszontlátásra!
Renly Anderson : És a nézőknek is köszönöm, hogy velünk tartottak, viszontlátásra!
John Stetton: A mai nap folyamán minden megye közzétette a hivatalos. levélszavazatokkal felszámolt szavazatokat. Ez itt a 60 perc Stettonnal, különkiadás, én John Stetton vagyok, jó estét kívánok. Itt van velem a stúdióban David Rossi, Alex Recon és Albert Dennis, ma velük elemezzük az eredményeket.
David Rossi: Jó estét!
Alex Recon: Jó estét Cironia!
Albert Dennis: Jó estét kívánok!
John Stetton: Egy biztos előrejelzésünk már van: a Reform Párt megtartotta a Szenátust, a következő két évben 27 tagú lesz a többségi frakció, amit várhatóan továbbra is Stuart Hoyt vezet majd.
Alex Recon: Ez hatalmas fegyvertény, tekintve, hogy mekkora erőket mozgósítottak a többségért progresszív oldalon.
John Stetton: A Képviselőházban jelen pillanatban 78 progresszív képviselő áll nyerésre, és van 77 reformer. Thomas McDornish szenátor mindössze 51 százalékkal nyert Ridgefieldben, de nyert.
Albert Dennis: Hát lehetnek kellemetlen percei a progresszívoknak, ha ők maradnak hatalmon.
John Stetton: Az Elektori Kollégiumban jelen állás szerint Harvey Dent vezet 106 elektorral, 97 elektora van René Westnek.
David Rossi: Igen. Nagyon sokat kampányoltak, míg a reformer oldalon kevesebbet. Úgy tűnik az aktivitást nem díjazzák annyira a választók.
Albert Dennis: Ha éppenséggel olyan témákra tapintanak rá, kevesebb kampánnyal, ami nagyobbat hat a választókra, akkor tudnak eredményesebbek lenni.
John Stetton: Most végignézzük a legfontosabb megyéket, hogy miként állt meg a számlálás, utána tudunk róla beszélni.
David Rossi: A progresszívek fontos hétköznapi témákról beszéltek sokat: gazdaság, infrastruktúra, egészségügy, oktatás, külpolitika. De ezek szerint ez sem számított. A legszembetűnőbb, hogy a nagyvárosokban nem olyan eredményeket értek el, mint várták. Sokat kampányoltak a nagyvárosokban minden szinten és a munkások mégsem támogatták olyan mértékben őket a nagyvárosokban, mint várni lehetett. Ez vajon mért lehet? Pedig a szakszervezetek szinte mindenhol a progresszív jelöltek mellett álltak ki.
Alex Recon: Az lehet az oka, hogy az emberek jobban szeretik a helyi, személyre szabott problémákra reflektáló kampányokat.
Albert Dennis: Hát, hogy őszinte legyek erre én nem igazán tudok választ adni. Sajnos újságíró vagyok, nem politológus, vagy szociológus. Ez számomra is rejtély.
John Stetton: Végignézzük egyenként a versenyeket, és úgy tudunk szerintem legjobban elemezni.
David Rossi: Mint például? Milyen ilyen témát hoztak a reformer politikusok, amiket a progresszívek nem? A helyiekhez szóltak ők is: helyi farmerekhez, munkásokhoz...
John Stetton: A Progresszív Párt minden szinten például a vámokkal kampányolt, amely a vidéki és diplomás körökben egyáltalán nem népszerű. Martin Ricketts, aki például ellenzi, könnyedén tudott újrázni.
David Rossi: Mégis a nagyvárosokban szerepeltek a vártnál rosszabbul...
John Stetton: Az eredményekből világosan látszik, erre majd egy másik elemző műsor fog majd kelleni (nevet), hogy Dent az ipari városokban tudott erősíteni. A nagyvárosok közül csak Hillsborough és Miami maradt progresszív. Silver City, Bouyenne, Westminster, Markshill, Columbia mind pirosra váltott. De ennek azért köze van ahhoz is, hogy egy konzervatív progresszív küzdött egy progresszív konzervatívval.
Albert Dennis: Én őszintén ki is merem jelenteni, hogy ez a választás, most nem lenne ennyire szoros, ha Trump nem lenne. Közel sem járnánk egy Bedroom típusú vereséghez, sőt, de sokkal több helyen dőlne el a mérleg nyelve West-hez. Ezzel szemben mindenhol nagyon szoros, és a Trump által elvitt 2-3-4-5%ok nagyon sokat érnek most. Az biztos, hogy Trumpot a Reform Párt ahol csak lehet gátolni fogja bármit is akarjon majd elérni a jövőben.
John Stetton: Igen, sajtóinformációk szerint Dave Merrick újraválasztott denfieldi kormányzó napokon belül sajtótájékoztatón fogja kritizálni Andrew Trump cooki szenátort.
Alex Recon: Én kiegészíteném ezt annyival, hogy Trump és holdudvarára egyaránt céltábla kerül ezután.
John Stetton: Nézzük az elnökválasztást összességében: Ugyan Harvey Dent vezet az elektori szavazatokban, de West kapta a több szavazatot: a részvétel 91%, minden idők legnagyobb részvétel, meghaladta az 1950-es rekordot. West 2,88, Dent 2,78 millió voksot kapott, tehát nagyjából százezer szavazattal vezet West, ami százalékosan 48,7% contra 47,1%
Albert Dennis: Bármennyire is a választási rendszerünkben az elektori szavazat számít, ez egy kellemetlen tüske lehet Dent esetlegesen eljövendő ciklusában.
John Stetton: Most pedig végignézzük megyénként: Belfortban 0,8 százalékkal vezet Dent, ez 5 ezer szavazat. William Franklin kormányzó progresszív, nem biztos, hogy kéri az újraszámolást. Danny Sanchet viszont könnyen újrázott, 7 százalékponttal. De mindjárt látjuk az összesített táblát:
John Stetton: Trump országosan 3 százalékot szerzett, de nézzétek meg a déli megyéket: Lassen. Pecksdale, Jefferson, Greene. Meg Walkert persze.
Albert Dennis: Megmerem kockáztatni, hogy Peckslade-ben West azért esett 40% alá, mert Trump ennyit elvitt. Clark megye iszonyat szoros pedig, még azon se csodálkoznék, ha valaki egy új helyi választást vetne fel a megyében.
John Stetton: Jefferson az egyetlen megye, ahol Dent 50% felé ment és nézzétek: Trump átlag alatti. Viszont Pecksdale, Walker és Greene megyékben Trump átlag feletti, Dent átlag alatti. Vagyis a déli gyengülés miatt lett csak Dent második a populáris szavazatokban. És mit tett Westtel? Nézzétek meg Peterson, Denfield és Osborne megyéket: Dent előny Denfieldben 101 szavazat, Trump 2.272 szavazatot kapott. Osborne: 666 szavazat, Trump: több mint négyezer. Peterson 800 szavazat körüli előny, Trump több mint 5 ezer. Ez összesen 25 elektori szavazat. Szóval megállapíthatjuk, hogy a Dent-kampány sikeresen tette országos témává Trump jelöltségét.
Alex Recon: Egyértelmű a Trump hatás, amit Cook szenátora nem magyarázhat meg semmiféle józan indokkal. A cselekedete a saját pártjának ártott a legtöbbet.
John Stetton: Dent örülhet, de Trump mennyire lehet biztonságban a pártjában?
Alex Recon: Azt viszont nem mondanám, hogy a Dent csapat jól meglovagolta a Trump hatást, ez tőlük független hullám volt.
John Stetton: Közben egy friss hír: Stuart Hoyt egy zártkörű találkozón, ahol kampánydonorokkal találkozott, azt mondta, hogy ellenzi, hogy Dentet "jogi praktikákkal tartsák távol az elnökségtől," és hogy neki jó kapcsolata volt Glover elnökkel is, és kész együttműködni Denttel is. A reformpárti vezetés ezek szerint beletörődik a helyzetbe? Egyébként az tény, hogy Dent igenis elérte a mérsékelt, mérsékelt konzervatív szavazókat Keleten és Nyugaton is, mert sok megyében még Underwoodtól is jobb eredményt ért el, aki még a legszorosabb versenyt tudta produkálni a piros megyékben. Válaszoljatok mindre (nevet).
Alex Recon: Szerintem a Reform Párt bizakodik még, de értelmetlen jogi hercehurcákba senki sem fog belebonyolódni, ez árt az országnak és az elkövetkező évek kampányának és párt megítélésének.
David Rossi: Nehéz szülés, ha Dent a végén nyerni fog. Azonban a progresszívak a törvényhozási választás kapcsán csalódottak lehetnek. A következőkben nagyon más módon kell hozzáállniuk ehhez a kérdéshez, ha nyerni akarnak bármikor a Szentáusban.
Albert Dennis: Igen, új kampánystratégia kell és nem mellesleg a szenátoroknak is sok helyen aktívabbaknak kell lenniük.
David Rossi: A Reform Pártnak viszont először a saját soraiban kell rendet tennie. A pártban lehetnek különböző vélemények, de azt mindenkinek el kell fogadni, ha más elnökjelölt van.
John Stetton: Nézzünk rá a szenátusi eredményekre:
Alex Recon: Még a keményfejű Mike Jezza is beállt a sorba a nagyobb jó érdekében, ezt alapul véve Trump reakciója érthetetlen volt egy olyan ezt megelőző elnöki küzdelemben, ahol a Reform Párt egységesen támogatta őt, minden ellenérzés ellenére.
John Stetton: Szerintetek kitessékelik Trumpot a szenátusi frakcióból?
David Rossi: Könnyen megeshet.
John Stetton: Sőt, van ennek a választásnak egy másik vesztese: David Chesterfield kormányzó, aki nyíltan Trumpot támogatta, miközben West 52 százalékkal nyert. Ott pedig jövőre kormányzóválasztás lesz. Mennyi eséllyel pályázik újra? Főleg úgy, hogy Balthazar Nelson képviselő kemény küzdelemben alulmaradt végül, ő pedig egy erős kihívó lehet.
Alex Recon: Szerintem már most meg van a forgatókönyv egy későbbi szenátusi ellenjelöltre vonatkozóan.
David Rossi: De szerintem akkor nézzük meg a szenátusi eredményeket.
David Rossi: 10-8 a Reform Pártnak, ha jól látom.
John Stetton: Feketével jelöltük, ahol nem történt változás a pártállásban vagy hivatalban lévő nyert, kékkel, ami progresszív szerzemény, pirossal, ami reformer.
Albert Dennis: Mhh... Ezek szerint több olyan választó is van aki nem "egy irányba" szavazott. Eltérnek a szenátorok és az elnökök közötti támogatottságuk.
John Stetton: Néhány érdekesség, nézzük Walkert. Steve Paulson volt a leginkább veszélyeztetett hivatalban lévő, és nagyobb arányban győzött, mint hat évvel ezelőtt.
David Rossi: A burkhilli eredmény elég érdekes számomra: Jaha kétszer annyit kampányolt, mint Wallace még sem volt semmi értelme....
Alex Recon: Sok megyében volt az elnökihez hasonlóan szoros verseny.
John Stetton: Viszont West elég erős munkát fektetett Burkhillbe, ott volt Mike Jezza is, na meg a burkhilli progresszívak elég gyenge munkát végeznek, ezt te is tudod. A kisebbségek körében pedig a Reform Párt győzedelmeskedett, Burkhill pedig igen csak kevert lakosságú.
David Rossi: Való igaz.
Alex Recon: Én a gyenge progresszív szenátusi képviseletben látom a vereség okát. Irons és Underwood meglehetősen passzív munkát végetek.
David Rossi: Madisonban vajon ugyan ez a helyzet? Ott is aktivitásban háromszor olyan erős aktív kampányt folytatott Robertson, mint Jonas és még is Jonas nyert.
John Stetton: Madison, Union, Burkhill, Garfield esetében azért West jó szereplése húzta a többi jelöltet is. Igazából szerintem a fő probléma az volt a progresszív szenátusi kampánnyal, hogy összekötötték magukat olyan megyékben is Denttel, ahol lehet, hogy inkább egy Cody Parks hitelesebb lett volna. Nézzétek meg, a petersoni szenátor sokszor szavaz a pártja ellen, nem támogatta Harvey Dentet sem a kampány során, hogy megőrizze népszerűségét a konzervatív közönség körében.
David Rossi: Mire gondolsz. A szenátusi jelöltek saját egyéni kampányt folytattak nagyon sokáig, csak a végén volt pár közös kampány...
Alex Recon: Így van, én sem hiszem, hogy szenátusi szinten is az elnöki kampány mellett kellett volna az utolsó betűig kardoskodni.
John Stetton: Vagy ott van Paulson szenátor, aki senkit sem támogatott, négy éve Jim Holsakamp Glovert támogatta. Tehát például egy madisoni szenátorjelölt, hogy Cliff Bedroom munkája rossz volt, és nagyra becsüli Hoyt munkáját. Vagy Taylor elnökét, aki hívószó még mindig reformpárti oldalon. Értitek, mire gondolok.
David Rossi: Nem is volt. A szenátorjelöltek nem is említették Dent-et a kampányuk során. A különböző témákban nyilatkoztak meg: gazdaság, oktatás, stb..
Alex Recon: De a témákon belül nem volt eltérés a Dent üzenetekhez képest.
David Rossi: Hát ha valaki támogatja a vámot, az támogatja a vámot...
John Stetton: Viszont például Ricketts szimplán összekötötte ellenfelét a liberális elittel. Vagy Grahamben Lee megszerezte a liberális voksokat. Na igen, de egy piros megyében nyugodtan mondhatja, hogy nem szavazza meg. Parks is azt mondta, hogy ellenezni fogja.
Albert Dennis: Clark megyében pedig pont például Michael Smith erősen Dent mellett kampányolt, és annak ellenére, hogy a megye nem az elnökjelöltre voksolt, ő mégis szépen nyert. Tehát itt sok összetevős az egyenlet, úgy általánosságban.
John Stetton: A Reform Párt oldalán sokkal több olyan, független törvényhozó áll, aki a megyéje érdekében a pártja ellen is szavaz, ami által kétpártiként tud feltűnni, ez eddig a másik oldalról nem jelent meg. De ellenpéldának ott van John Prescott: majdnem elvesztette a székét, pedig ő is a nyilvánosság előtt kampányolt.
David Rossi: Igen. Tehát a Szenátusban egyel növelte az előnyét a Reform Párt, a Képviselőházban pedig éppen csak lemaradtak. Ez jó hír nekik.
Alex Recon: Viszont Denfieldben nem úgy szerepelt West, mint várták, Prescott pedig mellette állt a kezdetektől fogva.
John Stetton: Nézzük a Képviselőházat:
John Stetton: A Biztos Dél, még biztos, ott a Reform Párt nem jutott mandátumhoz, elvesztették Jefferson 1-et, Greene 3-ban Anthony Serge vesztett; egyedül az oaklandi elővárosokban tudtak előretörni.
David Rossi: Szoros az biztos.
John Stetton: Clark 1-ben John Ward két éve 33 szavazattal kikapott; most 350-el nyert. Cookban egy kivétellel eltekintve, az is szoros volt, a West-hatás érvényesült.
Alex Recon: A Reform Párt számára a képviselői küzdelmek csalódásként érhetnek fel.
John Stetton: A piros megyékben a progresszívak előretörtek, de Silver City minden körzete piros lett.
Alex Recon: Olyan tapasztalt törvényhozók vesztettek, mint Serge vagy Nelson. Miközben a legutóbbi ciklushoz képest most majd mindenhol volt jelöltjük, nem értek el jobb eredményt, de több helyen is visszaestek, lásd Osborne megye.
John Stetton: Ott működött a home-county hatás, és Dent meg a csapata erősödött. De az nem csoda, egy éve majdnem kormányzó lett.
John Stetton: Ilyen eredmény után Thomas McDornish maradhat házelnök?
David Rossi: Belső körökben azt suttogják nem is akarja jelöltetni magát. Hibát vétett és ez az ára a hibájának.
Alex Recon: Elégedettek szerintetek a progresszív oldalon?
John Stetton: Még nem számoltuk össze, de rengeteg olyan progresszív van, aki olyan körzetben nyert, ahol René West. Mennyire tudja őket felhasználni a Reform Párt?
Alex Recon: Szerintem így, hogy folytatódik jó eséllyel a balodali kormányzás, kevésbé.
Albert Dennis: Igen, így valamivel kevésbé. Sok múlik azon, hogy ki lesz az elnök. Most tudom ez evidens (nevet) de komolyan szólva ezen a téren is sokat formál az eseményeken.
John Stetton: Viszont őket két év múlva újra megmérik a választók, és egy félidős választás mindig az ellenzéknek kedvez.
Alex Recon: Most bizonyosan sokat dobott az eredményeken az elnökválasztási küzdelem és a számok alapján sikeresnek mondható progresszív kormányzás.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok, találkozunk legközelebb!
Alex Recon: Köszönöm a meghívást.
Albert Dennis: Köszönöm, hogy itt lehettem, a viszontlátásra!
David Rossi: Örültem, hogy itt lehettem, viszontlátásra.
John Stetton: A mai nap folyamán minden megye közzétette a hivatalos. levélszavazatokkal felszámolt szavazatokat. Ez itt a 60 perc Stettonnal, különkiadás, én John Stetton vagyok, jó estét kívánok. Itt van velem a stúdióban David Rossi, Alex Recon és Albert Dennis, ma velük elemezzük az eredményeket.
David Rossi: Jó estét!
Alex Recon: Jó estét Cironia!
Albert Dennis: Jó estét kívánok!
John Stetton: Egy biztos előrejelzésünk már van: a Reform Párt megtartotta a Szenátust, a következő két évben 27 tagú lesz a többségi frakció, amit várhatóan továbbra is Stuart Hoyt vezet majd.
Alex Recon: Ez hatalmas fegyvertény, tekintve, hogy mekkora erőket mozgósítottak a többségért progresszív oldalon.
John Stetton: A Képviselőházban jelen pillanatban 78 progresszív képviselő áll nyerésre, és van 77 reformer. Thomas McDornish szenátor mindössze 51 százalékkal nyert Ridgefieldben, de nyert.
Albert Dennis: Hát lehetnek kellemetlen percei a progresszívoknak, ha ők maradnak hatalmon.
John Stetton: Az Elektori Kollégiumban jelen állás szerint Harvey Dent vezet 106 elektorral, 97 elektora van René Westnek.
David Rossi: Igen. Nagyon sokat kampányoltak, míg a reformer oldalon kevesebbet. Úgy tűnik az aktivitást nem díjazzák annyira a választók.
Albert Dennis: Ha éppenséggel olyan témákra tapintanak rá, kevesebb kampánnyal, ami nagyobbat hat a választókra, akkor tudnak eredményesebbek lenni.
John Stetton: Most végignézzük a legfontosabb megyéket, hogy miként állt meg a számlálás, utána tudunk róla beszélni.
David Rossi: A progresszívek fontos hétköznapi témákról beszéltek sokat: gazdaság, infrastruktúra, egészségügy, oktatás, külpolitika. De ezek szerint ez sem számított. A legszembetűnőbb, hogy a nagyvárosokban nem olyan eredményeket értek el, mint várták. Sokat kampányoltak a nagyvárosokban minden szinten és a munkások mégsem támogatták olyan mértékben őket a nagyvárosokban, mint várni lehetett. Ez vajon mért lehet? Pedig a szakszervezetek szinte mindenhol a progresszív jelöltek mellett álltak ki.
Alex Recon: Az lehet az oka, hogy az emberek jobban szeretik a helyi, személyre szabott problémákra reflektáló kampányokat.
Albert Dennis: Hát, hogy őszinte legyek erre én nem igazán tudok választ adni. Sajnos újságíró vagyok, nem politológus, vagy szociológus. Ez számomra is rejtély.
John Stetton: Végignézzük egyenként a versenyeket, és úgy tudunk szerintem legjobban elemezni.
David Rossi: Mint például? Milyen ilyen témát hoztak a reformer politikusok, amiket a progresszívek nem? A helyiekhez szóltak ők is: helyi farmerekhez, munkásokhoz...
John Stetton: A Progresszív Párt minden szinten például a vámokkal kampányolt, amely a vidéki és diplomás körökben egyáltalán nem népszerű. Martin Ricketts, aki például ellenzi, könnyedén tudott újrázni.
David Rossi: Mégis a nagyvárosokban szerepeltek a vártnál rosszabbul...
John Stetton: Az eredményekből világosan látszik, erre majd egy másik elemző műsor fog majd kelleni (nevet), hogy Dent az ipari városokban tudott erősíteni. A nagyvárosok közül csak Hillsborough és Miami maradt progresszív. Silver City, Bouyenne, Westminster, Markshill, Columbia mind pirosra váltott. De ennek azért köze van ahhoz is, hogy egy konzervatív progresszív küzdött egy progresszív konzervatívval.
Albert Dennis: Én őszintén ki is merem jelenteni, hogy ez a választás, most nem lenne ennyire szoros, ha Trump nem lenne. Közel sem járnánk egy Bedroom típusú vereséghez, sőt, de sokkal több helyen dőlne el a mérleg nyelve West-hez. Ezzel szemben mindenhol nagyon szoros, és a Trump által elvitt 2-3-4-5%ok nagyon sokat érnek most. Az biztos, hogy Trumpot a Reform Párt ahol csak lehet gátolni fogja bármit is akarjon majd elérni a jövőben.
John Stetton: Igen, sajtóinformációk szerint Dave Merrick újraválasztott denfieldi kormányzó napokon belül sajtótájékoztatón fogja kritizálni Andrew Trump cooki szenátort.
Alex Recon: Én kiegészíteném ezt annyival, hogy Trump és holdudvarára egyaránt céltábla kerül ezután.
John Stetton: Nézzük az elnökválasztást összességében: Ugyan Harvey Dent vezet az elektori szavazatokban, de West kapta a több szavazatot: a részvétel 91%, minden idők legnagyobb részvétel, meghaladta az 1950-es rekordot. West 2,88, Dent 2,78 millió voksot kapott, tehát nagyjából százezer szavazattal vezet West, ami százalékosan 48,7% contra 47,1%
Albert Dennis: Bármennyire is a választási rendszerünkben az elektori szavazat számít, ez egy kellemetlen tüske lehet Dent esetlegesen eljövendő ciklusában.
John Stetton: Most pedig végignézzük megyénként: Belfortban 0,8 százalékkal vezet Dent, ez 5 ezer szavazat. William Franklin kormányzó progresszív, nem biztos, hogy kéri az újraszámolást. Danny Sanchet viszont könnyen újrázott, 7 százalékponttal. De mindjárt látjuk az összesített táblát:
John Stetton: Trump országosan 3 százalékot szerzett, de nézzétek meg a déli megyéket: Lassen. Pecksdale, Jefferson, Greene. Meg Walkert persze.
Albert Dennis: Megmerem kockáztatni, hogy Peckslade-ben West azért esett 40% alá, mert Trump ennyit elvitt. Clark megye iszonyat szoros pedig, még azon se csodálkoznék, ha valaki egy új helyi választást vetne fel a megyében.
John Stetton: Jefferson az egyetlen megye, ahol Dent 50% felé ment és nézzétek: Trump átlag alatti. Viszont Pecksdale, Walker és Greene megyékben Trump átlag feletti, Dent átlag alatti. Vagyis a déli gyengülés miatt lett csak Dent második a populáris szavazatokban. És mit tett Westtel? Nézzétek meg Peterson, Denfield és Osborne megyéket: Dent előny Denfieldben 101 szavazat, Trump 2.272 szavazatot kapott. Osborne: 666 szavazat, Trump: több mint négyezer. Peterson 800 szavazat körüli előny, Trump több mint 5 ezer. Ez összesen 25 elektori szavazat. Szóval megállapíthatjuk, hogy a Dent-kampány sikeresen tette országos témává Trump jelöltségét.
Alex Recon: Egyértelmű a Trump hatás, amit Cook szenátora nem magyarázhat meg semmiféle józan indokkal. A cselekedete a saját pártjának ártott a legtöbbet.
John Stetton: Dent örülhet, de Trump mennyire lehet biztonságban a pártjában?
Alex Recon: Azt viszont nem mondanám, hogy a Dent csapat jól meglovagolta a Trump hatást, ez tőlük független hullám volt.
John Stetton: Közben egy friss hír: Stuart Hoyt egy zártkörű találkozón, ahol kampánydonorokkal találkozott, azt mondta, hogy ellenzi, hogy Dentet "jogi praktikákkal tartsák távol az elnökségtől," és hogy neki jó kapcsolata volt Glover elnökkel is, és kész együttműködni Denttel is. A reformpárti vezetés ezek szerint beletörődik a helyzetbe? Egyébként az tény, hogy Dent igenis elérte a mérsékelt, mérsékelt konzervatív szavazókat Keleten és Nyugaton is, mert sok megyében még Underwoodtól is jobb eredményt ért el, aki még a legszorosabb versenyt tudta produkálni a piros megyékben. Válaszoljatok mindre (nevet).
Alex Recon: Szerintem a Reform Párt bizakodik még, de értelmetlen jogi hercehurcákba senki sem fog belebonyolódni, ez árt az országnak és az elkövetkező évek kampányának és párt megítélésének.
David Rossi: Nehéz szülés, ha Dent a végén nyerni fog. Azonban a progresszívak a törvényhozási választás kapcsán csalódottak lehetnek. A következőkben nagyon más módon kell hozzáállniuk ehhez a kérdéshez, ha nyerni akarnak bármikor a Szentáusban.
Albert Dennis: Igen, új kampánystratégia kell és nem mellesleg a szenátoroknak is sok helyen aktívabbaknak kell lenniük.
David Rossi: A Reform Pártnak viszont először a saját soraiban kell rendet tennie. A pártban lehetnek különböző vélemények, de azt mindenkinek el kell fogadni, ha más elnökjelölt van.
John Stetton: Nézzünk rá a szenátusi eredményekre:
Alex Recon: Még a keményfejű Mike Jezza is beállt a sorba a nagyobb jó érdekében, ezt alapul véve Trump reakciója érthetetlen volt egy olyan ezt megelőző elnöki küzdelemben, ahol a Reform Párt egységesen támogatta őt, minden ellenérzés ellenére.
John Stetton: Szerintetek kitessékelik Trumpot a szenátusi frakcióból?
David Rossi: Könnyen megeshet.
John Stetton: Sőt, van ennek a választásnak egy másik vesztese: David Chesterfield kormányzó, aki nyíltan Trumpot támogatta, miközben West 52 százalékkal nyert. Ott pedig jövőre kormányzóválasztás lesz. Mennyi eséllyel pályázik újra? Főleg úgy, hogy Balthazar Nelson képviselő kemény küzdelemben alulmaradt végül, ő pedig egy erős kihívó lehet.
Alex Recon: Szerintem már most meg van a forgatókönyv egy későbbi szenátusi ellenjelöltre vonatkozóan.
David Rossi: De szerintem akkor nézzük meg a szenátusi eredményeket.
David Rossi: 10-8 a Reform Pártnak, ha jól látom.
John Stetton: Feketével jelöltük, ahol nem történt változás a pártállásban vagy hivatalban lévő nyert, kékkel, ami progresszív szerzemény, pirossal, ami reformer.
Albert Dennis: Mhh... Ezek szerint több olyan választó is van aki nem "egy irányba" szavazott. Eltérnek a szenátorok és az elnökök közötti támogatottságuk.
John Stetton: Néhány érdekesség, nézzük Walkert. Steve Paulson volt a leginkább veszélyeztetett hivatalban lévő, és nagyobb arányban győzött, mint hat évvel ezelőtt.
David Rossi: A burkhilli eredmény elég érdekes számomra: Jaha kétszer annyit kampányolt, mint Wallace még sem volt semmi értelme....
Alex Recon: Sok megyében volt az elnökihez hasonlóan szoros verseny.
John Stetton: Viszont West elég erős munkát fektetett Burkhillbe, ott volt Mike Jezza is, na meg a burkhilli progresszívak elég gyenge munkát végeznek, ezt te is tudod. A kisebbségek körében pedig a Reform Párt győzedelmeskedett, Burkhill pedig igen csak kevert lakosságú.
David Rossi: Való igaz.
Alex Recon: Én a gyenge progresszív szenátusi képviseletben látom a vereség okát. Irons és Underwood meglehetősen passzív munkát végetek.
David Rossi: Madisonban vajon ugyan ez a helyzet? Ott is aktivitásban háromszor olyan erős aktív kampányt folytatott Robertson, mint Jonas és még is Jonas nyert.
John Stetton: Madison, Union, Burkhill, Garfield esetében azért West jó szereplése húzta a többi jelöltet is. Igazából szerintem a fő probléma az volt a progresszív szenátusi kampánnyal, hogy összekötötték magukat olyan megyékben is Denttel, ahol lehet, hogy inkább egy Cody Parks hitelesebb lett volna. Nézzétek meg, a petersoni szenátor sokszor szavaz a pártja ellen, nem támogatta Harvey Dentet sem a kampány során, hogy megőrizze népszerűségét a konzervatív közönség körében.
David Rossi: Mire gondolsz. A szenátusi jelöltek saját egyéni kampányt folytattak nagyon sokáig, csak a végén volt pár közös kampány...
Alex Recon: Így van, én sem hiszem, hogy szenátusi szinten is az elnöki kampány mellett kellett volna az utolsó betűig kardoskodni.
John Stetton: Vagy ott van Paulson szenátor, aki senkit sem támogatott, négy éve Jim Holsakamp Glovert támogatta. Tehát például egy madisoni szenátorjelölt, hogy Cliff Bedroom munkája rossz volt, és nagyra becsüli Hoyt munkáját. Vagy Taylor elnökét, aki hívószó még mindig reformpárti oldalon. Értitek, mire gondolok.
David Rossi: Nem is volt. A szenátorjelöltek nem is említették Dent-et a kampányuk során. A különböző témákban nyilatkoztak meg: gazdaság, oktatás, stb..
Alex Recon: De a témákon belül nem volt eltérés a Dent üzenetekhez képest.
David Rossi: Hát ha valaki támogatja a vámot, az támogatja a vámot...
John Stetton: Viszont például Ricketts szimplán összekötötte ellenfelét a liberális elittel. Vagy Grahamben Lee megszerezte a liberális voksokat. Na igen, de egy piros megyében nyugodtan mondhatja, hogy nem szavazza meg. Parks is azt mondta, hogy ellenezni fogja.
Albert Dennis: Clark megyében pedig pont például Michael Smith erősen Dent mellett kampányolt, és annak ellenére, hogy a megye nem az elnökjelöltre voksolt, ő mégis szépen nyert. Tehát itt sok összetevős az egyenlet, úgy általánosságban.
John Stetton: A Reform Párt oldalán sokkal több olyan, független törvényhozó áll, aki a megyéje érdekében a pártja ellen is szavaz, ami által kétpártiként tud feltűnni, ez eddig a másik oldalról nem jelent meg. De ellenpéldának ott van John Prescott: majdnem elvesztette a székét, pedig ő is a nyilvánosság előtt kampányolt.
David Rossi: Igen. Tehát a Szenátusban egyel növelte az előnyét a Reform Párt, a Képviselőházban pedig éppen csak lemaradtak. Ez jó hír nekik.
Alex Recon: Viszont Denfieldben nem úgy szerepelt West, mint várták, Prescott pedig mellette állt a kezdetektől fogva.
John Stetton: Nézzük a Képviselőházat:
John Stetton: A Biztos Dél, még biztos, ott a Reform Párt nem jutott mandátumhoz, elvesztették Jefferson 1-et, Greene 3-ban Anthony Serge vesztett; egyedül az oaklandi elővárosokban tudtak előretörni.
David Rossi: Szoros az biztos.
John Stetton: Clark 1-ben John Ward két éve 33 szavazattal kikapott; most 350-el nyert. Cookban egy kivétellel eltekintve, az is szoros volt, a West-hatás érvényesült.
Alex Recon: A Reform Párt számára a képviselői küzdelmek csalódásként érhetnek fel.
John Stetton: A piros megyékben a progresszívak előretörtek, de Silver City minden körzete piros lett.
Alex Recon: Olyan tapasztalt törvényhozók vesztettek, mint Serge vagy Nelson. Miközben a legutóbbi ciklushoz képest most majd mindenhol volt jelöltjük, nem értek el jobb eredményt, de több helyen is visszaestek, lásd Osborne megye.
John Stetton: Ott működött a home-county hatás, és Dent meg a csapata erősödött. De az nem csoda, egy éve majdnem kormányzó lett.
John Stetton: Ilyen eredmény után Thomas McDornish maradhat házelnök?
David Rossi: Belső körökben azt suttogják nem is akarja jelöltetni magát. Hibát vétett és ez az ára a hibájának.
Alex Recon: Elégedettek szerintetek a progresszív oldalon?
John Stetton: Még nem számoltuk össze, de rengeteg olyan progresszív van, aki olyan körzetben nyert, ahol René West. Mennyire tudja őket felhasználni a Reform Párt?
Alex Recon: Szerintem így, hogy folytatódik jó eséllyel a balodali kormányzás, kevésbé.
Albert Dennis: Igen, így valamivel kevésbé. Sok múlik azon, hogy ki lesz az elnök. Most tudom ez evidens (nevet) de komolyan szólva ezen a téren is sokat formál az eseményeken.
John Stetton: Viszont őket két év múlva újra megmérik a választók, és egy félidős választás mindig az ellenzéknek kedvez.
Alex Recon: Most bizonyosan sokat dobott az eredményeken az elnökválasztási küzdelem és a számok alapján sikeresnek mondható progresszív kormányzás.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok, találkozunk legközelebb!
Alex Recon: Köszönöm a meghívást.
Albert Dennis: Köszönöm, hogy itt lehettem, a viszontlátásra!
David Rossi: Örültem, hogy itt lehettem, viszontlátásra.
Nick Robertson: Üdvözlök mindenkit, ez itt az 1958-as elnökválasztások második, town hall vitája, ahol a jelenlévők kérdezhetnek, illetve a nézőinknek volt lehetősége beküldeni a kérdéseiket, amelyek közül mi választunk. A vitára azok a jelöltek kaptak meghívást, akik legalább öt felmérés mindegyikében elérték a 15 százalékot. Ebből kifolyólag ma Harvey Dent a Progresszív Párt, és René West a Reform Párt elnökjelöltjét fogják látni. A vita menete egyszerű lesz. Aki a kérdést kapja, három percet kap, hogy kifejtse véleményét, arra lehet két percben reagálni, majd mindkét vitázót megilleti még 1-1 perc viszontválasz. Én Nick Robertson vagyok, ma Renly Andersonnal fogjuk moderálni a vitát. Most pedig köszöntsék Harvey Dentet, a Progresszív Párt elnökjelöltjét, és René West cooki kormányzót, a Reform Párt elnökjelöltjét!
Harvey Dent: (Harvey Dent integetve érkezik be. Kete nyújt a moderátornak és nem utolsó sorban ellenfelének is. Ezután a számára kijelölt helyre megy.)
René West: (West mosolyogva lép be, miközben integet, kezet ráz minden jelenlévővel)
Nick Robertson: Rögtön a közepébe vágunk, az első kérdést Jamestől kapja Harvey Dent.
HarveyDent: Várom is a kérdést. (mosolyog).
James Greenfield: Jó estét kívánok! Mr. Dent, a progresszívek hagyományosan sokat beszélnek gazdasági és szociális politikáról, viszont a vállalkozók irányába meglehetősen keveset szólnak. Huszonéves koromban, amikor beindítottam első vállalkozásomat, azt tapasztaltam, hogy számos piaci és bürokratikus akadály állt előttem. Az a kérdésem Önhöz, hogy miként kívánja ösztönözni és támogatni a ciron kis- és középvállalkozásokat, különös tekintettel a vállalkozó kedvű fiatalokra?
Harvey Dent: Kedves James! Nagyon fontos a ciron gazdaság szempontjából a kis- és középvállalkozások szerepe. Először is egy vállalkozás megkezdéséhez fontos a tőke. Ez nem minden fiatalnak áll rendelkezésére és ebben tud az állam segíteni kedvező, államilag támogatott hitelekkel. De ez sem lehet ingyen pénz, fontos, hogy életképes üzleti tervet tegyen le, amit egy minisztériumi bizottság értékel, melyben nem csak állami hivatalnokok kaphatnak helyet. Ezen kívül az adminisztratív akadályokat le kell bontani, de ezt nem lehet eszetlenül csinálni. A vállalkozás típusától függően lehet az engedélyeket csökkenteni, de természetesen egy étteremnél fontosak a szabályok. Ehhez a vállalkozóat is meg kell hallgatni, a politikusok nem dönthetnek az érintettek meghallgatása nélkül. Fontos, hogy a munkavállalás egyszerűsített formályát is bevezessük, amely a munkavállalóknak és a vállalkozóknak is jók. Illetve a kis- és középvállalkozásoknak adójóváírást is lehet biztosítani az első pár évben.
Nick Robertson: René West válaszolhat.
René West: Nem értek egyet azzal hogy újabb és újabb sóhivatalokat hozzunk létre, amik viszik a pénzt. Az adminisztrációs terheket csökkenteni kell, a bürokráciát pedig átláthatóbbá tenni. Én ebben hiszek.
Nick Robertson: Mr. Dent reagálhat.
Harvey Dent: Hát mivel én sem említettem ilyesmit nem gondolom, hogy ez az elmondottakra volt reakció, így nem reagálnék.
René West: A minisztériumi bizottság szerintem lefedi ezt. Nem bizottságokat kell nyakra főre létrehozni.
Harvey Dent: Hát, ha ingyen osztogatja a közpénzt, az nnyilván nem lesz hatékony és eredményes gazdaságfejlesztés. Az életképtelen vállalkozásokanak nem lehet közpénzt adni. Osztogassa felelőtlnrül a saját pénzét, ne a közös vagyont. (vége)
René West: Senki sem ingyen pénzről beszélt, az balos felfogás lenne, de ezt magának nem kell bemutatnom. Önök mást sem csinálnak, csak a jobb oldali kormány által megtakarított pénzeket osztogatják.
Harvey Dent: Ezt mondjuk tényekkel is alá kéne támasztani. Melyik megye csinálja ezt, vagy az állam? Ne dobálózzon a szavakkal, tényeket, tényeket kérek.
Renly Anderson: A következő kérdést egy belforti farmer küldte levélben Mr. Westnek: „Simon Rigsby vagyok, Belfort megyei farmer. Az utóbbi években számos állami program segítette a farmgazdaságok modernizációját, azonban sajnos ezek lassan mintha lecsengőben lennének. Őszintén szólva bíztam benne, hogy Mike Jezza elnökjelöltként a zászlajára tűzi a belforti farmerek érdekeit, most viszont Önökre hárult ez a feladat. Ön személy szerint mit ígér a farmekeknek, ha megválasztják Cironia elnökévé? Illetve ehhez tartozóan kérdezném, hogy miként segítené, hogy a ciron farmerek jobban el tudják adni terményeiket, akár a nemzetközi piacon is?”
René West: Köszönöm a kérdést. Azt mindenki tudhatja rólam, hogy Cook megyében a farmerek és a farmer gazdaságok nagy barátja vagyok. Én mind a mai napig hiszem, hogy Cironia egy hagyományosan agrár központú ország, ahol ennek ellenére helye van a szolgáltatási szektornak az iparnak is. De fiatal nemzetünket a ciron zöldségek és gyümölcsök tették naggyá. Emelkedő pályán kell tartanunk ezt az ágazatot továbbra is. Első körben az éves előirányzatokban ismét szerepelni fognak különböző mezőgazdasági pályázati pénzalapok, differenciáltan, így mindenki megtalálhatja azt, amire leginkább szüksége lesz. Továbbá sokkal nagyobb teret kapnak a gazdák a felhasználást tekintve. Nem korlátozzuk majd őket, hogy csak gépeket vehetnek. Szinte már mindenkinek van gépe, új területeket is támogatnunk kell.
Ezen túl életre fogjuk törvényileg hívni a mezőgazdasági káralapot, hogy a clarki és burkhilli katasztrófákat enyhíteni tudjuk és egy biztos alapot és hátteret nyújtsunk a sokat kockáztató gazdáknak. De nem állunk meg ennyinél. Országos Agrárképzési programokat fogunk megyénként indítani, a Mezőgazdasági Minisztériummal karöltve, aminek hála a gazdák megismerhetik az új módszereket, akár külföldről is, fejlődhetnek, gyarapodhatnak és végső soron minőségi növekedést érhetnek el. Támogatni fogjuk ennek megfelelően a mezőgazdasági kutatásokat is, partneri megállapodásokat kötünk a nemzeti egyetemeinkkel. És nem feledkezünk meg az agrárlogisztikai fejlesztésekről sem, együttműködve minden megyével és a helyi vezetéssel. Ezt ígérem a farmereknek és a mezőgazdasághoz kötődő vállalkozóknak, családoknak.
Renly Anderson: Mr. Dent reagálhat.
Harvey Dent: A farmerek gondjára a vámrendszer bevezetése a megoldás. Ez a hazai piacon erősíti a helyzeteiket és külföldön is segíthet a piacok megnyitásában. Ugyanis kétoldalú egyezményeket köthetünk, ahol a most farmerok által fizetendő vámokat csökkenteni tudjuk, amiért cserébe mi más termékek vámját csökkentjük. Olyanokét, amire szüksége van az országnak és nem termeljük meg. Most nagyon nagy vámokat kell megfizetniük a fermereknek, de ezt a kétoldalú egyezményekkel csökkenthetjük. Emellett fontosnak tartom a mezőgazdasági vállalkozások pályázati támogatását is. A többi említett program is támogatható és van benne ráció.
Renly Anderson: Mr. Westé a szó viszontválaszra, ha élni kíván vele.
René West: Továbbra is visszautasítom a mezőgazdasági termékekre kivetett vámokat. Mr. Dent szándékosan félremagyarázza a véleményemet. Tisztában vagyok vele, hogy a behozott termékekre vonatkozik. Viszont mit gondol, hogy reagál egy nemzet, ha büntetjük a termékeiket? Példának okáért. A cooki avokádó idéntől kezdve vámmentesen került az Egyesült Államokba. Ha elkezdünk vámháborúzni vajon meddig tehetjük meg ezt Cook megyében? De beszélhetnék a többi megye prémium termékéről is. A clarki kukoricáról, a déli gyapotról és rizsről, a monroe-i gyümölcsökről. A partnereinket kell okosan megválasztani és a megfelelő megállapodásokat kell kötni hosszútávra, nem egyből vámokat kivetni. A ciron agrártermékek pedig önmagukban is versenyképesek idehaza. Inkább vezessük meg a „hazai termék” jelzést, az igazán lokálpatrióta ciron fogyasztói társadalom pedig vevő lesz a magas minőségű hazai termékekre, ezt számos felmérés bizonyítja országszerte.
Harvey Dent: Minden országbe a kivitelre vámot kell fizetni. Nincs olyan egyezmény érvényben, ami ezt felülírja, azt a kormányoknak kell megkötni és a kormány nem kötött senkivel ilyen egyezményt. Sem a mostani sem a Taylor-kormány. Nincsen vámmentesség. Mr. West téved ebben. Most minden kivitt termékre minden országba meg kell fizetni a vámot. De a behozatalra nincs vám. Ezen változtatni kell.
Nick Robertson: Újabb kérdés következik.
Nick Robertson: Levélben érkezett kérdés Harvey Denthez Mike-tól, Perry megyéből: Egyre komolyabb gondot okoznak a kommunisták a fejlett, demokratikus világnak, és félve tapasztaljuk, mi ciron katolikusok, hogy mi folyik Európában. A kampány során Ön kevesebb szót ejtett a nemzetbiztonsági kérdésről, megtenné, konkrétumokkal alátámasztva, hogy mit tenne a kommunista veszély elhárítására?
Harvey Dent: Először is jeleznm, hogy nagyon sokat beszéltem a nemzetbiztonságról. A kommunizmus elleni harcot belföldön és külföldön is erősíteni kell. Belföldön a CIO és a CCA erejét kell növelni. Elsősorban úgy gondolom a kommunizmussal fogalalkozó külön ügyosztályt, igazgatóságot kell létrehozni. Emellett fontos a megyei rendőrségek joghatóságának erősítése is, ezt a megyék vezetőivel kell egyeztetni, hogy esetleg milyen jogi módosítások szükségesek a megyi rendőrségek megerősítésére. Külföldön több fronton is kell küzdeni. Egyrészt a diplomácia fegyvereit is kell használni az ENSZ-ben. A NATO szövetségeseinkkel erősíteni kell a ktaonai és a polgári hírszerzési kapcsolatokat, szükséges az információmegosztás. Emellett gazdaságilag és ha kell katonailag is segíteni kell azokat az országokat, ahol a kommunizmus még csak terjedőben van és ott a demokratikus erőket kell támogatni. Emellett ezen a területen is szükség van a folyamatos fejlesztésre. (folyt)
Harvey Dent: Tudományos fejlesztésre és kutatásra van szükség a nemzetbiztonság, a katonaság és a hírszerzés területén is.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Úgy gondolom Mr. Dent bántóan keveset szól a hadsereg fejlesztéséről és annak átszervezéséről. Hiszen egy esetleges invázió esetén fel kell, hogy legyünk készülve. A kubai események pedig mindezt csak megerősítik, miközben a progresszív párt Platónról meg „valódi” kommunista eszmékről zagyvál. Nekem viszont konkrét elképzeléseim vannak a hadsereget illetően. A többi intézkedés időszerűségével viszont egyetértek. Feltéve, hogy nem azt plántáljuk a rend éber őreinek a fejébe közben, hogy a kommunizmus csak egy gondolat és csak egy eszme, önmagában nem veszélyes…
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A törvények nem vonatkoznak jelenelg eszmékre. Embereket csak tetteikért lehet elítélni, ha vétenek a törvények ellen. Remélem ebben West úr is egyetért velem. A katonai fejlesztésekről most is beszéltem, de konkrétumokat nem tudok mondani, mert nem vagyok katonai szakember. Nem tudom milyen fegyverfejlesztésekre van szükség és mód. A katonai átrendezésről pedig nem látom szükségességét, a mostani hadsereg felosztás szerintem megfelelő: légierő. haditengerészet, hadsereg, katonai hírszerzés. West urat sem hallottam ilyen átszervezésről beszélni és talán most kifejthetné, milyen átszervezésére gondol.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat, utoljára.
René West: Talán lapozgatnia kéne a programfüzetem (átnyújt egyet Dentnek). Egyébként ideje lenne eldönteni, hogy mikor határolódik el a házelnöktől és mikor áll ki mellette, mert minden héten mást tapasztalunk...
Nick Robertson: Most Jim teheti fel a kérdését René Westnek:
Jim: Ön a kampány során sokszor beszélt a minimálbér bevezetéséről, támogatta a társadalombiztosítási járandóságok megemelését, emellett a fiskális szigorról ismert Gregory McInnist választotta társául. Nem gondolja, hogy itt komoly ellentmondások vannak? Hogyan növelné a kiadásokat úgy, hogy közben éppen a kiadásokat faragná vissza?
Harvey Dent: Mivel nem ért egyet? Talán gondolataiért és elítélne valakit, nem csak a tetteiért? Ez már lassan a politikai kommunisták gondolkozásmódja.
Harvey Dent: Vagy másképpen - hogy mindenki értse - a bolsevik módszer.
René West: Aki ismer, tudja hogyan viszonyulok a bolsevikokhoz. Nem nekem van mit magyaráznom e téren...
Nick Robertson: A kérdésre várom a válaszát, kormányzó úr.
Harvey Dent: Nekem sincs, az biztos, és egy progresszív politikusnak sem. A Progresszív Párt minden politikusa elmondta már százszor, hogy harcolni kell a kommunizmus ellen és ha kell százegyszer is elmondjuk. Mindenki a pártban, nincs kivétel. Ha valaki mást állít az hazudik és pont.
René West: Először is a kiadási oldalról. Nem egy nap alatt fogunk egyről a tízre jutni. Apró lépésekben fogjuk növelni az ilyen irányú kiadásokat. Mindezt úgy, hogy közben más területeken megspóroljuk, például a hivatali pazarlásokon.
Ezen felül az a célunk, hogy a gazdasági mutatók lehetővé tegyék a különféle egyéb kiadások növelését. Azonban egy dolog egyértelmű: ha a gazdasági helyzet és eredmények ezt nem teszik lehetővé, akkor nem fogjuk erőltetni, mert azzal veszélybe sodorjuk az országot. Felelős pénzügyi döntéseket fogunk tenni minden esetben, és ezért is választottam magam mellé McInnis szenátort, akinek a neve egybeforrt a deficit elleni küzdelemmel.
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A felelőtlen ígérgetés tipikus formája. Most ígérik, hogy lesz minimálbér és kiadásnövekedés. Bezzeg, ha nem tartják be, akkor a "gazdasági helyzet nem engedi". Ezt látni kell előre. Egyébként az első költségvetési év után közel 20 milliárdos játéktere van a következő kormányzatnak, mivel az adósság visszafizetése után ennyivel több forrása lesz a kormányzatnak. Ezt egy felkészült jelölt tudná, tisztában lenne a lehetőségekkel. Csak utána kell nézni a dolgoknak.
Nick Robertson: West kormányzó reagálhat.
René West: De egy felkészült jelölt azt is tudja, hogy nem egy év alatt kell megterhelni az államkasszát minden ígérettel. És a minimálbér nem elsősorban az államháztartást fogja terheleni. A minimálbér bevezetése az előirányzatoktól független lesz. Nincs itt felelőtlen ígérgetés, ahogy Cookban sem volt soha. Progresszv oldalról viszont láthatunk egy kvázi elcsalt elnökválasztást, ahol a beígért programokból vajmi kevés valósult meg.
Harvey Dent: Igen a minimálbér a vállalkozókat terheli majd. West úr megint könnyen játszik más emer pénzével, ahogy ezt már korábban is kifejtette.
Nick Robertson: Most Martha teheti fel a kérdését Harvey Dentnek:
Martha: Mr. Dent! Ön nemrégiben azt mondta, hogy politikusoknak nincs helye a templomokban, gyülekezetben, Ön ezt tiltaná. Én Petersonból jövök, ahova a helyi és országos politikusok is ellátogatnak, amikor éppen istentisztelet van, vagy éppen bingózunk. Ön nem tette még látogatását a kampány során egy istentiszteleten sem. Nem gondolja, hogy egy ilyen gesztussal erősítené a választói és az Ön közötti kapcsolatot? Miért nem hiszi, hogy a spirituális tér elkülöníthető a politikaitól?
René West: És még maguk mondják, hogy a munkásokért vannak? Ez szégyen uraim... Íme az elit véleménye a ciron munkavállalókról, akiket a mamutvállalatok pénze motivál és az tart hivatalban.
Nick Robertson: Tiszteljük meg azzal Marthát, hogy most az ő kérdésére koncentrálunk, köszönöm.
Harvey Dent: A szakszervezetek a kollektív szerződéssel tisztességes bért tudnak kiharcolni. Ja és a szakszervezeteket éppen a progresszívok hozták létre. Hoppá. És most Marthának a válasz: először is én nem mondtam, hogy a politikusok ne mehetnének istentiszteletre, ne járhatnak templomba. Én azt mondtam, hogy a kampányt ne az istentiszteleteken végezzék. Ez szerintem az egyházak védelmében van. Az egyházak természetesen minden politikai és társadalmi témában kifejthetik a véleményüket. A politikusok kampányidőben ne kampányoljanak szerintem templomban. Természetesen ez csak az én véleményem és nem fogok semmit sem tiltani elnökként, ha erre is kíváncsi a kérdező. És a véleményem is csak kampányidőszakra vonatkozik. Én nem fogom az egyházakat kihasználni, nem fogom kihasználni az egyházakat. Másrészt minden egyházat egyenlőnek tekintek és nem akarok egyet sem kiemelni a többi közül, mindegyik egyház egyenlő a szememben.
Nick Robertson: Mr. West következik.
René West: Kampányidőszak ide vagy oda, attól még az ember gyakorolhatja a vallását. Miért ne mutatkozhatna ettől még valaki istentiszteleten? A legtöbb ilyen esetben pedig a jelöltek utólag tartottak sajtótájékoztatót. De tény volt, hogy a templomban lett megtartva. Én ebben nem látok semmi kivetnivalót.
Harvey Dent: Ne forgassa ki a szavaimat West úr, maradjon a normális stílusnál. Nem mondtam, hogy ne gyakorolja valaki a vallását. Ne állítson ilyet. Én nem fogok kampányolni istentiszteleten és kész. Ez a személyes véleményem. Ha valaki más megteszi, arról meg lesz a véleményem, de ez csak személyes vélemény.
René West: Ez legyen az Ön problémája, én viszont igyekszem a társadalom minden rétegét megismerni és minden irányú problémájukat meghallgatni. Minél többet lát az ember, annál többet tehet. Persze ön ezt nem értheti, hiszen eddig csak vesztett, ahol indult.
Nick Robertson: Eugene levélben kérdez René Westtől: A kampány során Ön kifejtette, hogy támogatja a kötelező minimálbért, a társadalombiztosítási kiadások növelését, állami közmunkaprogramot az infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolhatóan. Én közgazdászként igen aggódok a költségvetési egyensúlyért, nem szeretném, ha az ország hitelből élne. Hogy kívánja megteremteni azt az üzletbarát gazdaságot, amely ezeket a kiadásokat megtermelik? Hogy kívánja stabilan tartani az ország gazdasági növekedését?
Harvey Dent: Én is meghallgatom őket, csak nem használom ki Önös érdekbőm kampánycélra a vallást. Ettől még meghallgatom őket. És a kettőnek nincs köze egymáshoz. Olyan, mintha az almát hasonlítaná a körtéhez. De ezt gyakran használják a populisták.
René West: Ezt a kérdést már előtte kifejtettem. A felesleges kiadásokat csökkenteni akarjuk. És nem mindent egyszerre akarunk majd. És az aktív külpolitikával új piacokat teremtünk, hogy gazdaságunk még tovább szárnyaljon. Ne aggódjanak emberek, nem fogunk hitelből dőzsölni. A szavamat adom
Nick Robertson: Mi az Ön hosszú távú terve? Hogy képzeli a kiadások növelését és csökkentését egyidőben? Vagy adót emelne? A kérdésem után Harvey Dent válaszolhat.
René West: AZ előirányzatok és a költségvetés is rengeteg tételből tevődik össze tisztelt Uram. Ez egy kis sakkozást igényel majd, hogy mi az amit faragunk, mi az amit növelünk. Ha pedig az ország teljesítménye lehetővé teszi, nem is kell csökkenteni semmit. De látnom kell előbb elnökként a pontos számokat. Egy biztos, nem az a cél, hogy újabb és újabb adónemekkel sanyargassuk a derék dolgos ciron polgárokat.
Harvey Dent: Cookban is bevált. Egyébként a gazdaság fejlődésének fontos lépése költségvetési támogatása a fejlesztéseknek. De ez nem ingyenpénz, a költségvetési támogatás pályázati úton történhet meg céltámogatás formájában és megfelelő módon kell felhasználni. Egyébként sokat kell ölteni a kutatásra és fejlesztésre. Úgy gondolom a tudományba és oktatásba kell fektetni a hosszú távú fejlődés érdekében. A költségvetésben sok mindenre lehet költeni úgy, hogy ne legyen deficit. Jó példák Union, Peterson és Crowley. progresszív vezetés, gazdasági fejlődés és deficitmentes költségvetés úgy, hogy minden területre költünk.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Ön biztos azt is nyomon követi, hogy az azt megelőző években mennyit spórolt össze Cook megye. Az idei év egy nagy szabású befektetés volt a jövőbe. Egy lépést hátra, hogy hármat tegyünk előre. Nem hitelből élt a megye, hanem az azt megelőző évek kemény munkájának gyümölcséből. És ez működhet nagyban is, ha nem pazarlunk és okosan használjuk fel a kezünkben lévő forrásokat. Cook a kis lehetőségeiből teljesít évek óta erőn felül, egy gazdasági példa lett a legkisebb megyéknek is. Aki ezt elvitatja, az vagy ostoba vagy hazudik.
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A számok magukért beszélnek. Várom a következő kérdést.
Renly Anderson: Az utolsó kérdés mindkettejükhöz szól és Doc fogja feltenni. Először Mr. Dent válaszolhat, aztán Mr. West.
Doc Christian: Doc Christian vagyok, polgári jogi aktivista. Jómagam évtizedek óta küzdök a színesbőrűek jogaiért és hátrányos megkülönböztetésük ellen. Meg kell mondjam, aggodalommal tölt el, hogy két olyan elnökjelölt áll ma itt előttünk, aki közül az egyik egy nyíltan szegregációpárti politikust választott alelnökké, a másikuk pedig egy olyan déli megye kormányzója, ahol nap mint nap érnek atrocitások afrociron embereket és folyamatosan hátrányos megkülönböztetés éri őket, mindez a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. A kérdésem Önökhöz az, hogy milyen garanciákat tudnak vállalni az afrocironok elleni jogsértések felszámolása érdekében? Elnökként készek elősegíteni, hogy a jelenleginél több színesbőrű ember dolgozzon az állami hivatalokban, vagy akár a President Palace-ban?
Harvey Dent: Én ellenzem a szegregációt, de tisztelem a megyei autonómiát. Az állami szinten teljesen meg kell szüntetni a szegregációt. Én ezt vállalom és az elelnököm tudta ezt, amikor felkértem és elfogadja. Megyei szinten a megyékre kell bízni a döntést és a helyi lakosokra. Azonban szimpatizálok azokkal, akik nem akarnak olyan helyen élni, ahol szegregáció van, így az állam segíteni fogja azokat, akik olyan helyre költöznének, ahol nincsen szegregáció. Ez egyrészt úgy vélem motiválni fog minden megyét a szegregáció felszámolására, hiszen kiürülhetnek egyes megyék, ha ott megmarad. Másrészt minden alkotmányos jogot biztosítani kell midenkinek. Ha valamelyik megye ezt nem fogja betartani az állam a jog minden eszközzel élni fog.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Uram, én támogatom a feketék teljeskörű integrációját és jogaiknak szabad gyakorlását, de ez Cironia. Ha én leszek az elnök, senki sem kaphat csak azért pozíciót mert nő vagy férfi, vagy fehér vagy fekete. Mindenki érdemei szerint juthat majd előre. De semmi esetre sem lesz bezárva az ajtó az afro ciron közösség előtt, hogy hivatalhoz jussanak. Cookban már évek óta nincsen szegregált választás. Ez egy olyan alapvető jog, amit kapásból kötelezővé kell tennünk mindenhol, megyei autonómia ide vagy oda. Minden ciron állampolgárnak joga van szavazni. Együtt kívánok majd működni a polgárjogi szervezetekkel, hogy Cironiat bevezessük a jövőbe és egy új, elfogadó, békésebb társadalmat teremtsünk. Északon és délen egyaránt. Nem lesz az iskolákban vagy a hivatalokban sem szegregáció, ahogy az egészségügyi ellátások során sem. Ideje ezt a maradi rendszert szépen, fokozatosan lebontani.
René West: Nem kötelező mindenkit szeretnünk, de nem korlátozhatunk senkit sem demokratikus jogaiban. Cironia pedig nem lesz az elnyomás hazája, sokkal inkább a lehetőségeké, ami mindenkit megillet. Fehéret, feketét egyaránt. A szegregáció kérdését a legfontosabb pontnak ítélem meg, így ezzel rögtön az első évben foglalkozni kívánok, a Kongresszus támogatásával természetesen.
Nick Robertson: Mr. Dent?
Harvey Dent: A szegregált megyékben is szavazhat mindenki jelenleg is. A szegregáció nem azt jelenti, hogy nem szavazhat valaki. Egyébként nem szabad az akaratunkat az emberekre ráerőltetni még elnökként sem.
Nick Robertson: És az utolsó szó jogán West kormányzó reagálhat.
René West: De nem könnyítik meg az emberek életét ezekben a megyékben. Sok feketének a kedve is elmegy, hogy szavazni menjen, mert atrocitások érik közben is. Persze Ön erről nem sokat tudhat, hiszen a ciron Délt csak képeslapon láthatta meg most a kampánya során először.
Harvey Dent: Épp ezért támogatni fogjuk, hogy olyan megyékben élhessenek, ahol nincs szegregáció. Az állam segíteni fogja ezeket a belső migrációs folyamatokat.
Nick Robertson: Köszönöm Uraim, ezzel véget ért a második elnökjelölti vita. Köszönöm, hogy megjelentek, köszönöm a kérdezőknek, azoknak is, akik most nem jutottak szóhoz. Megköszönöm a háttérdolgozók munkáját, és Renly segítségét is.
Nick Robertson: Remélem ez a vita is segít, hogy Önök közelebb jussanak ahhoz, hogy kit akarnak támogatni a novemberi választáson. Jó éjszakát, Cironia!
Harvey Dent: Én köszönöm a lehetőséget! Viszontlátásra! (integet a jelenlévőknek, kezet nyújt ellenfelének és a moderátornak, majd a közönség soraiba megy beszélgetni a választókkal)
René West: (West kedélyesen integet, megköszöni a moderátorok munkáját, kezet ráz Denttel)
Nick Robertson: Üdvözlök mindenkit, ez itt az 1958-as elnökválasztások második, town hall vitája, ahol a jelenlévők kérdezhetnek, illetve a nézőinknek volt lehetősége beküldeni a kérdéseiket, amelyek közül mi választunk. A vitára azok a jelöltek kaptak meghívást, akik legalább öt felmérés mindegyikében elérték a 15 százalékot. Ebből kifolyólag ma Harvey Dent a Progresszív Párt, és René West a Reform Párt elnökjelöltjét fogják látni. A vita menete egyszerű lesz. Aki a kérdést kapja, három percet kap, hogy kifejtse véleményét, arra lehet két percben reagálni, majd mindkét vitázót megilleti még 1-1 perc viszontválasz. Én Nick Robertson vagyok, ma Renly Andersonnal fogjuk moderálni a vitát. Most pedig köszöntsék Harvey Dentet, a Progresszív Párt elnökjelöltjét, és René West cooki kormányzót, a Reform Párt elnökjelöltjét!
Harvey Dent: (Harvey Dent integetve érkezik be. Kete nyújt a moderátornak és nem utolsó sorban ellenfelének is. Ezután a számára kijelölt helyre megy.)
René West: (West mosolyogva lép be, miközben integet, kezet ráz minden jelenlévővel)
Nick Robertson: Rögtön a közepébe vágunk, az első kérdést Jamestől kapja Harvey Dent.
HarveyDent: Várom is a kérdést. (mosolyog).
James Greenfield: Jó estét kívánok! Mr. Dent, a progresszívek hagyományosan sokat beszélnek gazdasági és szociális politikáról, viszont a vállalkozók irányába meglehetősen keveset szólnak. Huszonéves koromban, amikor beindítottam első vállalkozásomat, azt tapasztaltam, hogy számos piaci és bürokratikus akadály állt előttem. Az a kérdésem Önhöz, hogy miként kívánja ösztönözni és támogatni a ciron kis- és középvállalkozásokat, különös tekintettel a vállalkozó kedvű fiatalokra?
Harvey Dent: Kedves James! Nagyon fontos a ciron gazdaság szempontjából a kis- és középvállalkozások szerepe. Először is egy vállalkozás megkezdéséhez fontos a tőke. Ez nem minden fiatalnak áll rendelkezésére és ebben tud az állam segíteni kedvező, államilag támogatott hitelekkel. De ez sem lehet ingyen pénz, fontos, hogy életképes üzleti tervet tegyen le, amit egy minisztériumi bizottság értékel, melyben nem csak állami hivatalnokok kaphatnak helyet. Ezen kívül az adminisztratív akadályokat le kell bontani, de ezt nem lehet eszetlenül csinálni. A vállalkozás típusától függően lehet az engedélyeket csökkenteni, de természetesen egy étteremnél fontosak a szabályok. Ehhez a vállalkozóat is meg kell hallgatni, a politikusok nem dönthetnek az érintettek meghallgatása nélkül. Fontos, hogy a munkavállalás egyszerűsített formályát is bevezessük, amely a munkavállalóknak és a vállalkozóknak is jók. Illetve a kis- és középvállalkozásoknak adójóváírást is lehet biztosítani az első pár évben.
Nick Robertson: René West válaszolhat.
René West: Nem értek egyet azzal hogy újabb és újabb sóhivatalokat hozzunk létre, amik viszik a pénzt. Az adminisztrációs terheket csökkenteni kell, a bürokráciát pedig átláthatóbbá tenni. Én ebben hiszek.
Nick Robertson: Mr. Dent reagálhat.
Harvey Dent: Hát mivel én sem említettem ilyesmit nem gondolom, hogy ez az elmondottakra volt reakció, így nem reagálnék.
René West: A minisztériumi bizottság szerintem lefedi ezt. Nem bizottságokat kell nyakra főre létrehozni.
Harvey Dent: Hát, ha ingyen osztogatja a közpénzt, az nnyilván nem lesz hatékony és eredményes gazdaságfejlesztés. Az életképtelen vállalkozásokanak nem lehet közpénzt adni. Osztogassa felelőtlnrül a saját pénzét, ne a közös vagyont. (vége)
René West: Senki sem ingyen pénzről beszélt, az balos felfogás lenne, de ezt magának nem kell bemutatnom. Önök mást sem csinálnak, csak a jobb oldali kormány által megtakarított pénzeket osztogatják.
Harvey Dent: Ezt mondjuk tényekkel is alá kéne támasztani. Melyik megye csinálja ezt, vagy az állam? Ne dobálózzon a szavakkal, tényeket, tényeket kérek.
Renly Anderson: A következő kérdést egy belforti farmer küldte levélben Mr. Westnek: „Simon Rigsby vagyok, Belfort megyei farmer. Az utóbbi években számos állami program segítette a farmgazdaságok modernizációját, azonban sajnos ezek lassan mintha lecsengőben lennének. Őszintén szólva bíztam benne, hogy Mike Jezza elnökjelöltként a zászlajára tűzi a belforti farmerek érdekeit, most viszont Önökre hárult ez a feladat. Ön személy szerint mit ígér a farmekeknek, ha megválasztják Cironia elnökévé? Illetve ehhez tartozóan kérdezném, hogy miként segítené, hogy a ciron farmerek jobban el tudják adni terményeiket, akár a nemzetközi piacon is?”
René West: Köszönöm a kérdést. Azt mindenki tudhatja rólam, hogy Cook megyében a farmerek és a farmer gazdaságok nagy barátja vagyok. Én mind a mai napig hiszem, hogy Cironia egy hagyományosan agrár központú ország, ahol ennek ellenére helye van a szolgáltatási szektornak az iparnak is. De fiatal nemzetünket a ciron zöldségek és gyümölcsök tették naggyá. Emelkedő pályán kell tartanunk ezt az ágazatot továbbra is. Első körben az éves előirányzatokban ismét szerepelni fognak különböző mezőgazdasági pályázati pénzalapok, differenciáltan, így mindenki megtalálhatja azt, amire leginkább szüksége lesz. Továbbá sokkal nagyobb teret kapnak a gazdák a felhasználást tekintve. Nem korlátozzuk majd őket, hogy csak gépeket vehetnek. Szinte már mindenkinek van gépe, új területeket is támogatnunk kell.
Ezen túl életre fogjuk törvényileg hívni a mezőgazdasági káralapot, hogy a clarki és burkhilli katasztrófákat enyhíteni tudjuk és egy biztos alapot és hátteret nyújtsunk a sokat kockáztató gazdáknak. De nem állunk meg ennyinél. Országos Agrárképzési programokat fogunk megyénként indítani, a Mezőgazdasági Minisztériummal karöltve, aminek hála a gazdák megismerhetik az új módszereket, akár külföldről is, fejlődhetnek, gyarapodhatnak és végső soron minőségi növekedést érhetnek el. Támogatni fogjuk ennek megfelelően a mezőgazdasági kutatásokat is, partneri megállapodásokat kötünk a nemzeti egyetemeinkkel. És nem feledkezünk meg az agrárlogisztikai fejlesztésekről sem, együttműködve minden megyével és a helyi vezetéssel. Ezt ígérem a farmereknek és a mezőgazdasághoz kötődő vállalkozóknak, családoknak.
Renly Anderson: Mr. Dent reagálhat.
Harvey Dent: A farmerek gondjára a vámrendszer bevezetése a megoldás. Ez a hazai piacon erősíti a helyzeteiket és külföldön is segíthet a piacok megnyitásában. Ugyanis kétoldalú egyezményeket köthetünk, ahol a most farmerok által fizetendő vámokat csökkenteni tudjuk, amiért cserébe mi más termékek vámját csökkentjük. Olyanokét, amire szüksége van az országnak és nem termeljük meg. Most nagyon nagy vámokat kell megfizetniük a fermereknek, de ezt a kétoldalú egyezményekkel csökkenthetjük. Emellett fontosnak tartom a mezőgazdasági vállalkozások pályázati támogatását is. A többi említett program is támogatható és van benne ráció.
Renly Anderson: Mr. Westé a szó viszontválaszra, ha élni kíván vele.
René West: Továbbra is visszautasítom a mezőgazdasági termékekre kivetett vámokat. Mr. Dent szándékosan félremagyarázza a véleményemet. Tisztában vagyok vele, hogy a behozott termékekre vonatkozik. Viszont mit gondol, hogy reagál egy nemzet, ha büntetjük a termékeiket? Példának okáért. A cooki avokádó idéntől kezdve vámmentesen került az Egyesült Államokba. Ha elkezdünk vámháborúzni vajon meddig tehetjük meg ezt Cook megyében? De beszélhetnék a többi megye prémium termékéről is. A clarki kukoricáról, a déli gyapotról és rizsről, a monroe-i gyümölcsökről. A partnereinket kell okosan megválasztani és a megfelelő megállapodásokat kell kötni hosszútávra, nem egyből vámokat kivetni. A ciron agrártermékek pedig önmagukban is versenyképesek idehaza. Inkább vezessük meg a „hazai termék” jelzést, az igazán lokálpatrióta ciron fogyasztói társadalom pedig vevő lesz a magas minőségű hazai termékekre, ezt számos felmérés bizonyítja országszerte.
Harvey Dent: Minden országbe a kivitelre vámot kell fizetni. Nincs olyan egyezmény érvényben, ami ezt felülírja, azt a kormányoknak kell megkötni és a kormány nem kötött senkivel ilyen egyezményt. Sem a mostani sem a Taylor-kormány. Nincsen vámmentesség. Mr. West téved ebben. Most minden kivitt termékre minden országba meg kell fizetni a vámot. De a behozatalra nincs vám. Ezen változtatni kell.
Nick Robertson: Újabb kérdés következik.
Nick Robertson: Levélben érkezett kérdés Harvey Denthez Mike-tól, Perry megyéből: Egyre komolyabb gondot okoznak a kommunisták a fejlett, demokratikus világnak, és félve tapasztaljuk, mi ciron katolikusok, hogy mi folyik Európában. A kampány során Ön kevesebb szót ejtett a nemzetbiztonsági kérdésről, megtenné, konkrétumokkal alátámasztva, hogy mit tenne a kommunista veszély elhárítására?
Harvey Dent: Először is jeleznm, hogy nagyon sokat beszéltem a nemzetbiztonságról. A kommunizmus elleni harcot belföldön és külföldön is erősíteni kell. Belföldön a CIO és a CCA erejét kell növelni. Elsősorban úgy gondolom a kommunizmussal fogalalkozó külön ügyosztályt, igazgatóságot kell létrehozni. Emellett fontos a megyei rendőrségek joghatóságának erősítése is, ezt a megyék vezetőivel kell egyeztetni, hogy esetleg milyen jogi módosítások szükségesek a megyi rendőrségek megerősítésére. Külföldön több fronton is kell küzdeni. Egyrészt a diplomácia fegyvereit is kell használni az ENSZ-ben. A NATO szövetségeseinkkel erősíteni kell a ktaonai és a polgári hírszerzési kapcsolatokat, szükséges az információmegosztás. Emellett gazdaságilag és ha kell katonailag is segíteni kell azokat az országokat, ahol a kommunizmus még csak terjedőben van és ott a demokratikus erőket kell támogatni. Emellett ezen a területen is szükség van a folyamatos fejlesztésre. (folyt)
Harvey Dent: Tudományos fejlesztésre és kutatásra van szükség a nemzetbiztonság, a katonaság és a hírszerzés területén is.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Úgy gondolom Mr. Dent bántóan keveset szól a hadsereg fejlesztéséről és annak átszervezéséről. Hiszen egy esetleges invázió esetén fel kell, hogy legyünk készülve. A kubai események pedig mindezt csak megerősítik, miközben a progresszív párt Platónról meg „valódi” kommunista eszmékről zagyvál. Nekem viszont konkrét elképzeléseim vannak a hadsereget illetően. A többi intézkedés időszerűségével viszont egyetértek. Feltéve, hogy nem azt plántáljuk a rend éber őreinek a fejébe közben, hogy a kommunizmus csak egy gondolat és csak egy eszme, önmagában nem veszélyes…
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A törvények nem vonatkoznak jelenelg eszmékre. Embereket csak tetteikért lehet elítélni, ha vétenek a törvények ellen. Remélem ebben West úr is egyetért velem. A katonai fejlesztésekről most is beszéltem, de konkrétumokat nem tudok mondani, mert nem vagyok katonai szakember. Nem tudom milyen fegyverfejlesztésekre van szükség és mód. A katonai átrendezésről pedig nem látom szükségességét, a mostani hadsereg felosztás szerintem megfelelő: légierő. haditengerészet, hadsereg, katonai hírszerzés. West urat sem hallottam ilyen átszervezésről beszélni és talán most kifejthetné, milyen átszervezésére gondol.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat, utoljára.
René West: Talán lapozgatnia kéne a programfüzetem (átnyújt egyet Dentnek). Egyébként ideje lenne eldönteni, hogy mikor határolódik el a házelnöktől és mikor áll ki mellette, mert minden héten mást tapasztalunk...
Nick Robertson: Most Jim teheti fel a kérdését René Westnek:
Jim: Ön a kampány során sokszor beszélt a minimálbér bevezetéséről, támogatta a társadalombiztosítási járandóságok megemelését, emellett a fiskális szigorról ismert Gregory McInnist választotta társául. Nem gondolja, hogy itt komoly ellentmondások vannak? Hogyan növelné a kiadásokat úgy, hogy közben éppen a kiadásokat faragná vissza?
Harvey Dent: Mivel nem ért egyet? Talán gondolataiért és elítélne valakit, nem csak a tetteiért? Ez már lassan a politikai kommunisták gondolkozásmódja.
Harvey Dent: Vagy másképpen - hogy mindenki értse - a bolsevik módszer.
René West: Aki ismer, tudja hogyan viszonyulok a bolsevikokhoz. Nem nekem van mit magyaráznom e téren...
Nick Robertson: A kérdésre várom a válaszát, kormányzó úr.
Harvey Dent: Nekem sincs, az biztos, és egy progresszív politikusnak sem. A Progresszív Párt minden politikusa elmondta már százszor, hogy harcolni kell a kommunizmus ellen és ha kell százegyszer is elmondjuk. Mindenki a pártban, nincs kivétel. Ha valaki mást állít az hazudik és pont.
René West: Először is a kiadási oldalról. Nem egy nap alatt fogunk egyről a tízre jutni. Apró lépésekben fogjuk növelni az ilyen irányú kiadásokat. Mindezt úgy, hogy közben más területeken megspóroljuk, például a hivatali pazarlásokon.
Ezen felül az a célunk, hogy a gazdasági mutatók lehetővé tegyék a különféle egyéb kiadások növelését. Azonban egy dolog egyértelmű: ha a gazdasági helyzet és eredmények ezt nem teszik lehetővé, akkor nem fogjuk erőltetni, mert azzal veszélybe sodorjuk az országot. Felelős pénzügyi döntéseket fogunk tenni minden esetben, és ezért is választottam magam mellé McInnis szenátort, akinek a neve egybeforrt a deficit elleni küzdelemmel.
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A felelőtlen ígérgetés tipikus formája. Most ígérik, hogy lesz minimálbér és kiadásnövekedés. Bezzeg, ha nem tartják be, akkor a "gazdasági helyzet nem engedi". Ezt látni kell előre. Egyébként az első költségvetési év után közel 20 milliárdos játéktere van a következő kormányzatnak, mivel az adósság visszafizetése után ennyivel több forrása lesz a kormányzatnak. Ezt egy felkészült jelölt tudná, tisztában lenne a lehetőségekkel. Csak utána kell nézni a dolgoknak.
Nick Robertson: West kormányzó reagálhat.
René West: De egy felkészült jelölt azt is tudja, hogy nem egy év alatt kell megterhelni az államkasszát minden ígérettel. És a minimálbér nem elsősorban az államháztartást fogja terheleni. A minimálbér bevezetése az előirányzatoktól független lesz. Nincs itt felelőtlen ígérgetés, ahogy Cookban sem volt soha. Progresszv oldalról viszont láthatunk egy kvázi elcsalt elnökválasztást, ahol a beígért programokból vajmi kevés valósult meg.
Harvey Dent: Igen a minimálbér a vállalkozókat terheli majd. West úr megint könnyen játszik más emer pénzével, ahogy ezt már korábban is kifejtette.
Nick Robertson: Most Martha teheti fel a kérdését Harvey Dentnek:
Martha: Mr. Dent! Ön nemrégiben azt mondta, hogy politikusoknak nincs helye a templomokban, gyülekezetben, Ön ezt tiltaná. Én Petersonból jövök, ahova a helyi és országos politikusok is ellátogatnak, amikor éppen istentisztelet van, vagy éppen bingózunk. Ön nem tette még látogatását a kampány során egy istentiszteleten sem. Nem gondolja, hogy egy ilyen gesztussal erősítené a választói és az Ön közötti kapcsolatot? Miért nem hiszi, hogy a spirituális tér elkülöníthető a politikaitól?
René West: És még maguk mondják, hogy a munkásokért vannak? Ez szégyen uraim... Íme az elit véleménye a ciron munkavállalókról, akiket a mamutvállalatok pénze motivál és az tart hivatalban.
Nick Robertson: Tiszteljük meg azzal Marthát, hogy most az ő kérdésére koncentrálunk, köszönöm.
Harvey Dent: A szakszervezetek a kollektív szerződéssel tisztességes bért tudnak kiharcolni. Ja és a szakszervezeteket éppen a progresszívok hozták létre. Hoppá. És most Marthának a válasz: először is én nem mondtam, hogy a politikusok ne mehetnének istentiszteletre, ne járhatnak templomba. Én azt mondtam, hogy a kampányt ne az istentiszteleteken végezzék. Ez szerintem az egyházak védelmében van. Az egyházak természetesen minden politikai és társadalmi témában kifejthetik a véleményüket. A politikusok kampányidőben ne kampányoljanak szerintem templomban. Természetesen ez csak az én véleményem és nem fogok semmit sem tiltani elnökként, ha erre is kíváncsi a kérdező. És a véleményem is csak kampányidőszakra vonatkozik. Én nem fogom az egyházakat kihasználni, nem fogom kihasználni az egyházakat. Másrészt minden egyházat egyenlőnek tekintek és nem akarok egyet sem kiemelni a többi közül, mindegyik egyház egyenlő a szememben.
Nick Robertson: Mr. West következik.
René West: Kampányidőszak ide vagy oda, attól még az ember gyakorolhatja a vallását. Miért ne mutatkozhatna ettől még valaki istentiszteleten? A legtöbb ilyen esetben pedig a jelöltek utólag tartottak sajtótájékoztatót. De tény volt, hogy a templomban lett megtartva. Én ebben nem látok semmi kivetnivalót.
Harvey Dent: Ne forgassa ki a szavaimat West úr, maradjon a normális stílusnál. Nem mondtam, hogy ne gyakorolja valaki a vallását. Ne állítson ilyet. Én nem fogok kampányolni istentiszteleten és kész. Ez a személyes véleményem. Ha valaki más megteszi, arról meg lesz a véleményem, de ez csak személyes vélemény.
René West: Ez legyen az Ön problémája, én viszont igyekszem a társadalom minden rétegét megismerni és minden irányú problémájukat meghallgatni. Minél többet lát az ember, annál többet tehet. Persze ön ezt nem értheti, hiszen eddig csak vesztett, ahol indult.
Nick Robertson: Eugene levélben kérdez René Westtől: A kampány során Ön kifejtette, hogy támogatja a kötelező minimálbért, a társadalombiztosítási kiadások növelését, állami közmunkaprogramot az infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolhatóan. Én közgazdászként igen aggódok a költségvetési egyensúlyért, nem szeretném, ha az ország hitelből élne. Hogy kívánja megteremteni azt az üzletbarát gazdaságot, amely ezeket a kiadásokat megtermelik? Hogy kívánja stabilan tartani az ország gazdasági növekedését?
Harvey Dent: Én is meghallgatom őket, csak nem használom ki Önös érdekbőm kampánycélra a vallást. Ettől még meghallgatom őket. És a kettőnek nincs köze egymáshoz. Olyan, mintha az almát hasonlítaná a körtéhez. De ezt gyakran használják a populisták.
René West: Ezt a kérdést már előtte kifejtettem. A felesleges kiadásokat csökkenteni akarjuk. És nem mindent egyszerre akarunk majd. És az aktív külpolitikával új piacokat teremtünk, hogy gazdaságunk még tovább szárnyaljon. Ne aggódjanak emberek, nem fogunk hitelből dőzsölni. A szavamat adom
Nick Robertson: Mi az Ön hosszú távú terve? Hogy képzeli a kiadások növelését és csökkentését egyidőben? Vagy adót emelne? A kérdésem után Harvey Dent válaszolhat.
René West: AZ előirányzatok és a költségvetés is rengeteg tételből tevődik össze tisztelt Uram. Ez egy kis sakkozást igényel majd, hogy mi az amit faragunk, mi az amit növelünk. Ha pedig az ország teljesítménye lehetővé teszi, nem is kell csökkenteni semmit. De látnom kell előbb elnökként a pontos számokat. Egy biztos, nem az a cél, hogy újabb és újabb adónemekkel sanyargassuk a derék dolgos ciron polgárokat.
Harvey Dent: Cookban is bevált. Egyébként a gazdaság fejlődésének fontos lépése költségvetési támogatása a fejlesztéseknek. De ez nem ingyenpénz, a költségvetési támogatás pályázati úton történhet meg céltámogatás formájában és megfelelő módon kell felhasználni. Egyébként sokat kell ölteni a kutatásra és fejlesztésre. Úgy gondolom a tudományba és oktatásba kell fektetni a hosszú távú fejlődés érdekében. A költségvetésben sok mindenre lehet költeni úgy, hogy ne legyen deficit. Jó példák Union, Peterson és Crowley. progresszív vezetés, gazdasági fejlődés és deficitmentes költségvetés úgy, hogy minden területre költünk.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Ön biztos azt is nyomon követi, hogy az azt megelőző években mennyit spórolt össze Cook megye. Az idei év egy nagy szabású befektetés volt a jövőbe. Egy lépést hátra, hogy hármat tegyünk előre. Nem hitelből élt a megye, hanem az azt megelőző évek kemény munkájának gyümölcséből. És ez működhet nagyban is, ha nem pazarlunk és okosan használjuk fel a kezünkben lévő forrásokat. Cook a kis lehetőségeiből teljesít évek óta erőn felül, egy gazdasági példa lett a legkisebb megyéknek is. Aki ezt elvitatja, az vagy ostoba vagy hazudik.
Nick Robertson: Mr. Dent válaszolhat.
Harvey Dent: A számok magukért beszélnek. Várom a következő kérdést.
Renly Anderson: Az utolsó kérdés mindkettejükhöz szól és Doc fogja feltenni. Először Mr. Dent válaszolhat, aztán Mr. West.
Doc Christian: Doc Christian vagyok, polgári jogi aktivista. Jómagam évtizedek óta küzdök a színesbőrűek jogaiért és hátrányos megkülönböztetésük ellen. Meg kell mondjam, aggodalommal tölt el, hogy két olyan elnökjelölt áll ma itt előttünk, aki közül az egyik egy nyíltan szegregációpárti politikust választott alelnökké, a másikuk pedig egy olyan déli megye kormányzója, ahol nap mint nap érnek atrocitások afrociron embereket és folyamatosan hátrányos megkülönböztetés éri őket, mindez a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. A kérdésem Önökhöz az, hogy milyen garanciákat tudnak vállalni az afrocironok elleni jogsértések felszámolása érdekében? Elnökként készek elősegíteni, hogy a jelenleginél több színesbőrű ember dolgozzon az állami hivatalokban, vagy akár a President Palace-ban?
Harvey Dent: Én ellenzem a szegregációt, de tisztelem a megyei autonómiát. Az állami szinten teljesen meg kell szüntetni a szegregációt. Én ezt vállalom és az elelnököm tudta ezt, amikor felkértem és elfogadja. Megyei szinten a megyékre kell bízni a döntést és a helyi lakosokra. Azonban szimpatizálok azokkal, akik nem akarnak olyan helyen élni, ahol szegregáció van, így az állam segíteni fogja azokat, akik olyan helyre költöznének, ahol nincsen szegregáció. Ez egyrészt úgy vélem motiválni fog minden megyét a szegregáció felszámolására, hiszen kiürülhetnek egyes megyék, ha ott megmarad. Másrészt minden alkotmányos jogot biztosítani kell midenkinek. Ha valamelyik megye ezt nem fogja betartani az állam a jog minden eszközzel élni fog.
Nick Robertson: West kormányzó válaszolhat.
René West: Uram, én támogatom a feketék teljeskörű integrációját és jogaiknak szabad gyakorlását, de ez Cironia. Ha én leszek az elnök, senki sem kaphat csak azért pozíciót mert nő vagy férfi, vagy fehér vagy fekete. Mindenki érdemei szerint juthat majd előre. De semmi esetre sem lesz bezárva az ajtó az afro ciron közösség előtt, hogy hivatalhoz jussanak. Cookban már évek óta nincsen szegregált választás. Ez egy olyan alapvető jog, amit kapásból kötelezővé kell tennünk mindenhol, megyei autonómia ide vagy oda. Minden ciron állampolgárnak joga van szavazni. Együtt kívánok majd működni a polgárjogi szervezetekkel, hogy Cironiat bevezessük a jövőbe és egy új, elfogadó, békésebb társadalmat teremtsünk. Északon és délen egyaránt. Nem lesz az iskolákban vagy a hivatalokban sem szegregáció, ahogy az egészségügyi ellátások során sem. Ideje ezt a maradi rendszert szépen, fokozatosan lebontani.
René West: Nem kötelező mindenkit szeretnünk, de nem korlátozhatunk senkit sem demokratikus jogaiban. Cironia pedig nem lesz az elnyomás hazája, sokkal inkább a lehetőségeké, ami mindenkit megillet. Fehéret, feketét egyaránt. A szegregáció kérdését a legfontosabb pontnak ítélem meg, így ezzel rögtön az első évben foglalkozni kívánok, a Kongresszus támogatásával természetesen.
Nick Robertson: Mr. Dent?
Harvey Dent: A szegregált megyékben is szavazhat mindenki jelenleg is. A szegregáció nem azt jelenti, hogy nem szavazhat valaki. Egyébként nem szabad az akaratunkat az emberekre ráerőltetni még elnökként sem.
Nick Robertson: És az utolsó szó jogán West kormányzó reagálhat.
René West: De nem könnyítik meg az emberek életét ezekben a megyékben. Sok feketének a kedve is elmegy, hogy szavazni menjen, mert atrocitások érik közben is. Persze Ön erről nem sokat tudhat, hiszen a ciron Délt csak képeslapon láthatta meg most a kampánya során először.
Harvey Dent: Épp ezért támogatni fogjuk, hogy olyan megyékben élhessenek, ahol nincs szegregáció. Az állam segíteni fogja ezeket a belső migrációs folyamatokat.
Nick Robertson: Köszönöm Uraim, ezzel véget ért a második elnökjelölti vita. Köszönöm, hogy megjelentek, köszönöm a kérdezőknek, azoknak is, akik most nem jutottak szóhoz. Megköszönöm a háttérdolgozók munkáját, és Renly segítségét is.
Nick Robertson: Remélem ez a vita is segít, hogy Önök közelebb jussanak ahhoz, hogy kit akarnak támogatni a novemberi választáson. Jó éjszakát, Cironia!
Harvey Dent: Én köszönöm a lehetőséget! Viszontlátásra! (integet a jelenlévőknek, kezet nyújt ellenfelének és a moderátornak, majd a közönség soraiba megy beszélgetni a választókkal)
René West: (West kedélyesen integet, megköszöni a moderátorok munkáját, kezet ráz Denttel)
Al Moritz: Kedves Barátaim, Mark Harmon Kormányzó, Peter Noun és Peter McCain Szenátorok, Harvey Dent és René West Elnökjelöltek, Gregory McInnis Szenátor és Alelnökjelölt! Szeretnék mindenkit köszönteni, aki úgy döntött, hogy személyével emeli a ma este fényét. Újra választási év van, újra a zsebükbe kell nyúlni a politikusoknak. Azért is olvastam fel ilyen sokak nevét, hogy tudják, mit várunk el tőlük. Ma este folytatjuk a hagyományunkat. Idén a kommunizmus elől elmenekült európai és dél-amerikai családoknak segítünk beilleszkedni, azoknak, akik hazánkat választották új lakhelyüknek. Segítsünk nekik, hogy ne csak lahkelyük, hanem hazájuk is legyen Cironia! Itt van a körünkben, ahogy említettem, a két elnökjelölt, de szerintem senkit sem lep meg, hogy Ed Glover elnök ide se jött el. Itt van viszont George Taylor, Cironia első elnöke, aki ekként előléphetne utódja helyetteséül. Elmehetne beszélni a Kongresszus elé, felavathatna pár gyárat, addig Glover elnök pihen. Szeretném üdvözölni Harvey Dent progresszív elnökjelöltet. Itt is kell majd beszélnie, de megnyugtatom, hogy nem muszáj Ed Glover szóba hozni itt sem. René Westet is üdvözlöm a piros sarokban, Cironia első számú kormányzóját, aki meg itt végre tud közös fényképet csinálni Taylor elnökkel. Ami az elsőnél hátrány, a másiknál már előny – szoktam mondani. Szeretném megköszönni minden adományozónak, hogy megjelent, mindenkinek, aki ebben az évben adott nekünk valamiféle segítséget, hogy integráljuk ezeket a családokat, és itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, ettől kezdve minden évben tartunk ilyen vacsorákat. Már csak azért is, hogy minél több politikust leégessünk. Most pedig következzen Harvey Dent és René West.
Harvey Dent: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon örülök a meghívásnak, jó egy kicsit könnyedebb hangulatban beszélgetni az emberekkel. Igazából nagyon sokáig nem volt biztos, hogy jövök, mert engedélyt kellett kérnem a vezetőimtől: a szakszervezetek vezetőitől, a pártelittől, és a bolsevik uraimtól. Ebben a kampányban úgy is megtudtuk, hogy csak őket képviselem. De szerencsére elengedtek engem, így itt lehetek. Őszinte leszek Önökkel nem vagyok a humor nagy ágyúja, de mindenképpen jól érzem magam itt, mert helyettem mások sziporkáznak, ha én nem is. Itt is van például a Reform Párt jelöltje, vagy éppen jelöltjei. Mert hát ugye ketten is vannak a pártból, akik elindulnak az elnökválasztáson. Remélem a választóik tudják, hogy melyik is a hivatalos jelöltjük, mert én már kissé összezavarodtam. Bár ez a helyzet éppenséggel nekem kedvező, hiszen így könnyen egy negyven százalék szavazattal is nyerek egy megyét. De ez legyen az ő problémájuk. Hol is van? (körbenéz a nézők között) Áhh igen, ott is van René West a deficit nagy ellensége. Csak ezt a deficit nem tudja és beköltözött Cook megyébe. Remélhetőleg sikerül onnan kipaterolnia kormányzóként, mert reményeim szerint ott fogja folytatni a munkát. De persze nem csak a deficittel van jó kapcsolatban René, hanem a szakszervezetekkel is. Mindenki láthatja, hogy jobb kapcsolatuk nem is lehet és a munkások biztos rá fognak szavazni. Egyébként meg kell dicsérnem Renét: ez előválasztás során sikerült integrálni mindkét felének programját így tulajdonképpen mindenkinek ígér valamit, ha nem indulnék jelöltként, tuti rá szavaznék. És persze ott van Trump is, aki a kommunisták legnagyobb ellensége, az Alkotmány nagy védelmezője. Bár ezt bárki másról is el lehet mondani a jelöltek közül, szóval nem igazán tudom mi az ő karaktere. Az igaz, hogy volt katona és most így úgy viselkedik. Csak szerintem inkább a láthatatlan ellenséggel küzd. Mert velem biztosan nem, mert semmiképpen nem velem, mert az Alkotmányt én is tiszteletben tartom és persze a megyei autonómiát is. Persze könnyű másokat kritizálni, és csak az teheti meg, aki magában is látja a hibákat. Sajnos nem tudtam magam tartani az ígéretemhez, hogy ne az ellenfeleimmel foglalkozzak a kampány során. Bár igyekeztem önmagamat és a programomat népszerűsíteni, de sajnos nem tudtam ehhez teljesen tartani magamat. Ezt annak tudom be, hogy olyan képtelen állítások kerültek elő a kampány során, amit muszáj volt időben cáfolni. Egyébként ha a kampányt akarom akkor egy kicsit csalódóott vagyok. Aktívabb kampányra számítottam ellenfelemtől és persze több politikustól is a törvényhozói szinten. És nem csak a Reform Párt oldaláról. Úgy gondolom a jelölteknek a kampányban kötelességük megmutatni, hogy milyen a munkabírásuk és akik nem vagy csak alig kampányolnak nem érdemlik meg, hogy megválasszák őket. Még egy kicsit beszélnék az este céljáról, amit mindenképpen dicséretesnek tartok. Ez is egyfajta küzdelem a kommunizmus ellen, mert ezek az emberek a szemtanúi a kommunizmus borzalmainak és ők is segítenek nekünk a történeteik elmondásával a politikai kommunizmus elleni harcot. Végül pedig köszönöm, hogy meghallgattak. Tudom nem voltam olyan vicces, ez nem éppen az erősségem. Nem is untatom tovább magukat, adakozzanak minél többet és érezzék jól magukat. Köszönöm a figyelmet!
René West: Hölgyeim és uraim, köszönöm a meghívást, nagy megtiszteltetés egy ilyen esemény, ahol a szórakozás és élcelődés mellett valami jót is tehetünk a rászorulókért. Úgy gondolom, hogy a kommunizmus egy veszélyes eszme, mögötte egy még veszélyesebb propagandagépezettel. Persze mint tudjuk az ellenoldal szerint még Platón is kommunista volt, és persze az összes bolsevik csak megcsúfolja Marx eszméit, mert hát a kommunizmus igazából egy csudijó dolog szerintük. Nyilván Harvey Dent is csak viccelődött, amikor előbb védte a Házelnököt majd elítélte. Lehet, hogy rossz cédulát kapott Ridgefieldből. Persze a cironok nem buta emberek tudják ők, hogy ki is az a jelölt, aki érdemben kíván tenni értük és ki az, aki karriert építene, bár annak alapjai a vereségekkel átitatott malterre épülne.
René West: Mit kínálhatunk mi Reform Párti politikusok a népnek. Azt, hogy folytatjuk azt az aktív munkát, mait hírből sem ismernek baloldali kollégáink. Még a három elnökjelöltjükből is csak egy maradt néhány nap és hét után, mert a másik két delikvens belátta, hogy itt bizony dolgozni is kell. Aktívabb kampányra számítottak tőlem? Uraim, egy történelmi előválasztást nyertem meg, miközben még arra is maradt időm, hogy ne adósítsam el a kampánycsapatom. Szívből remélem, hogy a ciron polgárok figyelmesen követik az eseményeket, mert akkor látják, hogy az ország problémáit nem szabad magára a problémára rábízni, amit a progresszív politikusok képviselnek. Itt határozott fellépés és megoldások kellenek, nem a tedd ki hadd hűljön és a lassú víz, partot most effektus. Az este során azért remélem könnyed hangulatban tárgyalhatunk meg dolgokat és mutathatjuk meg, hogy mi is Cironia igazi problémája, még ha Glover elnök nincs is itt, hogy rá is mutassunk. Köszönöm
Al Moritz: Köszönöm a beszédeket Uraim. Mondanám, hogy valami szellemesebbért forduljunk az alelnökjelöltek felé, de csak az egyik van itt. A hivatalos program befejeződött, élvezzék a vacsorát, ahol az én kedvenceim kóstolhatják. Remélem ízlik, ne menjenek üres gyomorral haza.
Harvey Dent: Legalább itt van kaja. Az én adománygyűjtéseimen nem mindig van (nevet)
René West: Jól is teszi mert már így is tetemes a tartozása.
Harvey Dent: Inkább az állam és a gazdaság működését tanulmányozza West úr, mert azzal nincs tisztában, azt már láthattuk. Ne az én kampányomban kémkedjen.
René West: Elhiheti, hogy nagyon is tisztában vagyok dolgokkal. Ezért sem látnám kb 2 millió cironnal egyetemben szívesen a progresszív ámokfutást négy éven át. Megint.
Harvey Dent: Hát nem éppen úgy látjuk. A vámok működésével sincs tisztában. Azt állítja, hogy a vámrendszer a kivitelt nehezíti, pedig a behozott termékek után kell vámot fizetni. Ezzel azért tisztában kéne lenni. A gazdasági adatok nem éppen egy ámokfutást támasztanak alá, de hát biztos igaza van, itt mindenki szenved a progresszív elnyomásban, akik a kommunizmust építik itthon (nevet a hatalmas irónián).
Al Moritz: Kedves Barátaim, Mark Harmon Kormányzó, Peter Noun és Peter McCain Szenátorok, Harvey Dent és René West Elnökjelöltek, Gregory McInnis Szenátor és Alelnökjelölt! Szeretnék mindenkit köszönteni, aki úgy döntött, hogy személyével emeli a ma este fényét. Újra választási év van, újra a zsebükbe kell nyúlni a politikusoknak. Azért is olvastam fel ilyen sokak nevét, hogy tudják, mit várunk el tőlük. Ma este folytatjuk a hagyományunkat. Idén a kommunizmus elől elmenekült európai és dél-amerikai családoknak segítünk beilleszkedni, azoknak, akik hazánkat választották új lakhelyüknek. Segítsünk nekik, hogy ne csak lahkelyük, hanem hazájuk is legyen Cironia! Itt van a körünkben, ahogy említettem, a két elnökjelölt, de szerintem senkit sem lep meg, hogy Ed Glover elnök ide se jött el. Itt van viszont George Taylor, Cironia első elnöke, aki ekként előléphetne utódja helyetteséül. Elmehetne beszélni a Kongresszus elé, felavathatna pár gyárat, addig Glover elnök pihen. Szeretném üdvözölni Harvey Dent progresszív elnökjelöltet. Itt is kell majd beszélnie, de megnyugtatom, hogy nem muszáj Ed Glover szóba hozni itt sem. René Westet is üdvözlöm a piros sarokban, Cironia első számú kormányzóját, aki meg itt végre tud közös fényképet csinálni Taylor elnökkel. Ami az elsőnél hátrány, a másiknál már előny – szoktam mondani. Szeretném megköszönni minden adományozónak, hogy megjelent, mindenkinek, aki ebben az évben adott nekünk valamiféle segítséget, hogy integráljuk ezeket a családokat, és itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, ettől kezdve minden évben tartunk ilyen vacsorákat. Már csak azért is, hogy minél több politikust leégessünk. Most pedig következzen Harvey Dent és René West.
Harvey Dent: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon örülök a meghívásnak, jó egy kicsit könnyedebb hangulatban beszélgetni az emberekkel. Igazából nagyon sokáig nem volt biztos, hogy jövök, mert engedélyt kellett kérnem a vezetőimtől: a szakszervezetek vezetőitől, a pártelittől, és a bolsevik uraimtól. Ebben a kampányban úgy is megtudtuk, hogy csak őket képviselem. De szerencsére elengedtek engem, így itt lehetek. Őszinte leszek Önökkel nem vagyok a humor nagy ágyúja, de mindenképpen jól érzem magam itt, mert helyettem mások sziporkáznak, ha én nem is. Itt is van például a Reform Párt jelöltje, vagy éppen jelöltjei. Mert hát ugye ketten is vannak a pártból, akik elindulnak az elnökválasztáson. Remélem a választóik tudják, hogy melyik is a hivatalos jelöltjük, mert én már kissé összezavarodtam. Bár ez a helyzet éppenséggel nekem kedvező, hiszen így könnyen egy negyven százalék szavazattal is nyerek egy megyét. De ez legyen az ő problémájuk. Hol is van? (körbenéz a nézők között) Áhh igen, ott is van René West a deficit nagy ellensége. Csak ezt a deficit nem tudja és beköltözött Cook megyébe. Remélhetőleg sikerül onnan kipaterolnia kormányzóként, mert reményeim szerint ott fogja folytatni a munkát. De persze nem csak a deficittel van jó kapcsolatban René, hanem a szakszervezetekkel is. Mindenki láthatja, hogy jobb kapcsolatuk nem is lehet és a munkások biztos rá fognak szavazni. Egyébként meg kell dicsérnem Renét: ez előválasztás során sikerült integrálni mindkét felének programját így tulajdonképpen mindenkinek ígér valamit, ha nem indulnék jelöltként, tuti rá szavaznék. És persze ott van Trump is, aki a kommunisták legnagyobb ellensége, az Alkotmány nagy védelmezője. Bár ezt bárki másról is el lehet mondani a jelöltek közül, szóval nem igazán tudom mi az ő karaktere. Az igaz, hogy volt katona és most így úgy viselkedik. Csak szerintem inkább a láthatatlan ellenséggel küzd. Mert velem biztosan nem, mert semmiképpen nem velem, mert az Alkotmányt én is tiszteletben tartom és persze a megyei autonómiát is. Persze könnyű másokat kritizálni, és csak az teheti meg, aki magában is látja a hibákat. Sajnos nem tudtam magam tartani az ígéretemhez, hogy ne az ellenfeleimmel foglalkozzak a kampány során. Bár igyekeztem önmagamat és a programomat népszerűsíteni, de sajnos nem tudtam ehhez teljesen tartani magamat. Ezt annak tudom be, hogy olyan képtelen állítások kerültek elő a kampány során, amit muszáj volt időben cáfolni. Egyébként ha a kampányt akarom akkor egy kicsit csalódóott vagyok. Aktívabb kampányra számítottam ellenfelemtől és persze több politikustól is a törvényhozói szinten. És nem csak a Reform Párt oldaláról. Úgy gondolom a jelölteknek a kampányban kötelességük megmutatni, hogy milyen a munkabírásuk és akik nem vagy csak alig kampányolnak nem érdemlik meg, hogy megválasszák őket. Még egy kicsit beszélnék az este céljáról, amit mindenképpen dicséretesnek tartok. Ez is egyfajta küzdelem a kommunizmus ellen, mert ezek az emberek a szemtanúi a kommunizmus borzalmainak és ők is segítenek nekünk a történeteik elmondásával a politikai kommunizmus elleni harcot. Végül pedig köszönöm, hogy meghallgattak. Tudom nem voltam olyan vicces, ez nem éppen az erősségem. Nem is untatom tovább magukat, adakozzanak minél többet és érezzék jól magukat. Köszönöm a figyelmet!
René West: Hölgyeim és uraim, köszönöm a meghívást, nagy megtiszteltetés egy ilyen esemény, ahol a szórakozás és élcelődés mellett valami jót is tehetünk a rászorulókért. Úgy gondolom, hogy a kommunizmus egy veszélyes eszme, mögötte egy még veszélyesebb propagandagépezettel. Persze mint tudjuk az ellenoldal szerint még Platón is kommunista volt, és persze az összes bolsevik csak megcsúfolja Marx eszméit, mert hát a kommunizmus igazából egy csudijó dolog szerintük. Nyilván Harvey Dent is csak viccelődött, amikor előbb védte a Házelnököt majd elítélte. Lehet, hogy rossz cédulát kapott Ridgefieldből. Persze a cironok nem buta emberek tudják ők, hogy ki is az a jelölt, aki érdemben kíván tenni értük és ki az, aki karriert építene, bár annak alapjai a vereségekkel átitatott malterre épülne.
René West: Mit kínálhatunk mi Reform Párti politikusok a népnek. Azt, hogy folytatjuk azt az aktív munkát, mait hírből sem ismernek baloldali kollégáink. Még a három elnökjelöltjükből is csak egy maradt néhány nap és hét után, mert a másik két delikvens belátta, hogy itt bizony dolgozni is kell. Aktívabb kampányra számítottak tőlem? Uraim, egy történelmi előválasztást nyertem meg, miközben még arra is maradt időm, hogy ne adósítsam el a kampánycsapatom. Szívből remélem, hogy a ciron polgárok figyelmesen követik az eseményeket, mert akkor látják, hogy az ország problémáit nem szabad magára a problémára rábízni, amit a progresszív politikusok képviselnek. Itt határozott fellépés és megoldások kellenek, nem a tedd ki hadd hűljön és a lassú víz, partot most effektus. Az este során azért remélem könnyed hangulatban tárgyalhatunk meg dolgokat és mutathatjuk meg, hogy mi is Cironia igazi problémája, még ha Glover elnök nincs is itt, hogy rá is mutassunk. Köszönöm
Al Moritz: Köszönöm a beszédeket Uraim. Mondanám, hogy valami szellemesebbért forduljunk az alelnökjelöltek felé, de csak az egyik van itt. A hivatalos program befejeződött, élvezzék a vacsorát, ahol az én kedvenceim kóstolhatják. Remélem ízlik, ne menjenek üres gyomorral haza.
Harvey Dent: Legalább itt van kaja. Az én adománygyűjtéseimen nem mindig van (nevet)
René West: Jól is teszi mert már így is tetemes a tartozása.
Harvey Dent: Inkább az állam és a gazdaság működését tanulmányozza West úr, mert azzal nincs tisztában, azt már láthattuk. Ne az én kampányomban kémkedjen.
René West: Elhiheti, hogy nagyon is tisztában vagyok dolgokkal. Ezért sem látnám kb 2 millió cironnal egyetemben szívesen a progresszív ámokfutást négy éven át. Megint.
Harvey Dent: Hát nem éppen úgy látjuk. A vámok működésével sincs tisztában. Azt állítja, hogy a vámrendszer a kivitelt nehezíti, pedig a behozott termékek után kell vámot fizetni. Ezzel azért tisztában kéne lenni. A gazdasági adatok nem éppen egy ámokfutást támasztanak alá, de hát biztos igaza van, itt mindenki szenved a progresszív elnyomásban, akik a kommunizmust építik itthon (nevet a hatalmas irónián).
Henry Stevenson: Jó estét kívánok minden nézőnek és hallgatónak, aki figyelemmel kíséri az első elnökjelölti vitát. Külön köszönet jár a warwicki Benjamin Franklin Universitynek, ahol megrendezhettük a vitát. Először is engedjék meg, hogy felkonferáljam a jelölteket: Harvey Dentet, a Progresszív Párt, René Westet, a Reform Párt elnökjelöltjét.
Harvey Dent: (Harvey Dent mosolyogva lép a színpadnak kijelölt részre. Egyik kezében egy csomó jegyzettel egy fűzős dossziéban, másik kezével integet. Miután kiintegette magát René Westhez lép, hogy kézfogással üdvözölje, majd a moderátort is hasonlóan üdvözli. Ezután a számára kijelölt helyre lép.)
Henry Stevenson: Jó estét, Uraim! A mai napon négy blokkban kapnak kérdéseket, az első a „Cironia stabil alapjai”, a második „Cironia prosperitása”, a harmadik a „Köztársaság kapcsolatai”, a negyedik pedig „Ciron mindennapok” nevet viseli. A szabályok egyértelműek: mindenkinek két perc áll a rendelkezésére, hogy ismertesse elképzeléseit, majd ezt követően egy percben van lehetőség válaszolni. Az egyes blokkok addig tartanak, amíg nem mondom, hogy lezárjuk. Sok sikert, Uraim!
Rene West: (René West lassan lépdél, halványan mosolyog, néhányat integet is, de nem viszi túlzásba, majd fogadja ellenfele kézfogását, üdvözli a moderátort, végül elfoglalja a helyét. A kezében nincs semmi, sem jegyzetek, sem egyéb.)
Henry Stevenson: A sorsolás eredményeként a vitát René West kezdi a köszöntőjével, őt Harvey Dent követi, aztán az első kérdést is René West kapja.
Rene West: Üdvözlöm Cironia minden polgárát, külön azokat, akik fontosnak érzik, hogy élőben kövessék ezt az eseményt, ahol csalhatatlan jelét fogják látni annak, kire is érdemes bízni az ország vezetését a következő négy évben. Köszöntöm ezúton is ellenfelemet, akinek kívánok sok szerencsét a továbbiakban, illetve szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, hogy képviselhetem a Reform Pártot és több százezer embert. Sok munkás nap áll mögöttem és kampánycsapatom mögött, akikkel a lehetőségekhez mérten maximálisan felkészültünk erre az estére, így számomra teljesen egyértelmű, hogy a ma esti szereplés kimenetele a West kampány szempontjából pozitív lesz. Részemről nincs más hátra, mint kivonni azt a bizonyos kardot, megfújni a harci kürtöket és mr. Dent bemutatkozása után várni az első kérdést. Köszönöm!
Harvey Dent: Jó estét kívánok mindenkinek: a tévék és rádiók előtt, itt a nézőközönségben. Köszönöm a lehetőséget a moderátornak és természetesen ellenfelemnek a lehetőséget a mai vitára. Nagyon fontos, hogy ilyen viták legyenek, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a választók dönteni tudjanak. Remélem ezen az estén is tudom bizonyítani, hogy alkalmas vagyok az elnöki székre. Nem is húznám az időt. Kezdődjön el az este! Köszönöm, hogy meghallgattak! (vége)
Henry Stevenson: West kormányzóé az első kérdés: Az előzetes részeredmények szerint, amelyek pár megyének a tavalyi gazdasági adatait közlik, az amerikai gazdaság lassú növekedése ellenére is látványos. A Glover-adminisztráció első három évében a gazdasági növekedés folyamatosan 5 százalék felett volt, a bérek növekedtek, ahogy a fogyasztás és a termelékenység is, Ön szerint ez az időszak mégis vészes Cironiának. Mire alapozza a véleményét? Miben lesz jobb, ha Ön lesz az elnök?
Rene West: Köszönöm a kérdést Henry, ugyanis egy olyan témáról van szó, amit nem árt rögtön itt az elején letisztázni és kicsit rendet rakni a fejekben.
Rene West: Az elmúlt 4 év azzal telt, hogy a reform többségű kongresszus jó szokásához híven dolgozott, aktívan vett részt az előirányzatok megalkotásában, beterjesztésében. A megfelelő előirányzati javaslat pedig kulcskérdés, mindennek az alapja. Nem véletlen, hogy a McDornish házelnök által benyújtott javaslat máris fennakadt a rostán. A Taylor adminisztráció minden vélt vagy valós hiányossága és hibája ellenére iszonyatosan masszív gazdasági alapokat helyezett le, olyat, amire még egy Trumphoz hasonló alkalmatlan elnök is képes lett volna építeni, és sikereket elérni. De mi történt a Glover kormányzás kezdetén? Hónapokat vártunk a kormány felállására, arról vajon van kimutatás, hogy ezekben a bizonytalan időkben hány millió dolláros veszteség érte a befektetői bizalom hiánya miatt az országot? A Glover kormány nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, ami pozitívan befolyásolta volna a gazdasági folyamatokat. Milyen alapon is tulajdonítjuk akkor a csodás eredményeket nekik? Kvázi beleültek a Taylor kormány alkotta tutiba és most fürdenének a dicsőségben, a reform Kongresszus meg kikaparta a gesztenyét, féken tartott a McDronish féle gazdasági ámokfutásokat. Miközben az országnak egyébként az előirányzatokon túl néhy éve nincsen költségvetése, mert Glover elnök és megkésett kormánya nem hajlandó beterjeszteni azt a Kongresszus részére. Tegye fel a kezét, aki szerint ilyen előzmények mellett a Glover kormány érdeme lenne a gazdasági növekedés és nem a szerencsés véletlenek közreműködésének köszönhető. Talán még mr. Dent is felemeli erre a kezét, ha nem akarja már az elején ostobának nézni a saját szavazóit. A helyzet az, hogy Cironiaban rengeteg megye, elsősorban reform vezetésű megye, néhány progresszív kakukktojás mellett persze, kimagasló eredményeket értek el, a kormányzat különösebb támogatása nélkül is. Élő példa erre Denfield előző éve, de mondhatnám Osborne megyét, vagy éppen Graham megyét. Mi dolgozunk, a progresszívek pedig négy éve csak próbálnak beletanulni a kormányzásba. Erre nem adhatunk még egy ciklust. A hajót az vezesse, aki tudja, hogyan működik a kormány. Ami gyökeres változás lesz a West kormány elnöklése alatt, hogy mi igenis megtiszteljük a Kongresszust a folyamatos kommunikációval és egyeztetésekkel, az évről évre benyújtott költségvetéssel, a gondosan kidolgozott előirányzatokkal, és persze megtiszteltjük az országot is évértékelő beszédekkel. Hogy az egyéb programpontokról most még ne is beszéljek. Az aktivitáson lesz a hangsúly és ezt fogjuk elvárni minden kongresszusi tagtól is. Köszönöm!
Henry Stevenson: Mr. Dent válasza következik.
Harvey Dent: Minden dolognak két oldala és hiba úgy tenni, hogy mindent tudunk, és mindent jobban tudunk, mint mások. Ebbe sok reformer politikus belesik és ellenfelem is sokszor megteszi. Egyrészt azt fontos kijelenteni, hogy nem elég kormányozni, kormánynak is kell látszani. Elismerem a Glover kormány hibáit, mely az aktivitást érinti, ezen a következő kormányzatnak mindenképpen változtatnia kell. Másrészt én úgy látom nagyon nagy leegyszerűsítése mindent a progresszív oldalra kenni. Tudomásul kéne venni, hogy immár két éve progresszív többség van a Képviselőházban, így amit nem akartak nem ment volna át a törvényhozáson. A legtöbb javaslat kétpárti volt, egyeztetések voltak a benyújtás előtt, így a költségvetések is így kerültek elfogadásra. Abba kéne hagyni azt a fajta kommunikációt, hogy minden, ami rossz az a Progresszív Pártnak köszönhető, és minden, ami jó az a Reform Pártnak. Ez az árokásás politikája, amit nem szabad folytatni. Én olyan politikát szeretnék, ahol a nézetkülönbségeinket meg tudjuk vitatni és kompromisszumos megoldásokkal előrébb tudjuk vinni. Azonban nagyon ijesztő dolgok hangzottak ma el René West szavaiból. A jogállamiságot tiszteletben kell tartani, aminek egyik alapfeltétele a hatalmi ágak megosztása. René West elvárásokat állít az elhangzottak alapján a törvényhozók felé. Ezt elnökként soha sem merném kijelenteni.
Henry Stevenson: René West válaszolhat.
Rene West: Elvárás hogy a tisztségviselők tegyenek eleget kötelességüknek, amiről a jelenlegi kormány nem egyszer megfeledkezett. Ezért élő ember nem vethet rám követ. Talán Ön bedobná a gyeplőt a lovak közé, hogy ugyanaz a négy éves nihil legyen mint most, de én szeretnék eredményeket is produkálni, ebben peig ösztönözni kívánom a Kongresszust, mi több szüksége van egy elnöknek az aktív, kooperatív Kongresszusra. Szerencsére a Reform Pártban több ilyen személy is akad, így ezzel nem lehet gond. Viszont a Progresszív Párt bebizonyította, hogy nem csak a kormányzásra alkalmatlan, hanem a képviselőházi többséget is vétek rájuk bízni. Az Önök kezében ott volt minden, hogy megvalósítsák programjukat, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, hogy túlszárnyalják a Taylor kormányt, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hát... Nem sikerült...
Henry Stevenson: A következő kérdés Harvey Denté.
Harvey Dent: Még szólnék pár szót erre.
Henry Stevenson: Utoljára, egy percben.
Harvey Dent: A kormány saját magával szemben állíthat fel követelményeket, de a törvényhozással szemben nem. Mint mondtam én is elégedetlen vagyok a Glover-kormány aktivitásával, de úgy látszik, ezeket már nem hallják meg. Egyébként szerintem ez egy elnökjelölti vita és nem a Kongresszusba készülünk. Egyikünk sem. Több érvem is lenne a progresszív többségű Képviselőház több oktatási és rendfenntartási törvényt is elfogadott progresszív kezdeményezésre: több tucat progresszív képviselő nevéhez fűződik törvényjavaslat. Ezek tények, amiket el kell fogadni. De akkor várom a kérdést.
Henry Stevenson: 1950 óta a Reform Párt uralja a Szenátust, és megtörténhet, hogy a Képviselőház, illetve a kormányzói posztok többségét a Reform Párt fogja megszerezni. Ez azt jelentené, hogy a Dent-adminisztráció terveit először a Reform Párt szereplőivel kell elfogadtatni. Képesnek érzi magát a kétpárti munkára?
Harvey Dent: Igen. Már korábban is említettem, hogy a politikában nem az árokásást képviselem. Nekem egy javaslat sem lesz elvetendő, csak azért mert valamely párt tagja terjeszti elő. Én a szakmaiságot szeretném a kormányzat munkájába integrálni elsősorban. De nem fogok hazudni, természetesen vannak olyan konzervatív és olyan liberális politikusok, akikkel nagyon nehezemre esni együtt működni és ha lehet kerülni fogom velük a konfrontációt, de nyilván az ország érdekében ezek olyan kellemetlenségek, amin képesnek kell túllépni.
Henry Stevenson: Önnek eddig nem volt semmilyen vezetői posztja. Miért hiszi, hogy képes lenne irányítani egy országot?
Harvey Dent: Két szóban: személyiségem és programom teszi alkalmassá.
Henry Stevenson: West kormányzóé a szó.
Rene West: Köszönöm Henry, élnék is vele. Mr. Dent az imént maga mondta, hogy egyes kongresszusi tagokkal nehezére esne párthovatartozástól függetlenül együttműködni, így igyekezne kerülni a konfrontációt. Ez máris egy méltatlan jellemzője egy vérbeli vezetőnek. Egy vezető igenis konfrontálódjon, ha képes érvekkel megvédeni elképzeléseit, elveit, igenis adjon szavainak tekintélyt. Ne egyből a fehér zászlót lengesse, csak mert az kényelmesebb. Számomra mr. Dent ezen kijelentései előre vetítik azt, amitől sokan tartanak jelenleg az országban: hogy olyan vezetője lesz az országnak, akit Ridgefield öltönyös nagyhatalmú személyei, a politikai elit fog drótokon rángatni, irányítani kényük kedvük szerint. Én nem egy bábelnök akarok lenni, elképzelésekkel, tervekkel bírok, ami képes leszek érvényre is juttatni. Hogy ehhez vitába kell szállni a legbefolyásosabb szenátorokkal, képviselőkkel is akár, ám legyen, a lényeg, hogy végén zöld ágra vergődjünk. De rossz taktika, ha már az elején kijelentjük, hogy a kétes szituációkban meg fogunk hunyászkodni. Egy elnök sugározzon tekintélyt!
Harvey Dent: Én nem kongresszusi képviselőt mondtam, hanem politikust. Nem tudjuk mik lesznek a választások eredményei. Jobban illene figyelni a másik szavaira, mert akkor könnyen ilyen félreértések adódnak. A vitára, mint most is kész vagyok, de a veszekedés soha nem tesz jót.
Henry Stevenson: Kér viszontválaszt West kormányzó?
Rene West: Nem köszönöm.
Henry Stevenson: Mr. West következik: Ön már második ciklus óta vezeti Cook megyét. Ebben az időszakban szerzett tapasztalatokat, de törvényhozási ügyekben nem elég jártas. Miként tudja meggyőzni a választókat arról, hogy Ön alkalmas-e az ország irányítására?
Rene West: Azt hiszem, egy megye vezetése mutat bizonyos elemeiben hasonlóságot egy ország vezetésével, még ha nem is teljesen azonos analógia. Viszont kiváló kapcsolatot ápolok a több kongresszusi taggal is, ami elengedhetetlen fontosságú. Egyébként egyetlen elnöknek sem polihisztor módon kell elnökölni, szakértők tucatjai vesznek körül mindenkit. Higgyék el, meg van a kellő tapasztalatom egy ország vezetéséhez, ha pedig ellenfelem pedigréjét nézzük, azt hiszem ez a meccs már itt ezen a ponton el is dőlt. Kétszer diadalmaskodtam kormányzói választáson, és túl vagyok egy sikeres elnök előválasztáson is. Ellenfelem eddig két elveszített választást tud felmutatni. Ezután némileg sértő a kérdés, ha bárki megkérdőjelezi a tapasztalatom és rátermettségem. De ami a legfontosabb, a Reform Párt bízik bennem és kvalitásaimban és az a több mint 1 millió ember is, aki támogatásáról biztosított az előválasztások során.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Annyit tennék hozzá az elhangzottak, hogy René West-nek azért a jogalkotásban is van némi tapasztalata, hiszen a rendeletalkotás szervesen része a kormányzói munkának. Úgy vélem senki nem kérdőjelezte meg René West alkalmasságát, legalábbis én nem tettem. Szemléletbeli eltérések vannak közöttünk, úgy vélem.
Henry Stevenson: Mr. West?
Rene West: Nincs hozzáfűzni valóm, általánosságban beszéltem csak.
Henry Stevenson: Áttérünk a következő blokkra, ami a „Cironia prosperitása”. Harvey Dent kapja a következő kérdést: Ön a tavalyi osborne-i kormányzóválasztáson kifejezte a támogatását a szakszervezeti mozgalom irányába, és ezt már az elnökválasztási kampányban is ezt hangsúlyozta. A szakszervezeti kérdésben jelentős különbségek mutatkoznak, a Reform Párt bizonyos törvényhozói például korlátoznák a mozgalom lehetőségeit. Ön elnökként megvétózna egy ilyen törvényjavaslatot?
Harvey Dent: Mindenképpen. Én úgy látom alapvetően rosszul látják egyes reformer politikusok - köztük René West is - a szakszervezetek működését. Leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek, ha támogatnak egy politikust az hiba. De ugyanakkor azt elfelejtik, hogy ezeket a döntéseket nem egyes személyek hozzák meg, hanem a teljes tagság. Tehát ha egy támogatás megtörténik, azt a munkásosztály hozza meg, nem egyes - a reformer politikusok által kivételezettnek nevezett - vezetők hozzák meg. Ők csak végrehajtók. Ráadásul más szervezetek támogatása ellen nem kelnek ki soha, csak a szakszervezetek támogatása ellen. Ez nekem kettős mércének tűnik.
Henry Stevenson: West kormányzó.
Rene West: Engem személy szerint roppant mód érdekelne, és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül az országban, mr. Dent azon véleménye, hogy szerinte mennyire is normális jelenség, mennyire is tolerálható, ha a különféle szakszervezetek demokratikus választásokba avatkozva, anyagi támogatást nyújtanak bizonyos jelölteknek, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék és erőforrásaikat is eredeti rendeltetésükre fordítanák. Hova tovább, a szakszervezetek ilyen irányú manipulációja felvetheti a kérdést, hogy vajon nem próbálnak e nyomást gyakorolni a tagokra és választási döntésükre. A szakszervezetek politikai szerepvállalása ilyen módon egy rendkívül káros jelenség, aminek elejét kell venni a következő ciklusban. Törvényünk van arra, hogy egy rendőrfőkapitány ne vehessen részt nyíltan kampányrendezvényeken, ne beszéljen nyíltan politikai meggyőződéséről. Miben mások a szakszervezetek vezetői, akik alá emberek százai tartoznak ilyen olyan módon? A szakszervezetek folytassák működésüket, de azt tegyék, ami a munkásokért van és nem a saját nyerészkedésükért. Ha jól emlékszem egyébként mr. Dentet is támogatták az osborne-i szakszervezetek, így Ön bizonyára teljes mértékig egyetért ezzel a folyamattal, a ciron munkások meg majd lenyelik a békát, nem igaz? Ami a tagok közös döntését illeti. Őszintén kétlem, hogy minden egyes tag véleményét kikérik a vezetők, arról nem beszélve, hogy a manipuláció, a nyomásgyakorlás lehetősége itt is fennáll. De tételezzük fel, hogy így van, nem gyanús senkinek sem, hogy egyetlen szakszervezet sem támogatott még reformpárti jelöltet? Jómagam egy ilyen forgatókönyvet is elítélnék teljes mértékben, ezért is fogunk a Kongresszus karöltve erre törvényt hozni.
Henry Stevenson: Mr. Dent jön.
Harvey Dent: Válaszolok West úr kérdésére: a rendőrfőnök választópolgár által választott tisztviselő, a szakszervezeti vezető nem. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy egy hobbi horgász civil szervezet ne mondhatná el véleményét, nem támogathatna senkit. Ez nevetséges. Vagy a deficit ellenes szervezet ne támogathatna senkit, ahogy a reformer politikusokkal szokta. Vagy talán az egyházak se, akikkel olyan gyakran szeret együtt kampányolni. Ne válogasson a szervezetek között, ne csak azokat akarja korlátozni, akik rendszerint nem a Reform Pártot támogatják. A szakszervezetek támogatási döntését a tagság hozza, ahogy minden egyes döntést.
Rene West: Felhívnám a figyelmét, hogy a Deficitellenes Klubnak nincs semmiféle politikai befolyása és hatalma. A Taylor kormány nem ruházta fel őket különleges jogokkal. Ami meg az egyházakat illeti, nem emlékszem, hogy bármelyik felekezet is támogatásáról biztosított volna.
Harvey Dent: Amikor az egyházi imádságokon kampányolhat, az már a támogatás jele. Már korábban is kifejtettem, hogy nem szeretem azokat a politikusokat, akik istentiszteleteken kampányolnak. A Deficitellenes Klubnak ugyan akkora politikai ereje van, mint a szakszervezeteknek.
Henry Stevenson: Uraim, ezt a részt lezártuk, René Westnek az én kérdésemre kell válaszolnia. Folytassuk, most René Westtől kérdezek: A Reform Párt mindig büszke volt a kiegyensúlyozott költségvetési politikájára, és 1954-ben kommunisztikus programnak mondták Ed Glover minimálbérre, szociális kiadásnövelésre tett kampányígéreteit, azokat nem is támogatták. Ön is kampányol ezekkel. Elnökként Ön szerint a pártja támogatni fogja, vagy Önt is leszavazza? Miként illeszkedik az a Reform Párt és az Ön kampányába, miután alelnökjelöltjét, Gregory McInnist tartják a legjelentősebb deficithéjának?
Rene West: McInnis szenátorral jó előre mindent letisztáztunk. A Reform Párti értékekhez mérten fogjuk prioritásként kezelni az állami költségvetés egyensúlyát, a feszes fiskális politikát. A lehetőségeinkhez, illetve az ország pénzügyi lehetőségeihez mérten fogunk szociális politikára is áldozni. A pénzeket mindig, minden körülmények között ésszerűen, és kétpárti egyezségek mentén fogjuk felhasználni. A Glover kormány kampányígéretével a legnagyobb probléma az volt, hogy a nem megfelelő időben dobták be a köztudatba, mindezt tetézte, hogy számos egyéb szociális intézkedést is előirányoztak. Jóból is megárt a sok, ahogy tartja a mondás. Az akkori reform politikusok joggal tartottak attól, hogy ha a progresszív kormány mindent megvalósít, az bizony komoly anyagi terheket ró a költségvetésre. McInnis szenátorral az oldalamon biztosíthatok mindenkit, hogy mi a fontolva haladás és a tudatos költekezés politikáját fogjuk képviselni.
Henry Stevenson: Mr. Dent következik.
Harvey Dent: Csak annyit mondanék, hogy én is a deficitmentes költségvetést támogatom. Minden fejlesztést, vagy jóléti kiadást a meglévő forrásokból kell finanszírozni. Úgy gondolom a kérdés erre irányult. Nem vagyok demagóg, nem fogom René West szemére hányni, hogy bezzeg Cookban mekkora hiány lett. Úgy vélem az nem az ő hibája, olyan gazdasági események voltak - történetesen, hogy a lakók szomszédos megyékben laktak - amit nem lehetett előre látni. Ez az északi megyéknél már másképp lesz, mert ott szinte mindegyik megye bevezette most vagy még az első kormányzói ciklus alatt az illetett adónemet: Garfield, Graham, Burkhill, Clark, Union és még sorolhatnám. Ezt a fajta "üzemanyagvándorlást" nem lehetett előre látni. Biztos vagyok benn, hogy West kormányzó ki fogja javítani ezt a csorbát.
Henry Stevenson: West kormányzó válaszolhat.
Rene West: Csak röviden szeretnék: A szeptemberben benyújtásra kerülő jövőévi előirányzatokban tanulva az előző évből kijavítjuk a megyei tanáccsal a hibákat, így a jövőben nem fordulhat elő hiány. Hozzá kell tennem, bár nem tartozik szorosan a témához, hogy vezetésem alatt a megye tekintélyes anyagi tartalékot halmozott fel, a célunk az volt, hogy ennek egy kis részét befektessük a jövőbe. Mondhatni egy lépést teszünk vissza, hogy utána kettőt tegyünk előre. Tény ettől még nem hiánnyal számoltunk előzetesen, de az események ilyen alakulása minket is meglepett. A következő évben viszont az idei fejlesztések és támogatások be fognak érni és megtérülnek, ebben biztos vagyok.
Henry Stevenson: Következik a „Köztársaság kapcsolatai” blokk, és Harvey Denttől kérdezek. A növekvő kommunista jelenlét a térségben arra sarkallta a Kongresszust, hogy törvényt alkosson a hazai kommunisták felszámolására, a törvényt kemény kritika érte a képviselőházi többségi vezetés részéről. Thomas McDornish szerint egy eszmét nem lehet büntetni, de törvényjavaslatot is benyújtott, amiben a cionizmust egy lapon említi a kommunizmussal. Ön egyetért ezzel a besorolással? Elnökként milyen lépéseket tenne a bel- és külföldi kommunista rendszerek megtörésére?
Harvey Dent: A Házelnök is már a benyújtáskor is mondta, hogy ez a politikai irónia eszköze volt. Ez talán eltúlzott lépés volt én lehet másképp hívtam volna fel a figyelmet az alapvető problémákra. A kérdésben két fontos leszögezni való van: ez a jelenlegi politikai kommunizmus már teljesen távol áll az eredeti filozófiai kommunizmustól és ezt a kettőt nem szabad összemosni. Második: a gondolatszabadságot mindig védeni kell. A tetteiért ítélhető el egy ember, gondolataiért nem. Ami pedig a kommunizmus elleni harcot érinti: egyrészt a nemzetközi szervezetekben folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a kommunista diktatúrák emberiesség elleni bűntetteire, ezt a kérdést ott is napirenden kell tartani. A kommunizmus ellenségeit gazdaságilag támogatni és erősíteni kell és fegyveresen is. Bár nem vagyok híve a katonai beavatkozásnak, de el tudok képzelni olyan szituációt, ahol ennek kezdeményezését is megtenném. Belföldön elsősorban a CCA-t kell erősíteni megfelelő jogkörökkel és a szervezeten belül külön erre a célra felállított osztállyal, hogy a meglévő törvényeknek megfelelően érvényt tudjanak szerezni. De emellett fontosnak tartom a kommunisták utánpótlásának elvágását belföldön: ezt elsősorban az oktatásban képzelem el. A fiataloknak meg kell tanítani, hogy miért nem jó a politikai kommunisták ténykedése, hogy ne tudjanak híveket szerezni. De úgy gondolom, hogy például a folyamatosan fejlődő gazdaság által támogatott jóléti állam elégedettséget szül, ezáltal nem fordulnak ilyen radikális irányok felé az emberek és ez egyfajta küzdelem a kommunizmus és természetesen a fasizmus ellen is. További jogalkotási lépésekre is szükség lehet, de ezt a törvényhozással és a kormányzókkal egyeztetve lehet megvalósítani.
Henry Stevenson: Mr. West következik.
Rene West: Sokáig azt hittük, a kommunizmus, mint eszme, mint rendszer, mint egy megfogható ország és nagyhatalom, mindegy melyik megnevezést és besorolást használjuk, csak határainkon túl jelent fenyegetést. A CKP megjelenése éles kritika volt a Glover kormánynak, egyben hidegzuhany a ciron polgároknak. Hiszem, hogy a ciron hadsereget, derék ifjainkat nem idegen földön kell idegenek háborújában feláldozni, ettől még van lehetőségünk fellépni a kommunizmus ellen. A szélsőséges országokkal szemben minden demokratikus államnak meg kell szakítani a kereskedelmi kapcsolatokat, embargót kell hirdetni velük szemben, ellehetetlenítve ezzel belső piacukat, háborúkban, ha közvetlenül nem is, de közvetve részt vállalhatunk az ésszerűség határain belül, például ellátmány biztosításával. Ami a belbiztonságot illeti. A Harkley törvény megadta az alaphangot. Meg kell azonban vizsgálni a lehetőségét, hogy jogszabályi és törvényi úton mit tudunk még hozzátenni. Ezen túl támogatom, hogy fokozzuk a rendőri jelenlétet. Emellett szigorítani kell a vízumrendszerünkön, a határokon fokozott ellenőrzésre van szükség, hiszen a kommunizmus nem csak úgy kinő a földből, azt fizetett provokátorok hintik el idegen országokban. Ami a CKP hátterét illeti, komolyabb vizsgálatokra lesz szükség, hogy felderítsük a szálakat és az okokat. Nem értek viszont egyet McDornish képviselővel, és mivel szemmel láthatóan osztja a házelnök véleményét, így mr. Dent-el sem. Az, hogy valaki kommunista gyűléseket szervez egy olyan országban, amelyik akár katonailag is szembehelyezkedik az ilyen országokkal, az a ciron állam szembeköpése és megcsúfolása. Ettől még persze nem legitim egy boszorkányper, de tudni kell, hogy számos országban pont ugyanígy kezdődött a kommunista rezsim. Szélsőséges fiatalok egy csoportja összeverődött, majd később a forradalmi hangulat egy kicsit túlcsordult, a szervezetek pedig kinőtték magukat. Ma ennek az elburjánzásnak lehetünk szemtanúi és ezen terjeszkedés bűne sok millió ártatlan ember halála. Lehet, hogy a CKP vagy bármely más szerveződés a jövőben békés, pacifista elgondolások mentén jön létre, de akkor, amikor a kommunizmus globálisan is egyre fenyegetőbbé válik, potenciálisan nemzetbiztonsági kockázat egy ilyen szervezet megjelenése, főleg, hogy a Szovjetunió éppen ideológia mentén keres magnak szövetségeseket, legyenek azok szervezetek vagy komplett országok. Ha kezdetben nem is az a célja egy szervezetnek, könnyen elfajulhatnak a dolgok, ha tétlenek maradunk. Egyébként a többiben osztom mr. Dent elképzelését, minden az oktatásnál, fiatalkorban dől el. A CCA megerősítése, bővítése pedig már réges rég meg kell volna, hogy történjen.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Nem tudom mivel nem ért egyet velem Mr. West? Én azt mondtam, hogy a gondolataiért nem lehet elítélni valakit, csak a tetteiért. Egy gyűlés megszervezése, szervezet létrehozása már tett. Így úgy látom az ellenfelem ugyan azt mondja mint én.
Rene West: Progresszív oldalról többen is hangsúlyozták, nincs azzal semmi baj, ha valaki kommunistának vallja magát, hiszen az csak egy gondolat, egy ideológia. Na ebben sosem fogunk egyetérteni...
Henry Stevenson: Utolsó kérdés következik, mindkettejüknek ugyanaz. Lazításképpen (nevet). Mi volt az eddig legnehezebb dolog a kampányban? Mr. Dent kezd, Mr. West fejezi be.
Harvey Dent: Attól függ melyik kommunizmus. A politika, vagy a filozófiai. Mert a két dolog teljesen más, mint már mondtam. A politikai kommunizmus veszélyes, a filozófiai, amit Platón alkotott meg az nem. Olvassa el Platón írásait az általa elképzelteket a kommunizmusról és akkor ítélje azt el. A kérdésre válaszolva: a családtól távol lenni a legnehezebb.
Rene West: Egyértelműen a Mike Jezza képviselő elleni küzdelem volt. Egy elképesztő, már-már történelmi előválasztáson vagyunk túl párt szinten, amiért ezúton is köszönetet kell mondanom Belfort képviselőjének, hiszen könnyen lehet, hogy ez az öldöklő küzdelem lesz az, ami végül egy sosem látott reform mozgósítást fog eredményezni. Én legalábbis bízom ebben. Kicsit viszont kitekintenék a jövőbe, azt hiszem, a legnehezebb szakasz csak most jön majd. Számos megyébe kell még ellátogatni, rengeteg helyszín lesz azonban sajnos, ahova így sem juthat el az ember. Azt hiszem a kampány legnehezebb része, döntés szempontjából, amikor a jelöltnek el kell határozni, mely megyékbe és városokba megy el személyesen, és hányszor, hova fordít több energiát. Ez súlyos teher és bizony mindvégig ott motoszkál az ember fejében, hogy vajon jól döntött-e. Az előválasztás során minden megyét végiglátogattam, amire büszke is vagyok, erre fogok törekedni ezúttal is.
Harvey Dent: Szerintem egyáltalán nem nehéz döntés, melyik megyébe kell ellátogatni és energiát fektetni bele. Mindegyikbe. Egyiket sem lehet elhanyagolni és kiemelni a többi közül, vagy degradálni.
Henry Stevenson: Köszönöm, hogy részt vettek az idei első vitán, köszönöm, hogy türelmesen végig hallgattak minket itt a teremben vagy otthon. Találkozunk legközelebb, az alelnökjelöltek vitáján. Addig is a viszontlátásra.
Henry Stevenson: (Stevenson összeszedi a jegyzeteit, a jelöltek felé tekint.)
Rene West: (West a két hüvelykujját a magasba emeli, mutatja, hogy ez jól ment, közben mosolyog, végül integet. Később kezet fog ellenfelével és a moderátorral is)
Harvey Dent: (Dent összeszedi a jegyzeteit majd kézfogással búcsúzik a moderátortól és az ellenfelétől. Ezután rövid integetés után a közönséghez kilép és személyesen kezd el beszélgetni a közönség tagjaival. Egy jó fél órát marad még, majd nyugovóra tér)
Henry Stevenson: Jó estét kívánok minden nézőnek és hallgatónak, aki figyelemmel kíséri az első elnökjelölti vitát. Külön köszönet jár a warwicki Benjamin Franklin Universitynek, ahol megrendezhettük a vitát. Először is engedjék meg, hogy felkonferáljam a jelölteket: Harvey Dentet, a Progresszív Párt, René Westet, a Reform Párt elnökjelöltjét.
Harvey Dent: (Harvey Dent mosolyogva lép a színpadnak kijelölt részre. Egyik kezében egy csomó jegyzettel egy fűzős dossziéban, másik kezével integet. Miután kiintegette magát René Westhez lép, hogy kézfogással üdvözölje, majd a moderátort is hasonlóan üdvözli. Ezután a számára kijelölt helyre lép.)
Henry Stevenson: Jó estét, Uraim! A mai napon négy blokkban kapnak kérdéseket, az első a „Cironia stabil alapjai”, a második „Cironia prosperitása”, a harmadik a „Köztársaság kapcsolatai”, a negyedik pedig „Ciron mindennapok” nevet viseli. A szabályok egyértelműek: mindenkinek két perc áll a rendelkezésére, hogy ismertesse elképzeléseit, majd ezt követően egy percben van lehetőség válaszolni. Az egyes blokkok addig tartanak, amíg nem mondom, hogy lezárjuk. Sok sikert, Uraim!
Rene West: (René West lassan lépdél, halványan mosolyog, néhányat integet is, de nem viszi túlzásba, majd fogadja ellenfele kézfogását, üdvözli a moderátort, végül elfoglalja a helyét. A kezében nincs semmi, sem jegyzetek, sem egyéb.)
Henry Stevenson: A sorsolás eredményeként a vitát René West kezdi a köszöntőjével, őt Harvey Dent követi, aztán az első kérdést is René West kapja.
Rene West: Üdvözlöm Cironia minden polgárát, külön azokat, akik fontosnak érzik, hogy élőben kövessék ezt az eseményt, ahol csalhatatlan jelét fogják látni annak, kire is érdemes bízni az ország vezetését a következő négy évben. Köszöntöm ezúton is ellenfelemet, akinek kívánok sok szerencsét a továbbiakban, illetve szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, hogy képviselhetem a Reform Pártot és több százezer embert. Sok munkás nap áll mögöttem és kampánycsapatom mögött, akikkel a lehetőségekhez mérten maximálisan felkészültünk erre az estére, így számomra teljesen egyértelmű, hogy a ma esti szereplés kimenetele a West kampány szempontjából pozitív lesz. Részemről nincs más hátra, mint kivonni azt a bizonyos kardot, megfújni a harci kürtöket és mr. Dent bemutatkozása után várni az első kérdést. Köszönöm!
Harvey Dent: Jó estét kívánok mindenkinek: a tévék és rádiók előtt, itt a nézőközönségben. Köszönöm a lehetőséget a moderátornak és természetesen ellenfelemnek a lehetőséget a mai vitára. Nagyon fontos, hogy ilyen viták legyenek, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a választók dönteni tudjanak. Remélem ezen az estén is tudom bizonyítani, hogy alkalmas vagyok az elnöki székre. Nem is húznám az időt. Kezdődjön el az este! Köszönöm, hogy meghallgattak! (vége)
Henry Stevenson: West kormányzóé az első kérdés: Az előzetes részeredmények szerint, amelyek pár megyének a tavalyi gazdasági adatait közlik, az amerikai gazdaság lassú növekedése ellenére is látványos. A Glover-adminisztráció első három évében a gazdasági növekedés folyamatosan 5 százalék felett volt, a bérek növekedtek, ahogy a fogyasztás és a termelékenység is, Ön szerint ez az időszak mégis vészes Cironiának. Mire alapozza a véleményét? Miben lesz jobb, ha Ön lesz az elnök?
Rene West: Köszönöm a kérdést Henry, ugyanis egy olyan témáról van szó, amit nem árt rögtön itt az elején letisztázni és kicsit rendet rakni a fejekben.
Rene West: Az elmúlt 4 év azzal telt, hogy a reform többségű kongresszus jó szokásához híven dolgozott, aktívan vett részt az előirányzatok megalkotásában, beterjesztésében. A megfelelő előirányzati javaslat pedig kulcskérdés, mindennek az alapja. Nem véletlen, hogy a McDornish házelnök által benyújtott javaslat máris fennakadt a rostán. A Taylor adminisztráció minden vélt vagy valós hiányossága és hibája ellenére iszonyatosan masszív gazdasági alapokat helyezett le, olyat, amire még egy Trumphoz hasonló alkalmatlan elnök is képes lett volna építeni, és sikereket elérni. De mi történt a Glover kormányzás kezdetén? Hónapokat vártunk a kormány felállására, arról vajon van kimutatás, hogy ezekben a bizonytalan időkben hány millió dolláros veszteség érte a befektetői bizalom hiánya miatt az országot? A Glover kormány nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, ami pozitívan befolyásolta volna a gazdasági folyamatokat. Milyen alapon is tulajdonítjuk akkor a csodás eredményeket nekik? Kvázi beleültek a Taylor kormány alkotta tutiba és most fürdenének a dicsőségben, a reform Kongresszus meg kikaparta a gesztenyét, féken tartott a McDronish féle gazdasági ámokfutásokat. Miközben az országnak egyébként az előirányzatokon túl néhy éve nincsen költségvetése, mert Glover elnök és megkésett kormánya nem hajlandó beterjeszteni azt a Kongresszus részére. Tegye fel a kezét, aki szerint ilyen előzmények mellett a Glover kormány érdeme lenne a gazdasági növekedés és nem a szerencsés véletlenek közreműködésének köszönhető. Talán még mr. Dent is felemeli erre a kezét, ha nem akarja már az elején ostobának nézni a saját szavazóit. A helyzet az, hogy Cironiaban rengeteg megye, elsősorban reform vezetésű megye, néhány progresszív kakukktojás mellett persze, kimagasló eredményeket értek el, a kormányzat különösebb támogatása nélkül is. Élő példa erre Denfield előző éve, de mondhatnám Osborne megyét, vagy éppen Graham megyét. Mi dolgozunk, a progresszívek pedig négy éve csak próbálnak beletanulni a kormányzásba. Erre nem adhatunk még egy ciklust. A hajót az vezesse, aki tudja, hogyan működik a kormány. Ami gyökeres változás lesz a West kormány elnöklése alatt, hogy mi igenis megtiszteljük a Kongresszust a folyamatos kommunikációval és egyeztetésekkel, az évről évre benyújtott költségvetéssel, a gondosan kidolgozott előirányzatokkal, és persze megtiszteltjük az országot is évértékelő beszédekkel. Hogy az egyéb programpontokról most még ne is beszéljek. Az aktivitáson lesz a hangsúly és ezt fogjuk elvárni minden kongresszusi tagtól is. Köszönöm!
Henry Stevenson: Mr. Dent válasza következik.
Harvey Dent: Minden dolognak két oldala és hiba úgy tenni, hogy mindent tudunk, és mindent jobban tudunk, mint mások. Ebbe sok reformer politikus belesik és ellenfelem is sokszor megteszi. Egyrészt azt fontos kijelenteni, hogy nem elég kormányozni, kormánynak is kell látszani. Elismerem a Glover kormány hibáit, mely az aktivitást érinti, ezen a következő kormányzatnak mindenképpen változtatnia kell. Másrészt én úgy látom nagyon nagy leegyszerűsítése mindent a progresszív oldalra kenni. Tudomásul kéne venni, hogy immár két éve progresszív többség van a Képviselőházban, így amit nem akartak nem ment volna át a törvényhozáson. A legtöbb javaslat kétpárti volt, egyeztetések voltak a benyújtás előtt, így a költségvetések is így kerültek elfogadásra. Abba kéne hagyni azt a fajta kommunikációt, hogy minden, ami rossz az a Progresszív Pártnak köszönhető, és minden, ami jó az a Reform Pártnak. Ez az árokásás politikája, amit nem szabad folytatni. Én olyan politikát szeretnék, ahol a nézetkülönbségeinket meg tudjuk vitatni és kompromisszumos megoldásokkal előrébb tudjuk vinni. Azonban nagyon ijesztő dolgok hangzottak ma el René West szavaiból. A jogállamiságot tiszteletben kell tartani, aminek egyik alapfeltétele a hatalmi ágak megosztása. René West elvárásokat állít az elhangzottak alapján a törvényhozók felé. Ezt elnökként soha sem merném kijelenteni.
Henry Stevenson: René West válaszolhat.
Rene West: Elvárás hogy a tisztségviselők tegyenek eleget kötelességüknek, amiről a jelenlegi kormány nem egyszer megfeledkezett. Ezért élő ember nem vethet rám követ. Talán Ön bedobná a gyeplőt a lovak közé, hogy ugyanaz a négy éves nihil legyen mint most, de én szeretnék eredményeket is produkálni, ebben peig ösztönözni kívánom a Kongresszust, mi több szüksége van egy elnöknek az aktív, kooperatív Kongresszusra. Szerencsére a Reform Pártban több ilyen személy is akad, így ezzel nem lehet gond. Viszont a Progresszív Párt bebizonyította, hogy nem csak a kormányzásra alkalmatlan, hanem a képviselőházi többséget is vétek rájuk bízni. Az Önök kezében ott volt minden, hogy megvalósítsák programjukat, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, hogy túlszárnyalják a Taylor kormányt, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hát... Nem sikerült...
Henry Stevenson: A következő kérdés Harvey Denté.
Harvey Dent: Még szólnék pár szót erre.
Henry Stevenson: Utoljára, egy percben.
Harvey Dent: A kormány saját magával szemben állíthat fel követelményeket, de a törvényhozással szemben nem. Mint mondtam én is elégedetlen vagyok a Glover-kormány aktivitásával, de úgy látszik, ezeket már nem hallják meg. Egyébként szerintem ez egy elnökjelölti vita és nem a Kongresszusba készülünk. Egyikünk sem. Több érvem is lenne a progresszív többségű Képviselőház több oktatási és rendfenntartási törvényt is elfogadott progresszív kezdeményezésre: több tucat progresszív képviselő nevéhez fűződik törvényjavaslat. Ezek tények, amiket el kell fogadni. De akkor várom a kérdést.
Henry Stevenson: 1950 óta a Reform Párt uralja a Szenátust, és megtörténhet, hogy a Képviselőház, illetve a kormányzói posztok többségét a Reform Párt fogja megszerezni. Ez azt jelentené, hogy a Dent-adminisztráció terveit először a Reform Párt szereplőivel kell elfogadtatni. Képesnek érzi magát a kétpárti munkára?
Harvey Dent: Igen. Már korábban is említettem, hogy a politikában nem az árokásást képviselem. Nekem egy javaslat sem lesz elvetendő, csak azért mert valamely párt tagja terjeszti elő. Én a szakmaiságot szeretném a kormányzat munkájába integrálni elsősorban. De nem fogok hazudni, természetesen vannak olyan konzervatív és olyan liberális politikusok, akikkel nagyon nehezemre esni együtt működni és ha lehet kerülni fogom velük a konfrontációt, de nyilván az ország érdekében ezek olyan kellemetlenségek, amin képesnek kell túllépni.
Henry Stevenson: Önnek eddig nem volt semmilyen vezetői posztja. Miért hiszi, hogy képes lenne irányítani egy országot?
Harvey Dent: Két szóban: személyiségem és programom teszi alkalmassá.
Henry Stevenson: West kormányzóé a szó.
Rene West: Köszönöm Henry, élnék is vele. Mr. Dent az imént maga mondta, hogy egyes kongresszusi tagokkal nehezére esne párthovatartozástól függetlenül együttműködni, így igyekezne kerülni a konfrontációt. Ez máris egy méltatlan jellemzője egy vérbeli vezetőnek. Egy vezető igenis konfrontálódjon, ha képes érvekkel megvédeni elképzeléseit, elveit, igenis adjon szavainak tekintélyt. Ne egyből a fehér zászlót lengesse, csak mert az kényelmesebb. Számomra mr. Dent ezen kijelentései előre vetítik azt, amitől sokan tartanak jelenleg az országban: hogy olyan vezetője lesz az országnak, akit Ridgefield öltönyös nagyhatalmú személyei, a politikai elit fog drótokon rángatni, irányítani kényük kedvük szerint. Én nem egy bábelnök akarok lenni, elképzelésekkel, tervekkel bírok, ami képes leszek érvényre is juttatni. Hogy ehhez vitába kell szállni a legbefolyásosabb szenátorokkal, képviselőkkel is akár, ám legyen, a lényeg, hogy végén zöld ágra vergődjünk. De rossz taktika, ha már az elején kijelentjük, hogy a kétes szituációkban meg fogunk hunyászkodni. Egy elnök sugározzon tekintélyt!
Harvey Dent: Én nem kongresszusi képviselőt mondtam, hanem politikust. Nem tudjuk mik lesznek a választások eredményei. Jobban illene figyelni a másik szavaira, mert akkor könnyen ilyen félreértések adódnak. A vitára, mint most is kész vagyok, de a veszekedés soha nem tesz jót.
Henry Stevenson: Kér viszontválaszt West kormányzó?
Rene West: Nem köszönöm.
Henry Stevenson: Mr. West következik: Ön már második ciklus óta vezeti Cook megyét. Ebben az időszakban szerzett tapasztalatokat, de törvényhozási ügyekben nem elég jártas. Miként tudja meggyőzni a választókat arról, hogy Ön alkalmas-e az ország irányítására?
Rene West: Azt hiszem, egy megye vezetése mutat bizonyos elemeiben hasonlóságot egy ország vezetésével, még ha nem is teljesen azonos analógia. Viszont kiváló kapcsolatot ápolok a több kongresszusi taggal is, ami elengedhetetlen fontosságú. Egyébként egyetlen elnöknek sem polihisztor módon kell elnökölni, szakértők tucatjai vesznek körül mindenkit. Higgyék el, meg van a kellő tapasztalatom egy ország vezetéséhez, ha pedig ellenfelem pedigréjét nézzük, azt hiszem ez a meccs már itt ezen a ponton el is dőlt. Kétszer diadalmaskodtam kormányzói választáson, és túl vagyok egy sikeres elnök előválasztáson is. Ellenfelem eddig két elveszített választást tud felmutatni. Ezután némileg sértő a kérdés, ha bárki megkérdőjelezi a tapasztalatom és rátermettségem. De ami a legfontosabb, a Reform Párt bízik bennem és kvalitásaimban és az a több mint 1 millió ember is, aki támogatásáról biztosított az előválasztások során.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Annyit tennék hozzá az elhangzottak, hogy René West-nek azért a jogalkotásban is van némi tapasztalata, hiszen a rendeletalkotás szervesen része a kormányzói munkának. Úgy vélem senki nem kérdőjelezte meg René West alkalmasságát, legalábbis én nem tettem. Szemléletbeli eltérések vannak közöttünk, úgy vélem.
Henry Stevenson: Mr. West?
Rene West: Nincs hozzáfűzni valóm, általánosságban beszéltem csak.
Henry Stevenson: Áttérünk a következő blokkra, ami a „Cironia prosperitása”. Harvey Dent kapja a következő kérdést: Ön a tavalyi osborne-i kormányzóválasztáson kifejezte a támogatását a szakszervezeti mozgalom irányába, és ezt már az elnökválasztási kampányban is ezt hangsúlyozta. A szakszervezeti kérdésben jelentős különbségek mutatkoznak, a Reform Párt bizonyos törvényhozói például korlátoznák a mozgalom lehetőségeit. Ön elnökként megvétózna egy ilyen törvényjavaslatot?
Harvey Dent: Mindenképpen. Én úgy látom alapvetően rosszul látják egyes reformer politikusok - köztük René West is - a szakszervezetek működését. Leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek, ha támogatnak egy politikust az hiba. De ugyanakkor azt elfelejtik, hogy ezeket a döntéseket nem egyes személyek hozzák meg, hanem a teljes tagság. Tehát ha egy támogatás megtörténik, azt a munkásosztály hozza meg, nem egyes - a reformer politikusok által kivételezettnek nevezett - vezetők hozzák meg. Ők csak végrehajtók. Ráadásul más szervezetek támogatása ellen nem kelnek ki soha, csak a szakszervezetek támogatása ellen. Ez nekem kettős mércének tűnik.
Henry Stevenson: West kormányzó.
Rene West: Engem személy szerint roppant mód érdekelne, és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül az országban, mr. Dent azon véleménye, hogy szerinte mennyire is normális jelenség, mennyire is tolerálható, ha a különféle szakszervezetek demokratikus választásokba avatkozva, anyagi támogatást nyújtanak bizonyos jelölteknek, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék és erőforrásaikat is eredeti rendeltetésükre fordítanák. Hova tovább, a szakszervezetek ilyen irányú manipulációja felvetheti a kérdést, hogy vajon nem próbálnak e nyomást gyakorolni a tagokra és választási döntésükre. A szakszervezetek politikai szerepvállalása ilyen módon egy rendkívül káros jelenség, aminek elejét kell venni a következő ciklusban. Törvényünk van arra, hogy egy rendőrfőkapitány ne vehessen részt nyíltan kampányrendezvényeken, ne beszéljen nyíltan politikai meggyőződéséről. Miben mások a szakszervezetek vezetői, akik alá emberek százai tartoznak ilyen olyan módon? A szakszervezetek folytassák működésüket, de azt tegyék, ami a munkásokért van és nem a saját nyerészkedésükért. Ha jól emlékszem egyébként mr. Dentet is támogatták az osborne-i szakszervezetek, így Ön bizonyára teljes mértékig egyetért ezzel a folyamattal, a ciron munkások meg majd lenyelik a békát, nem igaz? Ami a tagok közös döntését illeti. Őszintén kétlem, hogy minden egyes tag véleményét kikérik a vezetők, arról nem beszélve, hogy a manipuláció, a nyomásgyakorlás lehetősége itt is fennáll. De tételezzük fel, hogy így van, nem gyanús senkinek sem, hogy egyetlen szakszervezet sem támogatott még reformpárti jelöltet? Jómagam egy ilyen forgatókönyvet is elítélnék teljes mértékben, ezért is fogunk a Kongresszus karöltve erre törvényt hozni.
Henry Stevenson: Mr. Dent jön.
Harvey Dent: Válaszolok West úr kérdésére: a rendőrfőnök választópolgár által választott tisztviselő, a szakszervezeti vezető nem. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy egy hobbi horgász civil szervezet ne mondhatná el véleményét, nem támogathatna senkit. Ez nevetséges. Vagy a deficit ellenes szervezet ne támogathatna senkit, ahogy a reformer politikusokkal szokta. Vagy talán az egyházak se, akikkel olyan gyakran szeret együtt kampányolni. Ne válogasson a szervezetek között, ne csak azokat akarja korlátozni, akik rendszerint nem a Reform Pártot támogatják. A szakszervezetek támogatási döntését a tagság hozza, ahogy minden egyes döntést.
Rene West: Felhívnám a figyelmét, hogy a Deficitellenes Klubnak nincs semmiféle politikai befolyása és hatalma. A Taylor kormány nem ruházta fel őket különleges jogokkal. Ami meg az egyházakat illeti, nem emlékszem, hogy bármelyik felekezet is támogatásáról biztosított volna.
Harvey Dent: Amikor az egyházi imádságokon kampányolhat, az már a támogatás jele. Már korábban is kifejtettem, hogy nem szeretem azokat a politikusokat, akik istentiszteleteken kampányolnak. A Deficitellenes Klubnak ugyan akkora politikai ereje van, mint a szakszervezeteknek.
Henry Stevenson: Uraim, ezt a részt lezártuk, René Westnek az én kérdésemre kell válaszolnia. Folytassuk, most René Westtől kérdezek: A Reform Párt mindig büszke volt a kiegyensúlyozott költségvetési politikájára, és 1954-ben kommunisztikus programnak mondták Ed Glover minimálbérre, szociális kiadásnövelésre tett kampányígéreteit, azokat nem is támogatták. Ön is kampányol ezekkel. Elnökként Ön szerint a pártja támogatni fogja, vagy Önt is leszavazza? Miként illeszkedik az a Reform Párt és az Ön kampányába, miután alelnökjelöltjét, Gregory McInnist tartják a legjelentősebb deficithéjának?
Rene West: McInnis szenátorral jó előre mindent letisztáztunk. A Reform Párti értékekhez mérten fogjuk prioritásként kezelni az állami költségvetés egyensúlyát, a feszes fiskális politikát. A lehetőségeinkhez, illetve az ország pénzügyi lehetőségeihez mérten fogunk szociális politikára is áldozni. A pénzeket mindig, minden körülmények között ésszerűen, és kétpárti egyezségek mentén fogjuk felhasználni. A Glover kormány kampányígéretével a legnagyobb probléma az volt, hogy a nem megfelelő időben dobták be a köztudatba, mindezt tetézte, hogy számos egyéb szociális intézkedést is előirányoztak. Jóból is megárt a sok, ahogy tartja a mondás. Az akkori reform politikusok joggal tartottak attól, hogy ha a progresszív kormány mindent megvalósít, az bizony komoly anyagi terheket ró a költségvetésre. McInnis szenátorral az oldalamon biztosíthatok mindenkit, hogy mi a fontolva haladás és a tudatos költekezés politikáját fogjuk képviselni.
Henry Stevenson: Mr. Dent következik.
Harvey Dent: Csak annyit mondanék, hogy én is a deficitmentes költségvetést támogatom. Minden fejlesztést, vagy jóléti kiadást a meglévő forrásokból kell finanszírozni. Úgy gondolom a kérdés erre irányult. Nem vagyok demagóg, nem fogom René West szemére hányni, hogy bezzeg Cookban mekkora hiány lett. Úgy vélem az nem az ő hibája, olyan gazdasági események voltak - történetesen, hogy a lakók szomszédos megyékben laktak - amit nem lehetett előre látni. Ez az északi megyéknél már másképp lesz, mert ott szinte mindegyik megye bevezette most vagy még az első kormányzói ciklus alatt az illetett adónemet: Garfield, Graham, Burkhill, Clark, Union és még sorolhatnám. Ezt a fajta "üzemanyagvándorlást" nem lehetett előre látni. Biztos vagyok benn, hogy West kormányzó ki fogja javítani ezt a csorbát.
Henry Stevenson: West kormányzó válaszolhat.
Rene West: Csak röviden szeretnék: A szeptemberben benyújtásra kerülő jövőévi előirányzatokban tanulva az előző évből kijavítjuk a megyei tanáccsal a hibákat, így a jövőben nem fordulhat elő hiány. Hozzá kell tennem, bár nem tartozik szorosan a témához, hogy vezetésem alatt a megye tekintélyes anyagi tartalékot halmozott fel, a célunk az volt, hogy ennek egy kis részét befektessük a jövőbe. Mondhatni egy lépést teszünk vissza, hogy utána kettőt tegyünk előre. Tény ettől még nem hiánnyal számoltunk előzetesen, de az események ilyen alakulása minket is meglepett. A következő évben viszont az idei fejlesztések és támogatások be fognak érni és megtérülnek, ebben biztos vagyok.
Henry Stevenson: Következik a „Köztársaság kapcsolatai” blokk, és Harvey Denttől kérdezek. A növekvő kommunista jelenlét a térségben arra sarkallta a Kongresszust, hogy törvényt alkosson a hazai kommunisták felszámolására, a törvényt kemény kritika érte a képviselőházi többségi vezetés részéről. Thomas McDornish szerint egy eszmét nem lehet büntetni, de törvényjavaslatot is benyújtott, amiben a cionizmust egy lapon említi a kommunizmussal. Ön egyetért ezzel a besorolással? Elnökként milyen lépéseket tenne a bel- és külföldi kommunista rendszerek megtörésére?
Harvey Dent: A Házelnök is már a benyújtáskor is mondta, hogy ez a politikai irónia eszköze volt. Ez talán eltúlzott lépés volt én lehet másképp hívtam volna fel a figyelmet az alapvető problémákra. A kérdésben két fontos leszögezni való van: ez a jelenlegi politikai kommunizmus már teljesen távol áll az eredeti filozófiai kommunizmustól és ezt a kettőt nem szabad összemosni. Második: a gondolatszabadságot mindig védeni kell. A tetteiért ítélhető el egy ember, gondolataiért nem. Ami pedig a kommunizmus elleni harcot érinti: egyrészt a nemzetközi szervezetekben folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a kommunista diktatúrák emberiesség elleni bűntetteire, ezt a kérdést ott is napirenden kell tartani. A kommunizmus ellenségeit gazdaságilag támogatni és erősíteni kell és fegyveresen is. Bár nem vagyok híve a katonai beavatkozásnak, de el tudok képzelni olyan szituációt, ahol ennek kezdeményezését is megtenném. Belföldön elsősorban a CCA-t kell erősíteni megfelelő jogkörökkel és a szervezeten belül külön erre a célra felállított osztállyal, hogy a meglévő törvényeknek megfelelően érvényt tudjanak szerezni. De emellett fontosnak tartom a kommunisták utánpótlásának elvágását belföldön: ezt elsősorban az oktatásban képzelem el. A fiataloknak meg kell tanítani, hogy miért nem jó a politikai kommunisták ténykedése, hogy ne tudjanak híveket szerezni. De úgy gondolom, hogy például a folyamatosan fejlődő gazdaság által támogatott jóléti állam elégedettséget szül, ezáltal nem fordulnak ilyen radikális irányok felé az emberek és ez egyfajta küzdelem a kommunizmus és természetesen a fasizmus ellen is. További jogalkotási lépésekre is szükség lehet, de ezt a törvényhozással és a kormányzókkal egyeztetve lehet megvalósítani.
Henry Stevenson: Mr. West következik.
Rene West: Sokáig azt hittük, a kommunizmus, mint eszme, mint rendszer, mint egy megfogható ország és nagyhatalom, mindegy melyik megnevezést és besorolást használjuk, csak határainkon túl jelent fenyegetést. A CKP megjelenése éles kritika volt a Glover kormánynak, egyben hidegzuhany a ciron polgároknak. Hiszem, hogy a ciron hadsereget, derék ifjainkat nem idegen földön kell idegenek háborújában feláldozni, ettől még van lehetőségünk fellépni a kommunizmus ellen. A szélsőséges országokkal szemben minden demokratikus államnak meg kell szakítani a kereskedelmi kapcsolatokat, embargót kell hirdetni velük szemben, ellehetetlenítve ezzel belső piacukat, háborúkban, ha közvetlenül nem is, de közvetve részt vállalhatunk az ésszerűség határain belül, például ellátmány biztosításával. Ami a belbiztonságot illeti. A Harkley törvény megadta az alaphangot. Meg kell azonban vizsgálni a lehetőségét, hogy jogszabályi és törvényi úton mit tudunk még hozzátenni. Ezen túl támogatom, hogy fokozzuk a rendőri jelenlétet. Emellett szigorítani kell a vízumrendszerünkön, a határokon fokozott ellenőrzésre van szükség, hiszen a kommunizmus nem csak úgy kinő a földből, azt fizetett provokátorok hintik el idegen országokban. Ami a CKP hátterét illeti, komolyabb vizsgálatokra lesz szükség, hogy felderítsük a szálakat és az okokat. Nem értek viszont egyet McDornish képviselővel, és mivel szemmel láthatóan osztja a házelnök véleményét, így mr. Dent-el sem. Az, hogy valaki kommunista gyűléseket szervez egy olyan országban, amelyik akár katonailag is szembehelyezkedik az ilyen országokkal, az a ciron állam szembeköpése és megcsúfolása. Ettől még persze nem legitim egy boszorkányper, de tudni kell, hogy számos országban pont ugyanígy kezdődött a kommunista rezsim. Szélsőséges fiatalok egy csoportja összeverődött, majd később a forradalmi hangulat egy kicsit túlcsordult, a szervezetek pedig kinőtték magukat. Ma ennek az elburjánzásnak lehetünk szemtanúi és ezen terjeszkedés bűne sok millió ártatlan ember halála. Lehet, hogy a CKP vagy bármely más szerveződés a jövőben békés, pacifista elgondolások mentén jön létre, de akkor, amikor a kommunizmus globálisan is egyre fenyegetőbbé válik, potenciálisan nemzetbiztonsági kockázat egy ilyen szervezet megjelenése, főleg, hogy a Szovjetunió éppen ideológia mentén keres magnak szövetségeseket, legyenek azok szervezetek vagy komplett országok. Ha kezdetben nem is az a célja egy szervezetnek, könnyen elfajulhatnak a dolgok, ha tétlenek maradunk. Egyébként a többiben osztom mr. Dent elképzelését, minden az oktatásnál, fiatalkorban dől el. A CCA megerősítése, bővítése pedig már réges rég meg kell volna, hogy történjen.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Nem tudom mivel nem ért egyet velem Mr. West? Én azt mondtam, hogy a gondolataiért nem lehet elítélni valakit, csak a tetteiért. Egy gyűlés megszervezése, szervezet létrehozása már tett. Így úgy látom az ellenfelem ugyan azt mondja mint én.
Rene West: Progresszív oldalról többen is hangsúlyozták, nincs azzal semmi baj, ha valaki kommunistának vallja magát, hiszen az csak egy gondolat, egy ideológia. Na ebben sosem fogunk egyetérteni...
Henry Stevenson: Utolsó kérdés következik, mindkettejüknek ugyanaz. Lazításképpen (nevet). Mi volt az eddig legnehezebb dolog a kampányban? Mr. Dent kezd, Mr. West fejezi be.
Harvey Dent: Attól függ melyik kommunizmus. A politika, vagy a filozófiai. Mert a két dolog teljesen más, mint már mondtam. A politikai kommunizmus veszélyes, a filozófiai, amit Platón alkotott meg az nem. Olvassa el Platón írásait az általa elképzelteket a kommunizmusról és akkor ítélje azt el. A kérdésre válaszolva: a családtól távol lenni a legnehezebb.
Rene West: Egyértelműen a Mike Jezza képviselő elleni küzdelem volt. Egy elképesztő, már-már történelmi előválasztáson vagyunk túl párt szinten, amiért ezúton is köszönetet kell mondanom Belfort képviselőjének, hiszen könnyen lehet, hogy ez az öldöklő küzdelem lesz az, ami végül egy sosem látott reform mozgósítást fog eredményezni. Én legalábbis bízom ebben. Kicsit viszont kitekintenék a jövőbe, azt hiszem, a legnehezebb szakasz csak most jön majd. Számos megyébe kell még ellátogatni, rengeteg helyszín lesz azonban sajnos, ahova így sem juthat el az ember. Azt hiszem a kampány legnehezebb része, döntés szempontjából, amikor a jelöltnek el kell határozni, mely megyékbe és városokba megy el személyesen, és hányszor, hova fordít több energiát. Ez súlyos teher és bizony mindvégig ott motoszkál az ember fejében, hogy vajon jól döntött-e. Az előválasztás során minden megyét végiglátogattam, amire büszke is vagyok, erre fogok törekedni ezúttal is.
Harvey Dent: Szerintem egyáltalán nem nehéz döntés, melyik megyébe kell ellátogatni és energiát fektetni bele. Mindegyikbe. Egyiket sem lehet elhanyagolni és kiemelni a többi közül, vagy degradálni.
Henry Stevenson: Köszönöm, hogy részt vettek az idei első vitán, köszönöm, hogy türelmesen végig hallgattak minket itt a teremben vagy otthon. Találkozunk legközelebb, az alelnökjelöltek vitáján. Addig is a viszontlátásra.
Henry Stevenson: (Stevenson összeszedi a jegyzeteit, a jelöltek felé tekint.)
Rene West: (West a két hüvelykujját a magasba emeli, mutatja, hogy ez jól ment, közben mosolyog, végül integet. Később kezet fog ellenfelével és a moderátorral is)
Harvey Dent: (Dent összeszedi a jegyzeteit majd kézfogással búcsúzik a moderátortól és az ellenfelétől. Ezután rövid integetés után a közönséghez kilép és személyesen kezd el beszélgetni a közönség tagjaival. Egy jó fél órát marad még, majd nyugovóra tér)
Arnold Barreth: Tisztelt Konvenció!
Hatalmas megtiszteltetés, hogy ma itt állhatok Önök előtt, ma én leszek a Konvenció harmadik napjának a levezető elnöke. A Reform Párt nagy lehetőség előtt áll, hiszen novemberben újra visszahódíthatjuk a President Palace falait, amire ma nagyobb lehetőség van, mint bármikor. Ma a Reform Párt az a politikai erő, amelyik képes Cironiát fejlődő pályára állítani. A Glover-adminisztráció elfeledkezett a cironokról, az elmúlt négy évben a progresszívak számára nem volt fontos, hogy képviselje az őket támogatókat, csak a politikai holdudvar építése volt a fontos.
Vissza kell térnünk a régi úthoz, újra meg kell találni az utat az emberek szívéhez, és ehhez a legkönnyebb út René Westen keresztül vezet. Cook kormányzója ma az az ember, aki képes összefogni a konzervatív oldalt, meg tudja szólítani a független és a progresszív szavazókat, ő az, aki tisztelni fogja az Alkotmányt és a Kongresszust, ő az, akivel együtt tudunk működni a törvénykezésben is. Támogatom René West elnökjelöltségét, és együtt győzelemre fogjuk vezetni!
Köszönöm!
Most Mike Jezza korábbi elnökjelölt és belforti képviselő következik. Fogadják szeretettel.
Mike Jezza: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció, Polgártársaim!
Mike Jezza vagyok, egy konzervatív cowboy. Ma azért emelkedtem szóra, hogy támogatásomat fejezzem ki René West cooki kormányzó részére. Az elmúlt évben kemény, embert próbáló, de tisztességes harcot folytattam West kormányzó ellen, és több mint egymillió polgár szavazatával az üzenetem eljutott a fülekbe: Megüzentük, hogy nem kérünk a külföldi gazdasági befolyásból, nincs szükségünk az ENSZ-re, nem kell beavatkoznunk mindenhová. Legalább egymillió ciron polgár hisz abban, hogy polgáraink egyenlőek és függetlenek, hiszi, hogy nem az államtól kell várni a segítséget. Elutasítjuk a kommunizmus minden formáját, és pártoljuk az ellenük indítandó, törvényes eljárásokat. West kormányzónak és a Reform Párt felsővezetésének el kell fogadnia, hogy az idők változnak, és más politikai programokat is magukévá tenniük, még akkor is, ha korábban erre nem gondoltak. Hiszem, hogy West kormányzó az a személy, aki képes megérteni, hogy ezekkel a gondolatokkal is kell kampányolnia a következő hónapokban, és én ebben a kemény munkájában segíteni fogom, ha kéri.
Ma harcolnunk kell a politikai apátia ellen is, amelyet a Progresszív Párt teremtett. A President Palace-ban székelő Ed Glover ellen már régen meg kellett volna indítani az alkotmányos vádemelési eljárást, megsértette a választóit, és ma egy hűséges embere próbálja meg becsapni cironok millióit. Nem fog menni! Győzünk nyugaton és keleten, délen és északon, vidéken és városban, mi fogunk győzni, és Cironia következő elnöke René West lesz!
Köszönöm!
Arnold Barreth: Köszönjük, most Arnold Murphy képviselő következik Burkhillből.
Arnold Murphy: Köszöntök minden kedves egybegyűltet. Mindig megtisztelő egy a maihoz hasonló eseményen akárcsak egy pici szerepet is kapni. Amikor körbe nézek a termen, azt látom, hogy jelen van sok száz eltökélt személy, akiket egy közös cél foglalkoztat: Leváltani a jelenlegi kormányt, aki oly sok mindent ígért és oly keveset adott, miközben reformer kollégáimmal az elmúlt ciklusban is oroszlánrészt vállaltunk a törvénykezésben, a Kongresszusban. Az a célunk, hogy ismét kormányt alapítva, megszerezve a teljes Kongresszusban a többséget Cironia vitorláját újfent a megfelelő irányba fordítsuk. Szükséges lépés ez, ha folytatni akarjuk a fejlődést és gyarapodást. Ehhez egy olyan elnökre lesz szükség, aki bírja széles tömegek támogatását, és aki képes minden társadalmi réteget képviselni. Egy elnök kell nekünk, aki megoldja jelen társadalmunk és gazdaságunk legégetőbb problémáit, úgy, mint a szegregáció kérdését, a külpolitikai passzivitást, a kommunista fenyegetettséget, a hivatali korrupciót, a szervezett bűnözés felszámolását, a ciron ipar védelmét, az infrastrukturális fejlesztéseket és még sorolhatnám. A jelen ciron politikai palettán azt látom, hogy mindezekre René West az egyetlen hiteles, szakavatott személy, aki képes megoldást kínálni és érdemben foglalkozni. Ridgefieldi szép szavakat már sok mindenkitől hallottunk. Harvey Dent pedig csak egy újabb bürokrata, egy öltönyös hivatalnok, aki a legégetőbb kérdéseket struccpolitikával kívánja kezelni. Elég volt a tesze-tosza, tedd ide-tedd oda politikából és kormányzásból. Jöjjön a határozott, tettre kész jobb oldali kormányzás, ami megmutatja majd mit is jelent ígérgetni és utána meg is tartani azt. Szentül hiszem, hogy René West nem fogja sem a választók, sem a pártvezetés bizalmát eljátszani, hiszen már több soron bizonyított Cook megyében is.
Arnold Barreth: Alfred Cameron, Edmund kormányzója a következő felszólaló.
Alfred Cameron: Köszöntöm az itt megjelent párttársaimat. Remélem a mai napon mindenki kellően átérzi a helyzet súlyát, mert bizony a konvenció következő napjain nem csak egy elnökjelöltet állítunk ki sorainkból, hanem pártunk következő éveinek útját is kijelöljük. Számomra René West személye a haladást, a fejlődést, a hagyományokat tisztelő változást jelenti. Ő az az ember, aki egymaga képes volt felszámolni egy korrupt megyei vezetést, amit mindenki más hagyott csak elburjánzani. Ő volt az, aki egy kezdetben inkább kék megyének számító megyében mára biztos piros támogatást ért el. Ő volt az, aki egy kis déli megyét gazdasági potenciálban a legnagyobbak mellé zárkóztatott. Ő volt az, aki tárgyalt képviselőkkel, kormányzókkal, szenátorokkal, kormánytagokkal, miniszterekkel, sőt még magával az elnökkel is, hogy Cookban tetten érhető legyen a haladás. Úgy gondolom, hogy egyetlen ember sem tud két különbözőképpen viselkedni. Biztos vagyok benne, hogy a Cookban látott agilitást, szakszerűséget, diplomatikus felfogást, kombinálva a Reform Párt értékeivel, mindezt a politikai attitűdöt fogja magával vinni a President Palace-ba. Ebben az esetben pedig nincs az az érv, ami ellene szólni, mind a konvención, mind pedig az őszi választások során.
Arnold Barreth: Thad Castle képviselő következik.
Thad Castle: Üdvözlöm az egybegyűlteket, be kell vallanom, fantasztikus érzés első ízben itt állni a Nemzeti Konvención, pártunk legbefolyásosabb tagjai előtt és beszédet mondani. Mind tudhatják, hogy személyesen is támogattam West kormányzót az előválasztások során, azon egyszerű oknál fogva, mert a legsokoldalúbb, legtapasztaltabb jelöltnek ítéltem meg, aki elsőként hozta nyilvánosságra szakmai programját is. René West az első pillanattól fogva bizonyította, hogy komolyan veszi ezt a küzdelmet és bizony nyerni akar, párton belül és azontúl egyaránt. Ez a győztes harci mentalitás az, ami bizonyára nagyon nagyon sok képviselő, szenátor vagy éppen kormányzó jelöltre fog átragadni még a következő hetekben, és bizony ez az a hozzáállás, amire most szüksége is van a pártnak, hogy kiemelkedő sikerekkel zárja az őszi választásokat. René West az a személy, aki élére állt seregeinknek és most már nincs más dolgunk, mint letarolni az elmúlt négy évet megcsúfoló progresszív oldalt és visszavenni a kormányzást, hogy az országban a legsürgetőbb kérdéseket megoldhassuk, köztük olyanokat is, amiket újra és újra csak a szőnyeg alá söpörtek. Garfield megye meggyőződésem, hogy kiáll René West és politikája mellett.
Arnold Barreth: Szenátortársam, a kiváló D’Alambert szenátor következik Legrandból.
Remiel D’Alambert: Köszöntöm a Konvención résztvevő párttársakat és üdvözlöm Cironia minden derék polgárát. Hálával tartozom, hogy pártunk legnemesebb és jelentősebb eseményén személyesen vehetek részt, kiváltképpen így, hogy történelmi változások előtt állunk. Legrand szenátoraként az elmúlt szűk hat évet azzal töltöttem, hogy tudásom legjavát nyújtva küzdöttem a legrandi polgárok jobb életéért és érdekeiért. Az utóbbi időszakban sem tettem ezt másképpen, de a progresszív kormányzás jelentősen visszavetette a megyét. Legrandban nem épültek meg azok az utak, amikről oly sokat egyeztettem több kollégával is, nem utolsósorban a CIEF beterjesztőjével, Nathen Bartekkel is. Úgy gondolom az ország életére komoly hatással lévő tervezetek, amik sok éves koncepcióba illeszkednek, nem valósultak meg. Számomra nem kérdés, hogy a progresszív vezetés nem képes egy újabb ciklusban önmagát meghazudtolva 180 fokos fordulatra. Az a folyó viszont, ami a jelenlegi medrében csordogál, alkalmatlan a hajózásra. Ezért mondom azt, hogy változtassunk. Közösen, együttes erővel! És bontsunk vitorlát René West oldalán, aki biztos vagyok benne, hogy programját az utolsó betűig meg akarja valósítani, ehhez pedig most a reform többségű Kongresszus segítségére lesz szükség. Rajtam nem fog múlni, hogy Cironiat naggyá tegyük egy olyan elnök irányításával, aki valóban aktív politizálást akar eszközölni, és ezt is várja el mindenki mástól is.
Arnold Barreth: Batlhazar Nelson madisoni képviselő következik.
Balthazar Nelson: Tisztelt Reform Párt, hölgyeim és uraim, képviselőtársak és szenátorok. A megye, ahonnan érkeztem, Madison egyenesen arányosan fejlődött, ahogy egyre több és több reform politikus jutott szerephez a megyében. Mi, reformpárti jelöltek vagyunk azok, akik igazán látjuk az átlagemberek problémáit, vidéken és városokban egyaránt. Mi vagyunk azok, akik nem ígérgetnek szociális intézkedéseket, potyapénzeket, de teszünk az emberek biztonságáért, a tradíciókért, a megyei és országos gazdaság helyzetéért. Meg kell csak nézni hány és milyen tervezet lett elfogadva az elmúlt négy évben és azok mely párthoz köthetőek. Egy olyan ciklusban, aminek a felében baloldali többség volt a képviselőházban, és ahol Edward Glover elnökölt A Progresszív Párt végigaludta elnöki ciklusát és most újabb ígéretekkel bombázva a választókat próbálja elhitetni, hogy most minden más lesz. Egy olyan ember mondja ezt, akinek a „kezét ott fogja” közben Edward Glover, az ország történelmének legpasszívabb négy évében vezető személy. Tegyük fel magunknak a kérdést: Olyan elnököt akarunk, aki négy éven keresztül nem tart évértékelő beszédeket, nem nyújt be a Kongresszus elé éves költségvetést, nem tárgyal a kongresszusi vezetőkkel, a választási ígéretek 10 %-át tartja be és ezt utánozhatatlan sikernek hazudja a szemünkbe? Én azt mondom, köszönöm szépen, nem kérek ebből. Kérek viszont René West elhivatott és szakszerű programjából. Egy olyan embert készülünk harcba küldeni, aki már bizonyította alkalmasságát és megmutatta, kemény munka, szorgalom és agilitás kell a haladáshoz. Ezt kívánom Cironiának is, és ezt várom el országunk következő elnökétől, aki biztos vagyok benne, hogy René West lesz.
Arnold Barreth: Gabriel Spooner képviselő, Eagle megyéből.
Gabriel Spooner: Tisztelt Reform Párti kollégák! Köszöntök mindenki ezen a jeles napon és köszönöm, hogy ma itt állhatok, és rövid beszédemmel járulhatok hozzá pártunk jövőbeni útjainak kijelöléséhez. Hatodik éve van szerencsém a Kongresszusban fáradhatatlan munkát végezni az Eagle megyei emberek érdekében és újra és újra, minden egyes ciklusban azt kellett viszont látnom, hogy bizony a reformpárti politikusok viszik a hátukon az országot előre. Azt gondoltam, ez megváltozhat, ha Edward Glover lesz az elnök és a Progresszív Párt is aktívabb kormányzásban hisz, de tévedtem. Eagle megye egy tipikusan mezőgazdasági megye, a gazdaságunk ezer szállal kötődik az agráriparhoz. És a stagnálás megbocsáthatatlan az elmúlt négy évben a kormányzat támogatásának teljes hiánya okán. Olyan jelöltet kívánok támogatni, aki konkrét lépéseket kíván tenni a mezőgazdaság fejlesztéséért, olyan elnököt akarok az ország élén látni, aki nem csak ködös ígéreteket tesz, hanem már most kerek perec kijelenti, mit kíván tenni. Ez a jelölt pedig René West, így számomra nem is lehet kérdés, hogy támogatni fogom azt a jelöltet, aki oly sokat tett már Cook megye gazdaságáért és a cooki vidékért egyaránt.
Arnold Barreth: Carter Maverick, az RNB elnöke következik.
Carter Maverick: Köszöntöm Garfield megyét, köszöntöm a Reform Párt minden delegáltját. Különös érzések kavarognak bennem, hiszen 4 éve is itt álltam egy hasonló rendezvényen, Silver Cityben, mint az RNB elnöke, amely pozíciót egészen mostanáig birtokoltam. Mint tudják, ősszel magam is megmérettetem magam, méghozzá Ridgefield képviselői székéért, bízva abban, hogy a kommunistákat védelmező házelnököt eltávolíthatjuk a Kongresszusból. Fontos azonban, hogy a kulcspozíciókat és a kongresszusi többséget megszerezve legyen egy olyan karizmatikus vezető a piramis csúcsán, aki tudni fogja hogyan is használja ezt a politikai lehetőséget. René West úgy hiszem képes erre, és már most számos potenciális kongresszusi taggal folytatott személyes megbeszélést, amit jó jelnek vehetünk, hiszen ez előrevetíti, hogy az új kormány hamar felálljon és az érdemi munka és mielőbb kezdetét vehesse majd. René West alatt nem kell majd fél évet várni arra, hogy a kormány hivatalosan is megalakuljon. A Progresszív Párt maga is meglepődött a korábbi győzelmén és lányos zavarukban négy év sem volt elég ahhoz, hogy rájöjjenek, mit is kellene tenni egy ország vezetőiként. Éppen ezért a munka megint a Reform Pártra maradt, akkor viszont vegyük ismét kezünkbe a kormányt és mutassuk meg hogyan is kell ezt csinálni. René Westtel csak nyerhetünk!
Arnold Barreth: Most pedig nagy tapssal köszöntsük George Taylort, Cironia 1. elnökét!
George Taylor: Tisztelt Elnök, Tisztelt Konvenció, Ciron Polgártársaim!
Ma eljöttem Önök közé abba a kiváló megyébe, abba a kiváló városba, amely kétszer is mellém állt az elnökválasztási küzdelmek sorában. Ma itt vagyok, hogy kifejezzem támogatásomat a Reform Párt elnökjelöltje, René West felé, aki a legalkalmasabb Cironia vezetésére. René West már bizonyította rátermettségét, amikor legyőzött egy korrupt megyei vezetőt, megtisztította Cookot a korrupció dohos szagától, és egy új politikai légkört teremtett. René West egyszerre nyit a konzervatív, a liberális és a mérsékelt szavazók felé, és mindenkit meg tud győzni az alkalmasságáról. Majdnem olyan jó, mint én, de csak majdnem (mosolyog). Cironiának olyan elnökre van szüksége, aki képes elhárítani a legnagyobb veszélyeket is, vagyis legalább csökkenteni azokat.
Ma hazánkat veszélyeztetik a kommunisták, a gazdasági folyamatok változásai, a belső társadalmi rend megbomlása, amelyet meg kell oldanunk. A szovjetek által támogatott kommunista „ötödik hadoszlopok” ellepték a világot, hogy lázadásokat szítva gyengítsék a demokráciákat az egész világban. Ma Európa, holnap Ázsia, holnapután Amerika. Ezt nem szabad hagynunk, és össze kell fognunk az Eisenhower-adminisztrációval, hogy legalább a térségünkből és az országból is kiszorítsuk a bolsevikokat. Ennek egyik frontja éppen Kubában van, ahol fellázadt gerillákat fizetve akar Moszkva hatalmat szerezni a térségben. Cironia szomszédjában egy kommunista bábállam nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában! Mindazonáltal fel kell lépnünk a belföldi kommunista ügynökökkel szemben is, erre a Harkley-törvény nagyon fontos momentum, de egyet le kell szögeznünk: nem indíthatunk kirakatpereket, nem szippanthat be minket a vörös vész, nem szabad senkit nézetei miatt üldözni, csak ha az ország ellen cselekszik.
A gazdasági állapota az országnak kielégítő, de ez még a mi adminisztrációnk eredménye. Elnökként akkor is úgy gondolkodtam, hogy gazdaságfejlesztésben csak hosszabb távon, a két párt egyetértésével lehet gondolkodni. Cironia ezért tudott gazdaságilag gyorsan fejlődni, és ezért nem okozott gondot, hogy minden évben kijelöljük Cironia útját. Ma ez a hagyomány megmaradt, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy Ed Glover elnök nem tudott, nem akart ugyanilyen gazdaságpolitikai kompromisszumot kötni a Reform Párttal. Ez közös ügy lett volna, ahogy minden más is, amit Glover elnök elmulasztott. Amikor megválasztották, pontosan négy évvel ezelőtt, novemberben, úgy gondoltam, hogy a józan többség jól választott, és Ed Glover képes lesz maradandót alkotni. Tévedtem, de hiszem, hogy még így is jobb helyzetben áll az ország, gazdasági és mentális szinten, mintha az ellenfele győz.
De most egy új időszak kell, hogy kezdődjön! Ma René West az, akinek lehetőséget kell kapnia, hogy megmutassa, képes még reményt adni Cironiának. Megvan a kellő tapasztalata, képessége, hogy megbirkózzon ezzel a feladattal, még akkor is, ha ő is tudja, hogy ez édes teher lesz: nagyon nehéz feladata lesz. Kell hozzá a felkészültség és az alázat, ami megvan a kormányzóban.
Túl vagyunk egy nehéz, de nyitott és demokratikus előválasztási folyamaton, ahol több mint egymillió ember sorakozott fel René West személye és programja mögött, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. De West kormányzónak is tisztelnie kell azt a pluralitást, amelyet a Reform Párt testesít meg. És ez a sokszínűség fog minket novemberben győzelemre vezetni.
Hajrá, René, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket!
Most pedig hadd konferáljam fel Cironia következő elnökét, René Westet!
René West: Tisztelt Konvenció! Tisztelt Reform Párt, barátaim, bajtársaim. Ezen a napon úgy hiszem mind szent esküt tettünk, egy fogadalmat arra, hogy 1958 őszén változtatunk a dolgok menetén, hogy az országot ismét a helyes irányba tereljük. Együtt, közös erővel. Szavakkal nem leírható az a büszkeség, amit most érzek, hogy ezen közös kezdeményezésünk élére engem jelöltek és fognak mindvégig támogatni. Köszönöm Önöknek a bizalmat, köszönöm a segítséget és ígéretet teszek minden jelenlévőnek és minden polgárnak, a végsőkig fogok küzdeni és az Úr segedelmével diadalt fogunk aratni, egy olyan kormányt ültetünk az ország élére, ami végre valóban tenni fog az emberekért. A jelöltséget köszönettel elfogadom.
Küzdenünk kell és küzdeni is fogunk. A Párt először történelme során olyan helyzetben van, ahol támadnia kell és nem védeni pozícióit. Vissza kell szereznünk az irányítást, mert a progresszív vezetés csalódást okozott az egész nemzetnek. A mi felelősségünk, hogy jóvá tegyük az elmúlt négy év baklövéseit, hogy kiköszörüljük a csorbát. Igazat kell azonban adnom Hoyt szenátor szavainak: Nem elég kormányt alapítani, szükségünk lesz a kongresszusi többségre, hogy terveinket megvalósíthassuk. Felszólítok tehát minden képviselő-, szenátor- és kormányzójelöltet, ne dőljenek hátra, ne pihenjenek, ne lankadjon lelkesedésük. Most együtt kell eveznünk és teljes erőbedobással. Önök ott állnak majd mögöttem a kampány során, de ígérem én sem hagyok egyetlen arra méltó és érdemes jelöltet magára. A mai nap és egyben ez az esztendő a legfényesebb betűkkel fog bekerülni nemzetünk és pártunk történelemkönyveibe. 1958 lesz az év, amikor a Reform Párt ismételten egységbe kovácsolódik és erősebb lesz, mint valaha. Ígéretet teszek ország és világ előtt, hogy mindvégig felelősségteljesé aktív munkát fogok folytatni elnökként, olyat, ami méltó Pártunk nagy elődjeihez, olyat, ami minden ciron polgár megelégedettségét ki fogja váltani. Talán ma még akadnak szkeptikusabb személyek a pártban, de hiszem, hogy állhatatos munkával mindenkit meg fogok győzni afelől, hogy ezen a konvención a lehető legjobb döntés született. Képes vagyok legyőzni Harvey Dentet és le is fogom. Büszke és szerencsés ember vagyok, hogy ezen küzdelmemben Gregory McInnis szenátort tudhatom majd magam mellett, akinek ezúton is szeretném megköszönni a támogatását és segítségét. Úgy gondolom zárásképpen nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánni minden jelöltnek, és készülni a történelmi választásokra. Köszönöm!
Arnold Barreth: Tisztelt Konvenció!
Hatalmas megtiszteltetés, hogy ma itt állhatok Önök előtt, ma én leszek a Konvenció harmadik napjának a levezető elnöke. A Reform Párt nagy lehetőség előtt áll, hiszen novemberben újra visszahódíthatjuk a President Palace falait, amire ma nagyobb lehetőség van, mint bármikor. Ma a Reform Párt az a politikai erő, amelyik képes Cironiát fejlődő pályára állítani. A Glover-adminisztráció elfeledkezett a cironokról, az elmúlt négy évben a progresszívak számára nem volt fontos, hogy képviselje az őket támogatókat, csak a politikai holdudvar építése volt a fontos.
Vissza kell térnünk a régi úthoz, újra meg kell találni az utat az emberek szívéhez, és ehhez a legkönnyebb út René Westen keresztül vezet. Cook kormányzója ma az az ember, aki képes összefogni a konzervatív oldalt, meg tudja szólítani a független és a progresszív szavazókat, ő az, aki tisztelni fogja az Alkotmányt és a Kongresszust, ő az, akivel együtt tudunk működni a törvénykezésben is. Támogatom René West elnökjelöltségét, és együtt győzelemre fogjuk vezetni!
Köszönöm!
Most Mike Jezza korábbi elnökjelölt és belforti képviselő következik. Fogadják szeretettel.
Mike Jezza: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció, Polgártársaim!
Mike Jezza vagyok, egy konzervatív cowboy. Ma azért emelkedtem szóra, hogy támogatásomat fejezzem ki René West cooki kormányzó részére. Az elmúlt évben kemény, embert próbáló, de tisztességes harcot folytattam West kormányzó ellen, és több mint egymillió polgár szavazatával az üzenetem eljutott a fülekbe: Megüzentük, hogy nem kérünk a külföldi gazdasági befolyásból, nincs szükségünk az ENSZ-re, nem kell beavatkoznunk mindenhová. Legalább egymillió ciron polgár hisz abban, hogy polgáraink egyenlőek és függetlenek, hiszi, hogy nem az államtól kell várni a segítséget. Elutasítjuk a kommunizmus minden formáját, és pártoljuk az ellenük indítandó, törvényes eljárásokat. West kormányzónak és a Reform Párt felsővezetésének el kell fogadnia, hogy az idők változnak, és más politikai programokat is magukévá tenniük, még akkor is, ha korábban erre nem gondoltak. Hiszem, hogy West kormányzó az a személy, aki képes megérteni, hogy ezekkel a gondolatokkal is kell kampányolnia a következő hónapokban, és én ebben a kemény munkájában segíteni fogom, ha kéri.
Ma harcolnunk kell a politikai apátia ellen is, amelyet a Progresszív Párt teremtett. A President Palace-ban székelő Ed Glover ellen már régen meg kellett volna indítani az alkotmányos vádemelési eljárást, megsértette a választóit, és ma egy hűséges embere próbálja meg becsapni cironok millióit. Nem fog menni! Győzünk nyugaton és keleten, délen és északon, vidéken és városban, mi fogunk győzni, és Cironia következő elnöke René West lesz!
Köszönöm!
Arnold Barreth: Köszönjük, most Arnold Murphy képviselő következik Burkhillből.
Arnold Murphy: Köszöntök minden kedves egybegyűltet. Mindig megtisztelő egy a maihoz hasonló eseményen akárcsak egy pici szerepet is kapni. Amikor körbe nézek a termen, azt látom, hogy jelen van sok száz eltökélt személy, akiket egy közös cél foglalkoztat: Leváltani a jelenlegi kormányt, aki oly sok mindent ígért és oly keveset adott, miközben reformer kollégáimmal az elmúlt ciklusban is oroszlánrészt vállaltunk a törvénykezésben, a Kongresszusban. Az a célunk, hogy ismét kormányt alapítva, megszerezve a teljes Kongresszusban a többséget Cironia vitorláját újfent a megfelelő irányba fordítsuk. Szükséges lépés ez, ha folytatni akarjuk a fejlődést és gyarapodást. Ehhez egy olyan elnökre lesz szükség, aki bírja széles tömegek támogatását, és aki képes minden társadalmi réteget képviselni. Egy elnök kell nekünk, aki megoldja jelen társadalmunk és gazdaságunk legégetőbb problémáit, úgy, mint a szegregáció kérdését, a külpolitikai passzivitást, a kommunista fenyegetettséget, a hivatali korrupciót, a szervezett bűnözés felszámolását, a ciron ipar védelmét, az infrastrukturális fejlesztéseket és még sorolhatnám. A jelen ciron politikai palettán azt látom, hogy mindezekre René West az egyetlen hiteles, szakavatott személy, aki képes megoldást kínálni és érdemben foglalkozni. Ridgefieldi szép szavakat már sok mindenkitől hallottunk. Harvey Dent pedig csak egy újabb bürokrata, egy öltönyös hivatalnok, aki a legégetőbb kérdéseket struccpolitikával kívánja kezelni. Elég volt a tesze-tosza, tedd ide-tedd oda politikából és kormányzásból. Jöjjön a határozott, tettre kész jobb oldali kormányzás, ami megmutatja majd mit is jelent ígérgetni és utána meg is tartani azt. Szentül hiszem, hogy René West nem fogja sem a választók, sem a pártvezetés bizalmát eljátszani, hiszen már több soron bizonyított Cook megyében is.
Arnold Barreth: Alfred Cameron, Edmund kormányzója a következő felszólaló.
Alfred Cameron: Köszöntöm az itt megjelent párttársaimat. Remélem a mai napon mindenki kellően átérzi a helyzet súlyát, mert bizony a konvenció következő napjain nem csak egy elnökjelöltet állítunk ki sorainkból, hanem pártunk következő éveinek útját is kijelöljük. Számomra René West személye a haladást, a fejlődést, a hagyományokat tisztelő változást jelenti. Ő az az ember, aki egymaga képes volt felszámolni egy korrupt megyei vezetést, amit mindenki más hagyott csak elburjánzani. Ő volt az, aki egy kezdetben inkább kék megyének számító megyében mára biztos piros támogatást ért el. Ő volt az, aki egy kis déli megyét gazdasági potenciálban a legnagyobbak mellé zárkóztatott. Ő volt az, aki tárgyalt képviselőkkel, kormányzókkal, szenátorokkal, kormánytagokkal, miniszterekkel, sőt még magával az elnökkel is, hogy Cookban tetten érhető legyen a haladás. Úgy gondolom, hogy egyetlen ember sem tud két különbözőképpen viselkedni. Biztos vagyok benne, hogy a Cookban látott agilitást, szakszerűséget, diplomatikus felfogást, kombinálva a Reform Párt értékeivel, mindezt a politikai attitűdöt fogja magával vinni a President Palace-ba. Ebben az esetben pedig nincs az az érv, ami ellene szólni, mind a konvención, mind pedig az őszi választások során.
Arnold Barreth: Thad Castle képviselő következik.
Thad Castle: Üdvözlöm az egybegyűlteket, be kell vallanom, fantasztikus érzés első ízben itt állni a Nemzeti Konvención, pártunk legbefolyásosabb tagjai előtt és beszédet mondani. Mind tudhatják, hogy személyesen is támogattam West kormányzót az előválasztások során, azon egyszerű oknál fogva, mert a legsokoldalúbb, legtapasztaltabb jelöltnek ítéltem meg, aki elsőként hozta nyilvánosságra szakmai programját is. René West az első pillanattól fogva bizonyította, hogy komolyan veszi ezt a küzdelmet és bizony nyerni akar, párton belül és azontúl egyaránt. Ez a győztes harci mentalitás az, ami bizonyára nagyon nagyon sok képviselő, szenátor vagy éppen kormányzó jelöltre fog átragadni még a következő hetekben, és bizony ez az a hozzáállás, amire most szüksége is van a pártnak, hogy kiemelkedő sikerekkel zárja az őszi választásokat. René West az a személy, aki élére állt seregeinknek és most már nincs más dolgunk, mint letarolni az elmúlt négy évet megcsúfoló progresszív oldalt és visszavenni a kormányzást, hogy az országban a legsürgetőbb kérdéseket megoldhassuk, köztük olyanokat is, amiket újra és újra csak a szőnyeg alá söpörtek. Garfield megye meggyőződésem, hogy kiáll René West és politikája mellett.
Arnold Barreth: Szenátortársam, a kiváló D’Alambert szenátor következik Legrandból.
Remiel D’Alambert: Köszöntöm a Konvención résztvevő párttársakat és üdvözlöm Cironia minden derék polgárát. Hálával tartozom, hogy pártunk legnemesebb és jelentősebb eseményén személyesen vehetek részt, kiváltképpen így, hogy történelmi változások előtt állunk. Legrand szenátoraként az elmúlt szűk hat évet azzal töltöttem, hogy tudásom legjavát nyújtva küzdöttem a legrandi polgárok jobb életéért és érdekeiért. Az utóbbi időszakban sem tettem ezt másképpen, de a progresszív kormányzás jelentősen visszavetette a megyét. Legrandban nem épültek meg azok az utak, amikről oly sokat egyeztettem több kollégával is, nem utolsósorban a CIEF beterjesztőjével, Nathen Bartekkel is. Úgy gondolom az ország életére komoly hatással lévő tervezetek, amik sok éves koncepcióba illeszkednek, nem valósultak meg. Számomra nem kérdés, hogy a progresszív vezetés nem képes egy újabb ciklusban önmagát meghazudtolva 180 fokos fordulatra. Az a folyó viszont, ami a jelenlegi medrében csordogál, alkalmatlan a hajózásra. Ezért mondom azt, hogy változtassunk. Közösen, együttes erővel! És bontsunk vitorlát René West oldalán, aki biztos vagyok benne, hogy programját az utolsó betűig meg akarja valósítani, ehhez pedig most a reform többségű Kongresszus segítségére lesz szükség. Rajtam nem fog múlni, hogy Cironiat naggyá tegyük egy olyan elnök irányításával, aki valóban aktív politizálást akar eszközölni, és ezt is várja el mindenki mástól is.
Arnold Barreth: Batlhazar Nelson madisoni képviselő következik.
Balthazar Nelson: Tisztelt Reform Párt, hölgyeim és uraim, képviselőtársak és szenátorok. A megye, ahonnan érkeztem, Madison egyenesen arányosan fejlődött, ahogy egyre több és több reform politikus jutott szerephez a megyében. Mi, reformpárti jelöltek vagyunk azok, akik igazán látjuk az átlagemberek problémáit, vidéken és városokban egyaránt. Mi vagyunk azok, akik nem ígérgetnek szociális intézkedéseket, potyapénzeket, de teszünk az emberek biztonságáért, a tradíciókért, a megyei és országos gazdaság helyzetéért. Meg kell csak nézni hány és milyen tervezet lett elfogadva az elmúlt négy évben és azok mely párthoz köthetőek. Egy olyan ciklusban, aminek a felében baloldali többség volt a képviselőházban, és ahol Edward Glover elnökölt A Progresszív Párt végigaludta elnöki ciklusát és most újabb ígéretekkel bombázva a választókat próbálja elhitetni, hogy most minden más lesz. Egy olyan ember mondja ezt, akinek a „kezét ott fogja” közben Edward Glover, az ország történelmének legpasszívabb négy évében vezető személy. Tegyük fel magunknak a kérdést: Olyan elnököt akarunk, aki négy éven keresztül nem tart évértékelő beszédeket, nem nyújt be a Kongresszus elé éves költségvetést, nem tárgyal a kongresszusi vezetőkkel, a választási ígéretek 10 %-át tartja be és ezt utánozhatatlan sikernek hazudja a szemünkbe? Én azt mondom, köszönöm szépen, nem kérek ebből. Kérek viszont René West elhivatott és szakszerű programjából. Egy olyan embert készülünk harcba küldeni, aki már bizonyította alkalmasságát és megmutatta, kemény munka, szorgalom és agilitás kell a haladáshoz. Ezt kívánom Cironiának is, és ezt várom el országunk következő elnökétől, aki biztos vagyok benne, hogy René West lesz.
Arnold Barreth: Gabriel Spooner képviselő, Eagle megyéből.
Gabriel Spooner: Tisztelt Reform Párti kollégák! Köszöntök mindenki ezen a jeles napon és köszönöm, hogy ma itt állhatok, és rövid beszédemmel járulhatok hozzá pártunk jövőbeni útjainak kijelöléséhez. Hatodik éve van szerencsém a Kongresszusban fáradhatatlan munkát végezni az Eagle megyei emberek érdekében és újra és újra, minden egyes ciklusban azt kellett viszont látnom, hogy bizony a reformpárti politikusok viszik a hátukon az országot előre. Azt gondoltam, ez megváltozhat, ha Edward Glover lesz az elnök és a Progresszív Párt is aktívabb kormányzásban hisz, de tévedtem. Eagle megye egy tipikusan mezőgazdasági megye, a gazdaságunk ezer szállal kötődik az agráriparhoz. És a stagnálás megbocsáthatatlan az elmúlt négy évben a kormányzat támogatásának teljes hiánya okán. Olyan jelöltet kívánok támogatni, aki konkrét lépéseket kíván tenni a mezőgazdaság fejlesztéséért, olyan elnököt akarok az ország élén látni, aki nem csak ködös ígéreteket tesz, hanem már most kerek perec kijelenti, mit kíván tenni. Ez a jelölt pedig René West, így számomra nem is lehet kérdés, hogy támogatni fogom azt a jelöltet, aki oly sokat tett már Cook megye gazdaságáért és a cooki vidékért egyaránt.
Arnold Barreth: Carter Maverick, az RNB elnöke következik.
Carter Maverick: Köszöntöm Garfield megyét, köszöntöm a Reform Párt minden delegáltját. Különös érzések kavarognak bennem, hiszen 4 éve is itt álltam egy hasonló rendezvényen, Silver Cityben, mint az RNB elnöke, amely pozíciót egészen mostanáig birtokoltam. Mint tudják, ősszel magam is megmérettetem magam, méghozzá Ridgefield képviselői székéért, bízva abban, hogy a kommunistákat védelmező házelnököt eltávolíthatjuk a Kongresszusból. Fontos azonban, hogy a kulcspozíciókat és a kongresszusi többséget megszerezve legyen egy olyan karizmatikus vezető a piramis csúcsán, aki tudni fogja hogyan is használja ezt a politikai lehetőséget. René West úgy hiszem képes erre, és már most számos potenciális kongresszusi taggal folytatott személyes megbeszélést, amit jó jelnek vehetünk, hiszen ez előrevetíti, hogy az új kormány hamar felálljon és az érdemi munka és mielőbb kezdetét vehesse majd. René West alatt nem kell majd fél évet várni arra, hogy a kormány hivatalosan is megalakuljon. A Progresszív Párt maga is meglepődött a korábbi győzelmén és lányos zavarukban négy év sem volt elég ahhoz, hogy rájöjjenek, mit is kellene tenni egy ország vezetőiként. Éppen ezért a munka megint a Reform Pártra maradt, akkor viszont vegyük ismét kezünkbe a kormányt és mutassuk meg hogyan is kell ezt csinálni. René Westtel csak nyerhetünk!
Arnold Barreth: Most pedig nagy tapssal köszöntsük George Taylort, Cironia 1. elnökét!
George Taylor: Tisztelt Elnök, Tisztelt Konvenció, Ciron Polgártársaim!
Ma eljöttem Önök közé abba a kiváló megyébe, abba a kiváló városba, amely kétszer is mellém állt az elnökválasztási küzdelmek sorában. Ma itt vagyok, hogy kifejezzem támogatásomat a Reform Párt elnökjelöltje, René West felé, aki a legalkalmasabb Cironia vezetésére. René West már bizonyította rátermettségét, amikor legyőzött egy korrupt megyei vezetőt, megtisztította Cookot a korrupció dohos szagától, és egy új politikai légkört teremtett. René West egyszerre nyit a konzervatív, a liberális és a mérsékelt szavazók felé, és mindenkit meg tud győzni az alkalmasságáról. Majdnem olyan jó, mint én, de csak majdnem (mosolyog). Cironiának olyan elnökre van szüksége, aki képes elhárítani a legnagyobb veszélyeket is, vagyis legalább csökkenteni azokat.
Ma hazánkat veszélyeztetik a kommunisták, a gazdasági folyamatok változásai, a belső társadalmi rend megbomlása, amelyet meg kell oldanunk. A szovjetek által támogatott kommunista „ötödik hadoszlopok” ellepték a világot, hogy lázadásokat szítva gyengítsék a demokráciákat az egész világban. Ma Európa, holnap Ázsia, holnapután Amerika. Ezt nem szabad hagynunk, és össze kell fognunk az Eisenhower-adminisztrációval, hogy legalább a térségünkből és az országból is kiszorítsuk a bolsevikokat. Ennek egyik frontja éppen Kubában van, ahol fellázadt gerillákat fizetve akar Moszkva hatalmat szerezni a térségben. Cironia szomszédjában egy kommunista bábállam nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában! Mindazonáltal fel kell lépnünk a belföldi kommunista ügynökökkel szemben is, erre a Harkley-törvény nagyon fontos momentum, de egyet le kell szögeznünk: nem indíthatunk kirakatpereket, nem szippanthat be minket a vörös vész, nem szabad senkit nézetei miatt üldözni, csak ha az ország ellen cselekszik.
A gazdasági állapota az országnak kielégítő, de ez még a mi adminisztrációnk eredménye. Elnökként akkor is úgy gondolkodtam, hogy gazdaságfejlesztésben csak hosszabb távon, a két párt egyetértésével lehet gondolkodni. Cironia ezért tudott gazdaságilag gyorsan fejlődni, és ezért nem okozott gondot, hogy minden évben kijelöljük Cironia útját. Ma ez a hagyomány megmaradt, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy Ed Glover elnök nem tudott, nem akart ugyanilyen gazdaságpolitikai kompromisszumot kötni a Reform Párttal. Ez közös ügy lett volna, ahogy minden más is, amit Glover elnök elmulasztott. Amikor megválasztották, pontosan négy évvel ezelőtt, novemberben, úgy gondoltam, hogy a józan többség jól választott, és Ed Glover képes lesz maradandót alkotni. Tévedtem, de hiszem, hogy még így is jobb helyzetben áll az ország, gazdasági és mentális szinten, mintha az ellenfele győz.
De most egy új időszak kell, hogy kezdődjön! Ma René West az, akinek lehetőséget kell kapnia, hogy megmutassa, képes még reményt adni Cironiának. Megvan a kellő tapasztalata, képessége, hogy megbirkózzon ezzel a feladattal, még akkor is, ha ő is tudja, hogy ez édes teher lesz: nagyon nehéz feladata lesz. Kell hozzá a felkészültség és az alázat, ami megvan a kormányzóban.
Túl vagyunk egy nehéz, de nyitott és demokratikus előválasztási folyamaton, ahol több mint egymillió ember sorakozott fel René West személye és programja mögött, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. De West kormányzónak is tisztelnie kell azt a pluralitást, amelyet a Reform Párt testesít meg. És ez a sokszínűség fog minket novemberben győzelemre vezetni.
Hajrá, René, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket!
Most pedig hadd konferáljam fel Cironia következő elnökét, René Westet!
René West: Tisztelt Konvenció! Tisztelt Reform Párt, barátaim, bajtársaim. Ezen a napon úgy hiszem mind szent esküt tettünk, egy fogadalmat arra, hogy 1958 őszén változtatunk a dolgok menetén, hogy az országot ismét a helyes irányba tereljük. Együtt, közös erővel. Szavakkal nem leírható az a büszkeség, amit most érzek, hogy ezen közös kezdeményezésünk élére engem jelöltek és fognak mindvégig támogatni. Köszönöm Önöknek a bizalmat, köszönöm a segítséget és ígéretet teszek minden jelenlévőnek és minden polgárnak, a végsőkig fogok küzdeni és az Úr segedelmével diadalt fogunk aratni, egy olyan kormányt ültetünk az ország élére, ami végre valóban tenni fog az emberekért. A jelöltséget köszönettel elfogadom.
Küzdenünk kell és küzdeni is fogunk. A Párt először történelme során olyan helyzetben van, ahol támadnia kell és nem védeni pozícióit. Vissza kell szereznünk az irányítást, mert a progresszív vezetés csalódást okozott az egész nemzetnek. A mi felelősségünk, hogy jóvá tegyük az elmúlt négy év baklövéseit, hogy kiköszörüljük a csorbát. Igazat kell azonban adnom Hoyt szenátor szavainak: Nem elég kormányt alapítani, szükségünk lesz a kongresszusi többségre, hogy terveinket megvalósíthassuk. Felszólítok tehát minden képviselő-, szenátor- és kormányzójelöltet, ne dőljenek hátra, ne pihenjenek, ne lankadjon lelkesedésük. Most együtt kell eveznünk és teljes erőbedobással. Önök ott állnak majd mögöttem a kampány során, de ígérem én sem hagyok egyetlen arra méltó és érdemes jelöltet magára. A mai nap és egyben ez az esztendő a legfényesebb betűkkel fog bekerülni nemzetünk és pártunk történelemkönyveibe. 1958 lesz az év, amikor a Reform Párt ismételten egységbe kovácsolódik és erősebb lesz, mint valaha. Ígéretet teszek ország és világ előtt, hogy mindvégig felelősségteljesé aktív munkát fogok folytatni elnökként, olyat, ami méltó Pártunk nagy elődjeihez, olyat, ami minden ciron polgár megelégedettségét ki fogja váltani. Talán ma még akadnak szkeptikusabb személyek a pártban, de hiszem, hogy állhatatos munkával mindenkit meg fogok győzni afelől, hogy ezen a konvención a lehető legjobb döntés született. Képes vagyok legyőzni Harvey Dentet és le is fogom. Büszke és szerencsés ember vagyok, hogy ezen küzdelmemben Gregory McInnis szenátort tudhatom majd magam mellett, akinek ezúton is szeretném megköszönni a támogatását és segítségét. Úgy gondolom zárásképpen nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánni minden jelöltnek, és készülni a történelmi választásokra. Köszönöm!
Quentin Archer: Tisztelt Konvenció, tisztelt Delegátusok! Üdvözlöm Önöket pártunk 1958. évi rendezvényének második napján. Talán sokan ismernek engem, Quentin Archer képviselő volnék, a csodálatos Cook megyéből, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai esemény házigazdája legyek. Köszöntöm Columbia városát és minden minket követő Ciron polgárt. Amikor értesültem a hírről, hogy West kormányzó is megméretteti magát, örömmel fogadtam a hírt. Amikor pedig véglegessé vált, hogy ő nyerte az előválasztásokat, akkor ez az öröm hatványozódott, hiszen számomra egyértelművé vált, hogy pártunk egy sokoldalú, nagy tudású, tapasztalt, elismert és közkedvelt jelölthöz jutott, egy olyan emberhez, aki képes lesz a választásokon méltó módon képviselni pártunkat és annak eszméit. Éppen ezért számítok arra, hogy a mai hivatalos választásokon egyöntetűen fogjuk megválasztani őt, hogy sikerre vezesse a Reform Pártot.
Most pedig átadnám a szót Isaiah Guttman képviselőnek.
Isaiah Guttmann: Tisztelt Konvenció, Columbia!
Nagy megtiszteltetés egy olyan grémium előtt állni, mint a négyévente megrendezendő Konvenció. Ez egy olyan fontos hely, amely négyévente egyszer kiáll a Reform Párt demokratikus folyamatai mellett. A mai napon azért vagyok itt, hogy megerősítsem, ahogy eddig is volt, továbbra is támogatom René Westet, aki Cironia következő elnöke lesz. Mint korábbi nagykövet, nagyon nehéz megértenem, hogy az elmúlt években mi történt.
A Glover-adminisztráció fittyet hányt minden normára, ellenzett minden, a szövetségi rendszerünkből adódóan fontos lépést, nem építette tovább azt a baráti relációt, amit mi építettünk ki. A Progresszív Párt semmit sem csinált négy év alatt, és most megpróbálják lemosni magukról ezt a szégyent. Tudom, hogy a West-adminisztráció kiemelt témaként fogja a külpolitikát kezelni, és tudom, hogy közösen egy sokkal jobb világot építünk fel.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő úr, remek beszéd volt. Most szólítom a színpadra Osborne nagyra becsült kormányzóját, Marcus Mortimert.
Marcus Mortimer: Köszöntök minden egybegyűltet, megtisztelőnek érzem, hogy itt lehetek ma ezen a jeles eseményen. Egy olyan eseményen, ahol a szemük előtt alakul át a párt valami mássá, mint amit az elmúlt négy évben láttunk. Izgatottak lehetünk mind emiatt, mert az eddigi irány bizakodásra ad okot. Ennek az új hullámnak, új politikai felfogásnak, friss politikának a jeles képviselője az a René West, aki minden bizonnyal most már pártunk 1958-as elnökjelöltje lesz. Azt hiszem René West képes abba az irányba kormányozni pártunk hajóját, amire most szükségünk van. Az irány, ami visszaszerzi majd az emberek bizalmát, ismét hitet csepegtet beléjük a jobb oldali politika és politikai elit irányába. Úgy hiszem René West tökéletes elnöke lesz országunknak, és ha csak fele olyan sikeresen végzi majd munkáját megtámogatva a reform többségű Kongresszussal, mint tette azt Cookban, akkor nem lehet kérdés, hogy Cironia aranykorszaka következhet. Hölgyeim és Uraim, köszönöm a figyelmet és zárásképpen csak annyit kérhetek minden jelenlévőtől, illetve a ciron választóktól egyaránt, hogy támogassák René Westet.
Quentin Archer: Köszönjük kormányzó. Nincs megállás, fogadják nagy szeretettel a nagy tiszteletnek örvendő John Prescott szenátort.
John Prescott: Tisztelt Egybegyűltek!
Üdvözlök mindenkit ezen a nagyszerű helyen, megtisztelő, hogy ennyi kiváló emberünk jött el ide, hogy hitet tegyen a konzervatív értékrendszer és politikai kultúra mellett. Denfield mindig is az egyik legfontosabb reformpárti megye volt, és ez most sem lesz másképpen. Meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges baloldali gyökerű politikai gondolatok megfertőzzék a megyét! Az elmúlt évek megmutatták, hogy a Progresszív Párt inkább olyan identitáspolitikát akar kiépíteni, amely amnesztiát adna a kommunistáknak, mindezek mellett elfeledkeztek a ciron vidékről, városokról, elfeledkeztek az emberekről, akik őket választott hivatalokhoz juttatták.
De eljött a változás pillanata! René West egy olyan jelölt, aki képes lesz egységbe szólítani a reformer, a progresszív és a független szavazókat, és együtt képes lesz legyőzni a mérsékeltnek mondó Harvey Dentet. West kormányzó mellett szól az az átlátható és sikeres munkája, amelyet Cook első embereként végez. Ez a tapasztalat elnökként is kelleni fog neki, de tudom, hogy nehéz munkája lesz. Meg kell küzdenünk minden egyes szavazatért, le kell győznünk minden egyes progresszív jelöltet, hogy megvalósíthassuk az új Cironia programját, és visszatérjünk végre a taylori alapokhoz.
Köszönöm a lehetőséget, Isten áldjon mindenkit!
Quentin Archer: Köszönjük szenátor! A következő beszédet nem más tartja, mint Donovan Winchester, Union képviselője.
Donovan Winchester: Üdvözlöm a Konvenció minden nagyra becsült résztvevőjét. Hölgyeim és Uraim! Mostanra eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor vonalat kell húznunk és értékelnünk kell az elmúlt négy esztendőt. Értékelnünk kell egyrészt a párt teljesítményét és helyzetét, újra kell pozícionálni magunkat. Ehhez vérfrissítés kell és határozott koncepciók. Másfelől értékelnünk kell a regnáló kormányt is. Ez a ciklus nem azt adta az embereknek, amire jegyet váltottak négy éve. Egy a kormány nem tudta beváltani ígéreteiket, nem tudta azt a bizonyos ciron álmot megvalósítani. Mindez pedig arra kell sarkalni minden jóérzésű, elhivatott, felelősségteljes reform politikust, hogy az emberek érdekében tegyen a változásért, minden szinten. A hal viszont mindig a fejétől bűzlik, így miénk a felelősség, hogy véghez vigyük a kormányváltást. A váltást, ami visszatereli nemzetünket a helyes útra. Ebben a váltásban pedig megtaláltuk azt a személyt, aki képes lesz méltó módon képviselni pártunkat, képes lesz a szükséges döntéseket és változásokat meghozni. A mi teendőnk, hogy támogassuk ebben René Westet, aki képes lehet majd George Taylorhoz hasonlóan sikeres korszakot építeni. Támogatom Cook kormányzóját, és reményeim szerint ezt fogja tenni sok száz és ezer választó is, nem csak Unionban, hanem országszerte.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő úr. Most pedig nem más fog beszédet tartani, mint Bob Walsh, grahami kormányzó. Kormányzó úr, kérem, tartsa meg beszédét.
Bob Walsh: Tisztelt Konvenció!
Külön köszöntöm a grahami delegáció, igen, ott vannak! Mint biztos tudják, Grahamből jöttem, és minden híresztelés ellenében reformer vagyok (mosolyog). Ma azért jöttem ide, hogy megmutassam, René West kormányzó az az ember, aki egy új világot teremthet Cironiában, hiszen bátor politikai elképzelései egy teljesen új világot fognak teremteni. West kormányzó Cookban éveken át működött együtt progresszív többségű megyei képviselőkkel, dűlőre tudott jutni velük költségvetési és társadalmi kérdésekben. Ösztönözte őket arra, hogy megoldásokat találjanak. Kormányzóként, progresszív többségű tanáccsal én pont ezt teszem most, ezért teljesen átérzem, hogy mennyire fontos az, amit West kormányzó hagyott ránk örökül.
Van jövője ezeknek a gondolatoknak, mi vagyunk rá a legjobb példa, hiszen Grahamben biztosítjuk az általános és titkos választójogot nemtől, rassztól és vallástól függetlenül, amely a progresszívak által uralt déli megyékben még teljesen elképzelhetetlen. Ösztöndíjrendszert tartunk fenn a hátrányos helyzetű diákoknak, ezt ki fogjuk terjeszteni a fekete srácokra és lányokra. Fejlesztjük az 1.000 főt meg nem haladó települések infrastrukturális hálózatát: ma már utak, energetikai vezetékek, iskolák épülnek az egész megyében. Ezeket mi helyben sikerre vittük, és West kormányzó ma az, aki ezt országosan is meg tudja tenni!
Nekünk, reformereknek, küldetésünk van, és ma ez a hely az, ahol meg fogjuk fogalmazni, hogy a következő négy évben milyen politikai elképzelések mentén politizáljunk. Itt az ideje, hogy felhagyjon az ország a jogtalanság intézményével, az Alkotmány figyelmen kívül hagyásával, és biztosítsa minden lakosának a szabad és egyenlő bánásmódot. Ideje eltörölnünk a szegregáció minden formáját, mert a szegregáció maga a rasszizmus, amelyet a megyejogok mögé bújtatnak. Igen, a déli konzervatív liberálisok szerint a megyék joga eldönteni, hogy egy fekete kissrác járhat-e ugyanabba az iskolába, ahova a tanácsosok gyerekei, vagy, hogy egy néger kislány ott lehet-e a játszótéren, amikor a fehérek vannak ott. Ez nagyon nem helyes. Ezek nem mi vagyunk.
Jövőre új hajnal kezdődik, új lehetőségekkel, és ki kell használnunk az előttünk álló lehetőséget. Teremtsünk egy jobb Cironiát!
Köszönöm szépen!
Quentin Archer: Mi köszönjük kormányzó, kiváló beszéd volt. Kérem jöjjön a színpadra most Aleister Chesterfield, Peterson megye kiváló szenátora.
Aleister Chesterfield: Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma itt állhatok. Másodszor pedig szeretnék René Westnek gratulálni előválasztási győzelméhez. Jómagam nem tagadtam, hogy Jezza képviselőt támogattam és láttam volna szívesen, mint pártunk elnökjelöltje, most viszont annak van itt az ideje, hogy tiszteletben tartsuk több mint egy millió reformer szavazó akaratát és kívánságát, így mivel nekem a ciron emberek érdeke a legfontosabb, gondolkodás nélkül sorakozok fel a mai naptól Cook kormányzója mögött, aki korábbi döntésemtől függetlenül, kétségtelen, hogy mind a mai napig nagyszerű munkát végzett, olyat, ami alkalmassá teszi, hogy a következő évtől vezesse országunkat is. Remélhetőleg a konvenció végén hivatalossá válik pártunk elnök és alelnökjelöltje is, onnantól pedig teljes gázt adva támad az egész párt, akár egy egységes farkas falka. Visszaszerezzük az emberek négy esztendővel ezelőtt elveszített bizalmát. Köszönöm!
Quentin Archer: Öröm, hogy minden reform párti politikus felméri a mostani választások súlyát. Köszönjük a fellépését szenátor. Kérem most köszöntsék nagy tapssal a szenátusi többségi vezetőt, Stuart Hoyt szenátort.
Stuart Hoyt: Tisztelt Konvenció, Barátaim!
Ma itt vagyunk, itt állunk abban a városban, amely talán eldönti, hogy ki legyen Cironia következő elnöke, amihez nem fér kétség, hogy René West kormányzó lesz az. Cook első emberében van meg az a képesség, az a tehetség, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy Cironia harmadik elnöke legyen. De a politikai program végrehajtására szükség van a Kongresszusra is. Éppen ezért mi azon dolgozunk, hogy megőrizzük a szenátusi többségünket, hogy olyan személyek jelölését támogassuk, akik alkalmasak Cironia szolgálatára, hogy olyan törvényjavaslatokat tudjunk elfogadni, amelyek Cironia, és nem valamely politikai csoportosulás érdekében születtek. Mindamellett nekünk vannak idén is a legfelkészültebb, legjobb jelöltjeink, mi vagyunk azok, akik minden megyében olyan szenátorjelöltekkel állunk ki, akik ismertek és elismertek.
Cironia jövője rajtunk múlik. Ma rajtunk múlik, hogy sikerül-e olyan politikát képviselni a következő négy évben, amely átformálhatja az egész társadalmat. Itt az ideje, hogy cselekvő politikai akarat költözzön Ridgefieldbe! Nekünk, a Capitol Square-n, legalábbis a reformpárti többségi konferencia nevében beszélhetek, fontos, hogy olyan emberek képviseljék hazánkat, akik komolyan is gondolják. Az elmúlt négy évben sikerült olyan kompromisszumokat kötni, amelyek mentén az ország fejlődött. Adóreform, fejlődő energetikai hálózatok, nemzetbiztonsági ügyekben való előrelépés – mind-mind olyan lépés, amely a Glover-adminisztráció alatt történt meg, de a mi munkánkhoz kötődik. Büszke vagyok a csapatomra, a szenátortársaimra, akik nagyon keményen dolgoztak, dolgoznak, és arra kérem az itt lévőket, támogassák őket is novemberben.
Isten áldja Önöket, Isten áldja Cironiát!
Quentin Archer: Hölgyeim és Uraim, a többségi vezető után van szerencsém felkonferálni a képviselőházi kisebbségi vezetőt is. Nathen Bartek képviselőt kérem, hogy tartson beszédet.
Nathen Bartek: Tisztelt Konvenció, tisztelt kollégák, tisztelt Reform Párt. Mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy ma itt állhatok ezen a jeles eseményen. Örömömre szolgál, hogy a nagyszerű Osborne megye óhaját is tolmácsolhatom rövidke beszédem során. Osborne pedig azt mondja: Változtassunk a ciron politikán. A megye, amit képviselek, 8 éven keresztül volt hűséges a taylori politikához, és a Reform Párt konzervatív eszméihez. Mindezek együttesen tették szabaddá, függetlenné és erőssé nemzetünket Az elmúlt 4 év pedig sok tekintetben szakított nemzetünk addigi sikeresnek mondható politikai hagyományaival, ígéretekkel töltötte meg a padlást, de abból keveset láttunk viszont. Érzem az elégedetlenséget a szavazókban, érzem, hogy vágynak valami másra, valamire, amibe, vagy inkább akibe képesek visszahelyezni a hitüket és bizalmukat. A mi, mint Reform Párt felelőssége, hogy ezt a személyt kiállítsuk sorainkból és megmérettessük a szavazó polgárok előtt. Hiteles, komplex jelöltre van szükségünk, ha kormányt akarunk váltani. Úgy hiszem a kampány során bebizonyította René West, hogy képes a reform, jobb oldali értékek mellett kiállni, miközben azt bizonyos aspektusaiban akár hajlandó is felfrissíteni, megújítani, igazodva ezzel a társadalmi elvárásokhoz és igényekhez. Erre van most szükségünk, hogy haladjunk a korral, miközben hűek maradunk önmagunkhoz is, de nem szem elől tévesztve a nagyobb jót, ami az emberek boldogulása és országunk naggyá tétele. René West képes lesz arra, hogy mindannyiunk óhaját képviselve végezze munkáját, nekünk pedig támogatni kell majd ebben, remélhetőleg egy többségi Kongresszussal a hátunk mögött. Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége, megtaláltuk azt a személyt, akivel pártunk visszakapaszkodik a csúcsra és új időszámítást nyit Cironia történelmében.
Quentin Archer: Hölgyeim és Uraim, remek beszédeket hallottunk, pártunk legkiválóbb személyei léptek színpadra ma is. Most viszont Eljött az idő, hogy megválasszuk pártunk elnökjelöltjét. Nem is szaporítanám tovább a szót, ideje a lovak közé csapni és túlesni a történelmi szavazáson. Jöjjön az, amire hosszú hónapok óta vártunk mindannyian. A konvenció elnökeként szólítom sorban az egyes megyék küldöttjeit, arra kérem a szószólókat, hogy osszák meg velünk, miként döntöttek a delegátusok! Elsőként Belfort megyét kérdezem!
Belfort: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, örülünk, hogy egy ilyen alkalmas ember, mint amilyen West kormányzó lesz Cironia következő elnöke. A delegátusaink közül 141 delegátus támogatja René Westet, 3 delegátus Mike Jezzát.
Quentin Archer: Köszönöm Belfort megye. Most szólítom Burkhill megye delegátusát, hogy osszák meg velünk döntésüket.
Burkhill: Tisztelt Elnök Úr! Habár kis megye vagyunk, tudjuk, mennyire fontos minden egyes szavazat, és mennyire fontos, hogy René West legyen Cironia következő elnöke. 30 delegátusunk támogatja René West kormányzót. 2 Mike Jezza képviselőt
Quentin Archer: Köszönjük, most Clark megyén a sor!
Clark: Tisztelt Elnök Úr! Clark megye 40 delegátusa Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Clark megye. Most Cook megye következik!
Cook: Tisztelt Elnök Úr! Megtisztelő, hogy egy megyénkbeli elnököl akkor, amikor megválasztjuk Cironia következő elnökét Cookból. Mind az 56 delegátusunk René West kormányzót támogatja.
Quentin Archer: Nagy megtiszteltetés ez számomra is Uraim, de nem állhatunk meg, Crowley megyét szólítom.
Crowley: Tisztelt Elnök Úr! Crowley megye, az ország első kaukuszhelyszínének a delegációja a következőképpen döntött: 59 delegátus René Westet, 5 delegátus Mike Jezzát támogatja
Quentin Archer: Köszönöm, most a denfieldi delegátust kérem, hogy ismertessék velünk döntésüket.
Denfield: Tisztelt Elnök Úr! Denfield, az egyik leginkább reformpártibb megye az egész országban, büszke, hogy részt vehet az elnökjelölő procedúrában. Ez mutatja, mennyire erős a demokráciánk. Denfield mind a 40 küldötte René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönöm Denfield megye. Megkérném Eagle megyét, hogy adja le voksait.
Eagle: Tisztelt Elnök Úr! Eagle a nagyszerű Alderholt kormányzóval a vezetésével készen áll, hogy ismét győzelemre vigye a Pártunkat. Tudjuk és tiszteljük René West kormányzó munkásságát, hiszen a szomszédunk. Ennek is köszönhető, hogy 31 küldöttünk támogatja West kormányzót, 17 delegátus Mike Jezza képviselő mögött áll.
Quentin Archer: Köszönöm Eagle. Következzen az alelnökjelölt otthona, Edmund megye és delegációja.
Edmund: Tisztelt Elnök Úr! A nagyszerű Edmund megye, Martin Ricketts megyéje, aki hazánk legjelentősebb törvényhozóinak az egyike, és amely biztos győzelmet fog hozni, döntött: Mike Jezza kongresszusi képviselő 11 szavazatot kapott, René West kormányzó, Cironia következő elnöke 61 szavazatot kapott.
Quentin Archer: Köszönjük Edmund. Most szólítom a Garfield megyét, a mai esemény házigazdáját.
Garfield: Tisztelt Elnök Úr! Garfield, egy bennfentes megye, amely mindig meghatározza, ki nyer, és amely megye nélkül még reformer elnökjelölt nem nyert, kiváló farmerek, dolgozók és üzletemberek megyéje. A delegáció tagjai közül 5 küldött Mike Jezza képviselőt, 123 delegátus René West kormányzót támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Garfield. Nem kevésbé kisebb jelentőségű és méretű megye következik, Graham megyén a sor.
Graham: Tisztelt Elnök Úr! Graham, Cironia ékköve, amely otthont ad a mezőgazdaságnak, de vannak hatalmas gyáraink, kiváló egyetemeink, és olyan kiváló vezetőkkel büszkélkedhet, mint Bob Walsh kormányzó, George Lee szenátor, ma itt áll, hogy győzelemhez segítse a Reform Pártot.68 szavazatot kapott René West kormányzó, 36 Mike Jezza.
Quentin Archer: Köszönjük! Most következzen az apró, de annál jelentősebb Greene megye, a büszke dél része.
Greene: Tisztelt Elnök Úr! Greene nagysága nem fizikai méreteiben van. Nagyon fontos szerep hárul ránk, hogy a ciron családok asztalára, szekrényébe a legjobb anyagokból készült ételek és ruhaanyagok jussanak el, és olyan kiváló ember is Greene-ből jön, mint Jim Holsakamp szenátor. Greene megyében volt a legnagyobb a különbség az előválasztási versenyben, és ezt is mérlegelve mind a 40 küldött René Westet támogatja.
Quentin Archer: Felkérem Jefferson megyét, prezentálja szavazatait.
Jefferson: Tisztelt Elnök Úr! Jefferson a kék egeivel és zöld mezőivel a legszebb megyéink egyike, amely most felsorakozik René West mögött, aki Cironia következő elnöke lesz. Mind a 32 küldött Cook kormányzóját támogatja.
Quentin Archer: Maradunk délen, ugyanis Lassen megye a következő a sorban!
Lassen: Tisztelt Elnök Úr! Lassen eddig nem került a figyelem középpontjában, de reméljük, most sok minden változik, és képesek leszünk sikerre vinni az ügyünket. Mind a 40 delegátusunk René Westet támogatja.
Quentin Archer: Kívánom a legjobbakat Lassen megyének. Most viszont Legrand megyét kérem fel!
Legrand: Tisztelt Elnök Úr! Legrand megye egy fontos csatatérmegye lesz, amelyet meg kell nyernünk. A vidéki kistelepülések, az elővárosok és Bouyenne - ez mind Legrand. Megyénkben szuperszoros volt az előválasztási harc,és ezt most is így alakult: 61 delegátus René West kormányzó, 43 delegátus Mike Jezza képviselőt támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Legrand! Madison megye, Önöké a szó!
Madison: Tisztelt Elnök Úr! Stuart Hoyt megyéje vagyunk, és szerénytelenséggel jelenthetjük ki, ő a legjobb szenátusi többségi vezető, akit valaha kijelölt számunkra az Úr! A nyomdokain haladva ma 25 delegátus René Westet, 15 Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük! Jöjjön a nyugati Monroe, Önöké a szó!
Monroe: Tisztelt Elnök Úr! A mi megyénk kicsi, de döntő szava lehet a végső győzelemben. Az utolsó időszakban sikerült sok szavazót elérnünk, részvételre csábítanunk, éppen ezért hiszünk, hogy győzhetünk. 24 küldött René Westet, 16 Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönöm. Most szólítom a nagyszerű Oakland megyét, nemzetünk jelenlegi elnökének szülőföldjét.
Oakland: Tisztelt Elnök Úr! Ahogy 1950-ben, úgy tudjuk, hogy idén sikerül ismét pirosba borítani Oaklandet. Soha ennyi választó nem ment el szavazni az előválasztáson, mint korábban, ez okot ad a bizakodásra. 79 delegátus támogatja René Westet, 33 Mike Jezzát.
Quentin Archer: Köszönjük. Most következzen a konzervatív fellegvár, a nagyszerű Osborne megye.
Osborne: Tisztelt Elnök Úr! Köszöntöm a Konvenciót Cironia legpirosabb megyéjéből. Kétszer győztük már le a progresszívak elnökjelöltjét, és ezt most sem lesz másképpen. 39 delegátus támogatja Mike Jezzát, 41 delegátus Cironia következő elnökét, René Westet.
Quentin Archer: Most felkérem Pecksdale megyét, hogy ismertesse álláspontját.
Pecksdale: Tisztelt Elnök Úr! Pecksdale ugyan déli megye, de hiba azt gondolni, hogy nem tudunk nyerni, ahogy George Taylornak sikerült, úgy fog René Westnek! 2 delegátus támogatja Mike Jezzát, 70 Cironia következő elnökét, René Westet.
Quentin Archer: Ezzel René West hivatalosan is megszerezte a jelöléshez szükséges delegátusok számát, ami 813 fő volt. Ezzel hivatalosan is ő lesz pártunk elnökjelöltje az 1958. évi elnökválasztáson. De a procedúrán végig kell mennünk így Perry megyét kérem fel.
Perry: Tisztelt Elnök Úr! Perry megye, ahonnan Joe Harkley szenátor érkezik, az elmúlt években cserbenhagyatott a progresszívak által. Ideje visszavágnunk, győznünk kell! 32 küldöttünk Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Perry. Peterson megyéhez érkeztünk.
Peterson: Tisztelt Elnök Úr! Peterson, amely mindig kiáll a Reform Párt értékei mögött, ma is elhatározott, hogy konzervatív elnököt adjon az országnak. 17 delegátusunk Mike Jezzát, 47 delegátus Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Most következik dicső nemzetünk fővárosa, Ridgefield CC.
Ridgefield CC: Ridgefield mindig fontos szerepet kapott, és ahogy eddig minden választáson, úgy most is a reformer jelölt mellé áll, és együtt le fogjuk győzni Thomas McDornish házelnököt is. 24 küldöttünk René Westet, Cironia következő elnökét támogatja.
Quentin Archer: Elérkeztünk az ország legnagyobb megyéjéhez, Unionhoz.
Union: Tisztelt Elnök Úr! Cironia legnagyobb megyéje, egyben George Taylor elnök megyéje, mindent megtesz, hogy legyőzzük a progresszívakat, és a President Palace újra reformer kézbe kerüljön.9 küldött Mike Jezzát, 151 küldött Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Union. Elérkeztünk az utolsó megyéhez, felkérem Walker delegációját, hogy zárják szavazataikkal az elnökjelölő választást.
Walker: Tisztelt Elnök Úr! A nagyszerű Walker megye 3 küldötte Mike Jezzát, 53 küldötte pedig Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Walker. Az elnökjelölő választás végére értünk. Örömmel és hatalmas büszkeséggel jelenthetem be, hogy ezennel hivatalosan is René West, Cook megye kormányzója fogja képviselni a Reform Pártot, mint elnökjelölt. Az est zárásaképpen megválasztjuk az elnökjelölt mellett, az alelnökjelöltet is.Kérem a konvenció tagjait, hogy közfelkiáltással jelezzék szavazási szándékukat és hogy támogatják e Gregory McInnist, mint alelnökjelölt.
IGEN! IGEN! IGEN!
Quentin Archer: Köszönöm Hölgyeim és Uraim, megtisztelő volt ma az est házigazdájaként jelen lenni, a holnapi zárónap során számos további prominens tagja fog pártunknak színpadra lépni, egyben René West személyesen is beszédet fog mondani. A viszontlátásra.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő, megtisztelő volt az Ön jelenléte is. Még mindig nem értünk a beszédek végére, a következő fellépő nem más, mint Gregory McInnis, pártunk alelnökjelöltje és a nagyszerű Edmund megye nagytiszteletű szenátora. McInnis szenátor, kérem, fáradjon a színpadra.
Gregory McInnis: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció, Mélyen Tisztelt Delegátusok, Cironia!
Ma összegyűltünk, ahogy minden négy évben szoktunk, hogy megválasszuk a Reform Párt elnökjelöltjét, alelnökjelöltjét, meghatározzuk a Párt irányvonalát. Közhelyként hangozhat, de történelmi időket élünk. Az elmúlt időszakban mindenki számára világosság vált, hogy Cironia válaszúthoz érkezett: merre fejlődik tovább a társadalmunk? Miként tudjuk az erős gazdasági mutatókat (amelyet a Glover-adminisztráció George Taylortó örökölt meg), hogyan rendezzük a faji különbségeket, csatlakozzunk-e a világ fejlett részéhez. Két út van jelenleg: van a progresszív, akik négy éve nem találtak, nem tudtak, nem akartak megoldást találni azokra az égető problémákra, amelyeket említettem. A Reform Pártnak megvan a válasza ezekre kérdésekre, és van egy személy közöttünk, aki készen is áll arra, hogy megtalálja a legjobb válaszokat: René West cooki kormányzó. Cironia következő elnöke, René West határozott és karizmatikus vezetése alatt megoldásokat fog találni, és beírja magát a történelemkönyvekbe, én pedig szeretném segíteni ebben a nehéz, küzdelmes, ámde gyümölcsöző jövő megteremtésében, ezért alázattal elfogadom a Konvenció jelöltéségét az alelnökjelölti posztra.
Az elkövetkező időszakban mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legnagyobb odaadással és munkabírással vegyem ki a részem a kampányban, és ezzel segítsem West kormányzó és a Reform Párt győzelmét. Rengeteg ügyünk van. A világot, és köztük az amerikai kontinenst egyre jobban fenyegeti a szovjet vörös vész, amire fel kell készülnünk. A Reform Párt szenátorának, a nagyszerű Joe Harkleynak a jóvoltából, született egy olyan méltányos törvény, amely számol a kommunista praktikákkal Cironián belül, és azokat felszámolja. De nem állhatunk meg a határainkon, fontos, hogy megakadályozzuk a szomszédos országokban is a térfoglalásukat. Mindennel segítenünk kell azoknak az államoknak, amelyek a diktatúrát kiépíteni akaró kommunistákkal küzdenek, ahogy egy jó szomszéd is segít. Nem azért, mert valamiféle számítás arra vezet minket, csak azért, mert így illik egy szomszéddal, ha bajba kerül. Vissza kell térnünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, részt kell vennünk a prevenciós munkálatokban, és támogatni kell a demokratikus államok törekvését. Cironia függetlensége által vált naggyá, engedjük, hogy más is megtapasztalja ezt!
Ahogy nemcsak a külpolitika az, amely meghatározó, úgy belpolitikai szempontból is sok tennivalónk van. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a gazdasági mutatókat, hiszen egy kormányzat ezen keresztül tudja biztosítani a jólétet. A reformer többség okán sikerült a Taylor-adminisztrációt követően is biztosítani a gazdasági prosperitást, és ebben a jövőben sem lesz változás. Kiszámítható gazdaságpolitikára van szükség, és nem szabad megfeledkezni a fiskális egyensúly rendszeréről sem. Csak akkor tudunk fejlődni, ha egy családhoz hasonlóan, nem költünk annyit, amennyink nincs. Éppen ezért szükséges, hogy minden évben olyan költségvetési javaslat készüljön, amely nem hitelből akarja újraépíteni az országot, hanem képes saját erőforrásokra is támaszkodni. Növelni kell az állami bevételeket. Mindamellett hiszek benne, hogy a Reform Pártnak nyitottnak kell maradnia a hamis populizmus idején is, és nem hihetjük el, hogy a büntetővámok rendszerével erős országot lehet építeni. Hiszek a nyitott versenyben, hiszek benne, hogy nem kell azért senkit sem megbüntetni, hogy bebizonyítsuk, hogy a ciron kezek által készített termékek vannak ugyanolyan jók, mint bármi másik nemzeté.
Teendőnk van a társadalmi kérdésekben is. A Reform Pártnak létre kell hozni egy mozgalmat, amely kiáll az alapvető emberi jogok mellett. Elég volt abból, hogy emberi lényeket különböztessük meg a nemük, vallásuk és bőrszínük alapján, elég volt abból, hogy csendben tűrjük, hogy polgártársainkat, hozzánk hasonló cironokat nem vesznek emberszámba! A Glover-adminisztráció ezeket a folyamatokat látványosan elrejtette az avatatlan szemek előtt, és szemet hunyt a mindennapos megkülönböztetés mellett. Mi, akik büszkék vagyunk arra, hogy Abraham Lincoln pártja vagyunk, nem fogadhatjuk el. Minden egyes fórumon tiltakozni kell, minden egyes lehetőséget meg kell ragadni, hogy ezt megoldjuk. Itt az ideje minden politikusnak elmondani, hogy mit gondol a szegregációról, miért támogat olyan kormányzókat és szenátorokat, akik nem tekintik a saját szavazóikat egyenrangúnak és egyenjogúnak. Ezeket a kérdéseket fel fogjuk tenni!
Ciron polgártársaim!
A következő hónapok is mozgalmasak lesznek, és René West oldalán harcolni Cironiáért felemelő érzés lesz. Előtte korábban mindössze egyszer találkoztam Cook kormányzójával, amikor az első harcában személyesen is támogattam a velejéig korrupt, egyébként reformer kormányzó elleni előválasztási harcban, mert tudtam, hogy ő az a személy, aki képes lesz új megoldásokat adni. Nem is csalódtam, hiszen progresszív megyei tanáccsal dolgozva is képes volt Cookot fejlődésre bírni. Győzelmével Cironia is új utak felé tekinthet.
Novemberben győzni fogunk!
Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket!
Quentin Archer: Tisztelt Konvenció, tisztelt Delegátusok! Üdvözlöm Önöket pártunk 1958. évi rendezvényének második napján. Talán sokan ismernek engem, Quentin Archer képviselő volnék, a csodálatos Cook megyéből, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai esemény házigazdája legyek. Köszöntöm Columbia városát és minden minket követő Ciron polgárt. Amikor értesültem a hírről, hogy West kormányzó is megméretteti magát, örömmel fogadtam a hírt. Amikor pedig véglegessé vált, hogy ő nyerte az előválasztásokat, akkor ez az öröm hatványozódott, hiszen számomra egyértelművé vált, hogy pártunk egy sokoldalú, nagy tudású, tapasztalt, elismert és közkedvelt jelölthöz jutott, egy olyan emberhez, aki képes lesz a választásokon méltó módon képviselni pártunkat és annak eszméit. Éppen ezért számítok arra, hogy a mai hivatalos választásokon egyöntetűen fogjuk megválasztani őt, hogy sikerre vezesse a Reform Pártot.
Most pedig átadnám a szót Isaiah Guttman képviselőnek.
Isaiah Guttmann: Tisztelt Konvenció, Columbia!
Nagy megtiszteltetés egy olyan grémium előtt állni, mint a négyévente megrendezendő Konvenció. Ez egy olyan fontos hely, amely négyévente egyszer kiáll a Reform Párt demokratikus folyamatai mellett. A mai napon azért vagyok itt, hogy megerősítsem, ahogy eddig is volt, továbbra is támogatom René Westet, aki Cironia következő elnöke lesz. Mint korábbi nagykövet, nagyon nehéz megértenem, hogy az elmúlt években mi történt.
A Glover-adminisztráció fittyet hányt minden normára, ellenzett minden, a szövetségi rendszerünkből adódóan fontos lépést, nem építette tovább azt a baráti relációt, amit mi építettünk ki. A Progresszív Párt semmit sem csinált négy év alatt, és most megpróbálják lemosni magukról ezt a szégyent. Tudom, hogy a West-adminisztráció kiemelt témaként fogja a külpolitikát kezelni, és tudom, hogy közösen egy sokkal jobb világot építünk fel.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő úr, remek beszéd volt. Most szólítom a színpadra Osborne nagyra becsült kormányzóját, Marcus Mortimert.
Marcus Mortimer: Köszöntök minden egybegyűltet, megtisztelőnek érzem, hogy itt lehetek ma ezen a jeles eseményen. Egy olyan eseményen, ahol a szemük előtt alakul át a párt valami mássá, mint amit az elmúlt négy évben láttunk. Izgatottak lehetünk mind emiatt, mert az eddigi irány bizakodásra ad okot. Ennek az új hullámnak, új politikai felfogásnak, friss politikának a jeles képviselője az a René West, aki minden bizonnyal most már pártunk 1958-as elnökjelöltje lesz. Azt hiszem René West képes abba az irányba kormányozni pártunk hajóját, amire most szükségünk van. Az irány, ami visszaszerzi majd az emberek bizalmát, ismét hitet csepegtet beléjük a jobb oldali politika és politikai elit irányába. Úgy hiszem René West tökéletes elnöke lesz országunknak, és ha csak fele olyan sikeresen végzi majd munkáját megtámogatva a reform többségű Kongresszussal, mint tette azt Cookban, akkor nem lehet kérdés, hogy Cironia aranykorszaka következhet. Hölgyeim és Uraim, köszönöm a figyelmet és zárásképpen csak annyit kérhetek minden jelenlévőtől, illetve a ciron választóktól egyaránt, hogy támogassák René Westet.
Quentin Archer: Köszönjük kormányzó. Nincs megállás, fogadják nagy szeretettel a nagy tiszteletnek örvendő John Prescott szenátort.
John Prescott: Tisztelt Egybegyűltek!
Üdvözlök mindenkit ezen a nagyszerű helyen, megtisztelő, hogy ennyi kiváló emberünk jött el ide, hogy hitet tegyen a konzervatív értékrendszer és politikai kultúra mellett. Denfield mindig is az egyik legfontosabb reformpárti megye volt, és ez most sem lesz másképpen. Meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges baloldali gyökerű politikai gondolatok megfertőzzék a megyét! Az elmúlt évek megmutatták, hogy a Progresszív Párt inkább olyan identitáspolitikát akar kiépíteni, amely amnesztiát adna a kommunistáknak, mindezek mellett elfeledkeztek a ciron vidékről, városokról, elfeledkeztek az emberekről, akik őket választott hivatalokhoz juttatták.
De eljött a változás pillanata! René West egy olyan jelölt, aki képes lesz egységbe szólítani a reformer, a progresszív és a független szavazókat, és együtt képes lesz legyőzni a mérsékeltnek mondó Harvey Dentet. West kormányzó mellett szól az az átlátható és sikeres munkája, amelyet Cook első embereként végez. Ez a tapasztalat elnökként is kelleni fog neki, de tudom, hogy nehéz munkája lesz. Meg kell küzdenünk minden egyes szavazatért, le kell győznünk minden egyes progresszív jelöltet, hogy megvalósíthassuk az új Cironia programját, és visszatérjünk végre a taylori alapokhoz.
Köszönöm a lehetőséget, Isten áldjon mindenkit!
Quentin Archer: Köszönjük szenátor! A következő beszédet nem más tartja, mint Donovan Winchester, Union képviselője.
Donovan Winchester: Üdvözlöm a Konvenció minden nagyra becsült résztvevőjét. Hölgyeim és Uraim! Mostanra eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor vonalat kell húznunk és értékelnünk kell az elmúlt négy esztendőt. Értékelnünk kell egyrészt a párt teljesítményét és helyzetét, újra kell pozícionálni magunkat. Ehhez vérfrissítés kell és határozott koncepciók. Másfelől értékelnünk kell a regnáló kormányt is. Ez a ciklus nem azt adta az embereknek, amire jegyet váltottak négy éve. Egy a kormány nem tudta beváltani ígéreteiket, nem tudta azt a bizonyos ciron álmot megvalósítani. Mindez pedig arra kell sarkalni minden jóérzésű, elhivatott, felelősségteljes reform politikust, hogy az emberek érdekében tegyen a változásért, minden szinten. A hal viszont mindig a fejétől bűzlik, így miénk a felelősség, hogy véghez vigyük a kormányváltást. A váltást, ami visszatereli nemzetünket a helyes útra. Ebben a váltásban pedig megtaláltuk azt a személyt, aki képes lesz méltó módon képviselni pártunkat, képes lesz a szükséges döntéseket és változásokat meghozni. A mi teendőnk, hogy támogassuk ebben René Westet, aki képes lehet majd George Taylorhoz hasonlóan sikeres korszakot építeni. Támogatom Cook kormányzóját, és reményeim szerint ezt fogja tenni sok száz és ezer választó is, nem csak Unionban, hanem országszerte.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő úr. Most pedig nem más fog beszédet tartani, mint Bob Walsh, grahami kormányzó. Kormányzó úr, kérem, tartsa meg beszédét.
Bob Walsh: Tisztelt Konvenció!
Külön köszöntöm a grahami delegáció, igen, ott vannak! Mint biztos tudják, Grahamből jöttem, és minden híresztelés ellenében reformer vagyok (mosolyog). Ma azért jöttem ide, hogy megmutassam, René West kormányzó az az ember, aki egy új világot teremthet Cironiában, hiszen bátor politikai elképzelései egy teljesen új világot fognak teremteni. West kormányzó Cookban éveken át működött együtt progresszív többségű megyei képviselőkkel, dűlőre tudott jutni velük költségvetési és társadalmi kérdésekben. Ösztönözte őket arra, hogy megoldásokat találjanak. Kormányzóként, progresszív többségű tanáccsal én pont ezt teszem most, ezért teljesen átérzem, hogy mennyire fontos az, amit West kormányzó hagyott ránk örökül.
Van jövője ezeknek a gondolatoknak, mi vagyunk rá a legjobb példa, hiszen Grahamben biztosítjuk az általános és titkos választójogot nemtől, rassztól és vallástól függetlenül, amely a progresszívak által uralt déli megyékben még teljesen elképzelhetetlen. Ösztöndíjrendszert tartunk fenn a hátrányos helyzetű diákoknak, ezt ki fogjuk terjeszteni a fekete srácokra és lányokra. Fejlesztjük az 1.000 főt meg nem haladó települések infrastrukturális hálózatát: ma már utak, energetikai vezetékek, iskolák épülnek az egész megyében. Ezeket mi helyben sikerre vittük, és West kormányzó ma az, aki ezt országosan is meg tudja tenni!
Nekünk, reformereknek, küldetésünk van, és ma ez a hely az, ahol meg fogjuk fogalmazni, hogy a következő négy évben milyen politikai elképzelések mentén politizáljunk. Itt az ideje, hogy felhagyjon az ország a jogtalanság intézményével, az Alkotmány figyelmen kívül hagyásával, és biztosítsa minden lakosának a szabad és egyenlő bánásmódot. Ideje eltörölnünk a szegregáció minden formáját, mert a szegregáció maga a rasszizmus, amelyet a megyejogok mögé bújtatnak. Igen, a déli konzervatív liberálisok szerint a megyék joga eldönteni, hogy egy fekete kissrác járhat-e ugyanabba az iskolába, ahova a tanácsosok gyerekei, vagy, hogy egy néger kislány ott lehet-e a játszótéren, amikor a fehérek vannak ott. Ez nagyon nem helyes. Ezek nem mi vagyunk.
Jövőre új hajnal kezdődik, új lehetőségekkel, és ki kell használnunk az előttünk álló lehetőséget. Teremtsünk egy jobb Cironiát!
Köszönöm szépen!
Quentin Archer: Mi köszönjük kormányzó, kiváló beszéd volt. Kérem jöjjön a színpadra most Aleister Chesterfield, Peterson megye kiváló szenátora.
Aleister Chesterfield: Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma itt állhatok. Másodszor pedig szeretnék René Westnek gratulálni előválasztási győzelméhez. Jómagam nem tagadtam, hogy Jezza képviselőt támogattam és láttam volna szívesen, mint pártunk elnökjelöltje, most viszont annak van itt az ideje, hogy tiszteletben tartsuk több mint egy millió reformer szavazó akaratát és kívánságát, így mivel nekem a ciron emberek érdeke a legfontosabb, gondolkodás nélkül sorakozok fel a mai naptól Cook kormányzója mögött, aki korábbi döntésemtől függetlenül, kétségtelen, hogy mind a mai napig nagyszerű munkát végzett, olyat, ami alkalmassá teszi, hogy a következő évtől vezesse országunkat is. Remélhetőleg a konvenció végén hivatalossá válik pártunk elnök és alelnökjelöltje is, onnantól pedig teljes gázt adva támad az egész párt, akár egy egységes farkas falka. Visszaszerezzük az emberek négy esztendővel ezelőtt elveszített bizalmát. Köszönöm!
Quentin Archer: Öröm, hogy minden reform párti politikus felméri a mostani választások súlyát. Köszönjük a fellépését szenátor. Kérem most köszöntsék nagy tapssal a szenátusi többségi vezetőt, Stuart Hoyt szenátort.
Stuart Hoyt: Tisztelt Konvenció, Barátaim!
Ma itt vagyunk, itt állunk abban a városban, amely talán eldönti, hogy ki legyen Cironia következő elnöke, amihez nem fér kétség, hogy René West kormányzó lesz az. Cook első emberében van meg az a képesség, az a tehetség, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy Cironia harmadik elnöke legyen. De a politikai program végrehajtására szükség van a Kongresszusra is. Éppen ezért mi azon dolgozunk, hogy megőrizzük a szenátusi többségünket, hogy olyan személyek jelölését támogassuk, akik alkalmasak Cironia szolgálatára, hogy olyan törvényjavaslatokat tudjunk elfogadni, amelyek Cironia, és nem valamely politikai csoportosulás érdekében születtek. Mindamellett nekünk vannak idén is a legfelkészültebb, legjobb jelöltjeink, mi vagyunk azok, akik minden megyében olyan szenátorjelöltekkel állunk ki, akik ismertek és elismertek.
Cironia jövője rajtunk múlik. Ma rajtunk múlik, hogy sikerül-e olyan politikát képviselni a következő négy évben, amely átformálhatja az egész társadalmat. Itt az ideje, hogy cselekvő politikai akarat költözzön Ridgefieldbe! Nekünk, a Capitol Square-n, legalábbis a reformpárti többségi konferencia nevében beszélhetek, fontos, hogy olyan emberek képviseljék hazánkat, akik komolyan is gondolják. Az elmúlt négy évben sikerült olyan kompromisszumokat kötni, amelyek mentén az ország fejlődött. Adóreform, fejlődő energetikai hálózatok, nemzetbiztonsági ügyekben való előrelépés – mind-mind olyan lépés, amely a Glover-adminisztráció alatt történt meg, de a mi munkánkhoz kötődik. Büszke vagyok a csapatomra, a szenátortársaimra, akik nagyon keményen dolgoztak, dolgoznak, és arra kérem az itt lévőket, támogassák őket is novemberben.
Isten áldja Önöket, Isten áldja Cironiát!
Quentin Archer: Hölgyeim és Uraim, a többségi vezető után van szerencsém felkonferálni a képviselőházi kisebbségi vezetőt is. Nathen Bartek képviselőt kérem, hogy tartson beszédet.
Nathen Bartek: Tisztelt Konvenció, tisztelt kollégák, tisztelt Reform Párt. Mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy ma itt állhatok ezen a jeles eseményen. Örömömre szolgál, hogy a nagyszerű Osborne megye óhaját is tolmácsolhatom rövidke beszédem során. Osborne pedig azt mondja: Változtassunk a ciron politikán. A megye, amit képviselek, 8 éven keresztül volt hűséges a taylori politikához, és a Reform Párt konzervatív eszméihez. Mindezek együttesen tették szabaddá, függetlenné és erőssé nemzetünket Az elmúlt 4 év pedig sok tekintetben szakított nemzetünk addigi sikeresnek mondható politikai hagyományaival, ígéretekkel töltötte meg a padlást, de abból keveset láttunk viszont. Érzem az elégedetlenséget a szavazókban, érzem, hogy vágynak valami másra, valamire, amibe, vagy inkább akibe képesek visszahelyezni a hitüket és bizalmukat. A mi, mint Reform Párt felelőssége, hogy ezt a személyt kiállítsuk sorainkból és megmérettessük a szavazó polgárok előtt. Hiteles, komplex jelöltre van szükségünk, ha kormányt akarunk váltani. Úgy hiszem a kampány során bebizonyította René West, hogy képes a reform, jobb oldali értékek mellett kiállni, miközben azt bizonyos aspektusaiban akár hajlandó is felfrissíteni, megújítani, igazodva ezzel a társadalmi elvárásokhoz és igényekhez. Erre van most szükségünk, hogy haladjunk a korral, miközben hűek maradunk önmagunkhoz is, de nem szem elől tévesztve a nagyobb jót, ami az emberek boldogulása és országunk naggyá tétele. René West képes lesz arra, hogy mindannyiunk óhaját képviselve végezze munkáját, nekünk pedig támogatni kell majd ebben, remélhetőleg egy többségi Kongresszussal a hátunk mögött. Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége, megtaláltuk azt a személyt, akivel pártunk visszakapaszkodik a csúcsra és új időszámítást nyit Cironia történelmében.
Quentin Archer: Hölgyeim és Uraim, remek beszédeket hallottunk, pártunk legkiválóbb személyei léptek színpadra ma is. Most viszont Eljött az idő, hogy megválasszuk pártunk elnökjelöltjét. Nem is szaporítanám tovább a szót, ideje a lovak közé csapni és túlesni a történelmi szavazáson. Jöjjön az, amire hosszú hónapok óta vártunk mindannyian. A konvenció elnökeként szólítom sorban az egyes megyék küldöttjeit, arra kérem a szószólókat, hogy osszák meg velünk, miként döntöttek a delegátusok! Elsőként Belfort megyét kérdezem!
Belfort: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, örülünk, hogy egy ilyen alkalmas ember, mint amilyen West kormányzó lesz Cironia következő elnöke. A delegátusaink közül 141 delegátus támogatja René Westet, 3 delegátus Mike Jezzát.
Quentin Archer: Köszönöm Belfort megye. Most szólítom Burkhill megye delegátusát, hogy osszák meg velünk döntésüket.
Burkhill: Tisztelt Elnök Úr! Habár kis megye vagyunk, tudjuk, mennyire fontos minden egyes szavazat, és mennyire fontos, hogy René West legyen Cironia következő elnöke. 30 delegátusunk támogatja René West kormányzót. 2 Mike Jezza képviselőt
Quentin Archer: Köszönjük, most Clark megyén a sor!
Clark: Tisztelt Elnök Úr! Clark megye 40 delegátusa Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Clark megye. Most Cook megye következik!
Cook: Tisztelt Elnök Úr! Megtisztelő, hogy egy megyénkbeli elnököl akkor, amikor megválasztjuk Cironia következő elnökét Cookból. Mind az 56 delegátusunk René West kormányzót támogatja.
Quentin Archer: Nagy megtiszteltetés ez számomra is Uraim, de nem állhatunk meg, Crowley megyét szólítom.
Crowley: Tisztelt Elnök Úr! Crowley megye, az ország első kaukuszhelyszínének a delegációja a következőképpen döntött: 59 delegátus René Westet, 5 delegátus Mike Jezzát támogatja
Quentin Archer: Köszönöm, most a denfieldi delegátust kérem, hogy ismertessék velünk döntésüket.
Denfield: Tisztelt Elnök Úr! Denfield, az egyik leginkább reformpártibb megye az egész országban, büszke, hogy részt vehet az elnökjelölő procedúrában. Ez mutatja, mennyire erős a demokráciánk. Denfield mind a 40 küldötte René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönöm Denfield megye. Megkérném Eagle megyét, hogy adja le voksait.
Eagle: Tisztelt Elnök Úr! Eagle a nagyszerű Alderholt kormányzóval a vezetésével készen áll, hogy ismét győzelemre vigye a Pártunkat. Tudjuk és tiszteljük René West kormányzó munkásságát, hiszen a szomszédunk. Ennek is köszönhető, hogy 31 küldöttünk támogatja West kormányzót, 17 delegátus Mike Jezza képviselő mögött áll.
Quentin Archer: Köszönöm Eagle. Következzen az alelnökjelölt otthona, Edmund megye és delegációja.
Edmund: Tisztelt Elnök Úr! A nagyszerű Edmund megye, Martin Ricketts megyéje, aki hazánk legjelentősebb törvényhozóinak az egyike, és amely biztos győzelmet fog hozni, döntött: Mike Jezza kongresszusi képviselő 11 szavazatot kapott, René West kormányzó, Cironia következő elnöke 61 szavazatot kapott.
Quentin Archer: Köszönjük Edmund. Most szólítom a Garfield megyét, a mai esemény házigazdáját.
Garfield: Tisztelt Elnök Úr! Garfield, egy bennfentes megye, amely mindig meghatározza, ki nyer, és amely megye nélkül még reformer elnökjelölt nem nyert, kiváló farmerek, dolgozók és üzletemberek megyéje. A delegáció tagjai közül 5 küldött Mike Jezza képviselőt, 123 delegátus René West kormányzót támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Garfield. Nem kevésbé kisebb jelentőségű és méretű megye következik, Graham megyén a sor.
Graham: Tisztelt Elnök Úr! Graham, Cironia ékköve, amely otthont ad a mezőgazdaságnak, de vannak hatalmas gyáraink, kiváló egyetemeink, és olyan kiváló vezetőkkel büszkélkedhet, mint Bob Walsh kormányzó, George Lee szenátor, ma itt áll, hogy győzelemhez segítse a Reform Pártot.68 szavazatot kapott René West kormányzó, 36 Mike Jezza.
Quentin Archer: Köszönjük! Most következzen az apró, de annál jelentősebb Greene megye, a büszke dél része.
Greene: Tisztelt Elnök Úr! Greene nagysága nem fizikai méreteiben van. Nagyon fontos szerep hárul ránk, hogy a ciron családok asztalára, szekrényébe a legjobb anyagokból készült ételek és ruhaanyagok jussanak el, és olyan kiváló ember is Greene-ből jön, mint Jim Holsakamp szenátor. Greene megyében volt a legnagyobb a különbség az előválasztási versenyben, és ezt is mérlegelve mind a 40 küldött René Westet támogatja.
Quentin Archer: Felkérem Jefferson megyét, prezentálja szavazatait.
Jefferson: Tisztelt Elnök Úr! Jefferson a kék egeivel és zöld mezőivel a legszebb megyéink egyike, amely most felsorakozik René West mögött, aki Cironia következő elnöke lesz. Mind a 32 küldött Cook kormányzóját támogatja.
Quentin Archer: Maradunk délen, ugyanis Lassen megye a következő a sorban!
Lassen: Tisztelt Elnök Úr! Lassen eddig nem került a figyelem középpontjában, de reméljük, most sok minden változik, és képesek leszünk sikerre vinni az ügyünket. Mind a 40 delegátusunk René Westet támogatja.
Quentin Archer: Kívánom a legjobbakat Lassen megyének. Most viszont Legrand megyét kérem fel!
Legrand: Tisztelt Elnök Úr! Legrand megye egy fontos csatatérmegye lesz, amelyet meg kell nyernünk. A vidéki kistelepülések, az elővárosok és Bouyenne - ez mind Legrand. Megyénkben szuperszoros volt az előválasztási harc,és ezt most is így alakult: 61 delegátus René West kormányzó, 43 delegátus Mike Jezza képviselőt támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Legrand! Madison megye, Önöké a szó!
Madison: Tisztelt Elnök Úr! Stuart Hoyt megyéje vagyunk, és szerénytelenséggel jelenthetjük ki, ő a legjobb szenátusi többségi vezető, akit valaha kijelölt számunkra az Úr! A nyomdokain haladva ma 25 delegátus René Westet, 15 Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük! Jöjjön a nyugati Monroe, Önöké a szó!
Monroe: Tisztelt Elnök Úr! A mi megyénk kicsi, de döntő szava lehet a végső győzelemben. Az utolsó időszakban sikerült sok szavazót elérnünk, részvételre csábítanunk, éppen ezért hiszünk, hogy győzhetünk. 24 küldött René Westet, 16 Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönöm. Most szólítom a nagyszerű Oakland megyét, nemzetünk jelenlegi elnökének szülőföldjét.
Oakland: Tisztelt Elnök Úr! Ahogy 1950-ben, úgy tudjuk, hogy idén sikerül ismét pirosba borítani Oaklandet. Soha ennyi választó nem ment el szavazni az előválasztáson, mint korábban, ez okot ad a bizakodásra. 79 delegátus támogatja René Westet, 33 Mike Jezzát.
Quentin Archer: Köszönjük. Most következzen a konzervatív fellegvár, a nagyszerű Osborne megye.
Osborne: Tisztelt Elnök Úr! Köszöntöm a Konvenciót Cironia legpirosabb megyéjéből. Kétszer győztük már le a progresszívak elnökjelöltjét, és ezt most sem lesz másképpen. 39 delegátus támogatja Mike Jezzát, 41 delegátus Cironia következő elnökét, René Westet.
Quentin Archer: Most felkérem Pecksdale megyét, hogy ismertesse álláspontját.
Pecksdale: Tisztelt Elnök Úr! Pecksdale ugyan déli megye, de hiba azt gondolni, hogy nem tudunk nyerni, ahogy George Taylornak sikerült, úgy fog René Westnek! 2 delegátus támogatja Mike Jezzát, 70 Cironia következő elnökét, René Westet.
Quentin Archer: Ezzel René West hivatalosan is megszerezte a jelöléshez szükséges delegátusok számát, ami 813 fő volt. Ezzel hivatalosan is ő lesz pártunk elnökjelöltje az 1958. évi elnökválasztáson. De a procedúrán végig kell mennünk így Perry megyét kérem fel.
Perry: Tisztelt Elnök Úr! Perry megye, ahonnan Joe Harkley szenátor érkezik, az elmúlt években cserbenhagyatott a progresszívak által. Ideje visszavágnunk, győznünk kell! 32 küldöttünk Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Perry. Peterson megyéhez érkeztünk.
Peterson: Tisztelt Elnök Úr! Peterson, amely mindig kiáll a Reform Párt értékei mögött, ma is elhatározott, hogy konzervatív elnököt adjon az országnak. 17 delegátusunk Mike Jezzát, 47 delegátus Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Most következik dicső nemzetünk fővárosa, Ridgefield CC.
Ridgefield CC: Ridgefield mindig fontos szerepet kapott, és ahogy eddig minden választáson, úgy most is a reformer jelölt mellé áll, és együtt le fogjuk győzni Thomas McDornish házelnököt is. 24 küldöttünk René Westet, Cironia következő elnökét támogatja.
Quentin Archer: Elérkeztünk az ország legnagyobb megyéjéhez, Unionhoz.
Union: Tisztelt Elnök Úr! Cironia legnagyobb megyéje, egyben George Taylor elnök megyéje, mindent megtesz, hogy legyőzzük a progresszívakat, és a President Palace újra reformer kézbe kerüljön.9 küldött Mike Jezzát, 151 küldött Cironia következő elnökét, René Westet támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Union. Elérkeztünk az utolsó megyéhez, felkérem Walker delegációját, hogy zárják szavazataikkal az elnökjelölő választást.
Walker: Tisztelt Elnök Úr! A nagyszerű Walker megye 3 küldötte Mike Jezzát, 53 küldötte pedig Mike Jezzát támogatja.
Quentin Archer: Köszönjük Walker. Az elnökjelölő választás végére értünk. Örömmel és hatalmas büszkeséggel jelenthetem be, hogy ezennel hivatalosan is René West, Cook megye kormányzója fogja képviselni a Reform Pártot, mint elnökjelölt. Az est zárásaképpen megválasztjuk az elnökjelölt mellett, az alelnökjelöltet is.Kérem a konvenció tagjait, hogy közfelkiáltással jelezzék szavazási szándékukat és hogy támogatják e Gregory McInnist, mint alelnökjelölt.
IGEN! IGEN! IGEN!
Quentin Archer: Köszönöm Hölgyeim és Uraim, megtisztelő volt ma az est házigazdájaként jelen lenni, a holnapi zárónap során számos további prominens tagja fog pártunknak színpadra lépni, egyben René West személyesen is beszédet fog mondani. A viszontlátásra.
Quentin Archer: Köszönjük képviselő, megtisztelő volt az Ön jelenléte is. Még mindig nem értünk a beszédek végére, a következő fellépő nem más, mint Gregory McInnis, pártunk alelnökjelöltje és a nagyszerű Edmund megye nagytiszteletű szenátora. McInnis szenátor, kérem, fáradjon a színpadra.
Gregory McInnis: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció, Mélyen Tisztelt Delegátusok, Cironia!
Ma összegyűltünk, ahogy minden négy évben szoktunk, hogy megválasszuk a Reform Párt elnökjelöltjét, alelnökjelöltjét, meghatározzuk a Párt irányvonalát. Közhelyként hangozhat, de történelmi időket élünk. Az elmúlt időszakban mindenki számára világosság vált, hogy Cironia válaszúthoz érkezett: merre fejlődik tovább a társadalmunk? Miként tudjuk az erős gazdasági mutatókat (amelyet a Glover-adminisztráció George Taylortó örökölt meg), hogyan rendezzük a faji különbségeket, csatlakozzunk-e a világ fejlett részéhez. Két út van jelenleg: van a progresszív, akik négy éve nem találtak, nem tudtak, nem akartak megoldást találni azokra az égető problémákra, amelyeket említettem. A Reform Pártnak megvan a válasza ezekre kérdésekre, és van egy személy közöttünk, aki készen is áll arra, hogy megtalálja a legjobb válaszokat: René West cooki kormányzó. Cironia következő elnöke, René West határozott és karizmatikus vezetése alatt megoldásokat fog találni, és beírja magát a történelemkönyvekbe, én pedig szeretném segíteni ebben a nehéz, küzdelmes, ámde gyümölcsöző jövő megteremtésében, ezért alázattal elfogadom a Konvenció jelöltéségét az alelnökjelölti posztra.
Az elkövetkező időszakban mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legnagyobb odaadással és munkabírással vegyem ki a részem a kampányban, és ezzel segítsem West kormányzó és a Reform Párt győzelmét. Rengeteg ügyünk van. A világot, és köztük az amerikai kontinenst egyre jobban fenyegeti a szovjet vörös vész, amire fel kell készülnünk. A Reform Párt szenátorának, a nagyszerű Joe Harkleynak a jóvoltából, született egy olyan méltányos törvény, amely számol a kommunista praktikákkal Cironián belül, és azokat felszámolja. De nem állhatunk meg a határainkon, fontos, hogy megakadályozzuk a szomszédos országokban is a térfoglalásukat. Mindennel segítenünk kell azoknak az államoknak, amelyek a diktatúrát kiépíteni akaró kommunistákkal küzdenek, ahogy egy jó szomszéd is segít. Nem azért, mert valamiféle számítás arra vezet minket, csak azért, mert így illik egy szomszéddal, ha bajba kerül. Vissza kell térnünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, részt kell vennünk a prevenciós munkálatokban, és támogatni kell a demokratikus államok törekvését. Cironia függetlensége által vált naggyá, engedjük, hogy más is megtapasztalja ezt!
Ahogy nemcsak a külpolitika az, amely meghatározó, úgy belpolitikai szempontból is sok tennivalónk van. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a gazdasági mutatókat, hiszen egy kormányzat ezen keresztül tudja biztosítani a jólétet. A reformer többség okán sikerült a Taylor-adminisztrációt követően is biztosítani a gazdasági prosperitást, és ebben a jövőben sem lesz változás. Kiszámítható gazdaságpolitikára van szükség, és nem szabad megfeledkezni a fiskális egyensúly rendszeréről sem. Csak akkor tudunk fejlődni, ha egy családhoz hasonlóan, nem költünk annyit, amennyink nincs. Éppen ezért szükséges, hogy minden évben olyan költségvetési javaslat készüljön, amely nem hitelből akarja újraépíteni az országot, hanem képes saját erőforrásokra is támaszkodni. Növelni kell az állami bevételeket. Mindamellett hiszek benne, hogy a Reform Pártnak nyitottnak kell maradnia a hamis populizmus idején is, és nem hihetjük el, hogy a büntetővámok rendszerével erős országot lehet építeni. Hiszek a nyitott versenyben, hiszek benne, hogy nem kell azért senkit sem megbüntetni, hogy bebizonyítsuk, hogy a ciron kezek által készített termékek vannak ugyanolyan jók, mint bármi másik nemzeté.
Teendőnk van a társadalmi kérdésekben is. A Reform Pártnak létre kell hozni egy mozgalmat, amely kiáll az alapvető emberi jogok mellett. Elég volt abból, hogy emberi lényeket különböztessük meg a nemük, vallásuk és bőrszínük alapján, elég volt abból, hogy csendben tűrjük, hogy polgártársainkat, hozzánk hasonló cironokat nem vesznek emberszámba! A Glover-adminisztráció ezeket a folyamatokat látványosan elrejtette az avatatlan szemek előtt, és szemet hunyt a mindennapos megkülönböztetés mellett. Mi, akik büszkék vagyunk arra, hogy Abraham Lincoln pártja vagyunk, nem fogadhatjuk el. Minden egyes fórumon tiltakozni kell, minden egyes lehetőséget meg kell ragadni, hogy ezt megoldjuk. Itt az ideje minden politikusnak elmondani, hogy mit gondol a szegregációról, miért támogat olyan kormányzókat és szenátorokat, akik nem tekintik a saját szavazóikat egyenrangúnak és egyenjogúnak. Ezeket a kérdéseket fel fogjuk tenni!
Ciron polgártársaim!
A következő hónapok is mozgalmasak lesznek, és René West oldalán harcolni Cironiáért felemelő érzés lesz. Előtte korábban mindössze egyszer találkoztam Cook kormányzójával, amikor az első harcában személyesen is támogattam a velejéig korrupt, egyébként reformer kormányzó elleni előválasztási harcban, mert tudtam, hogy ő az a személy, aki képes lesz új megoldásokat adni. Nem is csalódtam, hiszen progresszív megyei tanáccsal dolgozva is képes volt Cookot fejlődésre bírni. Győzelmével Cironia is új utak felé tekinthet.
Novemberben győzni fogunk!
Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket!
Sam Torrington:
Tisztelt Konvenció, Kedves Delegátusok!
A ma egy újabb fontos nap a Reform Párt és a Nemzet életében, mert ma megválasztjuk azt az embert, aki novemberben a szavazólapon fogja képviselni minden megyében, minden településen a pártunkat, és aki Cironia harmadik elnöke lesz: René Westet. Cook kormányzója sikeres megyei munkásságával megmutatta, hogy képes tenni a ciron középosztályért, az elesettekért, és mindamellett, hogy elítéli a politikai szélsőségeket, erőfeszítéseket is tesz azért, hogy visszaszorítsa őket. West kormányzóval személyesen még nem találkoztam, de a programja megfogott, hiteles volt, éppen ezért döntöttem úgy, hogy a kezdetekben támogatni fogom.
Hiszek azokban az értékekben, amelyeket West kormányzó a magáénak érez, de hiszek abban is, hogy képes kétpárti egyeztetések mentén olyan nagy horderejű társadalmi kérdésekben is megoldást találni, amelyet az előző négy évben nem sikerült. Mindenki tudja, hogy én, amióta képviselő vagyok, próbálok a progresszív barátainkkal közös megoldásokat találni a Nemzet előtt álló kihívásokra. Ez most sem lesz másképp, csak remélem, hogy ezt a következő négy évben már West elnök oldalán tehetem meg.
Ma itt vagyunk az ország egyik legnagyobb városában, Columbiában. Itt vagyunk Garfieldben, amely az ország egyik legnagyobb megyéje, amely el fogja dönteni, hogy ki legyen Cironia következő elnöke. Adjanak a lelkesedésükből az itt élőknek, mutassuk meg, hogy tudunk győzni!
Köszönöm, Isten áldja meg Cironiát!
Most pedig átveszem az elnöki teendőket a mai napra, és a színpadra szólítom Garfield megye reformer kormányzóját, Nicholas Mulligant.
Nicholas Mulligan: Két éve van szerencsém a kormányzói teendőket ellátni Garfield megyében. És bizony a magam bőrén tapasztalhattam meg, hogy micsoda embert próbáló feladat egy megyét a megfelelő irányba terelni, hogy micsoda felelősség is emberek ezreinek a sorsa felett őrt állni. René West ezt teszi immáron 6 esztendeje, és nála kevés sikeresebb kormányzó akad jelenleg az országban. Népszerűsége töretlen, választást még sosem veszített, olyan személy, aki egyszerre lesz képes a párt támogatásával megszólítani a jobboldal teljes spektrumát, a mérsékelt, a bizonytalan és a baloldali szavazókat egyaránt. Egy ilyen jelölt valódi kincs és egyértelmű esélyese az őszi választásoknak, márpedig a Reform Párt célja a kormányváltás, ezt pedig a legesélyesebb jelölttel próbálhatjuk meg szűk 4 hónap múlva. René West eddig sem okozott csalódást és ezután sem fog, Cironia pedig ígéretes 4 esztendőnek nézhet majd vezetésével elébe.
Sam Torrington: Köszönjük, kormányzó. Most következzék Garfield kiváló szenátora, aki megválasztása óta sokat tett az itt élőkért, aki képes volt legyőzni egy hivatalban lévő progresszív szenátort, miközben Ed Glover könnyedén nyerte az itteni elektorokat. Következzék Pat Landford.
Pat Landford: Elnök Úr, Barátaim!
Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Reform Párt Nemzeti Bizottságának, amiért Garfield megyét választotta a konvenció helyszínéül, ez egy fontos és örömteli pillanat, hiszen megmutatja, hogy a Reform Pártnak milyen fontos Cironia legszebb megyéje. Ne legyen senkinek se kétsége abban, hogy a megye döntő lesz a győzelembe. Ha visszapörgetjük az időt, akkor világosan láthatjuk, hogy csak akkor adott Cironia reformer elnököt az országnak, ha az győzni tudott itt. Ezért elkerülhetetlen, hogy René West is hozza ezt a fontos csatatérmegyét.
Hogy alkalmas-e erre a feladatra? A lehető legteljesebb mértékben. René West Cook megye kormányzójaként már megmutatta, hogy érdekli a ciron vidék problémái, hogy nem hátrál meg semmiféle kihívástól, hogy fontos neki a mezőgazdaság, a városok virágzása és az ipar is. Ma ő az, aki képviselni tudja a vidéki Cironiát a President Palace-ban. Négy évvel ezelőtt ez a megye is Ed Gloverre voksolt. Na és volt haszna belőle? A hivatalban lévő elnök a kisujját se mozdította az itt élők élethelyzetének a javítására, számára fontosabb volt a szakszervezetek védelme, mint a ciron vidék modernizálása. Minden olyan döntés, amely pozitívan befolyásolta a vidéki életet, az hozzánk reformpárti szenátorokhoz és képviselőkhöz kötődik. Mi fogadtunk el olyan törvényeket, amelyek egyszerűsítették az adózást, lehetőséget biztosítottak a farmereknek és a helyi vállalkozóknak a bővülésre, növelték a vidéki munkahelyeket.
Ma a progresszívak megválasztott elnöke ugyanúgy segítséget ígér, ahogy négy éve Glover tette. Vajon hihetünk neki? Vajon elhihetjük, hogy most valaki más jön, aki átalakítja a progresszív gondolkodást? Kötve hiszem, ugyanis Harvey Dent elnökjelölt mögött ott a teljes progresszív vezetés, ott van Ed Glover elnök is. Kell ennél több? Kötve hiszem. Ha valódi változást szeretnénk, akkor támogassuk a West-McInnis párost, támogassuk őket a holnapi szavazáson, és alkossunk egy olyan programot, amely sikerre viszi Cironiát.
Köszönöm a lehetőséget!
Sam Torrington: Köszönjük Landford szenátornak, most Barnabus Rodney, Osborne szenátora következik.
Barnabus Rodney: Tisztelt Konvenció, kedves kollégák. Nem tudok szörnyűbbet elképzelni annál, hogy egy hazugságokkal és hamis ígéretekkel tarkított progresszív ciklus után egy Harvey Denthez hasonló ridgefieldi simabeszédű liberális báb folytassa a baloldal passzív ámokfutását. Ezt meg kell akadályoznunk. Talán nem mindenki szerint René West kormányzó és politikája az ideális, de a nép körében elfogadott, a nép bizalmát és támogatását élvezi, így nincs jogunk megkérdőjelezni mindezt, muszáj és kötelességünk beállni a sorba és közös erővel dolgozni a kormányváltáson. Ha pártunk elnökjelöltjét René Westnek hívják, akkor úgy legyen, de a széthúzás időszakát mindenkinek félre kell tenni végre, mert most a feladat súlya alatt vagy mind megrogyunk, vagy közös erővel emeljük a magasba. Részemről támogatom René West kormányzót, ha ez kell ahhoz, hogy Cironia végre méltó elnököt és kormányt kapjon.
Sam Torrington: Köszönjük. Most átadom a szót Jason Chaffee belforti képviselőnek.
Jason Chaffee: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció! Megtisztelő itt állni, Önök előtt, hiszen ez a legnagyobb és a legfontosabb fórum, amely ítéletet mondhat a politikusi munkámról, és amely kijelöli a ciron konzervativizmus jövőjét. Az előválasztások során Mike Jezza jelöltségét támogattam, és sokan vannak itt, akik MJ-t látnák most szívesen a Párt elnökjelöltjének. Én is közéjük tartozok. De a szavazók döntöttek, és MJ ezt tiszteletben tartva, saját maga lépett vissza, arra kérve a támogatóit, hogy segítsék mindenben Cironia következő elnökének, René Westnek a kampányát. Ma azért állok itt, hogy bejelentsem: én is támogatom René Westet.
Ő az, aki elhozhatja az új Cironiát, ő az, aki képes lesz az országot új irányba vinni, miután a Progresszív Párt elfelejtette mi a dolga: az elmúlt két évben, mióta ők vezetik a Képviselőházat, egyetlen fontos törvényjavaslat nem került napirendre, McDornish házelnök pedig csak passzív szemlélője az egésznek.
Segítsük René Westet, és szerezzük vissza a Képviselőházat!
Isten áldja Önöket!
Sam Torrington: Köszönjük, most Crowley szenátora, Rufus Blackburn következik, köszöntsük nagy szeretettel.
Rufus Blackburn: Egy sorsfordító szavazás során fel kell tennünk magunknak a kérdést. Milyen is az ideális vezető, a tökéletes elnök? Fontos, hogy legyen eltökélt, elhivatott, nagy tapasztalattal és széles látókörrel, megfelelő kompetenciával. Legyen képes a kompromisszumokra, legyen magas diplomáciai érzéke, legyen karizmatikus, rendelkezzen kiemelkedő retorikai képességekkel. Fontos, hogy meglegyen benne az a bizonyos vezetői véna. Fontos, hogy az emberek szemében hiteles legyen, őszinte és elfogadott. Olyan elnök kell, akinek világos koncepciója van egy ország vezetésére, aki érti, látja és képes is kezelni az átlagemberek problémáit. Én úgy látom, René West az elmúlt 6 évben újra és újra bizonyította, hogy ezen kívánalmak és kvalitások bizony meg vannak neki, tehát nincs semmi, ami ellene szólna. Nem csak a konvención, hanem majd a választás napján sem. Én teljes mellszélességgel állok René West mellé és ezt kérem minden ciron polgártól is. Köszönöm!
Sam Torrington: Köszönöm, most Thomas Levin, a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának az elnöke következik.
Thomas Levin: Tisztelt Konvenció, Columbia!
A mai nap egy fontos vezérfonal lesz országunk történelmében, hiszen most itt, ezekben a pillanatokban is arra kérjük a delegációkat, hogy támogassák Cironia jövőbeni elnökének a jelöltségét. Igen, biztos vagyok benne, hogy René West meg fogja nyerni a választásokat, hiszen minden jó dolog, ami az országgal történt az elmúlt években, a Reform Párt eredménye. A képviselőházi progresszívak semmit nem tettek azért, hogy az általuk képviselt programot legalább megpróbálják végrehajtani. Nem akartak tárgyalnak, nem akarnak semmit sem csinálni. De igen, a kommunistákat amnesztiában részesíteni. Micsoda gyalázat ez, Tisztelt Elnök Úr! Micsoda gyalázat!
Thomas McDornish házelnök ahelyett, hogy a törvénykezési munkát segítette volna, sorra a kommunistákat kevésbé degradáló kijelentésekre ragadtatta el magát, a végén odajutott, hogy a kommunista eszme nem is káros. De, Barátaim, káros, és West elnökjelölttel karöltve nekünk az a feladatunk, hogy visszahódítsuk a Képviselőházat, ezzel segítve a West-adminisztráció jövőbeni munkáját.
Köszönöm.
Sam Torrington: Jasmin Payne monroe-i kormányzóé a szó.
Jasmin Payne: Köszöntöm a Reform Párt minden tagját. Tudják, én az ország egyik legkisebb megyéjének kormányzójaként vagyok most jelen. Egy olyan megye vezetőjeként, ahol egyértelmű a progresszív jelöltek fölénye. És mégis ez a szép a demokráciában. Mindenféle előzetes esély ellenére, lehetünk az ország egyik legkisebb megyéje, mégis könnyen lehet, hogy a végén a mi szavunk fog dönteni. Elképelhető, hogy a végén a napsütötte Monroe megye lesz a mérleg nyelve. Mert a mi szavazatunk is ugyanannyit számít, min bárki másé. És én nagyon bízok benne, hogy a végén Monroe megye támogatásának is hála, de René West lesz nemzetünk harmadik elnöke. Harvey Dent túlontúl tapasztalatlan, emellett nem győztes alkat. Nekünk most egy karizmatikus, vezérszerepre született elnökre van szükségünk, ez pedig nem is kérdés, hogy a jelölteket összehasonlítva René West. Monroe polgárait éppen ezért buzdítom a szavazáson való részvételre, mert csak így lehet elérni, hogy az arra leginkább méltó és rátermett vezető irányítsa a következő ciklusban az országot.
Sam Torrington:
Tisztelt Konvenció, Kedves Delegátusok!
A ma egy újabb fontos nap a Reform Párt és a Nemzet életében, mert ma megválasztjuk azt az embert, aki novemberben a szavazólapon fogja képviselni minden megyében, minden településen a pártunkat, és aki Cironia harmadik elnöke lesz: René Westet. Cook kormányzója sikeres megyei munkásságával megmutatta, hogy képes tenni a ciron középosztályért, az elesettekért, és mindamellett, hogy elítéli a politikai szélsőségeket, erőfeszítéseket is tesz azért, hogy visszaszorítsa őket. West kormányzóval személyesen még nem találkoztam, de a programja megfogott, hiteles volt, éppen ezért döntöttem úgy, hogy a kezdetekben támogatni fogom.
Hiszek azokban az értékekben, amelyeket West kormányzó a magáénak érez, de hiszek abban is, hogy képes kétpárti egyeztetések mentén olyan nagy horderejű társadalmi kérdésekben is megoldást találni, amelyet az előző négy évben nem sikerült. Mindenki tudja, hogy én, amióta képviselő vagyok, próbálok a progresszív barátainkkal közös megoldásokat találni a Nemzet előtt álló kihívásokra. Ez most sem lesz másképp, csak remélem, hogy ezt a következő négy évben már West elnök oldalán tehetem meg.
Ma itt vagyunk az ország egyik legnagyobb városában, Columbiában. Itt vagyunk Garfieldben, amely az ország egyik legnagyobb megyéje, amely el fogja dönteni, hogy ki legyen Cironia következő elnöke. Adjanak a lelkesedésükből az itt élőknek, mutassuk meg, hogy tudunk győzni!
Köszönöm, Isten áldja meg Cironiát!
Most pedig átveszem az elnöki teendőket a mai napra, és a színpadra szólítom Garfield megye reformer kormányzóját, Nicholas Mulligant.
Nicholas Mulligan: Két éve van szerencsém a kormányzói teendőket ellátni Garfield megyében. És bizony a magam bőrén tapasztalhattam meg, hogy micsoda embert próbáló feladat egy megyét a megfelelő irányba terelni, hogy micsoda felelősség is emberek ezreinek a sorsa felett őrt állni. René West ezt teszi immáron 6 esztendeje, és nála kevés sikeresebb kormányzó akad jelenleg az országban. Népszerűsége töretlen, választást még sosem veszített, olyan személy, aki egyszerre lesz képes a párt támogatásával megszólítani a jobboldal teljes spektrumát, a mérsékelt, a bizonytalan és a baloldali szavazókat egyaránt. Egy ilyen jelölt valódi kincs és egyértelmű esélyese az őszi választásoknak, márpedig a Reform Párt célja a kormányváltás, ezt pedig a legesélyesebb jelölttel próbálhatjuk meg szűk 4 hónap múlva. René West eddig sem okozott csalódást és ezután sem fog, Cironia pedig ígéretes 4 esztendőnek nézhet majd vezetésével elébe.
Sam Torrington: Köszönjük, kormányzó. Most következzék Garfield kiváló szenátora, aki megválasztása óta sokat tett az itt élőkért, aki képes volt legyőzni egy hivatalban lévő progresszív szenátort, miközben Ed Glover könnyedén nyerte az itteni elektorokat. Következzék Pat Landford.
Pat Landford: Elnök Úr, Barátaim!
Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Reform Párt Nemzeti Bizottságának, amiért Garfield megyét választotta a konvenció helyszínéül, ez egy fontos és örömteli pillanat, hiszen megmutatja, hogy a Reform Pártnak milyen fontos Cironia legszebb megyéje. Ne legyen senkinek se kétsége abban, hogy a megye döntő lesz a győzelembe. Ha visszapörgetjük az időt, akkor világosan láthatjuk, hogy csak akkor adott Cironia reformer elnököt az országnak, ha az győzni tudott itt. Ezért elkerülhetetlen, hogy René West is hozza ezt a fontos csatatérmegyét.
Hogy alkalmas-e erre a feladatra? A lehető legteljesebb mértékben. René West Cook megye kormányzójaként már megmutatta, hogy érdekli a ciron vidék problémái, hogy nem hátrál meg semmiféle kihívástól, hogy fontos neki a mezőgazdaság, a városok virágzása és az ipar is. Ma ő az, aki képviselni tudja a vidéki Cironiát a President Palace-ban. Négy évvel ezelőtt ez a megye is Ed Gloverre voksolt. Na és volt haszna belőle? A hivatalban lévő elnök a kisujját se mozdította az itt élők élethelyzetének a javítására, számára fontosabb volt a szakszervezetek védelme, mint a ciron vidék modernizálása. Minden olyan döntés, amely pozitívan befolyásolta a vidéki életet, az hozzánk reformpárti szenátorokhoz és képviselőkhöz kötődik. Mi fogadtunk el olyan törvényeket, amelyek egyszerűsítették az adózást, lehetőséget biztosítottak a farmereknek és a helyi vállalkozóknak a bővülésre, növelték a vidéki munkahelyeket.
Ma a progresszívak megválasztott elnöke ugyanúgy segítséget ígér, ahogy négy éve Glover tette. Vajon hihetünk neki? Vajon elhihetjük, hogy most valaki más jön, aki átalakítja a progresszív gondolkodást? Kötve hiszem, ugyanis Harvey Dent elnökjelölt mögött ott a teljes progresszív vezetés, ott van Ed Glover elnök is. Kell ennél több? Kötve hiszem. Ha valódi változást szeretnénk, akkor támogassuk a West-McInnis párost, támogassuk őket a holnapi szavazáson, és alkossunk egy olyan programot, amely sikerre viszi Cironiát.
Köszönöm a lehetőséget!
Sam Torrington: Köszönjük Landford szenátornak, most Barnabus Rodney, Osborne szenátora következik.
Barnabus Rodney: Tisztelt Konvenció, kedves kollégák. Nem tudok szörnyűbbet elképzelni annál, hogy egy hazugságokkal és hamis ígéretekkel tarkított progresszív ciklus után egy Harvey Denthez hasonló ridgefieldi simabeszédű liberális báb folytassa a baloldal passzív ámokfutását. Ezt meg kell akadályoznunk. Talán nem mindenki szerint René West kormányzó és politikája az ideális, de a nép körében elfogadott, a nép bizalmát és támogatását élvezi, így nincs jogunk megkérdőjelezni mindezt, muszáj és kötelességünk beállni a sorba és közös erővel dolgozni a kormányváltáson. Ha pártunk elnökjelöltjét René Westnek hívják, akkor úgy legyen, de a széthúzás időszakát mindenkinek félre kell tenni végre, mert most a feladat súlya alatt vagy mind megrogyunk, vagy közös erővel emeljük a magasba. Részemről támogatom René West kormányzót, ha ez kell ahhoz, hogy Cironia végre méltó elnököt és kormányt kapjon.
Sam Torrington: Köszönjük. Most átadom a szót Jason Chaffee belforti képviselőnek.
Jason Chaffee: Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konvenció! Megtisztelő itt állni, Önök előtt, hiszen ez a legnagyobb és a legfontosabb fórum, amely ítéletet mondhat a politikusi munkámról, és amely kijelöli a ciron konzervativizmus jövőjét. Az előválasztások során Mike Jezza jelöltségét támogattam, és sokan vannak itt, akik MJ-t látnák most szívesen a Párt elnökjelöltjének. Én is közéjük tartozok. De a szavazók döntöttek, és MJ ezt tiszteletben tartva, saját maga lépett vissza, arra kérve a támogatóit, hogy segítsék mindenben Cironia következő elnökének, René Westnek a kampányát. Ma azért állok itt, hogy bejelentsem: én is támogatom René Westet.
Ő az, aki elhozhatja az új Cironiát, ő az, aki képes lesz az országot új irányba vinni, miután a Progresszív Párt elfelejtette mi a dolga: az elmúlt két évben, mióta ők vezetik a Képviselőházat, egyetlen fontos törvényjavaslat nem került napirendre, McDornish házelnök pedig csak passzív szemlélője az egésznek.
Segítsük René Westet, és szerezzük vissza a Képviselőházat!
Isten áldja Önöket!
Sam Torrington: Köszönjük, most Crowley szenátora, Rufus Blackburn következik, köszöntsük nagy szeretettel.
Rufus Blackburn: Egy sorsfordító szavazás során fel kell tennünk magunknak a kérdést. Milyen is az ideális vezető, a tökéletes elnök? Fontos, hogy legyen eltökélt, elhivatott, nagy tapasztalattal és széles látókörrel, megfelelő kompetenciával. Legyen képes a kompromisszumokra, legyen magas diplomáciai érzéke, legyen karizmatikus, rendelkezzen kiemelkedő retorikai képességekkel. Fontos, hogy meglegyen benne az a bizonyos vezetői véna. Fontos, hogy az emberek szemében hiteles legyen, őszinte és elfogadott. Olyan elnök kell, akinek világos koncepciója van egy ország vezetésére, aki érti, látja és képes is kezelni az átlagemberek problémáit. Én úgy látom, René West az elmúlt 6 évben újra és újra bizonyította, hogy ezen kívánalmak és kvalitások bizony meg vannak neki, tehát nincs semmi, ami ellene szólna. Nem csak a konvención, hanem majd a választás napján sem. Én teljes mellszélességgel állok René West mellé és ezt kérem minden ciron polgártól is. Köszönöm!
Sam Torrington: Köszönöm, most Thomas Levin, a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának az elnöke következik.
Thomas Levin: Tisztelt Konvenció, Columbia!
A mai nap egy fontos vezérfonal lesz országunk történelmében, hiszen most itt, ezekben a pillanatokban is arra kérjük a delegációkat, hogy támogassák Cironia jövőbeni elnökének a jelöltségét. Igen, biztos vagyok benne, hogy René West meg fogja nyerni a választásokat, hiszen minden jó dolog, ami az országgal történt az elmúlt években, a Reform Párt eredménye. A képviselőházi progresszívak semmit nem tettek azért, hogy az általuk képviselt programot legalább megpróbálják végrehajtani. Nem akartak tárgyalnak, nem akarnak semmit sem csinálni. De igen, a kommunistákat amnesztiában részesíteni. Micsoda gyalázat ez, Tisztelt Elnök Úr! Micsoda gyalázat!
Thomas McDornish házelnök ahelyett, hogy a törvénykezési munkát segítette volna, sorra a kommunistákat kevésbé degradáló kijelentésekre ragadtatta el magát, a végén odajutott, hogy a kommunista eszme nem is káros. De, Barátaim, káros, és West elnökjelölttel karöltve nekünk az a feladatunk, hogy visszahódítsuk a Képviselőházat, ezzel segítve a West-adminisztráció jövőbeni munkáját.
Köszönöm.
Sam Torrington: Jasmin Payne monroe-i kormányzóé a szó.
Jasmin Payne: Köszöntöm a Reform Párt minden tagját. Tudják, én az ország egyik legkisebb megyéjének kormányzójaként vagyok most jelen. Egy olyan megye vezetőjeként, ahol egyértelmű a progresszív jelöltek fölénye. És mégis ez a szép a demokráciában. Mindenféle előzetes esély ellenére, lehetünk az ország egyik legkisebb megyéje, mégis könnyen lehet, hogy a végén a mi szavunk fog dönteni. Elképelhető, hogy a végén a napsütötte Monroe megye lesz a mérleg nyelve. Mert a mi szavazatunk is ugyanannyit számít, min bárki másé. És én nagyon bízok benne, hogy a végén Monroe megye támogatásának is hála, de René West lesz nemzetünk harmadik elnöke. Harvey Dent túlontúl tapasztalatlan, emellett nem győztes alkat. Nekünk most egy karizmatikus, vezérszerepre született elnökre van szükségünk, ez pedig nem is kérdés, hogy a jelölteket összehasonlítva René West. Monroe polgárait éppen ezért buzdítom a szavazáson való részvételre, mert csak így lehet elérni, hogy az arra leginkább méltó és rátermett vezető irányítsa a következő ciklusban az országot.
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégeink! Elérkeztünk a Progresszív Nemzeti Konvenció utolsó napjának beszédeihez. Elsőként szólítom a pódiumra Jamie Hyneman többségi vezető-helyettest!
Jamie Hyneman
Tisztelt jelenlévők, tisztelt támogatók!
Az elmúlt napokban sok mindent hallhattunk a jövőről, de fontos azt is látni miből indulunk ki. Az elmúlt két év a változás kora volt. A törvényhozás az előző két évében aktívabb, volt mint bármikor. A megyéknek a törvény egyre több lehetőséget ad, hogy a helyi kérdésekben önmaguk hozzanak döntéseket. Fejlődött az oktatás, a gazdaság, a közbiztonság, az egészségügy. Sokat dolgoztunk, a Képviselőház olyan aktivitást mutatott, mint még egyetlen kétéves ciklusban kell.
A munkát folytatni kell. Olyan emerekre van szükség, akik tovább viszik az aktív munkát, folytattják a megkezdett reformokat. Ilyen emberekre van szükség a törvényhozásban és ilyen emberekre van szükség a kormányban is. Harvey Dent képes a jó dolgokat megtartani, a szükséges reformokat végrehajtani és tovább folytatni a fejlődés útján megkezdett irányvonalat. Harvey Dent programja, víziója és személyisége is alkalmassá teszi őt az ország vezetésére és támogatni fogom őt mind itt és a törvényhozásban is. Tegyenek így Önök is!
David J. Coleman
Köszönjük, Jamie! A mai nap második felszólalója nem más, mint a Progresszív Nemzeti Bizottság elnöke, Shimon Batel. Kérem elnök urat, ossza meg velünk gondolatait!
Shimon Batel
Tisztelt párttárasaim, tisztelt progresszív nemzeti konvenció!
Azt gondolom, hogy ha volt történelmi pillanata a Progresszív Pártnak, akkor ez a konvenció annak minősül! Öröm látni, hogy egy ilyen sokszínű politikai erő egy közös céltól vezérelve képes gyakorlatilag teljes egységet alkotva beállni egy olyan ember mögé, aki minden olyan kompetenciának birtokában van, amellyel egy erősebb, egységesebb és igazságosabb Ciron Köztársaság felé mozdíthatja el hazánkat. Bebizonyítottuk, hogy nem számít, hogy ki északi, ki déli, ki színesbőrű, ki fehér kékgalléros, mindannyian azt szeretnénk, hogy pozitív irányú változások történjenek országunkban. Szeretnénk, ha a józan ész és a szolidaritás időszaka köszöntene ránk. Harvey Dent véleményem szerint remek vezetője lesz Cironiának, minden esély adott ahhoz, hogy belőle váljon a legrátermettebb elnökünk!
Jómagam négy éve vezetem a Progresszív Nemzeti Bizottságot, amely egy rendkívül megtisztelő feladat volt. Ezalatt az idő alatt rengeteget változott a politikai helyzet. Az viszont egészen biztos, hogy pártunk ma legalább olyan egységes, mint volt négy éve és én azt szeretném, ha ez így is maradna! Hogyha Önök is ezt szeretnék, akkor nincs más hátra, támogassák Harvey Dentet, álljanak be kampánycsapatába és beszéljék rá a szomszédjaikat is, hogy ő a legalkalmasabb jelölt. A ciron emberek híresek arról, hogy ha összefognak, akkor bármire képesek. Legyen ez most is így! Köszönöm, hogy meghallgattak, hajrá Harvey!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most pedig következzen a Progresszív Párt megválasztott elnökjelöltje, a Ciron Köztársaság következő Elnöke, Mr. Harvey Dent!
Harvey Dent
Tisztelt Konvenció, tisztelt képviselők és szenátorok! Tisztelt aktivisták és támogatók! Kedves párttársaim és minden ciron ember!
Először is az első nagyon fontos protokolláris eseménynek szeretnék helyt adni a beszédemben. Köszönöm a Párt jelöltését az elnöki pozícióra, azt tisztelettel, alázattal és a felelősség teljes tudatában elfogadom. Ígérem, hogyha nem is nyerem meg a választást, a kampányommal, programommal nem fogok csalódást okozni.
Az elnökjelöltség egy nagyon felelősségteljes feladat és igen megtisztelő ezt a címet viselni. Fontos, hogy a jelölt kampánya se okozzon csalódást. Kampányomról három dolgot ígérhetek meg: aktív, tisztelettudó és szakmai kampányom lesz. Aktív kampányt fogok folytatni és szeretnék minden megyében többtelepülésre is ellátogatni szeretném, ha a kampány az emberekről szólna és szeretném közel hozni őket a kampányhoz. Tisztelettudó és szakmai kampányt szeretnék folytatni: nem ellenfelemmel fogok foglalkozni, nem fogom ellenfelemet személyében támadni, kampányom legfőbb célja az lesz, hogy programomat minden ember megismerje és meggyőzzem őket, hogy ez a program képes lesz a következő ciklusban az országot a fejlődés útján vinni.
De mire is gondolok ez alatt. Először is fontos az országvízió, melyet én képviselek: úgy vélem országunknak egy vezetője van és a döntést neki kell meghoznia, de a döntésnek nem egyszemélyinek kell lennie. A felelős vezető a döntéseit a tanácsok meghallgatása után, az érveket mérlegelve hozza meg. Olyan elnöknek kell vezetni az országot, aki tisztában van a neki tanácsokat adók motivációival, aki képes meghozni megfelelő időben a döntéseket és képes vállalni érte a felelősséget. Olyan vezetőre van szükség, aki értékeit szem előtt tartva vezeti az országot, de képes a megfelelő kompromisszumokra az ország érdekében. Olyan vezetőre van szükség, aki tisztában van hátrányaival és előnyeivel és képe az előnyeit kiaknázva a hátrányokat elnyomni. Olyan vezetőre van képes hosszútávon látni a dolgokat, de tudja, hogy az ideje véges.
Tisztelt hallgatóság, kedves ciron emberek! Milyen országot akarunk építeni a következő években?
Olyan országot szeretnék építeni, mely nyitott a világ problémáira és részt kíván venni a problémák megoldásában. Aki képes meghallgatni másokat és segíteni neki, de képes a sajátérdekeit és képviselni és érvényre juttatni, ugyanakkor látja mikor felesleges a harc. Képesnek kell lennünk együtt élni és együtt dolgozni másokkal, képesnek kell együttműködni sok területen: oktatás, tudomány, biztonság, gazdaság, diplomácia. Olyan területeke, melyekkel mások segítségét saját előnyünkre fordíthatjuk és segíthetünk azoknak, akik igénylik és elmaradottabbak.
De nem mindenki érdemli meg a segítséget. Nem szabad olyan politikai berendezkedéseket támogatnunk, mely az elnyomásra épít, nem szabad a diktatúrákat hatlomba segíteni és hatalomba tartani, még ha ez nekünk némi gazdasági lemondással is jár. Nem szabad közösködni azon rendszerekkel, melyek nem tisztelik a szabadság és egyenlőség elveit. De belföldön sem szabad engedni elburjánzani azokat, akik kifacsart ideológiákkal szeretnék a demokratikus hagyományainkat elnyomni. Cironia a jog országa, ahol mindenkire egyformán érvényesek a törvények és a törvényeknek érvényt kell szerezni, ha kell erővel is.
Az országnak egységesnek kell lennie, de fel kell ismernünk a különbségeinket is. Cironia-ban sem mindenki egyforma, nem egy homogén masszát alkotunk. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget erősségének kiaknázására és gyengeségeinek ledolgozására. Az oktatás és tudomány olyan kitörési lehetőséget kell nyújtson, akik élni akarnak a lehetősséggel. Lehetőséget kell adni mindenkinek, aki dolgozni akar, és lehetőséget kell adni mindenkinek arra, aki vállalkozni akar. Cironia-t a lehetőségek országává kell tenni: aki képes indítson vállalkozást, aki munkát keres, dolgozhasson, aki külföldön akar tanulni, az kimehessen, aki tudományos áttörést akar hozni, beindíthassa kutatását.
Országunkat tudásunkra, erőnkre és hagyományainkra kell építeni. Tisztelni kell a hagyományokat, tanulnia a régi hibákból, megtartani azokat a hagyományokat, melyek tiszteletreméltók és megreformálni azt, ami szükséges. Gazdaságunkat tovább kell erősíteni, a vidéket fejleszteni, az oktatást modernizálni a közbiztonságot megerősíteni, és mindenkinek biztosítani a megfelelő egészséghez való jogot. De ezt nem tudom egyedül elérni, ehhez szükség van a szövetségre. Szövetségre a törvényhozással, szövetségre a megyékkel, szövetségre a két párt között, és nem utolsó sorban szövetségre az emberekkel!
Építsük fel együtt a Ciron Szövetséget!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégeink! Elérkeztünk a Progresszív Nemzeti Konvenció utolsó napjának beszédeihez. Elsőként szólítom a pódiumra Jamie Hyneman többségi vezető-helyettest!
Jamie Hyneman
Tisztelt jelenlévők, tisztelt támogatók!
Az elmúlt napokban sok mindent hallhattunk a jövőről, de fontos azt is látni miből indulunk ki. Az elmúlt két év a változás kora volt. A törvényhozás az előző két évében aktívabb, volt mint bármikor. A megyéknek a törvény egyre több lehetőséget ad, hogy a helyi kérdésekben önmaguk hozzanak döntéseket. Fejlődött az oktatás, a gazdaság, a közbiztonság, az egészségügy. Sokat dolgoztunk, a Képviselőház olyan aktivitást mutatott, mint még egyetlen kétéves ciklusban kell.
A munkát folytatni kell. Olyan emerekre van szükség, akik tovább viszik az aktív munkát, folytattják a megkezdett reformokat. Ilyen emberekre van szükség a törvényhozásban és ilyen emberekre van szükség a kormányban is. Harvey Dent képes a jó dolgokat megtartani, a szükséges reformokat végrehajtani és tovább folytatni a fejlődés útján megkezdett irányvonalat. Harvey Dent programja, víziója és személyisége is alkalmassá teszi őt az ország vezetésére és támogatni fogom őt mind itt és a törvényhozásban is. Tegyenek így Önök is!
David J. Coleman
Köszönjük, Jamie! A mai nap második felszólalója nem más, mint a Progresszív Nemzeti Bizottság elnöke, Shimon Batel. Kérem elnök urat, ossza meg velünk gondolatait!
Shimon Batel
Tisztelt párttárasaim, tisztelt progresszív nemzeti konvenció!
Azt gondolom, hogy ha volt történelmi pillanata a Progresszív Pártnak, akkor ez a konvenció annak minősül! Öröm látni, hogy egy ilyen sokszínű politikai erő egy közös céltól vezérelve képes gyakorlatilag teljes egységet alkotva beállni egy olyan ember mögé, aki minden olyan kompetenciának birtokában van, amellyel egy erősebb, egységesebb és igazságosabb Ciron Köztársaság felé mozdíthatja el hazánkat. Bebizonyítottuk, hogy nem számít, hogy ki északi, ki déli, ki színesbőrű, ki fehér kékgalléros, mindannyian azt szeretnénk, hogy pozitív irányú változások történjenek országunkban. Szeretnénk, ha a józan ész és a szolidaritás időszaka köszöntene ránk. Harvey Dent véleményem szerint remek vezetője lesz Cironiának, minden esély adott ahhoz, hogy belőle váljon a legrátermettebb elnökünk!
Jómagam négy éve vezetem a Progresszív Nemzeti Bizottságot, amely egy rendkívül megtisztelő feladat volt. Ezalatt az idő alatt rengeteget változott a politikai helyzet. Az viszont egészen biztos, hogy pártunk ma legalább olyan egységes, mint volt négy éve és én azt szeretném, ha ez így is maradna! Hogyha Önök is ezt szeretnék, akkor nincs más hátra, támogassák Harvey Dentet, álljanak be kampánycsapatába és beszéljék rá a szomszédjaikat is, hogy ő a legalkalmasabb jelölt. A ciron emberek híresek arról, hogy ha összefognak, akkor bármire képesek. Legyen ez most is így! Köszönöm, hogy meghallgattak, hajrá Harvey!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most pedig következzen a Progresszív Párt megválasztott elnökjelöltje, a Ciron Köztársaság következő Elnöke, Mr. Harvey Dent!
Harvey Dent
Tisztelt Konvenció, tisztelt képviselők és szenátorok! Tisztelt aktivisták és támogatók! Kedves párttársaim és minden ciron ember!
Először is az első nagyon fontos protokolláris eseménynek szeretnék helyt adni a beszédemben. Köszönöm a Párt jelöltését az elnöki pozícióra, azt tisztelettel, alázattal és a felelősség teljes tudatában elfogadom. Ígérem, hogyha nem is nyerem meg a választást, a kampányommal, programommal nem fogok csalódást okozni.
Az elnökjelöltség egy nagyon felelősségteljes feladat és igen megtisztelő ezt a címet viselni. Fontos, hogy a jelölt kampánya se okozzon csalódást. Kampányomról három dolgot ígérhetek meg: aktív, tisztelettudó és szakmai kampányom lesz. Aktív kampányt fogok folytatni és szeretnék minden megyében többtelepülésre is ellátogatni szeretném, ha a kampány az emberekről szólna és szeretném közel hozni őket a kampányhoz. Tisztelettudó és szakmai kampányt szeretnék folytatni: nem ellenfelemmel fogok foglalkozni, nem fogom ellenfelemet személyében támadni, kampányom legfőbb célja az lesz, hogy programomat minden ember megismerje és meggyőzzem őket, hogy ez a program képes lesz a következő ciklusban az országot a fejlődés útján vinni.
De mire is gondolok ez alatt. Először is fontos az országvízió, melyet én képviselek: úgy vélem országunknak egy vezetője van és a döntést neki kell meghoznia, de a döntésnek nem egyszemélyinek kell lennie. A felelős vezető a döntéseit a tanácsok meghallgatása után, az érveket mérlegelve hozza meg. Olyan elnöknek kell vezetni az országot, aki tisztában van a neki tanácsokat adók motivációival, aki képes meghozni megfelelő időben a döntéseket és képes vállalni érte a felelősséget. Olyan vezetőre van szükség, aki értékeit szem előtt tartva vezeti az országot, de képes a megfelelő kompromisszumokra az ország érdekében. Olyan vezetőre van szükség, aki tisztában van hátrányaival és előnyeivel és képe az előnyeit kiaknázva a hátrányokat elnyomni. Olyan vezetőre van képes hosszútávon látni a dolgokat, de tudja, hogy az ideje véges.
Tisztelt hallgatóság, kedves ciron emberek! Milyen országot akarunk építeni a következő években?
Olyan országot szeretnék építeni, mely nyitott a világ problémáira és részt kíván venni a problémák megoldásában. Aki képes meghallgatni másokat és segíteni neki, de képes a sajátérdekeit és képviselni és érvényre juttatni, ugyanakkor látja mikor felesleges a harc. Képesnek kell lennünk együtt élni és együtt dolgozni másokkal, képesnek kell együttműködni sok területen: oktatás, tudomány, biztonság, gazdaság, diplomácia. Olyan területeke, melyekkel mások segítségét saját előnyünkre fordíthatjuk és segíthetünk azoknak, akik igénylik és elmaradottabbak.
De nem mindenki érdemli meg a segítséget. Nem szabad olyan politikai berendezkedéseket támogatnunk, mely az elnyomásra épít, nem szabad a diktatúrákat hatlomba segíteni és hatalomba tartani, még ha ez nekünk némi gazdasági lemondással is jár. Nem szabad közösködni azon rendszerekkel, melyek nem tisztelik a szabadság és egyenlőség elveit. De belföldön sem szabad engedni elburjánzani azokat, akik kifacsart ideológiákkal szeretnék a demokratikus hagyományainkat elnyomni. Cironia a jog országa, ahol mindenkire egyformán érvényesek a törvények és a törvényeknek érvényt kell szerezni, ha kell erővel is.
Az országnak egységesnek kell lennie, de fel kell ismernünk a különbségeinket is. Cironia-ban sem mindenki egyforma, nem egy homogén masszát alkotunk. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget erősségének kiaknázására és gyengeségeinek ledolgozására. Az oktatás és tudomány olyan kitörési lehetőséget kell nyújtson, akik élni akarnak a lehetősséggel. Lehetőséget kell adni mindenkinek, aki dolgozni akar, és lehetőséget kell adni mindenkinek arra, aki vállalkozni akar. Cironia-t a lehetőségek országává kell tenni: aki képes indítson vállalkozást, aki munkát keres, dolgozhasson, aki külföldön akar tanulni, az kimehessen, aki tudományos áttörést akar hozni, beindíthassa kutatását.
Országunkat tudásunkra, erőnkre és hagyományainkra kell építeni. Tisztelni kell a hagyományokat, tanulnia a régi hibákból, megtartani azokat a hagyományokat, melyek tiszteletreméltók és megreformálni azt, ami szükséges. Gazdaságunkat tovább kell erősíteni, a vidéket fejleszteni, az oktatást modernizálni a közbiztonságot megerősíteni, és mindenkinek biztosítani a megfelelő egészséghez való jogot. De ezt nem tudom egyedül elérni, ehhez szükség van a szövetségre. Szövetségre a törvényhozással, szövetségre a megyékkel, szövetségre a két párt között, és nem utolsó sorban szövetségre az emberekkel!
Építsük fel együtt a Ciron Szövetséget!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív párttársaim, vendégeink, tisztelt küldöttek!
Ezennel kezdetét veszi az 1958. évi Progresszív Nemzeti Konvenció. Mint tudják, a mai napon a beszédeket követően megválasztjuk a progresszívek hivatalos elnökjelöltjét és egyben Cironia következő hivatalba lépő elnökét, Harvey Dentet! Épp ezért nem is kívánom szaporítani a szót, meg is adom a szót első mai felszólalónknak, aki nem más, mint Walker megye régi motorosa, Alexander Smith Kormányzó!
Alexander Smith
Kedves Egybegyűltek! Barátaim! Polgártársaim! Először is köszönettel tartozom, hogy meghívtak engem a konvencióra!
Mint mindig, most is fájó szívvel hagytam el Walker megyét, hiszen mint pár évvel ezelőtt, most is bármikor szükség lehet rám. A szükséges biztonsági intézkedéseink, rendeleteink még mindig érvényben vannak, sőt a Nemzeti Gárda tagjai is megyémben állomásoznak, de sajnos nem tudhatjuk, hogy bizonyos szervezetek, utalok itten rá a maffiára, illetve a kommunistákra, mikor fogják felzavarni még jobban az így is zavaros víz felszínét. Talán rendőreink és gárdistáink mindenre kiterjedő figyelme, tekintélye és ereje elriasztja a sok gazfickót attól, hogy bármit is műveljenek. Joguk van tudni arról, hogy jelenleg milyen az élet Walker megyében. Egyelőre nyugodt, de nem tudhatjuk, hogy ez a vihar előtti, vagy már az azutáni csend. A Warner Robinsban történt maffiaterrort a rendőrségünk még mindig a 3-as fokozattal kezeli, ami a legmagasabb. A nyomozás még mindig folyik az egész megyében. Az ellenőrzések és a razziák folyamatosak a repülőtereken, a tengeri kikötőkben, a vasútállomásokon, a buszpályaudvarokon, a városi utcákon, az országutakon, a megye határán és a különböző objektumok közelében. Így próbáljuk meg kiszűrni a lehetséges delikvenseket. Ugyanezek a dolgok vonatkoznak a kommunistákra is. Hetente két embert mindig sikerül a rendőröknek letartóztatniuk, mert szélsőbaloldaliaknak vallják magukat. De vannak olyan őrizetbe vettek is, akik így vagy úgy, de a maffiához sorolhatók be.
Ezek hallatán biztos, hogy felteszik magukban a kérdést, hogy tényleg ekkora a boszorkányüldözés Walkerben a kommunisták és a maffia ellen? A válaszom erre, igen! Hogy miért tesszük ezt? Azért, hogy Walker megye dolgos polgárjai a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat, de közben igyekszünk, hogy az emberi és polgári jogok semmiféleképpen ne csorbuljanak. Így a végére hagytam Önöknek egy kis meglepetést! A Ciron Kommunista Párt főtitkárát és vezetőjét, Bradley Rylant éppen két nappal ezelőtt tartóztatta le a rendőrségünk felbújtás és lázadás kísérletének alapos vádjával. A kihallgatása folyamatban van. Köszönöm, hogy itt lehettem! Isten áldja Önöket! Isten áldja Cironiát!
David J. Coleman
Köszönjük, Kormányzó! Biztosíthatom, hogy valamennyien együttérzünk Önnel a walkeri borzalmak miatt. Reméljük hamarosan visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba. Kedves Barátaim! Ezt követően egy kedves szenátorkollégám, Nate Getz kívánja megosztani Önökkel gondolatait. Fogadják szeretettel!
Nate Getz
„Tisztelt progresszív társaim, kedves támogatók!
Ahogy a politika úgy a Progresszív Párt is átalakuláson megy át: olyan politikusok kerülnek előtérbe, akik a mindennapokkal foglalkoznak, akik értékeke és érdemek alapján politizálnak és nem érdekek mentén. De milyen Progresszív Pártot akarunk mi a következő progresszív elnök vezetésével látni? Én olyan pártban hiszek, akinek vannak értékei és ezeket határozottan képviseli azt. Akik képesek értelmes vitákat folytatni, de a veszekedést nem támogatják. Akik egyesítik a nemzetet, de az egyének nem oldódnak fel a társadalom tengerében. Akik képesek beismerni a hibáikat és tanulnak a múlt hibáiból és azokat képesek kijavítani.
Harvey Dent képviseli ezeket az erényeket és képes a Progresszív Pártnak is megmutatni a helyes irányt. Minden embert szívesen várunk azon a vonaton mely a fejlődés útján indítja el az országunkat. Harvey Dent vezetésével olyan párt és olyan ország épülhet, ahol mindenki érdemei szerint boldogulhat az életben. Mindenki megkaphatja a lehetőséget és ha él is vele magát, családját és nemzetét is büszkévé teheti. Olyan országunk lehet, melyen bátran hívhatunk majd a lehetőségek országának. Támogassuk Harvey Dentet ennek az országnak a megépítésében és tegyük naggyá Cironia-t!”
David J. Coleman
Most pedig szólítom a pulpitusra a Ciron Köztársaság Elnökét, Ed Glovert! Parancsoljon, elnök úr!
Ed Glover
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív barátaim!
Megtiszteltetés itt lennem a festői szépségű Brownsville városában! Nem először járok itt, az első elnökjelölti kampányom idején már voltam Önöknél. Amikor akkor először találkoztam az itteni polgárokkal, civilekkel és farmerekkel, egy jobb sorsra érdemes vidéki kisváros benyomását keltette a település. Ma már mindannyian láthatjuk, mekkora fejlődésen ment át ez a hely! Leginkább akkor érzékelhető a különbség, ha kimegyünk a farmokra és összehasonlítjuk a mai felszereléseket, gépeket a korábbiakkal. A Kis- és középbirtokú Farmgazdaságok Kedvezményes hitelprogramja, amely a vidékfejlesztés egyik sarokpontja volt, segített abban, hogy ma már modern traktorok és fejlett mezőgazdasági eszközök állnak rendelkezésre. Ezt őszintén jó látni. Ahogyan azt is, hogy a ciron emberek életszínvonala és a gazdaság állapota alakul hazánkban. Gyermekeink új rendszerben tanulhatnak az iskolákban, hiszen bevezettük az alsó tagozatokban a megígért egységes tanrendet, illetve a szociálisan rászoruló főiskolás és egyetemista fiatalok is lehetőséget kapnak már a továbbtanulásra, hála a bevezetett új ösztöndíjprogramoknak. Azt gondolom, hogy bár ezek apró lépések a jövő Cironiája felé, de mindenképpen a helyes út felé mutatnak.
Azt kívánom, hogy Harvey Dent olyan elnökjelölt legyen, aki képes összefogni a különböző progresszív irányzatokat és magabiztosan, valódi politikai erőt felmutatva indulni a választópolgárok bizalmáért. Bízom benne, hogy elnyerve az elnöki széket lehetősége lesz folytatni az eddigi előremutató programjainkat, illetve kiegyenesíti politikai csorbáinkat. Az elnökjelölti küzdelem nem lesz egyszerű, hiszen az ellenfél erős, de én hiszek Harvey Dentben, hiszem, hogy magabiztosan le fogja küzdeni az elé gördülő akadályokat! Ehhez előre is sok sikert kívánok neki, természetesen igyekszem teljes erővel támogatni a jelöltségét. Köszönöm, hogy meghallgattak, Isten áldja Önöket és Isten áldja a Progresszív Pártot!
David J. Coleman
Köszönjük, Elnök úr! Most pedig követezzen a konvenció legfontosabb eseménye, pártunk elnökjelöltjének megválasztása. A konvenió elnökeként szólítom sorban az egyes megyék küldöttjeit, arra kérem a szószólókat, hogy osszák meg velünk, miként döntöttek a delegátusok! Elsőként Belfort megyét kérdezem!
Tisztelt Elnök úr! Megtiszteltetés, hogy beszámolhatok róla, Belfort megye küldöttsége igen elkötelezett pártunk egysége és győzelme mellett, éppen ezért mind a 144 küldöttünk Cironia következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm! Burkhill megye küldöttjei hogy döntöttek?
Tisztelt Elnök úr! Burkhill megye 32 küldöttje egységesen Harvey Dent mellett tesz le voksát.
Köszönjük! Clark hogy határozott?
Tisztelt Elnök úr! Clark küldöttségének 40 tagja úgy határozott, hogy Cironia következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Nagyon szépen köszönöm! Kérem Cook megye küldötteit, ismertessék döntésüket!
Elnök úr! Cook megyéből 1 küldött Andrew Fox szenátort, 55 küldött pedig Harvey Dentet támogatta!
Köszönjük szépen! Crowley hogyan szavazott?
Köszönöm a lehetőséget, nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek és beszámolhatok csodás otthonunk, Crowley döntéséről. 64 küldöttünk egységesen Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm! Denfield következik!
Tisztelt Elnök úr! Megyénk küldöttjei közül mind a 40 fő Mr. Dentre szavazott.
Köszönjük, Denfield! Eagle megye miként döntött?
Enyém a megtiszteltetés, hogy beszámoljak arról, hogy Eagle 48 küldöttje Harvey Dentet szeretné látni az elnöki székben!
Köszönöm szépen! Eagle után Edmund megye küldöttsége kap lehetőséget!
Tisztelt Elnök úr! Edmund 72 küldöttje egyaránt a Ciron Köztársaság következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja.
Nagyon köszönjük! Most hallgassuk meg Garfieldet!
Tisztelt Elnök úr! Természetesen Garfield 128 fős küldöttsége maximálisan támogatja Harvey Dent jelöltségét!
Köszönjük! A házigazda Graham következik!
Tisztelt Elnök úr, tisztelt konvenció! Graham 104 küldöttje Mr. Dent mellett van!
Nagyszerű, köszönjük szépen! Greene megye következik!
Tisztelt Elnök úr! Greene 40 fős küldöttségéből 3 fő Ed Glovert, 2 fő Albert Lee szenátort, 35 fő pedig hazánk következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm szépen! Jefferson?
Elnök úr! Jefferson egy erős déli bástya, bízunk benne, hogy Harvey Dent nem okoz majd csalódást a déli embereknek, épp ezért 32 küldöttünk rá adja le voksát.
Köszönöm szépen, Jefferson! Lassen megye hogy dönt?
Tisztelt Elnök úr, Lassenből 40 szavazat érkezik Harvey Dentre!
Köszönöm Lassen! Legrand a következő!
Tisztelt Elnök úr! 104 fős küldöttségünk kiáll Harvey Dent elnökjelöltsége mellett.
Nagyon szépen köszönjük! Madison következik.
Tisztelt Elnök úr! Küldöttjeink közül 1 fő Cliff Bedroomra szavaz, 39-en viszont Cironia következő Elnökét, Mr. Dentet támogatja!
Köszönöm! Monroe küldöttségének döntését várjuk.
Elnök úr! Monroe egy erős progresszív bástya. Meggyőződésünk, hogy Harvey Dent jó elnöke lesz Cironiának, ebből kifolyólag minden küldöttünk támogatja őt!
Köszönjük, Monroe! Oakland következik!
Tisztelt Elnök úr! Oakland megye 112 fős delegátusából 4-en Ed Glovert, 108-an pedig hazánk következő Elnökét, Harvey Dentet támogatták!
Köszönöm szépen! Osborne?
Tisztelt Elnök úr! Osborne teljes küldöttsége Harvey Dent elnökjelöltsége mellett áll!
Köszönöm! Pecksdale hogy döntött?
Tisztelt Elnök úr! Megyénk 72 küldöttjéből 4-en Ed Glovere, 88-as Harvey Dentre adják voksukat!
Nagyon köszönjük! Perry 32 fős küldöttsége hogyan határozott?
Tisztelt Elnök úr! Mindannyian Harvey Dent jelöltségét támogatjuk.
Köszönöm! Peterson következik!
Elnök úr! Peterson 64 fős küldöttsége egységesen Harvey Dentet támogatja!
Köszönjük! Ridgefield CC küldöttsége következik!
Tisztelt Elnök úr! A fővárosiak 32 progresszív küldöttje támogatja hazánk következő elnökét, Harvey Dentet!
Köszönöm Ridgefield! Union megyén a sor.
Tisztelt Elnök úr! Union 160 fős küldöttsége Harvey Dentben látja Cironia jövőjét, épp ezért őt támogatjuk!
Köszönöm szépet! Végül, de nem utolsó sorban Walker megyén a sor!
Tisztelt Elnök úr! Walker 56 küldöttje közül 3 Alexander Smith kormányzót, 53 pedig Harvey Dentet, Cironia következő elnökét támogatja!
David J. Coleman
Tisztelt Konvenció! A szavazás végén megállapítom, hogy a küldöttek elsöprő többség mellett Harvey Dentet választották meg a Progresszív Párt 1958-as elnökjelöltjévé! (hatalmas taps és ováció) Mr. Dent a holnapi napon fog beszédet intézni Önökhöz, a nap zárásaként.
Most pedig soron következik a párt alelnökjelöltjének bejelentése és közfelkiáltással történő megválasztása. Harvey Dent olyan alelnökjelölttel méretteti meg magát a választásokon, aki régi motorosnak számít a törvényhozásban. Egy tapasztalt, kompromisszumkész és kétpárti együttműködéseket szorgalmazó déli hazafiről van szó. Ő nem más, mint Greene progresszív szenátora, Albert Lee. Kérem a konvenció küldöttjeit, közfelkiáltással szavazzanak, elfogadják-e Albert Lee szenátor urat a Progresszív Párt alelnökjelöltjének!
(IGEN! IGEN! IGEN! IGEN!)
Köszönöm! Megállapítom, hogy a Progresszív Párt alelnökjelöltje ettől a pillanattól kezdve Albert Lee szenátor. Kérem szenátortársamat, fáradjon a pulpitusra és mondja el beszédét!
Albert Lee
Köszönöm, David! Tisztelt Konvenció, tisztelt hölgyeim és uraim!
Rendkívüli megtiszteltetésként ért, amikor Harvey Dent felkeresett, hogy lennék-e az alelnökjelöltje. Alaposan megfontoltam a kérdést, hiszen régóta képviselem a Szenátusban a greene-i emberek érdekeit és ez nagyon sokat jelentett nekem. Végül mégis úgy döntöttem, hogy elvállalom a felkérést, hiszen nincs nagyobb küldetés egy politikus számára annál, mint az összes ciron emberért harcolni! Elsősorban azt tartom fő célomnak, hogy a déli megyék sorsát jobbra fordítsam, ettől függetlenül azt tudom mondani Önöknek, hogy minden ciron alelnöke szeretnék lenni! Déli hazafiként és greene-i lokálpatriótaként mindent el fogok követni azért, hogy a déli értékek ne essenek áldozatul azoknak, akik nem ismerik igazán otthonunkat és felszínes hírek alapján ítélkezve, erőszakosan meg akarják változtatni kultúránkat!
Jómagam soha nem ülök fel a gyűlöletkeltésnek, ehelyett a kompromisszumok és a hatékony munka emberének tartom magamat. Szeretném, ha az egyszerű emberek, a munkások és a fiatalok sorsa egyre könnyebb lenne hazánkban, számomra ebben Harvey Dent remek partnernek tűnik! Biztos vagyok benne, hogy együtt hatékonyan fel tudunk lépni az emberek életét súlyosan befolyásoló kérdésekben, valamint a gazdaság teljesítőképességét nem meghaladva olyan szolidáris, igazságos országot tudunk építeni, ahol a tisztességes, becsületes polgárok biztonságban, nyugodt fejlődésben tudnak érvényesülni saját hétköznapjaikban.
Nem lesz egyszerű a kampány, hiszen ellenfeleink – bár sok esetben megosztottnak tűnnek –, minden bizonnyal készen állnak a megmérettetésre. A mi dolgunk viszont az, hogy Önökkel, vagyis a választókkal folyamatosan tartsuk a kapcsolatot és átlátható, tisztességes kampányt folytassunk. Ott leszünk az utcákon, hirdetjük programunkat és szeretnénk érdemi párbeszédre törekedni a hétköznapok emberével. Biztosítom Önöket, Harvey Dent az egyetlen jelölt, akinek elvei, valódi programja és hiteles politikai hozzáállása van! Ő nem fog napról-napra köpönyeget váltani, ahogyan azt René West teszi! Ehelyett Önökkel, Önökért és Önök által fogja vezetni Cironiát!
Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt konvenció! Végezetül el kell mondjam, megtisztelő, hogy alkalmasnak találtak a Progresszív Párt alelnökjelölti posztjára, igyekszem majd megfelelni az elvárásaiknak! Isten áldja Önöket! Isten áldja Cironiát, a Ciron Délt és a Progresszív Pártot! Köszönöm a figyelmet!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív párttársaim, vendégeink, tisztelt küldöttek!
Ezennel kezdetét veszi az 1958. évi Progresszív Nemzeti Konvenció. Mint tudják, a mai napon a beszédeket követően megválasztjuk a progresszívek hivatalos elnökjelöltjét és egyben Cironia következő hivatalba lépő elnökét, Harvey Dentet! Épp ezért nem is kívánom szaporítani a szót, meg is adom a szót első mai felszólalónknak, aki nem más, mint Walker megye régi motorosa, Alexander Smith Kormányzó!
Alexander Smith
Kedves Egybegyűltek! Barátaim! Polgártársaim! Először is köszönettel tartozom, hogy meghívtak engem a konvencióra!
Mint mindig, most is fájó szívvel hagytam el Walker megyét, hiszen mint pár évvel ezelőtt, most is bármikor szükség lehet rám. A szükséges biztonsági intézkedéseink, rendeleteink még mindig érvényben vannak, sőt a Nemzeti Gárda tagjai is megyémben állomásoznak, de sajnos nem tudhatjuk, hogy bizonyos szervezetek, utalok itten rá a maffiára, illetve a kommunistákra, mikor fogják felzavarni még jobban az így is zavaros víz felszínét. Talán rendőreink és gárdistáink mindenre kiterjedő figyelme, tekintélye és ereje elriasztja a sok gazfickót attól, hogy bármit is műveljenek. Joguk van tudni arról, hogy jelenleg milyen az élet Walker megyében. Egyelőre nyugodt, de nem tudhatjuk, hogy ez a vihar előtti, vagy már az azutáni csend. A Warner Robinsban történt maffiaterrort a rendőrségünk még mindig a 3-as fokozattal kezeli, ami a legmagasabb. A nyomozás még mindig folyik az egész megyében. Az ellenőrzések és a razziák folyamatosak a repülőtereken, a tengeri kikötőkben, a vasútállomásokon, a buszpályaudvarokon, a városi utcákon, az országutakon, a megye határán és a különböző objektumok közelében. Így próbáljuk meg kiszűrni a lehetséges delikvenseket. Ugyanezek a dolgok vonatkoznak a kommunistákra is. Hetente két embert mindig sikerül a rendőröknek letartóztatniuk, mert szélsőbaloldaliaknak vallják magukat. De vannak olyan őrizetbe vettek is, akik így vagy úgy, de a maffiához sorolhatók be.
Ezek hallatán biztos, hogy felteszik magukban a kérdést, hogy tényleg ekkora a boszorkányüldözés Walkerben a kommunisták és a maffia ellen? A válaszom erre, igen! Hogy miért tesszük ezt? Azért, hogy Walker megye dolgos polgárjai a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat, de közben igyekszünk, hogy az emberi és polgári jogok semmiféleképpen ne csorbuljanak. Így a végére hagytam Önöknek egy kis meglepetést! A Ciron Kommunista Párt főtitkárát és vezetőjét, Bradley Rylant éppen két nappal ezelőtt tartóztatta le a rendőrségünk felbújtás és lázadás kísérletének alapos vádjával. A kihallgatása folyamatban van. Köszönöm, hogy itt lehettem! Isten áldja Önöket! Isten áldja Cironiát!
David J. Coleman
Köszönjük, Kormányzó! Biztosíthatom, hogy valamennyien együttérzünk Önnel a walkeri borzalmak miatt. Reméljük hamarosan visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba. Kedves Barátaim! Ezt követően egy kedves szenátorkollégám, Nate Getz kívánja megosztani Önökkel gondolatait. Fogadják szeretettel!
Nate Getz
„Tisztelt progresszív társaim, kedves támogatók!
Ahogy a politika úgy a Progresszív Párt is átalakuláson megy át: olyan politikusok kerülnek előtérbe, akik a mindennapokkal foglalkoznak, akik értékeke és érdemek alapján politizálnak és nem érdekek mentén. De milyen Progresszív Pártot akarunk mi a következő progresszív elnök vezetésével látni? Én olyan pártban hiszek, akinek vannak értékei és ezeket határozottan képviseli azt. Akik képesek értelmes vitákat folytatni, de a veszekedést nem támogatják. Akik egyesítik a nemzetet, de az egyének nem oldódnak fel a társadalom tengerében. Akik képesek beismerni a hibáikat és tanulnak a múlt hibáiból és azokat képesek kijavítani.
Harvey Dent képviseli ezeket az erényeket és képes a Progresszív Pártnak is megmutatni a helyes irányt. Minden embert szívesen várunk azon a vonaton mely a fejlődés útján indítja el az országunkat. Harvey Dent vezetésével olyan párt és olyan ország épülhet, ahol mindenki érdemei szerint boldogulhat az életben. Mindenki megkaphatja a lehetőséget és ha él is vele magát, családját és nemzetét is büszkévé teheti. Olyan országunk lehet, melyen bátran hívhatunk majd a lehetőségek országának. Támogassuk Harvey Dentet ennek az országnak a megépítésében és tegyük naggyá Cironia-t!”
David J. Coleman
Most pedig szólítom a pulpitusra a Ciron Köztársaság Elnökét, Ed Glovert! Parancsoljon, elnök úr!
Ed Glover
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív barátaim!
Megtiszteltetés itt lennem a festői szépségű Brownsville városában! Nem először járok itt, az első elnökjelölti kampányom idején már voltam Önöknél. Amikor akkor először találkoztam az itteni polgárokkal, civilekkel és farmerekkel, egy jobb sorsra érdemes vidéki kisváros benyomását keltette a település. Ma már mindannyian láthatjuk, mekkora fejlődésen ment át ez a hely! Leginkább akkor érzékelhető a különbség, ha kimegyünk a farmokra és összehasonlítjuk a mai felszereléseket, gépeket a korábbiakkal. A Kis- és középbirtokú Farmgazdaságok Kedvezményes hitelprogramja, amely a vidékfejlesztés egyik sarokpontja volt, segített abban, hogy ma már modern traktorok és fejlett mezőgazdasági eszközök állnak rendelkezésre. Ezt őszintén jó látni. Ahogyan azt is, hogy a ciron emberek életszínvonala és a gazdaság állapota alakul hazánkban. Gyermekeink új rendszerben tanulhatnak az iskolákban, hiszen bevezettük az alsó tagozatokban a megígért egységes tanrendet, illetve a szociálisan rászoruló főiskolás és egyetemista fiatalok is lehetőséget kapnak már a továbbtanulásra, hála a bevezetett új ösztöndíjprogramoknak. Azt gondolom, hogy bár ezek apró lépések a jövő Cironiája felé, de mindenképpen a helyes út felé mutatnak.
Azt kívánom, hogy Harvey Dent olyan elnökjelölt legyen, aki képes összefogni a különböző progresszív irányzatokat és magabiztosan, valódi politikai erőt felmutatva indulni a választópolgárok bizalmáért. Bízom benne, hogy elnyerve az elnöki széket lehetősége lesz folytatni az eddigi előremutató programjainkat, illetve kiegyenesíti politikai csorbáinkat. Az elnökjelölti küzdelem nem lesz egyszerű, hiszen az ellenfél erős, de én hiszek Harvey Dentben, hiszem, hogy magabiztosan le fogja küzdeni az elé gördülő akadályokat! Ehhez előre is sok sikert kívánok neki, természetesen igyekszem teljes erővel támogatni a jelöltségét. Köszönöm, hogy meghallgattak, Isten áldja Önöket és Isten áldja a Progresszív Pártot!
David J. Coleman
Köszönjük, Elnök úr! Most pedig követezzen a konvenció legfontosabb eseménye, pártunk elnökjelöltjének megválasztása. A konvenió elnökeként szólítom sorban az egyes megyék küldöttjeit, arra kérem a szószólókat, hogy osszák meg velünk, miként döntöttek a delegátusok! Elsőként Belfort megyét kérdezem!
Tisztelt Elnök úr! Megtiszteltetés, hogy beszámolhatok róla, Belfort megye küldöttsége igen elkötelezett pártunk egysége és győzelme mellett, éppen ezért mind a 144 küldöttünk Cironia következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm! Burkhill megye küldöttjei hogy döntöttek?
Tisztelt Elnök úr! Burkhill megye 32 küldöttje egységesen Harvey Dent mellett tesz le voksát.
Köszönjük! Clark hogy határozott?
Tisztelt Elnök úr! Clark küldöttségének 40 tagja úgy határozott, hogy Cironia következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Nagyon szépen köszönöm! Kérem Cook megye küldötteit, ismertessék döntésüket!
Elnök úr! Cook megyéből 1 küldött Andrew Fox szenátort, 55 küldött pedig Harvey Dentet támogatta!
Köszönjük szépen! Crowley hogyan szavazott?
Köszönöm a lehetőséget, nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek és beszámolhatok csodás otthonunk, Crowley döntéséről. 64 küldöttünk egységesen Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm! Denfield következik!
Tisztelt Elnök úr! Megyénk küldöttjei közül mind a 40 fő Mr. Dentre szavazott.
Köszönjük, Denfield! Eagle megye miként döntött?
Enyém a megtiszteltetés, hogy beszámoljak arról, hogy Eagle 48 küldöttje Harvey Dentet szeretné látni az elnöki székben!
Köszönöm szépen! Eagle után Edmund megye küldöttsége kap lehetőséget!
Tisztelt Elnök úr! Edmund 72 küldöttje egyaránt a Ciron Köztársaság következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja.
Nagyon köszönjük! Most hallgassuk meg Garfieldet!
Tisztelt Elnök úr! Természetesen Garfield 128 fős küldöttsége maximálisan támogatja Harvey Dent jelöltségét!
Köszönjük! A házigazda Graham következik!
Tisztelt Elnök úr, tisztelt konvenció! Graham 104 küldöttje Mr. Dent mellett van!
Nagyszerű, köszönjük szépen! Greene megye következik!
Tisztelt Elnök úr! Greene 40 fős küldöttségéből 3 fő Ed Glovert, 2 fő Albert Lee szenátort, 35 fő pedig hazánk következő Elnökét, Harvey Dentet támogatja!
Köszönöm szépen! Jefferson?
Elnök úr! Jefferson egy erős déli bástya, bízunk benne, hogy Harvey Dent nem okoz majd csalódást a déli embereknek, épp ezért 32 küldöttünk rá adja le voksát.
Köszönöm szépen, Jefferson! Lassen megye hogy dönt?
Tisztelt Elnök úr, Lassenből 40 szavazat érkezik Harvey Dentre!
Köszönöm Lassen! Legrand a következő!
Tisztelt Elnök úr! 104 fős küldöttségünk kiáll Harvey Dent elnökjelöltsége mellett.
Nagyon szépen köszönjük! Madison következik.
Tisztelt Elnök úr! Küldöttjeink közül 1 fő Cliff Bedroomra szavaz, 39-en viszont Cironia következő Elnökét, Mr. Dentet támogatja!
Köszönöm! Monroe küldöttségének döntését várjuk.
Elnök úr! Monroe egy erős progresszív bástya. Meggyőződésünk, hogy Harvey Dent jó elnöke lesz Cironiának, ebből kifolyólag minden küldöttünk támogatja őt!
Köszönjük, Monroe! Oakland következik!
Tisztelt Elnök úr! Oakland megye 112 fős delegátusából 4-en Ed Glovert, 108-an pedig hazánk következő Elnökét, Harvey Dentet támogatták!
Köszönöm szépen! Osborne?
Tisztelt Elnök úr! Osborne teljes küldöttsége Harvey Dent elnökjelöltsége mellett áll!
Köszönöm! Pecksdale hogy döntött?
Tisztelt Elnök úr! Megyénk 72 küldöttjéből 4-en Ed Glovere, 88-as Harvey Dentre adják voksukat!
Nagyon köszönjük! Perry 32 fős küldöttsége hogyan határozott?
Tisztelt Elnök úr! Mindannyian Harvey Dent jelöltségét támogatjuk.
Köszönöm! Peterson következik!
Elnök úr! Peterson 64 fős küldöttsége egységesen Harvey Dentet támogatja!
Köszönjük! Ridgefield CC küldöttsége következik!
Tisztelt Elnök úr! A fővárosiak 32 progresszív küldöttje támogatja hazánk következő elnökét, Harvey Dentet!
Köszönöm Ridgefield! Union megyén a sor.
Tisztelt Elnök úr! Union 160 fős küldöttsége Harvey Dentben látja Cironia jövőjét, épp ezért őt támogatjuk!
Köszönöm szépet! Végül, de nem utolsó sorban Walker megyén a sor!
Tisztelt Elnök úr! Walker 56 küldöttje közül 3 Alexander Smith kormányzót, 53 pedig Harvey Dentet, Cironia következő elnökét támogatja!
David J. Coleman
Tisztelt Konvenció! A szavazás végén megállapítom, hogy a küldöttek elsöprő többség mellett Harvey Dentet választották meg a Progresszív Párt 1958-as elnökjelöltjévé! (hatalmas taps és ováció) Mr. Dent a holnapi napon fog beszédet intézni Önökhöz, a nap zárásaként.
Most pedig soron következik a párt alelnökjelöltjének bejelentése és közfelkiáltással történő megválasztása. Harvey Dent olyan alelnökjelölttel méretteti meg magát a választásokon, aki régi motorosnak számít a törvényhozásban. Egy tapasztalt, kompromisszumkész és kétpárti együttműködéseket szorgalmazó déli hazafiről van szó. Ő nem más, mint Greene progresszív szenátora, Albert Lee. Kérem a konvenció küldöttjeit, közfelkiáltással szavazzanak, elfogadják-e Albert Lee szenátor urat a Progresszív Párt alelnökjelöltjének!
(IGEN! IGEN! IGEN! IGEN!)
Köszönöm! Megállapítom, hogy a Progresszív Párt alelnökjelöltje ettől a pillanattól kezdve Albert Lee szenátor. Kérem szenátortársamat, fáradjon a pulpitusra és mondja el beszédét!
Albert Lee
Köszönöm, David! Tisztelt Konvenció, tisztelt hölgyeim és uraim!
Rendkívüli megtiszteltetésként ért, amikor Harvey Dent felkeresett, hogy lennék-e az alelnökjelöltje. Alaposan megfontoltam a kérdést, hiszen régóta képviselem a Szenátusban a greene-i emberek érdekeit és ez nagyon sokat jelentett nekem. Végül mégis úgy döntöttem, hogy elvállalom a felkérést, hiszen nincs nagyobb küldetés egy politikus számára annál, mint az összes ciron emberért harcolni! Elsősorban azt tartom fő célomnak, hogy a déli megyék sorsát jobbra fordítsam, ettől függetlenül azt tudom mondani Önöknek, hogy minden ciron alelnöke szeretnék lenni! Déli hazafiként és greene-i lokálpatriótaként mindent el fogok követni azért, hogy a déli értékek ne essenek áldozatul azoknak, akik nem ismerik igazán otthonunkat és felszínes hírek alapján ítélkezve, erőszakosan meg akarják változtatni kultúránkat!
Jómagam soha nem ülök fel a gyűlöletkeltésnek, ehelyett a kompromisszumok és a hatékony munka emberének tartom magamat. Szeretném, ha az egyszerű emberek, a munkások és a fiatalok sorsa egyre könnyebb lenne hazánkban, számomra ebben Harvey Dent remek partnernek tűnik! Biztos vagyok benne, hogy együtt hatékonyan fel tudunk lépni az emberek életét súlyosan befolyásoló kérdésekben, valamint a gazdaság teljesítőképességét nem meghaladva olyan szolidáris, igazságos országot tudunk építeni, ahol a tisztességes, becsületes polgárok biztonságban, nyugodt fejlődésben tudnak érvényesülni saját hétköznapjaikban.
Nem lesz egyszerű a kampány, hiszen ellenfeleink – bár sok esetben megosztottnak tűnnek –, minden bizonnyal készen állnak a megmérettetésre. A mi dolgunk viszont az, hogy Önökkel, vagyis a választókkal folyamatosan tartsuk a kapcsolatot és átlátható, tisztességes kampányt folytassunk. Ott leszünk az utcákon, hirdetjük programunkat és szeretnénk érdemi párbeszédre törekedni a hétköznapok emberével. Biztosítom Önöket, Harvey Dent az egyetlen jelölt, akinek elvei, valódi programja és hiteles politikai hozzáállása van! Ő nem fog napról-napra köpönyeget váltani, ahogyan azt René West teszi! Ehelyett Önökkel, Önökért és Önök által fogja vezetni Cironiát!
Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt konvenció! Végezetül el kell mondjam, megtisztelő, hogy alkalmasnak találtak a Progresszív Párt alelnökjelölti posztjára, igyekszem majd megfelelni az elvárásaiknak! Isten áldja Önöket! Isten áldja Cironiát, a Ciron Délt és a Progresszív Pártot! Köszönöm a figyelmet!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív párttársaim, mélyen tisztelt vendégeink, tisztelt küldöttek!
Mint az 1958-as Progresszív Nemzeti Konvenció vezetője és házigazdája, tisztelettel üdvözlöm Önöket a csodálatos Graham megyében és annak még csodálatosabb városában, Brownsville-ben! Mint tudják, azért vagyunk itt, hogy Cironia jövőjéről folytassunk valódi diskurzust és eldöntsük, hogy ki legyen a Ciron Köztársaság következő elnöke!
Az elmúlt négy évben számos esemény történt, köztük jó dolgok és kevésbé jók. Nekünk az most a feladatunk, hogy levonjuk a négy év tanulságait és a jövőbe tekintve készüljünk a következő ciklusra. Déli szenátorként azt gondolom, hogy jelen helyzetben olyan elnökjelöltre van szükségünk, aki amellett, hogy elfogadott a fehérgallérosok körében, érti az egyszerű ciron emberek, a vidékiek és a farmerek mindennapi problémáit is. Harvey Dent nekem ilyen embernek tűnik, éppen ezért jószívvel tudom támogatni! Mi déliek, azt várjuk el a párt elnökjelöltjétől, hogy legyenek sziklaszilárd elvei és elképzelései az ország ügyeit illetően és ne váltogassa köpönyegeit a széljárástól függően. Mindannyian ismerjük ezeket a René West-i hagyományokat, de nekünk nincs szükségünk Flip-flop West-hasonmásokra! Harvey Dent meglátásom szerint egy karakteres és tisztességes politikus, akivel sok társadalmi kérdésben bizonyára vitája lehet egy déli progresszív választónak, azonban inkább legyenek vitáink – amelyeket adott esetben rendezni tudunk –, mint egy szélkakas jelöltünk! Épp ezért bízom benne, hogy a bölcs küldöttek a holnapi napon egyhangúan megszavazzák Mr. Dent jelöltségét!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban ennyit szerettem volna mondani Önöknek, máris szólítom a pulpitusra első mai felszólalónkat, Union kormányzóját, Mark Hammont!
Mark Harmon
Kedves David, Tisztelt jelenlévők!
Először is köszönöm a szót és a lehetőséget, hogy itt a mai napon felszólalhatok. Minden negyedik évben van egy fontos időpont a párt életében, amikor is megszavazzuk a párt elnökjelöltjét. Ez a mostani alkalommal már jó előre eldőlt, így nemigen várható nagy meglepetés. De ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk. Fontos feladatok állnak előttünk a megválasztott és megválasztás előtt álló képviselők között. Mert hogy névben nem mindenki, de feladatában mindenki képviselője: a népet, a választókat képviseli. Én is ezt teszem: képviselem Union megyét a megválasztásom után. És a rám ruházott hatalom a mögöttem álló szavazókból ered, ahogy az Elnök esetében is így van ez. A mögöttem álló szavazói támogatás tudatában mondhatom, hogy Harvey Dent-et támogatom. Támogatom, de nem csak azért, mert ugyan annak a pártnak vagyunk a tagjai, hanem személyisége és programja miatt támogatom. És erre bíztatok minden kormányzó társamat: támogassa Harvey Dent-et az elnöki székbe.
De mi is szól Dent mellett? A programja és személyisége is. Olyan víziót vázol fel előttünk, mely az egyes emberek és az egyes intézmények szövetségére épít, amely nem a széthúzást hanem az összefogást részesíti előnyben. Olyan programot, amely épít a hagyományokra, de a jövő felé mutat, amely nyit a külvilág felé, de az itt élőket is megvédi és számít minden állampolgár véleményére. Olyan programot, melyben a megyék véleménye is számít és a kormányzók is szoros kapcsolatban lehetnek az Elnökkel. Dent olyan Elnöke lesz az országnak, aki ténylegesen felül tud lépni a pártpolitikán, mind színű megyére számít a Ciron Szövetség megalapításakor és nyitott minden előrevivő ötletre, függetlenül attól, hogy melyik párt képviselője, szenátora, kormányzója adja elő. Ilyen emberre van szüksége most az országnak.
Segítsünk neki felépíteni a Ciron Szövetséget!
David J. Coleman
Köszönjük, Mark! Következő felszólalónk egy kitűnő gazdaságpolitikus, akinek a képviselőházi bizottsági munka mellett több előirányzati javaslat előkészítését is köszönhetjük. Felkérem Albert Greenwood képviselő urat, ossza meg velünk gondolatait!
Albert Greenwood
Tisztelt egybegyűltek! Kedves Barátaim!
Jómagam nem titkoltan a Progresszív Pártnak inkább a balszárnyához tartozom, ennek megfelelően nyilván más elvárásaim vannak egy elnökjelölttől, mint mondjuk egy déli kollégának. Mégis azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben jelentős előrelépések történtek olyan kérdésekben, amelyekről egy Trump-féle reformpárti elnök esetében nem is álmodhattunk volna. Sőt, ennél továbbmegyek, minden kormányzati mulasztás ellenére úgy gondolom, hogy ha végig nézünk az országon, akkor az összképet tekintve egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk. A progresszív kormányzás alatt hazánk gazdasága példátlanul megerősödött, a szociális kiadások többszörösére emelkedtek, illetve több pénz jut oktatásra és vidékfejlesztésre, mint korábban bármikor. Kongresszusi többség hiányában az olyan intézkedések esetén, mint a minimálbér, nyilván nem történt érdemi előrelépés, azonban hogyha a Glover-kormány programját pontról-pontra végig nézzük, akkor a mérleg nyelve igen kedvező állást mutat. Nézzünk végig néhány példát. Elfogadtuk a szakszervezeti törvényt, aminek hála ma már törvény írja elő a munkások érdekképviseleti szerveinek létjogosultságát. Bevezettük a farmerek kedvezményes hitelprogramját, aminek köszönhetően egyre több farm jut hozzá állami segítséggel korszerű gépekhez. Mindezeken túl pedig a rászoruló családok immár több éve segélycsomagot kapnak az államtól, illetve a munkások juttatásai is folyamatosan emelkedtek.
Abban mindenki egyetért, hogy olyan elnökjelöltet kell állítanunk, aki képes politikai értelemben véve új erőt felmutatni, valamint képes megerősíteni és fenntartani a politikai elitbe vetett bizalmat. Harvey Dent ebből a szempontból kitűnő választás. Én emellett abban is bízom, hogy Mr. Dent az újítások mellett felvállalja majd az elmúlt időszak eredményeit és partner lesz a megkezdett programok folytatásában. Hogyha így lesz, akkor biztosra veszem, hogy a ciron emberek többsége is belátja majd, hogy őrá van szüksége az országunknak és végül képes lesz az elnökválasztási versenyben maga mögé utasítani a haladás- és szabadságellenes konzetvatívokat. Köszönöm, hogy meghallgattak! Sok sikert, Harvey!
David J. Coleman
A Progresszív Nemzeti Konvenció első napjának utolsó felszólalója következik, kérem fogadják nagy lelkesedéssel Thomas McDornish házelnök úr beszédét!
Thomas McDornish
Tisztelt Kormányzó úr, Tisztelt egybegyűltek!
A mostani politika sok sebből vérzik. A kormányzat inaktív, a politikusok sokszor elrugaszkodnak a valóságtól, a politika eltávolodni látszik a valóságtól egyes esetekben. Ez a nap fordulópont lehet a politikai életben. Az elmúlt két évben olyan mérsékelt politikusok tűntek fel a Képviselőházban, a Szenátusban, a megyei politikákban, akik képesek a változtatásra. Képesek visszahozni a politikát az emberekhez, képesek a mindennapi gondokra reagálni és nem csak a fizetésükért dolgoznak. Az elmúlt két évben a Képviselőház aktívabb volt, mint korábban valaha, olyan törvények születtek, melyek a mindennapokat könnyebbé tették, növelték a helyi emberek jogát az ügyeik beleszólásába.
Harvey Dent is ezekben az időkben bukkant fel és ő is olyan ember, aki nem azért akar Elnök lenni, hogy vágyait és álmait megvalósítsa hanem, hogy az emberek életét jobbá tegye. Olyan ember, aki a választók problémájával foglalkozik, aki a megyék véleményére is kíváncsi, aki az ország érdekében bárkivel képes együttműködni. Ő nem fog megsértődni, ha a Trump-félék hazugságokkal támadják személyiségét, egyszerűen ignorálja az ilyeneket. Róla lepattannak majd a hamis vádak, de felveszi a kesztyűt szakmai vitákban. Ő olyan Elnök lesz, aki alázatosan és aktívan fog állni a munkához, aki nem elbújik majd a President Palace-ba, hanem kinyitja azt a polgároknak.
Támogatni kell ebben a munkában majd, de fontos látni, hogy nem csak Elnökválasztás lesz most. A Képviselőházba és a Szenátusba is olyan embereket kell bejuttatni, akik alázatosan végzik majd a munkájukat. Akik nem menekülnek a fővárosba, hanem ténylegesen képviselni fogják a választókat. Olyan mérsékelt politikusokat, akik bírják az aktív ingázást a választókerületük és törvényhozás között. Mert kétség ne vetődjön fel senkiben: a progresszív politikusok nem fognak a fővárosban költözni, hanem a megyei életben is részt vesznek majd. Minden képviselőnek és szenátornak folyamatosan kapcsolatot kell tartani a választókkal a kampány során és után is. Nem szabad leülni a kampány után sem. Olyan törvényhozókra lesz szükség, akik nem elrugaszkodnak a valóságtól, hanem a mindennapi problémákkal is törődnek. És a progresszív jelöltek mind ilyenek és ilyennek is kell maradnunk.
Munka, demokrácia, szövetség! Ez legyen a hármas hívó szó a következő ciklusban!
David J. Coleman
Tiszelt Hölgyeim és Uraim! Az idei Progresszív Nemzeti Konvenció első napjának felszólalásainak végéhez érkeztünk, a továbbiakban zenés műsorokkal, majd kötetlen beszélgetéssel folytatjuk vezető progresszív politikusaink résztvételével. A holnapi napon folytatódnak a felszólalások, valamint a küldöttek ekkor fognak szavazni az elnökjelölt személyéről is. Szintén a holnapi napon fogom hivatalosan bemutatni pártunk alelnökjelöltjét, aki beszédet fog intézni a megjelentekhez. Addig is én elköszönök Önöktől és a Morrison-Scott Channel nézőitől, Viszontlátásra!
David J. Coleman
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív párttársaim, mélyen tisztelt vendégeink, tisztelt küldöttek!
Mint az 1958-as Progresszív Nemzeti Konvenció vezetője és házigazdája, tisztelettel üdvözlöm Önöket a csodálatos Graham megyében és annak még csodálatosabb városában, Brownsville-ben! Mint tudják, azért vagyunk itt, hogy Cironia jövőjéről folytassunk valódi diskurzust és eldöntsük, hogy ki legyen a Ciron Köztársaság következő elnöke!
Az elmúlt négy évben számos esemény történt, köztük jó dolgok és kevésbé jók. Nekünk az most a feladatunk, hogy levonjuk a négy év tanulságait és a jövőbe tekintve készüljünk a következő ciklusra. Déli szenátorként azt gondolom, hogy jelen helyzetben olyan elnökjelöltre van szükségünk, aki amellett, hogy elfogadott a fehérgallérosok körében, érti az egyszerű ciron emberek, a vidékiek és a farmerek mindennapi problémáit is. Harvey Dent nekem ilyen embernek tűnik, éppen ezért jószívvel tudom támogatni! Mi déliek, azt várjuk el a párt elnökjelöltjétől, hogy legyenek sziklaszilárd elvei és elképzelései az ország ügyeit illetően és ne váltogassa köpönyegeit a széljárástól függően. Mindannyian ismerjük ezeket a René West-i hagyományokat, de nekünk nincs szükségünk Flip-flop West-hasonmásokra! Harvey Dent meglátásom szerint egy karakteres és tisztességes politikus, akivel sok társadalmi kérdésben bizonyára vitája lehet egy déli progresszív választónak, azonban inkább legyenek vitáink – amelyeket adott esetben rendezni tudunk –, mint egy szélkakas jelöltünk! Épp ezért bízom benne, hogy a bölcs küldöttek a holnapi napon egyhangúan megszavazzák Mr. Dent jelöltségét!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban ennyit szerettem volna mondani Önöknek, máris szólítom a pulpitusra első mai felszólalónkat, Union kormányzóját, Mark Hammont!
Mark Harmon
Kedves David, Tisztelt jelenlévők!
Először is köszönöm a szót és a lehetőséget, hogy itt a mai napon felszólalhatok. Minden negyedik évben van egy fontos időpont a párt életében, amikor is megszavazzuk a párt elnökjelöltjét. Ez a mostani alkalommal már jó előre eldőlt, így nemigen várható nagy meglepetés. De ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk. Fontos feladatok állnak előttünk a megválasztott és megválasztás előtt álló képviselők között. Mert hogy névben nem mindenki, de feladatában mindenki képviselője: a népet, a választókat képviseli. Én is ezt teszem: képviselem Union megyét a megválasztásom után. És a rám ruházott hatalom a mögöttem álló szavazókból ered, ahogy az Elnök esetében is így van ez. A mögöttem álló szavazói támogatás tudatában mondhatom, hogy Harvey Dent-et támogatom. Támogatom, de nem csak azért, mert ugyan annak a pártnak vagyunk a tagjai, hanem személyisége és programja miatt támogatom. És erre bíztatok minden kormányzó társamat: támogassa Harvey Dent-et az elnöki székbe.
De mi is szól Dent mellett? A programja és személyisége is. Olyan víziót vázol fel előttünk, mely az egyes emberek és az egyes intézmények szövetségére épít, amely nem a széthúzást hanem az összefogást részesíti előnyben. Olyan programot, amely épít a hagyományokra, de a jövő felé mutat, amely nyit a külvilág felé, de az itt élőket is megvédi és számít minden állampolgár véleményére. Olyan programot, melyben a megyék véleménye is számít és a kormányzók is szoros kapcsolatban lehetnek az Elnökkel. Dent olyan Elnöke lesz az országnak, aki ténylegesen felül tud lépni a pártpolitikán, mind színű megyére számít a Ciron Szövetség megalapításakor és nyitott minden előrevivő ötletre, függetlenül attól, hogy melyik párt képviselője, szenátora, kormányzója adja elő. Ilyen emberre van szüksége most az országnak.
Segítsünk neki felépíteni a Ciron Szövetséget!
David J. Coleman
Köszönjük, Mark! Következő felszólalónk egy kitűnő gazdaságpolitikus, akinek a képviselőházi bizottsági munka mellett több előirányzati javaslat előkészítését is köszönhetjük. Felkérem Albert Greenwood képviselő urat, ossza meg velünk gondolatait!
Albert Greenwood
Tisztelt egybegyűltek! Kedves Barátaim!
Jómagam nem titkoltan a Progresszív Pártnak inkább a balszárnyához tartozom, ennek megfelelően nyilván más elvárásaim vannak egy elnökjelölttől, mint mondjuk egy déli kollégának. Mégis azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben jelentős előrelépések történtek olyan kérdésekben, amelyekről egy Trump-féle reformpárti elnök esetében nem is álmodhattunk volna. Sőt, ennél továbbmegyek, minden kormányzati mulasztás ellenére úgy gondolom, hogy ha végig nézünk az országon, akkor az összképet tekintve egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk. A progresszív kormányzás alatt hazánk gazdasága példátlanul megerősödött, a szociális kiadások többszörösére emelkedtek, illetve több pénz jut oktatásra és vidékfejlesztésre, mint korábban bármikor. Kongresszusi többség hiányában az olyan intézkedések esetén, mint a minimálbér, nyilván nem történt érdemi előrelépés, azonban hogyha a Glover-kormány programját pontról-pontra végig nézzük, akkor a mérleg nyelve igen kedvező állást mutat. Nézzünk végig néhány példát. Elfogadtuk a szakszervezeti törvényt, aminek hála ma már törvény írja elő a munkások érdekképviseleti szerveinek létjogosultságát. Bevezettük a farmerek kedvezményes hitelprogramját, aminek köszönhetően egyre több farm jut hozzá állami segítséggel korszerű gépekhez. Mindezeken túl pedig a rászoruló családok immár több éve segélycsomagot kapnak az államtól, illetve a munkások juttatásai is folyamatosan emelkedtek.
Abban mindenki egyetért, hogy olyan elnökjelöltet kell állítanunk, aki képes politikai értelemben véve új erőt felmutatni, valamint képes megerősíteni és fenntartani a politikai elitbe vetett bizalmat. Harvey Dent ebből a szempontból kitűnő választás. Én emellett abban is bízom, hogy Mr. Dent az újítások mellett felvállalja majd az elmúlt időszak eredményeit és partner lesz a megkezdett programok folytatásában. Hogyha így lesz, akkor biztosra veszem, hogy a ciron emberek többsége is belátja majd, hogy őrá van szüksége az országunknak és végül képes lesz az elnökválasztási versenyben maga mögé utasítani a haladás- és szabadságellenes konzetvatívokat. Köszönöm, hogy meghallgattak! Sok sikert, Harvey!
David J. Coleman
A Progresszív Nemzeti Konvenció első napjának utolsó felszólalója következik, kérem fogadják nagy lelkesedéssel Thomas McDornish házelnök úr beszédét!
Thomas McDornish
Tisztelt Kormányzó úr, Tisztelt egybegyűltek!
A mostani politika sok sebből vérzik. A kormányzat inaktív, a politikusok sokszor elrugaszkodnak a valóságtól, a politika eltávolodni látszik a valóságtól egyes esetekben. Ez a nap fordulópont lehet a politikai életben. Az elmúlt két évben olyan mérsékelt politikusok tűntek fel a Képviselőházban, a Szenátusban, a megyei politikákban, akik képesek a változtatásra. Képesek visszahozni a politikát az emberekhez, képesek a mindennapi gondokra reagálni és nem csak a fizetésükért dolgoznak. Az elmúlt két évben a Képviselőház aktívabb volt, mint korábban valaha, olyan törvények születtek, melyek a mindennapokat könnyebbé tették, növelték a helyi emberek jogát az ügyeik beleszólásába.
Harvey Dent is ezekben az időkben bukkant fel és ő is olyan ember, aki nem azért akar Elnök lenni, hogy vágyait és álmait megvalósítsa hanem, hogy az emberek életét jobbá tegye. Olyan ember, aki a választók problémájával foglalkozik, aki a megyék véleményére is kíváncsi, aki az ország érdekében bárkivel képes együttműködni. Ő nem fog megsértődni, ha a Trump-félék hazugságokkal támadják személyiségét, egyszerűen ignorálja az ilyeneket. Róla lepattannak majd a hamis vádak, de felveszi a kesztyűt szakmai vitákban. Ő olyan Elnök lesz, aki alázatosan és aktívan fog állni a munkához, aki nem elbújik majd a President Palace-ba, hanem kinyitja azt a polgároknak.
Támogatni kell ebben a munkában majd, de fontos látni, hogy nem csak Elnökválasztás lesz most. A Képviselőházba és a Szenátusba is olyan embereket kell bejuttatni, akik alázatosan végzik majd a munkájukat. Akik nem menekülnek a fővárosba, hanem ténylegesen képviselni fogják a választókat. Olyan mérsékelt politikusokat, akik bírják az aktív ingázást a választókerületük és törvényhozás között. Mert kétség ne vetődjön fel senkiben: a progresszív politikusok nem fognak a fővárosban költözni, hanem a megyei életben is részt vesznek majd. Minden képviselőnek és szenátornak folyamatosan kapcsolatot kell tartani a választókkal a kampány során és után is. Nem szabad leülni a kampány után sem. Olyan törvényhozókra lesz szükség, akik nem elrugaszkodnak a valóságtól, hanem a mindennapi problémákkal is törődnek. És a progresszív jelöltek mind ilyenek és ilyennek is kell maradnunk.
Munka, demokrácia, szövetség! Ez legyen a hármas hívó szó a következő ciklusban!
David J. Coleman
Tiszelt Hölgyeim és Uraim! Az idei Progresszív Nemzeti Konvenció első napjának felszólalásainak végéhez érkeztünk, a továbbiakban zenés műsorokkal, majd kötetlen beszélgetéssel folytatjuk vezető progresszív politikusaink résztvételével. A holnapi napon folytatódnak a felszólalások, valamint a küldöttek ekkor fognak szavazni az elnökjelölt személyéről is. Szintén a holnapi napon fogom hivatalosan bemutatni pártunk alelnökjelöltjét, aki beszédet fog intézni a megjelentekhez. Addig is én elköszönök Önöktől és a Morrison-Scott Channel nézőitől, Viszontlátásra!
Renly Anderson : Jó estét kívánok a kedves nézőknek és mindazoknak, akik élőben követik az est történéseit. Önök a Reform Párt elnökjelölő előválasztásának második élő vitáját láthatják a csodálatos Columbia városából, én az est házigazdája és moderátora, Renly Anderson vagyok! Ne is vesztegessük tovább az időnket, szólítom a stúdióba a vita résztvevőit, Michael Jezza belforti képviselőt és René Westet, Cook megye kormányzóját, jó estét az Uraknak!
(Mike Jezza mosolyog, integet az embereknek, valamit mond René Westnek)
(West könnyed léptekkel sétál be a stúdióba, krémszínű öltönyében, hozzápasszoló világos nyakkendőben. Kezet fog Andersonnal és Jezzaval is, megpaskolja a vállait és sok sikert kíván neki)
Renly Anderson : A szabályok egyszerűek, az első részben ugyanazt a kérdést fogom feltenni a két jelöltnek, amelyre négy-négy percben válaszolhatnak. A válaszok végén, amennyiben legalább egyikőjük jelzi felém, hogy reagálni szeretne ellenfele szavaira, tartunk egy plusz kört a reakcióknak, erre egy-egy perc áll rendelkezésre.
Ezután a második részben a jelöltek személyre szabott, elsősorban szakpolitikai kérdéseket kapnak, amelyre 5-5 percben válaszolhatnak, majd az est végén mindketten 2-2 perces zárszót intézhetnek a választópolgárokhoz. Amennyiben valaki soron kívül reagálni kíván ellenfele szavaira, jelezze nekem és mérlegelés után szót fog kapni. Uraim, nincs más hátra, vágjunk bele!
A kampány során mindketten nagy hangsúlyt fektettek Ed Glover támadására, hol csak elhatárolódva az elnök tevékenységétől, hol ennél jóval élesebb stílusban. Abban mindkét oldal egyetért, hogy az elnök nem mutatott olyan fokú aktivitást, ami elvárható lett volna, ennek ellenére Ed Glover így is rendkívül népszerűnek mondható a ciron társadalom körében. A kérdésem az, hogy mi volt Önök szerint a két legnagyobb mulasztása a Glover-kormánynak, illetve - hogy legyenek az ördög ügyvédjei is egy kicsit, - mit tartanak a két legpozitívabb intézkedésnek, ami a mostani kormányzati ciklusban történt? Először Mr. Jezza válaszolhat!
Mike Jezza : Üdvözlöm a nézőket, ahogy Önt is (Renly Andersonra néz) és René West kormányzót is. Ha olyan hibátlan kormányzás lenne, akkor nem állnánk itt, nem kérdezné ezt. Ed Glovernek egy hibája van csak, de az végigkíséri az egész nemkormányázását: cserbenhagyta a ciron társadalmat, cserben hagyta azt közel kétmillió embert, aki négy évvel korábban rászavazott.
Én Belfort egyik agrár és ipari vidékéről jövök, ahol az itt élőket komolyan sújtja az amerikai ipar előretörése, vagy Belfortnak vannak olyan térségei, ahol attól frusztráltak a farmerek, hogy az olcsó latin-amerikai termékek ellepik a ciron boltokat, és esélyük sincs arra, hogy termékeiket eladják. De Ed Glover magukra hagyta a szintén őt támogató színesbőrűeket, a nagyvárosokat, és mindenkit. Éppen ezért kell megindítani az alkotmányos vádemelési eljárást, hogy tisztázzuk, mi történt. Elnökként ezt ki fogom vizsgálni.
Hogy mi volt az igazán jó dolog a kormányzásában? Mondjuk úgy, hogy nem gátolja a reformer törvényhozást, nem vétóz, nem ellenez, nem vitatkozik. Másik nem annyira kormányzati eredmény, mint inkább stratégiai érzék, hogy úgy tudja magához kötni egyes megyék vezetőit, hogy lekenyerezi őket támogatásokkal. Ez ügyes.
Renly Anderson : Mr. West, Önről köztudott, hogy személyesen is egyeztetett Glover elnökkel cooki ügyekben. A kérdés ugyanaz, mit gondol, mi volt a két legnegatívabb és két legpozitívabb intézkedése a kormányoldalnak?
Rene West : Köszöntöm először ezúton is a nézőket és persze mr. Jezzat és Önt is Renly. Véleményem szerint Edward Glover elnök népszerűsége abban rejlik, hogy egy szerencsés periódusában foglalhatta el az elnöki székét. Azt látjuk, hogy a reform többségű szenátus remek munkát végzett az elmúlt négy évben, a globális gazdaság pedig Cironiára is kedvező hatással volt, továbbá nem egy megye ért el a kormányzói és megyei tanácsok munkájának hála kimagasló eredményeket, úgy, mint Walker, Cook, vagy éppen Osborne. Ezek már önmagában megágyaztak az elnök népszerűségének.
A másik tényező, ami egyben a Glover kormány legpozitívabb jellemzője volt, az a reform többségű Kongresszussal folytatott kooperáció és kompromisszumkészség. Balhék, politikai súrlódások nélküli ciklust tudhatnak maguk mögött, ami nem vált az ország hátrányára. A másik pozitívum, hogy igyekeztek apró lépésekben tenni az oktatási rendszer fejlesztéséért, a szociális intézkedésekért és az egészségügyért is. A világot nem váltották meg, de apró pozitívumokat elértek.
Sajnos azonban több negatív dolog, mulasztás is árnyékot vet a Glover kormány tevékenységére. A hangzatos ígéretek ellenére mind a mai napig nem történt változás a szegregáció kérdését illetően, megyei népszavazások formájában sem. Az infrastrukturális fejlesztési javaslatot pedig bár készen kapták a Reform képviselőktől, nem tudtak vele semmit sem kezdeni. Egyértelműen ez a két legnagyobb hiba, mindezt csak tetézi a renyhe külpolitika, a szakszervezetek példátlan, ugyanakkor indokolatlan és felesleges megerősítése, az éves költségvetések beterjesztésének megdöbbentő hiánya, a kommunista veszély hibás kezelése, ami azt eredményezte, hogy a vörösök már szabadon járnak kelnek pártba szerveződve utcáinkon, illetve a munkásosztály átverése, kihasználása, betetőzve a mezőgazdaságból élők ignorálásával.
Ezek olyan dolgok, amiket muszáj megemlíteni, még ha csak két dolgot is volt szabad kiemelni. Aki viszont ezek között rangsort akar állítani és elhallgatni egyet is, az bizonyosan az ország ellensége. De önkritikát is kell gyakorolni, hiszen a reform többség jobban is ráerőltethette volna akaratát a kormányra, de valahogy a képviselőházban vagy éppen a szenátusban sokaknak a szája járt és jár mind a mai napig, a gombokat már ügyesen tudják nyomkodni tét nélkül, de érdemi javaslathoz nem adnák a nevüket, ami valódi változást is hozna. Persze erről Jezza képviselő többet tudna mesélni, hiszen ő is asszisztált a progresszív kormány léhaságához. Ha Edward Glovert alkotmányos kötelességeinek elmulasztásával vádolva akarjuk pellengérre állítani, remélhetőleg ezt megtesszük még jó néhány hasonlóan passzív képviselővel, szenátorral és kormányzóval is.
Összességében a progresszív oldal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a hangzatos ígéreteiket sem, és bár Glover elnököt emberileg sokra tartom, a munkájára nem tudok úgy tekinteni, mint cironia legdicsőségesebb 4 éve. Éppen ezért készülök változást hozni az ország életébe. Köszönöm!
(Jezza kézzel jelez)
Renly Anderson : Mr. Jezza reagálhat, ha szeretne.
Mike Jezza : Szeretnék, hiszen én már 1947 óta vagyok törvényhozó, nagy tapasztalattal, ellentétben ellenfelemmel, akinek ebben a közegben se tapasztalata, se tudása nincs, és még a háttérinformációknak se néz utána. A Képviselőházban a Taylor-adminisztráció és a Glover-adminisztráció alatt is csak olyan dolgokat szavaztam meg, amelyek a belforti szavazóimnak megfelelnek, és összeegyeztethetők a saját nézetrendszeremmel. Ez kicsit más világ, mint ott Cookban megyei vezetőként dolgozni, kormányzó (René Westre néz).
Mellesleg Önből hiányzik az a tapasztalat, amely alkalmassá tenné az elnöki teendőkre.
(West szót kér)
Renly Anderson : Mr. West reagálhat, de utána ugrunk a következő kérdésre.
Rene West : AZ Ön képviselői munkáját bizonyára nagy becsben tartják Belfortban és azon túl egyaránt. A választói elégedettek lehetnek akkor elmondása szerint. Viszont egy dolog egy kerületet képviselni és gombokat nyomkodni, és megint más egy országot vezetni. HA Ön ilyen remek munkát végzett, remélem, a belforti emebrek érdekében is, hogy folytatja eme jó szokását a következő ciklusban is, a Kongresszusban. Hiszen ismeri a mondást KÉPVISELŐ: A suszter maradjon a kaptafánál. Én már bizonyítottam cégvezetőként és kormányzóként egyaránt, még progresszív szembe szélben is. Nem mellékesen a kezdetek óta vagyok a párt tagja is. Hiszem, hogy meg van a kellő tapasztalatom a vezetéshez. Vezetéshez, nem képviselethez...
Renly Anderson : A második kérdés szintén mindkettejükhöz szól. A kampányban Önök többször jártak munkások között, mindketten számos ígéretet fogalmaztak meg a jobb munkakörülmények és a magasabb bérek érdekében, lásd minimálbér, amely mindkettejük programjában szerepel, jóllehet nem teljesen azonos módon. Arra kérem Önöket, nevezzék meg azt a három legfontosabb intézkedést, amelyet az elnökké választásuk utáni első két évben meg kívánnak valósítani a munkavállalók életének könnyebbé tétele érdekében! Illetve hogyan kívánják ezt úgy megtenni, hogy sem a munkaadók, sem pedig a szabadpiac elve ne sérüljön? Ezúttal Mr. West válaszolhat először.
Rene West : Az első és legfontosabb intézkedés a minimálbér bevezetése. Ezt nem országos minimumként kell elképzelni, hanem megyénkénti bontásban, a helyi élet és költségszínvonalhoz igazítva. Erre meg vannak a megfelelő szakemberek, akik a felméréseket és javaslatokat meg fogják erre vonatkozóan tenni. De abban mind egyet érthetünk, tisztességes munkát végző ciron polgároknak jár a létminimumhoz szükséges fizetés, sőt még több is. A kizsákmányolás és szipolyozás korának vége, a West kormány ugyanis rendet fog vágni a munka erőpiacon.
A második legfontosabb intézkedés, hogy a munkavállalók végre valódi érdekképviselet kapjanak, nem pedig őket kizsákmányoló és kihasználó szakszervezeteket. A szakszervezeti jogok felülbírálásra szorulnak, mert jelenlegi formájukban csak politikai haszonszerzése alkalmasak, nem a munkásréteg képviseletére.
A harmadik nagyon fontos intézkedés, hogy lehetőséget nyújtsunk állami továbbképzési programok keretében arra, hogy a munkásság szakképzettebb, kompetensebb, sokoldalúbb legyen. Mindez határozott versenyelőnyt fog jelenteni a globális piacon is, továbbá általános béremelkedéshez fog vezetni, nem mellékesen a külföldi vagy belföldi befektetők számára is vonzó lesz a szakképzett munkaerő.
Renly Anderson : Mr. Jezza, Öné a lehetőség, hogy válaszoljon.
Mike Jezza : Az első két évben több olyan dolgot hajtanék végre, amely jó a keményen dolgozó középosztálynak, jó a ciron vidéknek. Elnökségem első napján vámot vetek ki minden külföldi termékre, attól függően mennyire veszélyesek, de az amerikai autóipari termékekre 18 százalékos vámot vetnék ki, ezek után megkezdenénk a kereskedelmi tárgyalásokat az érintett országokkal. Ez munkahelyeket jelent, növeli az országon belüli fogyasztást, és prosperitást hoz.
Bevezetem a minimális órabért, örülök, hogy West kormányzó is támogatja az ötletemet, amit éppen itt, Garfieldben mondtam el részletesen. Én ezt minimális órabérnek nevezem, amelyet különböző megyékben, régiókban, különböző mértéknek határoznánk meg. Más egy rozsdaövezeti kisvárosban, mint Silver Cityben. Amikor erről törvényt fog hozni a Kongresszus, ezt tudatosítani kell.
Bevezetem a piacbarát társadalombiztosítást, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a dolgozni akaró cironok félretehessenek időskorukra, lehetőséget kapnak, hogy szabad verseny keretében biztosítók között dönthessenek, és valamilyen módon biztosítjuk az idősebb korosztály életszínvonalát is. Mellette törvényjavaslatot fogok kérni a gyerekmunka ellen is, hiszen sajnálatos, hogy eddig ezt nem sikerült törvénybe foglalni, és az elvi lehetősége most is megvan ennek a szánalmas jelenségnek.
(West jelentkezik)
Renly Anderson : Parancsoljon Mr. West.
Rene West : Köszönöm. Teljesen egyetértek Mr. Jezza gyermekmunkát érintő felvetésével. Egyetlen dolgot nem értek csak: Hol volt Jezza képviselő az elmúlt bő 10 évben, amikor ez ellen a jelenség ellen fel kellett volna lépni? Mert így kicsit hatásvadász ez az ígéret újfent. Kiegészíteném ezt azzal, hogy van az a kor, ahol bizonyos könnyebb munkákat már el tudnak látni a fiatalok némi nyári zsebpénz reményében. Ezt szigorú szabályozások mellett kell persze elképzelni, hogy a fiatalokat véletlen se használják ki vagy dolgoztassák túl. Viszont én azt mondom, egy kis nyári munka jót tesz a jellemnek. Egy példás, szorgalmas, erkölcsös ciron fiatalságot fog generálni a lehetőség.
(szót kér Jezza)
Renly Anderson : Képviselő úrnak van lehetősége viszontválaszra.
Mike Jezza : Dolgoztam, és azt gondolom jól, tettem a dolgom, de nem a pártelit és a kongresszusi vezetés részeként. Sajnos nem mindent sikerült megoldanom, de elnökként ezek mellett a felvetéseim mellett is kiállok. És hogy mit csináltam? Olyan dolgokat, amelyek Ön szerint nem történtek meg. Legutóbb egy fórumon azzal vádolta a Taylor-adminisztrációt és az akkori Kongresszust, hogy nem történt infrastruktúra-felújítás. Minden évben többszáz millió dollárt biztosítottunk a leromlott vidéki hálózatok felújítására, többek között Cookban is, ha máshonnan nem, onnan tudhatná, hogy látta. Meg azt is elmondta, hogy felállítana egy, a nagyvállalatok gazdasági visszaéléseit vizsgáló kormányzati szervet. Mi a Kongresszusban erre minden évben biztosítunk forrást, hiszen az Igazságügyi Minisztériumban működik a Trösztellenes Osztály. Mi ezt tettük, Ön pedig nem végezte el a házi feladatot, nem készült fel.
(West csak legyint Jezza olcsó próbálkozására, miközben kedélyesen mosolyog)
Rene West : Magyarázkodás mr. Jezza. Kifogás. Az mindig van. Csak sajnos mostanra tele vele a ciron padlás...
Renly Anderson : Térjünk át a következő kérdésre. Az világos, hogy a munkásságot Önök nem a szakszervezetek által kívánják megszólítani, mégis adja magát a kérdés, el tudnak-e képzelni olyan szituációt, hogy bármilyen formában együttműködjenek a szakszervezetekkel? Ha igen, milyen formában? Illetve mennyire tudnak azonosulni azzal a nézettel, ami szerint a szakszervezeteket bolsevik ügynökök működtetik? Mr. Jezza válaszolhat elsőként.
Mike Jezza : Nem kívánom betiltani a szakszervezeteket, csak meg akarom adni a ciron embereknek a jogot, hogy átlépjenek a kollektív szerződések rendszerén, és ne kelljen ahhoz szakszervezeti támogatás, hogy valaki jobb béralkut kössön. Ellenzem, hogy bizonyos munkakörbe csak úgy kerülhessenek emberek, ha belépnek a szakszervezetbe, és tagdíjat fizetnek. Ha nem akarnak, nem kell. Szerintem nem akkor képviseljük helyesen a dolgozókat, ha olyan szakszervezeti vezetőket támogatunk, akik a progresszív pártelit emberei. Ma pedig erről van szó. Ennek ellenére bármikor leülök tárgyalni a szakszervezetek vezetőivel, ha ez az emberek érdeke.
Renly Anderson : Mr. West következik.
Rene West : Osborne megyében azt láttuk, hogy a kormányzó választási küzdelmekbe a szakszervezetek durván belefolytak, mi több, anyagi forrást is biztosítottak a progresszív jelöltnek. Én úgy gondolom, hogy a munkások által fizetett tagdíjat nem politikai nyerészkedésre kéne felhasználni. Az ilyen tevékenységek lehetőségét szigorúan ellenzem és fel kívánok lépni ellene. Programom ismertetése során többször is elmondtam, nem a szakszervezeti törvény porig rombolását tűzöm ki célul, de az jelentősen módosulni fog a Kongresszus támogatásával. Olyan módon, hogy az végre valóban a ciron dolgozók érdekében működjön. Nem a tagdíjaktól kell működőképessé tenni egy érdekképviseletet, mert az mindig magában fogja rejteni a diszkrimináció vagy a protekció lehetőségét, holott alkotmányunk egyenlő jogokat és bánásmódot hirdet. Valakinek ideje végre ennek a valóságban is érvényt szerezni és ki lehet erre alkalmasabb, mint országunk következő elnöke személyesen?
Ami a bolsevik ügynökök megbújását illeti, a Harkley törvényt kell alapul vennünk és a szakszervezeti vezetési tagokat át kell világítani nemzetbiztonsági szempontból, ahogy a kongresszus tagjait is majd. Összegezve viszont magam is nyitva tartom az ajtót minden vezetőségi tag előtt, és hajlok a kompromisszumos megoldásokra. Egy ilyen megbeszélésre pedig hivatalos kell legyen majd a két ház többségi és kisebbségi vezetője is, mert a munkásjogok kérdésköre nem lehet pártérdek, be kell látnunk, hogy mind egy csónakban evezünk, olyan megoldás kell, amit minden fél hajlandó támogatni.
Renly Anderson : Elérkeztünk a második részhez, ahol a jelölteknek személyre szóló szakpolitikai kérdéseket teszek fel. A válaszra öt perc áll rendelkezésre, amire a másik jelölt két percben reagálhat, végül a válaszadó egy perces viszontválaszra kap szót.
Az első kérdést Jezza képviselő úr kapja energetikai kérdésben. Ön úgy fogalmazott, ellenzi az atom- és vízi erőművek építését, ezzel szemben a szénerőművekben látja a jövőt. Mire alapozza ezt az álláspontját? Az elektromos hálózat robbanásszerű fejlődése mellett miként tartja fenntarthatónak, illetve pontosan milyen módon fejlesztené a szénerőműveket? Valamint kiegészítő kérdésként hadd szúrjam be, elnökké választása után kizártnak tartja, hogy Cironia beszálljon a világszerte egyre elismertebb atomenergia-projektbe?
Mike Jezza : Nem ellenzem a nem fosszilis erőművek építését, ez a mondat ki van ragadva a szövegkörnyezetből. Támogatom a jelenlegi erőműhálózatot, és nyitott vagyok minden magánérdekeltségű erőmű építésére, legyen az bármilyen – itt fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy privát erőművekről beszélek. Lehetnek állami tulajdonú cégek is, amelyek erőműveket építenek, de ezek csak stratégiai és egyéb okokkal kellően alátámasztott érvelések után épülhetnének meg. Nem hiszem, hogy a kormányzat szerepe az erőműépítés legyen.
De nagy híve vagyok a fosszilis erőműveknek, ott minél több mező feltárására kell koncentrálni, nyitni kell az olaj- és a gázmezők felkutatására, akár a partmenti vizekben is, ezenfelül támogatok minden olyan kezdeményezést, amely segíti hazánk energiaellátásának a fejlesztését. Nem zárkózom el az atomerőműtől sem, de ehhez több hatástanulmány, háttérmunka és külön törvény is szükségeltetik majd.
Renly Anderson : Kormányzó úré a lehetőség, hogy reagáljon az elhangzottakra.
Rene West : Úgy gondolom nincs mit külön hozzáfűznöm az elhangzottakhoz. Annyit tennék csak hozzá, hoyg ne felejtsük el, kicsiny sziget vagyunk, korlátozott erőforrásokkal. A végtelenségig nem termelhetünk ki. Ez máris indokolttá teszi az alternatív lehetőségeket, mint például az atomenergia lakossági és ipari célú felhasználása energiatermelésre.
Renly Anderson : René Westhez szól a következő kérdés. Sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy Ön túl baloldali elveket vall, azt gondolom, ezt az előző vitán már elég jól megvitatták. A kérdésem mégis ehhez kapcsolódik, Ön rengeteg ötletet átvett a progresszívektől, széleskörű szociális programokat és nagy kiadásokkal járó intézkedéseket helyezett kilátásba, jóllehet, ezzel párhuzamosan kiállt a deficit alacsonyan tartása mellett. Sőt, ennél tovább ment, azt állította, hogy fő szövetségeseinek a deficitellenes kör tagjait tartja. Nem érez ellentmondást ebben? Hogyan kívánja fenntartani az államháztartási egyensúlyt, ha a másik oldalon ennyi kiadást ígér?
Rene West : Nincs itt semmiféle ellentmondás. Egyszerűen az ország anyagi helyzete jelenleg lehetővé teszi bizonyos rétegek és csoportok felzárkóztatását, a nagyobb jó és talán lehet mondani hasznon reményében. Ez nem jelenti azt, hogy adósságba vernénk magunkat, csupán azt a pluszt, amit megtermelünk okosan forgatjuk vissza. Akár egy professzionálisan működő vállalkozás. Pénzt, csak pénzből lehet csinálni, de általánosan igaz, hogy a boldog munkaerőnél nincs produktívabb. A cél tehát az lesz, hogy bizonyos szociális intézkedéseket megvalósítsunk, mindezt az országos költségvetés fájdalomküszöbéig. Mindez tehát azt jelenti, hogy továbbra sem fogunk mínuszba lépni.
Mindezt persze könnyű mondani, de ezzel párhuzamosan növelni kell folyamatosan a bevételeinket is, ami a gazdaság erősítésével, annak több lábra állításával képzelek el. Továbbá meg fogunk szüntetni számos indokolatlan hivatali kiadást és pazarlást. A szociális politikámat pedig nem egyszer hangsúlyozta, de úgy képzelem el, hogy az ne örök időkre segélyekre és támogatásokra szoktassa a társadalmat, hanem lehetőséget adjon mindenkinek a talpra állásra, hogy később már ne szoruljon feltétlen hasonló kormányzati vagy megyei támogatásokra. Hozzáteszem mindezen elképzeléseimben nagy szerepet és némi támogatást várok a megyéktől is. Ez egy közös projekt lesz, közös céllal.
Renly Anderson : Máris megadom a válaszlehetőséget Mr. Jezzának, csak egy villámkérdést engedjen meg. Kormányzó úr, Ön a bevételek növeléséről is beszélt. Elképzelhetőnek tart-e jelentős adó- és járulékemeléseket az Ön elnöksége alatt? Kérem, röviden válaszoljon.
Rene West : Határozottan nem. Azzal nem megyünk semmire, ha abból adakozunk bőkezűen az embereknek, amit előtte az ő zsebükből vettünk ki. Nem leszek a ciron "János király" (utalás Robin Hood történetére)
Renly Anderson : Köszönöm, Mr. Jezzáé a lehetőség.
Mike Jezza : Hallhatták, ő Cikkcakk René, aki hol ide ugrik, hol oda, átveszi egyes véleményeket a progresszívaktól, másokat a reformerektől. Ebben tökéletes, de nem szintetizál, egyik kézzel ad, másikkal elvesz. Magát a deficithéjákhoz sorolja, de egyetlen jelentős deficitellenes politikus sem támogatja még, ez mindent elmond. Én törvénybe foglalnám a deficitellenes harcot, arra kötelezném a mindenkori Kongresszust és kormányzatot, hogy 4 százalék felé ne emelhessék a deficitet. Csökkenteném a jelenlegi kiadásokat is, és nem tervezek korlátlan szociális programokat, amelyek veszélybe fogják sodorni az országot.
Nem tervez adókat, de kiadásokat növelne? Hogy? Én növelném az adójóváírásban szereplő tételeket, minél több lehetőséget adnék a cironoknak, hogy visszaigényelhessenek az adójukból, főleg, ha gyereket nevelnek, sikeres üzletet irányítanak, vagy ha tanulmányaikat folytatják. Nem támogatom azt a kiterjedt roosevelti államot, amelyet René West akar építeni.
Rene West : Nem is Önnek kell támogatni elképzeléseimet, elég ha megteszi ezt pár millió ciron polgár... Amire hadd tegyem hozzá, jelenleg remek lehetőség kínálkozik és ezt mindketten tudjuk.
Renly Anderson : Mr. Jezza kapja a következő kérdést, a téma a külpolitika. Ön is, és Mr. West is gyakran hangoztatja, hogy aktívabb külpolitikát folytatna és több országgal alakítana ki partneri viszonyt. Mely országokhoz kéne Cironiának jobban közelítenie diplomáciai értelemben Ön szerint? Illetve mi a garancia arra, hogy az Ön által oly sokszor hangoztatott radikális vámpolitika nem nehezíti meg a jó viszony ápolását a szomszédokkal?
Mike Jezza : De, meg fogja nehezíteni, de nekem Cironia az első. Nem érdekel, ha a vámkérdés miatt az Egyesült Államok megorrol ránk, mert megnehezítjük a lehetőségeiket. Nem érdekel, ha sok ország haragudni fog, amiért nem jutnak az olcsó piacainkhoz. Számomra Cironia az első, és ezt külpolitikában is jelezni fogom.
Többek között szerintem ott kell hagyni az ENSZ-t, ez csak egy sóhivatal, ahol eljátszák az államok, hogy milyen nagy a nemzetközi alkuképességük, de amikor a Szovjetunió beavatkozik valahova, akkor az ő képviselőjük a Biztonsági Tanácsban leszavazza azt, ez kész röhej. Éppen ezért elnökként nem fogok ENSZ-nagykövetet jelölni, kifejezve, mennyire sokra tartom ezt a szerveződést.
A kapcsolatainkat kereskedelmi egyezmények és katonai együttműködések terén kell megtervezni, és ebből a szempontból a demokratikusan fejlődő latin-amerikai országokkal társulnék, kiszorítva minden náci és kommunista ideológiájú országot a barátsági körünkből. Továbbra is szövetségesként tekintek Washingtonra, de legközelebb Izraelt érzem. Mint jó keresztény, aki büszke a judeo-keresztény gyökereire, a jelenleginél sokkal szorosabb kapcsolatot építenék fel velük.
Ellenfelemmel ellentétben nem akarok az Izrael-ellenes Nagy Britanniával ismerkedni és barátkozni, a továbbiakban is elutasítom birodalomépítő céljaikat, amiről még nem mondtak le. De Izraellel teljesen baráti kapcsolatot építenék, közös hadgyakorlatot, fegyverkezési programot, hogy megvédhessék magukat a szovjetbarát araboktól. Mindazonáltal nyitnék India felé, mint természetes szövetséges felé Kínával szemben, érdekel Afrika új államaival való kapcsolódási pontok feltárása is. Támogatok minden olyan országot, amely ki akar szakadni a gyarmati függéséből, innen üzenem, hajrá Szabad Algéria!
Renly Anderson : Mr. Westé a lehetőség, hogy reagáljon.
Rene West : Ha mr. Jezza hátat fordít Európa országainak és az angolszász országoknak, nem bezsélve bizonyos Csendes óceáni feltörekvő piacnak, akkor már azelőtt kudarc az elképzelt elnöki ciklusa, hogy egyáltalán átlépte a President Palace küszöbét. Mr. Jezza diplomáciai érzéke megrekedt a vadnyugati stílus szintjén, ahol előbb lövünk sé csak utána kérdezünk, a baj ezzel, az, hogy egy egész nemzetet járatna ezzel le. A leendő elnök személyes véleményét és ellenérzéseit hátra kell tenni, ha az ország érdeke a tét, már pedig Nagy Britannia nagyhatalom. Nem köphetünk egy esetlegesen felénk tartott jobbra. Igaz ez akkor is, ha magam is a korábbinál szorosabb viszonyt vízionálok Izraellel, éppen ezért lesz elnöki teendőim listáján az egyik első, hoyg személyesen utazzak a Közel-Keletre, nem csak szavakban kifejezni elköteleződésünket, ahogy azt sokan mások teszik.
Renly Anderson : Mr. Jezza jelzi, hogy kíván reagálni, Öné a lehetőség.
Mike Jezza : És Ön szerint, hogy fogják fogadni Izraelben, miután például a Jordániával szívélyes viszonyt fenntartó Londonban fog együttműködést aláírni? Azokkal, akik szerint Izrael brit földön fekszik? Ez az ingapolitika nem fog működni, Ön azt hiszi, hogy mindent lehet úgy alakítani, hogy elvegyük mindenkitől, ami nekünk jár. Ez nem működik. Például, ha kitör egy arab-izraeli háború, és Nagy-Britannia az arabokat támogatja fegyverrel és pénzzel, Ön ki mellé fog állni? Akkor eljön az igazság pillanata, Kormányzó. Ez a cinikus külpolitika, amit Ön akar képviselni, bukásra van ítélve. Vagy Ön egyetért azzal, hogy az izraeliek terroristák, ahogy London állítja? Ezeket a kérdéséket fel fogják Önnek tenni, és döntenie kell.
Rene West : Gazdasági kapcsolatokról beszélünk mr. Jezza. Ebben pedig Nagy Britannia is érdekelt lehet. Ez nem zárja, hogy Izrael az Egyesült Államok mellett elsőszámú szövetségesünk legyen, minden értelemben. Ha Ön képtelen arra, hogy minden potenciálisan szóba jöhető országgal diplomáciai sikert érjen el, akkor álljon félre és adjon teret olyannak, aki érez magában ehhez elég potenciált. Az ön képességeinek korlátait ne vetítsük ki másra is. Nagy Britanniával is tárgyalni fogok, de ez nem jelenti azt, hogy alárendelt szerepet vállalunk ebben a történetben. Cironia erős és független, kellően büszke nemzet, mindenkivel egyenrangú partnerek leszünk és kivívjuk a tiszteletet. A globális politikát végre nem szemlélnünk kell, hanem alakítani és befolyásolni.
Renly Anderson : Mr. West kapja a következő, ezúttal az egészségügyet érintő kérdést. Ön jelentős egészségügyi átalakításokat helyezett kilátásba, ami a társadalombiztosítási rendszer kiszélesítését és vélhetően nagyobb állami szerepvállalást is jelent. Korábban úgy fogalmazott, hogy fog megoldást találni az egészségügy kihívásaira, mert „lesz rá négy éve”. Elmondaná, hogy milyen átalakításokat tervez és hány év alatt kívánja ezt megvalósítani? Illetve korábban - talán szándékosan - kétételmű módon utalt rá, hogy a Nyugat-Európában működő társadalombiztosítási modell lenne az ideális. Kérem, feleljen egyértelműen, ezt gondolja hosszútávon követendő mintának?
Rene West : Nem, nem az európai modell a követendő. Ez költségvetési szempontból öngyilkosság lenne és életképtelen modell. A biztosítók szabad verseny piacát ezen felül durván felrúgná, amit itt Cironiaban nem engedhetünk meg. De vannak olyan tevékenységek, amikre az államnak ráhatása lehet.
Az egyik legfontosabb ilyen változás a kötelező, de ingyenes védőoltások bevezetése lesz a gyermekek számára. Ez komoly segítséget jelent a családok számára, egyben jelentősen hozzájárul a gyermek halandóság csökkenéséhez és a későbbi egészséges generáció életéhez. Másodsorban először az ország történelmében figyelmet kívánunk szentelni az iskolai egészségügyre és védelemre. Egyre több diák kerül a padokba, ami örömteli, de közben elhanyagoljuk az ezt érintő egészségi kockázatot is. Rendet fogunk tenni ezen felül az egészségügyi központok, kórházak, rendelők higiéniás viszonyaiban is, tiszta, egyértelmű szabályozást hozva arra, mi is az elvárt és a szabályokat be is fogjuk tartatni.
Életre hívjuk a Ciron Járványügyi Központot, ami egy mérföldkő lesz az ország egészségügyében. Végezetül igen, lassan, de biztosan szélesítjük a társadalombiztosítási támogatásban részesülők körét. Kezdetben az állami hivatalokban, később pedig meglátjuk milyen lehetőségeink vannak. Minderre, illetve további kreatív, előremutató ötletekre bőségesen elegendő lehet 4 esztendő. A lényeg, hogy végre kézzelfogható, valós eredményeket produkáljunk. Még egyszer hangsúlyozom, NEM európai modell mentén, hanem követve az amerikai, illetve a jelenlegi ciron rendszert.
Renly Anderson : Mr. West reagálhat. Elnézést, akarom mondani, Mr. Jezza. (mosolyog)
Mike Jezza : Na igen, én vagyok a valódi Mr. West, Belforttól semmi sincs már nyugatabbra (nevet)
Rene West : Könnyű dolgom lenne reagálni (nevet ő is)
Mike Jezza : A jelenlegi betegbiztosítási rendszer jó, én inkább lazítanék a szabályokon, de alapvető elv, hogy ne legyen állami biztosító, hanem a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésén, illetve a biztosítók által felajánlott lehetőségek közül lehessen választani. Ez jó. A másik, hogy nem kellenek állami fenntartású kórházak tömege, az én elképzelésem szerint a kórházak nagyjából 15-18 százaléka kell, hogy állami működtetésű legyen, ezt főként az állami dolgozók vennék igénybe, de idetartoznak a veteránok és a katonáink ellátása is.
Én is komplexen látom a kérdést, én például szabályoznám az orvosi használatban lévő kábítószerek klinikai alkalmazását, a mentális egészség kérdését is kiemelt témaként kezelném. Mivel pedig mostanság egyre inkább elterjedt a rák, létrehoznék egy, a rákhelyzetet kutató és elemző kormányzati szervet is, mindezt egy törvény, vagy több másik mellett. Mindeközben lenne olyan állami hivatal is, amely a járványügyekről, kórházi fertőzésekről, betegbiztosítókról gyűjtene adatokat, azt rendszerezné, ezzel segítenénk a jövőbeni technológiai fejlesztésekre, amelyekre szintén szeretnék teret engedni.
Rene West : Mr. Jezza, maga igazi csibész, még a végén hasznos tagja lesz a következő ciklus Kongresszusának (próbálja ugratni Jezzat a cooki kormányzó)
Mike Jezza : Öröm lesz Önt kormányzóként fogadni a President Palace-ba. (nevet)
Renly Anderson : Ezzel a második részt is lezárom. A jelölteknek most két-két percben lehetőségük van elmondani záróbeszédüket. A korábbi sorsolásnak megfelelően Jezza képviselő úr kezdheti, Öné a lehetőség.
Mike Jezza : René West az előbb azt mondta nekem, hogy én egy vadnyugati fickó vagyok. Ezt ő sértésnek szánta, én viszont ezt dicséretnek veszem, hiszen a Vadnyugaton tiszteljük az értékeinket, az értékeink mentén élünk és politizálunk. Ha engem választanak, egy olyan jelöltet kaphatnak, aki megtartja a szavát, támogatja azokat az elképzeléseket, amelyeket Cironia lakosai szeretnének végrehajtani. Ha olyan jelöltet szeretnének, aki inkább folytatná az értelmetlen, politikai diskurzusokat, aki inkább meghunyászkodik a Kongresszus elitje előtt, akkor ne engem válasszanak. A következő hónapok komoly változást fognak hozni, ha csatlakoznak hozzám, és ha beállnak a Jezza-Teambe, akkor együtt fogjuk újjáépíteni az országot.
Renly Anderson : Az utolsó megszólalás lehetősége Mr. Westé.
Rene West : A mai este remek lehetőséget nyújtott arra, hogy két markáns, de merően eltérő habitusú és gondolkodású jelölt mérhesse össze a tudását, programját. Úgy gondolom a mai házi feladatot is elvégeztem és sikerült igazolnom az ország választói előtt, hogy én vagyok az a személy, aki a nemzet fényes jövőjére garancia lehet, mint elnök. Mr. Jezza talán remek munkát végzett az elmúlt 10 évben, mint képviselő, de az eddigi mulasztásokért és hiányosságokért ő is, mint sokszor tétlen kongresszusi tag felelőssé tehető. Nem küzdhet az állítólagos hatalmi elit ellen úgy, hogy 10 éven át a cinkosuk volt a passzivitásban, a félrenézésekben.
Cironia változásokért kiállt. Olyan változásokért, amik az élet minden egyes területén pozitív impulzusokat hoznak. Szilárd politikai programmal rendelkezem, olyannal, amit idestova majdnem egy esztendeje képviselek és védek meg hitelesen. Az én véleményem nem változott 180 fokos módon egyik napról a másikra. Nem bővült ki addig nem látott, nem hallott elemekkel, vagy amik másnál már sikeres fogadtatásra leltek. Mindvégig azt adtam és fogom is adni a választóknak, amit a kezdetektől fogva képviseltem, akkor is, ha a párt vezetése nem támogat ambícióimban. Én csak Istennek és a ciron választóknak kívánok megfelelni.
Remélem, hogy a mai estén sikerült ebből a szilárdan képviselt programomból egy újabb kicsiny szeletet mélységeiben megismertetni, és ha bárkinek is volt eddig kétsége személyemet, kompetenciámat illetően, az mostanra teljes mértékig elillant és képes lesz minden konzervatív vagy mérsékelt, esetleg bal oldali választópolgár, teljes mellszélességgel és kételyek nélkül támogatni engem. A szuperpéntek a nyakunkon, mindenki menjen el szavazni és kiabálja nagy világba, változást akarunk, és el kívánjuk érni a ciron álmot, egy hiteles, aktív, rátermett kormány vezetésével. Köszönöm, hogy itt lehettem, Isten áldja Cironiát!
Renly Anderson : Köszönöm a jelölteknek a részvételt és a kedves nézőknek is, hogy velünk tartottak, további kellemes estét kívánok. Viszontlátásra!
(Jezza kezet fog Westtel, majd Renly Andersonnak is a kezét nyújtja, mond neki valamit. A moderátor kezet fog a jelöltekkel.)
Renly Anderson : Jó estét kívánok a kedves nézőknek és mindazoknak, akik élőben követik az est történéseit. Önök a Reform Párt elnökjelölő előválasztásának második élő vitáját láthatják a csodálatos Columbia városából, én az est házigazdája és moderátora, Renly Anderson vagyok! Ne is vesztegessük tovább az időnket, szólítom a stúdióba a vita résztvevőit, Michael Jezza belforti képviselőt és René Westet, Cook megye kormányzóját, jó estét az Uraknak!
(Mike Jezza mosolyog, integet az embereknek, valamit mond René Westnek)
(West könnyed léptekkel sétál be a stúdióba, krémszínű öltönyében, hozzápasszoló világos nyakkendőben. Kezet fog Andersonnal és Jezzaval is, megpaskolja a vállait és sok sikert kíván neki)
Renly Anderson : A szabályok egyszerűek, az első részben ugyanazt a kérdést fogom feltenni a két jelöltnek, amelyre négy-négy percben válaszolhatnak. A válaszok végén, amennyiben legalább egyikőjük jelzi felém, hogy reagálni szeretne ellenfele szavaira, tartunk egy plusz kört a reakcióknak, erre egy-egy perc áll rendelkezésre.
Ezután a második részben a jelöltek személyre szabott, elsősorban szakpolitikai kérdéseket kapnak, amelyre 5-5 percben válaszolhatnak, majd az est végén mindketten 2-2 perces zárszót intézhetnek a választópolgárokhoz. Amennyiben valaki soron kívül reagálni kíván ellenfele szavaira, jelezze nekem és mérlegelés után szót fog kapni. Uraim, nincs más hátra, vágjunk bele!
A kampány során mindketten nagy hangsúlyt fektettek Ed Glover támadására, hol csak elhatárolódva az elnök tevékenységétől, hol ennél jóval élesebb stílusban. Abban mindkét oldal egyetért, hogy az elnök nem mutatott olyan fokú aktivitást, ami elvárható lett volna, ennek ellenére Ed Glover így is rendkívül népszerűnek mondható a ciron társadalom körében. A kérdésem az, hogy mi volt Önök szerint a két legnagyobb mulasztása a Glover-kormánynak, illetve - hogy legyenek az ördög ügyvédjei is egy kicsit, - mit tartanak a két legpozitívabb intézkedésnek, ami a mostani kormányzati ciklusban történt? Először Mr. Jezza válaszolhat!
Mike Jezza : Üdvözlöm a nézőket, ahogy Önt is (Renly Andersonra néz) és René West kormányzót is. Ha olyan hibátlan kormányzás lenne, akkor nem állnánk itt, nem kérdezné ezt. Ed Glovernek egy hibája van csak, de az végigkíséri az egész nemkormányázását: cserbenhagyta a ciron társadalmat, cserben hagyta azt közel kétmillió embert, aki négy évvel korábban rászavazott.
Én Belfort egyik agrár és ipari vidékéről jövök, ahol az itt élőket komolyan sújtja az amerikai ipar előretörése, vagy Belfortnak vannak olyan térségei, ahol attól frusztráltak a farmerek, hogy az olcsó latin-amerikai termékek ellepik a ciron boltokat, és esélyük sincs arra, hogy termékeiket eladják. De Ed Glover magukra hagyta a szintén őt támogató színesbőrűeket, a nagyvárosokat, és mindenkit. Éppen ezért kell megindítani az alkotmányos vádemelési eljárást, hogy tisztázzuk, mi történt. Elnökként ezt ki fogom vizsgálni.
Hogy mi volt az igazán jó dolog a kormányzásában? Mondjuk úgy, hogy nem gátolja a reformer törvényhozást, nem vétóz, nem ellenez, nem vitatkozik. Másik nem annyira kormányzati eredmény, mint inkább stratégiai érzék, hogy úgy tudja magához kötni egyes megyék vezetőit, hogy lekenyerezi őket támogatásokkal. Ez ügyes.
Renly Anderson : Mr. West, Önről köztudott, hogy személyesen is egyeztetett Glover elnökkel cooki ügyekben. A kérdés ugyanaz, mit gondol, mi volt a két legnegatívabb és két legpozitívabb intézkedése a kormányoldalnak?
Rene West : Köszöntöm először ezúton is a nézőket és persze mr. Jezzat és Önt is Renly. Véleményem szerint Edward Glover elnök népszerűsége abban rejlik, hogy egy szerencsés periódusában foglalhatta el az elnöki székét. Azt látjuk, hogy a reform többségű szenátus remek munkát végzett az elmúlt négy évben, a globális gazdaság pedig Cironiára is kedvező hatással volt, továbbá nem egy megye ért el a kormányzói és megyei tanácsok munkájának hála kimagasló eredményeket, úgy, mint Walker, Cook, vagy éppen Osborne. Ezek már önmagában megágyaztak az elnök népszerűségének.
A másik tényező, ami egyben a Glover kormány legpozitívabb jellemzője volt, az a reform többségű Kongresszussal folytatott kooperáció és kompromisszumkészség. Balhék, politikai súrlódások nélküli ciklust tudhatnak maguk mögött, ami nem vált az ország hátrányára. A másik pozitívum, hogy igyekeztek apró lépésekben tenni az oktatási rendszer fejlesztéséért, a szociális intézkedésekért és az egészségügyért is. A világot nem váltották meg, de apró pozitívumokat elértek.
Sajnos azonban több negatív dolog, mulasztás is árnyékot vet a Glover kormány tevékenységére. A hangzatos ígéretek ellenére mind a mai napig nem történt változás a szegregáció kérdését illetően, megyei népszavazások formájában sem. Az infrastrukturális fejlesztési javaslatot pedig bár készen kapták a Reform képviselőktől, nem tudtak vele semmit sem kezdeni. Egyértelműen ez a két legnagyobb hiba, mindezt csak tetézi a renyhe külpolitika, a szakszervezetek példátlan, ugyanakkor indokolatlan és felesleges megerősítése, az éves költségvetések beterjesztésének megdöbbentő hiánya, a kommunista veszély hibás kezelése, ami azt eredményezte, hogy a vörösök már szabadon járnak kelnek pártba szerveződve utcáinkon, illetve a munkásosztály átverése, kihasználása, betetőzve a mezőgazdaságból élők ignorálásával.
Ezek olyan dolgok, amiket muszáj megemlíteni, még ha csak két dolgot is volt szabad kiemelni. Aki viszont ezek között rangsort akar állítani és elhallgatni egyet is, az bizonyosan az ország ellensége. De önkritikát is kell gyakorolni, hiszen a reform többség jobban is ráerőltethette volna akaratát a kormányra, de valahogy a képviselőházban vagy éppen a szenátusban sokaknak a szája járt és jár mind a mai napig, a gombokat már ügyesen tudják nyomkodni tét nélkül, de érdemi javaslathoz nem adnák a nevüket, ami valódi változást is hozna. Persze erről Jezza képviselő többet tudna mesélni, hiszen ő is asszisztált a progresszív kormány léhaságához. Ha Edward Glovert alkotmányos kötelességeinek elmulasztásával vádolva akarjuk pellengérre állítani, remélhetőleg ezt megtesszük még jó néhány hasonlóan passzív képviselővel, szenátorral és kormányzóval is.
Összességében a progresszív oldal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a hangzatos ígéreteiket sem, és bár Glover elnököt emberileg sokra tartom, a munkájára nem tudok úgy tekinteni, mint cironia legdicsőségesebb 4 éve. Éppen ezért készülök változást hozni az ország életébe. Köszönöm!
(Jezza kézzel jelez)
Renly Anderson : Mr. Jezza reagálhat, ha szeretne.
Mike Jezza : Szeretnék, hiszen én már 1947 óta vagyok törvényhozó, nagy tapasztalattal, ellentétben ellenfelemmel, akinek ebben a közegben se tapasztalata, se tudása nincs, és még a háttérinformációknak se néz utána. A Képviselőházban a Taylor-adminisztráció és a Glover-adminisztráció alatt is csak olyan dolgokat szavaztam meg, amelyek a belforti szavazóimnak megfelelnek, és összeegyeztethetők a saját nézetrendszeremmel. Ez kicsit más világ, mint ott Cookban megyei vezetőként dolgozni, kormányzó (René Westre néz).
Mellesleg Önből hiányzik az a tapasztalat, amely alkalmassá tenné az elnöki teendőkre.
(West szót kér)
Renly Anderson : Mr. West reagálhat, de utána ugrunk a következő kérdésre.
Rene West : AZ Ön képviselői munkáját bizonyára nagy becsben tartják Belfortban és azon túl egyaránt. A választói elégedettek lehetnek akkor elmondása szerint. Viszont egy dolog egy kerületet képviselni és gombokat nyomkodni, és megint más egy országot vezetni. HA Ön ilyen remek munkát végzett, remélem, a belforti emebrek érdekében is, hogy folytatja eme jó szokását a következő ciklusban is, a Kongresszusban. Hiszen ismeri a mondást KÉPVISELŐ: A suszter maradjon a kaptafánál. Én már bizonyítottam cégvezetőként és kormányzóként egyaránt, még progresszív szembe szélben is. Nem mellékesen a kezdetek óta vagyok a párt tagja is. Hiszem, hogy meg van a kellő tapasztalatom a vezetéshez. Vezetéshez, nem képviselethez...
Renly Anderson : A második kérdés szintén mindkettejükhöz szól. A kampányban Önök többször jártak munkások között, mindketten számos ígéretet fogalmaztak meg a jobb munkakörülmények és a magasabb bérek érdekében, lásd minimálbér, amely mindkettejük programjában szerepel, jóllehet nem teljesen azonos módon. Arra kérem Önöket, nevezzék meg azt a három legfontosabb intézkedést, amelyet az elnökké választásuk utáni első két évben meg kívánnak valósítani a munkavállalók életének könnyebbé tétele érdekében! Illetve hogyan kívánják ezt úgy megtenni, hogy sem a munkaadók, sem pedig a szabadpiac elve ne sérüljön? Ezúttal Mr. West válaszolhat először.
Rene West : Az első és legfontosabb intézkedés a minimálbér bevezetése. Ezt nem országos minimumként kell elképzelni, hanem megyénkénti bontásban, a helyi élet és költségszínvonalhoz igazítva. Erre meg vannak a megfelelő szakemberek, akik a felméréseket és javaslatokat meg fogják erre vonatkozóan tenni. De abban mind egyet érthetünk, tisztességes munkát végző ciron polgároknak jár a létminimumhoz szükséges fizetés, sőt még több is. A kizsákmányolás és szipolyozás korának vége, a West kormány ugyanis rendet fog vágni a munka erőpiacon.
A második legfontosabb intézkedés, hogy a munkavállalók végre valódi érdekképviselet kapjanak, nem pedig őket kizsákmányoló és kihasználó szakszervezeteket. A szakszervezeti jogok felülbírálásra szorulnak, mert jelenlegi formájukban csak politikai haszonszerzése alkalmasak, nem a munkásréteg képviseletére.
A harmadik nagyon fontos intézkedés, hogy lehetőséget nyújtsunk állami továbbképzési programok keretében arra, hogy a munkásság szakképzettebb, kompetensebb, sokoldalúbb legyen. Mindez határozott versenyelőnyt fog jelenteni a globális piacon is, továbbá általános béremelkedéshez fog vezetni, nem mellékesen a külföldi vagy belföldi befektetők számára is vonzó lesz a szakképzett munkaerő.
Renly Anderson : Mr. Jezza, Öné a lehetőség, hogy válaszoljon.
Mike Jezza : Az első két évben több olyan dolgot hajtanék végre, amely jó a keményen dolgozó középosztálynak, jó a ciron vidéknek. Elnökségem első napján vámot vetek ki minden külföldi termékre, attól függően mennyire veszélyesek, de az amerikai autóipari termékekre 18 százalékos vámot vetnék ki, ezek után megkezdenénk a kereskedelmi tárgyalásokat az érintett országokkal. Ez munkahelyeket jelent, növeli az országon belüli fogyasztást, és prosperitást hoz.
Bevezetem a minimális órabért, örülök, hogy West kormányzó is támogatja az ötletemet, amit éppen itt, Garfieldben mondtam el részletesen. Én ezt minimális órabérnek nevezem, amelyet különböző megyékben, régiókban, különböző mértéknek határoznánk meg. Más egy rozsdaövezeti kisvárosban, mint Silver Cityben. Amikor erről törvényt fog hozni a Kongresszus, ezt tudatosítani kell.
Bevezetem a piacbarát társadalombiztosítást, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a dolgozni akaró cironok félretehessenek időskorukra, lehetőséget kapnak, hogy szabad verseny keretében biztosítók között dönthessenek, és valamilyen módon biztosítjuk az idősebb korosztály életszínvonalát is. Mellette törvényjavaslatot fogok kérni a gyerekmunka ellen is, hiszen sajnálatos, hogy eddig ezt nem sikerült törvénybe foglalni, és az elvi lehetősége most is megvan ennek a szánalmas jelenségnek.
(West jelentkezik)
Renly Anderson : Parancsoljon Mr. West.
Rene West : Köszönöm. Teljesen egyetértek Mr. Jezza gyermekmunkát érintő felvetésével. Egyetlen dolgot nem értek csak: Hol volt Jezza képviselő az elmúlt bő 10 évben, amikor ez ellen a jelenség ellen fel kellett volna lépni? Mert így kicsit hatásvadász ez az ígéret újfent. Kiegészíteném ezt azzal, hogy van az a kor, ahol bizonyos könnyebb munkákat már el tudnak látni a fiatalok némi nyári zsebpénz reményében. Ezt szigorú szabályozások mellett kell persze elképzelni, hogy a fiatalokat véletlen se használják ki vagy dolgoztassák túl. Viszont én azt mondom, egy kis nyári munka jót tesz a jellemnek. Egy példás, szorgalmas, erkölcsös ciron fiatalságot fog generálni a lehetőség.
(szót kér Jezza)
Renly Anderson : Képviselő úrnak van lehetősége viszontválaszra.
Mike Jezza : Dolgoztam, és azt gondolom jól, tettem a dolgom, de nem a pártelit és a kongresszusi vezetés részeként. Sajnos nem mindent sikerült megoldanom, de elnökként ezek mellett a felvetéseim mellett is kiállok. És hogy mit csináltam? Olyan dolgokat, amelyek Ön szerint nem történtek meg. Legutóbb egy fórumon azzal vádolta a Taylor-adminisztrációt és az akkori Kongresszust, hogy nem történt infrastruktúra-felújítás. Minden évben többszáz millió dollárt biztosítottunk a leromlott vidéki hálózatok felújítására, többek között Cookban is, ha máshonnan nem, onnan tudhatná, hogy látta. Meg azt is elmondta, hogy felállítana egy, a nagyvállalatok gazdasági visszaéléseit vizsgáló kormányzati szervet. Mi a Kongresszusban erre minden évben biztosítunk forrást, hiszen az Igazságügyi Minisztériumban működik a Trösztellenes Osztály. Mi ezt tettük, Ön pedig nem végezte el a házi feladatot, nem készült fel.
(West csak legyint Jezza olcsó próbálkozására, miközben kedélyesen mosolyog)
Rene West : Magyarázkodás mr. Jezza. Kifogás. Az mindig van. Csak sajnos mostanra tele vele a ciron padlás...
Renly Anderson : Térjünk át a következő kérdésre. Az világos, hogy a munkásságot Önök nem a szakszervezetek által kívánják megszólítani, mégis adja magát a kérdés, el tudnak-e képzelni olyan szituációt, hogy bármilyen formában együttműködjenek a szakszervezetekkel? Ha igen, milyen formában? Illetve mennyire tudnak azonosulni azzal a nézettel, ami szerint a szakszervezeteket bolsevik ügynökök működtetik? Mr. Jezza válaszolhat elsőként.
Mike Jezza : Nem kívánom betiltani a szakszervezeteket, csak meg akarom adni a ciron embereknek a jogot, hogy átlépjenek a kollektív szerződések rendszerén, és ne kelljen ahhoz szakszervezeti támogatás, hogy valaki jobb béralkut kössön. Ellenzem, hogy bizonyos munkakörbe csak úgy kerülhessenek emberek, ha belépnek a szakszervezetbe, és tagdíjat fizetnek. Ha nem akarnak, nem kell. Szerintem nem akkor képviseljük helyesen a dolgozókat, ha olyan szakszervezeti vezetőket támogatunk, akik a progresszív pártelit emberei. Ma pedig erről van szó. Ennek ellenére bármikor leülök tárgyalni a szakszervezetek vezetőivel, ha ez az emberek érdeke.
Renly Anderson : Mr. West következik.
Rene West : Osborne megyében azt láttuk, hogy a kormányzó választási küzdelmekbe a szakszervezetek durván belefolytak, mi több, anyagi forrást is biztosítottak a progresszív jelöltnek. Én úgy gondolom, hogy a munkások által fizetett tagdíjat nem politikai nyerészkedésre kéne felhasználni. Az ilyen tevékenységek lehetőségét szigorúan ellenzem és fel kívánok lépni ellene. Programom ismertetése során többször is elmondtam, nem a szakszervezeti törvény porig rombolását tűzöm ki célul, de az jelentősen módosulni fog a Kongresszus támogatásával. Olyan módon, hogy az végre valóban a ciron dolgozók érdekében működjön. Nem a tagdíjaktól kell működőképessé tenni egy érdekképviseletet, mert az mindig magában fogja rejteni a diszkrimináció vagy a protekció lehetőségét, holott alkotmányunk egyenlő jogokat és bánásmódot hirdet. Valakinek ideje végre ennek a valóságban is érvényt szerezni és ki lehet erre alkalmasabb, mint országunk következő elnöke személyesen?
Ami a bolsevik ügynökök megbújását illeti, a Harkley törvényt kell alapul vennünk és a szakszervezeti vezetési tagokat át kell világítani nemzetbiztonsági szempontból, ahogy a kongresszus tagjait is majd. Összegezve viszont magam is nyitva tartom az ajtót minden vezetőségi tag előtt, és hajlok a kompromisszumos megoldásokra. Egy ilyen megbeszélésre pedig hivatalos kell legyen majd a két ház többségi és kisebbségi vezetője is, mert a munkásjogok kérdésköre nem lehet pártérdek, be kell látnunk, hogy mind egy csónakban evezünk, olyan megoldás kell, amit minden fél hajlandó támogatni.
Renly Anderson : Elérkeztünk a második részhez, ahol a jelölteknek személyre szóló szakpolitikai kérdéseket teszek fel. A válaszra öt perc áll rendelkezésre, amire a másik jelölt két percben reagálhat, végül a válaszadó egy perces viszontválaszra kap szót.
Az első kérdést Jezza képviselő úr kapja energetikai kérdésben. Ön úgy fogalmazott, ellenzi az atom- és vízi erőművek építését, ezzel szemben a szénerőművekben látja a jövőt. Mire alapozza ezt az álláspontját? Az elektromos hálózat robbanásszerű fejlődése mellett miként tartja fenntarthatónak, illetve pontosan milyen módon fejlesztené a szénerőműveket? Valamint kiegészítő kérdésként hadd szúrjam be, elnökké választása után kizártnak tartja, hogy Cironia beszálljon a világszerte egyre elismertebb atomenergia-projektbe?
Mike Jezza : Nem ellenzem a nem fosszilis erőművek építését, ez a mondat ki van ragadva a szövegkörnyezetből. Támogatom a jelenlegi erőműhálózatot, és nyitott vagyok minden magánérdekeltségű erőmű építésére, legyen az bármilyen – itt fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy privát erőművekről beszélek. Lehetnek állami tulajdonú cégek is, amelyek erőműveket építenek, de ezek csak stratégiai és egyéb okokkal kellően alátámasztott érvelések után épülhetnének meg. Nem hiszem, hogy a kormányzat szerepe az erőműépítés legyen.
De nagy híve vagyok a fosszilis erőműveknek, ott minél több mező feltárására kell koncentrálni, nyitni kell az olaj- és a gázmezők felkutatására, akár a partmenti vizekben is, ezenfelül támogatok minden olyan kezdeményezést, amely segíti hazánk energiaellátásának a fejlesztését. Nem zárkózom el az atomerőműtől sem, de ehhez több hatástanulmány, háttérmunka és külön törvény is szükségeltetik majd.
Renly Anderson : Kormányzó úré a lehetőség, hogy reagáljon az elhangzottakra.
Rene West : Úgy gondolom nincs mit külön hozzáfűznöm az elhangzottakhoz. Annyit tennék csak hozzá, hoyg ne felejtsük el, kicsiny sziget vagyunk, korlátozott erőforrásokkal. A végtelenségig nem termelhetünk ki. Ez máris indokolttá teszi az alternatív lehetőségeket, mint például az atomenergia lakossági és ipari célú felhasználása energiatermelésre.
Renly Anderson : René Westhez szól a következő kérdés. Sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy Ön túl baloldali elveket vall, azt gondolom, ezt az előző vitán már elég jól megvitatták. A kérdésem mégis ehhez kapcsolódik, Ön rengeteg ötletet átvett a progresszívektől, széleskörű szociális programokat és nagy kiadásokkal járó intézkedéseket helyezett kilátásba, jóllehet, ezzel párhuzamosan kiállt a deficit alacsonyan tartása mellett. Sőt, ennél tovább ment, azt állította, hogy fő szövetségeseinek a deficitellenes kör tagjait tartja. Nem érez ellentmondást ebben? Hogyan kívánja fenntartani az államháztartási egyensúlyt, ha a másik oldalon ennyi kiadást ígér?
Rene West : Nincs itt semmiféle ellentmondás. Egyszerűen az ország anyagi helyzete jelenleg lehetővé teszi bizonyos rétegek és csoportok felzárkóztatását, a nagyobb jó és talán lehet mondani hasznon reményében. Ez nem jelenti azt, hogy adósságba vernénk magunkat, csupán azt a pluszt, amit megtermelünk okosan forgatjuk vissza. Akár egy professzionálisan működő vállalkozás. Pénzt, csak pénzből lehet csinálni, de általánosan igaz, hogy a boldog munkaerőnél nincs produktívabb. A cél tehát az lesz, hogy bizonyos szociális intézkedéseket megvalósítsunk, mindezt az országos költségvetés fájdalomküszöbéig. Mindez tehát azt jelenti, hogy továbbra sem fogunk mínuszba lépni.
Mindezt persze könnyű mondani, de ezzel párhuzamosan növelni kell folyamatosan a bevételeinket is, ami a gazdaság erősítésével, annak több lábra állításával képzelek el. Továbbá meg fogunk szüntetni számos indokolatlan hivatali kiadást és pazarlást. A szociális politikámat pedig nem egyszer hangsúlyozta, de úgy képzelem el, hogy az ne örök időkre segélyekre és támogatásokra szoktassa a társadalmat, hanem lehetőséget adjon mindenkinek a talpra állásra, hogy később már ne szoruljon feltétlen hasonló kormányzati vagy megyei támogatásokra. Hozzáteszem mindezen elképzeléseimben nagy szerepet és némi támogatást várok a megyéktől is. Ez egy közös projekt lesz, közös céllal.
Renly Anderson : Máris megadom a válaszlehetőséget Mr. Jezzának, csak egy villámkérdést engedjen meg. Kormányzó úr, Ön a bevételek növeléséről is beszélt. Elképzelhetőnek tart-e jelentős adó- és járulékemeléseket az Ön elnöksége alatt? Kérem, röviden válaszoljon.
Rene West : Határozottan nem. Azzal nem megyünk semmire, ha abból adakozunk bőkezűen az embereknek, amit előtte az ő zsebükből vettünk ki. Nem leszek a ciron "János király" (utalás Robin Hood történetére)
Renly Anderson : Köszönöm, Mr. Jezzáé a lehetőség.
Mike Jezza : Hallhatták, ő Cikkcakk René, aki hol ide ugrik, hol oda, átveszi egyes véleményeket a progresszívaktól, másokat a reformerektől. Ebben tökéletes, de nem szintetizál, egyik kézzel ad, másikkal elvesz. Magát a deficithéjákhoz sorolja, de egyetlen jelentős deficitellenes politikus sem támogatja még, ez mindent elmond. Én törvénybe foglalnám a deficitellenes harcot, arra kötelezném a mindenkori Kongresszust és kormányzatot, hogy 4 százalék felé ne emelhessék a deficitet. Csökkenteném a jelenlegi kiadásokat is, és nem tervezek korlátlan szociális programokat, amelyek veszélybe fogják sodorni az országot.
Nem tervez adókat, de kiadásokat növelne? Hogy? Én növelném az adójóváírásban szereplő tételeket, minél több lehetőséget adnék a cironoknak, hogy visszaigényelhessenek az adójukból, főleg, ha gyereket nevelnek, sikeres üzletet irányítanak, vagy ha tanulmányaikat folytatják. Nem támogatom azt a kiterjedt roosevelti államot, amelyet René West akar építeni.
Rene West : Nem is Önnek kell támogatni elképzeléseimet, elég ha megteszi ezt pár millió ciron polgár... Amire hadd tegyem hozzá, jelenleg remek lehetőség kínálkozik és ezt mindketten tudjuk.
Renly Anderson : Mr. Jezza kapja a következő kérdést, a téma a külpolitika. Ön is, és Mr. West is gyakran hangoztatja, hogy aktívabb külpolitikát folytatna és több országgal alakítana ki partneri viszonyt. Mely országokhoz kéne Cironiának jobban közelítenie diplomáciai értelemben Ön szerint? Illetve mi a garancia arra, hogy az Ön által oly sokszor hangoztatott radikális vámpolitika nem nehezíti meg a jó viszony ápolását a szomszédokkal?
Mike Jezza : De, meg fogja nehezíteni, de nekem Cironia az első. Nem érdekel, ha a vámkérdés miatt az Egyesült Államok megorrol ránk, mert megnehezítjük a lehetőségeiket. Nem érdekel, ha sok ország haragudni fog, amiért nem jutnak az olcsó piacainkhoz. Számomra Cironia az első, és ezt külpolitikában is jelezni fogom.
Többek között szerintem ott kell hagyni az ENSZ-t, ez csak egy sóhivatal, ahol eljátszák az államok, hogy milyen nagy a nemzetközi alkuképességük, de amikor a Szovjetunió beavatkozik valahova, akkor az ő képviselőjük a Biztonsági Tanácsban leszavazza azt, ez kész röhej. Éppen ezért elnökként nem fogok ENSZ-nagykövetet jelölni, kifejezve, mennyire sokra tartom ezt a szerveződést.
A kapcsolatainkat kereskedelmi egyezmények és katonai együttműködések terén kell megtervezni, és ebből a szempontból a demokratikusan fejlődő latin-amerikai országokkal társulnék, kiszorítva minden náci és kommunista ideológiájú országot a barátsági körünkből. Továbbra is szövetségesként tekintek Washingtonra, de legközelebb Izraelt érzem. Mint jó keresztény, aki büszke a judeo-keresztény gyökereire, a jelenleginél sokkal szorosabb kapcsolatot építenék fel velük.
Ellenfelemmel ellentétben nem akarok az Izrael-ellenes Nagy Britanniával ismerkedni és barátkozni, a továbbiakban is elutasítom birodalomépítő céljaikat, amiről még nem mondtak le. De Izraellel teljesen baráti kapcsolatot építenék, közös hadgyakorlatot, fegyverkezési programot, hogy megvédhessék magukat a szovjetbarát araboktól. Mindazonáltal nyitnék India felé, mint természetes szövetséges felé Kínával szemben, érdekel Afrika új államaival való kapcsolódási pontok feltárása is. Támogatok minden olyan országot, amely ki akar szakadni a gyarmati függéséből, innen üzenem, hajrá Szabad Algéria!
Renly Anderson : Mr. Westé a lehetőség, hogy reagáljon.
Rene West : Ha mr. Jezza hátat fordít Európa országainak és az angolszász országoknak, nem bezsélve bizonyos Csendes óceáni feltörekvő piacnak, akkor már azelőtt kudarc az elképzelt elnöki ciklusa, hogy egyáltalán átlépte a President Palace küszöbét. Mr. Jezza diplomáciai érzéke megrekedt a vadnyugati stílus szintjén, ahol előbb lövünk sé csak utána kérdezünk, a baj ezzel, az, hogy egy egész nemzetet járatna ezzel le. A leendő elnök személyes véleményét és ellenérzéseit hátra kell tenni, ha az ország érdeke a tét, már pedig Nagy Britannia nagyhatalom. Nem köphetünk egy esetlegesen felénk tartott jobbra. Igaz ez akkor is, ha magam is a korábbinál szorosabb viszonyt vízionálok Izraellel, éppen ezért lesz elnöki teendőim listáján az egyik első, hoyg személyesen utazzak a Közel-Keletre, nem csak szavakban kifejezni elköteleződésünket, ahogy azt sokan mások teszik.
Renly Anderson : Mr. Jezza jelzi, hogy kíván reagálni, Öné a lehetőség.
Mike Jezza : És Ön szerint, hogy fogják fogadni Izraelben, miután például a Jordániával szívélyes viszonyt fenntartó Londonban fog együttműködést aláírni? Azokkal, akik szerint Izrael brit földön fekszik? Ez az ingapolitika nem fog működni, Ön azt hiszi, hogy mindent lehet úgy alakítani, hogy elvegyük mindenkitől, ami nekünk jár. Ez nem működik. Például, ha kitör egy arab-izraeli háború, és Nagy-Britannia az arabokat támogatja fegyverrel és pénzzel, Ön ki mellé fog állni? Akkor eljön az igazság pillanata, Kormányzó. Ez a cinikus külpolitika, amit Ön akar képviselni, bukásra van ítélve. Vagy Ön egyetért azzal, hogy az izraeliek terroristák, ahogy London állítja? Ezeket a kérdéséket fel fogják Önnek tenni, és döntenie kell.
Rene West : Gazdasági kapcsolatokról beszélünk mr. Jezza. Ebben pedig Nagy Britannia is érdekelt lehet. Ez nem zárja, hogy Izrael az Egyesült Államok mellett elsőszámú szövetségesünk legyen, minden értelemben. Ha Ön képtelen arra, hogy minden potenciálisan szóba jöhető országgal diplomáciai sikert érjen el, akkor álljon félre és adjon teret olyannak, aki érez magában ehhez elég potenciált. Az ön képességeinek korlátait ne vetítsük ki másra is. Nagy Britanniával is tárgyalni fogok, de ez nem jelenti azt, hogy alárendelt szerepet vállalunk ebben a történetben. Cironia erős és független, kellően büszke nemzet, mindenkivel egyenrangú partnerek leszünk és kivívjuk a tiszteletet. A globális politikát végre nem szemlélnünk kell, hanem alakítani és befolyásolni.
Renly Anderson : Mr. West kapja a következő, ezúttal az egészségügyet érintő kérdést. Ön jelentős egészségügyi átalakításokat helyezett kilátásba, ami a társadalombiztosítási rendszer kiszélesítését és vélhetően nagyobb állami szerepvállalást is jelent. Korábban úgy fogalmazott, hogy fog megoldást találni az egészségügy kihívásaira, mert „lesz rá négy éve”. Elmondaná, hogy milyen átalakításokat tervez és hány év alatt kívánja ezt megvalósítani? Illetve korábban - talán szándékosan - kétételmű módon utalt rá, hogy a Nyugat-Európában működő társadalombiztosítási modell lenne az ideális. Kérem, feleljen egyértelműen, ezt gondolja hosszútávon követendő mintának?
Rene West : Nem, nem az európai modell a követendő. Ez költségvetési szempontból öngyilkosság lenne és életképtelen modell. A biztosítók szabad verseny piacát ezen felül durván felrúgná, amit itt Cironiaban nem engedhetünk meg. De vannak olyan tevékenységek, amikre az államnak ráhatása lehet.
Az egyik legfontosabb ilyen változás a kötelező, de ingyenes védőoltások bevezetése lesz a gyermekek számára. Ez komoly segítséget jelent a családok számára, egyben jelentősen hozzájárul a gyermek halandóság csökkenéséhez és a későbbi egészséges generáció életéhez. Másodsorban először az ország történelmében figyelmet kívánunk szentelni az iskolai egészségügyre és védelemre. Egyre több diák kerül a padokba, ami örömteli, de közben elhanyagoljuk az ezt érintő egészségi kockázatot is. Rendet fogunk tenni ezen felül az egészségügyi központok, kórházak, rendelők higiéniás viszonyaiban is, tiszta, egyértelmű szabályozást hozva arra, mi is az elvárt és a szabályokat be is fogjuk tartatni.
Életre hívjuk a Ciron Járványügyi Központot, ami egy mérföldkő lesz az ország egészségügyében. Végezetül igen, lassan, de biztosan szélesítjük a társadalombiztosítási támogatásban részesülők körét. Kezdetben az állami hivatalokban, később pedig meglátjuk milyen lehetőségeink vannak. Minderre, illetve további kreatív, előremutató ötletekre bőségesen elegendő lehet 4 esztendő. A lényeg, hogy végre kézzelfogható, valós eredményeket produkáljunk. Még egyszer hangsúlyozom, NEM európai modell mentén, hanem követve az amerikai, illetve a jelenlegi ciron rendszert.
Renly Anderson : Mr. West reagálhat. Elnézést, akarom mondani, Mr. Jezza. (mosolyog)
Mike Jezza : Na igen, én vagyok a valódi Mr. West, Belforttól semmi sincs már nyugatabbra (nevet)
Rene West : Könnyű dolgom lenne reagálni (nevet ő is)
Mike Jezza : A jelenlegi betegbiztosítási rendszer jó, én inkább lazítanék a szabályokon, de alapvető elv, hogy ne legyen állami biztosító, hanem a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésén, illetve a biztosítók által felajánlott lehetőségek közül lehessen választani. Ez jó. A másik, hogy nem kellenek állami fenntartású kórházak tömege, az én elképzelésem szerint a kórházak nagyjából 15-18 százaléka kell, hogy állami működtetésű legyen, ezt főként az állami dolgozók vennék igénybe, de idetartoznak a veteránok és a katonáink ellátása is.
Én is komplexen látom a kérdést, én például szabályoznám az orvosi használatban lévő kábítószerek klinikai alkalmazását, a mentális egészség kérdését is kiemelt témaként kezelném. Mivel pedig mostanság egyre inkább elterjedt a rák, létrehoznék egy, a rákhelyzetet kutató és elemző kormányzati szervet is, mindezt egy törvény, vagy több másik mellett. Mindeközben lenne olyan állami hivatal is, amely a járványügyekről, kórházi fertőzésekről, betegbiztosítókról gyűjtene adatokat, azt rendszerezné, ezzel segítenénk a jövőbeni technológiai fejlesztésekre, amelyekre szintén szeretnék teret engedni.
Rene West : Mr. Jezza, maga igazi csibész, még a végén hasznos tagja lesz a következő ciklus Kongresszusának (próbálja ugratni Jezzat a cooki kormányzó)
Mike Jezza : Öröm lesz Önt kormányzóként fogadni a President Palace-ba. (nevet)
Renly Anderson : Ezzel a második részt is lezárom. A jelölteknek most két-két percben lehetőségük van elmondani záróbeszédüket. A korábbi sorsolásnak megfelelően Jezza képviselő úr kezdheti, Öné a lehetőség.
Mike Jezza : René West az előbb azt mondta nekem, hogy én egy vadnyugati fickó vagyok. Ezt ő sértésnek szánta, én viszont ezt dicséretnek veszem, hiszen a Vadnyugaton tiszteljük az értékeinket, az értékeink mentén élünk és politizálunk. Ha engem választanak, egy olyan jelöltet kaphatnak, aki megtartja a szavát, támogatja azokat az elképzeléseket, amelyeket Cironia lakosai szeretnének végrehajtani. Ha olyan jelöltet szeretnének, aki inkább folytatná az értelmetlen, politikai diskurzusokat, aki inkább meghunyászkodik a Kongresszus elitje előtt, akkor ne engem válasszanak. A következő hónapok komoly változást fognak hozni, ha csatlakoznak hozzám, és ha beállnak a Jezza-Teambe, akkor együtt fogjuk újjáépíteni az országot.
Renly Anderson : Az utolsó megszólalás lehetősége Mr. Westé.
Rene West : A mai este remek lehetőséget nyújtott arra, hogy két markáns, de merően eltérő habitusú és gondolkodású jelölt mérhesse össze a tudását, programját. Úgy gondolom a mai házi feladatot is elvégeztem és sikerült igazolnom az ország választói előtt, hogy én vagyok az a személy, aki a nemzet fényes jövőjére garancia lehet, mint elnök. Mr. Jezza talán remek munkát végzett az elmúlt 10 évben, mint képviselő, de az eddigi mulasztásokért és hiányosságokért ő is, mint sokszor tétlen kongresszusi tag felelőssé tehető. Nem küzdhet az állítólagos hatalmi elit ellen úgy, hogy 10 éven át a cinkosuk volt a passzivitásban, a félrenézésekben.
Cironia változásokért kiállt. Olyan változásokért, amik az élet minden egyes területén pozitív impulzusokat hoznak. Szilárd politikai programmal rendelkezem, olyannal, amit idestova majdnem egy esztendeje képviselek és védek meg hitelesen. Az én véleményem nem változott 180 fokos módon egyik napról a másikra. Nem bővült ki addig nem látott, nem hallott elemekkel, vagy amik másnál már sikeres fogadtatásra leltek. Mindvégig azt adtam és fogom is adni a választóknak, amit a kezdetektől fogva képviseltem, akkor is, ha a párt vezetése nem támogat ambícióimban. Én csak Istennek és a ciron választóknak kívánok megfelelni.
Remélem, hogy a mai estén sikerült ebből a szilárdan képviselt programomból egy újabb kicsiny szeletet mélységeiben megismertetni, és ha bárkinek is volt eddig kétsége személyemet, kompetenciámat illetően, az mostanra teljes mértékig elillant és képes lesz minden konzervatív vagy mérsékelt, esetleg bal oldali választópolgár, teljes mellszélességgel és kételyek nélkül támogatni engem. A szuperpéntek a nyakunkon, mindenki menjen el szavazni és kiabálja nagy világba, változást akarunk, és el kívánjuk érni a ciron álmot, egy hiteles, aktív, rátermett kormány vezetésével. Köszönöm, hogy itt lehettem, Isten áldja Cironiát!
Renly Anderson : Köszönöm a jelölteknek a részvételt és a kedves nézőknek is, hogy velünk tartottak, további kellemes estét kívánok. Viszontlátásra!
(Jezza kezet fog Westtel, majd Renly Andersonnak is a kezét nyújtja, mond neki valamit. A moderátor kezet fog a jelöltekkel.)
John Stetton: Cironiában megindult az előválasztási szezon, miközben a Reform Pártban három jelölt komoly harcot vív, az idei novemberi, Osborne megyében tartott kormányzóválasztáson feltűnt Harvey Dent mögé beállt a teljes pártelit és a Progresszív Párt. Most ő a reménység. Itt van velem, Üdvözlöm, Mr. Dent!
Harvey Dent: Üdvözlöm a kedves nézőket!
John Stetton: Miért döntött a jelöltség mellett?
Harvey Dent: Bár mindkét választást elveszítettem, amin eddig indultam, mégis úgy érzem sikerként könyvelhetem el az ottani munkámat. Szoros eredményt hoztam egy erősen konzervatív megyében. Ezen sikerek mellett az ismerőseim, és a párt több tagja is győzködött. Végül az adta meg a lökést, hogy úgy vélem a többi - immár csak volt - progresszív jelölt nem képes olyan aktív politikát vinni, amire szükséges, de nem elégséges, mind a győzelemhez, mind az ország vezetéséhez.
John Stetton: Két választást vesztett el, akkor miért hiszi, hogy megnyerheti az ország többségének a véleményét?
Harvey Dent: Egy megye nem az ország, de jól megmutatta, hogy a mérsékelt politikának van jövője Cironiában. Úgy vélem a szélsőségeseken kívül minden politikai réteget meg tudok és még is akarok szólítani. Ezáltal úgy vélem van esélyem.
John Stetton: De a választáson az ellenfele olyan személyek közül kerül ki, akik legalább 7 éves tapasztalattal rendelkezik. Ez nem jelent hátrányt?
Harvey Dent: Nem hinném. Ezalatt a két év alatt sok mindent tanultam. Emellett a Progresszív Pártban is vannak tapasztalt politikusok és tanácsadók, akik segíthetnek, ha szükség adódik rá.
John Stetton: Ma Mike Jezza egy reformer elnökjelölt azt javasolta, hogy a Kongresszus indítson közjogi vádemelési eljárást Ed Glover elnök ellen. Ön egyetért ezzel?
Harvey Dent: Nem hiszem, hogy nekem bele kellene szólnom a reformer elválasztásba. Ez a kampányfogás, amit nem fogok minősíteni sem most, sem a későbbiekben. Kampányomat nem másokra való reagálásra fogom építeni, hanem magamra és a programomra. Ha akarja indítsa el, de nem hiszem, hogy sikerre tudná vinni a tervét, ezért tartom ezt csak egy kampányfogásnak.
John Stetton: Ennyivel nem ússza meg (nevet). Jezza szerint Glover elnök alkotmányos jogokat sért, Ön szerint ez így van?
Harvey Dent: Nem, szerintem nem.
John Stetton: Számít Ed Glover aktív támogatására?
Harvey Dent: Nem erre fogom építeni a kampányom, de nem fogom elutasítani a támogatását. Nem tervezek vele közös kampányt sem most sem a későbbiekben.
John Stetton: Pedig a gazdasági számok nagyon jók, és az elnök szerfelett népszerű, főleg ez a csataterekben jelenthet Önnek előnyt.
Harvey Dent: Ezért mondtam, hogy nem fogom elutasítani, ha felajánlja a támogatását.
John Stetton: Ön azt mondja, képes lenne megnyerni a mérsékelteket és a Reform Párt méréskelt szavazóit. Melyek azok a kérdések, ahol közös álláspontot tudna képviselni az ellenfeleivel?
Harvey Dent: Az a helyzet, hogy nem az ellenfeleimmel kell a közös álláspontot keresnem, hanem a választókkal. És én ezt is fogom tenni. Mint már korábban említettem nem az ellenfelekkel fogok foglalkozni, hanem a választókkal és az ő véleményükkel.
John Stetton: Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt.
Harvey Dent: Én köszönöm a lehetőséget, remélem lesz még ilyen alkalom.
John Stetton: Ez biztos!
John Stetton: Cironiában megindult az előválasztási szezon, miközben a Reform Pártban három jelölt komoly harcot vív, az idei novemberi, Osborne megyében tartott kormányzóválasztáson feltűnt Harvey Dent mögé beállt a teljes pártelit és a Progresszív Párt. Most ő a reménység. Itt van velem, Üdvözlöm, Mr. Dent!
Harvey Dent: Üdvözlöm a kedves nézőket!
John Stetton: Miért döntött a jelöltség mellett?
Harvey Dent: Bár mindkét választást elveszítettem, amin eddig indultam, mégis úgy érzem sikerként könyvelhetem el az ottani munkámat. Szoros eredményt hoztam egy erősen konzervatív megyében. Ezen sikerek mellett az ismerőseim, és a párt több tagja is győzködött. Végül az adta meg a lökést, hogy úgy vélem a többi - immár csak volt - progresszív jelölt nem képes olyan aktív politikát vinni, amire szükséges, de nem elégséges, mind a győzelemhez, mind az ország vezetéséhez.
John Stetton: Két választást vesztett el, akkor miért hiszi, hogy megnyerheti az ország többségének a véleményét?
Harvey Dent: Egy megye nem az ország, de jól megmutatta, hogy a mérsékelt politikának van jövője Cironiában. Úgy vélem a szélsőségeseken kívül minden politikai réteget meg tudok és még is akarok szólítani. Ezáltal úgy vélem van esélyem.
John Stetton: De a választáson az ellenfele olyan személyek közül kerül ki, akik legalább 7 éves tapasztalattal rendelkezik. Ez nem jelent hátrányt?
Harvey Dent: Nem hinném. Ezalatt a két év alatt sok mindent tanultam. Emellett a Progresszív Pártban is vannak tapasztalt politikusok és tanácsadók, akik segíthetnek, ha szükség adódik rá.
John Stetton: Ma Mike Jezza egy reformer elnökjelölt azt javasolta, hogy a Kongresszus indítson közjogi vádemelési eljárást Ed Glover elnök ellen. Ön egyetért ezzel?
Harvey Dent: Nem hiszem, hogy nekem bele kellene szólnom a reformer elválasztásba. Ez a kampányfogás, amit nem fogok minősíteni sem most, sem a későbbiekben. Kampányomat nem másokra való reagálásra fogom építeni, hanem magamra és a programomra. Ha akarja indítsa el, de nem hiszem, hogy sikerre tudná vinni a tervét, ezért tartom ezt csak egy kampányfogásnak.
John Stetton: Ennyivel nem ússza meg (nevet). Jezza szerint Glover elnök alkotmányos jogokat sért, Ön szerint ez így van?
Harvey Dent: Nem, szerintem nem.
John Stetton: Számít Ed Glover aktív támogatására?
Harvey Dent: Nem erre fogom építeni a kampányom, de nem fogom elutasítani a támogatását. Nem tervezek vele közös kampányt sem most sem a későbbiekben.
John Stetton: Pedig a gazdasági számok nagyon jók, és az elnök szerfelett népszerű, főleg ez a csataterekben jelenthet Önnek előnyt.
Harvey Dent: Ezért mondtam, hogy nem fogom elutasítani, ha felajánlja a támogatását.
John Stetton: Ön azt mondja, képes lenne megnyerni a mérsékelteket és a Reform Párt méréskelt szavazóit. Melyek azok a kérdések, ahol közös álláspontot tudna képviselni az ellenfeleivel?
Harvey Dent: Az a helyzet, hogy nem az ellenfeleimmel kell a közös álláspontot keresnem, hanem a választókkal. És én ezt is fogom tenni. Mint már korábban említettem nem az ellenfelekkel fogok foglalkozni, hanem a választókkal és az ő véleményükkel.
John Stetton: Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt.
Harvey Dent: Én köszönöm a lehetőséget, remélem lesz még ilyen alkalom.
John Stetton: Ez biztos!
David Rossi: Jó estét kívánok mindenkinek, aki itt a helyszínen követi élőben a vitát és azoknak is akik a TV készülékek előtt ülnek. A ma esti egy fontos nap: a Reform Párt elnökjelölti vitája. Én David Rossi vagyok és én fogom moderálni a ma estét. Először röviden bemutatom a három főszereplőt: Andrew Trump Cook megye szenátora, aki korábban már volt a párt elnökjelöltje, miután az előválasztást megnyerte. Michael Jezza belforti képviselő, aki a párt veteránja, több javaslat is fűződik a nevéhez. És végül, de nem utolsó sorban, René West Cook megye kormányzója, aki nagyon népszerű vezető megyéjében. Meg is kérem a jelölteket, hogy fáradjanak be a stúdióba és foglalják el a számukra kijelölt pulpitust.
Andrew Trump: (Trump besétál integet a közönségnek, majd kezet fog Westtel, aztán Jezzával)
Mike Jezza: (Jezza integetve és mosolyogva sétál be)
René West: (West magabiztos mosollyal arcán lépeget, barátságosan int a nézőknek és a kameráknak, majd fogadja Trump és Jezza kézfogását is, akiknek sok sikert kíván)
David Rossi: A szabályokat minden résztvevő ismeri. A közönséget minden blokk előtt tájékoztatom az adott rész szabályairól. Az első rész a bemutatkozás. Itt minden jelölt három perces monológot adhat elő. Reagálni nem lehet. A sorrendet sorsolás döntötte el: Jezza, Trump, West. Önöké a szó.
Mike Jezza: Jó estét, Miami! Üdvözlöm az érdeklődőket, remélem, hasznosan töltik el ezt a pár órát, ha már minket választottak. Cironia válságban van. Ed Glover elnök és a köre, fittyet hányva minden alkotmányos szokásjogra és törvényre, az egyik leglustább vezetője Cironiának. Itt az ideje, hogy lépjünk, és egy olyan vezetést adjunk Cironiának, amely készen áll, hogy folytassa az ország modernizációját, mindamellett odafigyeljen a dolgozó családok érdekeire, akiket a Glover-adminisztráció magára hagyott. Felelősség, tisztesség, tapasztalat – ezek közé a szavak közé sűrítem a programom és a mondanivalóm, és ezzel végre tiszta lapot kezdhetünk, és magunk mögött hagyhatjuk ezt a szomorú ciklust.
Andrew Trump: Jó estét Cironia! Ma egy nagyon különleges eseményen vagyunk, hiszen 1946 óta nem került arra sor, hogy a Reform Párt elnökjelölt aspiránsai vitázzanak egymással, éppen ezért remélem, hogy minél több honfitársam követi nyomon ezt az eseményt. Ma este mindannyian láthatják, hogy az én programom egy rendes, életképes, szakértői program arra, hogy milyen legyen Cironia jövője. Ellenben ellenfeleim vagy nem rendelkeznek programmal (kinéz Jezzára), vagy bizonyos ötleteik eleve kudarcra vannak ítélve, emellett a működő programpontjaik kísértetiesen hasonlítanak arra, amit én már évek óta mondok. (kinéz Westre) A másik 2 emberben, még az is közös, hogy én emeltem ki őket a sárból, és helyeztem el őket a nagy politika színpadán. Mike korábban egy belforti körzetben tengette a napjait, senki se tudott róla semmit, aztán egyszer csak megjelent velem, és a média felkapta a hírt, hogy van itt egy ember, aki Billy the Kidnek képzeli magát, micsoda story lesz. René korábban éppen, hogy csak legyőzött egy korrupciós botrányokban keveredett, össztűzzel támadott kormányzót, és egy semmilyen karakterisztikával sem rendelkező, unalmas és életelen progresszívet. Aztán felbukkant velem és láss csodát beindult a szekér, azóta is olyan hype lengi körül, mint senki mást a pártban. Viszont készültem egy kis meglepetéssel nekik és üdvözlésem gyanánt, és mert mifelénk nem illik üres kézzel menni sehová, hoztam egy kis ajándékot ellenfeleimnek. Első körben ezt a vadiúj fakanál készletet és rózsaszín főzőkötényt szeretném átadni Mike-nak, remélem a konyhában jobban megtalálja a számításait, mint a politikában. Második körben ezeket a különféle buszjegyeket szeretném átadni René-nek, ha már így 50-es éveire rájött, hogy busz is van a világon, és legalább a kampány idején úgy tesz, mintha egy átlagos ciron polgár lenne, átlagos problémákkal. Szóval nem venném a lelkemre, ha azért hagyna fel a buszozással, mert elfogyott a buszjegye. Viszont remélem bármelyikünk is nyer, nem olyan lesz, mint Ed Glover It’s time for change!(átadja az ajándékokat és kiinteget a tapsoló közönségnek)
René West: (West mosolyogva megköszöni az ajándékot, majd visszaadja azokat Trumpnak). Nem fogadhatom el szenátor úr. Magának a választások után amúgy is nagyobb szüksége lesz rá... (mosolyog)
(Jezza szólásra emeli a kezét)
David Rossi: Most nincs elehetőség reagálásra. West kormányzóé a szó.
René West: Köszönöm David! Üdvözlöm Cironia minden polgárát, aki még nem ismerne esetleg, annak bemutatkozok, a nevem René West, a napsütötte Cook megye kormányzója és a Reform Párt egyik elnökjelöltje. Sokan, sokféleképpen fogalmazzák meg, hogy mit is jelent ennek a nagyszerű országnak az elnökének lenni. Én azt gondolom, hogy egyfelől határtalan büszkeséget jelent a titulus birtokosának, másfelől pedig egy elképzelhetetlenül nagy felelősség is. Nagy nyomás, hiszen ciron emberek millióinak a bizalmát élvezi az ember, sok sok millió polgárt képvisel és sok sok millió ciron férfit és nőt, időset és gyermeket kell elégedetté tenni. Ez rengeteg lemondással és még több munkával jár. Mindezeket a Glover kormány elmulasztotta, de legalábbis hagyott ciklusuk kívánni valót maga után. Mostanra vált egyértelművé mindenkinek ebben az országban, valamin változtatni kell! Olyan férfinek ismerhettek meg az emberek eddigi életem során, aki sosem volt rest dolgozni, keményen megküzdeni mind azért, amit elért. Cook megye lakossága kormányzóként olyan vezetőnek ismerhetett meg, aki nem csak képes, hanem hajlandó is tenni a helyi emberek boldogságáért, a megye fejlődéséért. Igyekeztem mindig olyan kormányzó lenni, akivel minden választópolgár elégedett lehet és akinek a neve kapcsán minden választó büszkén mondhatja, hogy „én ezt a férfit támogattam szavazatommal”. Egyetlen ember sem tud kétféle képpen dolgozni. Amilyen mentalitást az asztalra raktam Cookban, azt viszem magammal országjáró kampányomban is és ezt csomagolom útravalónak a President Palace-ba menet is. Nem tudom, hogy két riválisom, illetve későbbiekben a progresszív ellenfél mennyire lehet megnyerő az Önök számára, hiszen nyilván olyan személyekről beszélünk, akik képesek megszólítani bizonyos rétegeket politikájukkal. Egy dolgot viszont megígérhetek, olyan programmal, olyan felkészültséggel és olyan elhivatottsággal egyetlen jelölt sem bír az országban pillanatnyilag, mint jómagam, és ez az oka annak, hogy feltétlenül győzedelmeskedni akarok, mert azt nem engedheti meg egyetlen hazafi ciron sem, hogy ne a legrátermettebb és alkalmasabb személy vezesse az országot. Ismerik a nevem, ismerik eddigi munkásságom és eredményeim, ismerik programomat és jövőbeni terveimet, ezek után bízom abban, hogy elegendő indokot szolgáltatok országszerte minden választónak, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy nyugdíjas, egyedülálló vagy családban élő, keresztény vagy más vallású, gazdag vagy szegény, fehér vagy fekete, reform vagy progresszív érzelmű polgár, és képes lesz egységesen egy nemzet azonosulni a West-féle elnöki politikával, ami új időszámítást, új szemléletet és új sikereket hoz Cironia mindennapjaiba. Kívánok ezúton is sok sikert kollégáimnak és riválisaimnak, szükségük lesz rá!
David Rossi: Jöjjön a második rész, ahol a jelölteknek provokatív kérdésekre kell válaszolniuk. Röviden. Minden jelölt két kérdést fog kapni és a kérdések nem elsősorban szakpolitikai jellegűek. Reagálásra nincs lehetőség a kérdések után, de az eredeti terveken változtatva minden jelölt lehetőséget kap, hogy a szakasz végén három-három percben reagáljon az első két részben elhangzottakra.
(West bólogatva jelzi, hogy értette.)
(Trump helyeslően biccent)
David Rossi: Első kérdés René Westnek: politikáját sokan túlságosan baloldalinak találják. Nem fél, hogy programjával konzervatív szavazókat veszít?
Andrew Trump: Már elvesztette.
René West: Van bárki, aki a rosszindulaton túlmenően habozás nélkül rávágná, hogy az emberek, a szavazópolgárok érdekét figyelembe vevő, azoknak kedvező politika csak és kizárólag bal oldali lehet? Én úgy hiszem értelmetlen egy egységesnek szánt országban tudatosan feszültséget gerjesztve korlátokat, falakat és oldalakat létrehozni az emberek fejében. Ez nem oldalakról szól elsősorban. Hanem arról, hogy képesek vagyunk-e felmérni a társadalom minél nagyobb hányadának az általános igényét és szükségét és politikánkat ahhoz igazítani. Cironia megérett arra, hogy bizonyos szociális intézkedések életbe lépjenek. Ettől még nem leszek baloldali vagy progresszív politikus. Hiszek a konzervatív eszmékben, a hagyományok ápolásában és nem véletlenül politikai felfogásom és programom jelmondata a fontolva haladás. A változások útjába nem állok, annak nem leszek gátja az országban, de nem szabd semmit sem elkapkodni, mindent alaposan átgondolva és kidolgozva szabad megvalósítani. Ez nálam belefér a reform és konzervatív politikába és eszmékbe. Minden más csak felesleges hangulatkeltés, provokáció és lejárató kampány.
David Rossi: Jezza képviselő úr: többekkel együtt Ön is túlságosan liberális programja miatt támadta egyik ellenfelét. Ezek után az utóbbi időben finoman fogalmazva is baloldali fordulatot vett. Mi ennek az oka és nem érzi úgy, hogy ez hitelességi kérdéseket vet fel az Ön esetében?
Mike Jezza: Reagálnék Trump szenátorra. Rövid leszek: szerintem nem szégyen, hogy ha a férfiak is tudnak főzni. 1: én 1947 óta vagyok képviselő, ellenfelem csak 1950-től szenátor, miután beúszott Taylor elnök hátán. 2. Annak a romlott, korrupt kormányzónak éppen Andrew Trump volt a támogatója. 3. Látszik, mennyire lenézi ennek a körzetnek az embereit, mert szerinte csak tengést lehet, ha valaki a Kongresszusban egy vidéki körzetet képvisel. Ez megtiszteltetés, szenátor (Trumpra néz).
Andrew Trump: Én nem nézek le senkit képviselő, pusztán értékeltem az elmúlt éveit. Én mindenkinél jobban tisztelem vidéki honfitársainkat, de jogomba áll véleményt formálni a munkájáról. Emellett is gyávaság, hogy a szavazóit használja fel védőpajzsnak. Én magát minősítettem, nem őket. (Jezzára néz)
David Rossi: Kérem a kérdésre válaszoljon képviselő úr. Röviden.
(Trump és a közönség vele szimpatizáló része tapsol és helyeslően bólogatnak)
(West rezzenéstelen arccal hallgat és várja a választ)
Mike Jezza: A kérdésre választ adva, nem baloldali programnak gondolom azokat, amiket képviselek, hanem az igazságosság programjának. Ezt képviselem már több mint tíz éve, amióta arról beszélek, hogy vámokra van szükség, hogy megvédjük magunkat az amerikai nagyvállalatokról. Ma Cironiában ennek a kormánynak meg kellett volna hozni azokat a ma már alapvető társadalmi hátteret biztosító intézkedéseket, úgymint a társadalombiztosítást, az infrastruktúrafejlesztést, vagy lehetne sorolni, ez mind ránk maradt. Ez nem baloldali, ez reálpolitika. Hiszen, amíg nincsenek járulékok, nem fognak nyugdíjat kapni a cironok. Ez kell nekünk? Nem, ezért van szükség egy alapos, a költségvetési egyensúlyt figyelembe vevő politikára. Én vagyok itt az egyetlen jelölt, aki úgy hajtaná végre ezeket a szociális terveket, hogy közben Alkotmányba foglalná a költségvetési egyensúly fenntartását. Én vagyok az egyetlen olyan jelölt, aki képes az ország érdekeit, a szociális ügyeket összefésülni a kapitalista gazdaságpolitikával.
David Rossi: Trump szenátor úr: Ön nagyon magabiztosan kampányol. Nem érzi túlzottnak ezt a magabiztosságat? Főleg annak tükrében, hogy egy elnökválasztást már elveszített, legutóbb nagy nehezen tartotta meg szenátori székét és a legfrissebb felmérések szerint mindkét ellenfelét többen támogatják?
René West: Ráadásul egy olyan ember győzte le, akit most mindenki kritizál. Képzelhetjük, hogy mit kapnánk akkor a Trump-kormánytól...
Andrew Trump: Nézze, én nem az a férfi vagyok, aki megijed az árnyékától. Ezért is lettem anno katona. (kinéz Westre) Cronia történetének legszorosabb elnökválasztását vesztettem el egyébként. Ráadásul bebizonyosodott, hogy Ed Glover és a Progresszív Párt hazugsággal nyerte meg azt a választást. Nézzék meg miket ígértek, és mi lett. Most mindkét ellenfelem veri a mellét, hogy ők biztosan legyőzték volna Glovert. Miért nem tették? Meg volt az indulási lehetőségük, de inkább beálltak mögém, és, ha szóltam eljöttek egy-két kampányra, hogy végre kamera közelbe legyenek. Az elmúlt években én folyamatosan kapom a támadást a pártelittől, a szociális-konzervatív blokk pusztán önerőből él. Ezek mellett mi megtartottuk a székeink számát, holott a teljes párté csökkent. És én hype nélkül is itt vagyok versenyben a hype-oltakkal. A felmérések nem érdekelnek, nem azt akarom megnyerni, Amúgy is anno Ed Glovernek is 11 pontos előnyt jósolt,pont az a médium, ami most ezt kiadta, a végén mégis 1 ponttal kaptam ki. Szóval mérhet bárki, bármit nem nagyon érdekel. Engem csak a ciron polgárok érdekelnek. Én nekik akarok megfelelni, nem holmi elitista bandának.
David Rossi: René West kérdése: Ön nagyon elismerően beszél Harvey Dent progresszív jelöltről kampánya során, nem túl feltűnően, de kerüli a Glover-kormány kritizálását, vagy legalábbis észrevehetőbben kritizálja ellenfeleit. Mért nem a Progresszív Pártban kampányol?
Andrew Trump: Remek kérdés
René West: Nagyon röviden és tömören, mert konzervatív emberként a jobb oldali, pontosabban jobb-közép politika áll hozzám a legközelebb. Nem mellékesen 46 óta a párt tagja vagyok. Mondhatni a kezdetek óta. Én nem tudtam, hogy ebben az országban nem lehet szabadon dicséretet vagy éppen kritikát megfogalmazni. Nem kell szakácsnak sem lennem, hogy megállapítsam, hogy egy étel rossz vagy sem. Nem kell Progresszív párttagnak sem lennem, hogy elismerően szóljak valakiről, aki bizonyította kvalitásait, és kritikát fogalmazzak meg olyannal, aki nem (itt Trumpra néz)
Andrew Trump: Pár éve még szebb szavakkal illetett.
René West: És azóta tett róla, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Nem lehet a múltból megélni szenátor úr. Ez lesz az ön veszte is... Nehogy Ön is áldozata legyen a "Time for Change" monológnak...
Andrew Trump: Én ugyanazt mondom évek óta, maga itt a cikk-cakk René.(nevet és közbe kikacsint Jezzára)
David Rossi: Jezza képviselő úr: Ön határozottan állítja, hogy Glover elnök alkotmányos jogokat sért. Mért nem tesz gyakorlati lépéseket ebben a kérdésben, ha ilyen határozott a véleménye. Jelenleg tűnik ez inkább kampányfogásnak az Ön részéről és Ön így látszik inkább "szájhősnek" - ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem - ebben a kérdésben. Kérem a többieket várjanak a reagálási idejükre.
Mike Jezza: Hadd vitatkozzanak a gyerekek azért. (nevet a közönség egy részével) Meg fogom tenni a megfelelő lépéséket, de ehhez szükség van a Kongresszus kétharmadának a támogatására, ezért először meg kell győzni a kongresszusi tagokat, hogy támogassák az indítványomat, és mondjuk ki: ez az alkotmányos vádemelési eljárás. A Kongresszus tagjainak meg kell vizsgálni egy hosszabb, jogi és alkotmányos vizsgálat mentén, hogy Ed Glover miként sértette meg Alkotmányunkat, amelyet az Alapító Atyák hagytak ránk örökül, és miként sértette, hágta azt át Glover elnök. Mondok pár példát: az Alkotmányban benne van, hogy évente egyszer össze kell ülnie a Kongresszusnak, és a szokásoknak megfelelően ott beszél az elnök. McDornish házelnök még nem kezdeményezte, hogy üljön össze a törvényhozás két háza, pedig itt van már a téli szünet. A másik, hogy a költségvetést szabályozó törvény előírja, hogy évente az elnöknek be kell nyújtania tavasszal a költségvetési javaslatát. Ez már évek óta sorozatosan kimarad. Nincs kommunikáció a President Palace és a Kongresszus között. Ön szerint Glover elnök elvégzi a munkáját, amiért odakerül? Nem. És habár rövid az idő, a vádeljárással járó leváltást már nem biztos, hogy meg tudjuk tenni, de ha én leszek az elnök, ki fogom nyomozni, hogy milyen visszásságok történtek, és azt nyilvánosságra fogom hozni.
Andrew Trump: És most ő is belátta, hogy anno Gloverék hazugsággal nyertek választást. Megígértek fűt-fát és most itt vagyunk.
David Rossi: Szenátor úr: Önt a négy évvel ezelőtti választás közben komoly támadások érték párton belül is. Ennek következtében egyfajta fejlődés következett be stílusában és politikájában is. Majd a vesztes választás után visszatért a korábbi stílusához és politikájához. Ebben a választási időszakban is várhatóak Öntől hasonló jellembeli fejlődési, visszafejlődési ciklusok, vagy most végig Önmagát fogja adni?
Andrew Trump: Én akkor pusztán megbántam múltbéli hibáimat. Az őszinte ember belátja, hogyha hibázik, hiszen emberek vagyunk hibázzunk. Pár hónap múlva ellenfeleim is megbánják majdhogy elindultak ezen a versenyen. (a tömeg egy része tapsol) Egy szó, mint száz, ha hibázni fogok, akkor természetesen bocsánatot fogok kérni. Ugyanakkor személyem alap karakterisztikája és esszenciája soha nem változott. Én egy konzervatív, déli fickó vagyok. Számomra fontos a nemzetbiztonság, a szabad fegyvertartás, a halálbüntetés, a Biblia az oktatásban, az antikommunizmus, a megyejogok és a költségvetési egyensúly csak, hogy pár példát mondjak. Ezekben az álláspontom sose változott meg és nem is fog.
Mike Jezza: És éppen ezek miatt a karakterjegyek miatt nem jelent választási alternatívát, Andrew Trump a mi Cliff Bedroomunk.
Andrew Trump: Ha maga szerint egy konzervatív ember nem jó választás, akkor fogjon kezet René-vel és fáradjanak át a másik pártban, ott most úgyis jelölt hiány van.
David Rossi: Most a jelöltek három-három percet kapnak az első két részben elhangzottak reagálására. A sorrend: West, Trump, Jezza.
Andrew Trump: Mike ismét megmutatja, hogy mekkora demagóg, populista alak, csak most ország világ láthatja. Képviselő maga gyökeresen más mond, mint 3 éve.
René West: Provokatív kérdéseket említett David, és azt látjuk, hogy bármelyik jelölt esetében fel lehet sorolni prot és kontrát. A kérdés végső soron az, hogy ezek a hibák vagy sötét foltok, végső soron mennyiben jelentenek gátat egy esetleges megválasztás esetében. Túl baloldali lenne a programom? Szíve joga bárkinek ezt állítani, csak hogy ettől még az emberek nem károsulnak. Egy modortalan sült bunkó az elnök? Ez már nagyobb probléma. Egy nem hiteles, nem komolyan vehető személy az elnök? Nem Cironia élére való. René West lenne a tökéletes elnök? Talán nem, ennyire arrogáns nem mernék lenni, de az biztos, hogy a legjobb jelölt a jelenlegi felhozatalból. És ezt a következő egy másfél órában minden kétséget kizáróan fogom igazolni.
Andrew Trump: Nos, hölgyeim és uraim, már eddig is sok mindent láthattak, de a java csak most jön. Én sem állítom, hogy hibátlan ember lennék, de az vesse rám az első követ, aki az. Szóval repesve várom, ahogyan Mike majd a szakpolitikai kérdéseknél próbálja összelopkodni a válaszait innen-onnan, mert ugye programot nem írt. Úgy érzem a vita következő részében csak jómagam és René fog értékelhető nyilatkozatokat tenni, hiszen mi rendelkezünk programmal. A következő órában pedig azt is bebizonyítom, hogy az enyém miért jobb, mint Renéé.
Mike Jezza: Három évvel ezelőtt támogattam a pártom döntését, amiért Andrew Trumpot jelölte elnöknek, ez jelentette, hogy lojális vagyok a pártomhoz, de ahogy a félidős választásokon sem támogattam azt az alpári stílust, amit a cooki szenátorjelöltek megengedtek maguknak, nem hiszem, hogy alkalmas lenne arra, hogy országos választást nyerhessen. Ezért nem jelölhetünk olyan személyt, aki alkalmatlan Harvey Dent legyőzésére. René West pedig éppen annak a politikai elitnek a része, amelynek a leváltására készülünk, és ő azt a politikát képviseli, amely ide sodorta az országot.
Andrew Trump: És most derül ki, hogy ki a pártkatona és kinek van valódi véleménye.
René West: Én azt a politikát képviselem Mr. Jezza ami például Cook megyét oda juttatta, ahol most van. A számok és tények pedig nem hazudnak, továbbá makacs dolgok...
David Rossi: Most a szakpolitikai rész következik. A rendszer egy kicsit módosulni fog. A két téma marad: egészségügy, oktatás. Mindkét kérdésben egy kérdés kerül feltételre és ebben a kérdésben fejtheti ki mindenki a véleményét. Először mindenki röviden válaszolhat a kérdésre - két percben - majd egy-egy perc áll a jelöltek részére reagálásra. Mindkét esetben a sorrendet majd jelzem. Első kérdés az oktatásra vonatkozik: Az elmúlt időszakban több feladat került át az államtól a megyékhez az oktatás kérdésében. Megtartanák-e ezt a feladatkört a megyéknél, bővítenék, vagy esetleg szűkítenék? Milyen forrásokat adnának át az államtól a megyéknek a feladatok átadása után, szükség van-e Önök szerint további források biztosítására a megyék számára? Hogyan fejleszthető Önök szerint az oktatás tovább? Itt konkrét intézkedésekre gondolok. A sorrend: Jezze. West, Trump a válaszadásra.
Mike Jezza: West kormányzó, Ön annyira konzervatív, hogy örömmel fektetett központi forrásokat, amelyet Ed Glover adott Önnek, amiért nagyon dícsérte, szociális segélyekre fordította, vagyis miként hinné el bárki is, hogy érdekli a költségvetési egyensúly kérdése. Ez a fokális pontja ennek a vitának, ez a valódi konzervatív gondolkodás. Nem kívánok erre a kérdésre reagálni, több okból sem, az egyik, hogy olyan ügyekről beszélünk, amelyek teljes egészében helyi érdekeltségbe tartoznak, amiről szavaztunk, én egész pályafutásom során támogattam a megyei jogok kiterjesztését a központi kormányzattal szemben, ezt eddig elmondtam. De egy vita a politikai víziókról, azok megvalósításáról kell, hogy szóljon, de most törvénykezési napot tartanánk, ha elkezdnénk felsorolni, milyen törvényjavaslatokat nyújtsunk be, milyen paragrafusokkal, milyen alfejezetekkel, és elhagyjuk a nagy egészet. Miért arról beszélünk, hogy mit adjunk át a megyéknek meg mit ne az oktatáson belül, miért nem arról beszélünk, hogy mit képviselünk ebben a témában? Ha pedig a megye vállalja az egyes hivatalok és intézményrendszerek fenntartását, miért kapjon még több állami támogatást? A helyi adók megyei szinten hasznosulnak, és kapjanak vissza valamit a megyei szinten beszedett országos adókból, de azért ne vegyünk fel hitelt, hogy több pénzt kapjanak a megyék. Az autonómia nem pénzosztást jelent.
(West helyeslően bólogat az utolsó mondatot hallva)
(Trump szintén)
René West: Engedjék meg, hogy én sokkal konkrétabb legyek Mr. Jezzahoz képest. Szeretnék egy kicsit az oktatás kapcsán programomról beszélni. Való igaz, számos feladat került megyei gondozásba, amit nem us szabad visszavonni. Úgy nem lehet egy államot igazgatni, hogy 4 évente 180 fokos fordulatot teszünk bizonyos szakpolitikai kérdésekben. Ettől még az államnak vannak bizonyos feladatai, kötelezettségei. Ki kell jelölniük egy utat, ami az oktatási rendszerben is egy koncepciót jelent. Mit látunk jelenleg? Sok városban, kisebb településen, nincs vagy nem elegendő az oktatási intézmények száma. Ezt mindenképpen bővíteni kell. Persze az intézményekbe szakember gárda is kell, tehát az egyetemi képzési rendszerben kiemelt figyelmet kell szentelni a tanári létszám növelésére. Erre lehet megoldás a tanári életpályamodell, amiben biztos, kiszámítható, stabil megélhetés lehetőségét garantáljuk a tanároknak, érdekelté téve ezáltal a fiatalokat, hogy ezt a pályát válasszák. Fontos, hogy ne legyünk restek a külföldi jó példákat adoptálni, szét kell néznünk a világon, hogy hol, mitől működik jól az oktatási rendszer. Én a megyei autonómiát nem kívánom páros lábbal tiporni majd elnökként sem, ellenben a kormányzókkal mindig jó kapcsolatot kívánok ápolni, hogy tárgyalások útján találjunk helyben, a lokális viszonyoknak megfelelő megoldást, akár az oktatás területén is. Persze vannak olyan témák, vagy javaslataim, amiket öröm lenne viszont látni az ország egészében, de ezt is úgy képzelem el, hogy a lehetőségét vázolom fel a megyéknek, akik szabadon dönthetnek majd, hogy azt megvalósítják. És persze lesznek, illetve maradnak fixen állami szerepek is az oktatásban, mint például az állami ösztöndíjak rendszere, vagy az állami diákhitel. Összességében nem az a cél, hogy a végletekig dotáljuk a megyei oktatási rendszert, de bizonyos pontokon céltudatos forrásbevonás és felhasználás indokolt. Aktív szerepet kíván a West kormány is az oktatás alakításában, ennyit megígérhetek.
Andrew Trump: Nos, amint látták, Mike nem tudd érdemi választ adni a szakpolitikai kérdésekre. René pedig folyamatosan hangoztatja, hogy mekkora barátja a kormányzóknak, akiket a múltkor csak helytartónak nevezett. Maguk szerint ez egy virágzó kapcsolat alapja? Számomra az oktatás befektetés a jövőbe. Az államnak meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy mindenki hozzáférjen az általános tudáshoz, meg kell szüntetnünk az analfabetizmust. Ebben viszont a megyék a partnereink, nem akarjuk a megyékre ráerőltetni az akaratunkat. Minden megyében úgy oktatnak, ahogyan az ottani szakemberek jónak látják, a lényeg az, hogy tudást adjanak át az ifjúságnak. Célunk, hogy mindenkinek olyan oktatást adjunk, hogy azután el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon, a munkanélküliségnövekedését ez által megfékezni, majd a munkanélküliek számát csökkenteni akarjuk. Ehhez viszont nem kell pazarolni és feleslegesen pénzt szórni megyéről-megyére. A lét fontoságú dolgokra természetesen jár a pénz, de mi nem a központi kormánynak kell fenntartania minden iskolát az utolsó centig, a megyék szépen fizessék ki a részüket. Hiszen, aki a zenészt fizeti, az választja a muzsikát. Ha a megyék fenntartják az iskoláikat, az ő elképzeléseik valósulnak meg. Ha egyház tartja fent, vagy alapítvány akkor az övéik az adott iskolákban. Szerintem ez eléggé evidens. Mivel Cironia keresztény vallási alapokra épülő ország, és a lakosság túlnyomó többsége pedig gyakorolja is vallását, ezért fontosnak érezzük, hogy a keresztény alapokat, az erkölcsimintákat mielőbb megismertessük a fiatalsággal, ezért a Trump-adminisztráció Bibliát kíván adni a gyermekek kezébe.
René West: Én személy szerint sajnálom, hogy Mr. Jezza ignorálta a kérdést, mert így nehéz érdemben vitázni valakivel, aki arra sem vette a fáradtságot és annyira sem tiszteli a választókat, hogy felkészüljön tisztességesen egy vitára. Trump szenátor esetében viszont örömmel látom, hogy szorgosan olvasgatta a politikai programomat, így valami ragadt azért rá, ami talán elég lesz neki a második helyhez, így is túlszárnyalva a várakozásokat. Az viszont látszik, hogy aki többlépcsős és átfogó elképzelésekkel rendelkezik az oktatás terén, az én lennék.
Mike Jezza: Az ellenfeleim továbbra is általánosságban beszélnek, és nem hiszem, hogy ez érdekli a választókat. Mit gondolnak az állami iskolákban működő faji megkülönböztetésről? Továbbra is támogatják ezt a jogtalan ügyet? René West életpályamodellje kiöli a verseny lehetőségét az állami és a magániskolák bérmegajánlásában. Egy jobb tanár miért ne kaphasson többet egy magániskolában? Andrew Trump pedig nincs tisztában azzal, hogy annyira alacsony a munkanélküliség, hogy ez nem téma. A kérdés az, hogy miként kapcsolná be egy új elnök a faji kisebbségeket az állami oktatásba, mert számukra nincs más lehetőség. És ez nem holmi liberális vagy baloldali politika. Ez tisztán konzervatív szemlélet, hiszen egy konzervatív személy elítéli a személyiség elleni támadásokat és repressziókat. West kormányzótól ezért kérdezem: támogatja az állami iskolákban a szegregáció betiltását?
Andrew Trump: Mike mielőtt kérdéseket tesz fel, az én kérdésemre válaszoljon, ami elől már percek óta elegánsan menekül. Itt az idő a színvallásra! (a tömeg egy része hatalmas tapsviharban tör ki)
David Rossi: Kérem folytassák nyugodtan a témában a vitát. Az idő rövidsége miatt más szakpolitikai kérdésre nem marad időnk, így ezt a témát vesézhetik ki.
René West: Mr. Jezza: igen, azt hiszem hosszú, de akár már rövid távon is muszáj lesz a szegregációt felszámolni az iskolákban. Miért gondolom ezt? Mert egyrészt megkönnyíti az állami oktatásban a szervezést. Költségeket leszünk képesek megtakarítani, ezen felül a gyerekek még könnyen formálhatóak, így ha fiatalon megszokják és magukénak érzik a mind egyenlőek vagyunk, azonos jogokkal felfogást, akkor ez később sem fog társadalmi feszültséget okozni. Mint korábban is elmondtam kampányom során, hiszek a társadalmi egyenlőségben, ahogy ön is.
Mike Jezza: Muszájból, vagy mert hisz benne, hogy ami Cironia egyes, déli megyéiben történik, az törvénytelen?
René West: Muszáj, mert ezt diktálja a józan ész és az emberség. Nézze mr. Jezza, itt nem én vagyok az ellenség, vagy az idegengyűlölő. Cookban sokat tettem a megyei tanáccsal karöltve a kisebbségek integrációjáért és a mindennapjaik megkönnyítéséért. De érdekelne, hogy ön mégis miben látja az előrelépést az oktatás területén...
Andrew Trump: És Mike tovább menekül. (nevetve) Ha René azt hinné, hogy törvénytelen, akkor nem tartaná fenn a szegregációs rendelet, amit még elődei hoztak. Arról van szó, hogy amikor Cookban kampányol a szegregáció hoz plusz szavazatokat, amikor pedig átmegy nyugatra vagy északra a deszegregáció.
René West: Téved Mr. Trump. Ezért mondtam, ideje lenne népszavazást tartani a kérdésről. Egy erőszakosan hozott szegregációs törvény csak újabb feszültséget okozna és akár áldozatokkal is járna. Nem lehet egy rendszert erőszakosan, egyik napról a másikra lebontani. Ez nem diktatúra, még ha Önöknek tetszene is ez a módi...
Andrew Trump: Ennyit érnek René West szavai tisztelt honfitársaim! Cookban ígéretet tett a déli értékek megvédésére, aztán utazik pár mérföldet és teljesen mást mond. Ha elnökként fogadalmat tesz a ciron hagyományok megvédésére mennyire vehetjük komolyan?
René West: Ha Önök nem foglalkoznak az emberekkel, csak át akarják tolni véleményüket és világnézetüket, majd ráerőltetni egy társadalomra, javaslom próbálkozzanak a Szovjetunióban. Maga szerint a déli értékek kizárólag ennyiben merülnek ki? Mert akkor szégyelnie kell sok ezer délinek a származását és maga miatt!
Mike Jezza: Nincs miről beszélnem egy olyan jelölttel, aki még a szenátusi mandátumát és épphogy megnyerte, vagy aki könnyedén kikapott Ed Glover lanyha kampánya ellenére is. Az én ellenfelem West kormányzó. A szegregáció lebontása nagyon fontos, de nem hiszem, hogy ha megszabjuk a tanárok fejlődési lehetőségét, az iskolai lehetőségeket. Innentől a megyéknek a feladata ezt megoldani, és az Oktatási Minisztériumnak pedig ellenőriznie kell azt.
Andrew Trump: Maga már a rajtnál pofára esett 3 éve,és idén is így fog járni.
David Rossi: Úgy látom ez már inkább személyeskedés, mint vita, úgyhogy le is zárom ezt a részt.
René West: Uraim, talán folytathatnánk ezt a vitát civilizált mederben is és nem a neandervölgyi módszer mentén.
Mike Jezza: Mindazonáltal támogat a K-12 programot, és azt is gondolom, hogy oktatás területén továbbra is az államnak kell azt meghatározni, programot hirdetnie. A megye csak üzembentartó.
Andrew Trump: Utólag könnyen játssza a kemény tökű cowboyt, de amikor ott volt az esély elfutott, vagyis inkább utánam futott. (nevetve)
David Rossi: Most a záróbeszédek következnek. Mindenkinek három perc áll rendelkezésére, hogy elmondja záróbeszédét. A sorrend: Jezza, Trump, West. Önöké a szó, ma este útóljára.
Mike Jezza: Örülök, hogy itt lehettem, és bizonyos témákban elmondhattam a véleményem. Nagyon fontos, hogy több ilyen fórum legyen, ahol el tudjuk mondani a véleményünket, megismertethetjük az elképzeléssel Önöket. Ma én vagyok az egyetlen olyan jelölt, aki hitelesen képviseli a konzervatív, és igen, nem írtam le a programom. Mert a programom maga a ciron embereket jelenti. Én egy vagyok Önök közül, csak én vagyok az, aki vállalkozik rajta, hogy nehezebb körülmények között véghez viszi az Önök elképzeléseit. És van egy aduász a kezemben: Én le tudom győzni Harvey Dentet.
Andrew Trump: Nos, hölgyeim és uraim, ma mind láthatták, hogy Mike az a hatlövető, amelyik hangosabb a saloonban, mint a párbajban. Egész este futott a kérdések elől, de, ami a legaggasztóbb az, hogy a szakpolitikai kérdéseket is ignorálta, egyszerűen nincs semmilyen koncepciója az ország vezetésére. Az is kiderült, hogy személyes meggyőződései helyett a pártelit akarata számít neki. Habár ő kontárnak tart valakit, mégis hónapokon keresztül promózza, még a saját választási körzetében is. Olyan elnök kell nekünk, aki azt gondolja valakiről, vagy valamiről, hogy silány mégis eladná a szomszédjának vagy a legjobb barátjának. Ha az Alapító Atyák is a brit korona felé való lojalitást választották volna, az amerikai nép iránti lojalitásuk helyett, ma nem itt tartanánk. René bebizonyította, hogy rászolgált a cikk-cakk becenévre. Pár hónap alatt gyökeresen megváltoztak bizonyos nézetei. Mondjuk ő legalább programot írt… Ma este kiderült, hogy a párt jelenlegi jelöltjei közül, csak én maradtam meg az alapelveknél, a konzervativizmusnál és a patriotizmusnál. Éljen Cironia!
René West: Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma este itt lehettem, köszönöm a moderátor munkáját és köszönöm a ciron hallgatók ezreinek a figyelmét. Nem csak remélem, hanem biztos vagyok benne ezután az este után, hogy a mai vita végérvényesen eloszlatott mindennemű kételyt afelől, hogy kinek kell ezt az országot vezetni a következő 4 évben majd. A vita során mindvégig tudásom legjavát nyújtva válaszoltam és azt hiszem sikerült prezentálnom elképzeléseimet a felmerülő témák kapcsán és remélhetőleg sok sok ezer ciron polgárt meggyőzni. Ezúton szeretnék gratulálni ellenfeleimnek is mai teljesítményükhöz, mert bebizonyították alkalmatlanságukat, amivel megkönnyítették a ciron választók dolgát. Szeretném azonban megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, amennyiben a választók mégis úgy ítélik meg, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy képviseljem szűk egy év múlva a Reform Pártot, úgy az eredményt elfogadva és a választók akaratát tiszteletben tartva, támogatni fogom lehetőségeimhez mérten a nyertes jelöltet. Bár tartom, aki nem képes ellenfeleinek megadni a kijáró tiszteletet, az a választóknak és a nemzetnek sem képes… Jelen pillanatban azonban nem tudom elképzelni azt, hogy az előválasztási küzdelmet ne vegyem sikerrel, hiszen annyi munka, energia és kreativitás van az elmúlt szűk egy évben, aminek egy tisztességesen működő világban ki kell fizetődnie. Cironia ilyen ország, az emberek pedig ennek tanúbizonyságát fogják adni a közelgő választásokon. Én nem ígérhetek többet most sem, mint hogy mindent meg fogok továbbra is tenni, hogy minél több helyszínre ellátogassak, minél több helyre vigyem el programom és később minél többet meg is valósítsak abból. Az egyetlen kérésem csak a választók felé, hogy senki se maradjon otthon, senki se legyen közömbös, menjen el regisztrálni, majd később szavazni, éljünk alkotmányos jogainkkal, hódoljunk a demokrácia eme csodálatos vívmányának, amit szabad választásoknak hívunk. Csak a 100 %-os részvétel mutathatja meg a nép valódi akaratát. Számítok Önökre és számítok támogatásukra is ebben a küzdelemben, ahol bár vér nem fog folyni, de a nemzet irányvonalát és sikereit alapjaiban meghatározza a következő 4 esztendőre. Köszönöm szépen!
David Rossi: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy moderálhattam a mai estét. Úgy vélem, hogy a kényszerű változások ellenére volt lehetősége mindenkinek elmondania a véleményét. Sok sikert kívánok a jelölteknek és a nézőknek pedig jó éjszakát. Viszontlátásra!
David Rossi: Jó estét kívánok mindenkinek, aki itt a helyszínen követi élőben a vitát és azoknak is akik a TV készülékek előtt ülnek. A ma esti egy fontos nap: a Reform Párt elnökjelölti vitája. Én David Rossi vagyok és én fogom moderálni a ma estét. Először röviden bemutatom a három főszereplőt: Andrew Trump Cook megye szenátora, aki korábban már volt a párt elnökjelöltje, miután az előválasztást megnyerte. Michael Jezza belforti képviselő, aki a párt veteránja, több javaslat is fűződik a nevéhez. És végül, de nem utolsó sorban, René West Cook megye kormányzója, aki nagyon népszerű vezető megyéjében. Meg is kérem a jelölteket, hogy fáradjanak be a stúdióba és foglalják el a számukra kijelölt pulpitust.
Andrew Trump: (Trump besétál integet a közönségnek, majd kezet fog Westtel, aztán Jezzával)
Mike Jezza: (Jezza integetve és mosolyogva sétál be)
René West: (West magabiztos mosollyal arcán lépeget, barátságosan int a nézőknek és a kameráknak, majd fogadja Trump és Jezza kézfogását is, akiknek sok sikert kíván)
David Rossi: A szabályokat minden résztvevő ismeri. A közönséget minden blokk előtt tájékoztatom az adott rész szabályairól. Az első rész a bemutatkozás. Itt minden jelölt három perces monológot adhat elő. Reagálni nem lehet. A sorrendet sorsolás döntötte el: Jezza, Trump, West. Önöké a szó.
Mike Jezza: Jó estét, Miami! Üdvözlöm az érdeklődőket, remélem, hasznosan töltik el ezt a pár órát, ha már minket választottak. Cironia válságban van. Ed Glover elnök és a köre, fittyet hányva minden alkotmányos szokásjogra és törvényre, az egyik leglustább vezetője Cironiának. Itt az ideje, hogy lépjünk, és egy olyan vezetést adjunk Cironiának, amely készen áll, hogy folytassa az ország modernizációját, mindamellett odafigyeljen a dolgozó családok érdekeire, akiket a Glover-adminisztráció magára hagyott. Felelősség, tisztesség, tapasztalat – ezek közé a szavak közé sűrítem a programom és a mondanivalóm, és ezzel végre tiszta lapot kezdhetünk, és magunk mögött hagyhatjuk ezt a szomorú ciklust.
Andrew Trump: Jó estét Cironia! Ma egy nagyon különleges eseményen vagyunk, hiszen 1946 óta nem került arra sor, hogy a Reform Párt elnökjelölt aspiránsai vitázzanak egymással, éppen ezért remélem, hogy minél több honfitársam követi nyomon ezt az eseményt. Ma este mindannyian láthatják, hogy az én programom egy rendes, életképes, szakértői program arra, hogy milyen legyen Cironia jövője. Ellenben ellenfeleim vagy nem rendelkeznek programmal (kinéz Jezzára), vagy bizonyos ötleteik eleve kudarcra vannak ítélve, emellett a működő programpontjaik kísértetiesen hasonlítanak arra, amit én már évek óta mondok. (kinéz Westre) A másik 2 emberben, még az is közös, hogy én emeltem ki őket a sárból, és helyeztem el őket a nagy politika színpadán. Mike korábban egy belforti körzetben tengette a napjait, senki se tudott róla semmit, aztán egyszer csak megjelent velem, és a média felkapta a hírt, hogy van itt egy ember, aki Billy the Kidnek képzeli magát, micsoda story lesz. René korábban éppen, hogy csak legyőzött egy korrupciós botrányokban keveredett, össztűzzel támadott kormányzót, és egy semmilyen karakterisztikával sem rendelkező, unalmas és életelen progresszívet. Aztán felbukkant velem és láss csodát beindult a szekér, azóta is olyan hype lengi körül, mint senki mást a pártban. Viszont készültem egy kis meglepetéssel nekik és üdvözlésem gyanánt, és mert mifelénk nem illik üres kézzel menni sehová, hoztam egy kis ajándékot ellenfeleimnek. Első körben ezt a vadiúj fakanál készletet és rózsaszín főzőkötényt szeretném átadni Mike-nak, remélem a konyhában jobban megtalálja a számításait, mint a politikában. Második körben ezeket a különféle buszjegyeket szeretném átadni René-nek, ha már így 50-es éveire rájött, hogy busz is van a világon, és legalább a kampány idején úgy tesz, mintha egy átlagos ciron polgár lenne, átlagos problémákkal. Szóval nem venném a lelkemre, ha azért hagyna fel a buszozással, mert elfogyott a buszjegye. Viszont remélem bármelyikünk is nyer, nem olyan lesz, mint Ed Glover It’s time for change!(átadja az ajándékokat és kiinteget a tapsoló közönségnek)
René West: (West mosolyogva megköszöni az ajándékot, majd visszaadja azokat Trumpnak). Nem fogadhatom el szenátor úr. Magának a választások után amúgy is nagyobb szüksége lesz rá... (mosolyog)
(Jezza szólásra emeli a kezét)
David Rossi: Most nincs elehetőség reagálásra. West kormányzóé a szó.
René West: Köszönöm David! Üdvözlöm Cironia minden polgárát, aki még nem ismerne esetleg, annak bemutatkozok, a nevem René West, a napsütötte Cook megye kormányzója és a Reform Párt egyik elnökjelöltje. Sokan, sokféleképpen fogalmazzák meg, hogy mit is jelent ennek a nagyszerű országnak az elnökének lenni. Én azt gondolom, hogy egyfelől határtalan büszkeséget jelent a titulus birtokosának, másfelől pedig egy elképzelhetetlenül nagy felelősség is. Nagy nyomás, hiszen ciron emberek millióinak a bizalmát élvezi az ember, sok sok millió polgárt képvisel és sok sok millió ciron férfit és nőt, időset és gyermeket kell elégedetté tenni. Ez rengeteg lemondással és még több munkával jár. Mindezeket a Glover kormány elmulasztotta, de legalábbis hagyott ciklusuk kívánni valót maga után. Mostanra vált egyértelművé mindenkinek ebben az országban, valamin változtatni kell! Olyan férfinek ismerhettek meg az emberek eddigi életem során, aki sosem volt rest dolgozni, keményen megküzdeni mind azért, amit elért. Cook megye lakossága kormányzóként olyan vezetőnek ismerhetett meg, aki nem csak képes, hanem hajlandó is tenni a helyi emberek boldogságáért, a megye fejlődéséért. Igyekeztem mindig olyan kormányzó lenni, akivel minden választópolgár elégedett lehet és akinek a neve kapcsán minden választó büszkén mondhatja, hogy „én ezt a férfit támogattam szavazatommal”. Egyetlen ember sem tud kétféle képpen dolgozni. Amilyen mentalitást az asztalra raktam Cookban, azt viszem magammal országjáró kampányomban is és ezt csomagolom útravalónak a President Palace-ba menet is. Nem tudom, hogy két riválisom, illetve későbbiekben a progresszív ellenfél mennyire lehet megnyerő az Önök számára, hiszen nyilván olyan személyekről beszélünk, akik képesek megszólítani bizonyos rétegeket politikájukkal. Egy dolgot viszont megígérhetek, olyan programmal, olyan felkészültséggel és olyan elhivatottsággal egyetlen jelölt sem bír az országban pillanatnyilag, mint jómagam, és ez az oka annak, hogy feltétlenül győzedelmeskedni akarok, mert azt nem engedheti meg egyetlen hazafi ciron sem, hogy ne a legrátermettebb és alkalmasabb személy vezesse az országot. Ismerik a nevem, ismerik eddigi munkásságom és eredményeim, ismerik programomat és jövőbeni terveimet, ezek után bízom abban, hogy elegendő indokot szolgáltatok országszerte minden választónak, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy nyugdíjas, egyedülálló vagy családban élő, keresztény vagy más vallású, gazdag vagy szegény, fehér vagy fekete, reform vagy progresszív érzelmű polgár, és képes lesz egységesen egy nemzet azonosulni a West-féle elnöki politikával, ami új időszámítást, új szemléletet és új sikereket hoz Cironia mindennapjaiba. Kívánok ezúton is sok sikert kollégáimnak és riválisaimnak, szükségük lesz rá!
David Rossi: Jöjjön a második rész, ahol a jelölteknek provokatív kérdésekre kell válaszolniuk. Röviden. Minden jelölt két kérdést fog kapni és a kérdések nem elsősorban szakpolitikai jellegűek. Reagálásra nincs lehetőség a kérdések után, de az eredeti terveken változtatva minden jelölt lehetőséget kap, hogy a szakasz végén három-három percben reagáljon az első két részben elhangzottakra.
(West bólogatva jelzi, hogy értette.)
(Trump helyeslően biccent)
David Rossi: Első kérdés René Westnek: politikáját sokan túlságosan baloldalinak találják. Nem fél, hogy programjával konzervatív szavazókat veszít?
Andrew Trump: Már elvesztette.
René West: Van bárki, aki a rosszindulaton túlmenően habozás nélkül rávágná, hogy az emberek, a szavazópolgárok érdekét figyelembe vevő, azoknak kedvező politika csak és kizárólag bal oldali lehet? Én úgy hiszem értelmetlen egy egységesnek szánt országban tudatosan feszültséget gerjesztve korlátokat, falakat és oldalakat létrehozni az emberek fejében. Ez nem oldalakról szól elsősorban. Hanem arról, hogy képesek vagyunk-e felmérni a társadalom minél nagyobb hányadának az általános igényét és szükségét és politikánkat ahhoz igazítani. Cironia megérett arra, hogy bizonyos szociális intézkedések életbe lépjenek. Ettől még nem leszek baloldali vagy progresszív politikus. Hiszek a konzervatív eszmékben, a hagyományok ápolásában és nem véletlenül politikai felfogásom és programom jelmondata a fontolva haladás. A változások útjába nem állok, annak nem leszek gátja az országban, de nem szabd semmit sem elkapkodni, mindent alaposan átgondolva és kidolgozva szabad megvalósítani. Ez nálam belefér a reform és konzervatív politikába és eszmékbe. Minden más csak felesleges hangulatkeltés, provokáció és lejárató kampány.
David Rossi: Jezza képviselő úr: többekkel együtt Ön is túlságosan liberális programja miatt támadta egyik ellenfelét. Ezek után az utóbbi időben finoman fogalmazva is baloldali fordulatot vett. Mi ennek az oka és nem érzi úgy, hogy ez hitelességi kérdéseket vet fel az Ön esetében?
Mike Jezza: Reagálnék Trump szenátorra. Rövid leszek: szerintem nem szégyen, hogy ha a férfiak is tudnak főzni. 1: én 1947 óta vagyok képviselő, ellenfelem csak 1950-től szenátor, miután beúszott Taylor elnök hátán. 2. Annak a romlott, korrupt kormányzónak éppen Andrew Trump volt a támogatója. 3. Látszik, mennyire lenézi ennek a körzetnek az embereit, mert szerinte csak tengést lehet, ha valaki a Kongresszusban egy vidéki körzetet képvisel. Ez megtiszteltetés, szenátor (Trumpra néz).
Andrew Trump: Én nem nézek le senkit képviselő, pusztán értékeltem az elmúlt éveit. Én mindenkinél jobban tisztelem vidéki honfitársainkat, de jogomba áll véleményt formálni a munkájáról. Emellett is gyávaság, hogy a szavazóit használja fel védőpajzsnak. Én magát minősítettem, nem őket. (Jezzára néz)
David Rossi: Kérem a kérdésre válaszoljon képviselő úr. Röviden.
(Trump és a közönség vele szimpatizáló része tapsol és helyeslően bólogatnak)
(West rezzenéstelen arccal hallgat és várja a választ)
Mike Jezza: A kérdésre választ adva, nem baloldali programnak gondolom azokat, amiket képviselek, hanem az igazságosság programjának. Ezt képviselem már több mint tíz éve, amióta arról beszélek, hogy vámokra van szükség, hogy megvédjük magunkat az amerikai nagyvállalatokról. Ma Cironiában ennek a kormánynak meg kellett volna hozni azokat a ma már alapvető társadalmi hátteret biztosító intézkedéseket, úgymint a társadalombiztosítást, az infrastruktúrafejlesztést, vagy lehetne sorolni, ez mind ránk maradt. Ez nem baloldali, ez reálpolitika. Hiszen, amíg nincsenek járulékok, nem fognak nyugdíjat kapni a cironok. Ez kell nekünk? Nem, ezért van szükség egy alapos, a költségvetési egyensúlyt figyelembe vevő politikára. Én vagyok itt az egyetlen jelölt, aki úgy hajtaná végre ezeket a szociális terveket, hogy közben Alkotmányba foglalná a költségvetési egyensúly fenntartását. Én vagyok az egyetlen olyan jelölt, aki képes az ország érdekeit, a szociális ügyeket összefésülni a kapitalista gazdaságpolitikával.
David Rossi: Trump szenátor úr: Ön nagyon magabiztosan kampányol. Nem érzi túlzottnak ezt a magabiztosságat? Főleg annak tükrében, hogy egy elnökválasztást már elveszített, legutóbb nagy nehezen tartotta meg szenátori székét és a legfrissebb felmérések szerint mindkét ellenfelét többen támogatják?
René West: Ráadásul egy olyan ember győzte le, akit most mindenki kritizál. Képzelhetjük, hogy mit kapnánk akkor a Trump-kormánytól...
Andrew Trump: Nézze, én nem az a férfi vagyok, aki megijed az árnyékától. Ezért is lettem anno katona. (kinéz Westre) Cronia történetének legszorosabb elnökválasztását vesztettem el egyébként. Ráadásul bebizonyosodott, hogy Ed Glover és a Progresszív Párt hazugsággal nyerte meg azt a választást. Nézzék meg miket ígértek, és mi lett. Most mindkét ellenfelem veri a mellét, hogy ők biztosan legyőzték volna Glovert. Miért nem tették? Meg volt az indulási lehetőségük, de inkább beálltak mögém, és, ha szóltam eljöttek egy-két kampányra, hogy végre kamera közelbe legyenek. Az elmúlt években én folyamatosan kapom a támadást a pártelittől, a szociális-konzervatív blokk pusztán önerőből él. Ezek mellett mi megtartottuk a székeink számát, holott a teljes párté csökkent. És én hype nélkül is itt vagyok versenyben a hype-oltakkal. A felmérések nem érdekelnek, nem azt akarom megnyerni, Amúgy is anno Ed Glovernek is 11 pontos előnyt jósolt,pont az a médium, ami most ezt kiadta, a végén mégis 1 ponttal kaptam ki. Szóval mérhet bárki, bármit nem nagyon érdekel. Engem csak a ciron polgárok érdekelnek. Én nekik akarok megfelelni, nem holmi elitista bandának.
David Rossi: René West kérdése: Ön nagyon elismerően beszél Harvey Dent progresszív jelöltről kampánya során, nem túl feltűnően, de kerüli a Glover-kormány kritizálását, vagy legalábbis észrevehetőbben kritizálja ellenfeleit. Mért nem a Progresszív Pártban kampányol?
Andrew Trump: Remek kérdés
René West: Nagyon röviden és tömören, mert konzervatív emberként a jobb oldali, pontosabban jobb-közép politika áll hozzám a legközelebb. Nem mellékesen 46 óta a párt tagja vagyok. Mondhatni a kezdetek óta. Én nem tudtam, hogy ebben az országban nem lehet szabadon dicséretet vagy éppen kritikát megfogalmazni. Nem kell szakácsnak sem lennem, hogy megállapítsam, hogy egy étel rossz vagy sem. Nem kell Progresszív párttagnak sem lennem, hogy elismerően szóljak valakiről, aki bizonyította kvalitásait, és kritikát fogalmazzak meg olyannal, aki nem (itt Trumpra néz)
Andrew Trump: Pár éve még szebb szavakkal illetett.
René West: És azóta tett róla, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Nem lehet a múltból megélni szenátor úr. Ez lesz az ön veszte is... Nehogy Ön is áldozata legyen a "Time for Change" monológnak...
Andrew Trump: Én ugyanazt mondom évek óta, maga itt a cikk-cakk René.(nevet és közbe kikacsint Jezzára)
David Rossi: Jezza képviselő úr: Ön határozottan állítja, hogy Glover elnök alkotmányos jogokat sért. Mért nem tesz gyakorlati lépéseket ebben a kérdésben, ha ilyen határozott a véleménye. Jelenleg tűnik ez inkább kampányfogásnak az Ön részéről és Ön így látszik inkább "szájhősnek" - ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem - ebben a kérdésben. Kérem a többieket várjanak a reagálási idejükre.
Mike Jezza: Hadd vitatkozzanak a gyerekek azért. (nevet a közönség egy részével) Meg fogom tenni a megfelelő lépéséket, de ehhez szükség van a Kongresszus kétharmadának a támogatására, ezért először meg kell győzni a kongresszusi tagokat, hogy támogassák az indítványomat, és mondjuk ki: ez az alkotmányos vádemelési eljárás. A Kongresszus tagjainak meg kell vizsgálni egy hosszabb, jogi és alkotmányos vizsgálat mentén, hogy Ed Glover miként sértette meg Alkotmányunkat, amelyet az Alapító Atyák hagytak ránk örökül, és miként sértette, hágta azt át Glover elnök. Mondok pár példát: az Alkotmányban benne van, hogy évente egyszer össze kell ülnie a Kongresszusnak, és a szokásoknak megfelelően ott beszél az elnök. McDornish házelnök még nem kezdeményezte, hogy üljön össze a törvényhozás két háza, pedig itt van már a téli szünet. A másik, hogy a költségvetést szabályozó törvény előírja, hogy évente az elnöknek be kell nyújtania tavasszal a költségvetési javaslatát. Ez már évek óta sorozatosan kimarad. Nincs kommunikáció a President Palace és a Kongresszus között. Ön szerint Glover elnök elvégzi a munkáját, amiért odakerül? Nem. És habár rövid az idő, a vádeljárással járó leváltást már nem biztos, hogy meg tudjuk tenni, de ha én leszek az elnök, ki fogom nyomozni, hogy milyen visszásságok történtek, és azt nyilvánosságra fogom hozni.
Andrew Trump: És most ő is belátta, hogy anno Gloverék hazugsággal nyertek választást. Megígértek fűt-fát és most itt vagyunk.
David Rossi: Szenátor úr: Önt a négy évvel ezelőtti választás közben komoly támadások érték párton belül is. Ennek következtében egyfajta fejlődés következett be stílusában és politikájában is. Majd a vesztes választás után visszatért a korábbi stílusához és politikájához. Ebben a választási időszakban is várhatóak Öntől hasonló jellembeli fejlődési, visszafejlődési ciklusok, vagy most végig Önmagát fogja adni?
Andrew Trump: Én akkor pusztán megbántam múltbéli hibáimat. Az őszinte ember belátja, hogyha hibázik, hiszen emberek vagyunk hibázzunk. Pár hónap múlva ellenfeleim is megbánják majdhogy elindultak ezen a versenyen. (a tömeg egy része tapsol) Egy szó, mint száz, ha hibázni fogok, akkor természetesen bocsánatot fogok kérni. Ugyanakkor személyem alap karakterisztikája és esszenciája soha nem változott. Én egy konzervatív, déli fickó vagyok. Számomra fontos a nemzetbiztonság, a szabad fegyvertartás, a halálbüntetés, a Biblia az oktatásban, az antikommunizmus, a megyejogok és a költségvetési egyensúly csak, hogy pár példát mondjak. Ezekben az álláspontom sose változott meg és nem is fog.
Mike Jezza: És éppen ezek miatt a karakterjegyek miatt nem jelent választási alternatívát, Andrew Trump a mi Cliff Bedroomunk.
Andrew Trump: Ha maga szerint egy konzervatív ember nem jó választás, akkor fogjon kezet René-vel és fáradjanak át a másik pártban, ott most úgyis jelölt hiány van.
David Rossi: Most a jelöltek három-három percet kapnak az első két részben elhangzottak reagálására. A sorrend: West, Trump, Jezza.
Andrew Trump: Mike ismét megmutatja, hogy mekkora demagóg, populista alak, csak most ország világ láthatja. Képviselő maga gyökeresen más mond, mint 3 éve.
René West: Provokatív kérdéseket említett David, és azt látjuk, hogy bármelyik jelölt esetében fel lehet sorolni prot és kontrát. A kérdés végső soron az, hogy ezek a hibák vagy sötét foltok, végső soron mennyiben jelentenek gátat egy esetleges megválasztás esetében. Túl baloldali lenne a programom? Szíve joga bárkinek ezt állítani, csak hogy ettől még az emberek nem károsulnak. Egy modortalan sült bunkó az elnök? Ez már nagyobb probléma. Egy nem hiteles, nem komolyan vehető személy az elnök? Nem Cironia élére való. René West lenne a tökéletes elnök? Talán nem, ennyire arrogáns nem mernék lenni, de az biztos, hogy a legjobb jelölt a jelenlegi felhozatalból. És ezt a következő egy másfél órában minden kétséget kizáróan fogom igazolni.
Andrew Trump: Nos, hölgyeim és uraim, már eddig is sok mindent láthattak, de a java csak most jön. Én sem állítom, hogy hibátlan ember lennék, de az vesse rám az első követ, aki az. Szóval repesve várom, ahogyan Mike majd a szakpolitikai kérdéseknél próbálja összelopkodni a válaszait innen-onnan, mert ugye programot nem írt. Úgy érzem a vita következő részében csak jómagam és René fog értékelhető nyilatkozatokat tenni, hiszen mi rendelkezünk programmal. A következő órában pedig azt is bebizonyítom, hogy az enyém miért jobb, mint Renéé.
Mike Jezza: Három évvel ezelőtt támogattam a pártom döntését, amiért Andrew Trumpot jelölte elnöknek, ez jelentette, hogy lojális vagyok a pártomhoz, de ahogy a félidős választásokon sem támogattam azt az alpári stílust, amit a cooki szenátorjelöltek megengedtek maguknak, nem hiszem, hogy alkalmas lenne arra, hogy országos választást nyerhessen. Ezért nem jelölhetünk olyan személyt, aki alkalmatlan Harvey Dent legyőzésére. René West pedig éppen annak a politikai elitnek a része, amelynek a leváltására készülünk, és ő azt a politikát képviseli, amely ide sodorta az országot.
Andrew Trump: És most derül ki, hogy ki a pártkatona és kinek van valódi véleménye.
René West: Én azt a politikát képviselem Mr. Jezza ami például Cook megyét oda juttatta, ahol most van. A számok és tények pedig nem hazudnak, továbbá makacs dolgok...
David Rossi: Most a szakpolitikai rész következik. A rendszer egy kicsit módosulni fog. A két téma marad: egészségügy, oktatás. Mindkét kérdésben egy kérdés kerül feltételre és ebben a kérdésben fejtheti ki mindenki a véleményét. Először mindenki röviden válaszolhat a kérdésre - két percben - majd egy-egy perc áll a jelöltek részére reagálásra. Mindkét esetben a sorrendet majd jelzem. Első kérdés az oktatásra vonatkozik: Az elmúlt időszakban több feladat került át az államtól a megyékhez az oktatás kérdésében. Megtartanák-e ezt a feladatkört a megyéknél, bővítenék, vagy esetleg szűkítenék? Milyen forrásokat adnának át az államtól a megyéknek a feladatok átadása után, szükség van-e Önök szerint további források biztosítására a megyék számára? Hogyan fejleszthető Önök szerint az oktatás tovább? Itt konkrét intézkedésekre gondolok. A sorrend: Jezze. West, Trump a válaszadásra.
Mike Jezza: West kormányzó, Ön annyira konzervatív, hogy örömmel fektetett központi forrásokat, amelyet Ed Glover adott Önnek, amiért nagyon dícsérte, szociális segélyekre fordította, vagyis miként hinné el bárki is, hogy érdekli a költségvetési egyensúly kérdése. Ez a fokális pontja ennek a vitának, ez a valódi konzervatív gondolkodás. Nem kívánok erre a kérdésre reagálni, több okból sem, az egyik, hogy olyan ügyekről beszélünk, amelyek teljes egészében helyi érdekeltségbe tartoznak, amiről szavaztunk, én egész pályafutásom során támogattam a megyei jogok kiterjesztését a központi kormányzattal szemben, ezt eddig elmondtam. De egy vita a politikai víziókról, azok megvalósításáról kell, hogy szóljon, de most törvénykezési napot tartanánk, ha elkezdnénk felsorolni, milyen törvényjavaslatokat nyújtsunk be, milyen paragrafusokkal, milyen alfejezetekkel, és elhagyjuk a nagy egészet. Miért arról beszélünk, hogy mit adjunk át a megyéknek meg mit ne az oktatáson belül, miért nem arról beszélünk, hogy mit képviselünk ebben a témában? Ha pedig a megye vállalja az egyes hivatalok és intézményrendszerek fenntartását, miért kapjon még több állami támogatást? A helyi adók megyei szinten hasznosulnak, és kapjanak vissza valamit a megyei szinten beszedett országos adókból, de azért ne vegyünk fel hitelt, hogy több pénzt kapjanak a megyék. Az autonómia nem pénzosztást jelent.
(West helyeslően bólogat az utolsó mondatot hallva)
(Trump szintén)
René West: Engedjék meg, hogy én sokkal konkrétabb legyek Mr. Jezzahoz képest. Szeretnék egy kicsit az oktatás kapcsán programomról beszélni. Való igaz, számos feladat került megyei gondozásba, amit nem us szabad visszavonni. Úgy nem lehet egy államot igazgatni, hogy 4 évente 180 fokos fordulatot teszünk bizonyos szakpolitikai kérdésekben. Ettől még az államnak vannak bizonyos feladatai, kötelezettségei. Ki kell jelölniük egy utat, ami az oktatási rendszerben is egy koncepciót jelent. Mit látunk jelenleg? Sok városban, kisebb településen, nincs vagy nem elegendő az oktatási intézmények száma. Ezt mindenképpen bővíteni kell. Persze az intézményekbe szakember gárda is kell, tehát az egyetemi képzési rendszerben kiemelt figyelmet kell szentelni a tanári létszám növelésére. Erre lehet megoldás a tanári életpályamodell, amiben biztos, kiszámítható, stabil megélhetés lehetőségét garantáljuk a tanároknak, érdekelté téve ezáltal a fiatalokat, hogy ezt a pályát válasszák. Fontos, hogy ne legyünk restek a külföldi jó példákat adoptálni, szét kell néznünk a világon, hogy hol, mitől működik jól az oktatási rendszer. Én a megyei autonómiát nem kívánom páros lábbal tiporni majd elnökként sem, ellenben a kormányzókkal mindig jó kapcsolatot kívánok ápolni, hogy tárgyalások útján találjunk helyben, a lokális viszonyoknak megfelelő megoldást, akár az oktatás területén is. Persze vannak olyan témák, vagy javaslataim, amiket öröm lenne viszont látni az ország egészében, de ezt is úgy képzelem el, hogy a lehetőségét vázolom fel a megyéknek, akik szabadon dönthetnek majd, hogy azt megvalósítják. És persze lesznek, illetve maradnak fixen állami szerepek is az oktatásban, mint például az állami ösztöndíjak rendszere, vagy az állami diákhitel. Összességében nem az a cél, hogy a végletekig dotáljuk a megyei oktatási rendszert, de bizonyos pontokon céltudatos forrásbevonás és felhasználás indokolt. Aktív szerepet kíván a West kormány is az oktatás alakításában, ennyit megígérhetek.
Andrew Trump: Nos, amint látták, Mike nem tudd érdemi választ adni a szakpolitikai kérdésekre. René pedig folyamatosan hangoztatja, hogy mekkora barátja a kormányzóknak, akiket a múltkor csak helytartónak nevezett. Maguk szerint ez egy virágzó kapcsolat alapja? Számomra az oktatás befektetés a jövőbe. Az államnak meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy mindenki hozzáférjen az általános tudáshoz, meg kell szüntetnünk az analfabetizmust. Ebben viszont a megyék a partnereink, nem akarjuk a megyékre ráerőltetni az akaratunkat. Minden megyében úgy oktatnak, ahogyan az ottani szakemberek jónak látják, a lényeg az, hogy tudást adjanak át az ifjúságnak. Célunk, hogy mindenkinek olyan oktatást adjunk, hogy azután el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon, a munkanélküliségnövekedését ez által megfékezni, majd a munkanélküliek számát csökkenteni akarjuk. Ehhez viszont nem kell pazarolni és feleslegesen pénzt szórni megyéről-megyére. A lét fontoságú dolgokra természetesen jár a pénz, de mi nem a központi kormánynak kell fenntartania minden iskolát az utolsó centig, a megyék szépen fizessék ki a részüket. Hiszen, aki a zenészt fizeti, az választja a muzsikát. Ha a megyék fenntartják az iskoláikat, az ő elképzeléseik valósulnak meg. Ha egyház tartja fent, vagy alapítvány akkor az övéik az adott iskolákban. Szerintem ez eléggé evidens. Mivel Cironia keresztény vallási alapokra épülő ország, és a lakosság túlnyomó többsége pedig gyakorolja is vallását, ezért fontosnak érezzük, hogy a keresztény alapokat, az erkölcsimintákat mielőbb megismertessük a fiatalsággal, ezért a Trump-adminisztráció Bibliát kíván adni a gyermekek kezébe.
René West: Én személy szerint sajnálom, hogy Mr. Jezza ignorálta a kérdést, mert így nehéz érdemben vitázni valakivel, aki arra sem vette a fáradtságot és annyira sem tiszteli a választókat, hogy felkészüljön tisztességesen egy vitára. Trump szenátor esetében viszont örömmel látom, hogy szorgosan olvasgatta a politikai programomat, így valami ragadt azért rá, ami talán elég lesz neki a második helyhez, így is túlszárnyalva a várakozásokat. Az viszont látszik, hogy aki többlépcsős és átfogó elképzelésekkel rendelkezik az oktatás terén, az én lennék.
Mike Jezza: Az ellenfeleim továbbra is általánosságban beszélnek, és nem hiszem, hogy ez érdekli a választókat. Mit gondolnak az állami iskolákban működő faji megkülönböztetésről? Továbbra is támogatják ezt a jogtalan ügyet? René West életpályamodellje kiöli a verseny lehetőségét az állami és a magániskolák bérmegajánlásában. Egy jobb tanár miért ne kaphasson többet egy magániskolában? Andrew Trump pedig nincs tisztában azzal, hogy annyira alacsony a munkanélküliség, hogy ez nem téma. A kérdés az, hogy miként kapcsolná be egy új elnök a faji kisebbségeket az állami oktatásba, mert számukra nincs más lehetőség. És ez nem holmi liberális vagy baloldali politika. Ez tisztán konzervatív szemlélet, hiszen egy konzervatív személy elítéli a személyiség elleni támadásokat és repressziókat. West kormányzótól ezért kérdezem: támogatja az állami iskolákban a szegregáció betiltását?
Andrew Trump: Mike mielőtt kérdéseket tesz fel, az én kérdésemre válaszoljon, ami elől már percek óta elegánsan menekül. Itt az idő a színvallásra! (a tömeg egy része hatalmas tapsviharban tör ki)
David Rossi: Kérem folytassák nyugodtan a témában a vitát. Az idő rövidsége miatt más szakpolitikai kérdésre nem marad időnk, így ezt a témát vesézhetik ki.
René West: Mr. Jezza: igen, azt hiszem hosszú, de akár már rövid távon is muszáj lesz a szegregációt felszámolni az iskolákban. Miért gondolom ezt? Mert egyrészt megkönnyíti az állami oktatásban a szervezést. Költségeket leszünk képesek megtakarítani, ezen felül a gyerekek még könnyen formálhatóak, így ha fiatalon megszokják és magukénak érzik a mind egyenlőek vagyunk, azonos jogokkal felfogást, akkor ez később sem fog társadalmi feszültséget okozni. Mint korábban is elmondtam kampányom során, hiszek a társadalmi egyenlőségben, ahogy ön is.
Mike Jezza: Muszájból, vagy mert hisz benne, hogy ami Cironia egyes, déli megyéiben történik, az törvénytelen?
René West: Muszáj, mert ezt diktálja a józan ész és az emberség. Nézze mr. Jezza, itt nem én vagyok az ellenség, vagy az idegengyűlölő. Cookban sokat tettem a megyei tanáccsal karöltve a kisebbségek integrációjáért és a mindennapjaik megkönnyítéséért. De érdekelne, hogy ön mégis miben látja az előrelépést az oktatás területén...
Andrew Trump: És Mike tovább menekül. (nevetve) Ha René azt hinné, hogy törvénytelen, akkor nem tartaná fenn a szegregációs rendelet, amit még elődei hoztak. Arról van szó, hogy amikor Cookban kampányol a szegregáció hoz plusz szavazatokat, amikor pedig átmegy nyugatra vagy északra a deszegregáció.
René West: Téved Mr. Trump. Ezért mondtam, ideje lenne népszavazást tartani a kérdésről. Egy erőszakosan hozott szegregációs törvény csak újabb feszültséget okozna és akár áldozatokkal is járna. Nem lehet egy rendszert erőszakosan, egyik napról a másikra lebontani. Ez nem diktatúra, még ha Önöknek tetszene is ez a módi...
Andrew Trump: Ennyit érnek René West szavai tisztelt honfitársaim! Cookban ígéretet tett a déli értékek megvédésére, aztán utazik pár mérföldet és teljesen mást mond. Ha elnökként fogadalmat tesz a ciron hagyományok megvédésére mennyire vehetjük komolyan?
René West: Ha Önök nem foglalkoznak az emberekkel, csak át akarják tolni véleményüket és világnézetüket, majd ráerőltetni egy társadalomra, javaslom próbálkozzanak a Szovjetunióban. Maga szerint a déli értékek kizárólag ennyiben merülnek ki? Mert akkor szégyelnie kell sok ezer délinek a származását és maga miatt!
Mike Jezza: Nincs miről beszélnem egy olyan jelölttel, aki még a szenátusi mandátumát és épphogy megnyerte, vagy aki könnyedén kikapott Ed Glover lanyha kampánya ellenére is. Az én ellenfelem West kormányzó. A szegregáció lebontása nagyon fontos, de nem hiszem, hogy ha megszabjuk a tanárok fejlődési lehetőségét, az iskolai lehetőségeket. Innentől a megyéknek a feladata ezt megoldani, és az Oktatási Minisztériumnak pedig ellenőriznie kell azt.
Andrew Trump: Maga már a rajtnál pofára esett 3 éve,és idén is így fog járni.
David Rossi: Úgy látom ez már inkább személyeskedés, mint vita, úgyhogy le is zárom ezt a részt.
René West: Uraim, talán folytathatnánk ezt a vitát civilizált mederben is és nem a neandervölgyi módszer mentén.
Mike Jezza: Mindazonáltal támogat a K-12 programot, és azt is gondolom, hogy oktatás területén továbbra is az államnak kell azt meghatározni, programot hirdetnie. A megye csak üzembentartó.
Andrew Trump: Utólag könnyen játssza a kemény tökű cowboyt, de amikor ott volt az esély elfutott, vagyis inkább utánam futott. (nevetve)
David Rossi: Most a záróbeszédek következnek. Mindenkinek három perc áll rendelkezésére, hogy elmondja záróbeszédét. A sorrend: Jezza, Trump, West. Önöké a szó, ma este útóljára.
Mike Jezza: Örülök, hogy itt lehettem, és bizonyos témákban elmondhattam a véleményem. Nagyon fontos, hogy több ilyen fórum legyen, ahol el tudjuk mondani a véleményünket, megismertethetjük az elképzeléssel Önöket. Ma én vagyok az egyetlen olyan jelölt, aki hitelesen képviseli a konzervatív, és igen, nem írtam le a programom. Mert a programom maga a ciron embereket jelenti. Én egy vagyok Önök közül, csak én vagyok az, aki vállalkozik rajta, hogy nehezebb körülmények között véghez viszi az Önök elképzeléseit. És van egy aduász a kezemben: Én le tudom győzni Harvey Dentet.
Andrew Trump: Nos, hölgyeim és uraim, ma mind láthatták, hogy Mike az a hatlövető, amelyik hangosabb a saloonban, mint a párbajban. Egész este futott a kérdések elől, de, ami a legaggasztóbb az, hogy a szakpolitikai kérdéseket is ignorálta, egyszerűen nincs semmilyen koncepciója az ország vezetésére. Az is kiderült, hogy személyes meggyőződései helyett a pártelit akarata számít neki. Habár ő kontárnak tart valakit, mégis hónapokon keresztül promózza, még a saját választási körzetében is. Olyan elnök kell nekünk, aki azt gondolja valakiről, vagy valamiről, hogy silány mégis eladná a szomszédjának vagy a legjobb barátjának. Ha az Alapító Atyák is a brit korona felé való lojalitást választották volna, az amerikai nép iránti lojalitásuk helyett, ma nem itt tartanánk. René bebizonyította, hogy rászolgált a cikk-cakk becenévre. Pár hónap alatt gyökeresen megváltoztak bizonyos nézetei. Mondjuk ő legalább programot írt… Ma este kiderült, hogy a párt jelenlegi jelöltjei közül, csak én maradtam meg az alapelveknél, a konzervativizmusnál és a patriotizmusnál. Éljen Cironia!
René West: Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma este itt lehettem, köszönöm a moderátor munkáját és köszönöm a ciron hallgatók ezreinek a figyelmét. Nem csak remélem, hanem biztos vagyok benne ezután az este után, hogy a mai vita végérvényesen eloszlatott mindennemű kételyt afelől, hogy kinek kell ezt az országot vezetni a következő 4 évben majd. A vita során mindvégig tudásom legjavát nyújtva válaszoltam és azt hiszem sikerült prezentálnom elképzeléseimet a felmerülő témák kapcsán és remélhetőleg sok sok ezer ciron polgárt meggyőzni. Ezúton szeretnék gratulálni ellenfeleimnek is mai teljesítményükhöz, mert bebizonyították alkalmatlanságukat, amivel megkönnyítették a ciron választók dolgát. Szeretném azonban megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, amennyiben a választók mégis úgy ítélik meg, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy képviseljem szűk egy év múlva a Reform Pártot, úgy az eredményt elfogadva és a választók akaratát tiszteletben tartva, támogatni fogom lehetőségeimhez mérten a nyertes jelöltet. Bár tartom, aki nem képes ellenfeleinek megadni a kijáró tiszteletet, az a választóknak és a nemzetnek sem képes… Jelen pillanatban azonban nem tudom elképzelni azt, hogy az előválasztási küzdelmet ne vegyem sikerrel, hiszen annyi munka, energia és kreativitás van az elmúlt szűk egy évben, aminek egy tisztességesen működő világban ki kell fizetődnie. Cironia ilyen ország, az emberek pedig ennek tanúbizonyságát fogják adni a közelgő választásokon. Én nem ígérhetek többet most sem, mint hogy mindent meg fogok továbbra is tenni, hogy minél több helyszínre ellátogassak, minél több helyre vigyem el programom és később minél többet meg is valósítsak abból. Az egyetlen kérésem csak a választók felé, hogy senki se maradjon otthon, senki se legyen közömbös, menjen el regisztrálni, majd később szavazni, éljünk alkotmányos jogainkkal, hódoljunk a demokrácia eme csodálatos vívmányának, amit szabad választásoknak hívunk. Csak a 100 %-os részvétel mutathatja meg a nép valódi akaratát. Számítok Önökre és számítok támogatásukra is ebben a küzdelemben, ahol bár vér nem fog folyni, de a nemzet irányvonalát és sikereit alapjaiban meghatározza a következő 4 esztendőre. Köszönöm szépen!
David Rossi: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy moderálhattam a mai estét. Úgy vélem, hogy a kényszerű változások ellenére volt lehetősége mindenkinek elmondania a véleményét. Sok sikert kívánok a jelölteknek és a nézőknek pedig jó éjszakát. Viszontlátásra!
John Stetton: Ez itt az MSC műsora, jó estét kívánok. A mai napon csak a kampánnyal foglalkozunk, hiszen mindjárt itt vannak a félidős választások, és érdemes átbeszélni, mi történt az elmúlt hónapokban. Az első kérdésem az lenne: Melyik párt fogja vezetni a Kongresszust?
Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jó eséllyel a Progresszív Párt, hiszen több mint 30 képviselői fórral indulnak, ahol már most győztest lehet hirdetni
LizAveller: Szerintem is a P az esélyesebb ilyen téren.
John Stetton: De ez a többlet főleg olyan körzetekből adódik, ahol a Reform Párt esélytelen. Walker öt körzete, Greene megyéből kettő. Ezeket jelölt esetén is nyernék a progresszívok.
Alex Recon: Éppem ezért nem lesz szerintem elsöprő diadal, csak pont annyi, ami már elég a képviselőházi többséghez.
Liz Aveller: Ugyanakkor például Belfortban bőven lett volna esélye a reformpártiaknak és ott szintén több körzetben nem indultak.
John Stetton: Mi ennek az oka? A Bartek-Chaffee páros felkészületlensége?
Alex Recon: Vagy éppen Madison 1-es körzetében, ami 100 % piros körzet. A Reform Párt egységére már két évvel ezelőtt is lehetett kritikát felhozni, úgy tűnik tovább tart a Taylor elnök utáni átmeneti állapot. Persze ennyi elvesztegetett képviselői körzetet nehéz csak ezzel magyarázni.
Liz Aveller: Jó kérdés, a Reform Pártnak egy esetleges kongresszusi vereség után le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat, pláne, ha pont ezen a pár mandátumon fog múlni a Képviselőház. Az biztos, hogy nem segít országos szinten sem az R-nek, hogy helyenként ilyen szervezetlenek.
Alex Recon: A párt kulcsszemélyeinek azt hiszem a jövőben többet kell vállalni, és muszáj a vállaikra venni a párt kormányzását, különben oda süllyednek, ahol a bal oldal volt 50 és 54 között.
John Stetton: A párton belül több, neve elhallgatását kérő képviselő kritizálta a vezetést, hogy nem gondoskodnak a megfelelő jelöltekről, nem építik fel őket, ahogy például Stuart Hoyt teszi ezt. De régóta szervezetlen a képviselőházi frakció, például láttok ti megfelelő házlenökjelöltet?
Alex Recon: Mindenképpen olyan jelölt kell erre a posztra, aki 2-3 ciklus óta benne van ebben a vérkeringésben. Ez szűkíti a kört
Liz Aveller: És az is fontos szempont, hogy tudjon együttműködni a progresszív kormányzattal és személyesen Glover elnökkel is. Ez szintén szűkíti a kört, hiszen több olyan karakteres képviselő, mint például Michael Jezza, alkalmas lenne a posztra, viszont kevésbé kompromisszumkész, ezért nem lenne megfelelő választás.
Alex Recon: Igen, ezt maximálisan osztom.
John Stetton: Furcsa, hogy épp őt hoztad fel, róla is kérdeznék. Valóban annyira ellenálló? Csak arra gondolok, hogy a belforti cowboy kampányban keményen fogalmaz, de legtöbbször a pártjával és az elnökkel szavaz. Viszont gazdasági populista nézeteivel meg képes megnyerni a kékgallérosokat.
Alex Recon: A stílusa azt hiszem mindenki számára egy időzített bomba, különc stílusa kockázati tényező lehet, azt hiszem sokak szemében.
Liz Aveller: Abszulút egyetértek. Illetve én úgy látom, hogy túlságosan szembemegy az elnökkel és a progresszív elittel ahhoz, hogy házelnök legyen belőle, vannak mérsékeltebb, de hasonló tapasztalattal rendelkező konzervatív politikusok, akik jobb választások lennének.
JohnStetton: Ki az az öt fő mondjuk, akit eltudnátok képzelni?
Alex Recon: Bob Sinder, Anthony Serge, Frank Senton, Martin Forman, Donovan Winchester hogy csak öt személyt említsek
Liz Aveller: Anthony Serge, Frank Senton és Bob Sinder nálam is befutó, de Preston Coodridge is akár, de nyilván ezt nem mi döntjük el. Sajnos (mosolyog).
John Stetton: A progresszív oldalról meg természetesen John Viber, ha nyer. Nyerni fog?
Liz Aveller: John Viber nem kampányolt túl sokat, meglehetősen lazára vette a kampányt annak ellenére, hogy erős és aktív ellenfelet kapott. Talán a neve és az elnök támogatása elég lesz ahhoz, hogy elnyerje a pecksdale-iek szavazatát, talán nem.
Alex Recon: Nem vette komolyan a kampányt, talán azt hitte a neve és a déli politikai felfogás elég lesz. De ezen korábban már mások is rajta vesztettek, elég csak Osborne megyére gondolni és Nathen Bartek győzelmére, aki az akkori házelnököt győzte le újoncként.
John Stetton: A Reform Pártnak érdeke egyébként beszivárogni azekbe a déli, konzervatív körzetekbe? Sokan attól félnek, hogy ennek hatására elveszthetik a sokkal mérsékeltebb elővárosi voksokat.
Alex Recon: Az átlag polgárok fenn északon nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik délen egy kerületben. A saját jelöltjeikre koncentrálnak és azok hitelességére. Ha ezen múlna egy két Trump féle beszéd már réges rég alapokig rombolta volna a Párt jó hírét. Nem hiszem, hogy egy esetleges déli térnyerés negatívan hatna a nyugati vagy középső országrészbeli teljesen piros megyékre.
Liz Aveller: Valamit valamiért. Most úgy döntöttek, megéri nekik, meglátjuk, hogy bejön-e a számításuk vagy rajtavesztenek. Összességében és is azt gondolom, hogy minden választópolgár a saját körzetének jelöltjeire koncentrál elsősorban.
John Stetton: De egy szisztematikus, Délre épülő politika okozhat ilyet, nem? Én sokkal inkább mondjuk eg George Leere gondolok, aki egy liberális megyéből érkezik, neki például rosszul jöhet egy ilyen váltás.
Alex Recon: Ez még a jövő zenéje, jelenleg nem azt látjuk, hogy a párt mindent a Déli területekre tenne fel.
Liz Aveller: George Lee egy mérsékelt jelölt, attól, hogy vannak markánsan déli jelöltjei a pártjának, nem hiszem, hogy szavazókat vesztene. Trumpot elnökjelöltnek választották úgy, hogy számtalan kompromittáló mondata volt és a múltjához tartozott egy FCFSZ, mégis majdnem elnöknek választották. A politika meglepő fordulatokat hozhat.
John Stetton: Térjünk át a Szenátusra. Szerintetek megtartja a többségét a Reform Párt?
Liz Aveller: Szerintem igen, de a progresszívek ledolgoznak valamennyit a lemaradásukból. Nagyságrendileg 50-50%-os szenátusi összetételre tippelnék, kis előnnyel az R-nek.
Alex Recon: Ebben a kérdésben határozott véleményem van, szerintem igen.
John Stetton: Hat olyan megye van, ahol Ed Glover kényelmes többséget szerzett, és a Reform Párt védi, továbbá három másik, ahol kis különbséggel kapott ki, de nyerhető lenne most nekik. Most például azt látom, hogy például Belfortot már a kampány elején elengedték. Illetve Glover nagyon kedves a reformpárti törvényhozókkal, keményen egyikük ellen sem vetette be magát.
Alex Recon: Viszont a legtöbb esetben sikerült a Reform Pártnak hiteles jelölteket kiállítani. Ez sokat számít, az elnök személyétől és támogatásától függetlenül. Plusz sok esetben a Progresszív Párt is újoncokat vetett be, így ez a pici fór se volt meg nekik, például Clark vagy Graham megyében.
Liz Aveller: Nyilván az elnök is számít rá, hogy hamarosan ezekkel a politikusokkal - vagy legalábbis egy részükkel - együtt kell majd működnie, meggondolatlanság lett volna keményen beléjük szállnia, pláne hogy erre ők nem is igen adtak okot egyelőre. Nem lenne jó stratégia a észéről maga ellen fordítani a reformpárti többséget, ha meg akarja valósítani programját a következő két évben.
John Stetton: Igen, de ezzel csökkentette a saját pártjának a győzelmi esélyeit, nem?
AlexRecon: Ha hosszú évek után átveszik a többséget a Képviselőházban, már az is siker számukra, illetve ha sikerül csökkenteni a hátrányukat a szenátusban. Erre pedig most nagyon jó esélyük is van.
Liz Aveller: Taylor elnökre sem volt jellemző a negatív kampány a progresszív törvényhozók ellen, akkor sem, amikor ők voltak többségben. Szerintem nem helyes, ha az elnök felesleges sárdobálásba kezd, jól tette, hogy beszállt a kampányba és azt is jól tette, hogy csak pozitív üzenetekkel kampányolt.
John Stetton: A szenátusi versenyek közül kiemelkedik Graham, Perry, Oakland, Clark és Union. Legalábbis nálam (nevet). Mit vártok itt?
Liz Aveller: Petersont tegyük még hozzá szerintem, Cody Parks meglehetősen sokat kampányolt és egy új progresszív pólus kialakítását tűzte ki célul, ez mindenképp említésre méltó. Az öt általad említett megyében én nagyon szoros eredményt várok, főleg Perryben és Oaklandban.
John Stetton: Vele még később foglalkoznék, egy másik csoportban.
Alex Recon: Én kiemelném még azért Greene megyét is. Cook pedig egy külön kategória. Ha már szenátusi küzdelem.
John Stetton: És persze Jefferson, ahol az egyik legsérülékenyebb hivatalban lévő reformpárti szenátor indul.
Alex Recon: És persze akad még pár érdekes hely, ami csendesebb mederben foylt, ilyen Pecksdale szenátusi küzdelme, ahol az inaktív jobb oldal miatt ó eséllyel nem lesz változás.
John Stetton: Kezdjük egyesével. Jefferson megy vagy marad? Nick Holmes mennyire esélyes?
Alex Recon: Szerintem marad, nem érheti panasz a munkáját és nem volt erős ellenfele, aki veszélyeztetné posztját. Határozottan azt gondolom, sérülékenység ide vagy oda, de maradni fog.
Liz Aveller: Trevor Idle szenátor és a kormányzó is Edwards mellett állt, valamint Glover elnök is őt támogatta. A rádió is főként Edwards hirdetéseit sugározta, ugyanakkor Holmes többet volt az emberek között, ami azért a délieknek fontos szempont.
John Stetton: Az egész kampány során arról beszélt, hogy ő képes együttműködni Glover elnökkel, ez pedig a szavazási történetével igazolható. Képes elég voksot hozni így a számára nagyon fontos progresszív blokkból?
Alex Recon: A déli megyékben különösen fontos egy politikus hitelessége, pártállástól függetlenül. Itt nem elég a simabeszéd a makulátlan öltönyben és az ígéretek garmadája. Holmes mindenképpen hiteles, amit az elmúlt hat éve is megalapozott.
Liz Aveller: Meglátjuk. A választók összességében elégedettek szerintem Holmes eddigi munkásságával, viszont a teljes helyi progresszív elit Edwards mellett sorakozott fel. Bár láttunk már nem egy győzelmet ilyen helyzetből, ez most sem elképzelhetetlen.
John Stetton: A Holsakamp-hatás (nevet).
Liz Aveller: Pontosan. (mosolyog)
John Stetton: Oaklandben homlokegyenest más taktikát követ Ernest Holder, aki sokkal liberálisabb, mint a társai. Győzhet-e Oaklandben?
Alex Recon: Szerintem itt Vernon Grewly fog nevetni és pezsgőt bontani. A neve, a tapasztalata, a programja alapján is. Egyszerűen minden mellette szól, de a labda gömbölyű ugye, bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is.
Liz Aveller: Ez így igaz. (mosolyog) Ernest Holder jó stratégiát választott álláspontom szerint, viszont bárhogy is, Oaklandben nehéz vállalkozás elindulni reformpártiként, még akkor is, ha a Taylor-Cougnes páros támogat.
John Stetton: Viszont elég úgy látszik, hogy Oakland néha csatatér: reformpárti szenátora van, Taylor is megnyerte. Amit én látok, hogy főleg Miamira és a Miamit körbevevő, konzervatív, magasan képzett elővárosi lakosokra koncentrált. A kérdés, hogy képes-e elegendő részvételt produkálni.
Alex Recon: aktív kampány volt mindkét fél részéről, a részvétellel aligha lesz gond. A szavaztok megoszlása lehet érdekesebb kérdés.
John Stetton: És ami érdekes, kerülték egymás támadását, a vitában is alig volt összeszólalkozás. Miközben mindkét jelöltnek az a stratégiája, hogy a saját bázisát tudja megszólítani. Sikeres lehet ilyenkor a lovagias kampány?
Liz Aveller: Kisebb összeszólalkozások azért voltak emlékeim szerint, de valóban nem volt jellemző a vérre menő küzdelem. Valószínűleg féltek, hogy a túlzott indulatok és a radikálisabb hangnem elriasztotta volna a mérsékeltebb szavazókat.
Alex Recon: Igen, én is úgy hiszem, hoyg a mérsékelt szavazók dönthetik el ezt a versenyt, ez lehetett az oka a visszafogott támadásoknak.
John Stetton: A taylori nosztalgia hozhat még plusz szavazatokat? Szemben más déli jelölttel, ő bevetette az országos politikusokat, és ezáltal országos szintre emelte a versenyt, ami azért nagy szerencsejáték, valljuk meg.
Alex Recon: Abszolút nyerő ötlet volt, ha valaki hozhat plusz szavazatokat, azt ki kell használni. Ez politika, nem szabd meglepődni az ehhez hasonló trükkökön.
Liz Aveller: A taylori nosztalgia bizonyára mozgósít számos választót, de Oaklandben Ed Glover szereplése bizonyára több embert késztet részvételre.
John Stetton: Greene-ben mi a helyzet? Győzhet Broderick bíró?
Liz Aveller: Broderick aktív kampányt folytatott, jóval többet járt terepen, mint Lee szenátor, ellenben Lee ismertebb és népszerűbb jelölt. Holsakamp támogatása még nagyon kellett volna Brodericknek, de így is van esélye.
John Stetton: Nagyjából azt követte, mint Holsakamp. De kell egy másik Holsakamp?
Alex Recon: Nem szabad elfelejteni, hogy egyszer már megmérettette magát a helyi kormányzói választásokon és ott sem sokon múlott a győzelme. a nevét már ismerik a helyiek és most a tpártból is érkezett támogatása. Nem esélytelen egy szoros küzdelemben, ahol Hamilton lakosainak részvételi szándéka lesz a döntő, ahol egyébként rengeteget kampányolt.
Liz Aveller: Ahogy mondani szokás, a villám nem vág be kétszer ugyanabba a tuskóba. Meglátjuk, hogy kell-e a helyieknek egy másik Holsakamp, én ebben a kérdésben nem foglalok állást, rábízom a greene-iekre. (mosolyog)
John Stetton: Mi a helyzet a Rozsdaövezetben?
Alex Recon: nagy változások lesznek szerintem ebben a térségben Osborne megyét leszámítva. Rá is fér talán a térségre.
John Stetton: Kifejtenéd?
Alex Recon: A legjobb példa Clark, ahol meglehetősen passzív volt az elmúlt négy évben a helyi vezetés és képviselet is. Vagy éppen Perryben. Viszont közben olyan problémák jelentkeztek ezen a részen, mint a kukorica vész vagy az a a halvész, aminek okai Garfield megyébe vezethetőek vissza. Az új jelöltek új impulzust fognak hozni, egészen bizonyosan aktívabb szerepvállalás mellett képzelik el politikájukat. Ebből pedig sokat profitálhat az adott megye, az egész övezet és persze maga az ország is. Ne feledjük el, a hazai gazdaság gerincét adja az itteni ipari termelés.
John Stetton: De főleg Clark és Perry esetében két, homlokegyenest eltérő jelöltet láttunk: a progresszívak két urbánust küldtek csatába, a reformpártiak vidéki konzervatívokkal próbálkoznak. Szerinted, Liz, ez jó taktika volt?
Liz Aveller: Perryben a progresszívek hagyományosan North Havenben erősek, ott ők most is arra játszottak, hogy minél magasabb legyen a részvétel. Ennek ellenére Blueberry amennyire tudott, vidéken is korteskedett, de egyértelmű volt, hogy ő alapvetően urbánus jelölt. Ugyanígy Harkley inkább a vidéki, konzervatívabb területeken mutatott nagy aktivitást. Clakrkban is hasonló helyzet állt fenn, én azt hiszem, mindkét párt azokon a területeken kampányolt leginkább, ahol hagyományosan erős, ez logikus lépés volt részükről.
John Stetton: Blueberry múltja elég a győzelemhez?
Alex Recon: Szerintem nagyon sokszor bizonyosodott már be az elmúlt évek alatt, hoyg a múltból nem lehet megélni. És ennek egyre több igazolását látjuk a szavazók irányából is.
Liz Aveller : Önmagában nem elég, de ezt ő is így gondolhatta, mert elég sokat kampányolt, sokféle eszközt bevetett és szinte folyamatosan járta az utcákat, vagy tartott rendezvényeket.
John Stetton: Blueberrynek viszont nem volt olyan kiemelkedő kormányzói munkája, ami mondjuk sokat segíthetne.
Liz Aveller: Ez így igaz, ezért sem dőlhetett hátra a kampányidőszakban.
John Stetton: Harkley konzervativizmusa elegendő egy kékgalléros megyében? Vagyis nem lesz túl sok?
Liz Aveller: Vidéken ezzel a nézettel sok támogatót tudhat maga mellett, North Havenben ellenben valószínűleg nem ő lesz a favorit, ez egyértelmű. Kérdés, hogy elegendő-e pusztán a vidék egy esetleges győzelemhez, pláne, hogy mint említettem, Blueberry sem csak a városokban kampányolt.
Alex Recon: Viszont egy dologról elfeledkeztek. A Perryhez vagy Clarkhoz hasonló megyékben a nagyvárosi gazdaság, a városi ipar ezer szállal kötődik a vidéki mezőgazdasághoz és agráriparhoz. Ha valaki azt mondja erősíteni akarja a mezőgazdaságot, az üdvözítő lehet a nagyvárosban élők számára is, mert az azt jelenti biztos megélhetésük lesz a gyárakban, logisztikai cégekben és így tovább. Egy látszólag vidéki jelölt mindjárt nem csak vidéken lehet potens és szimpatikus.
Liz Aveller: Ez igaz, viszont Perryben mindkét jelöltnél hangsúlyos kérdés volt a mezőgazdaság és az agrárium, Blueberry is gyakran emelt szót ezen ügyek támogatásáért, sőt, kormányzósága idején a megye csatlakozott a farmerek kedvezményes hitelprogramjához is.
Alex Recon: Igen, talán pont emiatt esélyesebb is, mint ellenfele. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hoyg nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy Harkley lényegében esélytelen a városokban.
John Stetton: Azt se felejtsétek el, hogy midterm van, és ilyenkor az a párt van jobb helyzetben, amelyik nincs a President Palace-ban. Perry pedig megmutatta, hogy képes éles váltásokra. Taylor 60 százalékkal nyerte, egy baloldali Bedroommal szemben. Grahamben lesz csere? Főleg, hogy Trevor Tucker elég konzervatív programmal mutatkozik.
Liz Aveller: Alapvetően mindkét jelölt kitett magáért, ha csak az aktivitást nézzük. Hogyha mélyebben megnézzük a jelöltek politikáját, azt gondolom, Getz okosabb stratégiát választott. A progresszív jelölt igyekezett minél többféle irányzat képviselője felé nyitni és óvatosan fogalmazott például fegyvertartásügyben is, míg ellenfele markáns nézeteket képvisel, elég csak arra gondolni, hogy kötelezővé tenné a halálbüntetést minden megyében. Ebből kiindulva én Getz megválasztását látom esélyesebbnek, pláne hogy Graham alapból liberális fellegvárnak mondható.
Alex Recon: Sokat segíthet a helyi reform elit támogatása, a verseny nem lefutott, azt viszont öröm látni, hogy két jól felkészült jelölt mérkőzött meg egymással.
John Stetton: Mit gondoltok Petersonról és Cookról? Kezdjük Cookkal, ahol mindkét párt szélsőségeset választott ki a szenátusi választásra.
Liz Aveller: Cookban igazából mindegy, hogy ki nyer, két hasonló vérmérsékletű és nézetű jelölt csap össze, így körülbelül mindketten ugyanazt képviselnék a Szenátusban. Trump bukása mondjuk érdekes lenne annak tükrében, hogy két éve kis híján Cironia elnökének választották.
Alex Recon: A két jelölt által képviselt szélsőségek mind a mai napig nagy veszélyeket hordoznak magukban, személy szerint csak idő kérdésének tartom, mikor termeli ki egyik vagy másik párt a maga jelöltjét ezen személyek ellen, akár Cook-ban. Nem véletlen, hogy még maga René West sem kötelezte el magát egyik irányba sem.
John Stetton: Viszont nem is határolódott el a botrányos kijelentés kapcsán. Ez nem egy elszalasztott lehetőség a progresszívaktól, hogy az előválasztáson nem indult mérsékelt jelölt?
Alex Recon: Mindenképpen, de talán azt gondolhatták, a tűz ellen csak tűzzel lehet harcolni és radikális úton próbálták Trump szenátort kigolyózni a szenátusból.
John Stetton: Liz?
Liz Aveller: Abszolút én is így látom, ugyanakkor legalább indult progresszív jelölt, reformpártiaknál ez sem magától értetődő. (mosolyog)
John Stetton: Akkor térjünk át az igazán forró témára, ami Peterson, ahol győzhet mind kormányzói, mind szenátusi szinten a Progresszív Párt. Eddig a párt nem is törekedett arra, hogy találjanak olyan jelölteket, akik beillenek a piros megyékbe. Mennyire esélyes Parks?
Alex Recon: Parks meglepően hiteles jelölt, azt is mondhatnám, hogy szinte reform színekben is indulhatott volna. Ez mindenképpen veszélyes ellenféllé és esélyes jelöltté teheti. Szerintem egy hajszállal esélyesebb is, mint jobb oldali ellenfele, ami formabontó lenne a megyében.
Liz Aveller: Az biztos, hogy most nagyon odatette magát a petersoni Progresszív Párt, különösen Parks, aki gyakorlatilag a társadalombiztosítási elképzeléseit leszámítva egyáltalán nem nevezhető liberális jelöltnek, sőt, van olyan konzervatív, mint Ricketts, vagy McInnis. Az bizonyos, hogy üde színfolt lenne a Szenátusban, ha progresszív indulóként győzedelmeskedni tudna egy mélyvörös megyében.
John Stetton: Nem frusztrálná a progresszív vezetést? Hiszen az ellenoldal bármikor maga mögé állíthatja.
Alex Recon: Ez valós veszély lehet, kérdés hogy Parks elvei elég erősek e egy esetleges pártnyomás esetén is. Láttunk már olyat, hogy egyeseket kampány alatt pártkatonának neveztek, vagy éppen Bedroom báboknak. Parks esetében erről eddig nem igen bezsélhetünk.
Liz Aveller: Nem lesz belőle progresszív báb, az is kijelenthető, hogy sokszor fog ellene szavazni fontos liberális javaslatoknak, de a kampányban tanúsított magatartása alapján azt is valószínűtlennek tartom, hogy a reformpárti frakció manipulálni fogja. Parks egy szuverén elvhű embernek tűnik, aki nem szereti, ha diktálnak neki.
John Stetton: Viszont kiterjesztheti a progresszív befolyást. Az utolsó, talán nagyon szorosnak ígérkező verseny, amit megemlítenék, az Garfield. Ott mi történik?
Alex Recon: Garfield új kormányzót fog kapni, aki talán kicsit felrázhatja az alvó óriást. A kérdés az, hogy lesz-e oldal váltás a megyében vagy megy minden a megszokott progresszív politka mentén. Azt ki kell emelni, hogy a két jelölt ideológiájában nem volt sok különbség, ez is lehetett az oka egyebek mellett a meglehetősen szívélyes, már már baráti viszonynak a kampányküzdelem során.
Liz Aveller: A Harrington-Mulligan párharc elképesztő mértékeket öltött az elmúlt hónapokban, talán ez volt országszerte a legaktívabb kampány, ha a rendezvények számát és a jelöltek aktivitását nézzük. Mindkét párt magának szeretné a kormányzói széket, ezért két alkalmas és hiteles jelölt szállt ringbe. Igazából bármelyikük nyer, a garfieldi helyi politika fel fog pezsdülni.
John Stetton: Egyikőkkel a pártja, másikuk a pártjukkal fordult szembe. A Reform Pártban attól tartanak, hogy ugyan Mulligan képes az átlagtól több liberálist elérni, de attól is félnek, hogy ők a kongresszusi versenyben a saját pártjuk jelöltjeire voksolnak, amiben van logika. Viszont Harrington a saját pártja támogatását tolja el magától. Ezek sikeres taktikák?
Liz Aveller: Mindketten nyitni akartak egymás szavazói felé, ezért dönthettek így, szerintem a garfieldieket jobban érdeklik jelen esetben a jelöltek személye, mint a mögöttük álló - vagy nem álló - pártjaik.
Alex Recon: Az biztos, hogy képes lehet mindkét jelölt halászni az ellenoldalról vagy éppen a bizonytalanok köreiből. De innen megmondani, hogy ki is járt ezen lépésével jobban, szinte lehetetlen. Az idő fog erre választ adni, illetve maga a választás végeredménye, hiszen a nyertes számára minden igazolást nyer majd abban az esetben. Azt viszont jó látni, hogy valóban két olyan jelölt küzd egymással, akik a teljes megyei polgárságot akarják képviselni nem csak a saját szavazóbázist. Ezért pedig akár hajlandóak a pártjukkal szembe is menni, ha kell.
JohnStetton: Érdemes?
Alex Recon: Mint mondtam, ha az illető megnyeri a választást és kormányzó lesz, akkor igen. A győztesnek mindig igaza van. A vesztes oldal pedig gondolkodhat azon, hogy vajon okos döntést hozott e.
John Stetton: De ha a pártja veszít, ő is veszít vele, nem?
Alex Recon: Itt ebben a küzdelemben szerintem a két jelölt kellően önálló döntést hozott a kampánystratégiát illetően, a pártjuktól független. Maguk akarják vállalni a felelősséget a kampány kimeneteléért, illetve később a megyei lakosokért is. Hadd tegyem hozzá, hogy azért akadtak helyi támogatói Mulligan kormányzójelöltnek, hiszen Landford szenátor, Roberts és Jones képviselő is korábban támogatásukról biztosították.
John Stetton: De ez még azután volt, hogy Harringtont nevezte volna meg helyettesének esetleges győzelme esetén
Alex Recon: Nem a saját jelöltjük ellen szóltak, csak megválasztása esetén egy későbbi döntése ellen. EZ nagy különbség. A helyi refom elit szimplán nem szeretné, hy a progresszív oldalnak bárminemű beleszólása lenne a megye vezetésébe. Ettől még nem fognak a saját jelöltjük ellen beszélni a választások előtt.
Liz Aveller: Szerintem hiba volt saját ellenfelét megnevezni helyettesének, ez talán a választók egy részének szimpatikus, de a párt értelemszerűen nem rajong egy ilyen lépésért. De erre számítania kellett, mielőtt így döntött, még így is lehet, hogy többet nyer ezzel, mint amennyit veszít, ez már csak a választókon múlik.
John Stetton: A másik félelem talán, hogy Mulligan liberális konzervatív, és szegregációellenes, Harrington ebben sokkal mérsékeltebb, és nem akart hibázni. Ez mit jelenthet Garfield esetében?
Alex Recon: Mire gondolsz pontosan John?
John Stetton: Mennyiben jelenthet veszélyt vidéken a Reform Pártra Mulligan liberális gondolkodása?
Alex Recon: Az elmúlt évek minden, ismétlem, MINDEN választásán azt láttuk, hogy Columbia volt a mérleg nyelve. Az a jelölt, aki megnyerte Columbiat, vitt mindent. Mulligan talán a columbiai szavazókra akarja bízni megválasztásának kérdését, amihez némi liberális nyitottság nélkülözhetetlen. Hozzá téve, hogy vidéken is kampányolt és számos mérsékelt, konzervatív szavazók szívéhez közelebb álló húrt is megpendített. De tény, ez egy markáns különbség volt a két jelölt között. Ettől még nem hiszem, hogy a vidéki reform szavazók hátat fordítanának pártjuknak és a jelölteknek, akik a helyiek ízléséhez illő beszédeket és ígéreteket tesznek.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk a választás estéjén, ahogy Önökkel is. Jó éjszakát!
John Stetton: Ez itt az MSC műsora, jó estét kívánok. A mai napon csak a kampánnyal foglalkozunk, hiszen mindjárt itt vannak a félidős választások, és érdemes átbeszélni, mi történt az elmúlt hónapokban. Az első kérdésem az lenne: Melyik párt fogja vezetni a Kongresszust?
Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jó eséllyel a Progresszív Párt, hiszen több mint 30 képviselői fórral indulnak, ahol már most győztest lehet hirdetni
LizAveller: Szerintem is a P az esélyesebb ilyen téren.
John Stetton: De ez a többlet főleg olyan körzetekből adódik, ahol a Reform Párt esélytelen. Walker öt körzete, Greene megyéből kettő. Ezeket jelölt esetén is nyernék a progresszívok.
Alex Recon: Éppem ezért nem lesz szerintem elsöprő diadal, csak pont annyi, ami már elég a képviselőházi többséghez.
Liz Aveller: Ugyanakkor például Belfortban bőven lett volna esélye a reformpártiaknak és ott szintén több körzetben nem indultak.
John Stetton: Mi ennek az oka? A Bartek-Chaffee páros felkészületlensége?
Alex Recon: Vagy éppen Madison 1-es körzetében, ami 100 % piros körzet. A Reform Párt egységére már két évvel ezelőtt is lehetett kritikát felhozni, úgy tűnik tovább tart a Taylor elnök utáni átmeneti állapot. Persze ennyi elvesztegetett képviselői körzetet nehéz csak ezzel magyarázni.
Liz Aveller: Jó kérdés, a Reform Pártnak egy esetleges kongresszusi vereség után le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat, pláne, ha pont ezen a pár mandátumon fog múlni a Képviselőház. Az biztos, hogy nem segít országos szinten sem az R-nek, hogy helyenként ilyen szervezetlenek.
Alex Recon: A párt kulcsszemélyeinek azt hiszem a jövőben többet kell vállalni, és muszáj a vállaikra venni a párt kormányzását, különben oda süllyednek, ahol a bal oldal volt 50 és 54 között.
John Stetton: A párton belül több, neve elhallgatását kérő képviselő kritizálta a vezetést, hogy nem gondoskodnak a megfelelő jelöltekről, nem építik fel őket, ahogy például Stuart Hoyt teszi ezt. De régóta szervezetlen a képviselőházi frakció, például láttok ti megfelelő házlenökjelöltet?
Alex Recon: Mindenképpen olyan jelölt kell erre a posztra, aki 2-3 ciklus óta benne van ebben a vérkeringésben. Ez szűkíti a kört
Liz Aveller: És az is fontos szempont, hogy tudjon együttműködni a progresszív kormányzattal és személyesen Glover elnökkel is. Ez szintén szűkíti a kört, hiszen több olyan karakteres képviselő, mint például Michael Jezza, alkalmas lenne a posztra, viszont kevésbé kompromisszumkész, ezért nem lenne megfelelő választás.
Alex Recon: Igen, ezt maximálisan osztom.
John Stetton: Furcsa, hogy épp őt hoztad fel, róla is kérdeznék. Valóban annyira ellenálló? Csak arra gondolok, hogy a belforti cowboy kampányban keményen fogalmaz, de legtöbbször a pártjával és az elnökkel szavaz. Viszont gazdasági populista nézeteivel meg képes megnyerni a kékgallérosokat.
Alex Recon: A stílusa azt hiszem mindenki számára egy időzített bomba, különc stílusa kockázati tényező lehet, azt hiszem sokak szemében.
Liz Aveller: Abszulút egyetértek. Illetve én úgy látom, hogy túlságosan szembemegy az elnökkel és a progresszív elittel ahhoz, hogy házelnök legyen belőle, vannak mérsékeltebb, de hasonló tapasztalattal rendelkező konzervatív politikusok, akik jobb választások lennének.
JohnStetton: Ki az az öt fő mondjuk, akit eltudnátok képzelni?
Alex Recon: Bob Sinder, Anthony Serge, Frank Senton, Martin Forman, Donovan Winchester hogy csak öt személyt említsek
Liz Aveller: Anthony Serge, Frank Senton és Bob Sinder nálam is befutó, de Preston Coodridge is akár, de nyilván ezt nem mi döntjük el. Sajnos (mosolyog).
John Stetton: A progresszív oldalról meg természetesen John Viber, ha nyer. Nyerni fog?
Liz Aveller: John Viber nem kampányolt túl sokat, meglehetősen lazára vette a kampányt annak ellenére, hogy erős és aktív ellenfelet kapott. Talán a neve és az elnök támogatása elég lesz ahhoz, hogy elnyerje a pecksdale-iek szavazatát, talán nem.
Alex Recon: Nem vette komolyan a kampányt, talán azt hitte a neve és a déli politikai felfogás elég lesz. De ezen korábban már mások is rajta vesztettek, elég csak Osborne megyére gondolni és Nathen Bartek győzelmére, aki az akkori házelnököt győzte le újoncként.
John Stetton: A Reform Pártnak érdeke egyébként beszivárogni azekbe a déli, konzervatív körzetekbe? Sokan attól félnek, hogy ennek hatására elveszthetik a sokkal mérsékeltebb elővárosi voksokat.
Alex Recon: Az átlag polgárok fenn északon nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik délen egy kerületben. A saját jelöltjeikre koncentrálnak és azok hitelességére. Ha ezen múlna egy két Trump féle beszéd már réges rég alapokig rombolta volna a Párt jó hírét. Nem hiszem, hogy egy esetleges déli térnyerés negatívan hatna a nyugati vagy középső országrészbeli teljesen piros megyékre.
Liz Aveller: Valamit valamiért. Most úgy döntöttek, megéri nekik, meglátjuk, hogy bejön-e a számításuk vagy rajtavesztenek. Összességében és is azt gondolom, hogy minden választópolgár a saját körzetének jelöltjeire koncentrál elsősorban.
John Stetton: De egy szisztematikus, Délre épülő politika okozhat ilyet, nem? Én sokkal inkább mondjuk eg George Leere gondolok, aki egy liberális megyéből érkezik, neki például rosszul jöhet egy ilyen váltás.
Alex Recon: Ez még a jövő zenéje, jelenleg nem azt látjuk, hogy a párt mindent a Déli területekre tenne fel.
Liz Aveller: George Lee egy mérsékelt jelölt, attól, hogy vannak markánsan déli jelöltjei a pártjának, nem hiszem, hogy szavazókat vesztene. Trumpot elnökjelöltnek választották úgy, hogy számtalan kompromittáló mondata volt és a múltjához tartozott egy FCFSZ, mégis majdnem elnöknek választották. A politika meglepő fordulatokat hozhat.
John Stetton: Térjünk át a Szenátusra. Szerintetek megtartja a többségét a Reform Párt?
Liz Aveller: Szerintem igen, de a progresszívek ledolgoznak valamennyit a lemaradásukból. Nagyságrendileg 50-50%-os szenátusi összetételre tippelnék, kis előnnyel az R-nek.
Alex Recon: Ebben a kérdésben határozott véleményem van, szerintem igen.
John Stetton: Hat olyan megye van, ahol Ed Glover kényelmes többséget szerzett, és a Reform Párt védi, továbbá három másik, ahol kis különbséggel kapott ki, de nyerhető lenne most nekik. Most például azt látom, hogy például Belfortot már a kampány elején elengedték. Illetve Glover nagyon kedves a reformpárti törvényhozókkal, keményen egyikük ellen sem vetette be magát.
Alex Recon: Viszont a legtöbb esetben sikerült a Reform Pártnak hiteles jelölteket kiállítani. Ez sokat számít, az elnök személyétől és támogatásától függetlenül. Plusz sok esetben a Progresszív Párt is újoncokat vetett be, így ez a pici fór se volt meg nekik, például Clark vagy Graham megyében.
Liz Aveller: Nyilván az elnök is számít rá, hogy hamarosan ezekkel a politikusokkal - vagy legalábbis egy részükkel - együtt kell majd működnie, meggondolatlanság lett volna keményen beléjük szállnia, pláne hogy erre ők nem is igen adtak okot egyelőre. Nem lenne jó stratégia a észéről maga ellen fordítani a reformpárti többséget, ha meg akarja valósítani programját a következő két évben.
John Stetton: Igen, de ezzel csökkentette a saját pártjának a győzelmi esélyeit, nem?
AlexRecon: Ha hosszú évek után átveszik a többséget a Képviselőházban, már az is siker számukra, illetve ha sikerül csökkenteni a hátrányukat a szenátusban. Erre pedig most nagyon jó esélyük is van.
Liz Aveller: Taylor elnökre sem volt jellemző a negatív kampány a progresszív törvényhozók ellen, akkor sem, amikor ők voltak többségben. Szerintem nem helyes, ha az elnök felesleges sárdobálásba kezd, jól tette, hogy beszállt a kampányba és azt is jól tette, hogy csak pozitív üzenetekkel kampányolt.
John Stetton: A szenátusi versenyek közül kiemelkedik Graham, Perry, Oakland, Clark és Union. Legalábbis nálam (nevet). Mit vártok itt?
Liz Aveller: Petersont tegyük még hozzá szerintem, Cody Parks meglehetősen sokat kampányolt és egy új progresszív pólus kialakítását tűzte ki célul, ez mindenképp említésre méltó. Az öt általad említett megyében én nagyon szoros eredményt várok, főleg Perryben és Oaklandban.
John Stetton: Vele még később foglalkoznék, egy másik csoportban.
Alex Recon: Én kiemelném még azért Greene megyét is. Cook pedig egy külön kategória. Ha már szenátusi küzdelem.
John Stetton: És persze Jefferson, ahol az egyik legsérülékenyebb hivatalban lévő reformpárti szenátor indul.
Alex Recon: És persze akad még pár érdekes hely, ami csendesebb mederben foylt, ilyen Pecksdale szenátusi küzdelme, ahol az inaktív jobb oldal miatt ó eséllyel nem lesz változás.
John Stetton: Kezdjük egyesével. Jefferson megy vagy marad? Nick Holmes mennyire esélyes?
Alex Recon: Szerintem marad, nem érheti panasz a munkáját és nem volt erős ellenfele, aki veszélyeztetné posztját. Határozottan azt gondolom, sérülékenység ide vagy oda, de maradni fog.
Liz Aveller: Trevor Idle szenátor és a kormányzó is Edwards mellett állt, valamint Glover elnök is őt támogatta. A rádió is főként Edwards hirdetéseit sugározta, ugyanakkor Holmes többet volt az emberek között, ami azért a délieknek fontos szempont.
John Stetton: Az egész kampány során arról beszélt, hogy ő képes együttműködni Glover elnökkel, ez pedig a szavazási történetével igazolható. Képes elég voksot hozni így a számára nagyon fontos progresszív blokkból?
Alex Recon: A déli megyékben különösen fontos egy politikus hitelessége, pártállástól függetlenül. Itt nem elég a simabeszéd a makulátlan öltönyben és az ígéretek garmadája. Holmes mindenképpen hiteles, amit az elmúlt hat éve is megalapozott.
Liz Aveller: Meglátjuk. A választók összességében elégedettek szerintem Holmes eddigi munkásságával, viszont a teljes helyi progresszív elit Edwards mellett sorakozott fel. Bár láttunk már nem egy győzelmet ilyen helyzetből, ez most sem elképzelhetetlen.
John Stetton: A Holsakamp-hatás (nevet).
Liz Aveller: Pontosan. (mosolyog)
John Stetton: Oaklandben homlokegyenest más taktikát követ Ernest Holder, aki sokkal liberálisabb, mint a társai. Győzhet-e Oaklandben?
Alex Recon: Szerintem itt Vernon Grewly fog nevetni és pezsgőt bontani. A neve, a tapasztalata, a programja alapján is. Egyszerűen minden mellette szól, de a labda gömbölyű ugye, bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is.
Liz Aveller: Ez így igaz. (mosolyog) Ernest Holder jó stratégiát választott álláspontom szerint, viszont bárhogy is, Oaklandben nehéz vállalkozás elindulni reformpártiként, még akkor is, ha a Taylor-Cougnes páros támogat.
John Stetton: Viszont elég úgy látszik, hogy Oakland néha csatatér: reformpárti szenátora van, Taylor is megnyerte. Amit én látok, hogy főleg Miamira és a Miamit körbevevő, konzervatív, magasan képzett elővárosi lakosokra koncentrált. A kérdés, hogy képes-e elegendő részvételt produkálni.
Alex Recon: aktív kampány volt mindkét fél részéről, a részvétellel aligha lesz gond. A szavaztok megoszlása lehet érdekesebb kérdés.
John Stetton: És ami érdekes, kerülték egymás támadását, a vitában is alig volt összeszólalkozás. Miközben mindkét jelöltnek az a stratégiája, hogy a saját bázisát tudja megszólítani. Sikeres lehet ilyenkor a lovagias kampány?
Liz Aveller: Kisebb összeszólalkozások azért voltak emlékeim szerint, de valóban nem volt jellemző a vérre menő küzdelem. Valószínűleg féltek, hogy a túlzott indulatok és a radikálisabb hangnem elriasztotta volna a mérsékeltebb szavazókat.
Alex Recon: Igen, én is úgy hiszem, hoyg a mérsékelt szavazók dönthetik el ezt a versenyt, ez lehetett az oka a visszafogott támadásoknak.
John Stetton: A taylori nosztalgia hozhat még plusz szavazatokat? Szemben más déli jelölttel, ő bevetette az országos politikusokat, és ezáltal országos szintre emelte a versenyt, ami azért nagy szerencsejáték, valljuk meg.
Alex Recon: Abszolút nyerő ötlet volt, ha valaki hozhat plusz szavazatokat, azt ki kell használni. Ez politika, nem szabd meglepődni az ehhez hasonló trükkökön.
Liz Aveller: A taylori nosztalgia bizonyára mozgósít számos választót, de Oaklandben Ed Glover szereplése bizonyára több embert késztet részvételre.
John Stetton: Greene-ben mi a helyzet? Győzhet Broderick bíró?
Liz Aveller: Broderick aktív kampányt folytatott, jóval többet járt terepen, mint Lee szenátor, ellenben Lee ismertebb és népszerűbb jelölt. Holsakamp támogatása még nagyon kellett volna Brodericknek, de így is van esélye.
John Stetton: Nagyjából azt követte, mint Holsakamp. De kell egy másik Holsakamp?
Alex Recon: Nem szabad elfelejteni, hogy egyszer már megmérettette magát a helyi kormányzói választásokon és ott sem sokon múlott a győzelme. a nevét már ismerik a helyiek és most a tpártból is érkezett támogatása. Nem esélytelen egy szoros küzdelemben, ahol Hamilton lakosainak részvételi szándéka lesz a döntő, ahol egyébként rengeteget kampányolt.
Liz Aveller: Ahogy mondani szokás, a villám nem vág be kétszer ugyanabba a tuskóba. Meglátjuk, hogy kell-e a helyieknek egy másik Holsakamp, én ebben a kérdésben nem foglalok állást, rábízom a greene-iekre. (mosolyog)
John Stetton: Mi a helyzet a Rozsdaövezetben?
Alex Recon: nagy változások lesznek szerintem ebben a térségben Osborne megyét leszámítva. Rá is fér talán a térségre.
John Stetton: Kifejtenéd?
Alex Recon: A legjobb példa Clark, ahol meglehetősen passzív volt az elmúlt négy évben a helyi vezetés és képviselet is. Vagy éppen Perryben. Viszont közben olyan problémák jelentkeztek ezen a részen, mint a kukorica vész vagy az a a halvész, aminek okai Garfield megyébe vezethetőek vissza. Az új jelöltek új impulzust fognak hozni, egészen bizonyosan aktívabb szerepvállalás mellett képzelik el politikájukat. Ebből pedig sokat profitálhat az adott megye, az egész övezet és persze maga az ország is. Ne feledjük el, a hazai gazdaság gerincét adja az itteni ipari termelés.
John Stetton: De főleg Clark és Perry esetében két, homlokegyenest eltérő jelöltet láttunk: a progresszívak két urbánust küldtek csatába, a reformpártiak vidéki konzervatívokkal próbálkoznak. Szerinted, Liz, ez jó taktika volt?
Liz Aveller: Perryben a progresszívek hagyományosan North Havenben erősek, ott ők most is arra játszottak, hogy minél magasabb legyen a részvétel. Ennek ellenére Blueberry amennyire tudott, vidéken is korteskedett, de egyértelmű volt, hogy ő alapvetően urbánus jelölt. Ugyanígy Harkley inkább a vidéki, konzervatívabb területeken mutatott nagy aktivitást. Clakrkban is hasonló helyzet állt fenn, én azt hiszem, mindkét párt azokon a területeken kampányolt leginkább, ahol hagyományosan erős, ez logikus lépés volt részükről.
John Stetton: Blueberry múltja elég a győzelemhez?
Alex Recon: Szerintem nagyon sokszor bizonyosodott már be az elmúlt évek alatt, hoyg a múltból nem lehet megélni. És ennek egyre több igazolását látjuk a szavazók irányából is.
Liz Aveller : Önmagában nem elég, de ezt ő is így gondolhatta, mert elég sokat kampányolt, sokféle eszközt bevetett és szinte folyamatosan járta az utcákat, vagy tartott rendezvényeket.
John Stetton: Blueberrynek viszont nem volt olyan kiemelkedő kormányzói munkája, ami mondjuk sokat segíthetne.
Liz Aveller: Ez így igaz, ezért sem dőlhetett hátra a kampányidőszakban.
John Stetton: Harkley konzervativizmusa elegendő egy kékgalléros megyében? Vagyis nem lesz túl sok?
Liz Aveller: Vidéken ezzel a nézettel sok támogatót tudhat maga mellett, North Havenben ellenben valószínűleg nem ő lesz a favorit, ez egyértelmű. Kérdés, hogy elegendő-e pusztán a vidék egy esetleges győzelemhez, pláne, hogy mint említettem, Blueberry sem csak a városokban kampányolt.
Alex Recon: Viszont egy dologról elfeledkeztek. A Perryhez vagy Clarkhoz hasonló megyékben a nagyvárosi gazdaság, a városi ipar ezer szállal kötődik a vidéki mezőgazdasághoz és agráriparhoz. Ha valaki azt mondja erősíteni akarja a mezőgazdaságot, az üdvözítő lehet a nagyvárosban élők számára is, mert az azt jelenti biztos megélhetésük lesz a gyárakban, logisztikai cégekben és így tovább. Egy látszólag vidéki jelölt mindjárt nem csak vidéken lehet potens és szimpatikus.
Liz Aveller: Ez igaz, viszont Perryben mindkét jelöltnél hangsúlyos kérdés volt a mezőgazdaság és az agrárium, Blueberry is gyakran emelt szót ezen ügyek támogatásáért, sőt, kormányzósága idején a megye csatlakozott a farmerek kedvezményes hitelprogramjához is.
Alex Recon: Igen, talán pont emiatt esélyesebb is, mint ellenfele. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hoyg nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy Harkley lényegében esélytelen a városokban.
John Stetton: Azt se felejtsétek el, hogy midterm van, és ilyenkor az a párt van jobb helyzetben, amelyik nincs a President Palace-ban. Perry pedig megmutatta, hogy képes éles váltásokra. Taylor 60 százalékkal nyerte, egy baloldali Bedroommal szemben. Grahamben lesz csere? Főleg, hogy Trevor Tucker elég konzervatív programmal mutatkozik.
Liz Aveller: Alapvetően mindkét jelölt kitett magáért, ha csak az aktivitást nézzük. Hogyha mélyebben megnézzük a jelöltek politikáját, azt gondolom, Getz okosabb stratégiát választott. A progresszív jelölt igyekezett minél többféle irányzat képviselője felé nyitni és óvatosan fogalmazott például fegyvertartásügyben is, míg ellenfele markáns nézeteket képvisel, elég csak arra gondolni, hogy kötelezővé tenné a halálbüntetést minden megyében. Ebből kiindulva én Getz megválasztását látom esélyesebbnek, pláne hogy Graham alapból liberális fellegvárnak mondható.
Alex Recon: Sokat segíthet a helyi reform elit támogatása, a verseny nem lefutott, azt viszont öröm látni, hogy két jól felkészült jelölt mérkőzött meg egymással.
John Stetton: Mit gondoltok Petersonról és Cookról? Kezdjük Cookkal, ahol mindkét párt szélsőségeset választott ki a szenátusi választásra.
Liz Aveller: Cookban igazából mindegy, hogy ki nyer, két hasonló vérmérsékletű és nézetű jelölt csap össze, így körülbelül mindketten ugyanazt képviselnék a Szenátusban. Trump bukása mondjuk érdekes lenne annak tükrében, hogy két éve kis híján Cironia elnökének választották.
Alex Recon: A két jelölt által képviselt szélsőségek mind a mai napig nagy veszélyeket hordoznak magukban, személy szerint csak idő kérdésének tartom, mikor termeli ki egyik vagy másik párt a maga jelöltjét ezen személyek ellen, akár Cook-ban. Nem véletlen, hogy még maga René West sem kötelezte el magát egyik irányba sem.
John Stetton: Viszont nem is határolódott el a botrányos kijelentés kapcsán. Ez nem egy elszalasztott lehetőség a progresszívaktól, hogy az előválasztáson nem indult mérsékelt jelölt?
Alex Recon: Mindenképpen, de talán azt gondolhatták, a tűz ellen csak tűzzel lehet harcolni és radikális úton próbálták Trump szenátort kigolyózni a szenátusból.
John Stetton: Liz?
Liz Aveller: Abszolút én is így látom, ugyanakkor legalább indult progresszív jelölt, reformpártiaknál ez sem magától értetődő. (mosolyog)
John Stetton: Akkor térjünk át az igazán forró témára, ami Peterson, ahol győzhet mind kormányzói, mind szenátusi szinten a Progresszív Párt. Eddig a párt nem is törekedett arra, hogy találjanak olyan jelölteket, akik beillenek a piros megyékbe. Mennyire esélyes Parks?
Alex Recon: Parks meglepően hiteles jelölt, azt is mondhatnám, hogy szinte reform színekben is indulhatott volna. Ez mindenképpen veszélyes ellenféllé és esélyes jelöltté teheti. Szerintem egy hajszállal esélyesebb is, mint jobb oldali ellenfele, ami formabontó lenne a megyében.
Liz Aveller: Az biztos, hogy most nagyon odatette magát a petersoni Progresszív Párt, különösen Parks, aki gyakorlatilag a társadalombiztosítási elképzeléseit leszámítva egyáltalán nem nevezhető liberális jelöltnek, sőt, van olyan konzervatív, mint Ricketts, vagy McInnis. Az bizonyos, hogy üde színfolt lenne a Szenátusban, ha progresszív indulóként győzedelmeskedni tudna egy mélyvörös megyében.
John Stetton: Nem frusztrálná a progresszív vezetést? Hiszen az ellenoldal bármikor maga mögé állíthatja.
Alex Recon: Ez valós veszély lehet, kérdés hogy Parks elvei elég erősek e egy esetleges pártnyomás esetén is. Láttunk már olyat, hogy egyeseket kampány alatt pártkatonának neveztek, vagy éppen Bedroom báboknak. Parks esetében erről eddig nem igen bezsélhetünk.
Liz Aveller: Nem lesz belőle progresszív báb, az is kijelenthető, hogy sokszor fog ellene szavazni fontos liberális javaslatoknak, de a kampányban tanúsított magatartása alapján azt is valószínűtlennek tartom, hogy a reformpárti frakció manipulálni fogja. Parks egy szuverén elvhű embernek tűnik, aki nem szereti, ha diktálnak neki.
John Stetton: Viszont kiterjesztheti a progresszív befolyást. Az utolsó, talán nagyon szorosnak ígérkező verseny, amit megemlítenék, az Garfield. Ott mi történik?
Alex Recon: Garfield új kormányzót fog kapni, aki talán kicsit felrázhatja az alvó óriást. A kérdés az, hogy lesz-e oldal váltás a megyében vagy megy minden a megszokott progresszív politka mentén. Azt ki kell emelni, hogy a két jelölt ideológiájában nem volt sok különbség, ez is lehetett az oka egyebek mellett a meglehetősen szívélyes, már már baráti viszonynak a kampányküzdelem során.
Liz Aveller: A Harrington-Mulligan párharc elképesztő mértékeket öltött az elmúlt hónapokban, talán ez volt országszerte a legaktívabb kampány, ha a rendezvények számát és a jelöltek aktivitását nézzük. Mindkét párt magának szeretné a kormányzói széket, ezért két alkalmas és hiteles jelölt szállt ringbe. Igazából bármelyikük nyer, a garfieldi helyi politika fel fog pezsdülni.
John Stetton: Egyikőkkel a pártja, másikuk a pártjukkal fordult szembe. A Reform Pártban attól tartanak, hogy ugyan Mulligan képes az átlagtól több liberálist elérni, de attól is félnek, hogy ők a kongresszusi versenyben a saját pártjuk jelöltjeire voksolnak, amiben van logika. Viszont Harrington a saját pártja támogatását tolja el magától. Ezek sikeres taktikák?
Liz Aveller: Mindketten nyitni akartak egymás szavazói felé, ezért dönthettek így, szerintem a garfieldieket jobban érdeklik jelen esetben a jelöltek személye, mint a mögöttük álló - vagy nem álló - pártjaik.
Alex Recon: Az biztos, hogy képes lehet mindkét jelölt halászni az ellenoldalról vagy éppen a bizonytalanok köreiből. De innen megmondani, hogy ki is járt ezen lépésével jobban, szinte lehetetlen. Az idő fog erre választ adni, illetve maga a választás végeredménye, hiszen a nyertes számára minden igazolást nyer majd abban az esetben. Azt viszont jó látni, hogy valóban két olyan jelölt küzd egymással, akik a teljes megyei polgárságot akarják képviselni nem csak a saját szavazóbázist. Ezért pedig akár hajlandóak a pártjukkal szembe is menni, ha kell.
JohnStetton: Érdemes?
Alex Recon: Mint mondtam, ha az illető megnyeri a választást és kormányzó lesz, akkor igen. A győztesnek mindig igaza van. A vesztes oldal pedig gondolkodhat azon, hogy vajon okos döntést hozott e.
John Stetton: De ha a pártja veszít, ő is veszít vele, nem?
Alex Recon: Itt ebben a küzdelemben szerintem a két jelölt kellően önálló döntést hozott a kampánystratégiát illetően, a pártjuktól független. Maguk akarják vállalni a felelősséget a kampány kimeneteléért, illetve később a megyei lakosokért is. Hadd tegyem hozzá, hogy azért akadtak helyi támogatói Mulligan kormányzójelöltnek, hiszen Landford szenátor, Roberts és Jones képviselő is korábban támogatásukról biztosították.
John Stetton: De ez még azután volt, hogy Harringtont nevezte volna meg helyettesének esetleges győzelme esetén
Alex Recon: Nem a saját jelöltjük ellen szóltak, csak megválasztása esetén egy későbbi döntése ellen. EZ nagy különbség. A helyi refom elit szimplán nem szeretné, hy a progresszív oldalnak bárminemű beleszólása lenne a megye vezetésébe. Ettől még nem fognak a saját jelöltjük ellen beszélni a választások előtt.
Liz Aveller: Szerintem hiba volt saját ellenfelét megnevezni helyettesének, ez talán a választók egy részének szimpatikus, de a párt értelemszerűen nem rajong egy ilyen lépésért. De erre számítania kellett, mielőtt így döntött, még így is lehet, hogy többet nyer ezzel, mint amennyit veszít, ez már csak a választókon múlik.
John Stetton: A másik félelem talán, hogy Mulligan liberális konzervatív, és szegregációellenes, Harrington ebben sokkal mérsékeltebb, és nem akart hibázni. Ez mit jelenthet Garfield esetében?
Alex Recon: Mire gondolsz pontosan John?
John Stetton: Mennyiben jelenthet veszélyt vidéken a Reform Pártra Mulligan liberális gondolkodása?
Alex Recon: Az elmúlt évek minden, ismétlem, MINDEN választásán azt láttuk, hogy Columbia volt a mérleg nyelve. Az a jelölt, aki megnyerte Columbiat, vitt mindent. Mulligan talán a columbiai szavazókra akarja bízni megválasztásának kérdését, amihez némi liberális nyitottság nélkülözhetetlen. Hozzá téve, hogy vidéken is kampányolt és számos mérsékelt, konzervatív szavazók szívéhez közelebb álló húrt is megpendített. De tény, ez egy markáns különbség volt a két jelölt között. Ettől még nem hiszem, hogy a vidéki reform szavazók hátat fordítanának pártjuknak és a jelölteknek, akik a helyiek ízléséhez illő beszédeket és ígéreteket tesznek.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk a választás estéjén, ahogy Önökkel is. Jó éjszakát!
Nick Robertson: Jó estét kívánok! Ez itt az MSC Félidős Választások különkiadása, a mai este Garfield megye kormányzói posztjára pályázó jelöltek vitáját hallgathatják meg. A Progresszív Párt jelöltje Jay Harrington, a Refom Párté Nicholas Mulligan. A két kampánycsapat megegyezett egymással, hogy a vita miként fog zajlani, ez a következő: A kérdéseket egymásután kapják a jelöltek, amire a kérdést kapó jelölt három percben reagálhat, az ellenfelének három perce van válaszolni, majd a kérdést megkapó jelölt két percet kap viszontválaszra.
A kérdések minden témakörből érkezhetnek, amelyet a szerkesztőségünk a vita előtt 30 perccel rakott össze, azokat senki sem ismeri. A közönségtől azt kérjük, hogy a vita során semmilyen módon ne adjanak teret az érzelmüknek, hagyjuk, hogy a jelöltek kifejthessék véleményüket. Most köszöntsük a két jelöltet!
(Jay Harrington integetve lép a színpadra és mosolyog a közönség felé. Fél percig elidőzik, majd ellenfeléhez közelít, hogy kezet fogjanak. Ezután tovább integetve lép a helyére. Arca magabiztosnak látszik.
(Mulligan besétál a stúdióba, kimért, határozott léptekkel halad, miközben magabiztos mosoly kíséretében integet a közönség „minden” tagjának. Végül kezet fog Robertson műsorvezetővel és szívélyesen üdvözli ellenfelét egy markáns kézfogással, másik kezével a vállát paskolja meg, miközben valamit mond neki, amit nem hallanak mások)
A pénzfeldobás eredményeként Nicholas Mulligan fog kezdeni. Uram, Ön pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy győzelme esetén Jay Harringtont kéri fel kormányzóhelyettesnek, amely élénk vitát váltott ki konzervatív oldalon. Több helyi pártvezető fejtette ki a véleményét, akik a Megyei Tanácsban leszavaznának egy ilyen kezdeményezést, illetve több, jelenleg Önt támogató politikus kritizálta a kijelentését. Ön szerint érdemes volt ezzel a témával kampányolni? Megvalósíthatónak tartja, hogy egy progresszív személy legyen az Ön helyettese?
Nicholas Mulligan : Köszönöm a kérdést, örülök hogy ezt a témát azonnal tisztázhatjuk is. Mi volt az alapja a kijelentésnek? Egyszerű, az, hogy egy rendkívül szimpatikus ellenfelet ismertem meg Harrington személyében, aki emellé kellően felkészült Garfield ügyeiben. A jelenlegi progresszív vezetés alkalmatlan a vezetésre, de ez nem jelenti azt, hogy egy ekkora párt ne tudna előrántani értelmes tagokat a kalapból. Ha pedig valaki segítségére lehet a megyének és annak lakosainak, akkor számomra mindegy, hogy az piros vagy kék, fekete vagy fehér, katolikus vagy zsidó, férfi vagy nő.
Garfield egy sokszínű, hatalmas megye, különféle érdekekkel, nehéz összefogni, de legalábbis kihívás. Egy ilyen összetételű megyei vezetés hűen tükrözné a kétpárti egyezségeken alapuló politizálást, amivel a legtöbb ember büszkén kampányol, csak ebből később semmi sem látszik érdemben. Egy ilyen, kvázi gesztus vagy felajánlás talán a nép körében is népszerű döntés lenne, azt sugallná, itt a győztes kilététől függetlenül végül mindenki nyerne, és olyan személyt láthatna a vezetésben, akitől azt a bizonyos pluszt vagy változást várja és reméli.
Én hiszem, hogy a progresszív oldalról is jöhetnek konstruktív gondolatok, még ha nyilván a célom, hogy a Reform Párt tartsa a gyeplőt a megyében és a korábbi vezetési politikát újrakalibráljuk a megyében. Nincs ebben nagy varázslat, az eset túl lett fújva, nagyobb a füstje mint a lángja. Kicsinyes politikai marakodásnak tűnik ott, ahol az embereke érdekeit kellene figyelnünk.
Jay Harrington : Először is jó estét kívánok mindenkinek, és sok sikert kívánok ellenfelemnek, valamint szeretném megköszönni Önnek, hogy elfogadta a moderálás fontos, ám eddigi tapasztalataink szerint, olykor nehéz szerepét. Ami a kérdést illeti: én úgy vélem, hogy kimondhatjuk, hogy a mérsékelt liberálisok ma közelebb állnak a mérsékelt konzervatívokhoz, mint a Progresszív Párt baloldali szárnyához, vagy ahogy a mérsékelt konzervatívok a Reform Párt jobbszárnyához.
Ennek tükrében sajnálatos, hogy ezt egyes garfieldi konzervatívok nem tudnak a közös munka gondolatával megbarátkozni. Azt pedig kimondottan sértőnek találom, hogy a jelenlegi kormányzó emberének tartanak engem, mert én nem vagyok báb vagy alattvaló. Én egy valaminek felelek majd a munkám során: a garfieldi választóknak. Öröm az ürömben, hogy a garfieldi konzervatívok között is vannak olyan gondolkodók, akik képesek az együttműködésre. Én minden esetre bármilyen eredmény esetén Garfield-ért fogok dolgozni. Az viszont a jövő kérdése, hogy ez milyen formát fog ölteni, és nem merek ebben a tekintetben jósolni.
Nicholas Mulligan : Nincs sok minden, amit hozzáfűzhetnék még a témához, de való igaz, hogy ha valaki követi a két jelölt kampányát, sok azonos szál és párhuzam fedezhető fel azokban. Az egyes politikai ideológiák valóban akár egészen közel is eshetnek egymáshoz, ezt látjuk talán Garfield megyében, kicsiben.
Nick Robertson: Mr. Harrington, Ön többször arról beszélt, hogy Garfieldet be kell indítani, többször kritizálta a hivatalban lévő James Gilly progresszív szenátort. A legújabb felmérések viszont azt mutatják, hogy a kormányzó népszerű, a választók 57 százaléka szerint jól végzik a munkáját, 14% gondolja csak, hogy rosszul végezné. Ön szerint Gilly kormányzó miért végzi rosszul a munkáját? Nem gondolja, hogy a kormányzót támogató szavazókra szüksége lesz a győzelemhez?
JayHarrington : Nos úgy vélem nem jól emlékszik a kampányomra: James Gilly nevét egyszer nem említettem meg a kampányomban, noha tény, hogy úgy vélem vannak a munkájának hiányosságai. Egyrészt az utolsó előirányzat is csak 1954 szeptemberében született meg, ami a hivatalok működését biztosítja, de egy költségvetés sem született, egyetlen döntés sem, hogy a Garfield megyei politikai vezetés, hogy kívánná ösztönözni a gazdaságot, hogyan fejlesztené az oktatást, hogyan segítene a hely farmereknek.
Úgy vélem ez komoly hiba, és akik a mostani kormányzót támogatják, engem is támogatni fognak, mert én többet kívánok tenni, mint Gilly úr, amit szerintem az őt támogatók is szívesen fognak látni. Be kell ismernem, hogy ebben a mostani helyzetben, mint megyei politikai szereplő, én is részben hibás vagyok: nagyobb nyomást kellett volna a kormányzóra helyezni a cselekedés érdekében. De kormányzóként többet kell tenni, mint az eddigi vezetés tett. Ezt remélem mindenki látja és támogatnak ebben.
Nick Robertson: De ha ez így van, miért támogatják őt mégis az emberek?
Jay Harrington: Úgy vélem erre egy kérdőíves felmérés részletes választ tudna adni. Én nem vagyok elég kvalifikált és nem rendelkezem a szükséges tudással ahhoz, hogy erre válaszoljak.
Nick Robertson : Mr. Mulligan, Ön következik.
Nicholas Mulligan : Azt hiszem, Gilly kormányzó munkáját megítélni nagyon visszás. A megyében nem mennek drámaian rosszul a dolgok. Nem egy Nick Lawrence vagy megboldogult Walter George a kormányzó. De ha figyelembe vesszük, milyen források kerültek be a megyei gazdaságba, hogy milyen hatalmas megyéről beszélünk, micsoda potenciállal, azt mondhatjuk, az elvégzett munka nem elégséges, a fejlődés pedig távolról sem kielégítő. Jobb megyei menedzselésre van szükség, olyan vezetésre, aki valós eredményeket képes elérni és nem csak stagnálásra ítéli a megyét.
Jay Harrington : Szerintem elmondtam mindent, amit gondoltam a témában. A megyében még rengeteg lehetőség rejlik, ebben egyetértünk. És kormányzóként kötelességünk kiaknázni ezeket.
Nick Robertson : Nekem még lenne egy kérdésem. Önt támogatja James Gilly kormányzó, akkor ezt elutasítja?
Jay Harrington : Természetesen nem. Minden támogatást szívesen veszek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek, és hogy hibátlan munkát végezne. Amit csinál, azt jól csinálja, de vannak hiányosságai a munkának. És biztos lesz az én munkámban is hibák, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kritikát pedig majd meg kell hallgatnom és megtárgyalni a felmerült kritikákat.
Nick Robertson: A kampány során eddig a gazdasági kérdések dominálták a garfieldi politikai teret, ebből kiemelkedett az infrastruktúra fejlesztése. Ön szerint milyen fejlesztésekre lenne szükség a garfieldi infrastruktúra modernizációjához, mely területek a legfontosabb? Mennyiben tudná egy ilyen fejlesztés beindítani a vidéki Garfieldet?
Nicholas Mulligan : Az infrastrukturális fejlesztések összetett kérdésnek minősülnek. Nem csak megyei, hanem országos szinten is. Pont annyira fontos a kisebb megyéknek, mint Eagle, Monroe vagy Madison, mint az iparos óriásoknak, mint Garfield, Union vagy Graham. Összetett olyan értelemben is, hogy rendkívül sok ágazata területe van. E téren Bartek képviselő javaslata hiánypótló alkotás, itt részletesen és jól tagoltan különülnek el az egyes szakterületek, úgy, mint közút vagy éppen csatornahálózati fejlesztés.
Nicholas Mulligan : Alaposan ki kell elemezni, hogy a megye egyes részein mire van szükség, mi kell a fejlesztéshez, a modernebb területekkel való integrációhoz. Jellemzően a vidéki területeken sok helyen kell villamosrendszert kiépíteni, az agrárterületeken öntöző rendszert, a nagy városokban a csatornarendszer bővítési indokolt a megnövekedett terhelés miatt, az úthálózatot pedig megyeszerte kell korszerűsíteni, az országos és helyi közlekedési vérkeringésbe bekapcsolni minden kis és nagytelepülést is. Éppen ezért nem emelnék ki egyetlen területet sem, ami prioritást élvez, hiszen, ha van egy matracom rajta öt lyukkal, nem sokra megyek vele, ha kettőt befoltozok. Minden lyukat be kell tömni, lehetőleg minél előbb.
Ezek a fejlesztések pedig nem csak a vidéket fogják fejleszteni, élhető környezetet teremtenek a nagyvárosokban is, de a vidék is sokkal modernebb lesz, több lehetőséggel. Indokolt minden régiót egyformán fejleszteni, az elmaradottabb részeket felzárkóztatni. Ez az én célom.
Nick Robertson : Ön szerint állami vagy magáncélú befektetések mentén kell ezeket végrehajtani?
Nicholas Mulligan : Ilyen volumenű beruházások nehezen képzelhetők el állami beavatkozás nélkül. Ugyanakkor a külföldi magántőke beáramlása rengeteg munkahelyet teremthet, továbbá kisebb terhet rónak a felmerülő költségek az államháztartásra, nem okozva ezzel deficitet, amit alapból el is utasítana számos konzervatív képviselő és szenátor, márpedig egységes támogatás nélkül ezek a fejlesztési tervek halálra lennének ítélve. Egészséges egyensúlyt kell találnunk. A megyéknek pedig arányosan kell kivenni a részüket ebből, hiszen az ő érdekük is mindez. Már csak ezért sem hátrányos, ha egy kormányzó hajlandó átlátható éves költségvetést készíteni, és a helyi pénzekkel felelősen, takarékosan bánni. Ezeknek a megyei pénzeknek még lesz helye később, azt kell mondanom.
Nick Robertson : Csak külföldi cégek vagy a ciron vállalatokat is bevonná?
Nicholas Mulligan : Szabad piac, szabad verseny. Mindig öröm a szívnek, ha hazai cégek képesek kinőni és sikeressé válni a kapitalista rendszerben, de ez nem jelenti azt, hogy egy külföldi befektető ne próbálhatna szerencsét országunkban. Főleg, ha a kínálata jutányosabb. De hát éppen ez lenne a piaci verseny lényege nem igaz? A lényeg, hogy a munka tisztességesen legyen kivitelezve, és a lehetőségekhez mérten korrekt áron, ami piaci versenyen, állami kontroll nélkül dől el. Ez a fejlődés záloga ciron földön is, ahogy minden tisztességes, demokratikus, nyugati országban. Ez nem a Szovjetunió szerencsére. Ne is akarjunk az lenni.
Nick Robertson : Köszönöm, Mr. Harringtoné a szó.
Jay Harrington : Az infrastruktúra fejlesztése mindenki számára egyértelműen kulcsfontosságú a gazdaság fejlődő szakaszában: munkaerőt teremt és a piac számára kapcsolatot a külvilággal. Garfield esetében más megyékkel és más országokkal is. A Mulligen úr által említett várhatóan hamarosan elfogadás sorsára jutó törvényjavaslat állami szinten határozza meg a dolgokat, összeköttetést teremt a megyékkel. Garfieldnak ezt ki kell egészíteni, hogy a megyében teljes lefedettség legyen. Mindenből. Ez idő. Amint kiépült az infrastruktúra minden ága, azt karban kell tartani, fejleszteni.
A magántőke és az állami szerep kérdése összetett és nem szabad leegyszerűsíteni még egy választási kampány során sem. Önmaguktól a vállalkozások nem fognak a hálózati kialakításba tőkét fektetni, mert alacsony a megtérülési ráta. Ebben az államnak és a megyéknek nagy szerepet kell vállalni, és a hálózatot saját kézben kell tartani a későbbiekben. Azonban a szolgáltatást már lehet liberalizálni, a vállalatok versenyezzenek, ki tud megfelelő színvonalon egy vasúti viszonylatot működtetni. A hálózatért annyi használati díjat kell kérni, ami fedezi a fejlesztési és fenntartási költségeket, de nem többet.
A hálózatból nem profitot kell termelnie az államnak és a megyéknek, hanem biztosítani a folyamatos szolgáltatás lehetőségét. A vállalatok szolgáltatási versenye pedig a magas szolgáltatási színvonalat biztosítja majd. De természetesen több ága van az infrastruktúrának: egy vasúti üzemnél az általam elmondottak teljes mértékben igazak, de látni kell, hogy a piac működését látva a vállalatok nem fognak tolongani azért, hogy egy szennyvízszolgáltatást biztosítsanak, noha a lehetőségét nem szabad kizárni.
Ahol a magántőke nem kíván szolgáltatást nyújtani, ott a megyének kell átvállalni ezt a szerepet, de ekkor is úgy kell a szolgáltatást biztosítani, hogy azt ne adófizetői forrásból tegyük, hanem a szolgáltatási díj nonprofit módon fedezze a fejlesztési és fenntartási költségeket.
Nick Robertson : Ez azért érdekes, amit mond, mert az új adótörvény keretében az állami támogatásokat elvonta a Kongresszus, és az üzemeltetőkkel kötött szerződésekből, illetve egyéb, j adókból tudja fenntartani magát egy megye. Ön szerint akkor ez irreális bevételi célnak tűnik?
Jay Harrington : Ez nem irreális bevétel, mert fedezi a fenntartási és a fejlesztési költségeket. Ez igazából, az én meglátásom szerint, egy bürokratikus akadály megszüntetése ezen a téren. A megyék közvetlenül a szolgáltatókkal egyeztethetnek, köthetnek szerződést, az állam kivonul ebből. És persze rengeteget számított az állami támogatás, de az eddig is a hivatali működésre ment a legtöbb esetben és a fejlesztések saját forrásból mentek. A helyi adók is egyfajta szolgáltatási díjak: a hivatalok, iskolák stb. működésének és fejlesztésének költségeit fedezik. Az adóért az állampolgár szolgáltatást kap a megyétől, az államtól. Ez így lesz a közmű szolgáltatások esetén is. A szolgáltatók a hálózat használásért fizetnek és ez fedezi a fejlesztést és a fenntartást.
NickRobertson : Mr. Mulligan?
Nicholas Mulligan : Nem hiszem, hogy sok újdonságot lehetne még hozzáfűzni az elhangzottakhoz, Mr. Harrington alaposan körüljárta a témát és kimerítette azt. Az elhangzottakkal pedig maximálisan egyet tudok érteni. Izgalmas időszaknak néznek elébe a megyék, fontos, hogy ebből Garfield a lehető legjobban tudjon profitálni. Profán módon leegyszerűsítve már csak ezért is fontos az infrastruktúra fejlesztés, hiszen a jövőben direkt és indirekt úton is képes lesz bevételt generálni a megyék számára mindez. Én pedig szeretnék a csúcsra törni Garfield megyével, amihez szükség is lesz a tőkére.
Nick Robertson : A következő kérdés Mr. Harringtoné. Ahogy kiteljesedett a megyei autonómia, különböző jogokat nyertek, úgy megkapták a kormányzók, hogy kinevezzék a Megyei Választási Bizottságok tagjait, jelöljenek több, fontos megyei tisztségre személyeket, és kijelöljék a megyei és városi bírókat. Az igazságügyi szervezetekbe milyen jogászokat nevezne ki, ha Ön lenne a kormányzó? Konzervatív vagy liberális bírókat? Akik szegregációpártiak vagy ellenzik azt? Akik támogatják vagy ellenzik a szakszervezetek befolyását?
Jay Harrington : Én úgy vélem ezekkel a megkapott jogainkkal felelősen kell sáfárkodnunk. Én nem érzem magam olyan embernek, aki egy személyben el tudja dönteni, hogy ki töltheti be ezeket a fontos pozíciókat. Egyszerűen sem időm, sem tudásom nem lesz, hogy megfelelő információkat gyűjtsek a megfelelő személyekről. Persze formálisan a kinevezést én hagynám jóvá, de a döntésem alapját minden esetben egy szakmai folyamat előzné meg. Egy külön kétpárti bizottságot kell létrehozni, mely a megyei bírókat és a Megyei Választási Bizottság tagjait ajánlja számomra. A pozíciókat meg kell pályáztatni, melynek minden elemét transzparenssé kell tenni. Mind a pályázatokat, mind az értékeléseket a nyilvánosság meg kell, hogy ismerhesse.
A pályázatok elbírálása után a bizottság javaslatot tesz az adott pozícióra alkalmas személyre és ez alapján döntenék. Városi bírók esetén ugyan ez lenne a folyamat, csak helyi - városi - szinten. Nyílt pályázat, nyílt bírálat és javaslattétel és ezután döntés. Ebben a folyamatban egy nyilvános meghallgatásnak is szerepet kell adni, ahol a helyi választók is elmondhatnák véleményüket a pályázóról. Elképzelésem szerint a bizottságokban mindig a választásoknak megfelelő arányban delegálnának tagot a pártok. Úgy vélem ezeknek a fontos pozícióknak a betöltésére így szakmailag és politikailag is elfogadható jelöltek kerülhetnének.
Nick Robertson : Mr. Mulligané a szó.
Nicholas Mulligan : A Glover-kormány kampányígéretei között szerepelt egy passzus, egy tétel, ami a szegregáció megyénkénti létjogosultságára, esetleges felszámolására kíván majd társadalomtól választ kapni egy népszavazás keretében. Azt hiszem, könnyebb lenne ennek ismeretében jelölteket állítani bizonyos posztokra. Viszont ezzel azt hiszem, most kikerülném csak a kérdést és nem vállalnék felelősséget egy döntésemért vagy álláspontomért. Így induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Garfield sok megyével ellentéten lényegesen liberálisabb, gondolkodású, az emberek elfogadók, persze láthatunk példát ennek ellenkezőjére. De azért mégis csak volt itt nem is olyan régen egy részben a szegregáció ellen is szóló tüntetés, vagy inkább felvonulás. Hiszem, hogy egy olyan kérdésről van szó, amit, ha meg is akarunk oldani, le is akarjuk ezt a rendszert bontani, azt csak nagy körültekintéssel és apró lépésekben lehet.
Hozzáteszem, rengeteg jövőbeni konfliktust küszöbölnénk ki ezzel, ha végre nem újra és újra és újra a szegregáció kontra ne legyen szegregáció kérdését járjuk körül. Az egyik ilyen apró lépés lehetne, ha részben példát is mutatva a felelős tisztségviselők, legyen az kormányzó, szenátor vagy éppen bíró, legalább nyilvánosság előtt elhatárolódnának a szélsőségektől. Hogy összegezzem gondolataimat és egyben választ adjak a kérdésére, ha nem is ultra liberális jelölteket javasolnék, de mindenképpen olyan bírákat, akik úttörői lehetnek a szegregáció lebontásának, ha máshol nem is, legalább itt Garfield megyében éljünk végre nyugodtan és békességben. Nem kell egymást szeretni, de lehet tisztességesen élni a magunk életét.
Ehhez pedig nem kell semmiféle mesterségesen fenntartott gyűlöletintézményt fenntartani. Akinek vannak etnikai alapú fenntartásai, azt nem fogja megváltoztatni így se úgyse a jó Isten se. Tiszteletben kell tartanunk ezen emberek véleményét is, de nem engedhetünk ettől még teret neki és nem tekinthetjük legitim cselekvésnek, ha valakit kirekesztenek abból a társadalomból, aminek ő is szerves része, amit az ő adójából is fenntartanak, és amiért ő maga is harcolt a világháborúban. Láthatjuk, hogy mitől is válik a szegregáció kérdése sok esetben abszurddá. Lazítani kell ezen a gyeplőn és rendet tenni a fejekben.
Én úgy gondolom, és ezen a ponton ellent kell mondjak Mr. Harringtonnak, hogy egy vezető igenis legyen képes és legyen elég bátorsága meghozni döntéseket és vállalni értük a felelősséget, ahelyett, hogy azt megosztaná másokkal, gittegylet bizottságokat alapítanánk és elforgácsolnánk az időnket, az energiánkat és nem mellékesen az adófizetők pénzét. Egy kormányzó igenis legyen képes irányítani és a megfelelő embereket kiválasztani, ahogy zajlik az egy cégvezető esetében is. Persze mindezt előzze meg személyes találkozás, interjúztatás, legyen legalább tanácsadási szinten beleszólása a megyei tanácsnak, de a végén igenis a megye vezetője legyen az, aki mond A-t vagy mond B-t.
Nick Robertson : Mr. Harrington következik.
Jay Harrington : Én úgy gondolom, hogy manapság nem élnek már polihisztorok, mint az ókorban. Nem ért mindenki mindenhez. Egy vezetőnek be kell látnia, ha valamit nem tud és ehhez szakmai segítséget kérni. Én tudom, mik a korlátaim, és azokat nem tagadni próbálom, hanem átlépni azzal, hogy mások segítségére támaszkodom. Emellett fontos szerintem, hogy az ilyen társadalmilag fontos pozíciókba ne sötét szobákban kötött politikai alkuk juttassanak embereket, hanem olyan személyek töltsék be, akik értenek hozzá és társadalmilag elfogadottak.
Úgy vélem az általam felvázolt módszer alkalmas arra, hogy olyan emberek üljenek ezekbe a székekbe, akik szakmailag rátermettek, az emberek elfogadják őket és megbíznak a döntéseikben. Mint mondtam a végső szót és a kinevezést a kormányzónak kell meghoznia és aláírnia a kinevezési papírokat, de azt egy megfelelő társadalmi vita kell, hogy megelőzze, amit az általam vázolt rendszer biztosít.
Nick Robertson : Most elérkeztünk a vita végéhez, a zárógondolatok következnek, először Mr. Harrington tarthatja meg a záróbeszédet.
NicholasMulligan : Nos szerintem ha egy vezetőnek vannak bizonyos kötelezettségei, akkor nyilván mérlegelni kell előtte, hogy képes e azok maradéktalan ellátására avagy sem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy vezetői ambíciókat kell dédelgetnie... Bocsánat. ha közbe vágtam uraim.
Jay Harrington : Köszönöm a mai lehetőséget, mind a szervezőknek, az ellenfelemnek és nem utolsó sorban a moderátornak. És természetesen a választóknak is, akik követték a ma esti vitát. Sok kérdésben egyetértettünk Mulligan úrral és volt, amiben nem. Úgy vélem ennek ellenére mindenki csak nyert a mai este folyamán. Mi további ismertséget és a választók további információt a döntés meghozatalához. Én természetesen úgy vélem az én elképzeléseim jók, tudom a korlátaimat, melyeknek átlépéséhez mások segítségére szükségem van. Úgy gondolom fontos, hogy ismerjük választóinkat és a megyénket, de még fontosabb, hogy ismerjük saját magunkat. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és remélem minél többen elmennek választani azon a bizonyos napon. Viszontlátásra!
Nicholas Mulligan : Ezúton is szeretném megköszönni a Garfield megyei választópolgároknak az eddigi bíztatást, támogatást és határtalan szeretetett, a sok-sok ezer ember, aki megtisztelt azzal, hogy kilátogasson egy-egy rendezvényemre, csak megerősít abban, hogy megéri ezért a megyéért, és annak MINDEN lakosáért dolgozni. Egyúttal szeretném megköszönni a moderátor figyelmes, precíz munkavégzését az est során, illetve megköszönni ellenfelemnek, hogy elfogadta kihívásomat és kulturált keretek között cserélhetünk a nagy nyilvánosság előtt eszmét, egyben további bepillantást engedhettünk felfogásainkba, politikánkba, esetleg programunkba a Garfield megyében élők számára.
A mai vita után hatványozottan azon az állásponton vagyok, hogy a megye személyemmel csak nyerhet, és ezt igyekszem már most a kampányidőszakban is bizonytani, és méltóvá válni az emberek bizalmára. Nem vagyok az az ember, aki elbújik a döntések vagy a felelősség elől, amiket itt elmondtam, amik ma itt elhangzottak, nyugodtan a fejemre olvashatja bárki egy hét, egy év vagy egy ciklust követően is. Itt leszek. Egy dolgot megígérhetek, tisztességesen fogok harcolni a végsőkig a megye vezető székéért, mert szentül meg vagyok győződve, hogy egy reformpárti vezetés új impulzust adhat annak a megyének, amelyik jelenleg stagnál, és amely minden statisztika vagy szakértő alátámasztása szerint többre lenne hivatott.
Négyévnyi progresszív lehetőség röppent ki az ablakon. Ha valami nem megy, és látványosan nem, akkor nem toldozgatni foltozgatni kell, hanem komoly változásokat eszközölni. Gilly kormányzó ideje lejárt. Úgy hiszem vele együtt talán a baloldali progresszíveké is. De mint mondtam, ez nem zár ki egyetlen kék oldalról érkező szakértőt vagy politikust sem. A közös munka lehetősége mindig adott lesz, az irodám ajtaja pedig kormányzóként is nyitva lesz az előtt aki hőn szeretett megyémért és a benne élőkért tevékenyen akar tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak és köszönöm, hogy ma este figyelemmel kísértek.
Nick Robertson : Kedves Nézőink! Megtisztelő volt ma este moderálni ezt a vitát, remélem, hogy ezzel a lépéssel is segítettünk Önöknek, hogy kit válasszanak novemberben. Jó éjszakát!
(Jay Harrington a záróbeszédek végeztével újból mosolyogva és integetve búcsúzik a választóktól, miközben az ellenfele felé megy, hogy kézfogással zárja le a vitát.)
(Nicholas Mulligan határozottan fogadja a kézfogást, néhány közös kép erejéig még integet is a kameráknak, majd elbúcsúzik a műsorvezetőtől is)
(Jay Harrington a Mulligan-nel történ kézfogás után a moderátornak is kézfogással köszöni meg a munkát. Ezután távozik a színpadról ott, ahol bejött.)
Nick Robertson: Jó estét kívánok! Ez itt az MSC Félidős Választások különkiadása, a mai este Garfield megye kormányzói posztjára pályázó jelöltek vitáját hallgathatják meg. A Progresszív Párt jelöltje Jay Harrington, a Refom Párté Nicholas Mulligan. A két kampánycsapat megegyezett egymással, hogy a vita miként fog zajlani, ez a következő: A kérdéseket egymásután kapják a jelöltek, amire a kérdést kapó jelölt három percben reagálhat, az ellenfelének három perce van válaszolni, majd a kérdést megkapó jelölt két percet kap viszontválaszra.
A kérdések minden témakörből érkezhetnek, amelyet a szerkesztőségünk a vita előtt 30 perccel rakott össze, azokat senki sem ismeri. A közönségtől azt kérjük, hogy a vita során semmilyen módon ne adjanak teret az érzelmüknek, hagyjuk, hogy a jelöltek kifejthessék véleményüket. Most köszöntsük a két jelöltet!
(Jay Harrington integetve lép a színpadra és mosolyog a közönség felé. Fél percig elidőzik, majd ellenfeléhez közelít, hogy kezet fogjanak. Ezután tovább integetve lép a helyére. Arca magabiztosnak látszik.
(Mulligan besétál a stúdióba, kimért, határozott léptekkel halad, miközben magabiztos mosoly kíséretében integet a közönség „minden” tagjának. Végül kezet fog Robertson műsorvezetővel és szívélyesen üdvözli ellenfelét egy markáns kézfogással, másik kezével a vállát paskolja meg, miközben valamit mond neki, amit nem hallanak mások)
A pénzfeldobás eredményeként Nicholas Mulligan fog kezdeni. Uram, Ön pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy győzelme esetén Jay Harringtont kéri fel kormányzóhelyettesnek, amely élénk vitát váltott ki konzervatív oldalon. Több helyi pártvezető fejtette ki a véleményét, akik a Megyei Tanácsban leszavaznának egy ilyen kezdeményezést, illetve több, jelenleg Önt támogató politikus kritizálta a kijelentését. Ön szerint érdemes volt ezzel a témával kampányolni? Megvalósíthatónak tartja, hogy egy progresszív személy legyen az Ön helyettese?
Nicholas Mulligan : Köszönöm a kérdést, örülök hogy ezt a témát azonnal tisztázhatjuk is. Mi volt az alapja a kijelentésnek? Egyszerű, az, hogy egy rendkívül szimpatikus ellenfelet ismertem meg Harrington személyében, aki emellé kellően felkészült Garfield ügyeiben. A jelenlegi progresszív vezetés alkalmatlan a vezetésre, de ez nem jelenti azt, hogy egy ekkora párt ne tudna előrántani értelmes tagokat a kalapból. Ha pedig valaki segítségére lehet a megyének és annak lakosainak, akkor számomra mindegy, hogy az piros vagy kék, fekete vagy fehér, katolikus vagy zsidó, férfi vagy nő.
Garfield egy sokszínű, hatalmas megye, különféle érdekekkel, nehéz összefogni, de legalábbis kihívás. Egy ilyen összetételű megyei vezetés hűen tükrözné a kétpárti egyezségeken alapuló politizálást, amivel a legtöbb ember büszkén kampányol, csak ebből később semmi sem látszik érdemben. Egy ilyen, kvázi gesztus vagy felajánlás talán a nép körében is népszerű döntés lenne, azt sugallná, itt a győztes kilététől függetlenül végül mindenki nyerne, és olyan személyt láthatna a vezetésben, akitől azt a bizonyos pluszt vagy változást várja és reméli.
Én hiszem, hogy a progresszív oldalról is jöhetnek konstruktív gondolatok, még ha nyilván a célom, hogy a Reform Párt tartsa a gyeplőt a megyében és a korábbi vezetési politikát újrakalibráljuk a megyében. Nincs ebben nagy varázslat, az eset túl lett fújva, nagyobb a füstje mint a lángja. Kicsinyes politikai marakodásnak tűnik ott, ahol az embereke érdekeit kellene figyelnünk.
Jay Harrington : Először is jó estét kívánok mindenkinek, és sok sikert kívánok ellenfelemnek, valamint szeretném megköszönni Önnek, hogy elfogadta a moderálás fontos, ám eddigi tapasztalataink szerint, olykor nehéz szerepét. Ami a kérdést illeti: én úgy vélem, hogy kimondhatjuk, hogy a mérsékelt liberálisok ma közelebb állnak a mérsékelt konzervatívokhoz, mint a Progresszív Párt baloldali szárnyához, vagy ahogy a mérsékelt konzervatívok a Reform Párt jobbszárnyához.
Ennek tükrében sajnálatos, hogy ezt egyes garfieldi konzervatívok nem tudnak a közös munka gondolatával megbarátkozni. Azt pedig kimondottan sértőnek találom, hogy a jelenlegi kormányzó emberének tartanak engem, mert én nem vagyok báb vagy alattvaló. Én egy valaminek felelek majd a munkám során: a garfieldi választóknak. Öröm az ürömben, hogy a garfieldi konzervatívok között is vannak olyan gondolkodók, akik képesek az együttműködésre. Én minden esetre bármilyen eredmény esetén Garfield-ért fogok dolgozni. Az viszont a jövő kérdése, hogy ez milyen formát fog ölteni, és nem merek ebben a tekintetben jósolni.
Nicholas Mulligan : Nincs sok minden, amit hozzáfűzhetnék még a témához, de való igaz, hogy ha valaki követi a két jelölt kampányát, sok azonos szál és párhuzam fedezhető fel azokban. Az egyes politikai ideológiák valóban akár egészen közel is eshetnek egymáshoz, ezt látjuk talán Garfield megyében, kicsiben.
Nick Robertson: Mr. Harrington, Ön többször arról beszélt, hogy Garfieldet be kell indítani, többször kritizálta a hivatalban lévő James Gilly progresszív szenátort. A legújabb felmérések viszont azt mutatják, hogy a kormányzó népszerű, a választók 57 százaléka szerint jól végzik a munkáját, 14% gondolja csak, hogy rosszul végezné. Ön szerint Gilly kormányzó miért végzi rosszul a munkáját? Nem gondolja, hogy a kormányzót támogató szavazókra szüksége lesz a győzelemhez?
JayHarrington : Nos úgy vélem nem jól emlékszik a kampányomra: James Gilly nevét egyszer nem említettem meg a kampányomban, noha tény, hogy úgy vélem vannak a munkájának hiányosságai. Egyrészt az utolsó előirányzat is csak 1954 szeptemberében született meg, ami a hivatalok működését biztosítja, de egy költségvetés sem született, egyetlen döntés sem, hogy a Garfield megyei politikai vezetés, hogy kívánná ösztönözni a gazdaságot, hogyan fejlesztené az oktatást, hogyan segítene a hely farmereknek.
Úgy vélem ez komoly hiba, és akik a mostani kormányzót támogatják, engem is támogatni fognak, mert én többet kívánok tenni, mint Gilly úr, amit szerintem az őt támogatók is szívesen fognak látni. Be kell ismernem, hogy ebben a mostani helyzetben, mint megyei politikai szereplő, én is részben hibás vagyok: nagyobb nyomást kellett volna a kormányzóra helyezni a cselekedés érdekében. De kormányzóként többet kell tenni, mint az eddigi vezetés tett. Ezt remélem mindenki látja és támogatnak ebben.
Nick Robertson: De ha ez így van, miért támogatják őt mégis az emberek?
Jay Harrington: Úgy vélem erre egy kérdőíves felmérés részletes választ tudna adni. Én nem vagyok elég kvalifikált és nem rendelkezem a szükséges tudással ahhoz, hogy erre válaszoljak.
Nick Robertson : Mr. Mulligan, Ön következik.
Nicholas Mulligan : Azt hiszem, Gilly kormányzó munkáját megítélni nagyon visszás. A megyében nem mennek drámaian rosszul a dolgok. Nem egy Nick Lawrence vagy megboldogult Walter George a kormányzó. De ha figyelembe vesszük, milyen források kerültek be a megyei gazdaságba, hogy milyen hatalmas megyéről beszélünk, micsoda potenciállal, azt mondhatjuk, az elvégzett munka nem elégséges, a fejlődés pedig távolról sem kielégítő. Jobb megyei menedzselésre van szükség, olyan vezetésre, aki valós eredményeket képes elérni és nem csak stagnálásra ítéli a megyét.
Jay Harrington : Szerintem elmondtam mindent, amit gondoltam a témában. A megyében még rengeteg lehetőség rejlik, ebben egyetértünk. És kormányzóként kötelességünk kiaknázni ezeket.
Nick Robertson : Nekem még lenne egy kérdésem. Önt támogatja James Gilly kormányzó, akkor ezt elutasítja?
Jay Harrington : Természetesen nem. Minden támogatást szívesen veszek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek, és hogy hibátlan munkát végezne. Amit csinál, azt jól csinálja, de vannak hiányosságai a munkának. És biztos lesz az én munkámban is hibák, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kritikát pedig majd meg kell hallgatnom és megtárgyalni a felmerült kritikákat.
Nick Robertson: A kampány során eddig a gazdasági kérdések dominálták a garfieldi politikai teret, ebből kiemelkedett az infrastruktúra fejlesztése. Ön szerint milyen fejlesztésekre lenne szükség a garfieldi infrastruktúra modernizációjához, mely területek a legfontosabb? Mennyiben tudná egy ilyen fejlesztés beindítani a vidéki Garfieldet?
Nicholas Mulligan : Az infrastrukturális fejlesztések összetett kérdésnek minősülnek. Nem csak megyei, hanem országos szinten is. Pont annyira fontos a kisebb megyéknek, mint Eagle, Monroe vagy Madison, mint az iparos óriásoknak, mint Garfield, Union vagy Graham. Összetett olyan értelemben is, hogy rendkívül sok ágazata területe van. E téren Bartek képviselő javaslata hiánypótló alkotás, itt részletesen és jól tagoltan különülnek el az egyes szakterületek, úgy, mint közút vagy éppen csatornahálózati fejlesztés.
Nicholas Mulligan : Alaposan ki kell elemezni, hogy a megye egyes részein mire van szükség, mi kell a fejlesztéshez, a modernebb területekkel való integrációhoz. Jellemzően a vidéki területeken sok helyen kell villamosrendszert kiépíteni, az agrárterületeken öntöző rendszert, a nagy városokban a csatornarendszer bővítési indokolt a megnövekedett terhelés miatt, az úthálózatot pedig megyeszerte kell korszerűsíteni, az országos és helyi közlekedési vérkeringésbe bekapcsolni minden kis és nagytelepülést is. Éppen ezért nem emelnék ki egyetlen területet sem, ami prioritást élvez, hiszen, ha van egy matracom rajta öt lyukkal, nem sokra megyek vele, ha kettőt befoltozok. Minden lyukat be kell tömni, lehetőleg minél előbb.
Ezek a fejlesztések pedig nem csak a vidéket fogják fejleszteni, élhető környezetet teremtenek a nagyvárosokban is, de a vidék is sokkal modernebb lesz, több lehetőséggel. Indokolt minden régiót egyformán fejleszteni, az elmaradottabb részeket felzárkóztatni. Ez az én célom.
Nick Robertson : Ön szerint állami vagy magáncélú befektetések mentén kell ezeket végrehajtani?
Nicholas Mulligan : Ilyen volumenű beruházások nehezen képzelhetők el állami beavatkozás nélkül. Ugyanakkor a külföldi magántőke beáramlása rengeteg munkahelyet teremthet, továbbá kisebb terhet rónak a felmerülő költségek az államháztartásra, nem okozva ezzel deficitet, amit alapból el is utasítana számos konzervatív képviselő és szenátor, márpedig egységes támogatás nélkül ezek a fejlesztési tervek halálra lennének ítélve. Egészséges egyensúlyt kell találnunk. A megyéknek pedig arányosan kell kivenni a részüket ebből, hiszen az ő érdekük is mindez. Már csak ezért sem hátrányos, ha egy kormányzó hajlandó átlátható éves költségvetést készíteni, és a helyi pénzekkel felelősen, takarékosan bánni. Ezeknek a megyei pénzeknek még lesz helye később, azt kell mondanom.
Nick Robertson : Csak külföldi cégek vagy a ciron vállalatokat is bevonná?
Nicholas Mulligan : Szabad piac, szabad verseny. Mindig öröm a szívnek, ha hazai cégek képesek kinőni és sikeressé válni a kapitalista rendszerben, de ez nem jelenti azt, hogy egy külföldi befektető ne próbálhatna szerencsét országunkban. Főleg, ha a kínálata jutányosabb. De hát éppen ez lenne a piaci verseny lényege nem igaz? A lényeg, hogy a munka tisztességesen legyen kivitelezve, és a lehetőségekhez mérten korrekt áron, ami piaci versenyen, állami kontroll nélkül dől el. Ez a fejlődés záloga ciron földön is, ahogy minden tisztességes, demokratikus, nyugati országban. Ez nem a Szovjetunió szerencsére. Ne is akarjunk az lenni.
Nick Robertson : Köszönöm, Mr. Harringtoné a szó.
Jay Harrington : Az infrastruktúra fejlesztése mindenki számára egyértelműen kulcsfontosságú a gazdaság fejlődő szakaszában: munkaerőt teremt és a piac számára kapcsolatot a külvilággal. Garfield esetében más megyékkel és más országokkal is. A Mulligen úr által említett várhatóan hamarosan elfogadás sorsára jutó törvényjavaslat állami szinten határozza meg a dolgokat, összeköttetést teremt a megyékkel. Garfieldnak ezt ki kell egészíteni, hogy a megyében teljes lefedettség legyen. Mindenből. Ez idő. Amint kiépült az infrastruktúra minden ága, azt karban kell tartani, fejleszteni.
A magántőke és az állami szerep kérdése összetett és nem szabad leegyszerűsíteni még egy választási kampány során sem. Önmaguktól a vállalkozások nem fognak a hálózati kialakításba tőkét fektetni, mert alacsony a megtérülési ráta. Ebben az államnak és a megyéknek nagy szerepet kell vállalni, és a hálózatot saját kézben kell tartani a későbbiekben. Azonban a szolgáltatást már lehet liberalizálni, a vállalatok versenyezzenek, ki tud megfelelő színvonalon egy vasúti viszonylatot működtetni. A hálózatért annyi használati díjat kell kérni, ami fedezi a fejlesztési és fenntartási költségeket, de nem többet.
A hálózatból nem profitot kell termelnie az államnak és a megyéknek, hanem biztosítani a folyamatos szolgáltatás lehetőségét. A vállalatok szolgáltatási versenye pedig a magas szolgáltatási színvonalat biztosítja majd. De természetesen több ága van az infrastruktúrának: egy vasúti üzemnél az általam elmondottak teljes mértékben igazak, de látni kell, hogy a piac működését látva a vállalatok nem fognak tolongani azért, hogy egy szennyvízszolgáltatást biztosítsanak, noha a lehetőségét nem szabad kizárni.
Ahol a magántőke nem kíván szolgáltatást nyújtani, ott a megyének kell átvállalni ezt a szerepet, de ekkor is úgy kell a szolgáltatást biztosítani, hogy azt ne adófizetői forrásból tegyük, hanem a szolgáltatási díj nonprofit módon fedezze a fejlesztési és fenntartási költségeket.
Nick Robertson : Ez azért érdekes, amit mond, mert az új adótörvény keretében az állami támogatásokat elvonta a Kongresszus, és az üzemeltetőkkel kötött szerződésekből, illetve egyéb, j adókból tudja fenntartani magát egy megye. Ön szerint akkor ez irreális bevételi célnak tűnik?
Jay Harrington : Ez nem irreális bevétel, mert fedezi a fenntartási és a fejlesztési költségeket. Ez igazából, az én meglátásom szerint, egy bürokratikus akadály megszüntetése ezen a téren. A megyék közvetlenül a szolgáltatókkal egyeztethetnek, köthetnek szerződést, az állam kivonul ebből. És persze rengeteget számított az állami támogatás, de az eddig is a hivatali működésre ment a legtöbb esetben és a fejlesztések saját forrásból mentek. A helyi adók is egyfajta szolgáltatási díjak: a hivatalok, iskolák stb. működésének és fejlesztésének költségeit fedezik. Az adóért az állampolgár szolgáltatást kap a megyétől, az államtól. Ez így lesz a közmű szolgáltatások esetén is. A szolgáltatók a hálózat használásért fizetnek és ez fedezi a fejlesztést és a fenntartást.
NickRobertson : Mr. Mulligan?
Nicholas Mulligan : Nem hiszem, hogy sok újdonságot lehetne még hozzáfűzni az elhangzottakhoz, Mr. Harrington alaposan körüljárta a témát és kimerítette azt. Az elhangzottakkal pedig maximálisan egyet tudok érteni. Izgalmas időszaknak néznek elébe a megyék, fontos, hogy ebből Garfield a lehető legjobban tudjon profitálni. Profán módon leegyszerűsítve már csak ezért is fontos az infrastruktúra fejlesztés, hiszen a jövőben direkt és indirekt úton is képes lesz bevételt generálni a megyék számára mindez. Én pedig szeretnék a csúcsra törni Garfield megyével, amihez szükség is lesz a tőkére.
Nick Robertson : A következő kérdés Mr. Harringtoné. Ahogy kiteljesedett a megyei autonómia, különböző jogokat nyertek, úgy megkapták a kormányzók, hogy kinevezzék a Megyei Választási Bizottságok tagjait, jelöljenek több, fontos megyei tisztségre személyeket, és kijelöljék a megyei és városi bírókat. Az igazságügyi szervezetekbe milyen jogászokat nevezne ki, ha Ön lenne a kormányzó? Konzervatív vagy liberális bírókat? Akik szegregációpártiak vagy ellenzik azt? Akik támogatják vagy ellenzik a szakszervezetek befolyását?
Jay Harrington : Én úgy vélem ezekkel a megkapott jogainkkal felelősen kell sáfárkodnunk. Én nem érzem magam olyan embernek, aki egy személyben el tudja dönteni, hogy ki töltheti be ezeket a fontos pozíciókat. Egyszerűen sem időm, sem tudásom nem lesz, hogy megfelelő információkat gyűjtsek a megfelelő személyekről. Persze formálisan a kinevezést én hagynám jóvá, de a döntésem alapját minden esetben egy szakmai folyamat előzné meg. Egy külön kétpárti bizottságot kell létrehozni, mely a megyei bírókat és a Megyei Választási Bizottság tagjait ajánlja számomra. A pozíciókat meg kell pályáztatni, melynek minden elemét transzparenssé kell tenni. Mind a pályázatokat, mind az értékeléseket a nyilvánosság meg kell, hogy ismerhesse.
A pályázatok elbírálása után a bizottság javaslatot tesz az adott pozícióra alkalmas személyre és ez alapján döntenék. Városi bírók esetén ugyan ez lenne a folyamat, csak helyi - városi - szinten. Nyílt pályázat, nyílt bírálat és javaslattétel és ezután döntés. Ebben a folyamatban egy nyilvános meghallgatásnak is szerepet kell adni, ahol a helyi választók is elmondhatnák véleményüket a pályázóról. Elképzelésem szerint a bizottságokban mindig a választásoknak megfelelő arányban delegálnának tagot a pártok. Úgy vélem ezeknek a fontos pozícióknak a betöltésére így szakmailag és politikailag is elfogadható jelöltek kerülhetnének.
Nick Robertson : Mr. Mulligané a szó.
Nicholas Mulligan : A Glover-kormány kampányígéretei között szerepelt egy passzus, egy tétel, ami a szegregáció megyénkénti létjogosultságára, esetleges felszámolására kíván majd társadalomtól választ kapni egy népszavazás keretében. Azt hiszem, könnyebb lenne ennek ismeretében jelölteket állítani bizonyos posztokra. Viszont ezzel azt hiszem, most kikerülném csak a kérdést és nem vállalnék felelősséget egy döntésemért vagy álláspontomért. Így induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Garfield sok megyével ellentéten lényegesen liberálisabb, gondolkodású, az emberek elfogadók, persze láthatunk példát ennek ellenkezőjére. De azért mégis csak volt itt nem is olyan régen egy részben a szegregáció ellen is szóló tüntetés, vagy inkább felvonulás. Hiszem, hogy egy olyan kérdésről van szó, amit, ha meg is akarunk oldani, le is akarjuk ezt a rendszert bontani, azt csak nagy körültekintéssel és apró lépésekben lehet.
Hozzáteszem, rengeteg jövőbeni konfliktust küszöbölnénk ki ezzel, ha végre nem újra és újra és újra a szegregáció kontra ne legyen szegregáció kérdését járjuk körül. Az egyik ilyen apró lépés lehetne, ha részben példát is mutatva a felelős tisztségviselők, legyen az kormányzó, szenátor vagy éppen bíró, legalább nyilvánosság előtt elhatárolódnának a szélsőségektől. Hogy összegezzem gondolataimat és egyben választ adjak a kérdésére, ha nem is ultra liberális jelölteket javasolnék, de mindenképpen olyan bírákat, akik úttörői lehetnek a szegregáció lebontásának, ha máshol nem is, legalább itt Garfield megyében éljünk végre nyugodtan és békességben. Nem kell egymást szeretni, de lehet tisztességesen élni a magunk életét.
Ehhez pedig nem kell semmiféle mesterségesen fenntartott gyűlöletintézményt fenntartani. Akinek vannak etnikai alapú fenntartásai, azt nem fogja megváltoztatni így se úgyse a jó Isten se. Tiszteletben kell tartanunk ezen emberek véleményét is, de nem engedhetünk ettől még teret neki és nem tekinthetjük legitim cselekvésnek, ha valakit kirekesztenek abból a társadalomból, aminek ő is szerves része, amit az ő adójából is fenntartanak, és amiért ő maga is harcolt a világháborúban. Láthatjuk, hogy mitől is válik a szegregáció kérdése sok esetben abszurddá. Lazítani kell ezen a gyeplőn és rendet tenni a fejekben.
Én úgy gondolom, és ezen a ponton ellent kell mondjak Mr. Harringtonnak, hogy egy vezető igenis legyen képes és legyen elég bátorsága meghozni döntéseket és vállalni értük a felelősséget, ahelyett, hogy azt megosztaná másokkal, gittegylet bizottságokat alapítanánk és elforgácsolnánk az időnket, az energiánkat és nem mellékesen az adófizetők pénzét. Egy kormányzó igenis legyen képes irányítani és a megfelelő embereket kiválasztani, ahogy zajlik az egy cégvezető esetében is. Persze mindezt előzze meg személyes találkozás, interjúztatás, legyen legalább tanácsadási szinten beleszólása a megyei tanácsnak, de a végén igenis a megye vezetője legyen az, aki mond A-t vagy mond B-t.
Nick Robertson : Mr. Harrington következik.
Jay Harrington : Én úgy gondolom, hogy manapság nem élnek már polihisztorok, mint az ókorban. Nem ért mindenki mindenhez. Egy vezetőnek be kell látnia, ha valamit nem tud és ehhez szakmai segítséget kérni. Én tudom, mik a korlátaim, és azokat nem tagadni próbálom, hanem átlépni azzal, hogy mások segítségére támaszkodom. Emellett fontos szerintem, hogy az ilyen társadalmilag fontos pozíciókba ne sötét szobákban kötött politikai alkuk juttassanak embereket, hanem olyan személyek töltsék be, akik értenek hozzá és társadalmilag elfogadottak.
Úgy vélem az általam felvázolt módszer alkalmas arra, hogy olyan emberek üljenek ezekbe a székekbe, akik szakmailag rátermettek, az emberek elfogadják őket és megbíznak a döntéseikben. Mint mondtam a végső szót és a kinevezést a kormányzónak kell meghoznia és aláírnia a kinevezési papírokat, de azt egy megfelelő társadalmi vita kell, hogy megelőzze, amit az általam vázolt rendszer biztosít.
Nick Robertson : Most elérkeztünk a vita végéhez, a zárógondolatok következnek, először Mr. Harrington tarthatja meg a záróbeszédet.
NicholasMulligan : Nos szerintem ha egy vezetőnek vannak bizonyos kötelezettségei, akkor nyilván mérlegelni kell előtte, hogy képes e azok maradéktalan ellátására avagy sem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy vezetői ambíciókat kell dédelgetnie... Bocsánat. ha közbe vágtam uraim.
Jay Harrington : Köszönöm a mai lehetőséget, mind a szervezőknek, az ellenfelemnek és nem utolsó sorban a moderátornak. És természetesen a választóknak is, akik követték a ma esti vitát. Sok kérdésben egyetértettünk Mulligan úrral és volt, amiben nem. Úgy vélem ennek ellenére mindenki csak nyert a mai este folyamán. Mi további ismertséget és a választók további információt a döntés meghozatalához. Én természetesen úgy vélem az én elképzeléseim jók, tudom a korlátaimat, melyeknek átlépéséhez mások segítségére szükségem van. Úgy gondolom fontos, hogy ismerjük választóinkat és a megyénket, de még fontosabb, hogy ismerjük saját magunkat. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és remélem minél többen elmennek választani azon a bizonyos napon. Viszontlátásra!
Nicholas Mulligan : Ezúton is szeretném megköszönni a Garfield megyei választópolgároknak az eddigi bíztatást, támogatást és határtalan szeretetett, a sok-sok ezer ember, aki megtisztelt azzal, hogy kilátogasson egy-egy rendezvényemre, csak megerősít abban, hogy megéri ezért a megyéért, és annak MINDEN lakosáért dolgozni. Egyúttal szeretném megköszönni a moderátor figyelmes, precíz munkavégzését az est során, illetve megköszönni ellenfelemnek, hogy elfogadta kihívásomat és kulturált keretek között cserélhetünk a nagy nyilvánosság előtt eszmét, egyben további bepillantást engedhettünk felfogásainkba, politikánkba, esetleg programunkba a Garfield megyében élők számára.
A mai vita után hatványozottan azon az állásponton vagyok, hogy a megye személyemmel csak nyerhet, és ezt igyekszem már most a kampányidőszakban is bizonytani, és méltóvá válni az emberek bizalmára. Nem vagyok az az ember, aki elbújik a döntések vagy a felelősség elől, amiket itt elmondtam, amik ma itt elhangzottak, nyugodtan a fejemre olvashatja bárki egy hét, egy év vagy egy ciklust követően is. Itt leszek. Egy dolgot megígérhetek, tisztességesen fogok harcolni a végsőkig a megye vezető székéért, mert szentül meg vagyok győződve, hogy egy reformpárti vezetés új impulzust adhat annak a megyének, amelyik jelenleg stagnál, és amely minden statisztika vagy szakértő alátámasztása szerint többre lenne hivatott.
Négyévnyi progresszív lehetőség röppent ki az ablakon. Ha valami nem megy, és látványosan nem, akkor nem toldozgatni foltozgatni kell, hanem komoly változásokat eszközölni. Gilly kormányzó ideje lejárt. Úgy hiszem vele együtt talán a baloldali progresszíveké is. De mint mondtam, ez nem zár ki egyetlen kék oldalról érkező szakértőt vagy politikust sem. A közös munka lehetősége mindig adott lesz, az irodám ajtaja pedig kormányzóként is nyitva lesz az előtt aki hőn szeretett megyémért és a benne élőkért tevékenyen akar tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak és köszönöm, hogy ma este figyelemmel kísértek.
Nick Robertson : Kedves Nézőink! Megtisztelő volt ma este moderálni ezt a vitát, remélem, hogy ezzel a lépéssel is segítettünk Önöknek, hogy kit válasszanak novemberben. Jó éjszakát!
(Jay Harrington a záróbeszédek végeztével újból mosolyogva és integetve búcsúzik a választóktól, miközben az ellenfele felé megy, hogy kézfogással zárja le a vitát.)
(Nicholas Mulligan határozottan fogadja a kézfogást, néhány közös kép erejéig még integet is a kameráknak, majd elbúcsúzik a műsorvezetőtől is)
(Jay Harrington a Mulligan-nel történ kézfogás után a moderátornak is kézfogással köszöni meg a munkát. Ezután távozik a színpadról ott, ahol bejött.)
JosephWalker : Jó estét kívánok! Kedves nézőink, ez itt az MSC, én Joseph Walker vagyok. A mai napon Ernest Holder és Vernon Grewly vitáját fogom moderálni. Mind azért jöttünk ma ide, hogy az Oakland megyei választópolgárok könnyebben hozzanak döntést a félidős választáson. Jöjjenek tehát a jelöltek: Ernest Holder, Taylor elnök korábbi főtanácsadója és Vernon Grewly, korábbi közlekedésügyi miniszter. Jó estét, üdvözlöm Önöket a választási vitaműsorban!
VernonGrewly : Jó estét kívánok! Jó estét, Oakland!
ErnestHolder : Jó estét (Ernest Holder mosolyog, kezet nyújt Vernon Grewlynak)
VernonGrewly : (Grewly kezet ráz Holderrel, majd két kézzel integet a nézőknek és a kamerának.)
JosephWalker : Ismertetem a vita menetét. Alapvetően a kérdések és feleletek struktúrája úgy fest, hogy kérdezek az egyik jelölttől, aki válaszolhat 2 percben, majd viszontválaszra van lehetőség egy percben, a viszontválaszra pedig az első választ adó 1 percben reagálhat.
JosephWalker : Kérem Önöket, tartsák meg nyitóbeszédüket! Elsőként Grewly miniszter urat kérem fel nyitóbeszéde megtartására, majd Holder urat. Viszontválaszra a nyitóbeszédek folyamán nincs lehetőség. Miniszter úr, Öné a szó.
VernonGrewly : Köszönöm, Mr. Walker! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Oaklandiek! Megtiszteltetés, hogy itt állhatok Önök előtt és részt vehetek a félidős választások eddig egyetlen vitaeseményén. Remélem, sikerül majd termékeny és politikai programpontokon alapuló vitát lefolytatni, kerülve a személyeskedést és egymás sértegetését.
VernonGrewly : Miniszterként az volt a vesszőparipám, hogy bármilyen politikai tevékenység alapját az elvek határozzák meg. Azt gondolom, nekem sikerült végig kitartani az elveim mellett és a mai vitában is ezeket szeretném képviselni. Meghatározó témák számomra az oaklandi közlekedés fejelsztése – ez ugyebár nekem mondhatni szakmába vág –, a szociális háló, a külpolitika és a ciron farmok helyzete. Szenátorként azt szeretném elérni, hogy Oakland egy modern, fejlett és a gloveri utat követő gazdag és szabad déli régió legyen, amely hű múltjához és kész cselekedni a szebb jövő érdekében is.
VernonGrewly : Én nem határozom meg magamat független jelöltként, mert nem leszek az. Nem leszek független a déli progresszív elvektől, nem leszek független az oaklandi polgároktól. Kizárólag értük óhajtok dolgozni és minden olyan intézkedés ellen fel fogom emelni a szavamat, amely a helyiek érdekeit sértik. Elöljáróban csak ennyit mondanék, a vita során még úgyis számos témát fogunk érinteni. Köszönöm!
JosephWalker : Mr. Holder, Ön következik.
ErnestHolder : Ez az esemény nagyon fontos államosa az idei választásoknak, hiszen Oakland dönteni fog arról, hogy ki képviselje a következő hat évben a megyét a Szenátusban. Ez azért fontos ma különösen, mert történelmi léptékben mérve jelentős törvényjavaslatok kidolgozása kezdődik meg, ebbe tartozik az infrastruktúra megújítása, az adóreform folytatása, de több olyan téma is előkerülhet, amely különösen érdekli az oaklandi embereket.
ErnestHolder : Éppen ezért olyan személyt kell küldeni a Szenátusba, aki ismeri az itt élők gondolatainak minden rezdülését. Én itt születtem, itt nősültem, itt születtek a gyerekeim, itt vezetjük a cégünket, itt adunk munkát és megélhetést sok-sok oaklandi családnak, és ezért gondolom, hogy alkalmas vagyok arra, hogy felülemelkedve a pártpolitikai vitákon, független hangja legyek Cironia legnagyszerűbb megyéjének. Nekem Oakland az első.
JosephWalker : Köszönöm uraim. Az első választási téma, amely mindkettejüket érinti, az a kétpártiság kérdésköre. Önök mindketten azt állítják, nem lesznek pártkatonák, függetlenek lesznek és ha jó egy a másik pártból érkező javaslat, Önök bátran melléállnak. Ehhez képest a kampány során eddig domináltak a pártellentétek. Önök szerint milyen egy kétpárti törvényhozó, Önök mitől számítanak annak? Mi a programjukban a kétpárti? Először Holder úr következik.
ErnestHolder : Az elsődleges probléma egy ország életében, ha a meghatározó politikai pártok nem tudnak egymással kommunikálni, nem tudnak megállapodni a legfontosabb politikai kérdésekben. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan törvényhozókat válasszanak meg kongresszusi posztokra, akik együtt tudnak működni a másik oldal képviselőivel, én ilyen személy lennék.
ErnestHolder : Én a kampány során, mióta megkezdtem, folyamatosan arról beszéltem, hogy milyen kérdésekben tudjuk megtalálni a közös hangot. Ilyen az infrastruktúra modernizációja, amely Oaklandnek robban fontos, ilyen fontos az adótörvény, a hadsereg támogatása, hiszen partmenti határaink sérülékennyé tesznek minket. Ezeknek a kérdéseknek a rendezéséhez nem segít, hogy ki a kék, ki a piros, ki kit támogat, ki kit ellenez.
ErnestHolder : Ezekhez program és háttér kell. Nyolc évig voltam George Taylor főtanácsadója, amikor sok törvényhozóval tárgyaltam, és bátran állíthatom, kompromisszumkész személyiség vagyok és voltam, a Taylor-adminisztráció sok fontos kérdésben lépett egyezségre a kisebbségben lévő progresszívakkal is. Ha én leszek a megye szenátora, ezt az attitűdöt viszem magammal, és komoly kérdésekben szeretnék közös nevezőt találni David Coleman szenátorral és Ed Gloverrel is.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön következik, két percben reagálhat.
VernonGrewly : Nos, azt gondolom, hogy Oakland egy speciális hely, ahol a progresszív politikusok az országosnál – szociális és munkaügyi kérdéseket leszámítva – konzervatívabb elveket vallanak magukénak. Magamat is ebbe a kategóriába sorolom, így elvi síkon is tudnék közeledni a reformpárti törvényhozók felé. Hogy mennyire vagyok nyitott a kétpárti együttműködések irányába, azt szerintem jól tükrözi, hogy többévnyi progresszív képviselőházi munka után engem kért fel George Taylor a közlekedési tárca élére. Ha pártkatona lettem volna, nyilván az elnök úr – akit egyébként a mai napig nagyra becsülök – nem tett volna ilyet. Persze nem állítom azt, hogy Mr, Holder ne lenne nyitott a kétpárti munka irányába, de akkora tapasztalata biztosan nincs ezügyben, mint akár jómagamnak.
VernonGrewly : Többévnyi munka bizonyítja, hogy képes vagyok valódi kompromisszumokat kötni mindkét párt törvényhozóival, rendelkezem azokkal a tapasztalatokkal és kompetenciákkal, amelyeknek birtokában elképzeléseimnek és terveimnek hatékonyan teret tudok biztosítani a lassú és nehézkesen működő ciron törvényhozásban. Nem titok, személyesen is jó kapcsolatot ápolok mind Glover elnökkel, mind számtalan reformpárti szenátorral és képviselővel, ezeket szintén Oakland megye javára tudom fordítani.
VernonGrewly : Azt is bizton állítom, engem nem fog érdekelni, hogy egy javaslatot melyik párt törvényhozója készít elő és nyújt be, kizárólag azt fogom vizsgálni, hogy az adott javaslat összeegyeztethető-e az oaklandi emberek akaratával és a megye érdekeivel. Más egyéb nem érdekel.
JosephWalker : Holder úr, Öné a szó egy perc erejéig.
ErnestHolder : Mr. Grewly életútja valóban tartalmaz ilyen jegyeket, de ne felejtsük el, hogy Mr. Grewly közlekedési miniszterként nem rendelkezett valódi, kiforrott programmal, nem volt koncepciója, amelyet megtárgyalt volna, hanem lemondott, és arról beszélt, hogy Taylor elnök próbálja meg ellehetetleníteni a modernizációt, ami nem volt igaz. Azt is azért megjegyezném, hogy Grewly minisztert 1950-ben a körzetének a lakosai leváltották.
JosephWalker : Köszönöm. A második téma a pénzügyek körébe vezet. Tudják, elolvastam az összes választási beszédjüket az újságokban és Önök összesen egyetlen számot mondtak a választóiknak, Grewly úrtól érkezett egy 90%-os utazási kedvezmény programja, de ez az egy, más semmi. Arra teszek kísérletet a témában, hogy átlássuk mit és miből kívánnak adni az embereknek és ehhez honnan kívánnak elvenni. Ennyit bevezetőnek a témakörhöz. (folyt.)
JosephWalker : Az első kérdésem a Miniszter úrhoz szól. Mr. Grewly, Ön 90%-os utazási kedvezményt kíván nyújtani a nyugdjíasoknak a választási programja alapján. Mit gondol, milyen terhet ró ez a gazdaságra, továbbá arra lennék kíváncsi, hogy csupán a nyugdíjasokat érinti-e az Ön tervezete, vagy más rászoruló társadalmi csoportokat is lefedő javaslatről beszélünk, amelynek Ön csupán egy részletét emelte ki Hogy néz ki az Ön terve számokban kifejezve?
VernonGrewly : Az előbb Mr. Holder úgy vélem, elferdítette kissé a valóságot. Sejtettem, hogy elő fog kerülni a lemondásom kérdésköre és arra is számítottam, hogy a reformpárti helyi erők ezzel próbálnak meg lejáratni. Szerintem elég egyértelműen tisztáztam a lemondásom körülményeit. Közlekedési miniszterként az volt a koncepcióm, hogy legyen egy egységes és országos szintre kiterjedő, átfogó infrastruktúrafejlesztési terv, ami az akkori ciklusban nem jött létre, köszönhetően az akkori elitnek. Szerintem egy politikusnak vállalnia kell a következményeket akkor, ha programját nem tudja megvalósítani. Én akkor ezt tettem és most is hiszek abban, hogy a hiteles politikusok feladata nem a hatalom megszerzése mindenáron, hanem a választópolgárok képviselete és érdekeinek védelme. Cironia nem lehet övetkezmények nélküli ország! Most szerencsére más időket élünk, most már van társadalmi és politikai akarat az infrastruktúrafejlesztés megvalósulásához.
VernonGrewly : Elnézést kérek a kis kitérőért, máris válaszolok a kérdésre. A 65 éven felüliek 90%-os utazási kedvezménye nem az én ötletem, ezt már előttem kitalálták, sőt, az új előirányzatokban is szerepel ilyen tétel, körülbelül 22 millió dollárt irányoz erre elő a Kongresszus, ha átmegy a javaslat. A kampány során én azt ígértem, hogy mindent megteszek azért, hogy az időskorúak élete minél könnyebb lehet, ehhez első lépésnek tökéletes lehet az utazási kedvezmények bevezetése és későbbi kiterjesztése minden nyugdíjaskorúnak. Nem gondolom, hogy ez túlságosan nagy terhet róna az államra, egy hatékony bürokráciacsökkentési politika mellett egyáltalán nem növelné a deficitet.
JosephWalker : Holder úr, 2 percben reagálhat.
ErnestHolder : A magam részéről én ezt a tervet nem támogatom, nem azért, mert ne lenne rá forrás, hanem azért, a kifogásaim többnyire elvi problémákat, illetve finanszírozásbeli problémákat vetnek fel. Ha a központi kormányzat kitalál egy ilyen rendszert, hogy fog működni annak a finanszírozása. Hogyan tudják bizonyítani, hogy tényleg az vette igénybe a szolgáltatást, aki arra illetékes? Milyen igazolás kell hozzá? Ez nincs kidolgozva, és az is egy probléma, hogy a privát közlekedési vállalatok hogyan kapják meg a támogatást, kinek kell azt bevallani. Ezek mind nyitott kérdések, és szerintem ezt így nem szabad elfogadni.
JosephWalker : Mr. Grewly-t egyperces viszontválasz lehetősége illeti meg.
VernonGrewly : Remek volt a felvetés Mr. Holder részéről, természetesen nem szabad ezeket a pénzeket csak úgy egyszerűen szétosztani az idősek között az államnak, bármiféle ellenőrzés nélkül. Azt gondolom, hogy az illetékes miniszternek rendeletben kell garantálnia a források hatékony elosztását, hogy valóban a jogosultak vegyék csak igénybe és csak olyan célokra, amelyekre ki lett találva a rendszer.
VernonGrewly : Ezek azonban csupán gyakorlati problémák, amelyeket hatékonyan és könnyen tud orvosolni akár a kormányzat, akár későbbiekben a Kongresszus. A lényege ennek a kérdésnek az, hogy azon a honfitársaink, akik egy élet munkáját fektették abba, hogy Oakland megye és egész Cironia felépüljön, azok időskorukban könnyebben és nagyobb anyagi biztonságban élhessenek. Ez számomra nem gazdasági kérdés elsősorban, hanem humánum és szolidaritás.
JosephWalker : Köszönöm. A témában második kérdés Holder úr irányába történik. Ön egy beszédében azt mondta, támogatja az adóreformot, amely, hogy kulcsszavait idézzem: ,,Kétpárti, Glover elnök is támogatja, szolidáris, nem teremt deficitet, megoldja a megyék gazdálkodását is." - A kérdésem arra vonatkozik, hogy rengeteg pozitívomut hallhattunk, mégis, Ön ténylgesen úgy gondolja, hogy nincs negatív hatása a törvénynek, nem változtatna rajta semmit, vagy csupán nem közölte ezt a beszédben?
ErnestHolder : Az idén elfogadott adótörvény egy fontos változás, amely stabilizálni fogja az ország gazdaságát. Az új adójóváírási rendszer, amelyeket még bővíteni fog, a vállalati adózás is a modern gazdasági folyamatokhoz lesz igazítva, amely versenyképessé és hatékonnyá teszi Cironiát. Persze, vannak a társadalomnak olyan rétegei, akiknek emelkednek a kiadásai, több adót kell fizetniük, de a szolidaritás jegyében ez el is várható, és nem fogja őket különösebb veszteségekbe hajszolni. Ezért tartom jó törvénynek a Holsakamp-törvényt.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön mit gondol?
VernonGrewly : Ebben a kérdésben szerintem nem lesz nagy vita köztünk. Nyilván tökéletes törvény nem létezik, ugyanakkor ez az adótörvény maximálisan támogatható. Aki többet keres, fizessen is több adót, viszont a kétkezi munkából élő munkásoknál, akik éjt nappallá téve dolgoznak meglehetősen alacsony bérért, azoknál hagyjunk több pénzt.
JosephWalker : Viszontválasz illeti meg Mr. Holdert.
ErnestHolder : Nem szeretnék reagálni.
JosephWalker : Köszönöm szépen. A harmadik részben ismét Holder főtanácsadótól fogok kérdezni. Ennek oka, hogy Ön a beszédeiben beszélt a vállalati adózás reformjáról. Hogyan képzeli el a vállalatok megfelelő mértékű teherviselését? Mit gondol, milyen hatásokat vált ki az Ön elképzelése gazdasági és társadalmi szinten, vannak-e már erre vonatkozóan számadatok a birtokában?
ErnestHolder : Mindenképp átalakítanám ezt a rendszert. Először is meg kell tárgyalnunk, mely adókat fizetik a munkáltatók, mely adókat fizetik, ezek között támogatom a nyereségadót, amely lehetne sávos, minél nagyobb a bevétel és a vállalat nagysága, úgy állítanánk be a sávokat, ami nagyon fontos, hogy ne csak a nyereséget adóztassuk, illetve kontextusnak megfelelően kezeljük, ne büntessük a sikeres vállalatokat. Meg kell határozni az adójóváírást is, hogy az mennyiben lehet helyes irány, meg azt is, hogy a megyék milyen adókat vethetnek ki. Ez nagyon fontos, mert akkor megindul a verseny a megyék között, és ez a piacgazdaságunk lényege. Ezeket mind fel kell mérnünk, és egy olyan törvényjavaslatot benyújtani, ami ezeket az igényeket kielégíti.
JosephWalker : Mr. Grewly, öné a szó.
VernonGrewly : Nekem az az elvi álláspontom, hogy a cégeknek is hatékonyan ki kell venniük a részüket a közterhek viseléséből, hogy ezt milyen módon teszik, az képezheti vita tárgyát a későbbiekben. Egyetértek azzal, hogy a sikeres vállalkozásokat nem szabad büntetni, ugyanakkor behoznék egy új szempontot is, ez pedig a munkavállalókkal szembeni bánásmód, ami a tisztességes bérekben, a biztonságos munkakörülmények formájában, vagy a munkavállalói érdekképviseletekhez való hozzáállásban nyilvánulhat meg.
VernonGrewly : Azt gondolom, hogy a jó adórendszer olyan, hogy nem a multinacionális nagyvállalatokat, hanem a tisztességes ciron vállalatokat juttatja előnyhöz, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, de nem kirekesztve a ciron tulajdonú nagyvállalatokat sem.
VernonGrewly : Ehhez a témához tartozhat még a ciron termékek védelme is, úgy gondolom, az államnak meg kellene védenie a hazai termékeket, ezt meg lehet tenni különféle adókedvezményekkel, vagy védjegyekkel is akár. Az oaklandi vidéknek és a helyi iparnak mindenesetre érdeke, hogy a helyben előállított, kifogástalan minőségű termékek versenyképesek legyenek és ne szorítsák ki őket tisztességtelen eszközökkel a piacról. Ezért én mindenképpen tenni kívánok szenátorként.
JosephWalker : Mr. Holder következik, ezzel esélye nyílik a reagálás mellett a konkrét pénzügyi kérdésre is válaszolni.
ErnestHolder : Nincsenek számadataim, de mindenképpen jelentős bevételeket remélek, viszont a bürokrácia is meg fog növekedni, ez bizonyos mennyiségű forrást le fog kötni. Magam is vállalkozói múltból jövök, ezért tudom, hogy növekedni fog a bevétel és a kiadás is, át kell ellenőrizni a folyamatokat, ez nem lesz egyszerű. De mindenképp pozitív változásokat fog indukálni.
VernonGrewly : Annyi megjegyzésem azért lenne, Mr. Holder, hogy meglehetősen komolytalan úgy konkrét adópolitikai reformot hirdetni, hogy nem tud mondani egyetlen számadatot sem.
ErnestHolder : Ön tud?
VernonGrewly : Kettőnk közül Ön beszélt a jelenlegi rendszer radikális átalakításáról. Sajnálom, de nem látok az Ön fejébe, hogy milyen átalakításokat óhajt konkrétan eszközölni, úgyhogy nem tudok az Ön tervéhez számadatot rendelni. De nem is az én feladatom, ha jól sejtem.
ErnestHolder : Ha szokott újságot olvasni, Ön is tudja, hogy a Szenátusban már mérlegelik az egyes terveket, ezeket én sem tudom, de több verziót is el tudok képzelni ebben a kérdésben.
VernonGrewly : Ha nekem ilyen konkrét terveim lennének, azért közölném a választópolgárokkal, hogy milyen átalakításokra is lehet pontosan számítani, legalább főbb vonalakban ismertethetné, hogy milyen kategóriákban milyen mértékben tervez átalakításokat. A választókat biztosan érdeklik, hogy mire számíthatnak Öntől, ezek így csak üres szavak. (mosolyog)
ErnestHolder : Nem hiszem, hogy a választók konkrét törvényjavaslatot várnak tőlünk, hanem az irányok felvázolását, és akkor el tudják mondani, hogy támogatják-e vagy sem. Én beszéltem ezekről a témákról a választókkal, és nem csak azzal kampányolok, hogy azért válasszanak, mert progresszív vagyok (mosolyog)
VernonGrewly : Szerintem én sem állítottam ilyet soha, de ezt Ön is jól tudja. Nem vártam Öntől kész javaslatot, csupán a koncepció lényegére lettem volna kíváncsi, hogy mégis mire számíthatnak az oaklandi kis- és középvállalkozások, illetve Miami városának becsületes vállalkozói. Sajnálom, hogy nem kaptam választ, azt hiszem tovább is léphetünk.
JosephWalker : Uraim, ezt a részt ezen a ponton lezárnám mielőtt a konkrét témától eltérve személyeskedésbe torkollik a vita.
JosephWalker : Köszönöm válaszaikat. A negyedik rész, amely a témakör utolsó kérdése, a vidék támogatásáról fog szólni, melyben a kérdést Grewly jelöltnek teszem fel. Mik az elképzelései a vidék, az agrárium támogatásában, milyen forrásokat kíván felhasználni és miből kívánja mindezt előteremteni?
VernonGrewly : Elsősorban a kis- és középbirtokú farmergazdaságok kedvezményes hitelprogramjának forrásainak – évenként legalább 15%-os – emelését támogatom. Azt gondolom, ez egy nagyszerű program, amely progresszív kezdeményezésre került be az előirányzatokba és idén is jelentős forrásokkal gyarapodott. Oaklandi farmerek százai járnak már most jobban ezzel a programmal, a jövőben folyamatos emelést fogok támogatni.
VernonGrewly : Egyértelmű számomra, hogy a farmerek támogatása nem egyszerű állami kiadás, hanem nemzetstratégiai fontosságú, többszörösen megtérülő befektetés. Az oaklandi farmok ennek a programnak köszönhetően az évek során könnyen világszínvonalúvá válhatnak, nőni fog a termelésük és a bevételük, ami további terjeszkedést tesz lehetővé számokra, illetve növelni fogja az egész megye, sőt, az egész ország versenyképességét, ami konkrét számokban is meg fog nyilvánulni.
VernonGrewly : Természetesen a hosszútávú megtérülés ellenére is biztosítani kell a forrásokat ehhez a programhoz, ezt én a bürokrácia csökkentésével és források átcsoportosításával oldanám meg, de ez nyilván kétpárti megállapodásokhoz kötött folyamat.
JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.
ErnestHolder : Évek óta, az első Taylor-adminisztráció vezetésével sikerült kidolgozni az előirányzatok benyújtásakor egy jelentős költségvetési támogatást nyújtó javaslatot, amely kezdeményes forrásokat és pályázatokat biztosít a farmergazdaságoknak. Egyértelművé teszem, hogy a farmergazdaságok a ciron agrárium alapja a farmerek munkája. Abban kell nekik segíteni, hogy a termelés mellett kiépíthessék a feldolgozókomplexumokat is, ezáltal a termékeket ők maguk tudják eladni.
ErnestHolder : A farmerek termékeit el kell juttatni a külső piacokra, ez főleg Közép- és Dél-Amerikát jelenti, ott versenyképesek vagyunk, ezért a törvényhozásnak szabadkereskedelmi szerződéseket kell kötnünk az amerikai partnerekkel, kivéve azokkal az országokkal nem, amelyek feketelistán vannak.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön reagálhat.
VernonGrewly : Amit az imént Mr. Holder említett a farmerek terményeinek védelméről, azt részben már említettem én is korábban, amikor a ciron termékek védelméről beszéltem, úgyhogy ezzel magam is egyetértek. A taylori támogatási program fő eleme, a Farmergazdaságok Modernizációja Alap egy jó kezdeményezése volt, viszont fő hibája az volt, hogy csak szűkkörű felhasználhatóságot biztosított, amit a kis- és középbirtokú farmgazdaságok kedvezményes hitelprogramja orvosolt. Én azt támogatom, hogy e két támogatási rendszer párhuzamosan tud hozzájárulni a ciron farmok nagymértékű modernizációjához, ezért mindkettő fejlesztéséért lobbizni fogok.
JosephWalker : Köszönöm. A harmadik, egyben utolsó nagy témánk a szegregáció és a déli értékek témaköre lesz.
JosephWalker : Holder főtanácsos, ön nyíltan kimondta, nem szimptizál a szegrégációval. Milyen érvek mentén utasítja el a szegregációt, illetve az is érdekelne, ha úgy gondolja, ez nem helyes intézmény, akkor miért nem akar ellene tenni a jelenben, miért gondolja, hogy ez még várhat? Emellett az is a kérdés részét képezi, mit tart Ön déli értékeknek? Jelen kérdésben mindkettőjüktől kérem, fejtsék ki állásponjukat részletesen, 4 perc áll rendelkezésükre a kérdés összetettsége miatt.
ErnestHolder : A kérdés annál komplexebb, hogy igent vagy nemet mondjak, hanem körbejárnám a témát. a déli értékek Cironia szerves részét képezi, hiszen a déli vendégszeretet, a déli jószomszédi viszony, a déli segítőkészség és nyitottság, a folklór, amit ápolunk, mindannyiunknak fontosak. Akárhol is lakunk, a közös hússütés bármikor bekövetkezhet, együtt dalolunk. Én ezeket tartom a Déli Értéknek. Ezt folytatni és ápolni kell. A szegregáció ezzel teljes egészében szembemegy, hiszen ott kiszorítanak bizonyos emberi csoportokat valamilyen okból. Ebben az esetben a színesbőrű honfitársainkat, akik a szabadságunkért küzdöttek az első és a második világháborúban, akik ma már a hadseregben karriert építenek Taylor elnök végrehajtási rendeletének hála.
ErnestHolder : Ezért, ha már ők a vérüket áldozzák a többségi társadalomért, ha a katonaságunk tagjaiként védik a határainkat, megérdemlik, hogy teljes jogú polgárként kezeljük őket. Ma iskolák utasíthatnak el ártatlan gyerekeket, mert nem fehérek, nem tudnak egyetemre járni, csak a legalantasabb munkákat bízzák rájuk, nem ülhetnek egy buszra a fehérekkel, nem szavazhatnak bárhol, arról nem is beszélve, hogy ezeket a jogokat meg is nehezítik. Ez nem helyes, ez ellen valamit tennünk kell. Cironia mindig is a szabadságra, a függetlenségre és az összefogásra épült, és most is erőt és egységet kell mutatnunk.
ErnestHolder : Magánemberként, főtanácsadóként azt képviseltem, hogy a szegregáció rossz, akadályozza a gazdasági folyamatokat, és ha szenátor leszek, akkor is ezeket az elképzeléseket fogom képviselni. Ha egy ilyen irányú törvényjavaslat kerül a Szenátus elé, ott el fogom mondani a véleményemet, és tájékozódom a választóknál, miként szavazzak. De azt most elmondom, hogy milyen olyan törvényjavaslatot, proklamációt, nyilatkozatot el fogok utasítani, amely megszilárdítja a szegregációt, vagy azt pozitív értelemben említi.
JosephWalker : Mr. Grewly, Öné a szó.
VernonGrewly : Szerintem csak kétfajta legitim álláspont lehetséges. Az első, hogy támogatjuk a déli tradíciókat és megőrizzük ezt az életformát, a második, hogy elvetjük és lebontjuk azt. Köztes megoldás nem létezik, aki ebben mindkét tábornak kedveskedni akar, az maszatol és mellébeszél. Én abszolút kiállok a fegyvertartás, a halálbüntetés és a déli lobogó használata mellett, a szegregáció kérdésében pedig Ed Glover programjával értek egyet.
VernonGrewly : A déliekre – ahogy az északiakra sem – nem szabad felülről ráerőltetni semmiféle társadalmi változást, vagy életmódot. A szegregáció mellett, vagy ellen kizárólag az oaklandi embereknek van joguk dönteni! Nem számít, hogy a politikai elit mit gondol, az ilyen döntésekben csak a nép szava lehet mérvadó!
VernonGrewly : Szerintem Mr. Holder téved, amikor a vendégszeretetet és a hússütést említi kizárólagos déli értékként. Persze, mi Oaklandiek híresek vagyunk vendégszeretetünkről és kedvesen bánunk a hozzánk érkezőkkel, ugyanakkor a déli identitás számomra többet jelent. Jelenti például a családjaink védelmét és a közbiztonság javítását célzó fegyvertartást, vagy azon kulturális és turisztikai értékeink védelmét, amelyeknek több évszázados története van. Mi, Oaklandiek sokfélék vagyunk, sokfélét gondolunk a világról, de az kétségtelen, hogy fontosak számunkra a gyökereink és nagyatyáink kultúráját szeretnénk az unokáinknak is tovább adni. Számomra elsőrendűen ezt jelenti délinek és oaklandi lokálpatriótának lenni.
VernonGrewly : Oaklandnek nem olyan politikusokra van szüksége, akik ravaszkodva és kihasználva az emberek jóhiszeműségét szembe mennek a helyi érdekekkel a Szenátusban, Oaklandnek valódi déli lokálpatriótákra van szüksége. Magamat ezutóbbi kategóriába sorolom.
JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.
ErnestHolder : Sose mondtam, hogy ellenezném a halálbüntetést, és és második kiegészításpárti fickó vagyok, támogatom a fegyvertartás jogát. Ön kiragadta, rengeteg olyan dolgot említettem, amely jellemez minket, másokat nem, és ezekre oda kell figyelni. Mindamellett kiemelném, hogy Miami egy világváros, ami egy más világ, de az is Oakland része.
VernonGrewly : Nézze, Ön a tényleges déli értékeknek csak egy részét nevezte meg, erre akartam utalni, de szerintem Ön is pontosan értette. Azt egyébként én sem tagadom, hogy Miami bizonyos mértékben másmilyen, mint a megye többi része, támogatom is azt a gloveri örökséget, amely gyakorlatilag új városképet adott Miaminak, gondolok itt például a megújuló közterekre, vagy az ország legnagyobb zsinagógájának megépítésére. Az ilyen programok folytatásáért is lobbizni szeretnék a Szenátusban, hogy a vidék mellett a nagyvárosok is fejlődhessenek.
ErnestHolder : Én magam is a zsidó közösség támogatója vagyok, és azt mindenki tudja, hogy a Taylor-adminisztráció az egyik legnagyobb Izraelbarát kormányzat volt a világon. Támogatom a ciron zsidó közösséget Oaklandben, és remélem, hogy bővítik kultúránkat. Szerintem Okaland multikulturális megye, befogadó és nyitott. És ezek az oaklandi értékek, amelyek számomra szintén fontosak.
VernonGrewly : Ezek oaklandi értékek, valóban, de nem ezek a kizárólagos oaklandi déli értékek. Azt is kiemelhetném, hogy Öntől eltérően átfogó ifjúságpolitikai programom is van, növelném az egyetemi ösztöndíjakat, bővíteném a felsőoktatás támogatásait és új kollégiumok építését is szorgalmazni fogom a Szenátusban.
ErnestHolder : Én Oaklandet szeretném képviselni, nem a Délt.
VernonGrewly : És Oakland dél része.
JosephWalker : Érzem, elmegyünk a témától, ezért azt most és ezzel együtt a vitát lezárom. Ez volt a Holder-Grewly vita, a nézőknek köszönöm a figyelmet, Önöknek pedig hogy eljöttek és összemérték programjukat. Viszontlátásra!
(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)
(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)
(Walker mindkettejükkel kezet fog, majd a közönségnek jelzi, most már lehet tapsolni)
JosephWalker : Jó estét kívánok! Kedves nézőink, ez itt az MSC, én Joseph Walker vagyok. A mai napon Ernest Holder és Vernon Grewly vitáját fogom moderálni. Mind azért jöttünk ma ide, hogy az Oakland megyei választópolgárok könnyebben hozzanak döntést a félidős választáson. Jöjjenek tehát a jelöltek: Ernest Holder, Taylor elnök korábbi főtanácsadója és Vernon Grewly, korábbi közlekedésügyi miniszter. Jó estét, üdvözlöm Önöket a választási vitaműsorban!
VernonGrewly : Jó estét kívánok! Jó estét, Oakland!
ErnestHolder : Jó estét (Ernest Holder mosolyog, kezet nyújt Vernon Grewlynak)
VernonGrewly : (Grewly kezet ráz Holderrel, majd két kézzel integet a nézőknek és a kamerának.)
JosephWalker : Ismertetem a vita menetét. Alapvetően a kérdések és feleletek struktúrája úgy fest, hogy kérdezek az egyik jelölttől, aki válaszolhat 2 percben, majd viszontválaszra van lehetőség egy percben, a viszontválaszra pedig az első választ adó 1 percben reagálhat.
JosephWalker : Kérem Önöket, tartsák meg nyitóbeszédüket! Elsőként Grewly miniszter urat kérem fel nyitóbeszéde megtartására, majd Holder urat. Viszontválaszra a nyitóbeszédek folyamán nincs lehetőség. Miniszter úr, Öné a szó.
VernonGrewly : Köszönöm, Mr. Walker! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Oaklandiek! Megtiszteltetés, hogy itt állhatok Önök előtt és részt vehetek a félidős választások eddig egyetlen vitaeseményén. Remélem, sikerül majd termékeny és politikai programpontokon alapuló vitát lefolytatni, kerülve a személyeskedést és egymás sértegetését.
VernonGrewly : Miniszterként az volt a vesszőparipám, hogy bármilyen politikai tevékenység alapját az elvek határozzák meg. Azt gondolom, nekem sikerült végig kitartani az elveim mellett és a mai vitában is ezeket szeretném képviselni. Meghatározó témák számomra az oaklandi közlekedés fejelsztése – ez ugyebár nekem mondhatni szakmába vág –, a szociális háló, a külpolitika és a ciron farmok helyzete. Szenátorként azt szeretném elérni, hogy Oakland egy modern, fejlett és a gloveri utat követő gazdag és szabad déli régió legyen, amely hű múltjához és kész cselekedni a szebb jövő érdekében is.
VernonGrewly : Én nem határozom meg magamat független jelöltként, mert nem leszek az. Nem leszek független a déli progresszív elvektől, nem leszek független az oaklandi polgároktól. Kizárólag értük óhajtok dolgozni és minden olyan intézkedés ellen fel fogom emelni a szavamat, amely a helyiek érdekeit sértik. Elöljáróban csak ennyit mondanék, a vita során még úgyis számos témát fogunk érinteni. Köszönöm!
JosephWalker : Mr. Holder, Ön következik.
ErnestHolder : Ez az esemény nagyon fontos államosa az idei választásoknak, hiszen Oakland dönteni fog arról, hogy ki képviselje a következő hat évben a megyét a Szenátusban. Ez azért fontos ma különösen, mert történelmi léptékben mérve jelentős törvényjavaslatok kidolgozása kezdődik meg, ebbe tartozik az infrastruktúra megújítása, az adóreform folytatása, de több olyan téma is előkerülhet, amely különösen érdekli az oaklandi embereket.
ErnestHolder : Éppen ezért olyan személyt kell küldeni a Szenátusba, aki ismeri az itt élők gondolatainak minden rezdülését. Én itt születtem, itt nősültem, itt születtek a gyerekeim, itt vezetjük a cégünket, itt adunk munkát és megélhetést sok-sok oaklandi családnak, és ezért gondolom, hogy alkalmas vagyok arra, hogy felülemelkedve a pártpolitikai vitákon, független hangja legyek Cironia legnagyszerűbb megyéjének. Nekem Oakland az első.
JosephWalker : Köszönöm uraim. Az első választási téma, amely mindkettejüket érinti, az a kétpártiság kérdésköre. Önök mindketten azt állítják, nem lesznek pártkatonák, függetlenek lesznek és ha jó egy a másik pártból érkező javaslat, Önök bátran melléállnak. Ehhez képest a kampány során eddig domináltak a pártellentétek. Önök szerint milyen egy kétpárti törvényhozó, Önök mitől számítanak annak? Mi a programjukban a kétpárti? Először Holder úr következik.
ErnestHolder : Az elsődleges probléma egy ország életében, ha a meghatározó politikai pártok nem tudnak egymással kommunikálni, nem tudnak megállapodni a legfontosabb politikai kérdésekben. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan törvényhozókat válasszanak meg kongresszusi posztokra, akik együtt tudnak működni a másik oldal képviselőivel, én ilyen személy lennék.
ErnestHolder : Én a kampány során, mióta megkezdtem, folyamatosan arról beszéltem, hogy milyen kérdésekben tudjuk megtalálni a közös hangot. Ilyen az infrastruktúra modernizációja, amely Oaklandnek robban fontos, ilyen fontos az adótörvény, a hadsereg támogatása, hiszen partmenti határaink sérülékennyé tesznek minket. Ezeknek a kérdéseknek a rendezéséhez nem segít, hogy ki a kék, ki a piros, ki kit támogat, ki kit ellenez.
ErnestHolder : Ezekhez program és háttér kell. Nyolc évig voltam George Taylor főtanácsadója, amikor sok törvényhozóval tárgyaltam, és bátran állíthatom, kompromisszumkész személyiség vagyok és voltam, a Taylor-adminisztráció sok fontos kérdésben lépett egyezségre a kisebbségben lévő progresszívakkal is. Ha én leszek a megye szenátora, ezt az attitűdöt viszem magammal, és komoly kérdésekben szeretnék közös nevezőt találni David Coleman szenátorral és Ed Gloverrel is.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön következik, két percben reagálhat.
VernonGrewly : Nos, azt gondolom, hogy Oakland egy speciális hely, ahol a progresszív politikusok az országosnál – szociális és munkaügyi kérdéseket leszámítva – konzervatívabb elveket vallanak magukénak. Magamat is ebbe a kategóriába sorolom, így elvi síkon is tudnék közeledni a reformpárti törvényhozók felé. Hogy mennyire vagyok nyitott a kétpárti együttműködések irányába, azt szerintem jól tükrözi, hogy többévnyi progresszív képviselőházi munka után engem kért fel George Taylor a közlekedési tárca élére. Ha pártkatona lettem volna, nyilván az elnök úr – akit egyébként a mai napig nagyra becsülök – nem tett volna ilyet. Persze nem állítom azt, hogy Mr, Holder ne lenne nyitott a kétpárti munka irányába, de akkora tapasztalata biztosan nincs ezügyben, mint akár jómagamnak.
VernonGrewly : Többévnyi munka bizonyítja, hogy képes vagyok valódi kompromisszumokat kötni mindkét párt törvényhozóival, rendelkezem azokkal a tapasztalatokkal és kompetenciákkal, amelyeknek birtokában elképzeléseimnek és terveimnek hatékonyan teret tudok biztosítani a lassú és nehézkesen működő ciron törvényhozásban. Nem titok, személyesen is jó kapcsolatot ápolok mind Glover elnökkel, mind számtalan reformpárti szenátorral és képviselővel, ezeket szintén Oakland megye javára tudom fordítani.
VernonGrewly : Azt is bizton állítom, engem nem fog érdekelni, hogy egy javaslatot melyik párt törvényhozója készít elő és nyújt be, kizárólag azt fogom vizsgálni, hogy az adott javaslat összeegyeztethető-e az oaklandi emberek akaratával és a megye érdekeivel. Más egyéb nem érdekel.
JosephWalker : Holder úr, Öné a szó egy perc erejéig.
ErnestHolder : Mr. Grewly életútja valóban tartalmaz ilyen jegyeket, de ne felejtsük el, hogy Mr. Grewly közlekedési miniszterként nem rendelkezett valódi, kiforrott programmal, nem volt koncepciója, amelyet megtárgyalt volna, hanem lemondott, és arról beszélt, hogy Taylor elnök próbálja meg ellehetetleníteni a modernizációt, ami nem volt igaz. Azt is azért megjegyezném, hogy Grewly minisztert 1950-ben a körzetének a lakosai leváltották.
JosephWalker : Köszönöm. A második téma a pénzügyek körébe vezet. Tudják, elolvastam az összes választási beszédjüket az újságokban és Önök összesen egyetlen számot mondtak a választóiknak, Grewly úrtól érkezett egy 90%-os utazási kedvezmény programja, de ez az egy, más semmi. Arra teszek kísérletet a témában, hogy átlássuk mit és miből kívánnak adni az embereknek és ehhez honnan kívánnak elvenni. Ennyit bevezetőnek a témakörhöz. (folyt.)
JosephWalker : Az első kérdésem a Miniszter úrhoz szól. Mr. Grewly, Ön 90%-os utazási kedvezményt kíván nyújtani a nyugdjíasoknak a választási programja alapján. Mit gondol, milyen terhet ró ez a gazdaságra, továbbá arra lennék kíváncsi, hogy csupán a nyugdíjasokat érinti-e az Ön tervezete, vagy más rászoruló társadalmi csoportokat is lefedő javaslatről beszélünk, amelynek Ön csupán egy részletét emelte ki Hogy néz ki az Ön terve számokban kifejezve?
VernonGrewly : Az előbb Mr. Holder úgy vélem, elferdítette kissé a valóságot. Sejtettem, hogy elő fog kerülni a lemondásom kérdésköre és arra is számítottam, hogy a reformpárti helyi erők ezzel próbálnak meg lejáratni. Szerintem elég egyértelműen tisztáztam a lemondásom körülményeit. Közlekedési miniszterként az volt a koncepcióm, hogy legyen egy egységes és országos szintre kiterjedő, átfogó infrastruktúrafejlesztési terv, ami az akkori ciklusban nem jött létre, köszönhetően az akkori elitnek. Szerintem egy politikusnak vállalnia kell a következményeket akkor, ha programját nem tudja megvalósítani. Én akkor ezt tettem és most is hiszek abban, hogy a hiteles politikusok feladata nem a hatalom megszerzése mindenáron, hanem a választópolgárok képviselete és érdekeinek védelme. Cironia nem lehet övetkezmények nélküli ország! Most szerencsére más időket élünk, most már van társadalmi és politikai akarat az infrastruktúrafejlesztés megvalósulásához.
VernonGrewly : Elnézést kérek a kis kitérőért, máris válaszolok a kérdésre. A 65 éven felüliek 90%-os utazási kedvezménye nem az én ötletem, ezt már előttem kitalálták, sőt, az új előirányzatokban is szerepel ilyen tétel, körülbelül 22 millió dollárt irányoz erre elő a Kongresszus, ha átmegy a javaslat. A kampány során én azt ígértem, hogy mindent megteszek azért, hogy az időskorúak élete minél könnyebb lehet, ehhez első lépésnek tökéletes lehet az utazási kedvezmények bevezetése és későbbi kiterjesztése minden nyugdíjaskorúnak. Nem gondolom, hogy ez túlságosan nagy terhet róna az államra, egy hatékony bürokráciacsökkentési politika mellett egyáltalán nem növelné a deficitet.
JosephWalker : Holder úr, 2 percben reagálhat.
ErnestHolder : A magam részéről én ezt a tervet nem támogatom, nem azért, mert ne lenne rá forrás, hanem azért, a kifogásaim többnyire elvi problémákat, illetve finanszírozásbeli problémákat vetnek fel. Ha a központi kormányzat kitalál egy ilyen rendszert, hogy fog működni annak a finanszírozása. Hogyan tudják bizonyítani, hogy tényleg az vette igénybe a szolgáltatást, aki arra illetékes? Milyen igazolás kell hozzá? Ez nincs kidolgozva, és az is egy probléma, hogy a privát közlekedési vállalatok hogyan kapják meg a támogatást, kinek kell azt bevallani. Ezek mind nyitott kérdések, és szerintem ezt így nem szabad elfogadni.
JosephWalker : Mr. Grewly-t egyperces viszontválasz lehetősége illeti meg.
VernonGrewly : Remek volt a felvetés Mr. Holder részéről, természetesen nem szabad ezeket a pénzeket csak úgy egyszerűen szétosztani az idősek között az államnak, bármiféle ellenőrzés nélkül. Azt gondolom, hogy az illetékes miniszternek rendeletben kell garantálnia a források hatékony elosztását, hogy valóban a jogosultak vegyék csak igénybe és csak olyan célokra, amelyekre ki lett találva a rendszer.
VernonGrewly : Ezek azonban csupán gyakorlati problémák, amelyeket hatékonyan és könnyen tud orvosolni akár a kormányzat, akár későbbiekben a Kongresszus. A lényege ennek a kérdésnek az, hogy azon a honfitársaink, akik egy élet munkáját fektették abba, hogy Oakland megye és egész Cironia felépüljön, azok időskorukban könnyebben és nagyobb anyagi biztonságban élhessenek. Ez számomra nem gazdasági kérdés elsősorban, hanem humánum és szolidaritás.
JosephWalker : Köszönöm. A témában második kérdés Holder úr irányába történik. Ön egy beszédében azt mondta, támogatja az adóreformot, amely, hogy kulcsszavait idézzem: ,,Kétpárti, Glover elnök is támogatja, szolidáris, nem teremt deficitet, megoldja a megyék gazdálkodását is." - A kérdésem arra vonatkozik, hogy rengeteg pozitívomut hallhattunk, mégis, Ön ténylgesen úgy gondolja, hogy nincs negatív hatása a törvénynek, nem változtatna rajta semmit, vagy csupán nem közölte ezt a beszédben?
ErnestHolder : Az idén elfogadott adótörvény egy fontos változás, amely stabilizálni fogja az ország gazdaságát. Az új adójóváírási rendszer, amelyeket még bővíteni fog, a vállalati adózás is a modern gazdasági folyamatokhoz lesz igazítva, amely versenyképessé és hatékonnyá teszi Cironiát. Persze, vannak a társadalomnak olyan rétegei, akiknek emelkednek a kiadásai, több adót kell fizetniük, de a szolidaritás jegyében ez el is várható, és nem fogja őket különösebb veszteségekbe hajszolni. Ezért tartom jó törvénynek a Holsakamp-törvényt.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön mit gondol?
VernonGrewly : Ebben a kérdésben szerintem nem lesz nagy vita köztünk. Nyilván tökéletes törvény nem létezik, ugyanakkor ez az adótörvény maximálisan támogatható. Aki többet keres, fizessen is több adót, viszont a kétkezi munkából élő munkásoknál, akik éjt nappallá téve dolgoznak meglehetősen alacsony bérért, azoknál hagyjunk több pénzt.
JosephWalker : Viszontválasz illeti meg Mr. Holdert.
ErnestHolder : Nem szeretnék reagálni.
JosephWalker : Köszönöm szépen. A harmadik részben ismét Holder főtanácsadótól fogok kérdezni. Ennek oka, hogy Ön a beszédeiben beszélt a vállalati adózás reformjáról. Hogyan képzeli el a vállalatok megfelelő mértékű teherviselését? Mit gondol, milyen hatásokat vált ki az Ön elképzelése gazdasági és társadalmi szinten, vannak-e már erre vonatkozóan számadatok a birtokában?
ErnestHolder : Mindenképp átalakítanám ezt a rendszert. Először is meg kell tárgyalnunk, mely adókat fizetik a munkáltatók, mely adókat fizetik, ezek között támogatom a nyereségadót, amely lehetne sávos, minél nagyobb a bevétel és a vállalat nagysága, úgy állítanánk be a sávokat, ami nagyon fontos, hogy ne csak a nyereséget adóztassuk, illetve kontextusnak megfelelően kezeljük, ne büntessük a sikeres vállalatokat. Meg kell határozni az adójóváírást is, hogy az mennyiben lehet helyes irány, meg azt is, hogy a megyék milyen adókat vethetnek ki. Ez nagyon fontos, mert akkor megindul a verseny a megyék között, és ez a piacgazdaságunk lényege. Ezeket mind fel kell mérnünk, és egy olyan törvényjavaslatot benyújtani, ami ezeket az igényeket kielégíti.
JosephWalker : Mr. Grewly, öné a szó.
VernonGrewly : Nekem az az elvi álláspontom, hogy a cégeknek is hatékonyan ki kell venniük a részüket a közterhek viseléséből, hogy ezt milyen módon teszik, az képezheti vita tárgyát a későbbiekben. Egyetértek azzal, hogy a sikeres vállalkozásokat nem szabad büntetni, ugyanakkor behoznék egy új szempontot is, ez pedig a munkavállalókkal szembeni bánásmód, ami a tisztességes bérekben, a biztonságos munkakörülmények formájában, vagy a munkavállalói érdekképviseletekhez való hozzáállásban nyilvánulhat meg.
VernonGrewly : Azt gondolom, hogy a jó adórendszer olyan, hogy nem a multinacionális nagyvállalatokat, hanem a tisztességes ciron vállalatokat juttatja előnyhöz, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, de nem kirekesztve a ciron tulajdonú nagyvállalatokat sem.
VernonGrewly : Ehhez a témához tartozhat még a ciron termékek védelme is, úgy gondolom, az államnak meg kellene védenie a hazai termékeket, ezt meg lehet tenni különféle adókedvezményekkel, vagy védjegyekkel is akár. Az oaklandi vidéknek és a helyi iparnak mindenesetre érdeke, hogy a helyben előállított, kifogástalan minőségű termékek versenyképesek legyenek és ne szorítsák ki őket tisztességtelen eszközökkel a piacról. Ezért én mindenképpen tenni kívánok szenátorként.
JosephWalker : Mr. Holder következik, ezzel esélye nyílik a reagálás mellett a konkrét pénzügyi kérdésre is válaszolni.
ErnestHolder : Nincsenek számadataim, de mindenképpen jelentős bevételeket remélek, viszont a bürokrácia is meg fog növekedni, ez bizonyos mennyiségű forrást le fog kötni. Magam is vállalkozói múltból jövök, ezért tudom, hogy növekedni fog a bevétel és a kiadás is, át kell ellenőrizni a folyamatokat, ez nem lesz egyszerű. De mindenképp pozitív változásokat fog indukálni.
VernonGrewly : Annyi megjegyzésem azért lenne, Mr. Holder, hogy meglehetősen komolytalan úgy konkrét adópolitikai reformot hirdetni, hogy nem tud mondani egyetlen számadatot sem.
ErnestHolder : Ön tud?
VernonGrewly : Kettőnk közül Ön beszélt a jelenlegi rendszer radikális átalakításáról. Sajnálom, de nem látok az Ön fejébe, hogy milyen átalakításokat óhajt konkrétan eszközölni, úgyhogy nem tudok az Ön tervéhez számadatot rendelni. De nem is az én feladatom, ha jól sejtem.
ErnestHolder : Ha szokott újságot olvasni, Ön is tudja, hogy a Szenátusban már mérlegelik az egyes terveket, ezeket én sem tudom, de több verziót is el tudok képzelni ebben a kérdésben.
VernonGrewly : Ha nekem ilyen konkrét terveim lennének, azért közölném a választópolgárokkal, hogy milyen átalakításokra is lehet pontosan számítani, legalább főbb vonalakban ismertethetné, hogy milyen kategóriákban milyen mértékben tervez átalakításokat. A választókat biztosan érdeklik, hogy mire számíthatnak Öntől, ezek így csak üres szavak. (mosolyog)
ErnestHolder : Nem hiszem, hogy a választók konkrét törvényjavaslatot várnak tőlünk, hanem az irányok felvázolását, és akkor el tudják mondani, hogy támogatják-e vagy sem. Én beszéltem ezekről a témákról a választókkal, és nem csak azzal kampányolok, hogy azért válasszanak, mert progresszív vagyok (mosolyog)
VernonGrewly : Szerintem én sem állítottam ilyet soha, de ezt Ön is jól tudja. Nem vártam Öntől kész javaslatot, csupán a koncepció lényegére lettem volna kíváncsi, hogy mégis mire számíthatnak az oaklandi kis- és középvállalkozások, illetve Miami városának becsületes vállalkozói. Sajnálom, hogy nem kaptam választ, azt hiszem tovább is léphetünk.
JosephWalker : Uraim, ezt a részt ezen a ponton lezárnám mielőtt a konkrét témától eltérve személyeskedésbe torkollik a vita.
JosephWalker : Köszönöm válaszaikat. A negyedik rész, amely a témakör utolsó kérdése, a vidék támogatásáról fog szólni, melyben a kérdést Grewly jelöltnek teszem fel. Mik az elképzelései a vidék, az agrárium támogatásában, milyen forrásokat kíván felhasználni és miből kívánja mindezt előteremteni?
VernonGrewly : Elsősorban a kis- és középbirtokú farmergazdaságok kedvezményes hitelprogramjának forrásainak – évenként legalább 15%-os – emelését támogatom. Azt gondolom, ez egy nagyszerű program, amely progresszív kezdeményezésre került be az előirányzatokba és idén is jelentős forrásokkal gyarapodott. Oaklandi farmerek százai járnak már most jobban ezzel a programmal, a jövőben folyamatos emelést fogok támogatni.
VernonGrewly : Egyértelmű számomra, hogy a farmerek támogatása nem egyszerű állami kiadás, hanem nemzetstratégiai fontosságú, többszörösen megtérülő befektetés. Az oaklandi farmok ennek a programnak köszönhetően az évek során könnyen világszínvonalúvá válhatnak, nőni fog a termelésük és a bevételük, ami további terjeszkedést tesz lehetővé számokra, illetve növelni fogja az egész megye, sőt, az egész ország versenyképességét, ami konkrét számokban is meg fog nyilvánulni.
VernonGrewly : Természetesen a hosszútávú megtérülés ellenére is biztosítani kell a forrásokat ehhez a programhoz, ezt én a bürokrácia csökkentésével és források átcsoportosításával oldanám meg, de ez nyilván kétpárti megállapodásokhoz kötött folyamat.
JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.
ErnestHolder : Évek óta, az első Taylor-adminisztráció vezetésével sikerült kidolgozni az előirányzatok benyújtásakor egy jelentős költségvetési támogatást nyújtó javaslatot, amely kezdeményes forrásokat és pályázatokat biztosít a farmergazdaságoknak. Egyértelművé teszem, hogy a farmergazdaságok a ciron agrárium alapja a farmerek munkája. Abban kell nekik segíteni, hogy a termelés mellett kiépíthessék a feldolgozókomplexumokat is, ezáltal a termékeket ők maguk tudják eladni.
ErnestHolder : A farmerek termékeit el kell juttatni a külső piacokra, ez főleg Közép- és Dél-Amerikát jelenti, ott versenyképesek vagyunk, ezért a törvényhozásnak szabadkereskedelmi szerződéseket kell kötnünk az amerikai partnerekkel, kivéve azokkal az országokkal nem, amelyek feketelistán vannak.
JosephWalker : Mr. Grewly, Ön reagálhat.
VernonGrewly : Amit az imént Mr. Holder említett a farmerek terményeinek védelméről, azt részben már említettem én is korábban, amikor a ciron termékek védelméről beszéltem, úgyhogy ezzel magam is egyetértek. A taylori támogatási program fő eleme, a Farmergazdaságok Modernizációja Alap egy jó kezdeményezése volt, viszont fő hibája az volt, hogy csak szűkkörű felhasználhatóságot biztosított, amit a kis- és középbirtokú farmgazdaságok kedvezményes hitelprogramja orvosolt. Én azt támogatom, hogy e két támogatási rendszer párhuzamosan tud hozzájárulni a ciron farmok nagymértékű modernizációjához, ezért mindkettő fejlesztéséért lobbizni fogok.
JosephWalker : Köszönöm. A harmadik, egyben utolsó nagy témánk a szegregáció és a déli értékek témaköre lesz.
JosephWalker : Holder főtanácsos, ön nyíltan kimondta, nem szimptizál a szegrégációval. Milyen érvek mentén utasítja el a szegregációt, illetve az is érdekelne, ha úgy gondolja, ez nem helyes intézmény, akkor miért nem akar ellene tenni a jelenben, miért gondolja, hogy ez még várhat? Emellett az is a kérdés részét képezi, mit tart Ön déli értékeknek? Jelen kérdésben mindkettőjüktől kérem, fejtsék ki állásponjukat részletesen, 4 perc áll rendelkezésükre a kérdés összetettsége miatt.
ErnestHolder : A kérdés annál komplexebb, hogy igent vagy nemet mondjak, hanem körbejárnám a témát. a déli értékek Cironia szerves részét képezi, hiszen a déli vendégszeretet, a déli jószomszédi viszony, a déli segítőkészség és nyitottság, a folklór, amit ápolunk, mindannyiunknak fontosak. Akárhol is lakunk, a közös hússütés bármikor bekövetkezhet, együtt dalolunk. Én ezeket tartom a Déli Értéknek. Ezt folytatni és ápolni kell. A szegregáció ezzel teljes egészében szembemegy, hiszen ott kiszorítanak bizonyos emberi csoportokat valamilyen okból. Ebben az esetben a színesbőrű honfitársainkat, akik a szabadságunkért küzdöttek az első és a második világháborúban, akik ma már a hadseregben karriert építenek Taylor elnök végrehajtási rendeletének hála.
ErnestHolder : Ezért, ha már ők a vérüket áldozzák a többségi társadalomért, ha a katonaságunk tagjaiként védik a határainkat, megérdemlik, hogy teljes jogú polgárként kezeljük őket. Ma iskolák utasíthatnak el ártatlan gyerekeket, mert nem fehérek, nem tudnak egyetemre járni, csak a legalantasabb munkákat bízzák rájuk, nem ülhetnek egy buszra a fehérekkel, nem szavazhatnak bárhol, arról nem is beszélve, hogy ezeket a jogokat meg is nehezítik. Ez nem helyes, ez ellen valamit tennünk kell. Cironia mindig is a szabadságra, a függetlenségre és az összefogásra épült, és most is erőt és egységet kell mutatnunk.
ErnestHolder : Magánemberként, főtanácsadóként azt képviseltem, hogy a szegregáció rossz, akadályozza a gazdasági folyamatokat, és ha szenátor leszek, akkor is ezeket az elképzeléseket fogom képviselni. Ha egy ilyen irányú törvényjavaslat kerül a Szenátus elé, ott el fogom mondani a véleményemet, és tájékozódom a választóknál, miként szavazzak. De azt most elmondom, hogy milyen olyan törvényjavaslatot, proklamációt, nyilatkozatot el fogok utasítani, amely megszilárdítja a szegregációt, vagy azt pozitív értelemben említi.
JosephWalker : Mr. Grewly, Öné a szó.
VernonGrewly : Szerintem csak kétfajta legitim álláspont lehetséges. Az első, hogy támogatjuk a déli tradíciókat és megőrizzük ezt az életformát, a második, hogy elvetjük és lebontjuk azt. Köztes megoldás nem létezik, aki ebben mindkét tábornak kedveskedni akar, az maszatol és mellébeszél. Én abszolút kiállok a fegyvertartás, a halálbüntetés és a déli lobogó használata mellett, a szegregáció kérdésében pedig Ed Glover programjával értek egyet.
VernonGrewly : A déliekre – ahogy az északiakra sem – nem szabad felülről ráerőltetni semmiféle társadalmi változást, vagy életmódot. A szegregáció mellett, vagy ellen kizárólag az oaklandi embereknek van joguk dönteni! Nem számít, hogy a politikai elit mit gondol, az ilyen döntésekben csak a nép szava lehet mérvadó!
VernonGrewly : Szerintem Mr. Holder téved, amikor a vendégszeretetet és a hússütést említi kizárólagos déli értékként. Persze, mi Oaklandiek híresek vagyunk vendégszeretetünkről és kedvesen bánunk a hozzánk érkezőkkel, ugyanakkor a déli identitás számomra többet jelent. Jelenti például a családjaink védelmét és a közbiztonság javítását célzó fegyvertartást, vagy azon kulturális és turisztikai értékeink védelmét, amelyeknek több évszázados története van. Mi, Oaklandiek sokfélék vagyunk, sokfélét gondolunk a világról, de az kétségtelen, hogy fontosak számunkra a gyökereink és nagyatyáink kultúráját szeretnénk az unokáinknak is tovább adni. Számomra elsőrendűen ezt jelenti délinek és oaklandi lokálpatriótának lenni.
VernonGrewly : Oaklandnek nem olyan politikusokra van szüksége, akik ravaszkodva és kihasználva az emberek jóhiszeműségét szembe mennek a helyi érdekekkel a Szenátusban, Oaklandnek valódi déli lokálpatriótákra van szüksége. Magamat ezutóbbi kategóriába sorolom.
JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.
ErnestHolder : Sose mondtam, hogy ellenezném a halálbüntetést, és és második kiegészításpárti fickó vagyok, támogatom a fegyvertartás jogát. Ön kiragadta, rengeteg olyan dolgot említettem, amely jellemez minket, másokat nem, és ezekre oda kell figyelni. Mindamellett kiemelném, hogy Miami egy világváros, ami egy más világ, de az is Oakland része.
VernonGrewly : Nézze, Ön a tényleges déli értékeknek csak egy részét nevezte meg, erre akartam utalni, de szerintem Ön is pontosan értette. Azt egyébként én sem tagadom, hogy Miami bizonyos mértékben másmilyen, mint a megye többi része, támogatom is azt a gloveri örökséget, amely gyakorlatilag új városképet adott Miaminak, gondolok itt például a megújuló közterekre, vagy az ország legnagyobb zsinagógájának megépítésére. Az ilyen programok folytatásáért is lobbizni szeretnék a Szenátusban, hogy a vidék mellett a nagyvárosok is fejlődhessenek.
ErnestHolder : Én magam is a zsidó közösség támogatója vagyok, és azt mindenki tudja, hogy a Taylor-adminisztráció az egyik legnagyobb Izraelbarát kormányzat volt a világon. Támogatom a ciron zsidó közösséget Oaklandben, és remélem, hogy bővítik kultúránkat. Szerintem Okaland multikulturális megye, befogadó és nyitott. És ezek az oaklandi értékek, amelyek számomra szintén fontosak.
VernonGrewly : Ezek oaklandi értékek, valóban, de nem ezek a kizárólagos oaklandi déli értékek. Azt is kiemelhetném, hogy Öntől eltérően átfogó ifjúságpolitikai programom is van, növelném az egyetemi ösztöndíjakat, bővíteném a felsőoktatás támogatásait és új kollégiumok építését is szorgalmazni fogom a Szenátusban.
ErnestHolder : Én Oaklandet szeretném képviselni, nem a Délt.
VernonGrewly : És Oakland dél része.
JosephWalker : Érzem, elmegyünk a témától, ezért azt most és ezzel együtt a vitát lezárom. Ez volt a Holder-Grewly vita, a nézőknek köszönöm a figyelmet, Önöknek pedig hogy eljöttek és összemérték programjukat. Viszontlátásra!
(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)
(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)
(Walker mindkettejükkel kezet fog, majd a közönségnek jelzi, most már lehet tapsolni)
· John Stetton: Jó estét kívánok, John Stetton vagyok, és e itt a 60 Perc Stettonnal az MSC műsorán. Az elmúlt napokban jelentős változások történtek Cironia politikai életében: viták a Glover-West kapcsolatban, kezdődő kampányesemények, jelöltségek a közeledő félidős választások kapcsán, illetve Nathen Bartek benyújtotta a Képviselőház bizottságának az infrastrukturális tervet, amelyhez az év végén biztosít forrást a Kongresszus, és ha Glover elnök aláírja, jövőre megindulhat a fejlesztés. Ma este az érintettek és szakértőkkel fogok beszélgetni ezekről a témákról. Kapcsoljuk René Westet, Nick House-t, illetve Nathen Barteket is, a stúdióban szakértőinkkel vitatjuk meg az eseményeket. Kezdünk.
Pár napja közös sajtótájékoztatón jelentette be Ed Glover elnök és René West Cook megye kormányzója, hogy a jövő évben a kormányzat pluszforrásokat biztosít Cooknak különböző jóléti és oktatási célokra induló projektek finanszírozására. Lássuk mit mondtak az érintettek: „A megye lehetőséget kap arra, hogy különféle szociális programokat indíthasson és lehetőséget adjon a kevésbé tehetős cooki polgárok és családok számára a kitörésre, az előrelépésre. A programok keretében Cook megye közelítőleg 4-5 %-al megemelt költségvetési kerettel számolhat a jövőben, amely összeg az alábbi programokra kerül felhasználásra: Elindítjuk belőle a cook megyei önkéntes tűzoltói hálózatot, egyetemi ösztöndíj alapot hozunk létre, külön tanulmányi és külön sportolói résszel. Külföldi tanulmányi utakat biztosítunk az arra rászolgáló diákoknak, támogatjuk a kollégiumi lakhatásukat. Szeretnénk továbbá lakhatási támogatást nyújtani a nagycsaládosoknak, illetve kedvezményes tömegközlekedést biztosítani az iskolásoknak és nyugdíjasoknak, továbbá a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek.”
Glover elnök is örült a kezdeményezésnek, ő ezt mondta: „Kormányzó úrral úgy vélem, gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk, aminek célja, hogy a cooki emberek életét megkönnyítsük, segítsük a helyi családokat és a fiatalokat céljaik elérésében. Mr. West az imént beszámolt a részletekről, illetve arról, hogy Cook megye hamarosan több állami forráshoz juthat, amiben a progresszív törvényhozók mellett a kormányzat is elkötelezett.”
Nem örültek annyira René West párttársai: Martin Ricketts edmundi szenátor szerint a Kongresszust kerülték meg. Nick House Osborne megye szenátora szerint az egész ügyet belengi a politikai korrupció. Westminsterből kapcsoljuk most René Westet, Cook megye reformpárti kormányzóját. Jó estét kívánok!
· René West: Üdvözlöm a nézőket és üdvözlöm John!
· John Stetton: Érdemes volt ez az alku Glover elnökkel, ha visszagondol az elmúlt napok eseményeire?
· René West: Köszönöm a lehetőséget, hogy most mindent tisztázhatunk. Az egész esemény nem más, mint a média által túlfújt lufi, nem először esetemben. Szó sincs korrupcióról vagy a ciron államapparátus megkerüléséről. Szeretném is kifejteni miért.
A bejelentett programok egytől egyig az elnökkel folytatott egyeztetésektől függetlenül is tervbe voltak véve. Ennek pénzügyi alapját a megyei tartalék képezi, amire a feszes gazdaságpolitika mellett szert tettünk az elmúlt 3 évben.
· René West: Glover elnökkel pedig semmiféle írásos vagy hivatalos megállapodás, egyezség nem született. Nem is születhetne, hiszen a megyei forrásokat évről évre a Kongresszus hagyja jóvá és törvény szabályozza.
A kvázi szóbeli megállapodás arra vonatkozott, hogy amennyiben a törvényes procedúrának eleget téve az elnöki ajánlás keresztül megy a kongresszuson, úgy Cook megye megemelt kerettel számolhat, számítva a progresszív kormányzat támogatására a szociális programokat illetően.
Glover elnök is hangsúlyozta, hogy a megye emelt összeghez juthat. Juthat, feltételes módban. Ez fontos
· John Stetton: Azért nem erről volt szó, hanem Önök már előre lefektették a megállapodást, miközben a kongresszusi reformpártiak azt erősítették meg, hogy ők erről még semmilyen döntést nem hoznak. Mi történik, ha nemmel szavaznak?
· René West: Minden más csak hecckampány és hangulatkeltés, semmi több.
Ha a Kongresszus nemmel szavaz, Cook önerőből finanszíroz mindent, amire meg van a fedezet. Ennyi. Cook nem könyöradományként tekint erre a lehetőségre és mint egyetlen mentsvár
· John Stetton: Akkor nem értem, miért tették ezt a bejelentést? Ennek mi értelme volt?
· René West: A bejelentés elsősorban a programoknak szólt, amiben az Elnök személyesen kívánta hangsúlyozni támogató szándékát és egyetértését.
Az általános vélekedés, hogy a cooki gazdasági modell és az irány jó és követendő. Glover elnök ezt is kívánta erősíteni.
· John Stetton: Akkor miért kért támogatást a President Palace-tól, és miért kérte azt, hogy más megyék rovására, mert gondolom ebből vonnák el az összeget, Cook pluszforráshoz jusson?
· René West: Remek kérdés, csak nem tudom honnan vette ezt a dezinformációt John. Én ugyanis sosem kértem ilyet. De ha így is lenne, a Kongresszus még akkor is ott lenne, ráadásul a hátrányosan érintett megyék képviselői erős lobbiként lépnének fel ez ellen valószínűleg. A feltételezés is abszurd tehát. Arról nem beszélve, hogy Glover Elnök, ahogy maga is mondta, személyesen keresett meg engem és nem fordítva történt a dolog.
· John Stetton: Önök központi forrásokról beszéltek. Azt a pénzt valahonnan el kell vonni, ami kell Cooknak, nem?
· René West: Bizonyára erre meg vannak a megfelelő szakemberek, akik tudják és látják, hogy az országnak pénzügyileg mi fér bele és mi nem. Az elnök feltételezem kalkulált hasonló kérdésekkel. Ahogy a Kongresszus is képes számolni. Ők jobban látják az ország kiadási és bevételi mérlegét, mint én Cook megyében igazgatva a helyi dolgokat.
Párttársai keményen kritizálták a megállapodás és a támogatást. Ricketts szenátor, aki az Előirányzati Bizottság tagja is, vétóval fenyegetett, Nick House szenátor, aki a szenátusi többségi vezetőhelyettes is, szintén támadta a megállapodást. Nekik mit üzenne?
· René West: Hogy az ország érdekeit tartsák szem előtt. Cook jelenleg példásan teljesít gazdaságilag, ez az elmúlt évek eredménye. Döntse el mindenki, hogy hova éri meg befektetni jelenleg és mi a legjobb az országnak. Mást nem is kérhetek.
· John Stetton: Újraindul a kormányzói posztért?
· René West: Természetesen, ez nem is lehet kérdés. Sok még a tennivaló, folytatjuk a megkezdett utat, ami szemmel láthatóan eredményes.
· John Stetton: És tervez indulni az 1958. évi elnökválasztáson reformpárt színekben?
· René West: Ez még korai kérdés, sok tényezőtől függ...
· John Stetton: Például?
· René West: Hogy más személyek a pártból éreznek-e esetleg magukban elég ambíciót. Illetve, hogy milyennek látom az esélyeimet országosan. Cironia ugyanis nem csak Cook megyéből áll.Alapos megfontolást igényel a kérdés, amit még ezer dolog befolyásolhat a következő két évben.
· John Stetton: De adott esetben lemondana a kormányzóságról, ha úgy adódik?
· René West: Nekem az első Cook megye. De előfordulhat olyan eset, hogy az ország hasznára is lehetek, amibe Cook megye is beletartozik.
· René West: Egyelőre nem is gondolkodok tovább, mint az 56-os kormányzói választás
· John Stetton: Köszönöm, hogy vállalkozott az interjúra.
· René West: Köszönöm, hogy végre tiszta vizet önthettem a pohárba.
· John Stetton: Most a szakértőkhöz fordulok: Itt van Alex Recon publicista, illetve Walter Schoch filozófus, közgatdász. Jó estét nektek is!
· Walter Schoch: Jó estét kívánok Önöknek és a kedves nézőknek!
· Alex Recon: Üdvözlök én is mindenkit, köszönöm a meghívást!
· John Stetton: Azt kérdezném tőletek, hogy ez egy ki nem kényszerített hiba René Westtől? Alex?
· Alex Recon: A kormányzó válaszát követően ezt már nem merném ilyen egyértelműen kijelenteni, jó lenne meghallgatni Glover elnököt is az eset kapcsán.
· John Stetton: Walter?
· Walter Schoch: Én úgy gondolom, hogy nem West követte el a nagyobb hibát ebben a történetben. Ő egy megye megválasztott vezetője, akinek feladata, hogy a megyéje érdekeit képviselje, ezt maximálisan végre is hajtotta. Edward Glover azonban az egész országot képviseli, itt neki kellett volna ennek a módjára nemet mondani. West kormányzó azt mondja, feltételes módban vagyunk. Ő ennek ellenére kijelentő módban elkezdte osztogatni a feltételes támogatást. Én közgazdász is vagyok egyebek mellett, de pszichológus is. Ha nem gondolja azt valaki, hogy egy pénzösszeg felett rendelkezik, nem kezdi el milliók tekintete előtt nyilvánosan bejelenteni a fejlesztéseket olyan pénzekről, amelyeket nem érez magáének. West ráadásul üzletember, tudnia kellett volna, hogy ez nem egy fix összeg, amit kapnak, ez csak egy hátba veregetés az elnöktől. Ha hibázott, az annak a nem ismeretéből fakad, hogy miként dől el a források kiosztása.
· John Stetton: Valahogy olyan disszonánsnak éreztem West válaszait ma este, és úgy vettem észre, nem is érti, miért támadják. Főként, hogy az elnök másik pártból is jön. Közben a párt jobbszárnya, élén Martin Rickettsszel, keményen kritizálta őt is.
· Ez már az előválasztásra szól? Nick House vezércikkével együtt?
· Alex Recon: Martin Ricketts elnöki álmokat is szövögethet akár, ha igazak a hírek, hogy erre West is esélyes lehet, akkor ez lehet köztük az első csörte.
· John Stetton: És House szenátor?
· Alex Recon: Ő nem különben. De ez csak egy teória.
· John Stetton: Walter, szerinted?
· Walter Schoch: A Reform Párt azt teszi, ami ilyenkor egy ellenzéki párt dolga. Nick House-nak vélhetően jól jött a visszatérése alkalmából, hogy egy szakmailag remek cikket írt egy hazai lapba, majd ennek végén kifejtette véleményét. Én kicsit tovább nézek, elképzelhetőnek tartom, hogy Nick House-nak elnöki ambíciói vannak és ez kevésbé a mostani kampánynak, mint inkább a későbbi elnökválasztásnak szól, valójában pedig Glover elnöknek üzente meg, hogy itt van és kész a küzdelemre. Ricketts szenátor célja inkább West kormányzó lehet, úgy vélem, érdeke fűződhet hozzá, hogy őt támadja, ezért vette elő a kérdés gyakorlati oldalát.
· John Stetton: Az ügynek van két személye, akinek ezen most az újraválasztása múlhet: West és Andrew Trump szenátor, aki még nem nyilatkozott az ügyben. Mennyire értintheti őket az az ügy, milyen értelemben, Walter?
· Walter Schoch: Úgy vélem, mivel megyei választásról beszélünk, West nem fog nagyobb sérülést elszenvedni, bár semmi garancia nincs rá, hogy a Nick House által említett korrupciógyanús szálat nem használják fel ellene. Ha ezt sikerül rásütni, gyengülhet, egyébként egy ilyen akció várhatóan erősítheti majd a helyi pozícióit. Trump okosan kivár egyelőre, hiszen ha most West kormányzót támadja, azt támadja, aki többletforrást szerzett a megyének, nem lenne szerencsés lépés.
· Vagyis hát egy vállveregetést, maradjunk annyiban. (mosolyog)
· Alex Recon: Tegyük hozzá, minden szenátor, képviselő vagy éppen kormányzó feladata, hogy lobbizzon a megye érdekében. Ez lehet egy új kikötő, mezőgazdasági támogatási alap, egy új kórház vagy bármi más.Ebből a szempontból senki más sem különbözik. Holsakamp szenátor egy új kikötőért való lobbizással kampányolt legutóbb
· Walter Schoch: Egyetértek, ezért is mondtam korábban, hogy alapvetően ez Glovernek árthat többet hosszú távon.
· John Stetton: Így van, ebből még megyei szinten mindketten jól jöhetnek ki, a kérdés, hogy ezt aztán egy országos elnökválasztási kampányban mennyire tudják eladni azoknak a megyéknek, ahonnan azt a pénzt elvették. Ebben a kérdésben West és Trump egymásra vannak utalva. Westnek annyi szerencséje lehet, hogy nem látszik esélyes kormányzójelölt a progresszív oldalról.
· NickHouse : Nem látok nagy esélyt arra, hogy Cook megyében progresszív jelölt győzzön, Trump és West országos jelentőségű politikai szereplők, akik szinte a megye arcai lettek, aminek mentálisan is komoly szerepe van egy választáson.
· Alex Recon: Még semmi sem biztos. A pénz még sehonnan se lett elvéve, ezt ne feledjük el. És ha az ország jól teljesít, akkor minden megye több pénzhez juthat, mint korábban, ahogy a mostani kormányzati kiadványban is szerepel. Minden megye részére bocsátott forrás magasabb, mint volt az 1953-ban megállapított összeg.
· NickHouse : Az is komolyan befolyásolhatja a későbbi eseményeket, hogy melyik oldal hogyan kommunikálja majd le ezeket az aktusokat. Egyelőre az látszik, hogy kialakultak két évvel az elnökválasztás előtt a reformpárti vezérszónokok, akik támadásra vezényelnek, érdemes lesz rájuk figyelni.
· Alex Recon: Viszont a Reform Párt hangadóinak arra sem árt figyelni, hogy ne szakadjon a párt idő előtt több részre. Mert az megint csak a progresszív párt malmára hajthatja a vizet.
· NickHouse : Azt is kíváncsian várom, hogy lesz-e olyan, aki egyesíteni tudja majd a tábort, hiszen ez Taylor elnök óta nem sikerült eddig senkinek. Nyilván meg kell vívni egyes harcokat, de fontos, hogy a jelölt mögött egységesen kiálljanak a vezető politikusok.
· Alex Recon: Walter, te látsz olyan jelöltet erre a vezér szerepre, akiről eddig nem is esett szó a médiában?
· NickHouse : Hát ha általánosságban nem esett szó valakiről a médiában, nehéz lenne vezető szerepbe belelátnom, ha pedig csupán erre az esetre gondolsz, hogy most nem szerepeltek a médiában, azt hiszem a kevésbé harcias, de egyébként meghatározó politikusok kevésbé megosztóak, de kérdés, elég karizmatikusak-e. Én úgy vélem a két szenátornak megvan a karizmája a vezetéshez, de House-nak is volt több csúnya vitája, ez taszíthat szavazókat.
· John Stetton: Köszönöm, most folytatjuk a műsorunkat.
Pár héttel korábban nyújtotta be a szenátusi Reform Párt az adóreform első szeletét, miközben pár nappal korábban a képviselőházi Reform Párt benyújtotta az infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozó tervét, amely Nathen Bartek többségi vezetőhöz kötődik. Most Hammondból kapcsoljuk Nathen Bartek képviselőt. Jó estét kívánok!
· Nathen Bartek: Jó estét John, Jó estét Cironia!
· John Stetton: Mióta dolgoztak Önök ezen a tervezeten?
· Nathen Bartek: Technikailag hónapok óta. Szerettük volna már előző évben benyújtani, de újabb és újabb konzultációkat igényelt a kérdés, sokat utaztunk országszerte bizonyos felmérések érdekében is.
· Nathen Bartek: Egy ilyen tervezetet ilyen időintervallum mellett nem lehet siettetni és összecsapni. Egy fércmunka az ország jövőjét veszélyeztetné.
· John Stetton: Mit mondana el a tervezetről? Melyek lesznek a legfontosabb változások a jelenlegi rendszerhez képes?
· Nathen Bartek: Nos, ha valaki a keze ügyébe vette a tervezetet, láthatta, hogy több területre lett bontva. Külön kerül kezelésre például az úthálózat vagy éppen az ország energia ellátása. Nem is tudnék kiemelni egy egy fontosabb részt, mert a tervezet kompletten változtatja meg alapjaiban majd az országot.
· John Stetton: Úthálózat: mi változik?
· Nathen Bartek: A leginkább szembetűnőbb változás az Észak-Déli és a Kelet-Nyugat korridor lesz. Modern autópálya, ami összeköti és egyesíti ilyen értelemben az országot. De a legnagyobb városok is szoros összekötésben lesznek jó minőségű utakkal, ami felgyorsítja az áruszállítást is. Az úthálózat egy ország életében olyan, mint a keringési rendszer és érhálózat az emberi testben. Nélkülözhetetlen és mindenért felelős.
· John Stetton: Mely megyéket érinti a leginkább a fejlesztés, bővítés?
· Nathen Bartek: Az összeset, de jelen elképzelés szerint Peterson, Legrand, Belfort vagy éppen Osborne, Union és Graham megye kulcsjelentőségű lesz. Különösen Peterson, mint az ország abszolút közepe, ahol az észak-déli és kelet nyugati korridor találkozik. De a többi megyének sem lesz oka panaszra, ezt ígérhetem
· John Stetton: Mi a helyzet a vasúttal?
· Nathen Bartek: A vasút is komoly átszervezés alá kerülne az egyes megyék közti utazás sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz, nagy mértékben fog hozzájárulni az ipari teljesítmény növekedéséhez. Kis sziget vagyunk, de az emberek mindennapi utazásait jelentősen felgyorsítja és megkönnyíti majd az átgondolt és jól szervezett modern hálózat.
· John Stetton: Ez, ha jól olvastam, csak a kivitelezés, ennek a működéséről, működtetéséről, finanszírozásáról még lesznek külön törvényjavaslatok?
· Nathen Bartek: Elképzelhető, hogy egyes részletek még további tisztázásra fognak kerül ni igen, mindenesetre az alapokat szeretnénk letenni, hogy végre valódi munka is kezdetét vegye az ország és a lakosainak érdekében. Eleget beszéltünk már elvi szinten ezen fejlesztésekről. Most a tettek ideje következik végre.
· John Stetton: Mennyibe fog ez kerülni, hány év alatt készül el?
· Nathen Bartek: A tervezet 10 évet ölel fel és minden egyes részterületet összegezve 1000 milliárd ciron dollárról beszélünk. Ennek egy része lesz állami forrás, egy része megyei forrás és egy kisebb hányada kedvezményes állami hitelként kerül felhasználásra.
· John Stetton: De ez még nincs a tervezetben?
· Nathen Bartek: De, természetesen a projekt dotációja mind lefektetésre került tételesen.
· John Stetton: Köszönöm, Többségi Vezető Úr!
· Nathen Bartek: Én köszönöm, Isten áldja Cironiát!
· John Stetton: Nick House, a Reform Párt szenátusi vezetésének a tagja, a héten jelentette be, hogy újraindul posztjáért. Kapcsoljuk Ridgefieldben a szenátort. Jó estét kívánok, Szenátor Úr!
· Nick House: Jó estét, John!
· John Stetton: Ön az elmúlt időszakban igazán visszahúzódott, nem hallottunk Önről a politikai vitákban, nem volt törvénytervezet-előterjesztése, nem szavazott. Mit mondana egy osborne-i lakosnak, hogy Ön miért szolgált rá a következő hat évre is?
· Nick House: Nézze, pályafutásom alatt több fontos törvény kialakításában közreműködtem mind megnevezve, mind csupán a háttérmunkát elvégezve. Egy demokráciában téves feltételezés, hogy minden az ülésteremben látható, a bizottsági munka épp úgy fontos, mint amit mindenki lát és ahol ott virít a nevünk. A legutóbbi szavazáson is részt vettem így ezt kategorikusan kijelenteni semmiképp sem fair, hogy én nem szavaztam. Az Igazságügyi Bizottságot mindig józanul és tiszta kezekkel vezettem, amivel szolgáltam a hazámat. Emellett olyan törvények mellett olvasható a nevem, mint például az állampolgári jogok érvényesülését célzó törvény, mely egy ezzel kapcsolatos monitorozó bizottságot is létrehozott, ezzel a hazai demokrácia állapotán hatalmasat taszítva a fejlődésbe. Ha ezeket a tevékenységeket valaki követte, már lehet egy képe arról, mi várható a jövőben. Osborne fejlődik, Mortimer kormányzóval jó kapcsolatot ápolok, a megyénk vezetése egységes a céljait tekintve.
Én nem árulok zsákbamacskát, a választókon múlik, hogy a biztos jövő mellett állnak, egy olyan jövő mellett, melyben az emberek élvezik a jogos önvédelem, az alapvető állampolgári jogok lehetőségét. Számos alkalommal mentem szembe akár a pártommal is, ha a megyém érdeke úgy diktálta. Nekem a hivatásom az első. Nem vagyok gazdag, a hivatali időm alatt sem gazdagodtam meg. Egyszerű családból származom, ugyanakkor akarattal és tanulással messze jutottam a kiinduláshoz képest. Azt szeretném, ha erre mindenkinek lehetősége lenne, ezért képviselem a hagyományos nyugati konzervatív értékeket, amelyek lehetővé teszik az emberek boldogulását, a megyék szabadságát és mégis biztosítják az egyén szabadságát is. Ez az aranyközépút politikája.
· John Stetton: Önnek viszonylag könnyű dolga van, hisz Andre Trump két évvel korábban közel 30 ponttal nyerte, nincs is elég erős hálózata Osborne megyében a progresszívoknak. A kérdés, kap-e az előválasztás során ellenfelet. Önnel elégedettek az osborne-i konzervatívok, minden esetben követte azt, amit a megye értékrendje diktált?
· Nick House: Általánosan kijelenteni egy megyéről, hogy lenne egy értékrendje, amelyben mindenki egyetért, úgy vélem, nem lehet. Vannak ebben a megyében is progresszív szavazók és én az ő képviseletükkel is tartozom a megyének annak ellenére, hogy vélhetően több kérdésben más a véleményünk. De hogy ne kerüljem ki a kérdést: Minden esetben azt tettem, amit helyesnek és a megye többségi akaratával egyezőnek tartottam. Ez egyébként nem fog változni újraválasztásom esetén sem. (mosolyog)
· John Stetton: Mortimer kormányzó támogatásával az újraválasztása mindenképp lendületet kap, nehéz dolga lenne egy párton belül személynek Önt legyőzni. Garantálja a választóinak, hogy kiszolgálja a következő hat évet, és nem indul az elnökjelöltségért?
· Nick House: Ezt egyelőre se megerősíteni, se cáfolni nem tudom. De azt garantálhatom, hogy egy esetleges kampány alatt sem hanyagolnám el a megyét, sőt, ha elindulok és megválasztanak esetleg, többet tehetek értük, mint mezei szenátorként.
· John Stetton: Ön egy vezércikkben kritizálta a Glover-West alkut, miért gondolja, hogy ez egy korrupt alku lenne?
· Nick House: Ha olvasta a cikket, abban végeredményben ezt is kifejtem. Én nem hiszem el, hogy egyszerű szívjóságból adna olyan pénzt Glover egy olyan megyébe, ahol nem támogatják, amit egyébként nem áll jogában. Azt gondolom, hogy az ügylet mögött rejtőzhet korrupciós szál, mindkét félnél kérdéses az érdekek és előnyök tényállása az ügyben, éppen ezért nem tartom szerencsésnek az ilyen egyébként gazdasági és jogi inkompetenciától hemzsegő háttéralkukat.
· John Stetton: Lehet ilyen korrupció politikai érdek? Hogy például West kormányzó előnyt szerezzen a mérsékeltek között Önnel szemben az elnökjelölő előválasztáson? Hogy ő az a személy, aki képes megszólítani a másik oldalt is?
· Nick House: Részéről lehetett volna előnyt kovácsolni ebből, bár ezzel nagyon hipotetikussá tettük az elemezni kívánt állapotot. Én nem hiszem, hogy országos szinten nagy előnyt jelentene egy elnökválasztáson a későbbiekben, hogy West kormányzónak fogalma sincs a pénzügyekről. Gondoljuk meg: Ő már fejben elköltötte azt a pénzt, amiről megállapodtak az elnökkel, mert hitte, hogy az már az övé. Meggyőződésem, hogy ennek a sajtótájékoztató pillanatában ő nem volt tudatában.
· John Stetton: Ön a szenátusi vezetés tagja is. A 15 megújítandó helyből 12 mandátumot kell megvédeniük. Ezek közül jó pár olyan, ahol Ed Glover biztos szavazatelőnnyel nyert. Mennyire aggódnak?
· Nick House: Úgy gondolom, hogy az elnökválasztás egy dolog, ahol Mr. Trump nagyon megosztó személyiségként kezdte a párharcot, azonban végül mégis kemény ellenfélnek bizonyult, illetve egy másik dolog a helyi küzdelem. Úgy vélem, jól fogunk szerepelni. Én mindent megteszek érte.
· John Stetton: Oakland, Jefferson, Graham, Belfort, Clark, Perry, egy párat sorolok fel. Megvannak azok az alkalmas jelöltek, akiket a szenátusi vezetés is támogat ezekben a megyékben? Hiszen itt, ezekben dőlhet el minden.
· Nick House: Megvannak a jelöltjeink, a közelmúltban jelentettük be az Oakland megyei és Perry megyei jelöltünket is, ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy figyelje a híreket, mert fokozatosan mindenhol kiderül, kit indítunk azért, hogy egy jobb holnapban ébredhessünk!
· John Stetton: Köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt, szenátor!
· Nick House: Én köszönöm a lehetőséget!
· John Stetton: Most a korábbi elemzőinkhez fordulok. Vérfürdő lesz a félidős szenátusi választásokon?
· Walter Schoch: Vérfürdő azért nem lesz, de úgy vélem a nemzet egész lelkében nagy feszültség van, kiütköztek az ellentétek és én arra számítok, hogy az elnökválasztásig ezek az erősödő odamondások csak tovább fejlődnek majd. Kemény politikai időknek nézünk elébe.
· John Stetton: A kérdésem arra vonatkozott inkább, hogy kivéreztetik-e a reformpárti többséget?
· Walter Schoch: Ezt pláne nem hiszem, ott is lehet látni egy stratégia kialakulását. Veszthetnek helyeket, de nem számítok arra, hogy felbillen a pálya.
· John Stetton: Alex, szerinted hol vannak különösen nagy bajban a reformpártiak?
· AlexRecon : Szerintem a déli területek veszélyesek Cook megyét leszámítva. Szerintem a csökkenni fog a reform párti szenátorok aránya, távolodva a kétharmados többségtől
· John Stetton: Mit gondolsz, hol lehet bukás, mely megyék kerülhetnek progresszív kézre?
· AlexRecon : Graham és Clark a délieken kívül. De Belfort is határeset.
· John Stetton: Walter?
· Walter Schoch: egyetértek Alex-szel, nincs mit hozzáfűznöm. (mosolyog)
· John Stetton: Ezekről még biztos beszélünk, amint nagyobb számban jönnek ki a nevek, hogy ki indul az egyes előválasztásokon. Köszönöm, hogy itt voltatok, az epilógus következik.
· Alex Recon: Köszönjük a meghívást John!
· John Stetton: Az elmúlt napokban több fontos esemény is történt, ami azt mutatja, hogy a következő hónapokban és években komoly politikai harc kezdődik a Reform Párt és a Progresszív Párt, a President Palace és a Kongresszus között, feltéve, hogy reformpárti marad a következő évben is. A szakadékok nőni fognak. A politikai vitával nincs gond, sőt, az egy nagyon fontos összetevője az életünknek, szükséges is, de ne az egyéni ambíciók, vágyak irányítsák, hanem a Cironiáért érzett felelősség. Remélem, erre haladunk tovább. Jó éjszakát, Cironia!
· John Stetton: Jó estét kívánok, John Stetton vagyok, és e itt a 60 Perc Stettonnal az MSC műsorán. Az elmúlt napokban jelentős változások történtek Cironia politikai életében: viták a Glover-West kapcsolatban, kezdődő kampányesemények, jelöltségek a közeledő félidős választások kapcsán, illetve Nathen Bartek benyújtotta a Képviselőház bizottságának az infrastrukturális tervet, amelyhez az év végén biztosít forrást a Kongresszus, és ha Glover elnök aláírja, jövőre megindulhat a fejlesztés. Ma este az érintettek és szakértőkkel fogok beszélgetni ezekről a témákról. Kapcsoljuk René Westet, Nick House-t, illetve Nathen Barteket is, a stúdióban szakértőinkkel vitatjuk meg az eseményeket. Kezdünk.
Pár napja közös sajtótájékoztatón jelentette be Ed Glover elnök és René West Cook megye kormányzója, hogy a jövő évben a kormányzat pluszforrásokat biztosít Cooknak különböző jóléti és oktatási célokra induló projektek finanszírozására. Lássuk mit mondtak az érintettek: „A megye lehetőséget kap arra, hogy különféle szociális programokat indíthasson és lehetőséget adjon a kevésbé tehetős cooki polgárok és családok számára a kitörésre, az előrelépésre. A programok keretében Cook megye közelítőleg 4-5 %-al megemelt költségvetési kerettel számolhat a jövőben, amely összeg az alábbi programokra kerül felhasználásra: Elindítjuk belőle a cook megyei önkéntes tűzoltói hálózatot, egyetemi ösztöndíj alapot hozunk létre, külön tanulmányi és külön sportolói résszel. Külföldi tanulmányi utakat biztosítunk az arra rászolgáló diákoknak, támogatjuk a kollégiumi lakhatásukat. Szeretnénk továbbá lakhatási támogatást nyújtani a nagycsaládosoknak, illetve kedvezményes tömegközlekedést biztosítani az iskolásoknak és nyugdíjasoknak, továbbá a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek.”
Glover elnök is örült a kezdeményezésnek, ő ezt mondta: „Kormányzó úrral úgy vélem, gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk, aminek célja, hogy a cooki emberek életét megkönnyítsük, segítsük a helyi családokat és a fiatalokat céljaik elérésében. Mr. West az imént beszámolt a részletekről, illetve arról, hogy Cook megye hamarosan több állami forráshoz juthat, amiben a progresszív törvényhozók mellett a kormányzat is elkötelezett.”
Nem örültek annyira René West párttársai: Martin Ricketts edmundi szenátor szerint a Kongresszust kerülték meg. Nick House Osborne megye szenátora szerint az egész ügyet belengi a politikai korrupció. Westminsterből kapcsoljuk most René Westet, Cook megye reformpárti kormányzóját. Jó estét kívánok!
· René West: Üdvözlöm a nézőket és üdvözlöm John!
· John Stetton: Érdemes volt ez az alku Glover elnökkel, ha visszagondol az elmúlt napok eseményeire?
· René West: Köszönöm a lehetőséget, hogy most mindent tisztázhatunk. Az egész esemény nem más, mint a média által túlfújt lufi, nem először esetemben. Szó sincs korrupcióról vagy a ciron államapparátus megkerüléséről. Szeretném is kifejteni miért.
A bejelentett programok egytől egyig az elnökkel folytatott egyeztetésektől függetlenül is tervbe voltak véve. Ennek pénzügyi alapját a megyei tartalék képezi, amire a feszes gazdaságpolitika mellett szert tettünk az elmúlt 3 évben.
· René West: Glover elnökkel pedig semmiféle írásos vagy hivatalos megállapodás, egyezség nem született. Nem is születhetne, hiszen a megyei forrásokat évről évre a Kongresszus hagyja jóvá és törvény szabályozza.
A kvázi szóbeli megállapodás arra vonatkozott, hogy amennyiben a törvényes procedúrának eleget téve az elnöki ajánlás keresztül megy a kongresszuson, úgy Cook megye megemelt kerettel számolhat, számítva a progresszív kormányzat támogatására a szociális programokat illetően.
Glover elnök is hangsúlyozta, hogy a megye emelt összeghez juthat. Juthat, feltételes módban. Ez fontos
· John Stetton: Azért nem erről volt szó, hanem Önök már előre lefektették a megállapodást, miközben a kongresszusi reformpártiak azt erősítették meg, hogy ők erről még semmilyen döntést nem hoznak. Mi történik, ha nemmel szavaznak?
· René West: Minden más csak hecckampány és hangulatkeltés, semmi több.
Ha a Kongresszus nemmel szavaz, Cook önerőből finanszíroz mindent, amire meg van a fedezet. Ennyi. Cook nem könyöradományként tekint erre a lehetőségre és mint egyetlen mentsvár
· John Stetton: Akkor nem értem, miért tették ezt a bejelentést? Ennek mi értelme volt?
· René West: A bejelentés elsősorban a programoknak szólt, amiben az Elnök személyesen kívánta hangsúlyozni támogató szándékát és egyetértését.
Az általános vélekedés, hogy a cooki gazdasági modell és az irány jó és követendő. Glover elnök ezt is kívánta erősíteni.
· John Stetton: Akkor miért kért támogatást a President Palace-tól, és miért kérte azt, hogy más megyék rovására, mert gondolom ebből vonnák el az összeget, Cook pluszforráshoz jusson?
· René West: Remek kérdés, csak nem tudom honnan vette ezt a dezinformációt John. Én ugyanis sosem kértem ilyet. De ha így is lenne, a Kongresszus még akkor is ott lenne, ráadásul a hátrányosan érintett megyék képviselői erős lobbiként lépnének fel ez ellen valószínűleg. A feltételezés is abszurd tehát. Arról nem beszélve, hogy Glover Elnök, ahogy maga is mondta, személyesen keresett meg engem és nem fordítva történt a dolog.
· John Stetton: Önök központi forrásokról beszéltek. Azt a pénzt valahonnan el kell vonni, ami kell Cooknak, nem?
· René West: Bizonyára erre meg vannak a megfelelő szakemberek, akik tudják és látják, hogy az országnak pénzügyileg mi fér bele és mi nem. Az elnök feltételezem kalkulált hasonló kérdésekkel. Ahogy a Kongresszus is képes számolni. Ők jobban látják az ország kiadási és bevételi mérlegét, mint én Cook megyében igazgatva a helyi dolgokat.
Párttársai keményen kritizálták a megállapodás és a támogatást. Ricketts szenátor, aki az Előirányzati Bizottság tagja is, vétóval fenyegetett, Nick House szenátor, aki a szenátusi többségi vezetőhelyettes is, szintén támadta a megállapodást. Nekik mit üzenne?
· René West: Hogy az ország érdekeit tartsák szem előtt. Cook jelenleg példásan teljesít gazdaságilag, ez az elmúlt évek eredménye. Döntse el mindenki, hogy hova éri meg befektetni jelenleg és mi a legjobb az országnak. Mást nem is kérhetek.
· John Stetton: Újraindul a kormányzói posztért?
· René West: Természetesen, ez nem is lehet kérdés. Sok még a tennivaló, folytatjuk a megkezdett utat, ami szemmel láthatóan eredményes.
· John Stetton: És tervez indulni az 1958. évi elnökválasztáson reformpárt színekben?
· René West: Ez még korai kérdés, sok tényezőtől függ...
· John Stetton: Például?
· René West: Hogy más személyek a pártból éreznek-e esetleg magukban elég ambíciót. Illetve, hogy milyennek látom az esélyeimet országosan. Cironia ugyanis nem csak Cook megyéből áll.Alapos megfontolást igényel a kérdés, amit még ezer dolog befolyásolhat a következő két évben.
· John Stetton: De adott esetben lemondana a kormányzóságról, ha úgy adódik?
· René West: Nekem az első Cook megye. De előfordulhat olyan eset, hogy az ország hasznára is lehetek, amibe Cook megye is beletartozik.
· René West: Egyelőre nem is gondolkodok tovább, mint az 56-os kormányzói választás
· John Stetton: Köszönöm, hogy vállalkozott az interjúra.
· René West: Köszönöm, hogy végre tiszta vizet önthettem a pohárba.
· John Stetton: Most a szakértőkhöz fordulok: Itt van Alex Recon publicista, illetve Walter Schoch filozófus, közgatdász. Jó estét nektek is!
· Walter Schoch: Jó estét kívánok Önöknek és a kedves nézőknek!
· Alex Recon: Üdvözlök én is mindenkit, köszönöm a meghívást!
· John Stetton: Azt kérdezném tőletek, hogy ez egy ki nem kényszerített hiba René Westtől? Alex?
· Alex Recon: A kormányzó válaszát követően ezt már nem merném ilyen egyértelműen kijelenteni, jó lenne meghallgatni Glover elnököt is az eset kapcsán.
· John Stetton: Walter?
· Walter Schoch: Én úgy gondolom, hogy nem West követte el a nagyobb hibát ebben a történetben. Ő egy megye megválasztott vezetője, akinek feladata, hogy a megyéje érdekeit képviselje, ezt maximálisan végre is hajtotta. Edward Glover azonban az egész országot képviseli, itt neki kellett volna ennek a módjára nemet mondani. West kormányzó azt mondja, feltételes módban vagyunk. Ő ennek ellenére kijelentő módban elkezdte osztogatni a feltételes támogatást. Én közgazdász is vagyok egyebek mellett, de pszichológus is. Ha nem gondolja azt valaki, hogy egy pénzösszeg felett rendelkezik, nem kezdi el milliók tekintete előtt nyilvánosan bejelenteni a fejlesztéseket olyan pénzekről, amelyeket nem érez magáének. West ráadásul üzletember, tudnia kellett volna, hogy ez nem egy fix összeg, amit kapnak, ez csak egy hátba veregetés az elnöktől. Ha hibázott, az annak a nem ismeretéből fakad, hogy miként dől el a források kiosztása.
· John Stetton: Valahogy olyan disszonánsnak éreztem West válaszait ma este, és úgy vettem észre, nem is érti, miért támadják. Főként, hogy az elnök másik pártból is jön. Közben a párt jobbszárnya, élén Martin Rickettsszel, keményen kritizálta őt is.
· Ez már az előválasztásra szól? Nick House vezércikkével együtt?
· Alex Recon: Martin Ricketts elnöki álmokat is szövögethet akár, ha igazak a hírek, hogy erre West is esélyes lehet, akkor ez lehet köztük az első csörte.
· John Stetton: És House szenátor?
· Alex Recon: Ő nem különben. De ez csak egy teória.
· John Stetton: Walter, szerinted?
· Walter Schoch: A Reform Párt azt teszi, ami ilyenkor egy ellenzéki párt dolga. Nick House-nak vélhetően jól jött a visszatérése alkalmából, hogy egy szakmailag remek cikket írt egy hazai lapba, majd ennek végén kifejtette véleményét. Én kicsit tovább nézek, elképzelhetőnek tartom, hogy Nick House-nak elnöki ambíciói vannak és ez kevésbé a mostani kampánynak, mint inkább a későbbi elnökválasztásnak szól, valójában pedig Glover elnöknek üzente meg, hogy itt van és kész a küzdelemre. Ricketts szenátor célja inkább West kormányzó lehet, úgy vélem, érdeke fűződhet hozzá, hogy őt támadja, ezért vette elő a kérdés gyakorlati oldalát.
· John Stetton: Az ügynek van két személye, akinek ezen most az újraválasztása múlhet: West és Andrew Trump szenátor, aki még nem nyilatkozott az ügyben. Mennyire értintheti őket az az ügy, milyen értelemben, Walter?
· Walter Schoch: Úgy vélem, mivel megyei választásról beszélünk, West nem fog nagyobb sérülést elszenvedni, bár semmi garancia nincs rá, hogy a Nick House által említett korrupciógyanús szálat nem használják fel ellene. Ha ezt sikerül rásütni, gyengülhet, egyébként egy ilyen akció várhatóan erősítheti majd a helyi pozícióit. Trump okosan kivár egyelőre, hiszen ha most West kormányzót támadja, azt támadja, aki többletforrást szerzett a megyének, nem lenne szerencsés lépés.
· Vagyis hát egy vállveregetést, maradjunk annyiban. (mosolyog)
· Alex Recon: Tegyük hozzá, minden szenátor, képviselő vagy éppen kormányzó feladata, hogy lobbizzon a megye érdekében. Ez lehet egy új kikötő, mezőgazdasági támogatási alap, egy új kórház vagy bármi más.Ebből a szempontból senki más sem különbözik. Holsakamp szenátor egy új kikötőért való lobbizással kampányolt legutóbb
· Walter Schoch: Egyetértek, ezért is mondtam korábban, hogy alapvetően ez Glovernek árthat többet hosszú távon.
· John Stetton: Így van, ebből még megyei szinten mindketten jól jöhetnek ki, a kérdés, hogy ezt aztán egy országos elnökválasztási kampányban mennyire tudják eladni azoknak a megyéknek, ahonnan azt a pénzt elvették. Ebben a kérdésben West és Trump egymásra vannak utalva. Westnek annyi szerencséje lehet, hogy nem látszik esélyes kormányzójelölt a progresszív oldalról.
· NickHouse : Nem látok nagy esélyt arra, hogy Cook megyében progresszív jelölt győzzön, Trump és West országos jelentőségű politikai szereplők, akik szinte a megye arcai lettek, aminek mentálisan is komoly szerepe van egy választáson.
· Alex Recon: Még semmi sem biztos. A pénz még sehonnan se lett elvéve, ezt ne feledjük el. És ha az ország jól teljesít, akkor minden megye több pénzhez juthat, mint korábban, ahogy a mostani kormányzati kiadványban is szerepel. Minden megye részére bocsátott forrás magasabb, mint volt az 1953-ban megállapított összeg.
· NickHouse : Az is komolyan befolyásolhatja a későbbi eseményeket, hogy melyik oldal hogyan kommunikálja majd le ezeket az aktusokat. Egyelőre az látszik, hogy kialakultak két évvel az elnökválasztás előtt a reformpárti vezérszónokok, akik támadásra vezényelnek, érdemes lesz rájuk figyelni.
· Alex Recon: Viszont a Reform Párt hangadóinak arra sem árt figyelni, hogy ne szakadjon a párt idő előtt több részre. Mert az megint csak a progresszív párt malmára hajthatja a vizet.
· NickHouse : Azt is kíváncsian várom, hogy lesz-e olyan, aki egyesíteni tudja majd a tábort, hiszen ez Taylor elnök óta nem sikerült eddig senkinek. Nyilván meg kell vívni egyes harcokat, de fontos, hogy a jelölt mögött egységesen kiálljanak a vezető politikusok.
· Alex Recon: Walter, te látsz olyan jelöltet erre a vezér szerepre, akiről eddig nem is esett szó a médiában?
· NickHouse : Hát ha általánosságban nem esett szó valakiről a médiában, nehéz lenne vezető szerepbe belelátnom, ha pedig csupán erre az esetre gondolsz, hogy most nem szerepeltek a médiában, azt hiszem a kevésbé harcias, de egyébként meghatározó politikusok kevésbé megosztóak, de kérdés, elég karizmatikusak-e. Én úgy vélem a két szenátornak megvan a karizmája a vezetéshez, de House-nak is volt több csúnya vitája, ez taszíthat szavazókat.
· John Stetton: Köszönöm, most folytatjuk a műsorunkat.
Pár héttel korábban nyújtotta be a szenátusi Reform Párt az adóreform első szeletét, miközben pár nappal korábban a képviselőházi Reform Párt benyújtotta az infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozó tervét, amely Nathen Bartek többségi vezetőhöz kötődik. Most Hammondból kapcsoljuk Nathen Bartek képviselőt. Jó estét kívánok!
· Nathen Bartek: Jó estét John, Jó estét Cironia!
· John Stetton: Mióta dolgoztak Önök ezen a tervezeten?
· Nathen Bartek: Technikailag hónapok óta. Szerettük volna már előző évben benyújtani, de újabb és újabb konzultációkat igényelt a kérdés, sokat utaztunk országszerte bizonyos felmérések érdekében is.
· Nathen Bartek: Egy ilyen tervezetet ilyen időintervallum mellett nem lehet siettetni és összecsapni. Egy fércmunka az ország jövőjét veszélyeztetné.
· John Stetton: Mit mondana el a tervezetről? Melyek lesznek a legfontosabb változások a jelenlegi rendszerhez képes?
· Nathen Bartek: Nos, ha valaki a keze ügyébe vette a tervezetet, láthatta, hogy több területre lett bontva. Külön kerül kezelésre például az úthálózat vagy éppen az ország energia ellátása. Nem is tudnék kiemelni egy egy fontosabb részt, mert a tervezet kompletten változtatja meg alapjaiban majd az országot.
· John Stetton: Úthálózat: mi változik?
· Nathen Bartek: A leginkább szembetűnőbb változás az Észak-Déli és a Kelet-Nyugat korridor lesz. Modern autópálya, ami összeköti és egyesíti ilyen értelemben az országot. De a legnagyobb városok is szoros összekötésben lesznek jó minőségű utakkal, ami felgyorsítja az áruszállítást is. Az úthálózat egy ország életében olyan, mint a keringési rendszer és érhálózat az emberi testben. Nélkülözhetetlen és mindenért felelős.
· John Stetton: Mely megyéket érinti a leginkább a fejlesztés, bővítés?
· Nathen Bartek: Az összeset, de jelen elképzelés szerint Peterson, Legrand, Belfort vagy éppen Osborne, Union és Graham megye kulcsjelentőségű lesz. Különösen Peterson, mint az ország abszolút közepe, ahol az észak-déli és kelet nyugati korridor találkozik. De a többi megyének sem lesz oka panaszra, ezt ígérhetem
· John Stetton: Mi a helyzet a vasúttal?
· Nathen Bartek: A vasút is komoly átszervezés alá kerülne az egyes megyék közti utazás sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz, nagy mértékben fog hozzájárulni az ipari teljesítmény növekedéséhez. Kis sziget vagyunk, de az emberek mindennapi utazásait jelentősen felgyorsítja és megkönnyíti majd az átgondolt és jól szervezett modern hálózat.
· John Stetton: Ez, ha jól olvastam, csak a kivitelezés, ennek a működéséről, működtetéséről, finanszírozásáról még lesznek külön törvényjavaslatok?
· Nathen Bartek: Elképzelhető, hogy egyes részletek még további tisztázásra fognak kerül ni igen, mindenesetre az alapokat szeretnénk letenni, hogy végre valódi munka is kezdetét vegye az ország és a lakosainak érdekében. Eleget beszéltünk már elvi szinten ezen fejlesztésekről. Most a tettek ideje következik végre.
· John Stetton: Mennyibe fog ez kerülni, hány év alatt készül el?
· Nathen Bartek: A tervezet 10 évet ölel fel és minden egyes részterületet összegezve 1000 milliárd ciron dollárról beszélünk. Ennek egy része lesz állami forrás, egy része megyei forrás és egy kisebb hányada kedvezményes állami hitelként kerül felhasználásra.
· John Stetton: De ez még nincs a tervezetben?
· Nathen Bartek: De, természetesen a projekt dotációja mind lefektetésre került tételesen.
· John Stetton: Köszönöm, Többségi Vezető Úr!
· Nathen Bartek: Én köszönöm, Isten áldja Cironiát!
· John Stetton: Nick House, a Reform Párt szenátusi vezetésének a tagja, a héten jelentette be, hogy újraindul posztjáért. Kapcsoljuk Ridgefieldben a szenátort. Jó estét kívánok, Szenátor Úr!
· Nick House: Jó estét, John!
· John Stetton: Ön az elmúlt időszakban igazán visszahúzódott, nem hallottunk Önről a politikai vitákban, nem volt törvénytervezet-előterjesztése, nem szavazott. Mit mondana egy osborne-i lakosnak, hogy Ön miért szolgált rá a következő hat évre is?
· Nick House: Nézze, pályafutásom alatt több fontos törvény kialakításában közreműködtem mind megnevezve, mind csupán a háttérmunkát elvégezve. Egy demokráciában téves feltételezés, hogy minden az ülésteremben látható, a bizottsági munka épp úgy fontos, mint amit mindenki lát és ahol ott virít a nevünk. A legutóbbi szavazáson is részt vettem így ezt kategorikusan kijelenteni semmiképp sem fair, hogy én nem szavaztam. Az Igazságügyi Bizottságot mindig józanul és tiszta kezekkel vezettem, amivel szolgáltam a hazámat. Emellett olyan törvények mellett olvasható a nevem, mint például az állampolgári jogok érvényesülését célzó törvény, mely egy ezzel kapcsolatos monitorozó bizottságot is létrehozott, ezzel a hazai demokrácia állapotán hatalmasat taszítva a fejlődésbe. Ha ezeket a tevékenységeket valaki követte, már lehet egy képe arról, mi várható a jövőben. Osborne fejlődik, Mortimer kormányzóval jó kapcsolatot ápolok, a megyénk vezetése egységes a céljait tekintve.
Én nem árulok zsákbamacskát, a választókon múlik, hogy a biztos jövő mellett állnak, egy olyan jövő mellett, melyben az emberek élvezik a jogos önvédelem, az alapvető állampolgári jogok lehetőségét. Számos alkalommal mentem szembe akár a pártommal is, ha a megyém érdeke úgy diktálta. Nekem a hivatásom az első. Nem vagyok gazdag, a hivatali időm alatt sem gazdagodtam meg. Egyszerű családból származom, ugyanakkor akarattal és tanulással messze jutottam a kiinduláshoz képest. Azt szeretném, ha erre mindenkinek lehetősége lenne, ezért képviselem a hagyományos nyugati konzervatív értékeket, amelyek lehetővé teszik az emberek boldogulását, a megyék szabadságát és mégis biztosítják az egyén szabadságát is. Ez az aranyközépút politikája.
· John Stetton: Önnek viszonylag könnyű dolga van, hisz Andre Trump két évvel korábban közel 30 ponttal nyerte, nincs is elég erős hálózata Osborne megyében a progresszívoknak. A kérdés, kap-e az előválasztás során ellenfelet. Önnel elégedettek az osborne-i konzervatívok, minden esetben követte azt, amit a megye értékrendje diktált?
· Nick House: Általánosan kijelenteni egy megyéről, hogy lenne egy értékrendje, amelyben mindenki egyetért, úgy vélem, nem lehet. Vannak ebben a megyében is progresszív szavazók és én az ő képviseletükkel is tartozom a megyének annak ellenére, hogy vélhetően több kérdésben más a véleményünk. De hogy ne kerüljem ki a kérdést: Minden esetben azt tettem, amit helyesnek és a megye többségi akaratával egyezőnek tartottam. Ez egyébként nem fog változni újraválasztásom esetén sem. (mosolyog)
· John Stetton: Mortimer kormányzó támogatásával az újraválasztása mindenképp lendületet kap, nehéz dolga lenne egy párton belül személynek Önt legyőzni. Garantálja a választóinak, hogy kiszolgálja a következő hat évet, és nem indul az elnökjelöltségért?
· Nick House: Ezt egyelőre se megerősíteni, se cáfolni nem tudom. De azt garantálhatom, hogy egy esetleges kampány alatt sem hanyagolnám el a megyét, sőt, ha elindulok és megválasztanak esetleg, többet tehetek értük, mint mezei szenátorként.
· John Stetton: Ön egy vezércikkben kritizálta a Glover-West alkut, miért gondolja, hogy ez egy korrupt alku lenne?
· Nick House: Ha olvasta a cikket, abban végeredményben ezt is kifejtem. Én nem hiszem el, hogy egyszerű szívjóságból adna olyan pénzt Glover egy olyan megyébe, ahol nem támogatják, amit egyébként nem áll jogában. Azt gondolom, hogy az ügylet mögött rejtőzhet korrupciós szál, mindkét félnél kérdéses az érdekek és előnyök tényállása az ügyben, éppen ezért nem tartom szerencsésnek az ilyen egyébként gazdasági és jogi inkompetenciától hemzsegő háttéralkukat.
· John Stetton: Lehet ilyen korrupció politikai érdek? Hogy például West kormányzó előnyt szerezzen a mérsékeltek között Önnel szemben az elnökjelölő előválasztáson? Hogy ő az a személy, aki képes megszólítani a másik oldalt is?
· Nick House: Részéről lehetett volna előnyt kovácsolni ebből, bár ezzel nagyon hipotetikussá tettük az elemezni kívánt állapotot. Én nem hiszem, hogy országos szinten nagy előnyt jelentene egy elnökválasztáson a későbbiekben, hogy West kormányzónak fogalma sincs a pénzügyekről. Gondoljuk meg: Ő már fejben elköltötte azt a pénzt, amiről megállapodtak az elnökkel, mert hitte, hogy az már az övé. Meggyőződésem, hogy ennek a sajtótájékoztató pillanatában ő nem volt tudatában.
· John Stetton: Ön a szenátusi vezetés tagja is. A 15 megújítandó helyből 12 mandátumot kell megvédeniük. Ezek közül jó pár olyan, ahol Ed Glover biztos szavazatelőnnyel nyert. Mennyire aggódnak?
· Nick House: Úgy gondolom, hogy az elnökválasztás egy dolog, ahol Mr. Trump nagyon megosztó személyiségként kezdte a párharcot, azonban végül mégis kemény ellenfélnek bizonyult, illetve egy másik dolog a helyi küzdelem. Úgy vélem, jól fogunk szerepelni. Én mindent megteszek érte.
· John Stetton: Oakland, Jefferson, Graham, Belfort, Clark, Perry, egy párat sorolok fel. Megvannak azok az alkalmas jelöltek, akiket a szenátusi vezetés is támogat ezekben a megyékben? Hiszen itt, ezekben dőlhet el minden.
· Nick House: Megvannak a jelöltjeink, a közelmúltban jelentettük be az Oakland megyei és Perry megyei jelöltünket is, ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy figyelje a híreket, mert fokozatosan mindenhol kiderül, kit indítunk azért, hogy egy jobb holnapban ébredhessünk!
· John Stetton: Köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt, szenátor!
· Nick House: Én köszönöm a lehetőséget!
· John Stetton: Most a korábbi elemzőinkhez fordulok. Vérfürdő lesz a félidős szenátusi választásokon?
· Walter Schoch: Vérfürdő azért nem lesz, de úgy vélem a nemzet egész lelkében nagy feszültség van, kiütköztek az ellentétek és én arra számítok, hogy az elnökválasztásig ezek az erősödő odamondások csak tovább fejlődnek majd. Kemény politikai időknek nézünk elébe.
· John Stetton: A kérdésem arra vonatkozott inkább, hogy kivéreztetik-e a reformpárti többséget?
· Walter Schoch: Ezt pláne nem hiszem, ott is lehet látni egy stratégia kialakulását. Veszthetnek helyeket, de nem számítok arra, hogy felbillen a pálya.
· John Stetton: Alex, szerinted hol vannak különösen nagy bajban a reformpártiak?
· AlexRecon : Szerintem a déli területek veszélyesek Cook megyét leszámítva. Szerintem a csökkenni fog a reform párti szenátorok aránya, távolodva a kétharmados többségtől
· John Stetton: Mit gondolsz, hol lehet bukás, mely megyék kerülhetnek progresszív kézre?
· AlexRecon : Graham és Clark a délieken kívül. De Belfort is határeset.
· John Stetton: Walter?
· Walter Schoch: egyetértek Alex-szel, nincs mit hozzáfűznöm. (mosolyog)
· John Stetton: Ezekről még biztos beszélünk, amint nagyobb számban jönnek ki a nevek, hogy ki indul az egyes előválasztásokon. Köszönöm, hogy itt voltatok, az epilógus következik.
· Alex Recon: Köszönjük a meghívást John!
· John Stetton: Az elmúlt napokban több fontos esemény is történt, ami azt mutatja, hogy a következő hónapokban és években komoly politikai harc kezdődik a Reform Párt és a Progresszív Párt, a President Palace és a Kongresszus között, feltéve, hogy reformpárti marad a következő évben is. A szakadékok nőni fognak. A politikai vitával nincs gond, sőt, az egy nagyon fontos összetevője az életünknek, szükséges is, de ne az egyéni ambíciók, vágyak irányítsák, hanem a Cironiáért érzett felelősség. Remélem, erre haladunk tovább. Jó éjszakát, Cironia!
(René West) „Először is köszöntöm a sajtó munkatársait, köszönöm, hogy megjelentek, illetve nagy szeretettel üdvözlöm Edward Glover elnököt itt, Cook megyében. Az elmúlt napokban volt alkalmam közelebbről is megismerni az Elnök urat, remek hangvételű beszélgetéseket folyatttunk részban szakmai vonalon. Ezen konzultációk eredményeképpen szeretnék számos, a következő egy évben, kormányzói hivatalom utolsó évében foganatosított szociális intézkedést bejelenteni, amik jó eséllyel kiterjednek majd az 56-os választásokat követő cooki kormányzó hivatalának első évére is. A megye lehetőséget kap arra, hogy különféle szociális programokat indíthasson és lehetőséget adjon a kevésbé tehetős cooki polgárok és családok számára a kitörésre, az előrelépésre. A programok keretében Cook megye közelítőleg 4-5 %-al megemelt költségvetési kerettel számolhat a jövőben, amely összeg az alábbi programokra kerül felhasználásra: Elindítjuk belőle a cook megyei önkéntes tűzoltói hálózatot, egyetemi ösztöndíj alapot hozunk létre, külön tanulmányi és külön sportolói résszel. Külföldi tanulmányi utakat biztosítunk az arra rászolgáló diákoknak, támogatjuk a kollégiumi lakhatásukat. Szeretnénk továbbá lakhatási támogatást nyújtani a nagycsaládosoknak, illetve kedvezményes tömegközlekedést biztosítani az iskolásoknak és nyugdíjasoknak, továbbá a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek. Ezen lépésekkel célunk minimalizálni a helyi emberek esetleges anyagi nehézségeit, megteremtve a lehetőséget a fiatal generációnak a kitörésre, vagyoni helyzettől függetlenül, illetve kifejezni hálánkat azon idősebb korosztálynak, amely két világháborút követően segédkezett újjáépíteni ezt a világot.”
(Ed Glover) „Köszöntöm a sajtó képviselőit és vendégeinket! Cironia kormánya fontosnak tartja a megyékkel való szoros együttműködést, beleértve a reformpárti vezetésű megyéket is. Kormnyzó úrral úgy vélem, gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk, aminek célja, hogy a cooki emberek életét megkönnyítsük, segítsük a helyi családokat és a fiatalokat céljaik elérésében. Mr. West az imént beszámolt a részletekről, illetve arról, hogy Cook megye hamarosan több állami forráshoz juthat, amiben a progresszív törvényhozók mellett a kormányzat is elkötelezett. Bízom benne, hogy a mai megállapodások egy hosszútávú és sikeres közös munka kezdete a megyei vezetés és a kormány között, ezért a jövőben is szeretnék még találkozni akár Mr. Westtel, akár a helyi törvényhozókkal, ahogy az már megtörtént néhány hónappal ezelőtt. Hiszem, hogy e mai eseménnyel új korszak veheti kezdetét az úgynevezett piros megyék és a President Palace együttműködésében, ezért hamarosan több reformpárti megyei vezetővel is találkozni kívánok, hogy hasonló ügyekről tárgyaljak. Köszönöm a lehetőséget és köszönöm Mr. Westnek azt a nyitottságot, amellyel felém viszonyult, amikor felkerestem. Isten áldja Önöket, Isten áldja a cooki embereket!”
(René West) „Először is köszöntöm a sajtó munkatársait, köszönöm, hogy megjelentek, illetve nagy szeretettel üdvözlöm Edward Glover elnököt itt, Cook megyében. Az elmúlt napokban volt alkalmam közelebbről is megismerni az Elnök urat, remek hangvételű beszélgetéseket folyatttunk részban szakmai vonalon. Ezen konzultációk eredményeképpen szeretnék számos, a következő egy évben, kormányzói hivatalom utolsó évében foganatosított szociális intézkedést bejelenteni, amik jó eséllyel kiterjednek majd az 56-os választásokat követő cooki kormányzó hivatalának első évére is. A megye lehetőséget kap arra, hogy különféle szociális programokat indíthasson és lehetőséget adjon a kevésbé tehetős cooki polgárok és családok számára a kitörésre, az előrelépésre. A programok keretében Cook megye közelítőleg 4-5 %-al megemelt költségvetési kerettel számolhat a jövőben, amely összeg az alábbi programokra kerül felhasználásra: Elindítjuk belőle a cook megyei önkéntes tűzoltói hálózatot, egyetemi ösztöndíj alapot hozunk létre, külön tanulmányi és külön sportolói résszel. Külföldi tanulmányi utakat biztosítunk az arra rászolgáló diákoknak, támogatjuk a kollégiumi lakhatásukat. Szeretnénk továbbá lakhatási támogatást nyújtani a nagycsaládosoknak, illetve kedvezményes tömegközlekedést biztosítani az iskolásoknak és nyugdíjasoknak, továbbá a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek. Ezen lépésekkel célunk minimalizálni a helyi emberek esetleges anyagi nehézségeit, megteremtve a lehetőséget a fiatal generációnak a kitörésre, vagyoni helyzettől függetlenül, illetve kifejezni hálánkat azon idősebb korosztálynak, amely két világháborút követően segédkezett újjáépíteni ezt a világot.”
(Ed Glover) „Köszöntöm a sajtó képviselőit és vendégeinket! Cironia kormánya fontosnak tartja a megyékkel való szoros együttműködést, beleértve a reformpárti vezetésű megyéket is. Kormnyzó úrral úgy vélem, gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk, aminek célja, hogy a cooki emberek életét megkönnyítsük, segítsük a helyi családokat és a fiatalokat céljaik elérésében. Mr. West az imént beszámolt a részletekről, illetve arról, hogy Cook megye hamarosan több állami forráshoz juthat, amiben a progresszív törvényhozók mellett a kormányzat is elkötelezett. Bízom benne, hogy a mai megállapodások egy hosszútávú és sikeres közös munka kezdete a megyei vezetés és a kormány között, ezért a jövőben is szeretnék még találkozni akár Mr. Westtel, akár a helyi törvényhozókkal, ahogy az már megtörtént néhány hónappal ezelőtt. Hiszem, hogy e mai eseménnyel új korszak veheti kezdetét az úgynevezett piros megyék és a President Palace együttműködésében, ezért hamarosan több reformpárti megyei vezetővel is találkozni kívánok, hogy hasonló ügyekről tárgyaljak. Köszönöm a lehetőséget és köszönöm Mr. Westnek azt a nyitottságot, amellyel felém viszonyult, amikor felkerestem. Isten áldja Önöket, Isten áldja a cooki embereket!”
John Stetton: Valamivel több, mint félóra múlva zárnak a szavazóhelyiségek Edmundban, ezzel kezdetét veszi az 1955. évi választások estéje. Én John Stetton vagyok, jó estét kívánok! Cironia választ - ma három megye választ magának kormányzót: Edmund, ahol Philipp Howard kormányzó mandátuma lejár; Madison, ahol Frank Jackson kormányzó visszavonul, és a progresszívak esélyt látnak a győzelemre; és Graham, ahol egy éve Ed Glover 20 ponttal nyert, most viszont Leo Wellington komoly kihívót kapott Bob Walsh fiatal megyei tanácsos személyében a Reform Párt részéről. Emellett Garfield megyében különleges szenátusi választást tartanak, ahol megválasztják Gregory Hammer utódát. A posztra a tavaly mandátumát vesztett, de Gilly kormányzó által újra szenátorrá kinevezett John Myne progresszív hivatalban lévő törvényhozó küzd Thad Castle reformpárti jelölttel. Először egy gyors kérdés: milyen eredményeket vártok ma este?
John Richard: Én is üdvözlöm a kedves nézőket, és a kollegákat. Jómagam Edmundban, Madisonban és Garfieldban reformer, Grahamben pedig progresszív győzelemre számítok röviden.
Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jómagam mindhárom kormányzói posztra reform győzelmet tippelnék, Garfieldban viszont progresszívet.
Paul Potzdam: Jó estét, szervusztok. A magam részéről sima reformpárti győzelmet jósolok Edmundban és Madisonban. Garfield és Graham már nehezebb kérdés, de véleményem szerint itt a progresszívek lehetnek a befutók.
John Richard: Szóval mind egyetértünk abban, hogy a 2 reformer bástyában nem lesznek különösebb izgalmak, a reformerek hozzák a kötelezők. Visszont Graham és Garfield kapcsán van okunk az izgalomra.
John Stetton : Információink szerint nagyon sokan szavaznak, éppen Garfield és Graham megyékben. Először kapcsoljuk Mike Johnsont Columbiában. Valóban sokan szavaznak a megyében?
Paul Potzdam: Szervusz John, üdvözlöm a kedves nézőket! Nos, valóban óriási volt az érdeklődés, napközben tömött sorokban kígyóztak az emberek a szavazóhelyiségeknél. Reggel óta valahol 3 kilométeres sorok is kialakultak, de összességében minden rendben zajlott a voksolások során.
John Stetton: Mindenütt sokan szavaznak, úgy értem a vidéki Garfield területein is, vagy csak Columbiában?
Paul Potzdam: Vidékről egyelőre hozzám nem érkeztek be információk, ugyanakkor itt Columbiában, ahogy a kedves nézők is látják, még mindig rengeteg ember várakozik, hogy szavazni tudjon. Rendkívüli esemény ezidáig nem történt, leszámítva egy ájulásos balesetet, de az érintett hamar orvosi ellátást kapott és a szavazások menetét ez nem befolyásolta.
John Stetton: Köszönöm szépen, pár perc, és zárnak az edmundi szavazóhelyiségek. A ma este folyamán minden megyéből rendelkezni fogunk a napokban és ma rögzített adatsorokat tartalmazó exit pollokkal, amelyek remélhetőleg segítenek megbecsülni a választási eredményeket. Edmundból pár részleges exit poll adatot tudunk mutatni, amelyek nagyon érdekesek, és érdekelne a véleményetek: Edmundban a választók 50 százaléka támogatja Glover elnök munkáját, 33% ellenzi csak. Ez szerintetek segítheti a helyi progresszívakat? Persze majd össze kellvetni a többi megyéből érkező exit pollal is. Én azt várnám, hogy egy igen piros Edmundban nem támogatják az elnököt.
John Richard: Igen ez valóban meglepő. Visszont tekintve,hogy tavaly Trump 20%-kal nyerte a megyét,nem hiszem, hogy meglepetés lesz ott. Glover elnök pár hónapos cikklusával még nem képezz akkora fajsúlyt, hogy ekkorát fordítson egy megyén
John Stetton: 56-40-re nyerte, ezt tegyük hozzá. Az elnök azért korteskedett Garfield és Graham megyékben, ott fajsúlyosabb lehet a jelenléte?
John Richard: Igen, szerintem ott lehet hatása.
Paul Potzdam: Számomra is meglepő Glover edmundi támogatottsága, ez mutathatja, hogy elnyerte a helyiek tetszését az elnök és a kormány elsőévi tevékenysége. Graham és Garfield szerintem is azért marad kék idén, mert az elnök személyesen is részt vett a kampányban. Ehhez tegyük még hozzá, hogy a progresszív kampánybizottságok ezen felül nem kevés pénzt öltek bele e két megyébe.
John Stetton: Most viszont én következem, jön az este első előrejelzése:
Edmundban Alfred Cameron fogja megnyerni az edmundi kormányzóválasztást az MSC szerint, figyelembe véve az exit poll adatokat. Így Howard kormányzó utóda szintén reformpárti marad. Ellenfele elég szürke kampányt folytatott, nem is csoda Cameron sikere. A piros megyék progresszív szervezetei miért ilyen erőtlenek szerintetek?
John Richard: Szerintem immotiváltak. Tudják, hogy átütő sikert nem tudnak elérnie, épp ezért az elvárások is alacsonyak velük kapcsolatban. Ez a kettő tény pedig elég demoralizáló tud lenni szerintem.
Paul Potzdam: A "szürke kampány" enyhe kifejezés, gyakorlatilag a progresszív jelölt nem kampányolt a választást megelőzően, így nem is csoda, hogy Cameron sima győzelmet aratott. Ehhez hozzátartozik, hogy a Progresszív Párt soha nem volt erős Edmundban, igaza van Johnnak, szemmel láthatóan nem hitték el, hogy van esélyük nyerni és előre beletörődtek az eredménybe.
John Stetton: A Reform Párt sokkal heterogénebb: van, aki képes a konzervatívakat megnyerni, van, aki Délen győz, és van, aki Grahamben. Hol vannak a konzervatív, vagy legalábbis, mérsékelt progresszívak?
John Richard: Talán Délen. Azért Smith kormányzó reformer körökben is nagy népszerűségnek örvend. Nem véletlenül volt a legutóbbi walkeri kormányzói választás az ország egyik legtisztességesebb, de aktív választása.
John Stetton: Igen, de az Walker. De nézd meg Grahamben három éve George Lee magabiztosan nyert. Vagy ott van Jim Holsakamp Greene-ben. Hol vannak ezek a középnyugati progresszívak?
Paul Potzdam: Azért vannak, léteznek ilyen progresszívek is, jóllehet csak helyi szinteken, viszont egyetértek veletek abban, hogy a progresszíveknek nyitniuk kéne a tűzpiros megyék konzervatívabb szavazói felé.
John Stetton: Beszéljünk egy kicsit Garfieldről és Grahamről. Kapcsoljuk is Pete Derbint, aki John Myne kampánygyűlésén vesz részt, vagyis eredményvárón. Milyen a hangulat, Pete?
Paul Potzdam: Üdvözlöm a kedves nézőket! Jelenleg itt állok az egyik barview-i szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
Paul Potzdam: Jelenleg itt állok az egyik columbiai szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
John Stetton: Mindjárt visszaadom a szót, de most kulcsfontosságú riasztások következnek:
Madisont túl korai besorolni, Ronald Hutchins és David Chesterfield küzd a kormányzói posztért, Garfieldban részlegesen zártak néhány településen a szavazóhelyiségek, onnan várjuk az eredményeket.
Paul Potzdam: Jelenleg itt állok Columbia főterétől nem messze, itt tartja kampányváró rendezvényét John Myne. A hangulat eddig elég feszült, nem igen akart nekünk nyilatkozni még senki a helyi progresszív politikusok közül. Szemtanúk szerint néhány perccel ezelőtt érkezett meg a helyszínre az újrázásra készülő szenátor, de eddig nem állt ki az emberek elé. Viszont több érdeklődőt is sikerült megszólaltatnunk, szinte mindenki progresszív győzelemre számít a helyszínen, ugyanakkor a többség szoros eredményt is vár, ami miatt nyugtalanok.
John Stetton: A kampány alatt Ed Glover megjelenése azt jelentette, hogy a Myne-kampány elkezdett aggódni a végkimenetel miatt?
Paul Potzdam: Az biztos, hogy nagyon fontos lenne ez a győzelem a progresszívoknak, hiszen ha Myne veszít ma este, az az is jelenti, hogy Stuart Hoyt kétharmados többséget tudhat magának a Szenátusban. Vélhetően azért kampányolt az elnök személyesen is Columbiában, hogy ezt meg tudja akadályozni.
Alex Recon: Glover megjelenése döntő lehet ebben a küzdelemben.
John Stetton : Közben vannak részeredmények Garfieldből, ez következik:
0 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 50,1 százalékkal az első, John Myne 49,4 százalékkal a második, a különbség 3 szavazat. A Castle-kampány optimista, győzelmet vár a munkásterületek és az elővárosokban, míg a nagyvárosokban döntetlent várnak. Ez reális?
John Richard: Az elővárosok és a nagyvárosok valóban alakulhatnak úgy. A munkásterületekkel szemben azért vannak kétségeim.
Alex Recon: Myne kampányára és munkájára egyszer már nemet mondott a megye. Éppenséggel nem feltétlen valóságtól elrugaszkodott spekuláció ez a Castle csapattól.
John Stetton: Mennyit hozhat Glover elnök?
Paul Potzdam: 0 százalékos feldolgozottságnál még korai messzemenő következtetéseket levonni. Szerintem nem lefutott a verseny a munkásterületeken sem, Myne szenátor is sokat kampányolt a munkásjogokkal és a kékgallérosok mellett és ezúttal jóval aktívabb és összeszedettebb volt a progresszív kampány, mint amikor Pat Landforttól kikapott Myne.
John Stetton: 1 százalékos feldolgozottságnál következnek adatok:
Thad Castle 640 szavazattal vezet, John Myne 615 szavazattal a második, a különbség 1,9 százalék. És most John Smithhez megyek, hogy elmagyarázza, mi történik épp Garfieldben. Jelen pillanatban csak négy településről van eredményünk, ezek láthatóan mind a délkeleti részben vannak, és általában kisebb települések, csak Ravenna és Hudson a nagyobb városok. Látható, hogy pirosak a települések. Nézzétek meg: Akronban három ponttal vezet Castle, Hollowayben szintén vezet. Mindkét településen felülmúlja Glover eredményét a reformpárti jelölt. hiszen ezeket a településeket hét ponttal nyerte meg a hivatalban lévő elnök tavaly. Ez mindenképp jó jel lehet. De még van egy félóra, amíg zárnak az eredmények, még bármi lehet.
Köszönöm, most kapcsoljuk Barview-t, Jim Seller a helyszínen vár a bejelentkezésre. Mit lehet tudni a helyi részvételről?
Paul Potzdam: Üdvözlöm a kedves nézőket! Jelenleg itt állok az egyik barview-i szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
John Richard: Úgy nézz ki Garfield tényleg nagyon szoros lesz.
John Stetton: Milyen eredményeket várnak Grahamben? Szoros eredményt várnak a helyi szakértők?
Paul Potzdam: Látni kell, hogy mindkét jelölt rengeteget kampányolt és annak ellenére, hogy Graham mélykék megye, eddig akárkit megkérdeztünk, mindenki azt nyilatkozta, hogy nem előre lefutott a meccs Leo Wellington javára.
John Stetton: Ed Glover befolyásoló tényező?
Paul Potzdam: Egészen biztosan, olyannyira, hogy az egyik szavazóhelyiségnél volt, aki azt nyilatkozta, hogy csak Glover elnök miatt ment el szavazni, de alapvetően a helyi politikával nem foglalkozik.
John Stetton: Most előrejelzés következik: https://youtu.be/dGpxwT_EdcA
David Chesterfield fogja megnyerni a madisoni kormányzóválasztást az MSC előrejelzése alapján, így a reformpárti kormányzót ismét reformpárti kormányzó követi.
Újabb riasztás következik Garfieldből:
Három százalékos feldolgozottság mellett John Myne 49,7 százalékkal vezet, Thad Castle 49,6 százalékkal a második, 13 szavazat a különbség.
John Richard: Akkor itt nem született meglepetés. Úgy gondolom ez egy megérdemelt reformer győzelem volt, mivel Hutchins a kampány végére nagyon passzív lett.
John Stetton: előzetes számításaink alapján Hutchins még így is jól szerepelhet ma: nagyjából 43-44 százalékot várhatunk neki, miközben az elnök támogatottsága csak 33%, az ellentábor 50 százalékos.
Alex Recon: Eddig az van, amit jósoltam, a kormányzói posztokon kérdés nélküli reform győzelem. Még Graham van hátra, ahol szintén erős reform kampánynak lehettünk szemtanúi.
Paul Potzdam: Ugyanakkor érdekes, hogy ilyen alacsony Ed Glover támogatottsága Madisonban, egy éve alig kapott ki Trumptól.
John Stetton: Igen, most kulcsriasztás következik:
Az MSC szerint Garfieldban a szenátusi választást túl korai besorolni, most már minden szavazóhelyiség zárt. És vannak eredményeink is: 6 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 13,296 szavazattal vezet, Ed Glover 12,696 százalékkal a második, ez 50,8 százalék és 48,5 százalék.
Alex Recon: Ezek mely területekről származó információk?
John Stetton: Még mindig a délkeleti területek vidéke ez, Ravennában John Myne vezet.
John Richard: Igen, de azt ne felejtsük el, hisz tavaly Madisonba nagyon sokan tolták Glover szekerét,és így is vesztett ott. Így engem nem lep meg annyirra, hogy a madisoniak magát az elnököt önmagában nem kedvelik annyirra. Chesterfield pedig nagyon aktív kampányt folytatottés Jackson kormányzó is támogatta. Ehhez képes tényleg jól szerepelt Hutchins.
John Stetton: Garfield érdekes lehet, főleg, hogy jövőre a félidős választásokon 12 szenátusi helyet védenek a reformpártiak, köztük olyat, mint Graham, Clark, Perry, Oakland, Belfort, Jefferson megyéket, amelyeket Ed Glover nyert. Ez elmondhat valamit a jövő évi választásokról?
Alex Recon: Mindenképpen jelzés lehet. Illetve komoly egy évnyi fórt adhat a reformerek kezébe.
PaulPotzdam: Egyértelmű, hogy a déli megyékben óriási erőket kell mozgósítania a reformpártiaknak, ha labdába akarnak rúgni, Jefferson és Oakland szerintem esélytelen számukra, de nem lesz sokkal könnyebb dolguk Grahamban, Perryben és Clarkban sem a tavalyi eredmények alapján.
John Richard: Igen azt, hogy a reformerek jelenleg nagyon erősek, azért is kell ilyen nem hagyományos piros megyékben is védekezniük. Kiváncsi vagyok, hogy tudják tartani ezt az erős formájukat, úgy, hogy nem ők adják az elnököt.
John Stetton: És ha most győznek Garfieldben?
Alex Recon: Akkor a következő egy évben komoly befolyás alatt tarthatják a szenátust, amiből tőkét kovácsolhatnak.
John Stetton: Közben újabb eredmények érkeztek:
14 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 33,109 szavazattal vezet, John Myne 31,471 szavazattal a második. És mielőtt folytatnánk újabb riasztás következik:
Grahamet túl korai besorolni, az exit poll eredmények hibahatáron belül mutatják Leo Wellington hivatalban lévő progresszív és Bob Walsh reformpárti megyei tanácsos eredményét.
Alex Recon: Itt lehet a legszorosabb a kormányzói választások közül
John Stetton: Bob Walsh mellőzte az országos pártot, nem kritizálta Ed Glovert, és folyamatosan kampányolt, ez szerintetek mennyire lehet sikeres egy kék megyében?
Alex Recon: Ez kulcs lehet. Holsakamp szenátor esetében is nagyon hasonló taktikát láttunk, ami sikeresnek bizonyult.
Paul Potzdam: Egész biztosan jó stratégia, ezt Jim Holsakampnál is láttuk, ugyanakkor Wellington is aktívan kampányolt, ráadásul konkrét programmal indult. A grahamieknek szimpatikus lehet, hogy Wellington konkrét számokat is mondott, akár a farmerek támogatására, akár a szakszervezetek támogatására, akár a Grahami Új Nemzedék Tervre gondolunk.
John Stetton: Nézzük, mit mondanak a grahami exit pollok: Ed Glover elnök munkáját 67% támogatja, 17% nem; Leo Wellington munkáját 33% támogatja, 50% nem, és Bob Walsh népszerű: 50% támogatja, 33% szerint ellenszenves, és ami faktor lehet még, az George Lee szenátor támogatottsága: 83% támogatja a munkáját, 0% nem támogatja, 17%-nak nincs véleménye.
Alex Recon: Graham az elmúlt években egy helyben toporgott. Ez azért nem feledtethető az emberekkel.
John Stetton: Ed Glover népszerűsége meghozhatja a kormányzó győzelmét?
Alex Recon: Korábban Taylor elnök személye is nem egyszer volt a mérleg nyelve. Ha Wellington nyer, én ebben látom az okát.
Paul Potzdam: Biztos, hogy meghatározó lesz az elnök részvétele, viszont vitatkoznék Alex-szel, túlzás, hogy a megye egy helyben toporgott, csak a közelmúltban 4 különböző megyei program valósult meg, sokmillió dollárt juttatva a fiataloknak, diákoknak és szakszervezeteknek. Persze kérdéses, hogy összességében ez mennyire csapódott le a társadalomban.
Alex Recon: A közelmúltról beszélünk. De egy kormányzói ciklus 4 évből áll és nem egyből. Így ennek van egy kicsi kampány és demagóg mellékíze.
John Stetton: Most Johnhoz megyek, hogy megmutassa, mi történik Garfieldben.
John Smith: Ahogy látjátok, csak 12 szavazat a különbség, de az adat nem pontos: Thad Castle vezet jelen pillanatban. 12 szavazattal, ez nagyon kevés, de a feldolgozottság 20%. Ahogy látjátok, a vidék piros, egy-két nagyobb tlepülés is piros, viszont a nagyobb városok kékek, most azt nézzük meg, hogy kinek, milyen esélye van győzni. Columbiában a feldolgozottság csak 6 százalékos, viszont nagyon nagy a különbség a két jelölt között, John Myne nagyjából hozza azt a szintet, amelyet Ed Glover tavaly hozott, a kérdés, hogy lesz-e elég szavazat innen, hogy megtartsa az előnyét Myne.
Alex Recon: A részvételi arányokon sok múlik majd. Hammer is itt Columbiában nyerte meg anno.
John Smith: Lorain egy tipikus munkásváros, 15 százalékos feldolgozottság, és Myne 57-43-ra vezet, de ez még alacsony feldolgozottság. Itt még lehet változás. Ravennában, amely Columbia keleti elővárosa, már csak 5 ponttal, de vezet a feldolgozottság már 31%. Hudson viszont Castle-é, ez egy tipikus fehérgalléros előváros, sok diplomással, ezek általában reformpárti bázisok, és még itt alacsony a feldolgozottság. A kérdés az, hogy a még be nem érkezett adatok és a vidéki részvétel és előny kombinálva elegendő lesz-e a győzelemhez, vagy Columbia megnyeri a megyét. Köszönöm, John. Mit gondoltok?
Alex Recon: A columbiai részvételi arány mindg fontos kérdés a helyi választásokon.
John Stetton: Eldöntheti a választást?
Paul Potzdam: Hudson gyakorlatilag az egyetlen olyan nagyobb város a megyében, ahol Myne nem nyitott kampányirodát és különösebben aktivisták sem járták ezt a várost, így nem csoda, hogy itt Castle vezet, bár a különbség nem nagy. Ami itt sorsdöntő lehet, az Columbia és az olyan városok, ahol szintén jelentős volt a Myne-aktivitás, ilyen Shawnee, Kenwood és Plymouth.
John Stetton: Viszont a vidéken minek köszönhető a lemorzsolódása? Közben újabb eredmények, 20 százalékos a feldolgozottság. Grahamből: 3 százalékos feldolgozottság mellett Bob Walsh ha szűken is, de vezet Leo Wellington kormányzó előtt:
Alex Recon: Egyértelműen hanyagolta a vidéki részeket, a teljes progresszív gépezet felsorakozása pedig azt sugalhatta, itt egy újabb öltönyös alak, akit Ridgefieldből ugráltatnak.
Paul Potzdam: Nem értek egyet, első kampányrendezvényét vidéken tartotta Myne, Gilly kormányzóval együtt, ráadásul az is kiderült a kampány során, hogy a szenátor lobbitevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy Garfield csatlakozzon a farmok kedvezményes hitelprogramjához, a KKFK-hoz.
Paul Potzdam: Abban egyetértek, hogy főként a városokra és a kékgallérosokra építette a kampányát a progresszív szenátor, de hogy hanyagolta volna a vidéket, az túlzás.
Paul Potzdam: Ez jó kérdés, talán személyes konfliktusok, vagy nézeteltérések állhatnak a háttérben. Még az is elképzelhető, hogy csak emiatt kap ki Castle.
Alex Recon: Az elvesztett elnökválasztás sok problémát hozhatott felszínre. nem volt ez zavartalan időszak a Reform Párt számára. És igen, valóban meglehetősen magára hagyták a saját jelöltjüket.
John Stetton: Tegyük hozzá, Castle se igazán pedzegette ezt, hiszen ő lokális témákkal kampányolt, John Myne sokkal inkább az a jelölt volt, aki országossá akarta tenni a kampányt, és ez látszik az exit pollokon is: Glover elnök munkáját 50% támogatja, 17% nem; Gilly kormányzóét hasonló, Pat Landford szenátor támogatottsága 67%, 17% ellenzi; John Myne munkáját 50-33 százalékban támogatják, de Thad Castle is elfogadott jelölt: 67% kedveli, 17% nem.
Alex Recon: Egy dolgot azért ne felejtsünk. Egy északi megyei lakost baromira nem fog foglalkoztatni, hogy mi zajlik Délen. Egy garfieldi lakos nem belforti, nem oaklandi és nem is cooki. Őt a helyi, ergó garfieldi problémák kötik le, erre vár megoldást. A legtöbb átlag polgár nem feltétlen gondolkozik egy dimenzióval magasabb nagyságrendben. Így akár még egy yilyen kampánystratégia is működhetne. De a körülmények Castle ellen voltak, ezért tartom, hogy ha szűken is, de vereséget fog szenvedni.
Paul Potzdam: Azért kizárni az országos ügyeket nem biztos, hogy nyerő stratégia, főleg hogy ennek a választásnak is országos tétje van, nevezetesen az, hogy lesz-e reformpárti kétharmad a Szenátusban, vagy sem.
Alex Recon: Nincs tökéletes stratégia ugyebár Paul (mosolyog és széttárja a karját)
John Stetton:
https://www.youtube.com/watch?v=_EMqPSEhsAI
Közben már 52 százalékos a feldolgozottság Garfieldből, a különbség csak 32 szavazat, ez valóban egy szoros küzdelem lehet.
Paul Potzdam: Ahogy látom, korai még temetni Castle-t és a stratégiáját, ezalapján könnyen lehet, hogy ő lesz a befutó. (mosolyog) Lehet tudni, hogy beérkeztek-e már a többi nagyobb város szavazatai? Illetve valami információnk van a columbiai részvételről, John?
John Stetton: Részvételről tudunk valamit, John?
John Stetton: Mielőtt a varázsfalhoz megyünk, kulcsriasztások következnek:
Alex Recon: (izgatottan előrehajol, iszik egy korty vizet)
John Stetton:
Garfield megyében 70 százalékos feldolgozottság mellett John Myne 51 százalékkal vezet, Thad Castle 48,4 százalékkal a második, a különbség 8.700 szavazat. Grahamben Bob Walsh 50,6 százalékkal vezet, Leo Wellington 48,9 százalékkal a második, a feldolgozottság 7%. Most te jössz, John!
Alex Recon: Majd 9000 szavazat azt hiszem már ledolgozhatatlan különbség 70 % feldolgozottság felett.
John Smith:
Itt a térkép, 70 százalék a feldolgozottság, és változó, látjátok, a vidék egészen piros, viszont a különbség alig három pont, de a feldolgozottság 100%. A kérdés, hol maradtak még adatok, jelentős adatok. Kezdjük Lorainnel, a feldolgozottság 65%, és 52 százalékkal vezet. 18 ezer szavazat érkezett be körülbelül. ha számolunk, itt nagyjából még van körülbelül 9-10 ezer voks; Fayette egy kisebb település, itt már 100% a feldolgozottság, és itt John Myne nyert. Ravennában már 93% a feldolgozottság, itt nagyjából csak kétezer szavazatot várunk, és itt jelentős, 7 pont Myne szenátor előnye. Plymouthról beszéltetek, itt már 100% a feldolgozottság, és itt is Myne szenátor nyert, látjátok, a voksok 53,8 százalékával.
Alex Recon: Úgy tűnik a két jelölt anyagi lehetőségei alapjaiban befolyásolja ezt a szavazást.
John Stetton: Shawnee-ban már 96% a feldolgozottság, és itt John Myne előnye 13 százalékpont, ez egy nagy és fontos győzelem a progresszív jelöltnek. Tremont Cityben csak 21% a feldolgozottság, de itt 50,5 százalékkal Thad Castle vezet; Jackson, hasonló helyzet van, a feldolgozottság 44%; Kenwood egy másik nagy város, 29% a feldolgozottság, és itt is körülbelül 3 pont Castle előnye. Hudsonban 48 százalékos a feldolgozottság, és itt Thad Castle 52 százalékkal az első. Ez az előny megmarad. A másik, és fontos, Columbia. 58 százalékos a feldolgozottság, és itt 57 százalékos Myne támogatottsága. Az előny csak 16 pont már a korábbi 20 helyett, de még így is jelentős a szenátor előnye. Ha sikerül Columbiában felzárkóznia Castle-nek, és a meglévő városokban sikerül megtartania az előnyt, növelni, úgy akár versenyben is maradhat. Ha marad a dinamika, nehezebb dolga lesz a reformpárti jelöltnek. Mit gondoltok?
Paul Potzdam: Jól látszik, hogy a városok többségében a progresszíveknek sikerült jobban a mozgósítás. Persze még nem teljesen lefutott a küzdelem, de egyelőre az látszik, hogy Myne tanult az egy évvel ezelőtti hibáiból.
John Stetton: Illetve Castle gyengébb vidéken, mint Landford.
AlexRecon: Magam is úgy gondolom, hogy ezúttal Myne és a progresszív gépezet semmit sem bízott a véletlenre. Komoly tanulópénzt fizettek a Landford elleni fiaskó idején.
John Stetton: De az is igaz, hogy Garfield még mindig csatatér, hiszen szorosabb a vártnál. Az MSC információ szerint az RSZKB ülést hív össze holnapra, amiért ennyire alulbecsülték Thad Castle esélyeit. Azért nem támogatták, mert úgy vélték, hogy Myne könnyen tud győzni.
Alex Recon: Ilyen könnyelműséget azt hiszem soha, senkinél, semmilyen esetben nem engedhetne meg a Reform Párt. Ez súlyos hiba, aminek bizonyosan lesznek a párton belül következményei. Szélsőségesebb esetben talán egy két fej is le fog hullani a párt hierarchiáját tekintve.
Paul Potzdam: Azért ezt nem gondolhatták komolyan, Myne-t egy évvel korábban simán legyőzték, nem értem miért gondolták volna most legyőzhetetlennek.
John Stetton: Biztos Ed Glover hatása miatt, de úgy látszik, hogy nem tudja minden esetben kiterjeszteni a népszerűségét. Az MSC készen áll bejelentést tenni:
A feldolgozottság ugyan csak 79%, de a rendelkezésre álló adatok alapján az MSC szerint John Myne fogja megnyerni a választást, és egészen az 1958-as választásokig biztosítva van a mandátuma. Várjuk John Myne győzelmi beszédét, ahogy várjuk Graham eredményeit is.
Grahamben nagyon szoros az eredmény: jelenleg 14 százalékos feldolgozottság mellett Bob Walsh 15,306 szavazattal vezet, Leo Wellington a második 14,858 szavazattal, ez 1,5 százalékpontos különbség csak. Elvesztette a grahami vidéket Wellington? Ezt tavaly még 20 ponttal nyerte Glover elnök.
Paul Potzdam: Úgy tűnik, meglátjuk, hogy tudja-e kompenzálni a városokkal ezt a kiesést.
John Stetton: Most viszont kapcsoljuk Columbiát, ahol John Myne készül szólni.
John Myne: Tisztelt Garfieldiek, kedves barátaim! Mindenekelőtt köszönettel tartozom Önöknek azért, hogy ismét bizalmat szavaztak nekem és képviselhetem Önöket újabb három éven keresztül a Szenátusban. Leszögezem, hogy minden garfieldi polgár szenátora leszek, nem csak azoké, akik a mai napon rám tették le voksukat. Köszönöm továbbá Ed Glover elnök úrnak, a Progresszív Párt vezetőségének, hogy segítették kampányomat, illetve külön köszönetet szeretnék mondani feleségemnek, Felicity-nek, akinek támogatása és ösztönzése nélkül ma nem állhatnék itt! Az imént kaptam meg Thad Castle üzenetét, aki gratulált megválasztásomhoz, neki is köszönöm ezt a gesztust! A következő években aktív szerepet szeretnék vállalni a törvényhozásban, bekapcsolódok a bizottsági munkába, fellépek a semmittevő szenátorok és képviselők ellen, valamint harcolni fogok a munkásjogok érvényre juttatásáért is. Ezen felül továbbra is segíteni fogom Garfield gyarapodását és szoros kapcsolatot fogok ápolni a megyei vezetéssel, köztük James Gilly kormányzó úrral. Egy szó mint száz, mozgalmas évek állnak előttem és Garfield megye előtt is. A mai nap legyen az ünneplésé és a progresszívek sikeréé, de holnaptól a kemény munka veszi kezdetét. Köszönöm, hogy meghallgattak! Éljen Garfield, éljen Cironia!
John Stetton: Thad Castle-nek személyesen ez vereség vagy győzelem?
Paul Potzdam: Ahhoz képest, hogy ma már állt nyerésre is, biztosan csalódottságot érez. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy egy tapasztalt, régóta hivatalban lévő szenátor volt az ellenfele, aki mögött ráadásul az egész pártja felsorakozott, akkor egy győzelemmel felérő vereségről van szó.
John Stetton: Beszéljünk Grahamről egy kicsit. Szoros eredmény, ezt vártátok?
Alex Recon: A vereség az vereség, a körülményektől függetlenül. A kérdés hogy képes lesz-e a mostani tapasztalatokat és ismertségét később valamilyen formában előnyére fordítani. Akár mint képviselő.
Paul Potzdam: Grahamben lehetett sejteni, hogy Wellington győzelme nem lesz olyan sima, mint Ed Gloveré tavaly, de ilyen szoros küzdelemre azért nem számítottam.
Alex Recon: Én személy szerint a kampányok alapján ezt vártam. Lényegesen szorosabb küzdelemre volt kilátás itt, mint Edmundban vagy Madisonban.
Paul Potzdam: Ez kétségtelen.
John Stetton: Mit gondoltok a két karakterről?
Alex Recon: Megmondom őszintén egyikükhöz sem volt személyesen szerencsém, így nehezen tudnék objektív képet alkotni. De a szavazás eddigi lefolyása alapján az látható, hogy az emberek is dilemmában vannak.
Paul Potzdam: Walsh számomra korábban ismeretlen volt, csak most a kampány során hallottam róla, elég felkészült politikusnak tűnik. Wellington négy éve alig ismerten lett megválasztva, azóta véleményem szerint kellő odafigyeléssel és szakértelemmel vezette a megyét, ráadásul most azzal kampányolt, hogy folytatni fogja eddigi szociális és munkaügyi politikáját, folyamatosan emelve az ezekre szánt forrásokat, ez az üzenet biztosan jópár szavazót hozott számára.
Alex Recon: Az ígéretekkel tele a padlás, szokás mondani, az elmúlt években azért azt látjuk, az embereknek nem elég pusztán ígérgetni, valóban felkészült politikusokat és vezetőket akarnak. Ebben mondjuk egyik félnél sincs hiba.
Paul Potzdam: Nem csak ígérgetett, hiszen már megvalósult programokról beszéltünk, vagyis a választók láthatták, hogy nem csak a levegőbe beszél Wellington, hanem cselekedni is kész.
John Stetton: Akkor miért olyan népszerűtlen a kormányzó?
Alex Recon: Valami oka mégis van, hogy ez az utolsó aktív és eredményes év nem győzte meg maximálisan a szavazókat nem Paul?
John Stetton: Kulcsriasztás következik:
Bob Walsh 27 százalékos feldolgozottság mellett 2 ezer szavazattal, három százalékkal vezet jelen pillanatban.
Paul Potzdam: Biztosan van oka, például az, hogy Wellington mégiscsak kevésbé ismert és karizmatikus politikus, mint Ed Glover, ez magyarázhatja, hogy miért nem nyerte el a választók egyértelmű többségének támogatását. Az is lehet, hogy Walsh sokaknak szimpatikusabb volt a mérsékelt hangvétele miatt, illetve amiatt, mert egy friss, még nem elhasználódott politikusról beszélünk.
Alex Recon: Tekinthetjük az ilyen választásokat fordulópontnak akkor? Úgy értem ahol már nem elég az ígéret, nem elég bizonyos fokú referencia munka? Hanem esetleg kell valami kicsi plusz is?
Paul Potzdam: Úgy tűnik. (mosolyog)
John Stetton: Bob Walsh folyamatosan kerülte a pártlogókat, és helyi ügyekkel foglalkozott. Lehet ez egy kapaszkodó a kék megyés reformpártiaknak?
Paul Potzdam: Illetve pozitívan nyilatkozott Ed Gloverrel kapcsolatban is ahelyett, hogy kritizálta volna.
John Stetton: És Glover elnök sem támadta.
Paul Potzdam: Bizonyára számolt vele, hogy Walsh is győzhet, és ebben az esetben ez kellemetlenséget okozna számára a későbbiekben.
https://youtu.be/Ted0251f2EE (az eredménytábla beszélgetés közben feltűnik)
John Stetton: A kérdés akkor a személyiség? Bob Walsh hiába reformpárti, de elég megnyerő a személyisége, hogy progresszívak támogassák?
Paul Potzdam: Az eddigi eredményekből legalábbis ez látszik. Azt lehet tudni, hogy eddig főként Graham mely részéről érkeztek be eredmények és mely területeken alacsony a feldolgozottság?
John Stetton: John, mit tudsz mutatni a térképen?
John Smith: Látjátok, már 56 százalék a feldolgozottság, és az egész megye piros, egy-két település kék csak. és most éppen Leo Wellington vezet.
Kevesebb, mint ezer vokssal, egy százalékkal, ez egészen kicsi. Mutatom a vidéket: ha szűken is, de Bob Walsh-t támogatja: látjátok? A kisebb településeken egy százalékkal, annyival sem vezet a reformpárti jelölt, de sok helyen már 100% a feldolgozottság. A kulcs a nagyobb városok lesznek, ezek: Irrigon, itt vezet Walsh, de csak kicsit. Enterprise szoros, de Cave Junction jelenleg a kormányzóé, igaz a feldolgozottság csak 33%. Barview-ban a feldolgozottság 56%, és jelentős Wellington előnye. Ahhoz, hogy győzzön, ezt az előnyt meg kell tartani, ki is kell tolnia, máskülönben nem lesz elég nagy az előnye. Granttown döntetlen, viszont ami gondot okozhat, az Rainier. Látjátok, 16 százalékponttal vezet Walsh, Paris City és Rockville 13 pontos előny Bob Walsh felé. Itt pedig még alacsony a feldolgozottság, minden felsorolt városban. Tehát még nem lefutott a verseny. Köszönöm, tehát most úgy látszik, hogy hasonló a helyzet Garfielddel vagy rosszabb?
Paul Potzdam: Érdekesnek tartom a Rainier-Paris City-Rockville hármas Walsh-előnyét, hiszen e városok mondhatni a Wellington-kampány központi városai voltak, mindhárom helyen nyílt is kampányirodája a kormányzónak. Úgy tűnik, ez is kevés volt. Némiképp más a helyzet, mint Garfieldben, hiszen Myne alapvetően hozta azokat a településeket, ahol sokat korteskedett, itt most más látszik.
John Stetton: Most még Barview az, ahol előnyre tett szert a kormányzó. Rossz volt a stratégia?
Paul Potzdam: Az elképzelés alapvetően nem volt rossz, Wellington rengeteget kampányolt a zömében kékgalléros többségű nagyobb településeken, illetve Barview és a nagyobb fehérgalléros városok is kiemelt figyelmet kaptak. Valami azonban mégis beakadt a gépezetbe, szemmel láthatóan a kormányzó kampánystábja elszámította magát.
John Stetton: Nem vették komolyan Walshot?
Paul Potzdam: Az is lehetséges, bár ez nem teljesen felel meg a valóságnak, a kormányzó ugyanis többször reagált Walsh állításaira és egyszer támadta is a szakszervezetekkel kapcsolatos kijelentése miatt.
John Stetton: De lehet, hogy nem ez volt a legjobb támadási felület: Nem gondolod, hogy a szakszervezeti kérdés annyira nem fontos?
Paul Potzdam: Grahamben elég nagy hagyománya van a szakszervezetiségnek és az utóbbi időszakban a munkásjogok is népszerű téma a lakosság körében. Ha ez nem így lenne, akkor George Lee szenátor miért egyeztetett volna személyesen a grahami szakszervezetek vezetőivel?
John Stetton: Úgy látszik, mégsem ez a legfontosabb téma, lehet, nem volt jó erre feltenni mindent?
Paul Potzdam: Ez egy téma volt a sok közül. A farmerek támogatása és a Grahami Új Nemzedék Terv szerintem hangsúlyosabban szerepelt progresszív részről, igaz, ami igaz, előbbire a vidék - mint látszik - nem volt vevő túlzottan.
John Stetton: Most elveszem a szót, bejelentés következik:
Az MSC előrejelzése szerint a grahami kormányzói választást Bob Walsh nyerte meg. Igaz, még csak 82 százalékos feldolgozottságnál járunk, de akkora a különbség, amit már nem lehet ledolgozni. Úgy tudjuk Leo Wellington gratulált már, Bob Walsh mindjárt kiáll Rockville-ben, hogy megtartsa a beszédét.
John Stetton: Tisztelt Jelenlévők, Tisztelt és Szeretett Graham! A mai napon történelmet írtunk! (ováció) Történelmet írtunk, hiszen én leszek Cironia legfiatalabb kormányzója, és ezt csak egy olyan nagyszerű és toleráns megyében lehet elérni, mint amilyen Graham minden megyék legjobbika. Az elmúlt hónapokban végigjártam minden települést, ellátogattam a választókhoz, meghallgattam a gondjaikat, bajaikat, és és nagyon büszke vagyok, hogy olyan sokan osztották meg velem az elképzeléseiket, gondjaikat, problémáikat, most már arra fogok koncentrálni, hogy januártól ezt meg is valósítsam, minden egyes grahamivel: azokkal, akik rám szavaztak, azokkal, akik nem rám szavaztak, és azokkal is, akik el sem mentek szavazni. Az MSC szerint ebben a pillanatban már több mint százezer szavazat érkezett rám, amely nagyon nagy felhatalmazás, és remélem, hogy élni is tudok vele. Nem készülök háborúra, nem fogok pártvonalak mentén harcolni, bárkivel együtt fogok működni, aki nyitott Graham ügyeinek a megoldására. Felhívott telefonon Leo Wellington kormányzó, aki gratulált, és felajánlotta a segítségét, amelyet én köszönettel elfogadtam, és szeretném, ha ellátna a tanácsaival. Szeretném megköszönni a családomnak, amiért kiállt mellettem, a barátaimnak a segítséget, és minden egyes kampányaktivistának, aki éjt nappallá téve dolgozott, hogy győzzek, köszönök mindent! Isten áldja Grahamet!
John Stetton: Ez volt a megválasztott grahami kormányzó beszéde. Paul szeretnél még valamit mondani?
Paul Potzdam: Köszönöm John, a tények magukért beszélnek, különösebben nincs mit kommentálni, alaposan kiveséztük már a történteket.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm a nézők figyelmét, jó éjszakát, Cironia!
John Stetton: Valamivel több, mint félóra múlva zárnak a szavazóhelyiségek Edmundban, ezzel kezdetét veszi az 1955. évi választások estéje. Én John Stetton vagyok, jó estét kívánok! Cironia választ - ma három megye választ magának kormányzót: Edmund, ahol Philipp Howard kormányzó mandátuma lejár; Madison, ahol Frank Jackson kormányzó visszavonul, és a progresszívak esélyt látnak a győzelemre; és Graham, ahol egy éve Ed Glover 20 ponttal nyert, most viszont Leo Wellington komoly kihívót kapott Bob Walsh fiatal megyei tanácsos személyében a Reform Párt részéről. Emellett Garfield megyében különleges szenátusi választást tartanak, ahol megválasztják Gregory Hammer utódát. A posztra a tavaly mandátumát vesztett, de Gilly kormányzó által újra szenátorrá kinevezett John Myne progresszív hivatalban lévő törvényhozó küzd Thad Castle reformpárti jelölttel. Először egy gyors kérdés: milyen eredményeket vártok ma este?
John Richard: Én is üdvözlöm a kedves nézőket, és a kollegákat. Jómagam Edmundban, Madisonban és Garfieldban reformer, Grahamben pedig progresszív győzelemre számítok röviden.
Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jómagam mindhárom kormányzói posztra reform győzelmet tippelnék, Garfieldban viszont progresszívet.
Paul Potzdam: Jó estét, szervusztok. A magam részéről sima reformpárti győzelmet jósolok Edmundban és Madisonban. Garfield és Graham már nehezebb kérdés, de véleményem szerint itt a progresszívek lehetnek a befutók.
John Richard: Szóval mind egyetértünk abban, hogy a 2 reformer bástyában nem lesznek különösebb izgalmak, a reformerek hozzák a kötelezők. Visszont Graham és Garfield kapcsán van okunk az izgalomra.
John Stetton : Információink szerint nagyon sokan szavaznak, éppen Garfield és Graham megyékben. Először kapcsoljuk Mike Johnsont Columbiában. Valóban sokan szavaznak a megyében?
Paul Potzdam: Szervusz John, üdvözlöm a kedves nézőket! Nos, valóban óriási volt az érdeklődés, napközben tömött sorokban kígyóztak az emberek a szavazóhelyiségeknél. Reggel óta valahol 3 kilométeres sorok is kialakultak, de összességében minden rendben zajlott a voksolások során.
John Stetton: Mindenütt sokan szavaznak, úgy értem a vidéki Garfield területein is, vagy csak Columbiában?
Paul Potzdam: Vidékről egyelőre hozzám nem érkeztek be információk, ugyanakkor itt Columbiában, ahogy a kedves nézők is látják, még mindig rengeteg ember várakozik, hogy szavazni tudjon. Rendkívüli esemény ezidáig nem történt, leszámítva egy ájulásos balesetet, de az érintett hamar orvosi ellátást kapott és a szavazások menetét ez nem befolyásolta.
John Stetton: Köszönöm szépen, pár perc, és zárnak az edmundi szavazóhelyiségek. A ma este folyamán minden megyéből rendelkezni fogunk a napokban és ma rögzített adatsorokat tartalmazó exit pollokkal, amelyek remélhetőleg segítenek megbecsülni a választási eredményeket. Edmundból pár részleges exit poll adatot tudunk mutatni, amelyek nagyon érdekesek, és érdekelne a véleményetek: Edmundban a választók 50 százaléka támogatja Glover elnök munkáját, 33% ellenzi csak. Ez szerintetek segítheti a helyi progresszívakat? Persze majd össze kellvetni a többi megyéből érkező exit pollal is. Én azt várnám, hogy egy igen piros Edmundban nem támogatják az elnököt.
John Richard: Igen ez valóban meglepő. Visszont tekintve,hogy tavaly Trump 20%-kal nyerte a megyét,nem hiszem, hogy meglepetés lesz ott. Glover elnök pár hónapos cikklusával még nem képezz akkora fajsúlyt, hogy ekkorát fordítson egy megyén
John Stetton: 56-40-re nyerte, ezt tegyük hozzá. Az elnök azért korteskedett Garfield és Graham megyékben, ott fajsúlyosabb lehet a jelenléte?
John Richard: Igen, szerintem ott lehet hatása.
Paul Potzdam: Számomra is meglepő Glover edmundi támogatottsága, ez mutathatja, hogy elnyerte a helyiek tetszését az elnök és a kormány elsőévi tevékenysége. Graham és Garfield szerintem is azért marad kék idén, mert az elnök személyesen is részt vett a kampányban. Ehhez tegyük még hozzá, hogy a progresszív kampánybizottságok ezen felül nem kevés pénzt öltek bele e két megyébe.
John Stetton: Most viszont én következem, jön az este első előrejelzése:
Edmundban Alfred Cameron fogja megnyerni az edmundi kormányzóválasztást az MSC szerint, figyelembe véve az exit poll adatokat. Így Howard kormányzó utóda szintén reformpárti marad. Ellenfele elég szürke kampányt folytatott, nem is csoda Cameron sikere. A piros megyék progresszív szervezetei miért ilyen erőtlenek szerintetek?
John Richard: Szerintem immotiváltak. Tudják, hogy átütő sikert nem tudnak elérnie, épp ezért az elvárások is alacsonyak velük kapcsolatban. Ez a kettő tény pedig elég demoralizáló tud lenni szerintem.
Paul Potzdam: A "szürke kampány" enyhe kifejezés, gyakorlatilag a progresszív jelölt nem kampányolt a választást megelőzően, így nem is csoda, hogy Cameron sima győzelmet aratott. Ehhez hozzátartozik, hogy a Progresszív Párt soha nem volt erős Edmundban, igaza van Johnnak, szemmel láthatóan nem hitték el, hogy van esélyük nyerni és előre beletörődtek az eredménybe.
John Stetton: A Reform Párt sokkal heterogénebb: van, aki képes a konzervatívakat megnyerni, van, aki Délen győz, és van, aki Grahamben. Hol vannak a konzervatív, vagy legalábbis, mérsékelt progresszívak?
John Richard: Talán Délen. Azért Smith kormányzó reformer körökben is nagy népszerűségnek örvend. Nem véletlenül volt a legutóbbi walkeri kormányzói választás az ország egyik legtisztességesebb, de aktív választása.
John Stetton: Igen, de az Walker. De nézd meg Grahamben három éve George Lee magabiztosan nyert. Vagy ott van Jim Holsakamp Greene-ben. Hol vannak ezek a középnyugati progresszívak?
Paul Potzdam: Azért vannak, léteznek ilyen progresszívek is, jóllehet csak helyi szinteken, viszont egyetértek veletek abban, hogy a progresszíveknek nyitniuk kéne a tűzpiros megyék konzervatívabb szavazói felé.
John Stetton: Beszéljünk egy kicsit Garfieldről és Grahamről. Kapcsoljuk is Pete Derbint, aki John Myne kampánygyűlésén vesz részt, vagyis eredményvárón. Milyen a hangulat, Pete?
Paul Potzdam: Üdvözlöm a kedves nézőket! Jelenleg itt állok az egyik barview-i szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
Paul Potzdam: Jelenleg itt állok az egyik columbiai szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
John Stetton: Mindjárt visszaadom a szót, de most kulcsfontosságú riasztások következnek:
Madisont túl korai besorolni, Ronald Hutchins és David Chesterfield küzd a kormányzói posztért, Garfieldban részlegesen zártak néhány településen a szavazóhelyiségek, onnan várjuk az eredményeket.
Paul Potzdam: Jelenleg itt állok Columbia főterétől nem messze, itt tartja kampányváró rendezvényét John Myne. A hangulat eddig elég feszült, nem igen akart nekünk nyilatkozni még senki a helyi progresszív politikusok közül. Szemtanúk szerint néhány perccel ezelőtt érkezett meg a helyszínre az újrázásra készülő szenátor, de eddig nem állt ki az emberek elé. Viszont több érdeklődőt is sikerült megszólaltatnunk, szinte mindenki progresszív győzelemre számít a helyszínen, ugyanakkor a többség szoros eredményt is vár, ami miatt nyugtalanok.
John Stetton: A kampány alatt Ed Glover megjelenése azt jelentette, hogy a Myne-kampány elkezdett aggódni a végkimenetel miatt?
Paul Potzdam: Az biztos, hogy nagyon fontos lenne ez a győzelem a progresszívoknak, hiszen ha Myne veszít ma este, az az is jelenti, hogy Stuart Hoyt kétharmados többséget tudhat magának a Szenátusban. Vélhetően azért kampányolt az elnök személyesen is Columbiában, hogy ezt meg tudja akadályozni.
Alex Recon: Glover megjelenése döntő lehet ebben a küzdelemben.
John Stetton : Közben vannak részeredmények Garfieldből, ez következik:
0 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 50,1 százalékkal az első, John Myne 49,4 százalékkal a második, a különbség 3 szavazat. A Castle-kampány optimista, győzelmet vár a munkásterületek és az elővárosokban, míg a nagyvárosokban döntetlent várnak. Ez reális?
John Richard: Az elővárosok és a nagyvárosok valóban alakulhatnak úgy. A munkásterületekkel szemben azért vannak kétségeim.
Alex Recon: Myne kampányára és munkájára egyszer már nemet mondott a megye. Éppenséggel nem feltétlen valóságtól elrugaszkodott spekuláció ez a Castle csapattól.
John Stetton: Mennyit hozhat Glover elnök?
Paul Potzdam: 0 százalékos feldolgozottságnál még korai messzemenő következtetéseket levonni. Szerintem nem lefutott a verseny a munkásterületeken sem, Myne szenátor is sokat kampányolt a munkásjogokkal és a kékgallérosok mellett és ezúttal jóval aktívabb és összeszedettebb volt a progresszív kampány, mint amikor Pat Landforttól kikapott Myne.
John Stetton: 1 százalékos feldolgozottságnál következnek adatok:
Thad Castle 640 szavazattal vezet, John Myne 615 szavazattal a második, a különbség 1,9 százalék. És most John Smithhez megyek, hogy elmagyarázza, mi történik épp Garfieldben. Jelen pillanatban csak négy településről van eredményünk, ezek láthatóan mind a délkeleti részben vannak, és általában kisebb települések, csak Ravenna és Hudson a nagyobb városok. Látható, hogy pirosak a települések. Nézzétek meg: Akronban három ponttal vezet Castle, Hollowayben szintén vezet. Mindkét településen felülmúlja Glover eredményét a reformpárti jelölt. hiszen ezeket a településeket hét ponttal nyerte meg a hivatalban lévő elnök tavaly. Ez mindenképp jó jel lehet. De még van egy félóra, amíg zárnak az eredmények, még bármi lehet.
Köszönöm, most kapcsoljuk Barview-t, Jim Seller a helyszínen vár a bejelentkezésre. Mit lehet tudni a helyi részvételről?
Paul Potzdam: Üdvözlöm a kedves nézőket! Jelenleg itt állok az egyik barview-i szavazókörnél, itt már kezdenek fogyni a sorban állók, de kaptunk olyan információkat, hogy máshol még mindig rengetegen várakoznak. Az emberek elég higgadtan viselkedtek mindeddig, de már egyeseknek kezd elfogyni a türelmük, mindezek ellenére kitartanak és várhatóan hamarosan le is adják szavazatukat az általuk támogatott jelöltre.
John Richard: Úgy nézz ki Garfield tényleg nagyon szoros lesz.
John Stetton: Milyen eredményeket várnak Grahamben? Szoros eredményt várnak a helyi szakértők?
Paul Potzdam: Látni kell, hogy mindkét jelölt rengeteget kampányolt és annak ellenére, hogy Graham mélykék megye, eddig akárkit megkérdeztünk, mindenki azt nyilatkozta, hogy nem előre lefutott a meccs Leo Wellington javára.
John Stetton: Ed Glover befolyásoló tényező?
Paul Potzdam: Egészen biztosan, olyannyira, hogy az egyik szavazóhelyiségnél volt, aki azt nyilatkozta, hogy csak Glover elnök miatt ment el szavazni, de alapvetően a helyi politikával nem foglalkozik.
John Stetton: Most előrejelzés következik: https://youtu.be/dGpxwT_EdcA
David Chesterfield fogja megnyerni a madisoni kormányzóválasztást az MSC előrejelzése alapján, így a reformpárti kormányzót ismét reformpárti kormányzó követi.
Újabb riasztás következik Garfieldből:
Három százalékos feldolgozottság mellett John Myne 49,7 százalékkal vezet, Thad Castle 49,6 százalékkal a második, 13 szavazat a különbség.
John Richard: Akkor itt nem született meglepetés. Úgy gondolom ez egy megérdemelt reformer győzelem volt, mivel Hutchins a kampány végére nagyon passzív lett.
John Stetton: előzetes számításaink alapján Hutchins még így is jól szerepelhet ma: nagyjából 43-44 százalékot várhatunk neki, miközben az elnök támogatottsága csak 33%, az ellentábor 50 százalékos.
Alex Recon: Eddig az van, amit jósoltam, a kormányzói posztokon kérdés nélküli reform győzelem. Még Graham van hátra, ahol szintén erős reform kampánynak lehettünk szemtanúi.
Paul Potzdam: Ugyanakkor érdekes, hogy ilyen alacsony Ed Glover támogatottsága Madisonban, egy éve alig kapott ki Trumptól.
John Stetton: Igen, most kulcsriasztás következik:
Az MSC szerint Garfieldban a szenátusi választást túl korai besorolni, most már minden szavazóhelyiség zárt. És vannak eredményeink is: 6 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 13,296 szavazattal vezet, Ed Glover 12,696 százalékkal a második, ez 50,8 százalék és 48,5 százalék.
Alex Recon: Ezek mely területekről származó információk?
John Stetton: Még mindig a délkeleti területek vidéke ez, Ravennában John Myne vezet.
John Richard: Igen, de azt ne felejtsük el, hisz tavaly Madisonba nagyon sokan tolták Glover szekerét,és így is vesztett ott. Így engem nem lep meg annyirra, hogy a madisoniak magát az elnököt önmagában nem kedvelik annyirra. Chesterfield pedig nagyon aktív kampányt folytatottés Jackson kormányzó is támogatta. Ehhez képes tényleg jól szerepelt Hutchins.
John Stetton: Garfield érdekes lehet, főleg, hogy jövőre a félidős választásokon 12 szenátusi helyet védenek a reformpártiak, köztük olyat, mint Graham, Clark, Perry, Oakland, Belfort, Jefferson megyéket, amelyeket Ed Glover nyert. Ez elmondhat valamit a jövő évi választásokról?
Alex Recon: Mindenképpen jelzés lehet. Illetve komoly egy évnyi fórt adhat a reformerek kezébe.
PaulPotzdam: Egyértelmű, hogy a déli megyékben óriási erőket kell mozgósítania a reformpártiaknak, ha labdába akarnak rúgni, Jefferson és Oakland szerintem esélytelen számukra, de nem lesz sokkal könnyebb dolguk Grahamban, Perryben és Clarkban sem a tavalyi eredmények alapján.
John Richard: Igen azt, hogy a reformerek jelenleg nagyon erősek, azért is kell ilyen nem hagyományos piros megyékben is védekezniük. Kiváncsi vagyok, hogy tudják tartani ezt az erős formájukat, úgy, hogy nem ők adják az elnököt.
John Stetton: És ha most győznek Garfieldben?
Alex Recon: Akkor a következő egy évben komoly befolyás alatt tarthatják a szenátust, amiből tőkét kovácsolhatnak.
John Stetton: Közben újabb eredmények érkeztek:
14 százalékos feldolgozottság mellett Thad Castle 33,109 szavazattal vezet, John Myne 31,471 szavazattal a második. És mielőtt folytatnánk újabb riasztás következik:
Grahamet túl korai besorolni, az exit poll eredmények hibahatáron belül mutatják Leo Wellington hivatalban lévő progresszív és Bob Walsh reformpárti megyei tanácsos eredményét.
Alex Recon: Itt lehet a legszorosabb a kormányzói választások közül
John Stetton: Bob Walsh mellőzte az országos pártot, nem kritizálta Ed Glovert, és folyamatosan kampányolt, ez szerintetek mennyire lehet sikeres egy kék megyében?
Alex Recon: Ez kulcs lehet. Holsakamp szenátor esetében is nagyon hasonló taktikát láttunk, ami sikeresnek bizonyult.
Paul Potzdam: Egész biztosan jó stratégia, ezt Jim Holsakampnál is láttuk, ugyanakkor Wellington is aktívan kampányolt, ráadásul konkrét programmal indult. A grahamieknek szimpatikus lehet, hogy Wellington konkrét számokat is mondott, akár a farmerek támogatására, akár a szakszervezetek támogatására, akár a Grahami Új Nemzedék Tervre gondolunk.
John Stetton: Nézzük, mit mondanak a grahami exit pollok: Ed Glover elnök munkáját 67% támogatja, 17% nem; Leo Wellington munkáját 33% támogatja, 50% nem, és Bob Walsh népszerű: 50% támogatja, 33% szerint ellenszenves, és ami faktor lehet még, az George Lee szenátor támogatottsága: 83% támogatja a munkáját, 0% nem támogatja, 17%-nak nincs véleménye.
Alex Recon: Graham az elmúlt években egy helyben toporgott. Ez azért nem feledtethető az emberekkel.
John Stetton: Ed Glover népszerűsége meghozhatja a kormányzó győzelmét?
Alex Recon: Korábban Taylor elnök személye is nem egyszer volt a mérleg nyelve. Ha Wellington nyer, én ebben látom az okát.
Paul Potzdam: Biztos, hogy meghatározó lesz az elnök részvétele, viszont vitatkoznék Alex-szel, túlzás, hogy a megye egy helyben toporgott, csak a közelmúltban 4 különböző megyei program valósult meg, sokmillió dollárt juttatva a fiataloknak, diákoknak és szakszervezeteknek. Persze kérdéses, hogy összességében ez mennyire csapódott le a társadalomban.
Alex Recon: A közelmúltról beszélünk. De egy kormányzói ciklus 4 évből áll és nem egyből. Így ennek van egy kicsi kampány és demagóg mellékíze.
John Stetton: Most Johnhoz megyek, hogy megmutassa, mi történik Garfieldben.
John Smith: Ahogy látjátok, csak 12 szavazat a különbség, de az adat nem pontos: Thad Castle vezet jelen pillanatban. 12 szavazattal, ez nagyon kevés, de a feldolgozottság 20%. Ahogy látjátok, a vidék piros, egy-két nagyobb tlepülés is piros, viszont a nagyobb városok kékek, most azt nézzük meg, hogy kinek, milyen esélye van győzni. Columbiában a feldolgozottság csak 6 százalékos, viszont nagyon nagy a különbség a két jelölt között, John Myne nagyjából hozza azt a szintet, amelyet Ed Glover tavaly hozott, a kérdés, hogy lesz-e elég szavazat innen, hogy megtartsa az előnyét Myne.
Alex Recon: A részvételi arányokon sok múlik majd. Hammer is itt Columbiában nyerte meg anno.
John Smith: Lorain egy tipikus munkásváros, 15 százalékos feldolgozottság, és Myne 57-43-ra vezet, de ez még alacsony feldolgozottság. Itt még lehet változás. Ravennában, amely Columbia keleti elővárosa, már csak 5 ponttal, de vezet a feldolgozottság már 31%. Hudson viszont Castle-é, ez egy tipikus fehérgalléros előváros, sok diplomással, ezek általában reformpárti bázisok, és még itt alacsony a feldolgozottság. A kérdés az, hogy a még be nem érkezett adatok és a vidéki részvétel és előny kombinálva elegendő lesz-e a győzelemhez, vagy Columbia megnyeri a megyét. Köszönöm, John. Mit gondoltok?
Alex Recon: A columbiai részvételi arány mindg fontos kérdés a helyi választásokon.
John Stetton: Eldöntheti a választást?
Paul Potzdam: Hudson gyakorlatilag az egyetlen olyan nagyobb város a megyében, ahol Myne nem nyitott kampányirodát és különösebben aktivisták sem járták ezt a várost, így nem csoda, hogy itt Castle vezet, bár a különbség nem nagy. Ami itt sorsdöntő lehet, az Columbia és az olyan városok, ahol szintén jelentős volt a Myne-aktivitás, ilyen Shawnee, Kenwood és Plymouth.
John Stetton: Viszont a vidéken minek köszönhető a lemorzsolódása? Közben újabb eredmények, 20 százalékos a feldolgozottság. Grahamből: 3 százalékos feldolgozottság mellett Bob Walsh ha szűken is, de vezet Leo Wellington kormányzó előtt:
Alex Recon: Egyértelműen hanyagolta a vidéki részeket, a teljes progresszív gépezet felsorakozása pedig azt sugalhatta, itt egy újabb öltönyös alak, akit Ridgefieldből ugráltatnak.
Paul Potzdam: Nem értek egyet, első kampányrendezvényét vidéken tartotta Myne, Gilly kormányzóval együtt, ráadásul az is kiderült a kampány során, hogy a szenátor lobbitevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy Garfield csatlakozzon a farmok kedvezményes hitelprogramjához, a KKFK-hoz.
Paul Potzdam: Abban egyetértek, hogy főként a városokra és a kékgallérosokra építette a kampányát a progresszív szenátor, de hogy hanyagolta volna a vidéket, az túlzás.
Paul Potzdam: Ez jó kérdés, talán személyes konfliktusok, vagy nézeteltérések állhatnak a háttérben. Még az is elképzelhető, hogy csak emiatt kap ki Castle.
Alex Recon: Az elvesztett elnökválasztás sok problémát hozhatott felszínre. nem volt ez zavartalan időszak a Reform Párt számára. És igen, valóban meglehetősen magára hagyták a saját jelöltjüket.
John Stetton: Tegyük hozzá, Castle se igazán pedzegette ezt, hiszen ő lokális témákkal kampányolt, John Myne sokkal inkább az a jelölt volt, aki országossá akarta tenni a kampányt, és ez látszik az exit pollokon is: Glover elnök munkáját 50% támogatja, 17% nem; Gilly kormányzóét hasonló, Pat Landford szenátor támogatottsága 67%, 17% ellenzi; John Myne munkáját 50-33 százalékban támogatják, de Thad Castle is elfogadott jelölt: 67% kedveli, 17% nem.
Alex Recon: Egy dolgot azért ne felejtsünk. Egy északi megyei lakost baromira nem fog foglalkoztatni, hogy mi zajlik Délen. Egy garfieldi lakos nem belforti, nem oaklandi és nem is cooki. Őt a helyi, ergó garfieldi problémák kötik le, erre vár megoldást. A legtöbb átlag polgár nem feltétlen gondolkozik egy dimenzióval magasabb nagyságrendben. Így akár még egy yilyen kampánystratégia is működhetne. De a körülmények Castle ellen voltak, ezért tartom, hogy ha szűken is, de vereséget fog szenvedni.
Paul Potzdam: Azért kizárni az országos ügyeket nem biztos, hogy nyerő stratégia, főleg hogy ennek a választásnak is országos tétje van, nevezetesen az, hogy lesz-e reformpárti kétharmad a Szenátusban, vagy sem.
Alex Recon: Nincs tökéletes stratégia ugyebár Paul (mosolyog és széttárja a karját)
John Stetton:
https://www.youtube.com/watch?v=_EMqPSEhsAI
Közben már 52 százalékos a feldolgozottság Garfieldből, a különbség csak 32 szavazat, ez valóban egy szoros küzdelem lehet.
Paul Potzdam: Ahogy látom, korai még temetni Castle-t és a stratégiáját, ezalapján könnyen lehet, hogy ő lesz a befutó. (mosolyog) Lehet tudni, hogy beérkeztek-e már a többi nagyobb város szavazatai? Illetve valami információnk van a columbiai részvételről, John?
John Stetton: Részvételről tudunk valamit, John?
John Stetton: Mielőtt a varázsfalhoz megyünk, kulcsriasztások következnek:
Alex Recon: (izgatottan előrehajol, iszik egy korty vizet)
John Stetton:
Garfield megyében 70 százalékos feldolgozottság mellett John Myne 51 százalékkal vezet, Thad Castle 48,4 százalékkal a második, a különbség 8.700 szavazat. Grahamben Bob Walsh 50,6 százalékkal vezet, Leo Wellington 48,9 százalékkal a második, a feldolgozottság 7%. Most te jössz, John!
Alex Recon: Majd 9000 szavazat azt hiszem már ledolgozhatatlan különbség 70 % feldolgozottság felett.
John Smith:
Itt a térkép, 70 százalék a feldolgozottság, és változó, látjátok, a vidék egészen piros, viszont a különbség alig három pont, de a feldolgozottság 100%. A kérdés, hol maradtak még adatok, jelentős adatok. Kezdjük Lorainnel, a feldolgozottság 65%, és 52 százalékkal vezet. 18 ezer szavazat érkezett be körülbelül. ha számolunk, itt nagyjából még van körülbelül 9-10 ezer voks; Fayette egy kisebb település, itt már 100% a feldolgozottság, és itt John Myne nyert. Ravennában már 93% a feldolgozottság, itt nagyjából csak kétezer szavazatot várunk, és itt jelentős, 7 pont Myne szenátor előnye. Plymouthról beszéltetek, itt már 100% a feldolgozottság, és itt is Myne szenátor nyert, látjátok, a voksok 53,8 százalékával.
Alex Recon: Úgy tűnik a két jelölt anyagi lehetőségei alapjaiban befolyásolja ezt a szavazást.
John Stetton: Shawnee-ban már 96% a feldolgozottság, és itt John Myne előnye 13 százalékpont, ez egy nagy és fontos győzelem a progresszív jelöltnek. Tremont Cityben csak 21% a feldolgozottság, de itt 50,5 százalékkal Thad Castle vezet; Jackson, hasonló helyzet van, a feldolgozottság 44%; Kenwood egy másik nagy város, 29% a feldolgozottság, és itt is körülbelül 3 pont Castle előnye. Hudsonban 48 százalékos a feldolgozottság, és itt Thad Castle 52 százalékkal az első. Ez az előny megmarad. A másik, és fontos, Columbia. 58 százalékos a feldolgozottság, és itt 57 százalékos Myne támogatottsága. Az előny csak 16 pont már a korábbi 20 helyett, de még így is jelentős a szenátor előnye. Ha sikerül Columbiában felzárkóznia Castle-nek, és a meglévő városokban sikerül megtartania az előnyt, növelni, úgy akár versenyben is maradhat. Ha marad a dinamika, nehezebb dolga lesz a reformpárti jelöltnek. Mit gondoltok?
Paul Potzdam: Jól látszik, hogy a városok többségében a progresszíveknek sikerült jobban a mozgósítás. Persze még nem teljesen lefutott a küzdelem, de egyelőre az látszik, hogy Myne tanult az egy évvel ezelőtti hibáiból.
John Stetton: Illetve Castle gyengébb vidéken, mint Landford.
AlexRecon: Magam is úgy gondolom, hogy ezúttal Myne és a progresszív gépezet semmit sem bízott a véletlenre. Komoly tanulópénzt fizettek a Landford elleni fiaskó idején.
John Stetton: De az is igaz, hogy Garfield még mindig csatatér, hiszen szorosabb a vártnál. Az MSC információ szerint az RSZKB ülést hív össze holnapra, amiért ennyire alulbecsülték Thad Castle esélyeit. Azért nem támogatták, mert úgy vélték, hogy Myne könnyen tud győzni.
Alex Recon: Ilyen könnyelműséget azt hiszem soha, senkinél, semmilyen esetben nem engedhetne meg a Reform Párt. Ez súlyos hiba, aminek bizonyosan lesznek a párton belül következményei. Szélsőségesebb esetben talán egy két fej is le fog hullani a párt hierarchiáját tekintve.
Paul Potzdam: Azért ezt nem gondolhatták komolyan, Myne-t egy évvel korábban simán legyőzték, nem értem miért gondolták volna most legyőzhetetlennek.
John Stetton: Biztos Ed Glover hatása miatt, de úgy látszik, hogy nem tudja minden esetben kiterjeszteni a népszerűségét. Az MSC készen áll bejelentést tenni:
A feldolgozottság ugyan csak 79%, de a rendelkezésre álló adatok alapján az MSC szerint John Myne fogja megnyerni a választást, és egészen az 1958-as választásokig biztosítva van a mandátuma. Várjuk John Myne győzelmi beszédét, ahogy várjuk Graham eredményeit is.
Grahamben nagyon szoros az eredmény: jelenleg 14 százalékos feldolgozottság mellett Bob Walsh 15,306 szavazattal vezet, Leo Wellington a második 14,858 szavazattal, ez 1,5 százalékpontos különbség csak. Elvesztette a grahami vidéket Wellington? Ezt tavaly még 20 ponttal nyerte Glover elnök.
Paul Potzdam: Úgy tűnik, meglátjuk, hogy tudja-e kompenzálni a városokkal ezt a kiesést.
John Stetton: Most viszont kapcsoljuk Columbiát, ahol John Myne készül szólni.
John Myne: Tisztelt Garfieldiek, kedves barátaim! Mindenekelőtt köszönettel tartozom Önöknek azért, hogy ismét bizalmat szavaztak nekem és képviselhetem Önöket újabb három éven keresztül a Szenátusban. Leszögezem, hogy minden garfieldi polgár szenátora leszek, nem csak azoké, akik a mai napon rám tették le voksukat. Köszönöm továbbá Ed Glover elnök úrnak, a Progresszív Párt vezetőségének, hogy segítették kampányomat, illetve külön köszönetet szeretnék mondani feleségemnek, Felicity-nek, akinek támogatása és ösztönzése nélkül ma nem állhatnék itt! Az imént kaptam meg Thad Castle üzenetét, aki gratulált megválasztásomhoz, neki is köszönöm ezt a gesztust! A következő években aktív szerepet szeretnék vállalni a törvényhozásban, bekapcsolódok a bizottsági munkába, fellépek a semmittevő szenátorok és képviselők ellen, valamint harcolni fogok a munkásjogok érvényre juttatásáért is. Ezen felül továbbra is segíteni fogom Garfield gyarapodását és szoros kapcsolatot fogok ápolni a megyei vezetéssel, köztük James Gilly kormányzó úrral. Egy szó mint száz, mozgalmas évek állnak előttem és Garfield megye előtt is. A mai nap legyen az ünneplésé és a progresszívek sikeréé, de holnaptól a kemény munka veszi kezdetét. Köszönöm, hogy meghallgattak! Éljen Garfield, éljen Cironia!
John Stetton: Thad Castle-nek személyesen ez vereség vagy győzelem?
Paul Potzdam: Ahhoz képest, hogy ma már állt nyerésre is, biztosan csalódottságot érez. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy egy tapasztalt, régóta hivatalban lévő szenátor volt az ellenfele, aki mögött ráadásul az egész pártja felsorakozott, akkor egy győzelemmel felérő vereségről van szó.
John Stetton: Beszéljünk Grahamről egy kicsit. Szoros eredmény, ezt vártátok?
Alex Recon: A vereség az vereség, a körülményektől függetlenül. A kérdés hogy képes lesz-e a mostani tapasztalatokat és ismertségét később valamilyen formában előnyére fordítani. Akár mint képviselő.
Paul Potzdam: Grahamben lehetett sejteni, hogy Wellington győzelme nem lesz olyan sima, mint Ed Gloveré tavaly, de ilyen szoros küzdelemre azért nem számítottam.
Alex Recon: Én személy szerint a kampányok alapján ezt vártam. Lényegesen szorosabb küzdelemre volt kilátás itt, mint Edmundban vagy Madisonban.
Paul Potzdam: Ez kétségtelen.
John Stetton: Mit gondoltok a két karakterről?
Alex Recon: Megmondom őszintén egyikükhöz sem volt személyesen szerencsém, így nehezen tudnék objektív képet alkotni. De a szavazás eddigi lefolyása alapján az látható, hogy az emberek is dilemmában vannak.
Paul Potzdam: Walsh számomra korábban ismeretlen volt, csak most a kampány során hallottam róla, elég felkészült politikusnak tűnik. Wellington négy éve alig ismerten lett megválasztva, azóta véleményem szerint kellő odafigyeléssel és szakértelemmel vezette a megyét, ráadásul most azzal kampányolt, hogy folytatni fogja eddigi szociális és munkaügyi politikáját, folyamatosan emelve az ezekre szánt forrásokat, ez az üzenet biztosan jópár szavazót hozott számára.
Alex Recon: Az ígéretekkel tele a padlás, szokás mondani, az elmúlt években azért azt látjuk, az embereknek nem elég pusztán ígérgetni, valóban felkészült politikusokat és vezetőket akarnak. Ebben mondjuk egyik félnél sincs hiba.
Paul Potzdam: Nem csak ígérgetett, hiszen már megvalósult programokról beszéltünk, vagyis a választók láthatták, hogy nem csak a levegőbe beszél Wellington, hanem cselekedni is kész.
John Stetton: Akkor miért olyan népszerűtlen a kormányzó?
Alex Recon: Valami oka mégis van, hogy ez az utolsó aktív és eredményes év nem győzte meg maximálisan a szavazókat nem Paul?
John Stetton: Kulcsriasztás következik:
Bob Walsh 27 százalékos feldolgozottság mellett 2 ezer szavazattal, három százalékkal vezet jelen pillanatban.
Paul Potzdam: Biztosan van oka, például az, hogy Wellington mégiscsak kevésbé ismert és karizmatikus politikus, mint Ed Glover, ez magyarázhatja, hogy miért nem nyerte el a választók egyértelmű többségének támogatását. Az is lehet, hogy Walsh sokaknak szimpatikusabb volt a mérsékelt hangvétele miatt, illetve amiatt, mert egy friss, még nem elhasználódott politikusról beszélünk.
Alex Recon: Tekinthetjük az ilyen választásokat fordulópontnak akkor? Úgy értem ahol már nem elég az ígéret, nem elég bizonyos fokú referencia munka? Hanem esetleg kell valami kicsi plusz is?
Paul Potzdam: Úgy tűnik. (mosolyog)
John Stetton: Bob Walsh folyamatosan kerülte a pártlogókat, és helyi ügyekkel foglalkozott. Lehet ez egy kapaszkodó a kék megyés reformpártiaknak?
Paul Potzdam: Illetve pozitívan nyilatkozott Ed Gloverrel kapcsolatban is ahelyett, hogy kritizálta volna.
John Stetton: És Glover elnök sem támadta.
Paul Potzdam: Bizonyára számolt vele, hogy Walsh is győzhet, és ebben az esetben ez kellemetlenséget okozna számára a későbbiekben.
https://youtu.be/Ted0251f2EE (az eredménytábla beszélgetés közben feltűnik)
John Stetton: A kérdés akkor a személyiség? Bob Walsh hiába reformpárti, de elég megnyerő a személyisége, hogy progresszívak támogassák?
Paul Potzdam: Az eddigi eredményekből legalábbis ez látszik. Azt lehet tudni, hogy eddig főként Graham mely részéről érkeztek be eredmények és mely területeken alacsony a feldolgozottság?
John Stetton: John, mit tudsz mutatni a térképen?
John Smith: Látjátok, már 56 százalék a feldolgozottság, és az egész megye piros, egy-két település kék csak. és most éppen Leo Wellington vezet.
Kevesebb, mint ezer vokssal, egy százalékkal, ez egészen kicsi. Mutatom a vidéket: ha szűken is, de Bob Walsh-t támogatja: látjátok? A kisebb településeken egy százalékkal, annyival sem vezet a reformpárti jelölt, de sok helyen már 100% a feldolgozottság. A kulcs a nagyobb városok lesznek, ezek: Irrigon, itt vezet Walsh, de csak kicsit. Enterprise szoros, de Cave Junction jelenleg a kormányzóé, igaz a feldolgozottság csak 33%. Barview-ban a feldolgozottság 56%, és jelentős Wellington előnye. Ahhoz, hogy győzzön, ezt az előnyt meg kell tartani, ki is kell tolnia, máskülönben nem lesz elég nagy az előnye. Granttown döntetlen, viszont ami gondot okozhat, az Rainier. Látjátok, 16 százalékponttal vezet Walsh, Paris City és Rockville 13 pontos előny Bob Walsh felé. Itt pedig még alacsony a feldolgozottság, minden felsorolt városban. Tehát még nem lefutott a verseny. Köszönöm, tehát most úgy látszik, hogy hasonló a helyzet Garfielddel vagy rosszabb?
Paul Potzdam: Érdekesnek tartom a Rainier-Paris City-Rockville hármas Walsh-előnyét, hiszen e városok mondhatni a Wellington-kampány központi városai voltak, mindhárom helyen nyílt is kampányirodája a kormányzónak. Úgy tűnik, ez is kevés volt. Némiképp más a helyzet, mint Garfieldben, hiszen Myne alapvetően hozta azokat a településeket, ahol sokat korteskedett, itt most más látszik.
John Stetton: Most még Barview az, ahol előnyre tett szert a kormányzó. Rossz volt a stratégia?
Paul Potzdam: Az elképzelés alapvetően nem volt rossz, Wellington rengeteget kampányolt a zömében kékgalléros többségű nagyobb településeken, illetve Barview és a nagyobb fehérgalléros városok is kiemelt figyelmet kaptak. Valami azonban mégis beakadt a gépezetbe, szemmel láthatóan a kormányzó kampánystábja elszámította magát.
John Stetton: Nem vették komolyan Walshot?
Paul Potzdam: Az is lehetséges, bár ez nem teljesen felel meg a valóságnak, a kormányzó ugyanis többször reagált Walsh állításaira és egyszer támadta is a szakszervezetekkel kapcsolatos kijelentése miatt.
John Stetton: De lehet, hogy nem ez volt a legjobb támadási felület: Nem gondolod, hogy a szakszervezeti kérdés annyira nem fontos?
Paul Potzdam: Grahamben elég nagy hagyománya van a szakszervezetiségnek és az utóbbi időszakban a munkásjogok is népszerű téma a lakosság körében. Ha ez nem így lenne, akkor George Lee szenátor miért egyeztetett volna személyesen a grahami szakszervezetek vezetőivel?
John Stetton: Úgy látszik, mégsem ez a legfontosabb téma, lehet, nem volt jó erre feltenni mindent?
Paul Potzdam: Ez egy téma volt a sok közül. A farmerek támogatása és a Grahami Új Nemzedék Terv szerintem hangsúlyosabban szerepelt progresszív részről, igaz, ami igaz, előbbire a vidék - mint látszik - nem volt vevő túlzottan.
John Stetton: Most elveszem a szót, bejelentés következik:
Az MSC előrejelzése szerint a grahami kormányzói választást Bob Walsh nyerte meg. Igaz, még csak 82 százalékos feldolgozottságnál járunk, de akkora a különbség, amit már nem lehet ledolgozni. Úgy tudjuk Leo Wellington gratulált már, Bob Walsh mindjárt kiáll Rockville-ben, hogy megtartsa a beszédét.
John Stetton: Tisztelt Jelenlévők, Tisztelt és Szeretett Graham! A mai napon történelmet írtunk! (ováció) Történelmet írtunk, hiszen én leszek Cironia legfiatalabb kormányzója, és ezt csak egy olyan nagyszerű és toleráns megyében lehet elérni, mint amilyen Graham minden megyék legjobbika. Az elmúlt hónapokban végigjártam minden települést, ellátogattam a választókhoz, meghallgattam a gondjaikat, bajaikat, és és nagyon büszke vagyok, hogy olyan sokan osztották meg velem az elképzeléseiket, gondjaikat, problémáikat, most már arra fogok koncentrálni, hogy januártól ezt meg is valósítsam, minden egyes grahamivel: azokkal, akik rám szavaztak, azokkal, akik nem rám szavaztak, és azokkal is, akik el sem mentek szavazni. Az MSC szerint ebben a pillanatban már több mint százezer szavazat érkezett rám, amely nagyon nagy felhatalmazás, és remélem, hogy élni is tudok vele. Nem készülök háborúra, nem fogok pártvonalak mentén harcolni, bárkivel együtt fogok működni, aki nyitott Graham ügyeinek a megoldására. Felhívott telefonon Leo Wellington kormányzó, aki gratulált, és felajánlotta a segítségét, amelyet én köszönettel elfogadtam, és szeretném, ha ellátna a tanácsaival. Szeretném megköszönni a családomnak, amiért kiállt mellettem, a barátaimnak a segítséget, és minden egyes kampányaktivistának, aki éjt nappallá téve dolgozott, hogy győzzek, köszönök mindent! Isten áldja Grahamet!
John Stetton: Ez volt a megválasztott grahami kormányzó beszéde. Paul szeretnél még valamit mondani?
Paul Potzdam: Köszönöm John, a tények magukért beszélnek, különösebben nincs mit kommentálni, alaposan kiveséztük már a történteket.
John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm a nézők figyelmét, jó éjszakát, Cironia!
A megadott feltételekkel nincs találat az adatbázisban.