Szenátus napirendi pontja?

Elnök Úr!

Tisztelt elnök úr, Tisztelt szenátus!

Azt javaslom adjuk meg az esélyt a veteránkártya létrehozására, viszont az azzal járó kedvezmények és illetékek egy külön tervezetben kerüljön benyújtásra. Amiről szintén döntünk. Az azóta már elfogadott előirányzatban már támogatva vannak a veteránok, tehát már más felállás van a dologban. Bedroom kisebbségi vezetőnek azt javaslom, nyújtson be javaslatot a veteránigazolvánnyal kapcsolatban, amiről döntünk majd. Az igazolvány jogosultságait külön tervezetben is beadhatja, hisz ha már élnek az igazolványok, és megkapták a veteránok akkor már csak a kedvezményeket és járandóságokat kell majd ahoz igazítani. Ezt a vitát pedig kérném zárjuk le. Köszönöm

Walker szenátora.

Szót kérek elnök ur

Elnök Úr!

Én a veteránokért felelős bizottság elnökeként, és veteránként is fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk a veteránokkal, készítsünk együtt törvényjavaslatot, de ezt komoly háttérmunkával kell megalapozni. Például ki a veterán? Mivel a ciron katonák mindkét világháborúban amerikai kötelékben szolgáltak, ők is annak minősülnek, vagy csak, akik Koreában harcoltak? Továbbá, miért nem segítjük a fiatal veteránok, a középkorú veteránok munkába való visszatérését? Ha nem akar katona maradni, és leszerel a sorkötelezettség után, és még aktív katonai szolgálatot is teljesített valahol, akkor neki ne legyen munkája? Nemcsak azok a személyek akarnak dolgozni máshol, mint én, megjegyzem, és ezt Sanchez szenátornak szeretném mondani, nem vagyok milliomos, és ez nem szegény meg gazdag ellentétről szól. Sajnálom, ha Önnek csak ennyit jelent a veteránokról gondoskodni.

Ez egy nagyon komplex kérdés, és valóban egyetértek Bedroom szenátorával, ezt nem kellene az aktív szolgálatban lévő, professzionális katonákkal kezelni, ezt válasszuk külön, egy év alatt dolgozzunk ki kétpárti javaslatként egy mindenki számára elfogadható, mindenre kiterjedő törvényjavaslatot, és én a bizottság elnökeként, remélem az is maradok (mosolyog), együtt fogok működni a kisebbségi párt bizottságban helyet foglaló rangidős tagjával a témában.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Lee szenátoré a felszólalás joga!

Elnök Úr!

Tisztelt elnök úr

Tisztelt szenátortársaim, picit félreértettük egymást, a kritikát is elfogadom nem erről van szó, csak szerettem volna kerülni a felesleges időhúzást és azt gondoltam konkrét javaslatokkal összehozhatunk, egy már javított verziót. Belátom ez nem fog menni, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy javaslatom hiányos és kidolgozásra szorul, de ez is volt a célom, egy kezdetleges tervezet elkészítése amit majd közösen átdolgozunk. Tehát tisztában voltam és vagyok az aggályos részeivel. Én is azt javaslom zárjuk le a vitát! Elnézést kérek a veteránoktól, én megpróbáltam már harmadjára, hogy kompromisszumot kössek ez ügyben, de be kell látnom nem megy. Lehet a személyem miatt. A Katonai életpálya modellt tudom támogatni, de nem lenne célszerű beleintegrálni a veteránok ügyét. Hisz épp emiatt van mindkét dolognak, külön-külön minisztériuma és minisztere. A veteránügyi miniszternek lenne dolga a kompenzálás. Ha valakinek ilyen kezdeményezése lenne a jövőben, partnere vagyok a dologban, ha valai úgy gondolja az ötletem jó, kérem kérem keressen meg és egy átdolozott verziónak neki is láthatunk. De ez a vita, így értelmetlen és nem visz előbbre. Tehát kérem elnök úr a vita lezárását!

Köszönöm

Megadom a szót Bedroom szenátor!

Szót kérek elnök úr!

Köszönöm Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim, alapjába véve, mint mondtam egyet kell értenem az elképzeléssel, de nem a jelenlegi formájában. Szívből remélem viszont, hogy a következő 4 évi progresszív kormányzás nem olyan szellemben fog telni, hogy egy egy beadvánnyal kapcsolatban eretnekség kritikát megfogalmazni. Az, hogy elmondja bárki az aggályait, az nem jelenti azt, hogy destruktív módon álll hozzá a témához. Egyet kell értenem Lee szenátorral, ennyi ingatlant a világ minden kincséből sem tudunk építeni, mint ahány veterán katona van az országban. Ha nem is jelen formában, ahogy Sanchez szenátor vetette fel, de konkretizálni kell a támogatás keretrendszerét, józan, átgondolt, racionális pénzügyi megfontolások mentén is. 

Bizonyos szempontból viszont a javaslat okafogyott, hiszen a Bartek képviselő által benyújtott 1954/55. évi előirányzatokban külön tételként szerepel a veteránok pénzügyi támogatása, idézem:

"VETERÁNOK SZOCIÁLIS TÁMOGATÁSA

103. CIKKELY A veteránok szociális célú, közvetlen támogatására 18,800,083 $ áll rendelkezésre.

VETERÁNOK SZOCIÁLIS OTTHONAINAK TÁMOGATÁSA

104. CIKKELY A veteránok szociális otthonainak támogatására 115,482,182 $ áll rendelkezésre.

VETERÁNOK EGÉSZSGÉBIZTOSÍTÁSÁNAK FINANSZÍROZÁSA

105. CIKKELY A veteránok egészségbiztosítási költségeinek megtérítésére 184,746,501 $ áll rendelkezésre.

VETERÁNOK UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEINEK TÁMOGATÁSA

106. CIKKELY A veteránok kedvezményes utazási költségeinek kompenzálására 60,125,011$ áll rendelkezésre."

Ezt alapul véve bejelenteném, hogy a közeljövőben katonai életpálya-modell megalkotására fogok javaslatot tenni a Kongresszusban, amihez örömmel fogadok mindkét pártból segítséget, javaslatokat, továbbá mindenképpen számítok a Védelmi Minisztérium és a Veteránügyek Minisztériumának és a miniszterek szakmai támogatására. Az életpálya-modell egyúttal magába foglalná a ciron veteránkérdés tisztázását és jövőbeni megoldását is.  Éppen ezért indítványozom, hogy  a jelenlegi vitatémát zárjuk le és napoljuk el, hogy a kérdést összetettebb és tágabb környezetben, részletesebben kidolgozva tárgyalhassuk meg. Köszönöm a figyelmet!

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Legrand junior szenátora.

Elnök Úr, szót kérnék!

Köszönöm elnök úr!

Először is Lee szenátornak idéznek, Bedroom szenátortól..."nem kritikát kérünk hanem javaslatokat a tervezethez" Nem értem ha ő nem ért egyet a tervezettel, akkor miért szólal fel? Nemmel szavaz a kellő időben és kész, szíve joga! Viszont azt mondja ő is veterán, ezzel szemben politikus, nem értem, hogy az elmúlt években ő, vagy a hozzá hasonlók miért nem tettek a veteránokért semmit. Azon felül, hogy megfogalmazza negatív kritikáit, minden ezirányú kezdeményezést elvetnek. Ha pedig évekig nem érkezi ilyen a szenátusba akkor szép csendben ülnek...nem értem, egyszerűen nem értem. Viszont Remiel d'Alambert szenátorral mélyen egyetértek. kezdeményezésnek kitűnő a tervezet, végre valaki tesz is valamit a veteránokért, igaz kedves kritikusok? A hiányokat pótolni kell, toldozni, foldozni kell amíg össze nem áll a tökéletes kompenzációs program! Hisz ezért vagyunk mi politikusok, erre kaptunk felhatalmazást a néptől, s nem azért, hogy a bürokrácia útvesztőiben szétszórjuk az ilyen tervezeteit fecnikre szaggatva. Továbbá Lee szenátor...higgye el, nem minden veterán ilyen szerencsés mint ön, van aki hajléktalan, van aki a napi betvőért küzd kétkezi munkásként egy gyárban, sorolhatnám, és ne beszéljen a veteránok nevében egy emberként, találkoztam sok olyan veteránnal, aki ezen pénzekből amire ön utalt, semmit nem élvezett, nincs lakhatása, a családja elhagyta mire hazatért a frontról, nem tud visszailleszkedni a társadalomba, pont a bürokrácia miatt, amit ön oly hevesen képvisel, igenis a hazának tett szolgálataikért kompenzálni kell őket, lakhatás biztosításával, ingyenes utaztatással, és további javakkal.

Nos, első javaslatom: Ki és mikortól számít veteránnak? Azt javaslom első körben, hogy veteránnak azt nyilvánítsuk aki részt vett az első, második vagy a koreai háború egyikében. Tehát kiküldetésben vett részt valamely háborús országban és (ez nagyon fontos) frontszolgálaton vett részt, tehát harcolt. Másodszorra a kiküldetés időtartama minimum 1 év legyen. Tehát példázom....ha X katona csak 1-2 vagy 5 hónapot töltött kint például rendfenntartóként, ellátmányosként, rádiósként az ne kapja meg a veterán címet. 

Az utaztatást természetesen csak az állami tulajdonú cégek járatain kell és lehet megvalósítani. A lakhatás kérdése pedig nem kidolgozott de olyanra gondoltunk, hogy az állam a tuladonos de a veterán a haszonélvező élete végéig. Természetesen ez nem járna alanyi jogon mindenkinek, hanem egy előzetes vagyoni vizsgálat előzné meg, tehát akinek nincs szüksége rá az ne kapjon. Példának okáért egy olyan "tehetősebb" ember mint Lee szenátor aki veterán ne kapjon lakást, hisz nincs szüksége rá. 

Továbbá a legfőbb felügyeleti szerv, ha már egyszer van ilyen akkor az a Veteránügyi minisztérium legyen, hogy legyen egy kis munkájuk is. Ök koordinálnák a vagyonosodási vizsgálatot, hogy rászorultsági alapon, szükséges-e a lakhatás biztosítása, ők szabályoznák pontosan előzetes egyeztetéssel a szakminisztériummal, hogy az illető hol szolgált, mennyi időt töltött el, jár-e neki a veterán igazolvány. A lakás paramétereit ők szabályoznák, tehát szükség szerint emeleti vagy földszinti lakás, egy vagy többszobás szükséges-e. Mivel a veteránügyek, saját minisztériummal, tehát tárcával rendeleznek így nem kérdéses, hogy ők kezelnék az állam által elkülönített összeget erre a célra. Várom a javaslatokat észrevételeket és dolgozzuk ki, írjuk át a programot és újra kerüljön benyujtásra a szenátus felé. Én is kompromissziumkész vagyok de az, hogy kell-e kompenzálni őket és tenni valamit az nem kérdéses!

Köszönöm

Megadom a szót Sanchez szenátornak!

Elnök Úr!

A magam részéről előre közlöm, hogy nemmel fogok szavazni az indítványra, el is mondom miért. Habár Legrand szenátora ezeket részben már érintette. Az egyik és a legfontosabb, hogy a törvény tele van joghézagokkal, ki van téve annak a veszélynek, hogy bármikor nyerészkedők használják fel saját céljaikra. Ezért egy olyan átfogó, minden veteránra kiterjedő törvényjavaslatot kellene kidolgoznunk, amely komolyan foglalkozik a veteránok helyzetével, legyen egészséges vagy beteg, jöjjön az első, második vagy a koreai háború frontjáról. A Bedroom-Sanchez javaslat elmulasztja annak a lehetőségét, hogy valódi, mindenre kiterjedő törvényjavaslat szülessen a veteránok helyzetének a javítására. Tudom, én is veterán vagyok. Köztük élek, köztük mozgok, és harcolok minden olyan forrásért, amelyet eddig is biztosítottunk a veteránjaink számára.

Ha felütik az előző évek előirányzatait, láthatják, jelentős összegeket biztosítottunk a veteránok egészségügyi kondícióinak a javítására, és olyan kulturális és oktatói programokat is indítottunk, amelyek segítségével a fiatal generáció is megismerheti, milyen hősies tetteket hajtottak végre Cironia katonái. A gond az, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem fordít különös gondot sem az egészségügyi ilyen irányú fejlesztésére, és nem tér ki a veteránok munkahelyi visszailleszkedését segítő részekre sem. Nagyon fontos, hogy a hazaérkező veteránok ugyanúgy megkaphassák a munkába való visszatérés lehetőségét, hiszen a családjukat el kell tartani.

Amit viszont nem támogatok, az az ingatlanok osztogatása, ez kijátszható, ingatlanpanamára ad lehetőséget, és ami másrészt feszeget törvényi szabályozásokat. Mi, veteránok, nem lakást, házat, úszómedencét, hanem megbecsülést kérünk. Éppen ezért szerintem a bentlakásos otthonok fejlesztése, az egészségügyi ellátás vagy épp az itt megfogalmazott közlekedési támogatások lehetnek a mérvadó politikai témák, amelyeket támogatok is.

Ez egy roppant komplex dolog, és remélem, hogy az év végére, a költségvetési törvények közé ezt be tudjuk illeszteni, források megjelenésével.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Először Lee szenátoré a szó!

Szót kérnék elnök úr...

Köszönöm elnök úr!

Elsősorban szeretném azt leszögezni, hogy 100%-osan készek vagyunk, minden kompromisszumra a javaslattal kapcsolatban. Tehát nem olyan felszólalásokat várok, hogy mi nem jó a javaslatban, hanem olyanokat amivel a javaslatot, mindenki számára elfogadhatóvá tudjuk tenni. Ha ezt összetudjuk hozni kétpárti konszenzus alapján, akkor nagy előrelépés lesz ez a veteránoknak. Tehát minden olyan javaslatot várok és szívesen fogadok, amivel elfogadhatóvá tudjuk tenni a javaslatot. Mégegyszer ismétlem magamat, nem kritikát hanem javaslatokat várnék mindenkitől.

Köszönöm szépen.

Megadom a szót Madison szenátorának!

Elnök Úr!

Szót kérnék válaszadásra elnö úr!

Köszönöm Elnök Úr! Első hozzászólóként bizonyos kérdésekkel és fogalom tisztázásokkal szeretnék élni. A törvénnyel, mint ideológi egyet tudok érteni, annak jelen formában történő megvalósításával viszont nem feltétlen. Az, hogy honoráljuk a hazánkat védelmező, a demokráciát őrző hazafi katonáinkat, egy tisztességes, heyén való dolog. Vannak azonban kérdőjelek a tervezet kapcsán, amire szeretnék választ kapni, elsősorban a beterjesztő kollégáktól. A tervezet külön nem tisztázza a veterán megnevezés fogalmát. Ki számít annak, mikortól számít annak, milyen körülmények mllett számít annak? 

Indokoltnak tartom, hogy minden korábbi veterán jogosult legyen egy állam által finanszírozott ingatlanra, de a tervezet nem tér ki külön, hogy az ingatlanra vonatkozóan csak haszonélvezeti joga van az illetőne és a tulajdonos az állam marad-e. Továbbá nem részletezi azt sem, hogy az ingatlanra milyen paraméterek jellemzőek. Lehet valaki nem kíván egy társasházban élni sokadmagával, esetleg olyan maradandó sérüléseket szenvedett, hogy képtelen egy harmadik emeleti lakás megközelítésére. A tervezet nem tér ki külön arra, hogy az ingatlan mégis milyen jellegű, mekkora, az azzal kapcsolatos költségeket ki fedezi és így tovább. 

Mint az államháztartás egyensúlyát szem előtt tartó szenátor, fontosnak tartanám, hogy legyen erre külön állami keret elkülönítve, mert így túlontúl nagy a bizonytalansági faktor, nem tudunk semmiféle költséggel előre kalkulálni. Mindezt úgy, hogy közben a kórházak vagy oktatási intézmények is rászorulnának az állami beavatkozásra, ami a finanszírozást és támogatást illeti. 

Végezetül a talán leginkább kérdőjeles rész: ha a veteránok jogosultak a kedvezményes utazásra, azt kizárólag az állami tulajdonú vállalkozások esetében tartom kivitelezhetőnek, nem írható elő, hogy egy-egy teszem azt légitársaság ingyen és bérmentve vagy féláron legyen köteles utaztatni bárkit is. Egy szabad piacon, versenykörülmények között üzemelő cégnek nem szólhatunk bele az árképzésébe. Ha ők szuverén módon döntenek arról, hogy különféle kedvezményeket biztosítanak a veteránoknak, nyugdíjasoknak, gyermekeknek, nagycsaládosoknak, az egy szép gesztus és üdvözlöm is, de egy  aszabadpiacon tevékenykedő közlekedési vállalkozás működésébe az állam nem szólhat bele, ahogy az üzletstratégiájába sem. Más a hleyzet ha van megyei vagy állami finanszírozású közlekedési vállalat, ott ezen kedvezmények minden gond nélkül kiutalhatók. Ugyanez igaz az állami tulajdonú és finanszírozású kulturális és egyéb intézményekre. 

Várom kollégáim válaszát és egyéb észrevételét a témában. Köszönöm a figyelmet, köszönöm a szót!

Legrand szenátora.

Elnök Úr, szót kérnék!