Média

napilap 1958. november 14.
Főszerkesztő: Renly Anderson

Interjú Stuart Hoyt szenátorral

Alex Recon: Jó estét Hölgyeim és Uraim, üdvözlök minden ciron hallgatót, Alex Recon vagyok, ez pedig itt az Msc vasárnap esti műsora, ahol ezúttal vendégünk nem más lesz, mint a szenátusi többségi vezető, Madison megye nagyra becsült szenátora, Stuart Hoyt. Üdvözlöm Szenátor úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívást.

Stuart Hoyt: Jó estét, Alex (kezet fognak)

Alex Recon: Vágjunk is bele Stuart, sok érdekes fejleményen vagyunk ugyanis túl az elmúlt hetekben és hónapokban. Rögtön szeretném is megkérdezni, elégedett-e a magunk mögött hagyott 58-as választásokkal? Úgy ül most itt, hogy őszinte a mosolya, hogy nem maradt hiányérzete?

Stuart Hoyt: Szerintem a szenátusi Reform Párt mindenképpen büszke lehet, sikerült mandátumokat szereznünk, sok olyan megyében, ahol azt mondták, hogy biztosan vesztünk, sikerült győznünk, sok helyen pedig sikerült megszorítani a hivatalban lévő progresszívakat. Ez óriási eredmény, és felhívnám a figyelmet, hogy 1950 óta nálunk van a szenátusi többség, ami annak a jele, hogy a választók bíznak bennünk, és azt szeretnék, ha továbbra is ellenőriznénk a progresszív adminisztrációt. Ez mind azt mutatja, hogy jó jelöltjeink vannak, hitelesek, képviselik a választóik érdekeit. Pedig a liberális elit most mindent megtett, hogy elnyerje a Szenátust, de nem sikerült. Arra is figyelmeztetnék, hogy olyan megyékben is győztünk, ahol végül Harvey Dent győzött, és általában minden jelöltünk, aki nyert, az elnöki különbségtől nagyobb arányban győzedelmeskedett, ez fontos jel lehet a két év múlva esedékes félidős megmérettetésekre.

Alex Recon: Melyik megyei szenátusi győzelemre a legbüszkébb?

Stuart Hoyt: Minden jelöltre büszke vagyok, illetve az RSZKB vezetőjére, Rufus Blackburn szenátorra is, páratlan munkát vittek véghez. (vége)

Alex Recon: Van olyan megye, ahol a vereség különösen fájdalmas vagy éppen bosszantó?

Stuart Hoyt: Hehh (mosolyog), amikor egy csapatot vezetsz, minden győzelem öröm, minden vereség szomorúsággal tölt el. Tudja, Alex, ezzel így vagyok én is, az eredményeket elemezzük, a konzekvenciákat levonjuk. (vége)

Alex Recon: Képes lehet a következő választásokon a mostani eredményeket is felülmúlni a párt, esetleg elérni a szenátusi kétharmadot?

Stuart Hoyt: Nem szeretek számításokba bocsátkozni. Ebben az évben azt hallottuk mindenhonnan, hogy például George Lee grahami szenátor nagy bajban van, ennek ellenére könnyedén újrázott, vagy Legrandban és Unionban is szoros versenyt vártak. Ennek ellenére egészen más lett a végkimenetel. Célunk mindig a háromötödös többség elérése, hiszen az már obstrukcióbontó hatású, de azon fogunk dolgozni, hogy két év múlva még ennél is jobb eredményeket érjünk el. (vége)

Alex Recon: Térjünk át az elnöki küzdelmekre. Nagy volt a Reform Párt fogadkozása a kormányváltást illetően. Ön közösen is kampányolt West kormányzóval. Ennek ellenére mostanra hivataossá vált, hogy Harvey Dent lesz az ország harmadik elnöke és folytatódik a progresszív kormányzás. Gondolja, hogy a megfelelő jelölt indult végül reform színekben?

Stuart Hoyt: A Reform Párt előválasztásán a polgárok úgy döntöttek, hogy a Reform Párt színeiben René Westnek kell indulnia, és a Reform Párt fel is sorakozott mögé egységesen. Ez a választás a történelem legszorosabb eredményét produkálta, hiszen Harvey Dent mindössze 61 szavazattal lett megválasztott elnök. Ez azt mutatja, hogy mindkét kampány kemény harcot folytatott, és a polgárok is eltökéltek voltak, ezt mutatta, hogy a részvétel 90 százalékos volt. De az eredményeket el kell fogadni, ez a demokrácia játékszabálya.

Alex Recon: Mit gondol, mennyire lesz egyszerű a tapasztalatlan Harvey Dent, immáron elnökkel együtt dolgozni?

Stuart Hoyt: Ezt kérdezze meg jövő évben ugyanekkor (nevet). Ez múlik rajtunk meg rajta is, de ha az elnök azt szeretné, hogy elérje a céljait, rajtunk keresztül vezet az út, és számolnia kell a kompromisszumokkal, máskülönben blokkolni fogjuk a javaslatait .

Alex Recon: Térjünk ezekre a javaslatokra vissza még később. Előtte azonban egy kérdés. Mit gondol, mi lehetett az oka, hogy ha szűken is, de a Reform Párt elvesztette az elnökválasztást? Vannak, akik West kormányzó liberális politikájában látták a hibát, mások szerint Dent elnök mérsékelt személye volt a kulcs, míg megint mások egyenesen Andrew Trumpot kiáltották ki bűnbaknak. Hogyan látja Ön?

Stuart Hoyt: Nem tisztem elemezni, hogy milyen volt René West politikája, hogy milyen volt Harvey Dent programja, de Andrew Trump dezertőr jelöltsége mindenképpen rontotta West kormányzó esélyeit, és ezzel rontotta a konzervatív mozgalom esélyeit. Nem kérdés, támogattam René Westet, szavaztam is rá, és az ő elnökségének sokkal jobban örülnék.

Alex Recon: Számíthat Andrew Trump valami féle retorzióra párton belül? Kívánnak egyáltalán az üggyel foglalkozni a jövőben?

Stuart Hoyt: Katolikus vagyok, szóval mikor ellenem kampányol, azért nem haragszunk, mi hiszünk a megbocsátásban (nevet). Az, ha más frakciótagját sértegeti, az számomra elfogadhatatlan, és nem is hagyom szó nélkül. Másrészt külön retorziótól nem kell tartani, persze a bizottsági helyeket a frakciótagok szavazataival döntjük el, ahol már lehet gondja.

Alex Recon: Térjünk át a következő ciklusra. Mik azok a progresszív programpontok, amiket nem kíván támogatni?

Stuart Hoyt: Ha látok konkrét javaslatokat, akkor arról tudok véleményt mondani.

Alex Recon: Milyen kérdéseket tekint a legfontosabbnak a következő egy évben vagy egy ciklusban?

Stuart Hoyt: Fontosnak tartom az infrastrukturális fejlesztéseket, ezt meg kell tárgyalni, ki kell hozzá alakítani a jogi hátteret, erre munkacsoportokat kell létrehoznunk, egyenként át kell néznünk minden egyes részleget, majd tárgyalni kell a kormányzattal, illetve a megyékkel, városokkal, és egy monumentális költségvetési törvényjavaslatba foglalni. Az eddigi időszakban a kormányzat nem akart együttműködni. Felhívnám a figyelmet, hogy a Taylor-adminisztráció hatalmas összegeket küldött az energetikai modernizációra, de amióta a Glover-adminisztráció regnál, semmiféle előrelépés nem történt. Meg kell oldanunk a vidéki Cironia gondjait is, a frakción belül több olyan kollégám is van, aki kifejezetten vidéki megyékből jönnek, és javaslatokat fognak kidolgozni, amely egyrészt a vidéki vállalkozásoknak, illetve a farmoknak segítene. Másrészt fel kell készülnünk a kommunista fenyegetésre is, hiszen Kubában egyre erősebbek a kommunista gerillák, és az is megtörténhet, hogy megpróbálnak Cironiában is hídfőt találni. Erre a progresszívak eddig nem fordítottak túl nagy hangsúlyt, sőt elbagatellizálták, remélem, mostantól komolyabban tudunk ezekben a témákban maradandót alkotni, főleg úgy, hogy mindkét házban többséget szereztünk.

Alex Recon: Próbálnak nyomást gyakorolni a Képviselőházra is most, hogy többségbe kerültek? Esetleg leváltják McDornish Házelnököt?

Stuart Hoyt: Mivel reformpárti többség van a Képviselőházban, logikus, hogy a házelnök is reformpárti legyen.

Alex Recon: Köszönöm, szépen Szenátor úr a mai esti részévételt és kívánok eredményes ciklust Önnek és a Kongresszusnak is. Ennyi volt mára Hölgyeim és Uraim, Alex Recon voltam az MSC műsorában, vendégem pedig Stuart Hoyt Szenátor volt. További szép estét!

1958.11.12
  
(Alex Recon)

Harvey Dentet megválasztotta az Elektori Kollégium

Harvey Dentet 106 elektori szavazattal lett Cironia Köztársaság harmadik elnöke, már csak a januári beiktatás választja el, hogy Ed Glovert kövesse a President Palace-ban. Ezzel elhárult minden jogi akadály is, hogy René West cooki kormányzó, aki idén az ellenfele volt a Reform Párt oldaláról, hogy jogi úton változtassa meg az eredményt, ahogy nem történt meg az sem, hogy a konzervatív megyék elektorai kiszavaztak volna.

Az új elnök beiktatására január első napját megelőző kedden fog sor kerülni.

1958.11.08
  
(Henry Stevenson)

Három megyében számolták már teljesen össze a voksokat

Belfort, Denfield, Graham – eddig ezekben a megyékben fejezték be a szavazatok teljes összeszámlálását, és erről tájékoztatta a közvéleményt minden megye választási bizottsága. Az adatokból az látszik, hogy sok helyen lesz újraszámlálás, minden szinten.

Belfortban túl korai győztest hirdetni

Automatikus újraszámolás következik Belfortban, amely felsorakozik így azon egy tucat megye és Ridgefield mögé, ahol Harvey Dent és René West elnökjelöltek közötti különbség egy százalék alá csökkent. A választás éjszakáján még 1,4 százalékkal vezetett a progresszív elnökjelölt, ami 0,8 százalékra csökkent, számokra fordítva Harvey Dent nyolcezer szavazatnyi előnye mára csak 5.000 körülire olvadt. A hatályos törvényi szabályozásoknak megfelelően a Belfort Megyei Választási Bizottságnak fel kell készülnie, hogy kétszer újraszámolja a voksokat – megyei költségen. Ha a különbség 1% feletti, akkor az újraszámolást követelő jelöltnek kell összegyűjtenie a szükséges forrásokat.

Belfortra mindkét párt fontos célpontként tekintett, hiszen elektorokban gazdag, és a belforti 18 elektor eldönti az egész választás kimenetelét, ahogy négy évvel ezelőtt is tette, Ed Glover javára. 2,4% támogatta Andrew Trump reformer szenátort, aki függetlenként indult, 2,6% pedig a szavazólapra írta saját jelöltjét.

A szenátusi küzdelem már ennél könnyebb a helyzet: Danny Sanchez kisebbségi vezető megnyerte harmadik választását, eddigi legnagyobb különbséggel: 44 ezer szavazattal, amely körülbelül 8 százaléknak felel meg.

A kongresszusi körzetekért folyó harcban ugyanakkor a Reform Párt győzedelmeskedett. Eddig 9 reformer és 7 progresszív képviselő foglalt helyet a Capitol Square-n, jövőre 11 reformer és csak 5 progresszív lesz a Képviselőház tagja. Egy körzetet elhódított a Progresszív Párt, viszont három progresszívat nyert el a Reform Párt jelöltje. Mike Jezza Belfort 1-ben 17 ponttal győzedelmeskedett, ahogy Hillsborough minden körzetében a hivatalban lévő progresszívak nyertek. Belfort-ben Harry Minstel reformer kongresszusi képviselő, aki 1951 óta képviseli a körzetét Ridgefieldben, mindössze két szavazattal vezet Roy Esteban előtt, itt újraszámlálás következik. Belfort 6. körzetében, ahol Al Groose reformer képviselő nem indult újra, John Spielberg 49,3 százalékkal vezet, miközben reformpárti kihívója, David Miller, 48,7 százalékkal követi. Itt is újraszámolás lesz.

Jason Chaffee könnyedén nyert a körzetében (53-45%), addig addig Belfort 8-ban Joseph Hart progresszív inkumbens vereséget szenvedett Leonard Maguire reformer jelölttől. A különbség ugyan alig 700 szavazat, de ez 1,4 százalékos különbségként elég, hogy elkerüljék a szavazatok újraszámlálását. Belfort 9. kongresszusi körzetében John Robinson nem indult újra, de Bob Moses nem tudta progresszív kézben tartani a körzetet, John Bacara nyert 51-47% arányban. Belfort 10-ben Lesley Fast 49,5 százalékot szerzett, ellenfele, a progresszív William Hewitt 48,5 százalékkal követi, de mivel a különbség több mint 1%, ez a reformpárti inkumbensnek kedvez. Tony King közel négyezer szavazattal, 11 százalékponttal újrázott (Belfort 11), miközben Robert Wallace Bacarához hasonló különbséggel tartotta meg a székét a 12. körzetben. A 13. körzetben nem volt túl izgalmas csata, George McKay reformer hivatalban lévő 16 ponttal győzött, Thomas McCarthy a 15. körzetben újrázott, de a körzetét négy éve tartó reformpárti törvényhozó csak 52 százalékot szerzett. A 16. körzetben Gracelyn Holmes progresszív képviselő újrázott (51-46%), de Michael Deveron, Belfort 14. körzetének liberális törvényhozója meglepetésre 1.500 szavazattal kapott ki, ami közel 6 százalékos hátránynak felel meg.

A Belfort Megyei Tanácsban nem lesz nagy változás: ahogy eddig, úgy januártól is 25 főt a Reform Párt, 23-at a Progresszív Párt delegál.

A részvétel az elnökválasztáson rekordméretű, 91% volt, alig kétezerrel szavaztak kevesebben, mint 1950-ben, igaz, kongresszusi szinten ezt a szintet is áttörte Belfort, 92% volt.

Denfieldben történelmi sikert értek el a progresszívak

101 szavazat – ennyivel vezet jelen pillanatban Harvey Dent René West előtt a korábban biztos reformpártinak tartott Denfieldben, a különbség mindössze 0,09%. A Választási Bizottság már dolgozik az újraszámlálás megoldásán. Trump itt harmadik lett, a voksok 2 százalékával.

A szenátorválasztás is szoros lett, de ott John Prescott tekinthető győztesnek. A hivatalban lévő reformer törvényhozó, aki tagja a többségi vezetésnek is, 49,5 százalékot szerzett, ellenfele, Erbert Burrows, 48,2 százalékkal követi. A különbség 1.400 szavazat, itt változás már nem várható. A különbség hat évvel korábban még 30 százalékpont feletti volt.

A kongresszusi körzetekért vívott harc is rendkívül izgalmasra sikeredett. Robert Folksen, az 1. kongresszusi körzet képviselője, 1,8 százalékkal nyert, ez 1,300 szavazatnak felel meg, és bár szűken, de Till Dreher is vezet Denfield 3-ban: 49,4-48,6% arányban győzi le Grant Imaharát, viszont itt újra fogják számolni a voksokat. Denfield 2. körzetében viszont eldőlt a választás, itt Adam Savage 1.000 szavazattal győzte le Greg Jesworth hivatalban lévő reformer képviselőt, információink szerint a konzervatív törvényhozó napokon belül elismeri vereségét.

Győzött, viszonylag kényelmes különbséggel, Dave Merrick kormányzó, akit a választók 53 százaléka támogatott, ellenfelét a progresszív Donald Kellerman 45 százalékot ért el, a megye vezetője 10 szavazattal többet kapva győzte le kihívóját. Habár a megyei tanácsban teret vesztettek, de még így is többséget alkotnak a Reform Párt tanácsosai: 8 körzetben ők, 7-ben a Progresszív Párt győzött, korábban mind a 15 helyet a reformerek birtokolták.

Az előretörés jelentős, ilyen jól megyei versenyben, mint ahogy Dent és Burrows szerepelt, még senkinek sem sikerült, ugyanakkor 1948-ban sikerült két körzetet is nyerniük, és habár erre matematikailag most is van esély, de nem valószínű, hogy a 3. kongresszusi körzet változna.

A részvétel minden korábbi rekordot megdöntve 93% volt.

Graham: jó jelek Walshnak

Grahamben jól szerepeltek a Reform Párt jelöltjei, és annak ellenére, hogy sokan komoly veszteségekkel számoltak, sikerült megőrizniük vezető helyüket. Habár a választások előtti felmérések fej-fej melletti küzdelmet mutattak, René West magabiztosan nyert: 50,8 százalékkal győzött, miközben Dent csak 47 százalékot szerzett, ami meglepő volt, főleg, hogy négy évvel korábban Ed Glover 20 százalékponttal győzte itt le Andrew Trumpot. A korábbi elnökjelölt, aki most függetlenként indult, csak a voksok 1 százalékát szerezte meg.

A szenátusi versenyben George Lee mérsékelt reformer szenátor dominált, 205 ezer szavazatot szerzett, miközben ellenfele, Martin Gregg, csak 169 ezer voksot kapott – 30 ezerrel kevesebbet, mint Dent elnökjelölt. Százalékos arányait tekintve Lee 54-44% arányban győzött, csakúgy, mint hat éve, akkor 55-44% arányban győzte le a hivatalban lévő progresszív szenátort.

A kongresszusi csatában kettőt biztosan elnyertek a progresszívak, egy helyen vezetnek, egy körzetet viszont a Reform Párt hódított el. Az 1. körzetben a korábbi képviselő, Doug Jones vezet a reformer hivatalban lévő, Paul Morganstown előtt 0,6 százalékkal. alig több mint 230 szavazattal. Itt biztosan újraszámolnak minden szavazatot. A második körzetben újrázott Elissa Metkins, aki 49,8 százalékot szerzett, ellenfele, Charles Lewis 48,2 százalékkal második helyezett lett. A 3. körzetnek viszont új képviselője lesz: James Gordon progresszív jelölt 50 százalékot szerzett, Brook Galloway inkumbens reformer képviselő 48 százalékot. Graham 4-ben Finn Collins progresszív jelölt 52 százalékkal nyert, Jim Mellone képviselő csak 46 százalékot kapott. Graham 5-ben Sam Torrington veterán reformpárti képviselő magabiztosan, 14 százalékponttal győzött, ugyanekkora különbséggel nyert Montana Walsh (Graham 6) és Elissa Metkins (Graham 7) reformer képviselők. Graham 8. körzetében, amely Barview városát foglalja magában Rudolf Martin progresszív hivatalban lévő csak 106 szavazattal vezet (49,6-49,2%). Graham 9. körzetében meglepetésre vesztésre áll Mace Brillenberg progresszív hivatalban lévő, Iris Memphis, a Reform Párt jelöltje, 427 szavazattal vezet, ami 0,98% előnynek felel meg. Graham 10. körzetében, ahol Arya Lanchester (P) képviselő nem indult újra, szintén nyitott a verseny: John Murphy progresszív jelölt 49,3 százalékkal az első, Sebastian Phoenix (R) 48,8 százalékkal szorosan követi. Paul Heslith, a 11. körzet képviselője 55 százalékkal ismét törvényhozó lesz, Stephanie Sigman csak 43 százalékot szerzett.

Az elnökválasztási részvétel itt is kiugró, a regisztrált választók 96 százaléka ment el szavazni.

Graham jövőre dönt a kormányzó személyéről és a megyei tanácsosok összetételéről, de a jelenlegi választási eredmény a vártnál könnyebb versenyt vetít előre Bob Walsh kormányzónak, aki minden bizonnyal újraindul posztjáért.

1958.11.15
  
(Henry Stevenson)

George Taylor beszáll a reformpárti kampányba

James Conway, a West-kampány egyik vezető stratégája, pár napja felvette a telefont, hogy felhívja korábbi főnökét. A Taylor-kampány vezető helyetteseként 1950-ben megérezte milyen egy történelmi győzelem részese lenni, milyen, amikor vörösbe borul az ország. Most egy történelmi választás kampányában dolgozik, amely a Taylor-Underwood párharc óta a legszorosabb elnökválasztás lehet.

Harvey Dent, a Progresszív Párt elnökjelöltje, még mindig hitelesen képviseli a mérsékelt szerepét: ellenzi a minimálbért, nem beszél társadalombiztosítási juttatásokról, nem akar a déli megyékkel konfrontálódni szegregáció kérdésében, támogatja a fegyvereket és agresszív fellépést ígér a kommunistákkal szemben. Ezzel szemben, a Reform Párt elnökjelöltje René West, Cook kormányzója, liberálisabb, mint George Taylor volt: támogatja a minimálbért, harcot hirdetett a faji megkülönböztetés ellen, átalakítaná a társadalombiztosítást. A déli megyék kivétel (bár Dent ott sem éri el az 50 százalékos támogatottságot, miközben négy éve Ed Glover elsöpörte ott Andrew Trumpot), a legtöbb megyében, legyen az kék, piros vagy lila, nagyon szoros az eredmény, majdnem minden megyében hibahatáron belül mozognak.

A West-kampány vezetői éppen ezért gondolják, hogy szükség van George Taylorra. „Taylor elnök neve még mindig húzóerő” – mondta egyik, a West-kampányban dolgozó szakértő. Úgy gondolják, hogy Taylorral való közös kampány lendületbe hozza West kampányát a nyerhető megyékben. Bár ez annak is a beismerése, hogy az újgenerációs reformerek nem tudnak a nyomába lépni.

„Tetszik vagy sem, ő egy modell, akit sokan követnek, fognak is” – mondta el Adam Miller, Union korábbi kormányzója, aki nyolc évig volt Taylor kabinetfőnöke. „Képes rezonálni a választókkal, még mindig ő ’Cironia’s Dad’, aki képes fontos választási küzdelmeket befolyásolni. Ha West kihagyja, csak magát lövi lábon.” Nick Devon, Belfort korábbi kormányzója, is úgy véli, hogy a taylori nosztalgia erős. „Főleg azért, mert jelenleg van egy gyakorlatilag nem is működő kormányzat, miközben George [Taylor] ugyan nem szeretett a médiában szerepelni, de a háttértárgyalásokkal sok kompromisszumot összehozott, ezért is támogatta őt a progresszívak 10-20 százaléka.”

Arról, hogy lehet West hasznára a volt elnök, megoszlanak a vélemények. Koncentrálhat a hagyományosan reformpárti elővárosokra, mások szerint a nagyvárosokban, ahol West felülmúlja Trump négy évvel ezelőtti eredményét, hozhat annyi szavazót, ami végül felé billenti a mérleg nyelvét.

1958.10.04
  
(Henry Stevenson)

A Rozsdaövezetben fej-fej mellett állnak az elnökjelöltek

A történelem egyik legszorosabb elnökválasztása elé nézhetünk, ha hihetünk a számoknak. Clarkban René West 44 százalékkal vezet, 43 százalékkal követi őt Harvey Dent, 6 százalékkal harmadik Andrew Trump független jelölt. Dentet a lakosok 47 százaléka támogatja, 45% nem, West esetében ez 52-45%, Trump esetében 27-61%. Garfieldben mindkét párt jelöltjét 43-43% támogatja, Andrew Trump ugyancsak 6 százalékon áll, itt viszont Dent a népszerűbb: 50% támogatja, 41% ellenzi, Westet 50% támogatja, 44% ellenzi, Trump esetében ez 30-51%. Perryben West támogatottsága 44%, Denét 41, Trumpé 7%. Népszerűség tekintetében is West vezet: +12, Dent +7, Trump viszont -26.

„Visszatértünk 1946-hoz” – fogalmazott Rob Stelman, a felmérést végző Gallup szakértője. „Habár a mérés a regisztráció előtt keletkezett, vannak belőle levonható következtetések: a Clarkban és Perryben nagy számban élő katolikusok West kommunistaellenes terveit támogatják, de a kékgallérosok Denthez sorolódnak. Garfieldben a vidék és Columbia Denté, bár elég kis különbséggel, viszont West sem tud elhúzni nagyon az elővárosokban, csak 7 ponttal. Ez alapján mondható el, hogy minden megyében döntetlen az állás.”  Stelman szerint Trump főként a szegényebb szavazók között népszerű, ezáltal túlbecsült lehet a százaléka, mert ők kevésbé mennek el szavazni, másrészt nagyon magas még a bizonytalanok aránya is.

1958.10.29
  
(George Lee)

Az előirányzati tárgyalások szünetelnek

„Hoyt szenátusi többségi vezető nem támogatja McDornish házelnök tervezetét.”

A Szenátus reformpárti frakciója nem fogja megszavazni Thomas McDornish költségvetési javaslatát – közölték a szenátusi többségi vezető tanácsadói Nathen Bartek (R-Osb.) képviselőházi kisebbségi vezetővel. „Hoyt szenátusi többségi vezető nem támogatja McDornish házelnök tervezetét” – nyilatkozta lapunknak egy, a madisoni szenátor körül dolgozó forrásunk, akik szerint Hoyt ellenzi az éves megyei dotációk újonnan történő bevezetését, „mivel az súlyosan károsíthatja a költségvetési egyensúlyt, másrészt a megyei autonómia nagyobb felelősséggel is jár, ezért a megyei vezetéseknek saját maguknak kell forrásokat találni, nem pedig az állami dollárokat befektetni.”

Stuart Hoyt személyes filozófiája, hogy a központi költségvetés ne biztosítson dollármilliárdokat a megyék működtetésére, ahogy ez korábban volt, hiszen ez aláássa a megyei autonómia rendszerét, másrészt ezzel kielégíti a Reform Párt fiskális héjáit is. Ők már a Taylor-adminisztráció alatt is lobbiztak azért, hogy ez megszűnjön, és a megyék saját jogon szedhessenek adókat, azáltal milliárdokat tudjanak felszabadítani a költésgvetésből. Hoyt idén szeretné előirányzatba foglalni az infrastruktúra fejlesztését, ezáltal lökést adva a szenátorjelölteknek, főként Steve Paulsonnak, akire Walkerben kemény harc vár, de véleménye ez segítené a töbib kék vagy csatatérmegyében induló reformereket. Ez viszont nem válthat ki osztatlan örömet a West-táborban, hiszen a Reform Párt elnökjelöltje is ezzel a témával kampányol. Márpedig ha a Kongresszus elfogadja az előterjesztést, egy esetleges West-adminisztráció már csak végrehajtója lesz.

De a többségi vezetőnek van ajánlata: dotáció helyett bizonyos százalékkal támogatják a közoktatási intézményeket és a rendvédelmi szerveket, 10 és 16 százalékos támogatottságot gondol életképesnek. Most egy kis szünetet tartanak, de nemsokára előterjesztik a javaslatukat, közben a képviselőházi Reform Párt keresi azokat a csatatér- vagy piros körzetben induló hivatalban lévőket, akikkel meglehet a javaslat támogatása. Persze az is kérdés, hogy egy ilyen javaslatot a házelnök napirendre tűz-e.

1958.08.20
  
(Henry Stevenson)

Jórészt a pártvezetések által támogatott jelöltek nyertek

Véget értek a törvényhozási előválasztások, habár a legtöbb helyen nem volt kihívója a hivatalban lévőknek, máshol az új, kevésbé ismert jelöltek küzdöttek a jelöltségért. Bár sok helyen a papírforma érvényesült, volt néhány érdekes meglepetés is a törvényhozási előválasztáson, lapunk ezt veszi számba megyénként.

Belfort – A hivatalban lévők taroltak

Habár több körzetben próbálkoztak az Andrew Trumphoz köthető személyiségek előretörni, mindenütt vereséget szenvedtek. A versenyekben országosan is legjobb helyezést előre Mike Jezza Belfort 1. kongresszusi körzetében 84 százalékot ért el, ellenfele mindössze 8-at. De hasonlóan jól szerepelt Harry Minstel (BE-6) és Jason Chaffee (BE-7) is, mindketten 70% feletti eredménnyel zártak. Tony King (BE-11) és George McKay (BE-13) is 68-68 százalékot szerzett, ami intő jel lehet a jövőre nézve, de egyik ellenfelük sem kapott 30 százalékot.

A progresszívak tartotta helyeken szoros eredmények születtek: Belfort 2. kongresszusi körzetében Denis Gacy győzött 44 százalékkal, ellenfele, Christie Swann 42 százalékot szerzett; a 3-ban Carlos Himenez 46,3 százalékkal győzött Jon John előtt, aki 45,1 százalékot szerzett; a 4-ben Edward Dewey legyőzte Harald Vaughn-t (47,6-45,7%). Belfort 8-ban Lenoard Maguire győzött öt ponttal, Belfort 9-ben John Bacara, hasonló különbséggel. Belfort 14-ben Stanley Marsh, Belfort 16-ban Leopold Scottch nyert. Ugyanitt volt a megye egyetlen progresszív előválasztása, amin az inkumbens Gracelyn Holmes könnyedén győzött.

Clark – kisebb meglepetések, szoros eredmények

A Progresszív Párt szenátusi előválasztásán a pártvezetés által favorizált Michael Smith győzött, a voksok 49 százalékával, Joseph Fiennes 42 százalékkal lett a második. Smith minden körzetben győzött.

A Reform Párt oldaláról csak Clark 1-ben volt előválasztás, itt John Ward 48 százalékkal győzte le Karson Noelt, aki 45 százalékot szerzett. Ward a tavaly előtti időközi választáson alig 20 szavazattal maradt le.

Cook – nagy visszatérők és nagy vesztesek

Cook 1. kongresszusi körzetében Quentin Archer megőrizte a jelöltségét, 53 százalékot szerzett, Douglas Williams, a körzet korábbi képviselője, Trump támogatottja, 40 százalékkal.  Archer azóta lett a trumpista jobbszárny kedvelt célpontja, amióta a képviselő előállt a fegyverkorlátozásra vonatkozó javaslatával. A körzet egyébként biztos piros, két éve 14 ponttal nyerte Archer.

Cook 2-ben Frank Moses lesz a Reform Párt jelöltje, miután alig három százalékkal legyőzte Aaron Saunderst. A korábbi szociális konzervatív törvényhozónak egy egyre liberálisabb nagyvárosban kell győzni. A progresszívak legutóbb 14 százalékkal győztek. Cook harmadik kongresszusi körzetében magabiztosan nyert Robert Franklin, Cook 4-ben viszont kikapott Andrew Wilson. A korábbi képviselőt egy százalékponttal győzte le Marc Johnson tanár. Cook 5. körzetében Jefferson Lee indulhat újra, igaz, csak a szavazatok 45 százalékát szerezte, egy ponttal előzve meg Steve Smith városi tanácsost. Lee legutóbb 4 ponttal szenvedett vereséget.

Denfield – győztes hivatalban lévők, egy bajban

Miközben Denfield 1. és 3. kongresszusi körzetében a hivatalban lévő reformerek, Robert Folksen és Till Dreher, könnyedén győztek, addig Greg Jesworth a 2. kongresszusi körzetben komoly bajban van: mindössze 49 százalékot szerzett, míg a kihívója, Jesse Hood, 44 százalékot, ez pedig kristálytiszta utalás, hogy Jesworthnek változtatnia kell. Miközben vidéken magabiztosan nyert (20-30 százalékpont között, volt, ahol felette), Warwickben, amelynek egy része a körzethez tartozik, Jesse Hood 47 százalékot szerzett, Jesworth 46-ot.

Eagle – a vérontás központja

Eagle megyében minden körzetben volt a reformer hivatalban lévőnek lett kihívója. Gregory Hesserfield, aki 1950 óta képviseli Eagle 1. kongresszusi körzetét, könnyedén hárította a kihívóját, 40 százalékponttal győzött. Eagle 2-ben meglepetésre Mike Hill két százalékponttal győzte le Richard Youngot, aki szintén 1950 óta képviselte a körzetét. A legnagyobb trófeát mégis Anthony King szerezte meg, aki Felix Drum kisebbségi törvénykezési vezetőhelyettest győzte le. King, aki Trumphoz áll közel információk szerint, a voksok 36 százalékát szerezte meg, Drumrot a szavazók 32 százaléka támogatta, míg a helyi pártvezetők kedvence, Gareth Grey csak 23 százalékot szerzett. A mostani választás nagy meglepetése, hogy Eagle 4. körzetében, amelyet Gabriel Spooner képviselő elhagy a szenátusi harcért, szintén egy Anthony King nyert, de őt sokan Max Alderholt kormányzóhoz kötik. Ez a King 37 százalékot szerzett, Luigi Mercado 32%-kal a második, Mark Reed harmadik lett (20%).

Garfield – a kívülállók győzelme

Garifeld progresszív szenátusi harca kapott nagy nyilvánosságot, ahol a képviselőházi pártvezetés tagja, Jamie Hyneman küzdött Serena Waterford aktivistával. Waterford, Ed Glover támogatásával, 52 százalékot szerzett, Hyneman 41-t, ami lehetőséget ad neki, hogy a következő választásokon jelöltesse magát akár a kormányzói székért, akár kihívja Pat Landford reformer szenátort. 

Garfield 9. körzetében Thad Castle megüresedett székéért küzdött Kieran Knox, Tremont City polgármestere, és Mike Waters, aki eddig Cironia Párizsi Nagykövetségén dolgozott. 33 szavazattal Mike Waters tűnik győztesnek, ez kevesebb, mint 0,2 százalékos előny, de eddig nem érkezett fellebbezés. Garfield 9 reformpárti erősség, 20 ponttal nyerte két éve Castle.

Garfield – Nyugaton a helyzet változatlan

Garfield két körzetében volt reformpárti előválasztás, de mindkettőben papírforma-győzelmek születtek: Garfield 5-ben Sam Torrington, Garfield 7-ben Elissa Metkins hivatalban lévők győzedelmeskedtek, a voksok több mint háromötödével.

Jefferson – győzött az ismertség

André Carmichael lesz a Reform Párt szenátorjelöltje, miután 49-45-re legyőzte a jobbszárny emberét, Joseph Coopert. Mike Andrews hivatalban lévő képviselő 67 százalékkal ismételt (JE-1), míg a 2. kongresszusi körzetben Vincent Aldreen lesz ismét a jelölt, ő korábban volt már képviselő.

Lassen – előtört a jobbszárny

Lassenben a szenátusi előválasztást a pártvezetés támogatottja, John Roosevelt nyerte, aki a voksok 54 százalékát szerezte meg, John Trumann korábbi mezőgazdasági miniszter csak 38 százalékot szerzett, ami biztos jele, hogy erodálódott a népszerűsége, és Hoyt többségi vezető a körével együtt Rooseveltben látja a lehetőséget a győzelemre.

Lassen 1. körzetében ugyanakkor Peter Johnson győzött, 48 százalékkal, 4 ponttal előzve meg George Westent, Lassen kettőben hasonló különbséggel győzedelmeskedett Ramsay Bolton korábbi szenátor, Lassen 3-ban pedig Frank Trump, aki kormányzójelölt volt, igaz, ő csak 47-45-re győzött. Így a jobbszárny került győzelmi pozícióba Lassenben.

Legrand 11 - nem változott

Legrand 11. kongresszusi körzetében tartottak előválasztást progresszív oldalról, de itt Choyonne Chris Wayne győzedelmeskedett, aki a hivatalban lévő képviselő, 58 százalékot szerzett, ellenfele csak 36-ot.

Madison – establishment-győzelem

Madison mindhárom körzetében volt előválasztás, de annak ellenére, hogy az elnökválasztási előválasztáson még Mike Jezza nyert, most minden körzetben establishment jelölt lesz. Madison 1. kongresszusi körzetében volt a legszorosabb, itt Selina Thompkins 48 százalékkal győzött, három ponttal győzve le Christopher Moore-t. Madison 1 a Reform Párt listáján szerepel, mint visszaszerzendő körzet, most Jordan Jasper progresszív jelölt képviseli. Madison 2-ben Frank Senton (70%), Madison 3-ban Balthazaz Nelson (67%) könnyedén győzött.

Osborne nem változott

Osborne minden körzetében (nyolcból hétben volt előválasztás) a hivatalban lévők győztek (hat ilyen volt), egynek progresszív képviselője van. Bob Rodgers (OE-1) 67, Frank DeWine (OE-2) 66, Nathen Bartek (OE-4) 75, Samantha Higgins (OE-5) 66, Brian Newman (OE-6) 64, Martin Forman (OE-7) 66 százalékot szerzett. Osborne 3. körzetében a jobbszárnyhoz tartozó Dennis Nelson győzött 48-46-ra Ray McMiller felett. Ez egy csatatérkörzet, a Reform Párt többségéhez különösen fontos, ki itt a jelölt.

Perry – az elnöki támogatás mértéke

Kai Proctor 54 százalékkal győzte le Robert Keamyt a progresszív szenátusi előválasztáson, aki csak 38 százalékot szerzett. Proctort Glover elnök támogatta.

Peterson – Trump bosszúja megfeneklett

A trumpista konzervatívok két középnyugati konzervatívat vettek célba: William Jacksont, aki Peterson 2. körzetét képviseli és John Harris Peterson 6-ból. Kudarc volt, mindketten 65 százalék felett végeztek, külön pofon, hogy Jackson ellen Peter Wright korábbi szenátorjelölt szállt harcba. Jó hír számukra, hogy Greg Craig újrázott, 53 százalékot szerzett az 1. körzetben, Adam Spielberg 39%-ot. Peterson 4 (amelyhez Dover városa tartozik) jelenleg, itt Fred McCoy korábbi kormányzójelölt harcolta ki magának, hogy kihívja Joanne Paris hivatalban lévő képviselőt. McCoy 48-45-re győzött.

Walker – régi nevek győzelme

Walkerben Edward Bowman kihívta Steve Paulson szenátort, de 42 ponttal vesztett ellene. A hivatalban lévő törvényhozó mindenütt nyert, összesen 68 százalékot szerzett. Ez nem volt meglepetés. Walker 3. kongresszusi körzetében John Bankhead legyőzte Elijah Connellyt, de mindössze 0,4 százalékkal, 40 szavazattal. Az újraszámolást már megkezdték. Walker 5. körzetében Ray Dike korábbi kormányzójelölt vezet 46,6 százalékkal, Lydia Riggs 46,1 százalékot szerzett.

Thomas Levin (R-Edm.), a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának elnöke kérdésünkre elmondta: támogatni fognak minden jelöltet. „De a saját stratégia mellett elvárjuk, hogy küzdjön, mert csak akkor támogatjuk, és ne forduljon szembe a Reform Párt alapvető értékeivel.”

1958.08.18
  
(Henry Stevenson)

West jött, látott és megint győzött, de ki lehet majd az alelnökjelöltje?

A Reform Párti elnök előválasztási küzdelmek véget értek. Hosszasan elhúzódó és ádáz kampányküzdelem után vált hivatalossá, hogy René West, Cook megye regnáló kormányzója lesz a párt elnökjelöltje, egyben Harvey Dent ellenfele az ősz során. A cooki kormányzó a szuperdelegátusok nélkül 866 delegátust szerzett szemben Jezza 732 delegátusával. West a választási harc hajrájában győzelmet aratott Clark, Denfield, Walker megyében és Ridgefieldben is, miközben szűk vereséget szenvedett csak Belfort megyében, ami döntőnek bizonyult. Az ellenfél, Mike Jezza történelmi mozgósításon és támogatáson van túl, hiszen több, mint 1 millió szavazót állított maga és programja mögé, a sors iróniája, hogy ezúttal ez sem volt elég a győzelemhez. Lapunknak sikerült nyilatkoztatni a győztes Westet.

„Nagy öröm ez számomra, hogy most a győztes oldalról szólhatok Cironia minden polgárához. Elégtételt és önigazolást, továbbá hatalmas büszkeséget érzek. Nem mondhatom el elégszer, mennyire vagyok hálás a szavazóknak rendíthetetlen támogatásukért, és bizalmukért, illetve kampánycsapatomnak odaadó fáradságos munkájáért, akik nélkül ma nem lehetnék itt. Cironia egy jelentős része döntött, és olyan politikát kíván a következő négy évben majd a President Palaceban látni, ami felelős, de szociálisan kellően, megfontoltan érzékeny. Olyan politikát, ami belföldön és külföldön egyaránt aktívan és méltóan tudja majd képviselni a ciron érdekeket. Olyan politikát, ami rendet vág a zavarosban, és ami kikövezi az utat hazánk sikereihez.

Semmiképpen sem szeretnék megfeledkezni Mike Jezza képviselőről sem, akinek személye és munkája lehetővé, sőt indokolttá tette ezt az aktív kampányküzdelmet, aminek keretében több, mint 2 millió reform szavazó vonult az urnákhoz. Ha képesek vagyunk ezt a mennyiséget ősszel is produkálni, történelmi győzelmet fogunk aratni. Gratulálok Jezza képviselőnek a teljesítményéhez és a tisztességesen elvégzett munkájához. Büszke lehet ő és csapata a teljesítményére és bízom abban, hogy a választásokat követően lesz lehetőségünk egy üveg bor, esetleg valami erősebb mellett megtárgyalni ezt az előválasztást, illetve a jövőbeni együttműködést, hiszen ezt diktálja a józanész és minden ciron ember érdeke. Győzelmemmel a torzsalkodásnak, a széthúzásnak a párton belül vége lesz. Ismét közösen, egy irányba fogunk húzni. Az elkövetkezőkben folytatni fogjuk kampánysorozatunkat, immáron specifikusan készülve a Harvey Dent elleni küzdelemre, továbbá kielemezzük az előválasztást megyéről megyére, és természetesen megvitatjuk csapatommal az alelnökjelölt személyét is, aki, nevekről nem beszélve, garantálhatom, igazi politikai nagyágyú lesz. Cironia, köszönöm a támogatásukat, de ne felejtsük el, utunk felénél tartunk, és a neheze csak most jön. Számítok erre a 2 millió emberre az ősz során is. Isten áldja Önöket!”

 

Bár West nem nevezett meg konkrét politikusokat, mint szóba jöhető alelnökjelöltek, lapunk birtokába jutott meg nem erősített információk szerint az alábbi személyek közül kerülhet a végső választott.

Az első jelölt, aki talán favoritnak is számít, nem más, mint Nick Devon, korábbi belforti kormányzó. West és Devon híresen jó kapcsolatot ápolnak, a néhai belforti kormányzó West bejelentését követően nem is szállt ringbe az elnökválasztáson, ellenben továbbra sem jelentette be, hogy visszatérne a politikába, esetleg, mint megyéje szenátora. A tapasztalata, a mérsékelt politikai felfogása és az elfogadottsága megyei és országos szinten is, mind mind alkalmassá teszik az alelnökjelölti posztra, így jelen pillanatban talán a legkézenfekvőbb választás lehet, amennyiben felkérésre kerül és el is vállalja.   

West sokszor elmondta, hogy mennyire is tartja fontosnak a déli kérdés kezelését az ország egysége érdekében. Ezt alapul véve van két olyan déli politikus is, akik alkalmas jelöltként tűnhetnek fel a színen. Az első nem más, mint Steve Paulson, Walker választásra készülő szenátora. Sokak szerint nagyon nehéz dolga lesz, ha nyerni akar, így mentőmellény lehetne számára a felkérés, amire korábbi példás munkássága predesztinálhatja. Hasonló pozitívumok sorolhatóak fel Jim Holsakamp, Greene megyei szenátor neve mellett, akinek politikai karrierje során számos nagyformátumú törvényjavaslat is társul nevéhez. Ha West komolyan gondolja számos pontból álló programjának megvalósítását, úgy abban az esetben egy Holsakamphoz hasonló aktív törvényhozó remek társat jelenthet.

Szintén a titkos esélyesek között emlegetik George Lee, grahami törvényhozót, aki Westhez hasonlóan vall liberálisabb nézeteket, kezdve a szegregáció kérdésével. Tapasztalt, aktív törvényhozó, rengeteg tervezettel a háta mögött, akinek politikai nézetei sok átfedést mutatnak Westével, hovatovább, Graham izgalmas csatatérmegye lesz az elnökválasztások során, így jól jöhet a támogatás, miközben Lee szenátor közel sem mehet újraválasztását illetően biztosra, akárcsak Paulson szenátor.

Ha West bizonyítani szeretné a deficit elleni küzdelem komolyságát, akkor tökéletes alelnökjelölt lehet egy Martin Ricketts szenátorhoz hasonló vérbeli deficit ellenes kereszteslovag. Az edmundi szenátor sokáig kacérkodott a gondolattal, hogy ringbe szálljon az elnökválasztási küzdelmekben, végül másképpen határozott, mégis a híre, a szaktudása olyan érték, amely bármelyik elnök számára hasznos lehet.

Zárásképpen nem szabad megfeledkezni egy egyfelől meglepő, másfelől viszont akár kézenfekvőnek is tekinthető jelöltről, aki nem más, mint Mike Jezza. A belforti képviselő 1 millió szavazót volt képes megmozgatni, ha összeállna a West-Jezza tengely, az általuk csatasorba állítható választótömeggel tehetetlen lehet a teljes progresszív gépezet. Arról persze egyelőre nincs információ, hogy Jezza egyáltalán hajlandó e támogatni Westet a választások során.  

1958.06.19
  
(Alex Recon)

A Burkhill megyei halvész ügyében ítélet született.

A mai napon a Garfield megyei Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdetett az 5 évvel ezelőtti természeti katasztrófa ügyében, mely során tömeges halpusztulás érte a Burkhill megyei populációt. Hogy mi köze ehhez Garfield megyének? A katasztrófa idején is már szárnyra kelt a hír, hogy egy megyei vegyiüzem okozhatta, a hatóságok hosszú ideig nyomoztak az ügyben, időközben a burkhilli képviselő, Arnold Muprhy már az újonnan megválasztott Mulligan kormányzó közbenjárást kérte az ügyben. A kormányzó ígéretet tett, hogy utánajár az ügynek és igyekszik a megyei hatóság minél előbb pontot tenni az ügy végére. 

A nyomozati jelentés értelmében a felelős üzem a G-Field Chemical Corporation volt, ahol a karbantartási költségek spórolásával olyan hibák láncsorozata ütközött ki, hogy az végül a mérgező vegyszerek tengervízbe jutását eredményezte. A Megyei Bíróság pedig a sok szá oldalas nyomozati jelentés, tanúvallomások, műszaki ismertetések tanulmányozása és befogadását követően a vállalat vezetőjét, Norman H. Wallace-t 6 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, továbbá a vállalatot 1,5 millió dolláros természetvédelmi bírsággal sújtotta, illetve a garfieldi és burkhilli károsultakkal szembeni 6 millió dolláros kártérítésre kötelezte. 

Az eset kapcsán lapunk megkereste Nicholas Mulligan kormányzót is. A megye vezetője örömmel fogadta a hírt. 

"Ez az eset megmutatta a ciron igazságszolgáltatás erejét. Hiába lehet valaki miliomos multinacionális vállalat vezetője, az igazság elől nem menekülhet. Sajnálom, hogy a károsultak ilyen sokáig voltak knytelen várni, de végül is türelmük kifizetődött. Mivel a károk nagyobbik hányadát Burkhill megyében realizáltuk, így a megítélt kártérítés 60 %-a, azaz 3,6 millió $ Burkhill megyét fogja illetni, 2,4 $ pedig a garfieldi károsultak között kerül szétosztásra."

Lapunk sikeresen mikrofon elé állította Arnold Murphy képviselőt is, aki az egyik legnagyobb szószólója volt a kártérítési jogosultságoknak a kezdetektől fogva, elsőszámú élharcosa volt az ügy felderítésének. A képviselő nem is palástolta örömét. 

"Ez így fair és tisztességes. Sok millió dolláros kár volt, ezeknek legalább egy töredéke most visszakerül az emberek zsebébe. Természetesen nehéz dollárban kifejezni az okozott kárt, de az ítélet segít végérvényesen lezárni az emberekben ezt a sötét korszakot. Elégedett vagyok, de mindez önmagában mit sem ér, ha nem hozzuk meg a megfelelő törvényeket és előírásokat, hogy ilyen és hasonló soha többet ne fordulhasson elő. Végezetül szeretném megköszönni Mulligan kormányzó segítségét és közbenjárását. Személye előrelendítette az ügyet és végre pontot tehetünk az ügy végére."

1958.01.07
  
(Oliver Goldin)

René West vezet a korai előválasztó megyékben

A korai előválasztó megyék közül a Gallup Cironia Poll közvélemény-kutató cég készített felméréseket a Reform Párt előválasztási küzdelmeiről. A cég Crowley, Burkhill és Cook megyében kérdezte az előválasztáson – Greene megye a szakértők szerint biztos kék megye lesz, ezért nem is tekintenek rá olyan fontos állomásként.

Crowleyban, amely az előválasztás első erőpróbája lesz, ahol hibahatáron belüli a felmérés: René West cooki kormányzó a szavazók 23 százalékának a támogatását élvezi, Michael Jezza belforti képviselő 21 százalékkal a második, Andrew Trump cooki szenátor 17 százalékkal a harmadik, de a választók 39 százaléka mást választana, vagy még bizonytalan. Legnépszerűbb Jezza (+25%), majd West (23%) és Trump következik (16%). A vidéki területeken Jezza vezet (21-20), az ipari városokban valamivel nagyobb arányban (23-20%), viszont az elővárosokban már 7 pont René West előnye (28-21%), Wintersben még jelentősebb: ott a cooki kormányzó támogatottsága 30%, Jezzáé csak 19, 17% Trumpé.

Thomas Delton szerint, aki a kutatást végezte, úgy véli, hogy ugyan West vezet, de még van lehetőség változtatni. „Jezza, ha tudja növelni előnyét a vidéki területeken, és fel tud zárkózni az elővárosokban 3-4 ponttal, nyerheti a kaukuszt jövő februárban.

Burkhillben viszont Jezza a vezet, a helyiek 27 százaléka támogatja, René West támogatottsága 22%, Andrew Trumpé 13%. 39% itt is a bizonytalanok aránya, illetve azoké, akik mást támogatnának. Itt minden kategóriában vezet Jezza, és a felmérés fő számai még a nagy burhkilli kampány előtt kerültek az irodához, így még annak a hatását nem teljesen lehet észlelni.

Cookban René West nagy előnnyel vezet: a válaszadók 47 százaléka támogatja a megye kormányzóját, 21% Andrew Trump megyebeli szenátort, és csak 12% Mike Jezzát, viszont itt a válaszadók ötöde nem tudott még dönteni, kit támogat. West minden kategóriában vezet, miközben Jezza főként az elővárosi térségben tud átlag felett szerepelni (16%), Trump támogatottsága kiegyenlített.

Összegezve a három korai választó megye eredményeit, ez alapján a szavazatok 30 százalékával vezet René West, 19 százalékkal Mike Jezza a második, 18 százalékkal Andrew Trump a harmadik. Delton szerint West az első a jelöltek között, de nem biztosított még. „Westnek az a célja, hogy minden korai választó megyében győzzön, és bebiztosítsa magát a szuperszombatra, miközben Jezzának nyernie kell legalább egy korai választó megyét. Ha sikerül szoros másodikként végeznie Crowleyban, és nyer Burkhillben, az már egy erőpozíciót jelent. Ha megnyeri mindkettőt, akkor jelentős lendületet kap, ha viszont mindkettőt elbukja, felmerül a lehetőség, hogy miért van még versenyben.” A szakértő szerint a „másik cooki,” Andrew Trump azzal küzd, hogy elérje a szavazókat.

1957.11.20
  
(Henry Stevenson)

Bejelentés: Új elnökjelölt a Progresszív Párt oldalán

Deer Alexander: Kedves Hopes asszony! Örömömre szolgál önt köszönteni. Meg kell mondjam váratlan fejlemény volt az ön indulási szándéka, tudomásom szerint a Progresszív Párt nyíltnapján is váratlan fordulatnak volt mondható.

Kim Hopes: Üdvözlöm! Igen ez valóban így történt, ahogyan már elmondta. Valójában még nekem is szoknom kell a helyzetet, nem hittem volna, hogy egyszer elnökjelölt lehet belőlem!

Deer Alexander: Mi volt az a megfontolás, ami miatt úgy döntött, hogy indul az előválasztáson? Feltételezem nyomós oka van erre és kifonomult választ kapok.

Kim Hopes: A valós okom rá igazán egyszerű. Nem kérdés, hogy a Ciron Köztársaság jelenleg a hanyatlás szélén áll. Elég csak belenéznünk polgártársaink szemébe. Láthatjuk azt a kínt, amelyen ezek az emberek keresztül mennek. Nyílvánvalóvá válnak a keserves hétköznapok, melyeket politikai ellenfeleinkkel vívunk. Ezen változtatni kell. Nem holnap, hanem ma!

Deer Alexander: Valóban úgy gondolja, hogy köztársaságunk bukás közeli napokat él át?

Kim Hopes: Határozottan. Természetesen tudjuk kik tehetők ezért felelőssé! Megsúgom nem a Progresszív Párt. Hiszen hogyan lennénk képesek együttműködést véghezvinni, ha ellenfeleink nem hajlanak a konszolidációra? Olyan politikusokkal akik két felé szakítanák inkább allámunkat, északra és délre, hogy saját jólétüket fenntartsák és tejhatalmu kiskirályokká válljanak. Számomra ez elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan vállalkozás.

Deer Alexander: Ön ugye a Progresszív Párt déli konzervatív felének a képviselője. Nem gondolja, hogy politikai gondolkodása inkább liberális szinteket üt, mintsem konzervatív elképzeléseket?

Kim Hopes: Nézze! Észre kell vennünk, hogy világunk változik, az emberek gondolkodásmódja változik és bizony szükség van a megoldásra. Én arra törekszem, hogy pártom konzervatív és liberális felfogású erőit közelebb tereljem egymáshoz. A valóság azt tükrözi, hogy a konzervatív gondolkodás önmagában elég arisztokratikus. A liberális gondolatok csillapíthatják túlzott maradiságunkat. Ebből kifolyólag új irányra van szükség, ez nem más mint a liberális konzervativizmus.Természetesen progresszív keretek között. 

Deer Alexander: Köszönöm terjedelmes, ugyanakkor egyértelmű válaszát! Hogyan vélekedik a déli megyék sorsáról? Önnek fontosak még a déli megyék?

Kim Hopes: Kérdese eleve megrázó! Egyértelműen fontosak! Nem húnyhatunk szemet a jelenlevő problémák felett. Ezeket időben orvosolni kell. Jelenleg egy úgynevezett antikommunista erő tartja fogságaiban az ott élő népet. Ha megengedi neveket most nem mondanék ez nem arról szól! Mindez csak politikai erők egymásnak feszülése. Annyi biztos, hogy egyes politikusok, remekül kihasználják az eseménysorozatokat propagandafogásnak. Ügyesen csinálják meg kell hagyni!

Deer Alexander: Ha jól értelmezem ön részben védi a kommunistákat az országban?

Kim Hopes: Nagyon kérem ne forgassa ki a szavaimat! Egy szóval sem említettem! Egy valamire érdemes odafigyelni! Mindaddíg amíg bizonyos politikai vagy ideológiai körök nem sértik köztársaságunk törvényeit, addig minden szervezetnek joga van a létezéshez. Amennyiben ez nem így történik, akkor erre találták ki az alkotmányt. Jut eszembe alkotmány! Nézzük meg kik azok akik valójában nem tisztelik a köztársaságunk egyik szent pillérét!

Deer Alexander: Kikre gondol tulajdonképpen?

Kim Hopes: Nem nyilatkoznék, de talán észak és dél jó példa lenne. 

Deer Alexander: Rendben, elfogadom válaszát! Végezetül mit kíván mondani az olvasóknak?

Kim Hopes: Csak egy valaki kerülhet ki vesztesként a csatában! Győzzön, ki az igazság szolgája!

Deer Alexander: Köszönöm, hogy megismerhettem!

Kim Hopes: Én köszönöm a beszélgetést!

1957.06.20
  
(Deer Alexander)

Szakszervezetek támogatják Eagle és Osborne megyékben a progresszív jelölteket

A Nemzeti Oktatási Szervezet, amely a Cironiában működő iskolai dolgozókat tömöríti. támogatásáról biztosította mind Harvey Dent osborne-i, mind Robert Shaw eagle-i kormányzójelölteket, kiemelve, hogy mindkét jelölt fontosnak érzik az oktatás ügyét. Az Egyesült Bányászszakszervezet támogatja Harvey Dent jelöltségét, „aki a kampánya során megmutatta, milyen fontos neki a bányászat, és mennyire sokra becsüli a szakszervezeti mozgalmat, itt az ideje, hogy segítsünk neki.”

Robert Shaw korábbi szenátort támogatja még a Cironia Állami, Megyei és Városi Alkalmazottainak Szakszervezete, amely kiemelte „Shaw korábbi szenátor bátor kiállását, amivel ügyünket támogatja, és szemben Max Alderholtttal, aki dolgozókat bocsátana el, Mr. Shaw szociális érzékenységében és segítő szándékában mindnyájan hihetünk.”

A támogatás jegyében Osborne megyében 500, Eagle-ben  200 aktivistát biztosítanak a progresszívak kamányához a szakszervezetek.

1957.06.19
  
(Henry Stevenson)

Cook megint országos hír, és a Reform Pártban nem örülnek

Többen a Reform Párt országosan ismert vezetői közül attól tartanak, hogy a cooki belviszályok kihatnak a jövő évi választásokra, nemcsak az elnök- hanem a törvényhozásira is, mivel a párt két szárnya, a West-féle kompromisszumkészebb, középjobb csoportja abban vitatkozik a Trump-féle radikálisabb jobboldali csoporttal, hogy zárt vagy nyitott előválasztás legyen. Persze a célok egyszerűek: mindkét elnökjelölt saját erejét próbálja a saját megyéjében kiaknázni: miközben a Trump-kampány azt gondolja, hogy a Reform Párt hardcore szavazói könnyebben juttathatják győzelemhez, miközben West kormányzó tanácsadói úgy gondolják, hogy a független szavazók voksaival könnyedén nyernek. A vita addig fajult, hogy a nyilvánosság is értesült az ügyről, és az RNB vezetősége elé fog kerülni az ügy, ahol dönthetnek, hogy végül nyitott vagy zárt legyen az előválasztás.

„Ez az ügy igencsak gyengíti a pártot” – nyilatkozta lapunknak egy, a neve elhallgatását kérő forrásunk, aki a Reform Párt Nemzeti Bizottságának a tagja. „Ezek a viták ismét Cookot helyezik a központba, amely nekünk nem igazán jó.” Cook csatatérmegyeként van számon tartva, és fontos versenyek központja is lesz. nemcsak az elnökválasztás szempontjából, de lesz szenátusi választás, ahol Andrew Fox progresszív szenátor újrázhat, és legalább két magas prioritású kongresszusi választás is következik.

„Legutóbb azon bukta el a Reform Párt Andrew Fox székét, hogy nem tudtak megfelelő jelöltet állítani, tavaly két kongresszusi körzet is elbukott, mivel Trump alulmúlta az elvárásokat Cook vidéki térségében” – emlékeztet Jim Delman, a Reform Párt stratégája, aki részt vett George Taylor újraválasztási hadjáratában Cookban. „Ha nyerni akarsz Cookban, meg kell nyerni az elővárosokat, meg a vidéken is győzni kell, különben a városok elsöpörnek.” Delman azt is hozzátette, hogy ő ennyire nem biztos abban, hogy kinek kedvez a nyílt vagy a zárt választás.„Regisztrációban előnyben vannak a diplomások, akik West-szavazók, ha nyílt, nagyobb lehetőség van a vidéki voksok behozására. Másrészt ott van még Michael Jezza, aki szintén a konzervatívabb voksokat zsebelheti be, Trump vesztére.”

Michel Jezza belforti képviselő, aki szintén pályázik az elnökjelöltségre, egyik gyűlésén támadta mindkét jelöltet. „Azt javaslom a megyei pártszervezetnek, hogy legyen két előválasztás: egy nyílt és egy zárt, garantálom, hogy mind West kormányzót, mint Trump szenátort könnyedén le fogom rajtuk győzni, és akkor ez lesz a megoldás.”

Eközben több befolyásos donor is aggódik a párt támogatottsága miatt. Szerintük a cooki botrány, az egyre komolyabb sebességbe kapcsoló előválasztási harc, amely egyre piszkosabb, nehezíti Ed Glover legyőzésének esélyeit. „A gazdaság szárnyal, az elnök semlegesít minden szélsőbaloldali programot. Nehéz lesz legyőzni, ilyen helyzetekkel pedig éppen erősödik” – mondta el egy, az egyik jelentős konzervatív donorhoz közelálló forrás.

1957.05.07
  
(Henry Stevenson)

Dave Merrick adakozásra kéri fel a konzervatív donorokat

Dave Merrick adakozásra kéri fel a konzervatív donorokat

A Kampánybizottság vezetője szerint az idei választás döntő lesz a jövő évi elnökválasztásokra nézve.

RIDGEFIELD – Adománygyűjtő estet tartott a Reform Párt Kormányzói Kampánybizottságát vezető denfieldi kormányzó vezetésével adományokat gyűjtöttek a fővárosba, ahova a leginkább tehetős vállalkozók és lobbisták látogattak el, mivel egy főre 200$ volt a belépő. A zárt ajtók mögött zajló eseményen információink szerint Merrick kiemelte, hogy ebben az évben vannak fontos versenyek, amelyeket meg kell nyerni.

„Számunkra ilyen fontos, hogy Eagle és Osborne reformpárti kormányzókat válasszon, Grahamben és Edmundban pedig a félidős tanácsválasztáson szintén győzni szeretnénk, ahogy Madisonban is.” Merick szerint nagyon fontos idén minél jobb eredményt elérni, különben „rossz módban fordulunk rá az elnökválasztásokra.”

Az idei páratlan éves választásokra, amikor nincsenek országos megmérettetések, lezajlottak az előválasztások. Ennek értelmében Eagle megyében a progresszív jelölt Robert Shaw volt szenátor lesz, míg a Reform Pártot Max Anderholt megyei tanácsos támogatja, miután a népszerűtlen kormányzó, aki szintén reformer, Nigel Wood, nem indul újra. Osborne megyében Marcus Mortimer kormányzó ellenfele Harvey Dent progresszív jelölt lesz. Lassen és Walker megyékben a progresszívak nem kapnak valódi ellenfelet a novemberi választásokra, így biztos, hogy Ronald Davis lesz Lassen kormányzója Emma Rodric után, akinek lejár a mandátuma, Walkerben Alexander Smith újrázhat.

1957.05.02
  
(Henry Stevenson)

West: Pert indítok az Excelsior News újságírója ellen

René West, cooki kormányzó éles kritikát fogalmazott meg a párt helyi képviseletének bizonyos tagjaival szemben. Mint mondta: „Nem tudom milyen tárgyalásról írnak a lapok, amikor még egyáltalán nem került szóba ez a téma, de annyit mondhatok, meg vannak az elképzeléseim a kérdést illetően, felelős kormányzóhoz méltóan.”

Az Excelsiors News helyi napilap számos pikáns részletet osztott meg a megyei reformerek állítólagos tárgyalássorozatáról, ami West szerint „közönséges, polgárpukkasztó hazugság és uszítás.” A cooki kormányzó teljes mértékben elhatárolódik a megye egyes prominens tagjaitól, és hozzátette: „Könnyen eljöhet még az az idő, amikor néhány helyi politikai személy alól kirúgjuk a sámlit, mert munkájuk nem a cooki emberek érdekeit szolgálja. Jelenleg az az érzésem, árulók ülnek a sorainkban, akik fittyet hánynak arra, hogy mi is lenne a legjobb Cooknak. „

René West végül elmondta, „Pert fogok indítani az Excelsior News újság ellen, illetve külön az újságírója ellen is. A szólásszabadság élharcosa vagyok, de a hazugságokból elég volt. Lehet, hogy Walter George vezetése alatt bevett módi volt, az ehhez hasonló piszkos trükkök alkalmazása, de ehhez nem vagyok hajnadó asszisztálni, Cookban már más szelek fújnak. Glover elnökkel piszkos egyezségek? Ha bárki tud ilyenről, még a mai napon jelentse a legfőbb ügyésznek. Addig viszont csak légbőlkapott hazug vádaskodásokról beszélünk."

A kormányzó zárásképpen csak ennyit mondot: „Nem kell többet mondanom, a kormányzói munkásságom, a megyei és országos népszerűségem, a hitelességem az emberek szemében önmagáért beszél. Ilyen feltételek mellett pedig nem foglalkoztat, hogy egy-egy bal vagy jobb oldali klikk próbál ellehetetleníteni aljas eszközökkel,  mert máskülönben képtelenek lennének rá.”

1957.04.25
  
(Alex Recon)

Vissza a feladónak

RIDGEFIELD – Michael Jezza, a Képviselőház Belbiztonsági Bizottságának rangidős tagja, szerint Simon Bright képviselő (P-Cro.) törvényjavaslatát, amely többek között tiltaná a konföderációs zászló használatát, vissza kell küldenie. „Vissza a feladónak. Nekünk ebben a kérdésben a (Belbiztonsági) Bizottságban semmiféle jogkörünk nincs, ez az Igazságügyi Bizottságra tartozik. Tessék őket zaklatni az ilyen idióta javaslatokkal.”

Jezza szerint a javaslat felesleges, mert az Alkotmány világosan fogalmaz. „Másrészt az egész csak arról szól, hogy kielégítsék a Progresszív Párt balszárnyát, ez nagyon veszélyes játszma, hiszen ezzel meg akarják tagadni az ősi örökségünket. Nemsokára még azt is mondják, hogy a Vadnyugat, a cowboyok, az, ahogy kizavartuk a mexikói csürhét, amikor amerikai földre merészkedtek, az mind hibás múltértelmezés. Ebben az eszement dologban nem fogok részt venni.”

1957.03.17
  
(Henry Stevenson)

BREAKING: Déli zászlókat rongáltak Pecksdale megyében

Az éj leple alatt ismeretlenek elégették és sarló-kalapácsos vörös zászlóra cserélték a városi tanács és a kormányzói hivatal épületén lengő déli lobogókat Pecksdale legnagyobb városában, Leedsben. A két helyszínre a korareggeli órákban megdöbbent járókelők riasztották a helyi hatóságokat, akik azonnal vizsgálatot indítottak. Tudni kell, hogy a megyében 2000$-ig terjedő pénzbüntetéssel súlytandó, aki konföderációs lobogót rongál, ám a helyiek az eset után szigorítást követelnek és letöltendő börtönt javasolnak helyette.

Lapunk megkereste a kormányzóasszonyt is. Melanie Scott elmondta, haladéktalanul rendeletet bocsát ki a kommunista párt megyei kitiltásáról és rendeletet tervez kiadni az önkényuralmi jelképek – így a vörös csillag és sarló-kalapács – használatának tiltásáról is. A kormányzó kiemelte, megdöbbentőnek tartja az esetet és az egész Dél elleni támadásként értelmezi a rongálást. „Ennek a provokációnak egyértelműen az a célja, hogy megfélemlítse a délieket és megroppantsa mindannyiunk nemzeti identitását.” – fogalmazott Mrs. Scott. – „A Leeds-iek nem fognak felülni ennek az aljas provokációnak, ehelyett közös erővel fogunk fellépni a demokrácia- és délellenes kommunistákkal szemben, akiket már az észak-koreai tömeggyilkos diktátor, Kim Ir Szen is a barátjának tart.” – tette hozzá a politikus.

1957.02.07
  
(Paul Potzdam)

A Reform Párt Nick Devonnak: ’Ne elnöknek, szenátornak indulj’

CLOVERDALE – Mások nyolc év kormányzói szolgálat után a magánszférában keresnek állást, és élik tovább életüket. Nick Devon, Belfort korábbi kormányzója nem így tett. Miután 69,5 százalékkal újraválasztották Cironia második legnépesebb megyéjének élére 1952-ben, Devont folyamatosan esélyes elnökjelöltnek emlegetik, hiszen Belfort egy kritikus csatatérmegye lehet jövőre, ahogy az volt 1954-ben is: mindössze 3,100 szavazattal nyert Ed Glover, amely 0,8 százaléka volt a voksoknak, de a belforti elektorokkal már megszerezte a szükséges 102 elektori szavazatot. Nick Devon pedig egy olyan mainstream konzervatív lehet, aki a Reform Párt és az ingadozók számára is megfelelő alternatíva: fiskális konzervatív, elkötelezett a nyitott, USA-barát külpolitika mellett, mindamellett megyéjében a szegregáció ellen tett lépéseket, szélesített a szavazati jog gyakorlásának a lehetőségeit. Ez létfontosságú lehet a Reform Pártnak, amely eddig kétszer tudta megnyerni a kisebbségi voksokat az elnökválasztások során, legutóbb viszont Ed Glover szerzett nagyobb támogatást körükben, az exit poll adatok szerint.

Nick Devon gondolkodik is, hogy elindul elnöknek. Hoyt és Chestefield arra kéri: ne olyan gyorsan. A reformer vezetés többször is találkozott Devonnal, és információink szerint arra próbálják meg rávenni a korábbi kormányzót, hogy induljon el Danny Sanchez kisebbségi vezető ellen. A szenátusi frakció szerint Sanchez, aki legutóbb is 1 százalékkal kisebb mértékben tudott nyerni egy gyenge ellenféllel szemben, sebezhető, és ideális célpontja lesz a Reform Pártnak, ugyanakkor Hoyt és köre csak olyan jelöltet építene fel, aki képes legyőzni a kisebbségi vezetőt. Egy szenátusi tanácsadó aláhúzta: mivel elnökválasztási év lesz, és a Glover-kampány valószínűleg jelentős erőforrásokat mozgósít (a Reform Párt biztosra veszi, hogy Glover elnök újra elindul – a szerk.), hiszen legutóbb is döntő jelentőségű volt a belforti győzelem, ezért ezek az erőforrások lecsapódhatnak az alacsonyabb prioritású versenyekre is. „Sanchez nyerhet, ha Glover nyer. Ezt meg kell akadályozni.”

Devon még nem döntötte el, hogy elindul-e bármelyik versenyen, erről értesültünk a baráti köréből, akik közül sokan próbálják rávenni egyik vagy másik posztra. Devon nyitott az elnökválasztási harc előtt, szerinte, ha négy évvel ezelőtt elindul, ő legyőzte volna Glovert.

1957.02.02
  
(Henry Stevenson)

Carter Maverick RNB elnök kijelölte az elnökjelölő előválasztási viták dátumát

Carter Maverick, a Reform Nemzeti Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tartott, amelyen bejelentette a bizottság felkészülési munkálatainak kezdetét az 1958-as elnöki választásokra. „3 éve elbuktuk a választásokat, de sokat tanultunk, így most újult erővel fogunk nekiveselkedni a küzdelmeknek. A kérdés, hogy ki lesz a zászlőt hordozó jelöltünk.”

Az RNB vezetője egyúttal bejelentette, hogy három helyszínen és időpontban már bizonyosan lesznek előválasztási viták. „Szeretnénk minél előbb látni, mely jelöltekkel számolhatunk, kik azok, akik úgy döntenek, megmérettetik magukat és alkalmasnak érzik személyüket nemzetünk vezetésére, pártunk képviseletére. A jelöltek közti rangsorolást, döntést, elsősorban a szavazók által, az ilyen választási viták könnyíthetik meg. Április 27-án az oaklandi Miamiban, Július 23-án Legrand megyében, Bouyenne városában, míg október 13-án Garfield megyében, Columbia városában lesz megtartva a vita.”

Az RNB elnök bátorkodott igényeket is megfogalmazni a későbbi reform elnökjelölt személyével kapcsolatban, hozzátéve, hogy ez egy szubjektív, személyes lista. „Fontos, hogy az illető személye ne legyen ellentmondásos a nép körében, érezzék a választók, hogy igen, ez a jelölt valóban képes megszólítani minden polgárt, jöjjön bármelyik rétegből. És persze ezt a „mindenki elnöke” imázst képes legyen hitelesen képviselni, amihez eddigi politikai pályája és előélete nyújt alapot. Legyen egy szakszerű, racionális, kivitelezhető, elfogadott, egzakt, tartalmas programja, olyan, ami az országot egy ciklus alatt valóban előre viszi. Kevés ilyen politikus van az országban, bízom benne, hoyg végül a megfelelő jelölt veszi kézbe a hajókormányt és vezeti győzelemre 58-ban a Reform Pártot.”

Maverick elmondta, zárásképpen, hogy az előválasztásokig sem kíván az RNB tétlenkedni. „Fel kell tölteni azt a bizonyos kasszát, hogy aktív és hatékony elnöki kampányt tudjunk folytatni és azt finanszírozni legyünk képesek. Már most elkezdjük az egyes megyék és kerületek felmérését, hogy később lássuk, mennyi eséllyel is szállunk ringbe.”

1957.02.02
  
(Alex Recon)

Egyre többen csatlakoznak a kommunista párthoz!

Lapunk utánajárt a Ciron kommunista párt ügyeinek és működésének. Igaz benne van a nevükben a párt szó de hivatalosan egyesületként működnek. Meglepődve tapasztaluk, hogy rengeteg ember csatlakozik hozzájuk, szinte minden megyéből. Még olyan köztiszteletben álló üzletemberek is mint John Navrachic, sőt már Kádár János is üdvözölte őket a Magyar Népköztársaság első embere. További szocialista és kommunista országok üdvözletét várhatja majd Bradley Rylan, hisz az amerikai kontinensen való terjeszkedésük a kommunistáknak mindig is presztízs kérdés volt. 

HT-Columbia Post

1957.02.31
  
(Harold Trump)

Joe Harkley törvényjavaslatot készít elő a kommunisták ellen

NORTH HAVEN – Joe Harkley szenátor sajtótájékoztatót tartott a megye központjában, ahol bejelentette: törvényjavaslatot kezdeményez, amelyben a kommunista aktivitás redukálását akarja megvalósítani. „Ma nem azért beszédtéma hazánkban a nemzetbiztonsági problémát rejtő kommunista szerveződés, mert a külföldi események befolyásolják a cironok véleményét, hanem azért, mert valódi kihívás, amelyet most meg fogunk oldani.”

Harkley javaslatában kezdeményezi Cironia Kommunista Pártjának a betiltását, és abban az esetben, ha valakire rábizonyítható, hogy a párt tagja, azt letöltendő szabadságvesztésre ítéljék. „Hiszek a kapitalizmus és a polgári jogállam fensőbbségében, és hiszek benne, hogy a kommunisták veszélyesek. Meg kell tennünk mindent a megfékezésükre.”

1957.01.25
  
(Henry Stevenson)

Szenzációs bejelentés! A pápa Cironiába látogat!

A mai napon Garfield és Edmund kormányzói közös sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy személyes közbenjárásuknak hála 1957 április 21-én, azaz ez év húsvét vasárnapján Cironiába látogat a Katolikus Egyház feje, XII. Pius pápa, és húsvéti misét, illetve beszédet tart előbb Columbia, majd Rochester városában, üdvözölve a híveket egyben. A Szentatya látogatása példa nélküli Cironia rövid és hosszabb történelmében is, így hatalmas várakozás előzi meg. Az esemény kapcsán megszólaltattuk a két kormányzót is. Nicholas Mulligan, Garfield frissen hivatalba lépett kormányzója így kommentálta a helyzetet: „A kampány alatt ígéretet tettem, hogy tevékenyen akarok tenni a megye jobbá tételéért. Szerettem volna bizonyítani, hoyg nem a levegőbe beszélek. A megyei lakosság több, mint egynegyede katolikus vallású. Azt hiszem a pápa Cironiába látogatása nem csak Garfieldban, hanem az egész országra vetítve is egy szimbólum lesz, hogy itt mindenki vallásszabadsága tiszteletben van tartva, vallását szabadon gyakorolhatja. Most a legfontosabb, hogy biztonsági szempontból is alaposan felkészüljünk a pápai látogatásra, ami óriási siker és büszkeség Cironiának. Remélem az eseményen Edward Glover Elnök is személyesen részt kíván venni, hiszen ő maga is katolikus vallású.”

Alfred Cameron legendásan emlékeztes, történelmi pillanatnak nevezte a hírt. „Részemről jó ideje meg volt az erre vonatkozó vízió és szándék, szerencsére mostanra sikerült formába is önteni ezen elképzeléseket, Garfield megyével társulva. Hatalmas megtiszteltetés ez bárki vallási hovatartozásától függetlenül. Edmundban a lakosok több mint 20 % katolikus, a húsvéti ünnep pedig az egyik legjelentősebb ünnepi dátum a keresztény kultúrkörbne. 1957 piros betűs ünnep lesz minden katolikus hívő számára, örül a szívem, hogy tevékenyen hozzájárulhattam egy ehhez hasonló nagyszabású esemény megalapozásában. Edmund mindent meg fog tenni, hoyg ő exelenciája kényelmét és személyes biztonságát maradéktalanul szavatolja, ehhez viszont a kormányzat segítségét is kéri.”

Annyit már most tudni lehet, hogy Pius pápát szállító repülőgép Unionban, Silver Cityben fog leszállnikora reggel, és kora délután már távozik is az egyházi főméltóság, eleget téve több országban is meghívásának.

A két kormányzó zárásképpen azt is kijelentette konkrétumok elhangzása nélkül, hogy Garfield és Edmund a jövőben is több jelentős kérdésben, témában kooperálni készül, erősítve a két kiemelten fontos megye jószomszédi viszonyát.

1957.01.22
  
(Alex Recon)

„Westnek nincs igaza, Trump meg kibeszél”

Andrew Trump szenátor és René West kormányzó négy évvel korábban egymás legnagyobb ellenségei voltak, ma már egymás szövetségesei a pártvezetés kritizálásában, ami sokaknak nem tetszik. René West arról beszélt, hogy a Reform Párt vezetése hibázott, hogy nem támogatta a déli reformereket. René West szerint „Hibázott és nem csak a képviselőjelöltek kiállításakor, vagy ki nem állításakor. Hibáztak a vezetők, és erre félek, az 58-as elnöki küzdelmek is rá fognak menni.” De továbbment: „A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből. Egy déli progresszív jelöltet nem lehet legyőzni a déli megyék minimális támogatása nélkül. Ha úgy futunk bele az ’58-as választásokba, hogy Glover elnök 4-5-6 déli megyét is fixen magáénak tudhat, akkor nem lesz olyan jobb oldali jelölt, aki felvehetné a versenyt vele.”

Újságírói kérdésre többen cáfolják az állítását. George Lee, az egyik legismertebb liberális konzervatív grahami szenátor szerint „West kormányzó túlzó állításokat fogalmazott meg. Az Elektori Kollégium számaival matekozva, ha kivonunk minden déli megyét, akkor is nyerhet egy Reform Párt által támogatott, elfogadható, mainstream jelölt.” Lee úgy véli, hogy a Reform Párt több csatatérmegyét veszélyeztet, ha magáévá teszi a szegregáció támogatását. „A reformpártiak mindig is kritizálták egymást, és sose törtek lándzsát egy program mellett. Ha ezt megtesszük, nemcsak a vita inspirációját, hanem mérsékelt szavazóink és a kisebbségek támogatását is elvesztjük. Gondoljunk bele, hogy Taylor elnök kétszer is elnyerte a kisebbségek támogatását, Andrew Trump nem. Láthatjuk, ki volt a sikeres.”

Ed Mullins, aki George Taylor kétszeres kampányfőnöke volt, elmondta, hogy Taylor és sok reformer jelölt sikere abban rejlett, hogy képes volt megszólítani a progresszívak mérsékeltjeit. „1946-ban Taylor elnök nyerte Silvery Cityt, Columbiát, Winterst és Markshillt, miközben egy nagyon erős és hiteles ellenfele volt Underwood személyében. 1950-ben minden nagyvárost megnyert Miami kivételével, azt is csak 3 ponttal vesztette el. Trump pedig csak a piros megyék nagyvárosaiban nyert, a csatatérmegyék nagyvárosait – ahol a progresszív szavazók tömegei élnek – teljes mértékben elvesztette. Tudsz nyerni a Biztos Dél nélkül, de ezeket a szavazókat kell tudnod elérni, és erre sokan képtelenek.” Mullins emlékeztetett: minden déli megye más és más, „Ernest Holder úgy tudott nyerni Oaklandben, hogy a szegregáció ellenzőjeként mutatkozott, miközben Greene megyében csak egy Jim Holsakamp tud győzni. Nem tudsz olyan stratégiát reprodukálni, amivel mindkét megyét hathatósan magad mellé tudod állítani.”

Mivel mindkét cooki politikus gondolkodik, hogy elinduljon az elnökjelölő előválasztáson jövőre, több aspiráns is élesen kritizálta a megszólalásukat. Michael Jezza megkeresésünkre mindkét cookit kritizálta. Szerinte „Andrew Trump legutóbb bebizonyította, hogy alkalmatlan az elnökségért folytatott harcra, nem kellene erőltetni,” majd hozzátette: „A Szenátus Kormányzati Ügyek Bizottságának elnökeként ő is nyomozhatott volna, de nem tette meg, ahogy nem tiltakozott, hogy szociális kiadások növeléséért kap több pénzt kormányzati keretből Cook.” René Westet is kritizálta, „ne az emelje fel a szavát a Reform Párt rossz stratégiai döntései, szellemi öröksége és ideológiája ellen, aki feláldozza a fiskális szigort Glover elnök íróasztalán. Talán azért kaptak egyes jelöltek kevesebb szavazatot, mert egy-két kormányzója a Pártnak pénzt kért és kapott az elnöktől, akit utána csak nagyon dicsérni lehet csak.”

A többi esélyes kicsit finomabban fogalmazott. Martin Ricketts szenátor szerint, aki a Szenátus pro tempore elnöke lett, nem látja „azoknak a szükséges és fontos részleteknek a meglétét”, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a Reform Párt elnyerje a Biztos Dél kegyeit. „Az ott élők támogatják a társadalombiztosítás kiszélesítését, a nagyobb adókat, a nagyobb állami koncentrációt, főként a gazdasági szektorban. Számomra ezek dermesztő dolgok, és nem is támogatom” – mondta el egy lakossági fórumán Edmund törvényhozója. Szerinte a Biztos Dél helyett több figyelmet kell fordítani a Rozsdaövezetre. „Ed Glover magabiztosan nyert Graham, Garfield, Clark és Perry megyékben, de a félidős választások azt mutatták, igenis van keresnivalónk ezekben a megyékben. Szerintem ezek megszerzésére több energiát kellene fordítanunk.” Andrew Trumpról azt mondta, hogy jogosak a kritikák, amelyeket ő is megoszt, de „szigorúan csak zárt körben, hiszen nem újságokon keresztül kell üzengetni, fenyegetni.” Aláhúzta:

Nick Devon korábbi belforti kormányzó szerint „a ciron konzervatív gondolkodás mentén” kell megnyerni a következő választásokat, nagyobb szervezettséggel, jobb hálózattal, és nem utolsó sorban jó jelöltekkel ismét reformpárti lesz a Képviselőház is. Szerinte a jelölteknek „inkább a programjukról kellene beszélni, mint a pártvezetésről.”

Arnold Barreth belforti szenátor szerint pedig „Hoyt többségi vezetőt megilleti a legnagyobb tisztelet és hála, amiért a tizenöt szenátusi helyből tizenkettőt védve csak három került progresszív kézre, ez jelentős teljesítmény.”

1957.01.19
  
(Henry Stevenson)

Bob Sinder lehet a Reform Párt házelnökjelöltje

Új taktikát fog követni a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig. Több törvényhozó magánbeszélgetéseken jelezte, hogy a túlságosan együttműködő hang az elnökkel és John Viber progresszívjaival sérülékennyé tette a Reform Pártot, és ezért vesztettek annyi jelentős körzetben – igaz, azt nem tették hozzá, hogy egy tucat körzetet hódítottak el. Többen úgy gondolják, hogy több jelképes ügyet is fel kell vállalniuk, hogy megtartsák a támogatóikat. Ezért a Reform Párt, annak ellenére, hogy a progresszívak többségbe kerültek, jelölni fognak házelnököt. A jelölt minden bizonnyal Bob Sinder edmundi törvényhozó lesz.

Az Előirányzati Bizottságot vezető Sinder Edmund szénvidékét képviseli egy olyan körzetből, ahol sokkal több a progresszív, mint a reformpárti – de a szervezetlen progresszívak és szakszervezetek miatt, nem különben a kulturálisan konzervatív értékeket valló munkások jóvoltából – immáron hatodjára is nyert, 12 éve képviseli a körzetet. Kulturális téren konzervatív, fegyverpárti, antibolsevik, támogatta a koreai beavatkozást, szerinte le kell számolni Cironián belül a kommunista szervezetekkel. Ugyanakkor a fő előirányzóként kompromisszumkész személyiség, hiszen minden javaslat jelentős vita nélkül ment át a Kongresszuson. Ezért reménykedik benne a Reform Párt.

„Ő az, aki nagy fejtörést okoz a progresszívaknak” – állítja Thomas Levin, szintén edmundi képviselő, aki a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti. „Ötfős többségük van, képviselőik vannak Petersonból, Madisonból, Garfieldből, Legrandból, Cookból, akik kedvelik azt, amit Bob is mond. Hogy fognak elszámolni a választóik felé, ha a jó jelölt helyett a pártfegyelmet választják?” Levin közölte: ha és amennyiben az új progresszív képviselők a vörös körzetekből Sinder ellen szavaznak, rögtön kampánytémává teszik, és „akkor nehéz lesz két év múlva is győzni.” A Reform Párt szerint a végső győzelem a párté lehet: vagy sikerül egy reformpárti házelnököt választani, ami óriási pofon lenne az éppen csak hat év után a hatalomba visszakerülő progresszíveknek, vagy védekezésre kényszerítik a többségi frakciót.

A kérdés, hogy a mérsékelt reformpártiak miként viszonyulnak ehhez. Ugyanakkor a beszűkült tér miatt, többségük nyitott az ötletre, kiemelve, hogy Bob Sinder az elnökkel is napi kapcsolatban áll, tudnának együtt is dolgozni. Don Jester, aki Garfield 5. kongresszusi körzetének a megválasztott képviselője, és aki mindössze két ponttal nyert elmondta: Bob Sinder tapasztalt törvényhozó, „és ezt a progresszívak is tudják, ideje összekapaszkodni.”

1956.11.13
  
(Joe Vilsack)

Ernest Holder támogatja, hogy Cironia kommunisták elől menekülőket fogadjon be

MIAMI - Oakland megválasztott szenátora Miamiban tartott sajtótájékoztatót, ahol elmondta: szenátorként sürgősen be fog nyújtani egy olyan határozati javaslatot, amely kifejezi a kommunistáktól menekülőkkel szembeni szolidaritását a ciron törvényhozásnak, és felszólítja az adminisztrációt, jelesül a Nemzetbiztonsági Minisztériumot, hogy alakítsák ki a megfelelő környezetet az esetleges érkezőknek. „Nagyon fontos, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amely nem okoz fennakadást, ha megérkeznének a menekülőkkel teli hajók”

Holder azt is javasolni fogja, hogy a következő költségvetésre nyissanak egy új alapot, amelyben finanszírozni tudják a kommunista áldozatok támogatását. „Nagyon fontos, hogy felvegyük a harcot a nemzetközi kommunizmussal.”

Később közölte, hogy a szuezi válság megmutatta, hogy „Moszkva bárhova beszivárog, ahová csak tud, ezért világossá kell tenni: semmi keresnivalója a Közel-Keleten. Szenátorként azon fogok dolgozni, hogy a ciron-izraeli kapcsolatok legalább annyira mélyek és barátiak legyenek, amilyenek voltak a Taylor-adminisztráció idején.”

 

1956.11.12
  
(Henry Stevenson)
 1/11  

   Üzenőfal

2019. dec. 12. Nathen Bartek: Én azért raktam fel így először, hoyg más is nézze meg, jelen esetben nekem a Peti bólint rá, mint reform többségű tanács. Utána persze ki lesz adva rendesen is rendeletben

2019. dec. 12. Thomas McDornish: Szerintem a költségvetések csak akkor érvényesek, ha rendeletben is kivan adva. Ahol ellenkező többségű a megye tanács ott értem a kérelmeket, de ahol nem, ott mért nem megy rendeletbe?

2019. dec. 11. Cliff Bedroom: igen egy aposztróf volt a bibi köszi

2019. dec. 11. George Lee: szia, van benne aposztróf vagy valami más jel?

2019. dec. 11. Cliff Bedroom: Sziasztok nektek enged üzit irni? Nekem ezt irja: Nem sikerült a táviratot az adatbázisban eltárolni!

2019. dec. 01. George Lee: választási menetrend frissítve!

2019. okt. 29. George Lee: igen, úgy

2019. okt. 29. Andrew Trump: mivel nem az egész megye tartozik a médiapiachoz

2019. okt. 29. Andrew Trump: A rádió adásoknál ugye az van írva, hogy 400$*ahány megye tartozik a médiapiachoz. És mi van a fél megyékkel? Észak-Legrandot mondjuk egész árral számoljuk, mint a többit, vagy csak 200$-ral, féláron,

2019. okt. 25. George Lee: SZAVAZÁS A SZENÁTUSBAN!

2019. okt. 25. George Lee: pótolva

2019. okt. 25. Andrew Trump: Csak én nem láttom Madisonét?

2019. okt. 23. George Lee: megyék tartalékai fe löltve!

2019. okt. 23. Thomas McDornish: SZAVAZÁS A KÉPVISELŐHÁZBAN

2019. okt. 22. George Lee: gazdasági növekedések a jelentésben megyénként megtekinthetők!

2019. okt. 16. Nathen Bartek: Thad Caslte Eagle megyébe írt kampánya rossz helyre ment, a garfieldi a helyes

2019. okt. 15. Nathen Bartek: Thomas, a tankönyves észrevételem semmis, megtaláltam közben amit hiányoltam

2019. okt. 15. Nathen Bartek: Thomas, írtam egy levelet, benne az észrevételeimmel, mostanra jutottam oda, hogy átfussam

2019. okt. 15. Thomas McDornish: KH Költségvetési bizottság nézze meg az előirányzati törvényt és csütörtök estig jelezzenek a tagok.

2019. okt. 12. Thomas McDornish: Az utlosó edmundi kampámyt Bellick-e és nem McFayden-é. A sok jelöltet összekavartam.

2019. okt. 08. George Lee: most már visszatérek

2019. okt. 08. Edward Glover: Okés

2019. okt. 08. Nathen Bartek: Szerintem legyen Markshill (Osborne)

2019. okt. 08. Edward Glover: Azt lehet tudni, hogy melyik megyében/településen tartjuk?

2019. okt. 08. Edward Glover: Ez a beszéd

2019. okt. 07. Thomas McDornish: Nekem mindegy. Csak nyerd meg

2019. okt. 07. Edward Glover: Bocsi srácok, Peti elég elfoglalt a napokban. A legfrissebb időpont kedd este 8, ha nektek is alkalmas.

2019. okt. 07. Thomas McDornish: Dent nem is kapott meghívót

2019. okt. 07. Nathen Bartek: Akkor most miben maradtunk a vita kezdéásét illetően? szerintem nekem nyolc órától már jó lenne. A kérdéseim meg vannak, tehát rajtam nem fog múlni, hogy pörögjünk

2019. okt. 05. George Lee: sziasztok! Alelnökjelölti vita hétfőn, 18 óra után lesz, várunk mindenkit Bővebb info holnap

2019. okt. 05. Thomas McDornish: Nathen: még van észrevételem. Majd írok este.

2019. okt. 04. Nathen Bartek: az én postagalambom eltávedt akkor ezzel az információval

2019. okt. 04. Edward Glover: Vasárnap délután lesz, ha minden igaz

2019. okt. 04. Nathen Bartek: Thomas, ment a beígért számolás.

2019. okt. 04. Nathen Bartek: Srácok, az alelnöki vita ma vagy holnap lesz?

2019. szept. 27. George Lee: félóra múlva jön a vita

2019. szept. 26. Nathen Bartek: A West Doverben a hlászokkal című kampánynál nem Dover hanem Groveton ahogy a cikkben is jelölve van.

2019. szept. 18. George Lee: és kész

2019. szept. 18. Thomas McDornish: Jhonson Edmund hatban, Pace Edmund hétben jelölt (nem volt kihívója). Elrtam a szövegben.

2019. szept. 18. George Lee: előválasztási cikk holnap olvasható

2019. szept. 17. George Lee: Sziasztok, ma este meglesznek az előválasztási eredmények, cikkekbe foglalva

2019. szept. 14. Thomas McDornish: Nekem most egy hét Horvátország, de utána újult erővel, kipihenten jövök

2019. szept. 12. George Lee: nézd meg

2019. szept. 12. Thomas McDornish: Hozzám nem jutott el a körüzenet.

2019. szept. 11. George Lee: Megy róla köremail még ma

2019. szept. 11. Thomas McDornish: Milyen javaslatokról van szó? Hol olvashatom?

2019. szept. 10. George Lee: Sziasztok, a javaslatok közül beemeljük a vallási felekezeti kérdés hovatartozását, ez már beleszámít a választási harcba.

2019. szept. 08. Thomas McDornish: Az utolsó kampányomban a címet elrontottam, bocsi

2019. szept. 07. Nathen Bartek: Mi ez az orwelli rémálom?

2019. szept. 07. Thomas McDornish: Mindenhol balodali-liberális médiatúlsúly van. Ez alól Cironia sem kivétel

   Online (0)

 
Cironia politikai-gazdasági szerepjáték - Madenia CMS v1.3b © 2016-2019 Balla Péter / Molnár Dénes | Adatkezelési tájékoztató