James Conway, a West-kampány egyik vezető stratégája, pár napja felvette a telefont, hogy felhívja korábbi főnökét. A Taylor-kampány vezető helyetteseként 1950-ben megérezte milyen egy történelmi győzelem részese lenni, milyen, amikor vörösbe borul az ország. Most egy történelmi választás kampányában dolgozik, amely a Taylor-Underwood párharc óta a legszorosabb elnökválasztás lehet.
Harvey Dent, a Progresszív Párt elnökjelöltje, még mindig hitelesen képviseli a mérsékelt szerepét: ellenzi a minimálbért, nem beszél társadalombiztosítási juttatásokról, nem akar a déli megyékkel konfrontálódni szegregáció kérdésében, támogatja a fegyvereket és agresszív fellépést ígér a kommunistákkal szemben. Ezzel szemben, a Reform Párt elnökjelöltje René West, Cook kormányzója, liberálisabb, mint George Taylor volt: támogatja a minimálbért, harcot hirdetett a faji megkülönböztetés ellen, átalakítaná a társadalombiztosítást. A déli megyék kivétel (bár Dent ott sem éri el az 50 százalékos támogatottságot, miközben négy éve Ed Glover elsöpörte ott Andrew Trumpot), a legtöbb megyében, legyen az kék, piros vagy lila, nagyon szoros az eredmény, majdnem minden megyében hibahatáron belül mozognak.
A West-kampány vezetői éppen ezért gondolják, hogy szükség van George Taylorra. „Taylor elnök neve még mindig húzóerő” – mondta egyik, a West-kampányban dolgozó szakértő. Úgy gondolják, hogy Taylorral való közös kampány lendületbe hozza West kampányát a nyerhető megyékben. Bár ez annak is a beismerése, hogy az újgenerációs reformerek nem tudnak a nyomába lépni.
„Tetszik vagy sem, ő egy modell, akit sokan követnek, fognak is” – mondta el Adam Miller, Union korábbi kormányzója, aki nyolc évig volt Taylor kabinetfőnöke. „Képes rezonálni a választókkal, még mindig ő ’Cironia’s Dad’, aki képes fontos választási küzdelmeket befolyásolni. Ha West kihagyja, csak magát lövi lábon.” Nick Devon, Belfort korábbi kormányzója, is úgy véli, hogy a taylori nosztalgia erős. „Főleg azért, mert jelenleg van egy gyakorlatilag nem is működő kormányzat, miközben George [Taylor] ugyan nem szeretett a médiában szerepelni, de a háttértárgyalásokkal sok kompromisszumot összehozott, ezért is támogatta őt a progresszívak 10-20 százaléka.”
Arról, hogy lehet West hasznára a volt elnök, megoszlanak a vélemények. Koncentrálhat a hagyományosan reformpárti elővárosokra, mások szerint a nagyvárosokban, ahol West felülmúlja Trump négy évvel ezelőtti eredményét, hozhat annyi szavazót, ami végül felé billenti a mérleg nyelvét.
James Conway, a West-kampány egyik vezető stratégája, pár napja felvette a telefont, hogy felhívja korábbi főnökét. A Taylor-kampány vezető helyetteseként 1950-ben megérezte milyen egy történelmi győzelem részese lenni, milyen, amikor vörösbe borul az ország. Most egy történelmi választás kampányában dolgozik, amely a Taylor-Underwood párharc óta a legszorosabb elnökválasztás lehet.
Harvey Dent, a Progresszív Párt elnökjelöltje, még mindig hitelesen képviseli a mérsékelt szerepét: ellenzi a minimálbért, nem beszél társadalombiztosítási juttatásokról, nem akar a déli megyékkel konfrontálódni szegregáció kérdésében, támogatja a fegyvereket és agresszív fellépést ígér a kommunistákkal szemben. Ezzel szemben, a Reform Párt elnökjelöltje René West, Cook kormányzója, liberálisabb, mint George Taylor volt: támogatja a minimálbért, harcot hirdetett a faji megkülönböztetés ellen, átalakítaná a társadalombiztosítást. A déli megyék kivétel (bár Dent ott sem éri el az 50 százalékos támogatottságot, miközben négy éve Ed Glover elsöpörte ott Andrew Trumpot), a legtöbb megyében, legyen az kék, piros vagy lila, nagyon szoros az eredmény, majdnem minden megyében hibahatáron belül mozognak.
A West-kampány vezetői éppen ezért gondolják, hogy szükség van George Taylorra. „Taylor elnök neve még mindig húzóerő” – mondta egyik, a West-kampányban dolgozó szakértő. Úgy gondolják, hogy Taylorral való közös kampány lendületbe hozza West kampányát a nyerhető megyékben. Bár ez annak is a beismerése, hogy az újgenerációs reformerek nem tudnak a nyomába lépni.
„Tetszik vagy sem, ő egy modell, akit sokan követnek, fognak is” – mondta el Adam Miller, Union korábbi kormányzója, aki nyolc évig volt Taylor kabinetfőnöke. „Képes rezonálni a választókkal, még mindig ő ’Cironia’s Dad’, aki képes fontos választási küzdelmeket befolyásolni. Ha West kihagyja, csak magát lövi lábon.” Nick Devon, Belfort korábbi kormányzója, is úgy véli, hogy a taylori nosztalgia erős. „Főleg azért, mert jelenleg van egy gyakorlatilag nem is működő kormányzat, miközben George [Taylor] ugyan nem szeretett a médiában szerepelni, de a háttértárgyalásokkal sok kompromisszumot összehozott, ezért is támogatta őt a progresszívak 10-20 százaléka.”
Arról, hogy lehet West hasznára a volt elnök, megoszlanak a vélemények. Koncentrálhat a hagyományosan reformpárti elővárosokra, mások szerint a nagyvárosokban, ahol West felülmúlja Trump négy évvel ezelőtti eredményét, hozhat annyi szavazót, ami végül felé billenti a mérleg nyelvét.