A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottságának az elnöke nem mond le a posztjáról Andrew Trump nyilvános kritikája ellenére sem. Denfield szenátora jelezte: folytatja a munkáját az 1957. évi tisztújításig, és újraindulását attól teszi függővé, hogy miként szerepel a Reform Párt a szenátusi választásokon. „Nem mondok le csak azért, mert Andrew Trump azt mondja. Sajnálatos, hogy rosszul mértük fel az esélyeinket Garfieldben, de Thad Castle nagyszerű kampányára is szükség volt ahhoz, hogy szorosabb lehessen a vártnál.” Trump cooki szenátor, korábbi elnökjelölt kritizálta Prescottot: „Viszont nagy szívfajdalmunk az, hogy John Myne nyerte a garfieldi választást. Ez a vereség részben a párt szenátusi kampánybizottságának is a veresége. John Myne egy vesztes volt, ők pedig hagyták nyerni. Sokkal több támogatást kellett volna adni Thad Castle-nek. Megjegyzem, amíg a Szenátusi Kampánybizottság az én vezetésem alatt állt, sosem követünk el ilyen szarvashibát. Egyébként a párt jelen pillanatban vizsgálja is az esetet.”
Prescott szenátor szerint „amikor Trump szenátor vezette az RSZKB-t, akkor Walkerben progresszív jelölt támogatására szólított fel, ennyit mondasnék csak a felkészültségről. Kettejük kapcsolta négy éve igen harcias, amikor Prescott elhatárolódott a Trump-George párostól Cookban, és nyíltan támogatta az azóta kormányzóvá választott René Westet.
Prescott a Szenátusi Kampánybizottság által megszervezett tanácskozáson vett részt, ahol beszéltek az előttük álló feladatokról, és hogy miként próbáljanak taktikázni az idei, a reformpártiaknak szörnyű térképen: 15 szenátusi mandátumból a Reform Párt tizenkettőt véd. „Ez egy nagyon komoly szám, és nagyon nehéz védeni, habár a történelem számukra kedvez” – mondta el lapunk megkeresésére Phil Johnson, aki részt vett a két évvel korábbi McInnis-kampányban, de előtte már hét másik reformpárti szenátor kampányát segítette. Szerinte komoly veszélyben van Clark, Graham, Jefferson, Perry, Oakland megyék, kemény harc várható Belfort és Union megyékért. „Nem mondom, hogy lehetetlen megvédeni mind a 12 szenátusi széket, de nagyon nehéz, habár a félidős választásokon eddig még mindig nagyrészt az elnök pártját büntették a választók.
Trump fellépése pedig azt is mutatja, hogy jövőre helyet kér a vezetésben, amitől Stuart Hoyt többségi vezető (R-Mn.) kemény munkával távol tartja, a kérdés, hogy sikerül az idei novemberi választás, és hogy Trump megtudja-e magát választatni még hat évre. Johnson szerint Cookban is nagy csata várható, ha Chris Coons lesz a pártja szenátorjelöltje, aki konzervatív progresszív. „Chris Coons pont az az ember, aki képes felvenni a harcot Andrew Trumppal, és jobbról győzheti le. A kérdés, indulni fog-e a mandátumért.
A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottságának az elnöke nem mond le a posztjáról Andrew Trump nyilvános kritikája ellenére sem. Denfield szenátora jelezte: folytatja a munkáját az 1957. évi tisztújításig, és újraindulását attól teszi függővé, hogy miként szerepel a Reform Párt a szenátusi választásokon. „Nem mondok le csak azért, mert Andrew Trump azt mondja. Sajnálatos, hogy rosszul mértük fel az esélyeinket Garfieldben, de Thad Castle nagyszerű kampányára is szükség volt ahhoz, hogy szorosabb lehessen a vártnál.” Trump cooki szenátor, korábbi elnökjelölt kritizálta Prescottot: „Viszont nagy szívfajdalmunk az, hogy John Myne nyerte a garfieldi választást. Ez a vereség részben a párt szenátusi kampánybizottságának is a veresége. John Myne egy vesztes volt, ők pedig hagyták nyerni. Sokkal több támogatást kellett volna adni Thad Castle-nek. Megjegyzem, amíg a Szenátusi Kampánybizottság az én vezetésem alatt állt, sosem követünk el ilyen szarvashibát. Egyébként a párt jelen pillanatban vizsgálja is az esetet.”
Prescott szenátor szerint „amikor Trump szenátor vezette az RSZKB-t, akkor Walkerben progresszív jelölt támogatására szólított fel, ennyit mondasnék csak a felkészültségről. Kettejük kapcsolta négy éve igen harcias, amikor Prescott elhatárolódott a Trump-George párostól Cookban, és nyíltan támogatta az azóta kormányzóvá választott René Westet.
Prescott a Szenátusi Kampánybizottság által megszervezett tanácskozáson vett részt, ahol beszéltek az előttük álló feladatokról, és hogy miként próbáljanak taktikázni az idei, a reformpártiaknak szörnyű térképen: 15 szenátusi mandátumból a Reform Párt tizenkettőt véd. „Ez egy nagyon komoly szám, és nagyon nehéz védeni, habár a történelem számukra kedvez” – mondta el lapunk megkeresésére Phil Johnson, aki részt vett a két évvel korábbi McInnis-kampányban, de előtte már hét másik reformpárti szenátor kampányát segítette. Szerinte komoly veszélyben van Clark, Graham, Jefferson, Perry, Oakland megyék, kemény harc várható Belfort és Union megyékért. „Nem mondom, hogy lehetetlen megvédeni mind a 12 szenátusi széket, de nagyon nehéz, habár a félidős választásokon eddig még mindig nagyrészt az elnök pártját büntették a választók.
Trump fellépése pedig azt is mutatja, hogy jövőre helyet kér a vezetésben, amitől Stuart Hoyt többségi vezető (R-Mn.) kemény munkával távol tartja, a kérdés, hogy sikerül az idei novemberi választás, és hogy Trump megtudja-e magát választatni még hat évre. Johnson szerint Cookban is nagy csata várható, ha Chris Coons lesz a pártja szenátorjelöltje, aki konzervatív progresszív. „Chris Coons pont az az ember, aki képes felvenni a harcot Andrew Trumppal, és jobbról győzheti le. A kérdés, indulni fog-e a mandátumért.