Baj van az infrastrukturális modernizációval

Habár már időszerű lenne hozzálátni az ország úthálózatának és infrastrukturális létesítményeinek a fejlesztéséhez és a bővítéséhez, de ez jelen pillanatban nem tűnik bölcs dolognak. Több gazdasági szakember ugyanis attól tart, hogy a gazdasági növekedés tovább fog bővülni, és az alacsony munkanélküliség miatt munkaerőhiány lép fel, amely infláció- majd alapkamat emelkedéshez vezet, és ez egy komoly pénzügyi válságba sodorhatja az országot, amely február elsejével teljesen önálló válik pénzügyileg. Jeremiah Kolby pénzügyminiszter a múlt hónapban találkozott Washingtonban amerikai kollégájával, akivel arról egyeztettek, hogy Cironia 1953-ban leszakad a Dow Jonesról, és önálló tőzsdét fog nyitni. „Ez egy komoly lépés, de úgy érezzük, hogy a ciron gazdaság ma már képes elbírni egy ilyen komoly változást” – nyilatkozta a The New York Times újságírójának Kolby. A pénzügyminiszter hozzátette: minden ország pénzügyi függetlenségével lép a valódi szabadság irányába. „Ön szerint mi nem akkor leszünk teljesen függetlenek, ha a Dow Jones helyett a Larmark 5000 indexét [a ciron ipari átlagot mutató statisztikai átlag – a szerk.] legyen a mérvadó? Szerintem a második.” Kolby, aki nagyfokú pénzügyi függetlenség híve, szerint a következő időszakban komoly és átfogó változásra van szükség. „Itt az ideje, hogy a ciron bankrendszer átalakuljon, a Ciron Központi Bank pedig hozzájáruljon hazánk alapkamatának és inflációs politikájának az alakításához.” Ez a változás kihat az infrastrukturális fejlesztésekre is. „Amikor a gazdaság magas fokon robog, amikor 3-4 százalékos, majdnem teljes foglalkoztatottság van, nagyon nehéz egy infrastrukturális fejlesztést végrehajtani” – magyarázta Dan Mackinson közgazdász. Véleménye szerint egy nehéz gazdasági helyzetben, „amikor magas a munkanélküliség, alacsony a gazdasági növekedés, egy ilyen terv sokkal nagyobb haszonnal jár, csak gondoljunk a New Dealre.” Mackinson szerint a legnagyobb félelmet az keltheti, hogy egy komoly építkezés megindulásával a gazdasági növekedés fokozódhat, az alapkamat megugorhat, és ezzel együtt az infláció is. „Egy túltermelő gazdaság ugyanolyan válságot okozhat, mintha recesszióval küzdünk”, Mackinson szerint. Ugyanakkor tovább már nem lehet halogatni ezeket a fejlesztéseket, sem gazdasági, sem pedig politikai okokból. A President Palace szenior tanácsadójának, Ernest Holdernek kell elvágnia a gordiuszi csomót. Információink szerint Holder szerint a fejlesztéseket legkésőbb 1954-ben meg kell indítani, és azért, hogy a terv ne okozzon gondot, az év végén a költségvetés egyensúlyba hozásával és az adóreformmal együtt kell elfogadni. Ezt gondolja az elnök. George Taylor szerint egyszerre kell lazítani a piaci szabályozásokon, illetve olyan törvényjavaslatokat benyújtani, amellyel megnyerhetőek a progresszívak is. Taylor szerint az adóreform, amelyben jócskán növelnék a gazdagok és a vállalatok adóit, bevezetnék az örökösödési adót, az infrastrukturális fejlesztésekkel és a vámtörvényekkel elfogadható minden liberálisnak a Kongresszusban, addig a kiadáscsökkentéssel és a vendégmunkások beengedésével elnyerhetőek a konzervatív voksok. Kérdés, lesz-e elég támogatottság a Szenátusban. Ahhoz, hogy ezek a javaslatok átmenjenek a Szenátuson, legalább egy progresszív átszavazó, de a „Déli Négyes” (Jim Holsakamp, Nick Holmes, Stuart Hoyt és Steve Paulson) szavazata egyáltalán nem biztos. A mérsékelt szenátorok közül Jim Holsakamp és Stuart Hoyt is jövőre komoly választási harcra készülhet a saját megyéjükben, ahol a kékgalléros fehérek vannak többségben, illetve a farmerek. Habár a javaslatok minden bizonnyal elkészülnek, hiszen ezzel alapozhatja meg örökségét George Taylor. Mások szerint, ha a javaslatok elég stabil helyzetet teremtenek, az elnök komolyan fontolóra veheti, hogy elinduljon egy harmadik ciklusért.