George Taylor, nyugati konzervatívok: 1-0

RIDGEFIELD – A President Palace nagy győzelemként könyvelheti el, hogy az edmundi bíró legfelsőbb bíróvá való választása előtt minden akadály elhárult. Elemzők rámutatnak, hogy az elnök kudarca komoly pofont jelentett volna, de a progresszív szenátorok támogatásával sikerült az obstrukciót megtörni, és lezárni a vitát. Taylor Colwellt mainstream bíróként jellemezte, aki szemléletében közelebb áll a liberálisokhoz, de támogatja a megyék jogait és a fegyverviselést, ugyanakkor ellenzi a halálbüntetést. Ez pont elég volt, hogy elegendő törvényhozó támogassa a jelöltet. Információink szerint Taylor elnök a szavazás előtt nyomatékosan kérte szenátusi szövetségeseit, hogy támogassák Colwellt, akik ezt meg is tették. Nick House és köre ugyanakkor ellentétesen szavazott, immáron sokadjára, habár a jelentős hatalommal rendelkező Igazságügyi Bizottság elnöke most vesztett. Persze a neheze még most jön. A Chaffee-javaslat elfogadásával és szentesítésével megkezdődtek az előkészületek a fellebbviteli bíróságok és a kerületi ügyészségek létrehozására, mindkettő esetében szenátusi támogatás szükségeltetik a posztok feltöltésére, és kérdéses, hogy House szenátor mikorra írja ki a meghallgatásokat, illetve az elvesztett nyugati szavazatok helyét tudják-e pótolni a progresszívak szavazatával olyan bírójelöltekkel kapcsolatban, akik számukra nem felelnek meg. Hasonló a helyzet az ügyészekkel. Chuck Dayton, a President Palace sajtófőnöke tájékoztatóján tagadta bármiféle belső konfliktus létét. „A szenátorok autonóm személyek, akik közül vannak olyanok a Reform Párt frakciójában, akik támogatják Taylor elnök programját, és van olyanok, akik nem. Hozzátenném, akik nem támogatják, ne várják el újraválasztásuk során sem az elnöki ajánlást és támogatást.” Az, hogy az elnök sejti, hogy nem fogják támogatni a jelöltjeit, abból is látszik, hogy egyeztetésre hívta mindkét párt vezetését, többek között Francis Blank többségi vezetőt és Stuart Hoytot, a reformpárti frakció második emberét, Cliff Bedroomot, John Myne garfieldi szenátort, az Igazságügyi Bizottság alelnökét, illetve Arnold Barrethet (R-Belf.). A belforti törvényhozó újságírói kérdésre tagadta, hogy bármilyen belső feszültség lenne. „Nézze, Taylor elnök meghívott pár embert, hogy tárgyaljunk bizonyos kérdésekről, nem kell ezt túldimenzionálni.” Stuart Hoyt hozzátette: „House is első kézből fog értesülni mindenről, hiszen bizottsági elnökként ő fogja napirendre tűzni a jelöltek meghallgatását.” Az elnök és köre a nyolc fellebbviteli körzetből a következő három év során a lehető legtöbbet megpróbálja majd feltölteni, ezért kíván nagyon gyorsan, kétpárti támogatással a háttérben jelölni minél több fellebbviteli bírót és kerületi ügyészt, és el is fogadtatni azokat. Ennek pedig egyik első lépése a félidős választások lesznek. Taylor szűkebb környezete és külső támogatói arra készülnek, hogy minél több hiteles személyiséget állítsanak szembe a hivatalban lévő nyugati konzervatív szenátorokkal, és olyan jelöltekkel szemben, akiket House és társai támogatnak az előválasztáson. Ed Mullins, az elnök kétszeres befolyásos kampányfőnöke, aki jelenleg Új Konzervativizmus Alapítványt vezeti, és az egyik nagy támogatója az elnök által támogatott jelöltek keresésének, kérdésünkre kiemelte: tavaly a választók közel háromötöde támogatta George Taylort, „és az emberek üzenetét meg kell hallania a szenátoroknak és más törvényhozóknak is. Ha nem teszik, ne csodálkozzanak, ha kihívókat szereznek.”