Kevesebb minisztérium, nagyobb küzdelem

kulcsfontosságú helyekre nem nevezte meg a várományosokat. Még nem lehet tudni, hogy ki lesz a külügyminiszter. Jelenleg ugyanolyan eséllyel pályázik Frank Underwood és Mike Shelly. A burkhilli progresszív szenátor a „30 perc Stettonnal” a Szenátus második számú progresszív vezetője elmondta: „Úgy hiszem, pár kisebb kompromisszum árán elérhető egy olyan külpolitika hazánkban, mely egyszerre képviseli a reformpárti és a progresszív nézeteket is. Így a kormányzat külpolitikája szinte megkérdőjelezhetetlenül képviselné az egész nemzetet is.” Forrásaink szerint nem is kis esélye van befutni. Ezzel egyszerre két győzelmet is aratna Taylor és a Reform Párt: az egyik, hogy a külpolitikában kiegyezhet a két párt, másrészt kiesik egy befolyásos liberális a Progresszív Pártból, és Burkhillben egy időközi választáson egy újabb mandátumot szerezhetnek. „George Burkhillben 20 ponttal nyert, biztos vagyok benne, hogy nyernénk” – nyilatkozta az egyik neve elhallgatását kérő forrásunk. Szintén esélyes Mike Shelly, aki mögött komoly támogatói csoport áll. Az egykori londoni nagykövet legfontosabb támogatója Adam Cougnes alelnök, illetve támogatnák a párt jobboldalához tartozó „Old Right” megyék (Osborne, Peterson és Denfield) szenátorai is. Az megnevezése nem kockáztat reformpárti körzetet, és mivel karrierdiplomata, nem is kell beletanulnia a mesterségébe. Harmadikként emlegetik Tom Kane denfieldi kormányzót, aki igen jó nexusban áll az elnökkel, és jelölésével a pártja jobbszárnya is elégedett lenne. „Többen az establishment jobboldaláról, köztük Nick House is, csalódott, amiért az elnök nem hajtja végre a bürokrácia leépítését, és nem spórol többek között a szociális kiadásokon, véleménye szerint nem ezt ígérte” – hangoztatta Osborne megye Reform Pártjának egyik vezetője, aki cserébe, hogy nyíltan beszélt, neve elhallgatását kérte. Nem tisztázott a jövőbeni pénzügyminiszter személye sem. Habár sokan azt jósolják, hogy Daniel Purcell marad, mások biztosak benne, hogy új személy jön. Az esélyesek között emlegetik Jeremiah Kolbyt, aki nem indult újra szenátusi mandátumáért Unionban, és az elnök közeli szövetségeseként ismert a korábban közgazdászként dolgozó volt törvényhozó. Híve a költségvetés kiegyenlítettségének, de nem veti el bizonyos kormányzati programok finanszírozását sem. Szintén lehetséges jelölt Ernest Holder, az elnök gazdasági főtanácsadója. Gyanúnkat erősíti, hogy az oaklandi milliomos pár napja újra négy évre megerősítette azt az ügyvédje által előkészített szerződést, amelyben lemond a cégeiben képződő jutalékairól, azt a családja kapja, nem érvényesíti tulajdonosi jogait sem. Négy évvel korábban, amikor az elnök gazdasági főtanácsadója lett, letétbe helyezte vagyonát, a befektetéseit az ügyvédjére és a feleségére bízta, ő az állami fizetéséből él Ridgefieldben. A közlekedési miniszteri posztra Vernon Grewly volt oaklandi progresszív képviselőnek van a legnagyobb esélye. Taylor elnök a reformpárti törvényhozókkal folytatott egyeztetései során egyértelművé tette, hogy a legfontosabb prioritás az infrastruktúra fejlesztése, azon belül is a közlekedés javítása és az útépítés, ebben pedig kétpárti kompromisszumra számít, hiszen a munkálatok túlnyúlnának a ciklusán. Ebből pedig logikusan következik, hogy progresszív jelölt kapja meg a posztot. A munkaügyi miniszterségre szintén esélyes Ernest Holder, ahogy a kereskedelmire tárcára is. Szakértők szerint nem kizárt, hogy mindkét posztra szakembereket nevez ki az elnök, vagy olyan, aki az egyetemi katedra mögül jön. „Taylor elnök mindig is szeretett együtt dolgozni az egyetemi szférában tevékenykedőkkel, és ezért nem kizárt, hogy onnan verbuvál tagokat” – mondta el Frank Travis politikai szakértő. Hozzátette: az kizárt, hogy ezeket a posztokat progresszívaknak adná. „Ez komoly destabilizációs tényező lenne a Reform Párt esetében, és veszélyeztetné a lojalitásukat.”