30 perc Stettonnal

                John Stetton: Egyre több kormánytagjelölt kerül naponta nyilvánosságra, a külügyi posztért nagy küzdelem folyik. Ezek egyike Frank Underwood, olyan nevek mellett, mint Mike Shelly és Tom Kane. Most Francis Underwoodot köszöntöm a stúdióban. Jó estét kívánok, szenátor! Francis Underwood: Jó estét kívánok, Uram! John Stetton: Szenátor, megerősítené azokat a sajtóhíreket, hogy Adam Miller felkereste azzal, hogy Ön is szerepel a külügyminiszterjelöltek rövid listáján? Francis Underwood: Igen, abszolút! John Stetton: Azt is nyilatkozta, hogy elvállalná a posztot, kifejtené, miért? Francis Underwood: Persze. Igazából úgy gondolom, hogy a most összeálló Cironia kormányának jót tenne, ha komoly pozícióba is kerülne más pártból való. Nyugodjon meg minden kedves Reformpárti szavazó, nem szabotálni akarom a kormány munkáját. Épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a sokszínűség, a többfelé nyitott gondolkodás és politika hozza meg az igazi fejlődést és stabilitást a nemzetnek. Úgy hiszem, pár kisebb kompromisszum árán elérhető egy olyan külpolitika hazánkban, mely egyszerre képviseli a reformpárti és a progresszív nézeteket is. Így a kormányzat külpolitikája szinte megkérdőjelezhetetlenül képviselné az egész nemzetet is. Nem mellesleg úgy hiszem, és bocsássanak meg ha most talán egoistának tűnnék, de ha magamban nem hinnék, milyen jogon várnám el, hogy más tegye ezt meg velem kapcsolatban... Komoly tapasztalataim vannak a külpolitikát illetően. Olyan tapasztalatok mely az egész nemzet hasznára válnának. Ezért fogadom el örömmel a kinevezésemet, ha arra kerülne a sor. John Stetton: Ön egy meghatározó alakja a pártjának, egy Taylor-ország szenátusi mandátumát tartja, kisebbségivezető-helyettes; nem gondolja, hogy a Progresszív Párt vesztene az Ön távozásával? A vezetés részéről kapott-e marasztaló üzenetet? Francis Underwood : Egyelőre nem reagált senki a pártból, nézze a pártnak szerény véleményem szerint komoly átalakulásra van szüksége. Bár kisebb részben, de én is része voltam a kudarcoknak úgy vélem, hogy a Progresszív Párt számára talán nem is lenne annyira rossz, ha a vereségért felelős gárda félre állna, vagy legalábbis kissé háttérbe szorulna és segítőkezet nyújtana azoknak akik teljesen tisztalappal vannak jelen. Én úgy gondolom, mint szenátor és mint politikus kötelességem tenni az államért a nemzetért, ezt külügyminiszterként megtudnám tenni, a pártban inkább átadom a helyemet egyelőre a megújulásnak. Őszintén vallom, hogy ezzel csak segíteni akarom a pártot. Amennyiben a pártnak majd a későbbiekben szüksége lesz rám és hívnak, én jönni fogok, de az elkövetkező években, nekem ott kell szerintem lennem, ahol a legtöbbet tudom tenni a nemzetért. John Stetton: Mégis, az Ön elnökjelölti kampányában komoly különbség mutatkozott a közel-keleti kérdésben, ezen hajlandó lenne változtatni? Hiszen Taylor elnök Izraellel kapcsolatos nézetei nem változtak. Francis Underwood: Igen itt említettem a kompromisszumok kérdését. Én is Izrael állam oldalán vagyok én David Ben-Gurion módszereit vitattam, de kétségtelen, hogy vezetőként konszolidálta országa viszonyait, megvédte azt. Ebben meg kell követnem magam. Viszont nem lehetünk egyértelműen csak egy oldalon. Izrael léte nem kerül véleményem szerint veszélybe attól mert a palesztinok megfelelő és teljes körű autonómiát kapnak. Balanszírozni kell. Itt beszélek kompromisszumról. Tegyük most félre a morális kérdéseket egy pillanatra. Izrael léte a Közel-Kelet stabilitásának szempontjából most már úgy vélem engedhetetlen, még ha most feszültséget is okoz az lesz. Külügyminiszterként én azt javasolnám George Taylornak álljunk ki Izrael mellett továbbra is, küzdjünk együtt a térség stabilitásáért és a zsidó nép békéjéért, de vele együtt miért ne tehetnénk meg ezt azon békés palesztinokért akik Izraelben élnek és szeretnék megtartani Identitásukat. A kormányzat elkötelezett a szabadságjogok mellett melyek minden törvénytisztelő polgárt megilletnek a világon. Úgy vélem ez nem egy olyan pont melyben ne tudnék megegyezni az Elnök úrral. John Stetton: Kormányzati forrásokból már tudni vélik, hogy januárban Izraelbe utazik az elnök, és ott fegyverek eladásáról is tárgyal, illetve felszólal a knesszetben. Ezt Ön külügyminiszterként a nyilvánosság előtt és a kormányüléseken is támogatná? Francis Underwood: Nyilván, hiszen ez Izrael állam létének egyik kiváló elismerése. Sosem voltam Izrael ellen, így ezt támogatni tudom. John Stetton: Támogatja Daniel Jackson jelölését a nagyköveti posztra? Francis Underwood: Igen. Abszolút kompetens volt erre a feladatra. Úgy hiszem van egy fajta kisugárzása is mely kiváló nagykövetté fogja tenni. Pont egy olyan személyiség aki nyitott a kompromisszumokra és megoldásokra. Egy nagykövetnek többféle helyzetben is fel kell találnia magát és gyors de nem káros kompromisszumokat is akár tető alá kell hoznia. Ő erre alkalmas lesz. John Stetton: És milyen szerepet gondolna követhetőnek Európa és Nagy-Britannia kapcsán? Francis Underwood: Nyugat-Európában számos ország a szövetségesünknek tekinthető. Nyitottnak kell lennünk az arrafelé irányuló vagy az olyan jövő törekvésekre. Természetesen volt egy fajta diplomáciai vita Nagy-Britannia és Cironia között, de ez könnyedén elsimítható és nevetséges gondolat, hogy a kormánynak bocsánatot kéne kérnie. Ez csak a radikálisabb és meggondolatlanabb progresszív politikusok kampányfogásai voltak. Nagy-Britannia mellett azonban ott van még Franciaország a Benelux államok a megalakult Német Szövetségi Köztársaság... Mind olyan országok amelyekkel Cironia jól felfogott érdeke együttműködés. Nem beszélve ezen országok fontos szerepét a Keleti-Blokk ellen. Mind Cironia mind Európa jól jár azzal, ha barátaink vannak Európa szabad felén. John Stetton: Ön szerint fenn kell tartani az embargót Argentínával szemben? Francis Underwood: Abszolút. Juan Domingo Perón egy diktátor. Nincs vele tárgyalni valónk. Nem mellesleg fasisztákat is rejteget, úgy vélik Adolf Eichmann is talán ott lehet. Arról meg aztán nem is beszélve hogy országunk becsületét és büszkeségét próbálta megsérteni mikor a választásunkat és magát a választási rendszerünket kritizálta. Amíg nem bukik Perón addig szerintem fenn kell tartanunk az embargót. Ehhez még könnyen meghozhatjuk majd az USA és Nagy-Britannia támogatását is. John Stetton: Köszönöm, hogy eljött, Underwood szenátor! Francis Underwood: Én köszönöm a lehetőséget John! John Stetton: Üdvözlöm a stúdióban Nick House osborne-i szenátort, aki a Reform Párt frakciójának tagja. Jó estét, Szenátor! Nick House: Jó estét kívánok! Köszönöm a meghívást! (mosolyog) John Stetton: Cliff Bedroom kisebbségi vezető arról értesítette a sajtót, hogy a madisoni Sedgefieldben tanácskoztak. Mi volt a téma? Nick House: A bürokrácia csökkentésének módjairól és ezzel együtt a költségvetés tehermentesítéséről cseréltünk eszmét. John Stetton: Önt "deficithéjaként" emlegetik a Capitol Square-n, és a javaslatára több szenátor már reagált, és Taylor elnök is. Ön szerint képesek lesznek olyan javaslatot elfogadni, amely elfogadható mindenki számára? Nick House: Szerintem sikerül. Én úgy hiszem - és az Alelnökkel való találkozásom során is erre kaptam megerősítést -, hogy a költségcsökkentésben alapvetően egyetértünk a kormányzattal és a déliekkel. John Stetton: Viszont a frakción belül Gregory McInnis túl kevésnek, Holsakamp és Hoyt szenátorok túl soknak látják a kiadáscsökkentést. Mi a javaslat lényege? Összegekkel együtt persze. Nick House: Alapvetően abban állapodtunk most meg, hogy nem lesznek semmi esetre sem egyszerre jelentős elbocsátások és lehetőleg minden nagyobb ilyen akció esetében hatástanulmányokat folytatnak az érintettek. Egyetértünk, hogy érthetetlen az a rendszer, hogy a megyei alkalmazottakat is az állam fizeti, így támogatnánk egy ennek a rendszernek a megváltoztatására irányuló javaslatot. Vannak elemek, amelynek felbolygatásától elhatárolódtunk, mint például az oktatás vagy a rendészeti szervek. Ezzel együtt úgy véljük, hogy fokozatosan elérhető az általam említett közel 1 milliárd dolláros költségcsökkenés, amennyiben a bürokratákat - megismétlem -, a bürokratákat, akik statisztikailag bizonyítottan feleslegesen vannak foglalkoztatva, a piaci szereplők munkavállalóivá avanzsálunk. Nem szabad elfelejteni, hogy nem az utcára kívánjuk ezeket az embereket rakni, hanem oda szeretnénk figyelni rájuk, mert egy ilyen döntés nagy felelősség a törvényhozóknak. Amennyiben el szeretnénk érni azt a bűvös 1 milliárdot, úgy becsléseim szerint 33 ezer emberről beszélünk. Éppen a nagy számuk miatt említem a fokozatosságot újra, mert egyszerre, felelőtlenül ilyet nem lehet. Őszintén bánt az Elnök úr sajtósaival vívott vitám, ahol azt feltételezték, hogy mintegy gombnyomásra szabadulnék meg emberektől. Az érzéketlenség volna és helytelen. Több lehetőséget is látok arra, hogy ne engedjük el ezen munkavállalók kezét. Egyrészt együtt kell működnünk civil szervezetekkel, amelyek kifejezetten a munkanélküliek segítésére szakosodtak, akik átfogó képet adhatnak a piac állapotáról, hogy mely alkalmazott típusoknak legnagyobb az esélye arra, hogy más területen is munkát kapjanak. Ha ez megvan, akkor fel kell térképeznünk a saját állományunkat is a kapott kép alapján. Emellett nem szabadna figyelmen kívül hagyni véleményem szerint az olyan tényezőket, minthogy valaki nagycsaládos, özvegy, egyedül nevel gyermekeket és a többi. Nyilvánvaló, hogy senki sem szeretne például egy háromgyermekes egyedülálló anyát kitenni egy ilyen nehéz helyzetnek. John Stetton: Ugyanakkor az elbocsátás után felmerülő szociális kiadások mennyivel terhelik meg a költségvetést? Nick House: Ha egyszerre bocsátanánk el mindenkit, ami nem fog megtörténni, akkor is legfeljebb 115 millió dolláros emelkedéssel számolhatunk. Úgy hiszem, ez nem túl nagy áldozat azért a piacot fellendítő és az állam költségvetési egyensúlyát meghozó állapotért, amelybe a reformok meglépése után kerülhetünk. Nem lesz egyszerű, sokak erőfeszítése lesz benne, de nagy dolgok csak így születnek. John Stetton: Mikor kerülhet a javaslat a törvényhozás elé? Nick House: Úgy hiszem, hogy akár az új szerkezetű kongresszus ülésszakának és régi-új elnökünk második elnöki ciklusának első 100 napja alatt is meglehet ez az affér. JohnStetton: Biztos foglalkozunk még ezzel, köszönöm, hogy befáradt, House szenátor! Nick House: Én köszönöm a meghívást! Viszontlátásra!   John Stetton: Köszöntöm Cliff Bedroom kisebbségi vezetőt, Madison progresszív szenátorát. Jó estét, szenátor! Cliff Bedroom: Jó estét Stetton úr! John Stetton: Önt nemrég megválasztották a progresszív frakció vezetésére, miután novemberben alulmaradt George Taylorral szemben az elnökválasztáson. Miért vállalta a posztot egy jelentős vereség után, hiszen hat hivatalban lévő progresszív szenátor vesztett. Érdemes volt elvállalni? Cliff Bedroom: Mint többször elmondtam, nem viselt meg a vereség, hisz nem érzem a magam vereségének, a progresszívok maradtak alul mert abszolút nem kaptam tőlük támogatást. Kevés voltam Taylor elnök, Cougnes alelnök és Jack Shepard képviselő ellen. Azt gondolom az élet nem állt meg, talpra kell állítanunk a pártunkat és 1954-ben nyerni fogunk! John Stetton: De még előtte jönnek az '52-es félidős választások, ahol 10 szenátoruk küzd majd az újraválasztásáért, de mindegyik megyében Taylor elnök nyert tavaly, némelyikben igen fölényesen, Madisonban is, ahol az Ön mandátuma fog megújulni. Képesek lesznek megvédeni ezeket a mandátumokat? Hiszen elég öt szenátort veszteniük, és akkor elvesztik az obstruálási jogukat is. Cliff Bedroom: Még gondolkodom az újrainduláson, hisz a feleségem szülei Grahamben élnek és azt szorgalmazza, ha lejár a mandátumom költözzünk oda. A másik kérdésére a válaszom pedig az, hogy a jelen pillanatban pártunk tagjai gyengék és inaktívak, ha ez így marad képtelenek leszünk kivédeni a támadásokat és elveszítjük a mandátumokat. Azon dolgozom gőzerővel, hogy pártunk szemlélete megváltozzon. John Stetton: Ahhoz, hogy eséllyel lépjenek fel, meg kell szólítani a Taylor-szavazókat. Milyen módon lesznek képesek megnyerni ezeket a szavazókat? Cliff Bedroom: Van két évünk arra, hogy felkészüljünk és megerősödjünk, bár ehhez én kevés leszek, kell hozzá olyan prominens személyiségek akarata is mint, Ed Glover vagy Francis Underwood. Jelen pillanatban azon dolgozunk, hogy a progresszív szavazókat meg tudjuk tartani. Az, hogy az ellenfél táborát is biztatjuk majd az átszavazásra, ahhoz őszinte leszek, de kell egy Reform Párti baki is. Nem gondolkodom ilyen messzemenőlegesen hisz gyengék vagyunk, ha a Progresszív megyéket megtudjuk tartani az már hatalmas siker lesz. John Stetton: Ed Glover hogy kerül ide? Szerintem kormányzóként irreleváns a szenátori harcban. Belfort, Burkhill, Clark, Clark, Cook, Eagle, Lassen, Madsion, Oakland, Perry, Walker. Ezekben a megyékben vannak hivatalban lévő progresszív szenátorok, szóval Ön szerint a lasseni és a walkeri győzelem már siker lenne Önöknek? Bár ezekben is Taylor elnök győzött. Cliff Bedroom: Ön félreértett, pártunk prominens személyiségeiről beszéltem, hogy ha ők, avagy mi nem fogunk össze és nem erősítjük meg pártunkat akkor elfogjuk veszíteni szenátusi mandátumainkat, ami számomra tény! Nem akarok ígéretekbe belemenni, de ha a jelenlegi helyeinket megtudjuk tartani az már hatalmas siker, de a jelenlegi párt és tisztújító projektem tervei szerint 1954 pártunk erős és megingathatatlan lesz. John Stetton: De szenátorok, képviselők és kormányzók nélkül képes lesz 1954-ben egy potens jelöltet kiállítani? Cliff Bedroom: Nézze sajnos az kevés, hogy épp nekem szegezi ezt a kérdést, ezt pártunk összes tagjának kellene feltenni, én voltam az egyedüli ember, aki 1950-ben is mindent megtett a pártért, míg sokak, akik tehettek volna valamit, csak hezitáltak. ’54-re elő kell állnunk egy alkalmas jelölttel, alkalmasabbal, mint jómagam, ha nem lesz ilyen, akkor megint indulni fogok a választáson John Stetton: Maradjunk a Szenátusnál. Úgy gondolom, azért vállalta a kisebbségi vezetést, mert van ötlete a pártja frakciójának összefogására, alternatíva nyújtására. Újra felteszem a korábbi kérdésem: Miért vállalta a posztot? Cliff Bedroom: Az imént is szándékosan kerültem a válaszadást, de ön ezt észrevette! (mosolyog) Igen vannak terveim, komoly terveim, sőt egy teljes projektem de nem beszélnék még erről bővebben! John Stetton: Akkor lépjünk tovább. Taylor elnök megnevezte jó pár jelöltjét a következő kormányra, akikről a szenátorok szavaznak. Mi a véleménye a jelöltekről? Cliff Bedroom: Taylor elnök számomra egy erőltetett menet! Új embereket is megnevezett akikről, így előre nem mondanék negatív véleményt de az, hogy az előző ciklusból "fennmaradt" semmittevő minisztereit még a politikai közéletben próbálja tartani...hmm inkább nem mondanék semmit! Viszont annyit üzennék az újdonsült kormánynak és Taylor elnöknek, hogy izgatottan várjuk azokat az ígéreteket, amit a kampányban használt fel ellenem! Ő akkor azt mondta a Cironia Economy egy összehordott badarság tények és számok nélkül, jó akkor várjuk az alternatívát várjuk azt a többmilliós beruházásokat amit ígért, az útépítéseket, vállalkozók támogatását a mezőgazdaság megújítását és még sorolhatnám! John Stetton: Obstruálni fogják George Taylor jelöltjeit? Tudják? Jelen pillanatban 5 progresszív szenátor szükségeltetik a jelöltek beiktatásához. Képes lesz megakadályozni, hogy a liberálisok ne szavazzanak át? Cliff Bedroom: (hangosan kacag) Nem fogjuk, nem is akarjuk, hagy iktassa csak be a hibáit! Sőt támogatom a hibás döntéseit mert ez majd négy év múlva jól fog jönni. John Stetton: Ne haragudjon szenátor, de ha Önök a bizottsági meghallgatás során és a szenátusi szavazások alkalmával is támogatja az elnök jelöltjeit, és hibáznak, akkor Önöknek is számot kell vetni a választóknak, hogy miért támogattak olyan jelölteket, akik Önök szerint alkalmatlanok. Cliff Bedroom: Nem kell, nincs rálátásom a dolgokra azon kívül, hogy azt állítottam az előző ciklus miniszterei alkalmatlanok, ha George Taylor mégis alkalmasnak találja őket az új kormányra akkor adjon számot ő! John Stetton: De ha Ön tudja, hogy alkalmatlan, miért szavaz igennel. Ön törvényhozóként felelős a választói felé. Cliff Bedroom: A Progresszív párt és jómagam is nyíltan vállaltuk több médiumban is, hogy Tim Wilson, Julian Bash, John Trumann, vagy John Robin alkalmatlanok a feladatra, ezen felül ne rajtam keressék a felelőséget annál inkább Taylor elnökön. John Stetton: Nem vonom felelősségre, de számomra az a logikus, ha nem tartja alkalmasnak valamelyik jelöltet, azt elmondja a bizottsági meghallgatás során, és úgy szavaz, vagyis nemmel. Cliff Bedroom: Számomra meg az lenne a logikus, ha Taylor nem jelöltetne alkalmatlan embereket miniszternek John Stetton: Ön előtt nem sokkal Frank Underwood megerősítette, hogy ő is esélyes a külügyminiszterjelöltségre. Támogatná vagy marasztalná a frakcióban? Cliff Bedroom: Marasztalnám! Ő egy kiíváló politikus nem szeretném, ha a szakértelmét egy elbaltázott adminisztrációban kamatoztatná! John Stetton: Még egy utolsó kérdés. Politikai szakértők szerint, liberálisok szerint is, elhibázott volt Taylort olyan hevesen és személyében támadni, de úgy vettem észre, hogy az Ön elsődleges stratégiája a kemény támadás lesz. Mi lesz a szenátusi frakció stratégiája a Reform Párttal és az elnökkel szemben? Cliff Bedroom: Elbaltázott volt, mert hallgattam egy olyan szakértő, tanácsadó párttársamra aki azt akarta elhitetni mellettem áll de a végkimenelt tudjuk. Bár az a stratégia nem sajátom volt, ha elmondanám kié, sokat veszítene a presztízséből az az ember, a szenátusban a mi frakciónk stratégiája teljesen liberális lesz a saját értékeinket képviseljük majd és saját pártunk jövőjét építjük, ügyet sem akarunk vetni a kormányra hisz nélkülünk is hatalmas hibákba fognak majd beleesni! John Stetton: Köszönöm, hogy nyilatkozott, szenátor! Cliff Bedroom: Én is köszönöm Stetton úr, Viszontlátásra!