Mégsem vonul vissza az alelnök?

Adam Cougnes alelnök már az előző választások során bejelentette, hogy visszavonul és a létrejövő alapítványán keresztül segíti majd az ország életét. Én azonban nem vagyok meggyőződve róla, hogy az alelnök tényleg képes kivonni magát a politikából ilyen szinten. Minekután sok éve dolgozom már publicistaként, rengeteg magas rangú emberrel találkoztam személyesen is, riportokat és interjúkat is készítettem velük. Adam Cougnes olyan ember, akivel mindig szívesen találkozok, hiszen korát meghazudtoló lendülettel beszél, mentálisan tökéletesen friss. A kampányban tanúsított elkötelezettsége pedig azt gondolom, hogy politikai hovatartozástól függetlenül megsüvegelendő.  Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alelnök nyugati konzervatívként van jelen a kormányban, így nap mint nap az egyébként keleti elnökünkkel dolgozik együtt, aminek eredményeképp olyan tapasztalatokat szerezhetett, amivel képes lehet összetartásra bírni a pártot. Én azt feltételezem, hogy erre ő maga is rájött, de mindenesetre viccesen már meglebegtette esetleges indulását a választáson, ami a taylori politika nyugati elemekkel való kiegészülését és pártegységet eredményezhetne. Ne felejtsük, Mr. Cougnes maga találkozott Nick House-szal, aki azóta leállt az elnök ostorozásával és ennek szellemében találkozhat majd Cliff Bedroom szenátorral. Jó volt az időzítés a közbelépésre.  Belső információk szerint kettejük beszélgetése elveheti a túl radikális elemeit House tervezetének és egy a mindkét oldalnak megfelelő javaslat jöhet össze, amely a fokozatosság elvét követi. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mekkora respektje van az alelnöknek a szenátusban. Kérdés, hogy ez mennyire szab gátat a House - Bedroom együttműködésnek.  És hogy mindebből mi következik? Az alelnök egészsége ép, politikailag erős és jó helyzetben van. Az egyetlen, ami számomra elképzelhető ok, amiért a visszavonulás mellett foglalt állást a választások idején az Mrs. Cougnes tragikus halála, amelyet biztosan nem volt egyszerű feldolgozni. Egy széthullóban lévő és belül csatározó Progresszív Párt és egy ereje teljében lévő, ugyanakkor belső harcoktól sem mentes Reform Párt létezik jelenleg. Előbbi esetében teljes a homály, utóbbinál tudjuk, ki hozhat egységet a pártba és a ciron emberek életébe, amely nélkül nincs nagyság.