← CikkarchívumCironia · megőrzött szerepjáték-tartalom · játékidő: 1950/10
Interjú Nick House szenátorral
Osborne szenátorát kérdeztük a választásról és a jövőről
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Esti műsorunkba ma egy olyan szenátort hívtunk meg, aki 4 éves regnálása után most újraválasztására készül. Az osborne-i Reform Párt egyik nagy alakja a vendégünk, köszöntsék szeretettel Nick House-t!
-Szenátor úr, üdvözlöm a műsorban!
-Jó estét kívánok, köszönöm a meghívást!
-House szenátor...
-Kérlek, John, szólíts csak Nicknek! Régóta ismerjük már egymást és nyugodtan tegeződhetünk is! (mosolyog)
-Igazán megtisztelsz, de most térjünk is rá a fontos kérdésekre, amiket ma fel kell tennem neked. Először is, hogyan értékelnéd a választási kampányt elnöki szinten?
-Nos, ami a kampányt elnöki szinten illeti, én nagyon elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy egy a sokszor demagóg és tisztességtelenül hamis adatokkal kampányoló jelölt legyőzése nagy fegyvertény a pártnak és az elnöknek is. Bár még nem dőlt el a küzdelem, de a felmérések és az egyéni meggyőződésem szerint győzni fogunk. Ha ez így lesz, én továbbra is mindent megteszek azért, hogy a progresszívak konstruktív ellenzék lehessenek, mert én úgy gondolom, hogy ez az ország érdeke. Bedroom szenátorral pedig szabadidőmben ugyanúgy beülök kávézni a büfébe, mint azelőtt. Tudja, az Al Moritz által rendezett vacsorán is érezhető volt a légkörön, hogy a politikai elit minden küzdelem és ellentét ellenére is képes egy közös célért összefogni. Úgy vélem, egy sikeres nemzetnek ezen tényezők képezik az alapját.
-Tényleg szoktál kávézni a Progresszív Párt elnökjelöltjével?
-Igen, én kedvelem Mr. Bedroom-ot, szerintem nagyszerű ember, még ha nem is értek vele egyet sok dologban. Az pedig, hogy a kampányban milyen ember valaki, nem mindig tükrözi a valóságot. Mindig taktikázás folyik, de mivel én ezeket az embereket ismerem, én nem tudok olyan gyűlölettel viseltetni egyik vagy másik politikussal szemben, mint a politikusok által felhergelt választók. Én inkább látom az emberi oldalukat is, hiszen jobban ismerem őket.
-Megnyugtató, hogy vannak, akik így gondolkodnak. Szerinted az elnök is ilyen?
-Én úgy tapasztaltam, hogy igen. Ha támadják, akkor védekezik, visszatámad, de egyébként az emberi oldala a kapcsolatainak a politikai körökben hasonló, mint az enyémnek.
-Most, hogy az elnökválasztási kampányon átbeszéltük magunkat, térjünk rá a saját kampányodra. Milyen volt, hogy fogadtak az emberek... De legfőképp milyen eredményre számítasz?
-Osborne megye hagyományosan piros, így mindenképpen hoznunk kellett, ami szerintem sikerült is. A felmérések szerint 60% körüli győzelmet arathatok, ami nem lenne rossz teljesítmény szerintem, azzal elégedett lennék. Az emberek nagyon kedvesek voltak, úgy látszik, hogy szeretnek, ami engem végtelenül boldoggá tesz.
-Szerinted 4 év múlva ki követheti Taylor elnököt? Az alelnök már jelezte, hogy nyugdíjba vonul a ciklus végén legkésőbb, ez nyilván a választási eredménytől függ. Ha nyersz, ha veszítesz novemberben... mik a terveid a jövőre nézve?
-Igen, én is hallottam róla, amit sajnálok, de megértem Mr. Cougnes-t. Sokat tett ezért az országért, de egy politkusnak tudnia kell, hogy mikor van vége és szerintem ő tudja is. Mindenképpen beszélni fogok vele a nyugdíjazása után is, vele is jó viszonyt ápolok. Ő tényleg a reformpártiak apja vagy nagyapja kortól függően, erről már az elnök úr is beszélt.
-És a terveid? Ne térj ki a kérdés elől! (nevet)
-(nevet) Nos, az még a jövő zenéje. Nem zárom ki az indulást az elnöki székért, de most az elsődleges számomra az újraválasztás és az, hogy a következő 4 évben méltó módon képviseljem az embereket, akik majd leadják rám a szavazatukat, még akkor is, ha nem én nyernék.
-Köszönöm, hogy eljöttél! Legközelebb folytatjuk és talán addigra már mint elnökjelölt leszel itt.
-Még az is lehet! Én köszönöm a lehetőséget! (mosolyog)
-Köszönöm, hogy ma este is velem, velünk tartottak, viszonthallásra!
Az archívum olvasható emlékoldal. Folytatás: Meridia ↗