Taylor országjáráson

George Taylor rendkívül jó időszakot zárt, a konvenciós beszédével „ellopta a show-t” a többi résztvevőtől, szakértők szerint rég tartott ilyen jó beszédet az elnök, és az olló is duplájára, 14 pontra nőtt közte és Bedroom között, mint a jelöltsége előtt volt. Azóta az elnök folyamatosan kampányol, és a tervek szerint nem is áll le az irammal, majd csak augusztus végén, amikor hozzálátnak az elnökjelölti vitára való felkészülésre. A korábban kampányadományokat gyűjtő elnök kampánykörútja előre eltervezett, célja a fontos csatatérállamokban való terepmunka könnyítése és természetesen megszerzése – mondják a kampány vezetői. „Nincs sem válság, sem félelem, de tudjuk, hogy egy rendkívül kemény kampány lesz, és Cliff Bedroom kemény ellenfél lesz” – mondta tegnap reggel a „Howard és barátai” című rádiós politikai műsorban Ed Mullins, a Taylor-kampány vezetője. Mullins, aki négy évvel ezelőtt is koordinálta Taylor kampányát, visszautasította azokat a találgatásokat, miszerint a progresszívaktól való félelem motiválná az elnököt. „Már hónapok óta megtervezett utakról van szó, de a stratégiai részletekbe nem avatnám be Önt, annyit mondanék, amit Taylor elnök mondott a jelöltséget elfogadó beszédében: a kampány a beszéd után elkezdődött.” Hozzátette ugyanakkor, hogy hasonló „konvenció utáni meglódulást” várnak Bedroomnál is a szombattól hétfőig tartó progresszív konvenció után, és „senkit se lepjen meg, hogy számításaink szerint nagyon meg fogja közelíteni George Taylort.” Vagyis a kampánystábnál nincs kapkodás, csak meglepte a választókat, hogy Taylor eddig a háttérben volt. Belső információk szerint sem ideges az elnök, jó a kedve. „Még viccelődött is velünk Miamiban, amikor este feküdt és reggel kelt, pedig ha valami aggasztja, nem szokott.” Sőt telefonon beszélt Ed Glover kormányzóval is (P-Ol.), aki már Belfortban készül a szombaton kezdődő konvencióra. „Több kérdés előkerült, majd a végén azzal vigasztalta meg Glovert, hogy ne törődjön sokat a beszédével, úgyse lesz olyan jó, mint az övé volt Warwickben.” Az elnök közvetlen munkatársai szerint az elnök szeret kampányolni, és most kifejezetten harcos kedvében van, habár igen sok dolga lenne mellette, és a családját is sokkal ritkábban látja. Egyeztet a megyei pártvezetőkkel, segítségüket kéri, ő is tervezi, hogy a támogatóit éppen melyik megyébe küldje, annak pedig rendkívül örül, hogy most egy rövid ideig pár szereplésig Adam Cougnes elnökkel közösen fog fellépni. Nem osztja mindenki az elnök lelkesedését. Több törvényhozó jelezte aggodalmát, hogy Cliff Bedroomot nem is kritizálja. Attól félnek, hogy Taylort is utoléri a „Dewey-effektus”. Két évvel ezelőtt Thomas Dewey, a Republikánus Párt elnökjelöltje, az elnökválasztás nagy esélyese volt, aki a választás napjáig vezette a felméréseket, kerülte, hogy támadja Truman elnököt, aki viszont folyamatosan nyomás alatt tartotta a konzervatív jelöltet, és végül meg is verte. Attól tartanak, hogy Taylor, ahogy kerüli még Cliff Bedroom nevét is kimondani, úgy bukhatja el a jelöltséget. „Egy ilyen vereség rendkívül megviselné a pártot, és előtérbe kerülnének a „régi jobboldali” megyék meghatározó személyiségei, azaz a középnyugati konzervatívok, mint George Starson. „Ha ezt az elnökválasztást elvesztjük, az belső polgárháborút indít, hiszen éppen azzal vertük vissza a konzervatív jobboldal támadását, hogy ennek a voksolásnak a favoritja George Taylor” – mondta el lapunk érdeklődésére egy, Martin Ricketts mellett dolgozó személy, aki cserébe az őszinte megszólalásért neve elhallgatását kérte. Értesülései szerint a Capitol Square konzervatív törvényhozói egy emberként állnak az elnök mögött, és mindent meg fognak tenni azért, hogy nyerjen, de elvárják, hogy védje meg magát Bedroom szenátor támadásaitól. Egy magánbeszélgetésen ezt szóvá is tették Mullinsnak, aki a törvényhozók türelmét kérte, és azt mondta, minden a stratégiának megfelelően megy, ezen pedig nem változtatnak, „mert az irány jó.”