Reform Párt Nemzeti Konvenciója

(Francis Blank, Oakland szenátora) Tisztelt Konvenció! Nagy megtiszteltetés, ahogy mindig is, hogy Önök, a kedves párttársaim előtt szólalhatok meg egy ilyen nemes esemény során. Eltelt négy év. Az elmúlt esztendők a kemény munkáról, egy új ország útnak indításáról és sok-sok átvirrasztott munkanapról szóltak. Ám, a munkánk, mint Önök is tudják, még nem ért véget. Elkezdtünk valamit, és illene folytatnunk is azt. Cironia még koránt sem tökéletes, ezt mindenki látja, de úgy vélem, hogy az elnök úr és a Reform Párt oltalmával egyre jobban a nagyság felé tart csodás kis nemzetünk. Azonban ahhoz, hogy ez jövőre is így folytatódhasson, oda kell tennünk magunkat az idei választásokon. Arra kérem tehát minden párttársamat, kollégámat, barátomat, aki ma itt ül a konvenció sorai közt, hogy mindent bele, merjünk nagyot álmodni, és hozzunk el minél több szenátori és képviselői széket idén is! Elnök Úr, most Önhöz szólnék! Négy esztendővel ezelőtt, ha talán az azóta eltelt stresszes, munkával teli évek még nem felejtették el Önnel, ellenfeleként indultam. Riválisokként kezdtük hát, de az Ön elnöksége alatt nagyon jól megtanultunk együttműködni. Oakland látta ennek legjobban a javát, ahol sikeresen véghez tudtunk vinni közösen több, a megye jólétét és jövőjét szolgáló beruházást. Köszönöm Önnek, hogy ilyen jó „partner” volt az elmúlt években, és remélem, sőt elvárom, hogy ez a következő ciklusban sem változzon! Ugyanis, Taylor elnök úr, Önnek a vezetői székben a helye a következő négy évben is, afelől semmi kétségem! Emellett fogok váltig kiállni a kampány során is, úgyhogy semmi kifogása nem lehet uram, győzelemre fel, és vigyük tovább az országot a „ciron álom” felé! Köszönöm a figyelmet! (Jerry Switf, a Reform Párt Nemzeti Bizottsága elnöke) Tisztelt Párttársaim, és kedves szimpatizánsaink! A mai napon elérkeztünk a Reformpárti Nemzeti Konvenció utolsó felvonásához. Hosszú, beszédekkel és kritikákkal teli két napon vagyunk túl, a médiában már zeng a hangja az ellenzéknek, de mit se rá, barátaim! Foglalkozzunk most a jövővel, a progresszív kollégákkal meg ráérünk majd a kampány során. 1946 óta állok a Reform Párt Nemzeti Bizottságának élén. Még mindig hihetetlen a számomra kimondani azt, hogy az ÖNÁLLÓ, FÜGGETLEN, CIRONIA KÖZTÁRSASÁG egyik DEMOKRATIKUS pártjának lehetek a FŐ SZERVEZŐJE és IGAZGATÓJA. Sajnos be kell viszont látnunk, hogy bár erősen kezdtük ’46-ban, ezt követően kicsit leeresztettünk. Pártunk mindössze 17 szenátori széket tudhat magáénak a 46-ból, a képviselőház 155-öt helyéből pedig csak 58 mandátumot tudunk a saját nevünk alá jegyezni. Kormányzókban egész kiegyensúlyozott a helyzet, de a tendencia így is azt mutatja, változásra van szükség, barátaim. A változás mivoltát pedig egy dolog nyújthatja: Új és régi ötvözése. Újításokra van szükség, hiszen a progresszív eszmék erősödése egyértelműen azt jelzi, hogy a nemzet valami frissebbre vágyik, ugyanakkor soha nem téveszthetjük szem elől a konzervativizmus eszmeiségét, mely mögé mostanra már oly soknak tűnő évvel ezelőtt felsorakoztunk. Javaslom, hogy minél több véleményt hallgassunk hát meg! A kampány során sok helyre látogassuk el! Kérdezzük ki a népet, a szavazókat, hogy ŐK mit akarnak. Mert mi a népért vagyunk, és nem fordítva, ezt soha ne feledjük! Személyes véleményem szerint Taylor elnök munkássága kiérdemli az elismerést, ám mint látjuk, ez még nem lesz elég. Önöknek, szenátoroknak, képviselőknek és kormányzóknak is ideje felébredni, és megmutatni, miért a Reform Párt a helyes út! Tegyük hát 1950-et a reformisták dicsőséges évévé a történelemkönyvek számára! Hajrá! Előre a ciron hazáért!    (Nick Devon, Belfort kormányzója) Tisztelt Konvenció! Hatalmas megtiszteltetés Önök előtt állni, nagyon fontos számomra, hogy egy ilyen fontos fórum előtt szólhatok Cironiához. Tisztelt Reformpárti Delegátusok, a tegnapi nap mindenképpen történelmi esemény volt, hiszen megerősítettük az előválasztási eredményt, amelyben a ciron konzervatív szavazók támogatásukról biztosították a Taylor-Cougnes párost, így tegnap eldőlt, hogy november negyedikén kit hirdetnek ki Cironia elnökének! Ő pedig George Taylor! Az elmúlt években rengeteg változás ment végbe az országban, és ezek rengeteg pozitív dolgot hoztak magukkal. Ma már szinte nincs munkanélküliség, a gazdaság növekszik, a bűnözés csökken, mi Belfortban egyre jobban élünk, és nálunk, a reformpárti politikának köszönhetően folyamatosan növekszik a megye ereje és gazdagsága. Hiszem, hogy ezek a pozitív folyamatok az egész országra, minden polgárunkra pozitív hatással van. Ha George Taylor újabb négy évet kap, tudom, hogy ez a prosperitás hatványozottan fog nőni! George Taylor egy olyan ember, aki képes a Nemzet egységét felmutatni, aki képes egy táborba szólítani a liberálist a konzervatívval, északit a délivel, protestánst a katolikussal. Taylor elnök az az államférfi, aki bármilyen helyzetben képes lesz hazánkat egyesíteni, ha megköveteli az idő. Erre Cliff Bedroom és a progresszív oldal nem képes. Amíg ők a félelemkeltésre, a félremagyarázásra készülnek, addig mi a pozitív üzenetekre, a jövőre kell, hogy fókuszáljunk. Köszönöm szépen, hogy eljöttek, Isten áldja Önöket! Engedjék meg ugyanakkor, hogy felkonferáljam Cironia jelenlegi és jövőbeni elnökét, George Taylort!   (Fellép az elnök, mosolyog és integet, kezet fog a kormányzóval, megfogják egymás vállát, kicsit beszélnek, a kormányzó mosolyogva és integetve elmegy) Kedves Barátaim! Köszönöm szépen ezt a hatalmas támogatást, amelyet Önöktől kapok és kaptam az elmúlt években, és ez az, amiért itt vagyok most. Azért jöttem el, hogy bejelentsem: elfogadom az Önök által felkínált elnökjelöltséget. Ez egy rendkívüli nagy megtiszteltetés, és természetesen ugyanannyira nyomasztó: egy dicsőséges teher. Engedjék meg, hogy megköszönjem a családom, a feleségem, édesanyám, a gyermekeim támogatását, akik a mai napig is a legközelebbi tanácsadóim, akik szeretettükkel segítettek az elmúlt négy évben. Szeretném megköszönni a Reform Párt támogatását, azoknak a konzervatív törvényhozóknak, akik támogatásukról biztosítottak, akik kampányolnak mellett szerte az országban. Tudom, hogy sok kérdésben nem értenek egyet velem, sokszor ütköztetjük a nézeteinket, de csak azért, hogy minél jobb megoldást találjunk az ország felvirágoztatására. Hiszen engem a pozíció és az azzal járó hatalom vonz, engem az a gondolat ösztönöz nap mint nap, hogy valami jót tegyek annak az országnak, ahol születtem és felnőttem, és segítsem a benne élőket, hiszen mi mind cironok vagyunk. Mi egy büszke nemzet vagyunk, amelyik méltón képviseli az Alapító Atyák által kijelölt utat. Nem számít, hogy ki a konzervatív, ki a liberális, ki szavaz rám, vagy ki nem engem támogat, hanem az, hogy ezen felülemelkedve egy nemes célért, Cironia jobbításáért dolgozzunk. Fontos számomra a munkás, az értelmiségi, mindent megteszek a középosztály boldogulásáért, azért dolgozok, hogy elhozzam Önöknek és egész Cironiának a mindennapok biztonságát. Az elkövetkező négy évben a gazdasági stabilitás fenntartásáért, a munkanélküliség alacsony szinten tartásáért, a szegénység és a bűncselekmények csökkentéséért és hazánk szuverenitásának a megőrzéséréért fogok dolgozni, és ezzel a hétköznapjaink biztonságossá és prosperálóvá fog válni. Ezért fogunk küzdeni Adam Cougnes alelnökkel, aki nemcsak érti a vidéki Cironia gondjait, de át is érzi azokat, egyszerre dobban meg a szíve a cooki farmerrel, a clarki munkással, és annak ellenére vállvetve fog velem harcolni, hogy a közelmúltban személyes tragédia érte, miután meghalt a felesége. Adam számomra olyan, mint egy fogadott apa, és így a tragédiája engem is megviselt. Engedd meg, Adam, hogy innen is tolmácsoljam a fájdalmas együttérzésemet, és fogadd el, hogy Isten cselekedetei sokszor értelmetlennek és fájdalmasnak találtatnak, de mindig helyesek. Ezért is nagy megtiszteltetés, hogy vállalta az alelnökjelöltséget, és együtt vetjük bele magunkat a kampányba. Együtt fogunk küzdeni, sose adjuk fel, sose hátrálunk meg, sose fordulunk vissza, és megnyerjük a választást! Persze nem vagyunk hibátlanok, és az elmúlt négy év mérsékelt sikerek összességéről szól, de ez nem jelenti azt, hogy nemzetünk a végóráit, de nem is köszöntenek be a paradicsomi évek, ha ismét én leszek Cironia elnöke. Emberek vagyunk a kormányrúdnál is, néha tévedünk, néha helytelenül döntünk, de megküzdünk a sikerért, megküzdünk azért, amivel szerintem sokkal jobb lesz cironok millióinak, és ekkor már mi vagyunk a győztesek. Ahogy egykoron Theodore Roosevelt mondta: „Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.”   Ahogy egyik, úgy ez a választás sem lesz könnyű, hiszen a másik oldalon is népszerű és tapasztalt politikusok állnak fel, hogy alternatívát mutassanak. Ne értsék félre, megértem azokat a liberálisokat, akik aggódnak a társadalmi és a gazdasági helyzetért, a munkahelyekért, de nem az a megoldás, amelyet ellenfeleink javasolnak. Attól nem fog nagyobb mértékben növekedni a gazdaság, ha az Alapítók ellenében túlhatalmat adunk a végrehajtó hatalomnak, vagy ha felelőtlenül növeljük a szociális kiadásokat, amelynek a fedezetét külföldi hitelekből vagy adóemelésből lehet megszerezni. Felelős gazdaságpolitikára, kiegyensúlyozott fiskális politikára és költségvetésre van szükség, és ezek segítségével gazdagodnak az emberek. Ne értsék félre, a szívem szakad meg, ha bárkinek a helyzete is kilátástalanná válik, vagy ha bármelyik ciron családnak nélkülöznie kell. De ne legyenek kétségeink: bárki is nyer, ezek a folyamatok nem fognak eltűnni. De tenni lehet ezek ellen. Ennek keretében hirdettem meg az infrastrukturális fejlesztési programot, amellyel milliókhoz jutnak el a modern utak és sínek, az elektromosság. De mindezt most nem tudnám megígérni, ha az elmúlt három évben nem lettünk volna elővigyázatosak és felelősek a költségvetési politika terén: mára érett meg az alkalom, hogy véghezvigyük ezt az elképzelést. Hiszen az államférfit az különbözteti meg a politikustól, hogy míg a politikus ciklusokban, az államférfi akár évtizedekben gondolkodik, én sem nyolc évben gondolkodok, hiszen egy országot modernizálni ciklusokon és pártokon átívelő folyamat. Sokan megfeddtek már azért, hogy túl jó kapcsolatokat ápolok a Progresszív Párt kongresszusi és megyei politikusaival. Viszont én büszke vagyok rá, hiszen kompromisszumot kötni a politikai ellenfeleddel sokkal inkább az erő, a bölcsesség és a bátorság jele, mint elutasítani azt. Hiszen amikor rájössz, hogy egy ügyhöz szükség van a másik oldal támogatására, és ők rávilágítanak az általad képviselt ügy fonákságára, bátorság kell hozzá, hogy meglásd, igazuk van, és kijavítod azt. Viszont ha ezt elutasítod, akkor a gőg felülír bármiféle emberi racionalitást. Büszke vagyok rá, hogy a kormányzati javaslatok közül egy kivételével mindet elfogadta a törvényhozás abban a formában, ahogy benyújtottuk, és büszke vagyok arra is, hogy a liberális többségű törvényhozással, a Ciron Nemzet érdekében, harmonikusan tudunk együttműködni. De innen üzenek nekik: ha a Reform Párt át is veszi az irányítást, akkor is nyitva áll az ajtóm. Hadd idézzem legkedvesebb államférfimat, Abraham Lincolnt: „Talán nem pusztítom el úgy is az ellenségeimet, ha a barátaimmá teszem őket?” Az elnöknek igaza van. Az ellenfeleinkkel nem lövészárkokban kell hadakozni, hanem dűlőre kell jutnunk, hiszen a demokrácia játékszabályai szerint előbb vagy utóbb ők kerülnek a kormányzati pozícióba, és akkor el is törölhetik az egyoldalúan hozott rendelkezéseket. Éppen ezért az infrastrukturális fejlesztés és modernizáció végrehajtásában liberális törvényhozókkal és kormányzókkal is együttműködve fogunk döntéseket hozni. Azt is megígérhetem, hogy nem fogjuk bolygatni az Alkotmány által biztosított jogokat. A megyék jogai nem fognak csorbulni, és habár személy szerint ellenzem a szegregációt, de mint Cironia egyik vezetője, nekem az emberek véleményét kell képviselni, és ha a szegregációt fentről szüntetnénk meg, azzal polgárok millióinak szabadságjogát sértenénk meg, ez pedig szembehelyezkedik az Alkotmány rendelkezéseivel. Ugyanígy nem fog az általam vezetett kormányzat törvényi szintre emelni az utóbbi időben a kormányzók által bevezetett fegyverkorlátozást. Hiszek az emberek jogaiban, hiszek a fegyvertartásban, hiszek benne, hogy bárki megvédheti a saját, családja és barátja életét, ha megtámadják. Ezt pedig egyetlen kormány sem teheti meg. Az elkövetkező években mindössze annyit kívánunk megtenni, hogy regisztrációhoz kössük a fegyvervásárlást, és kiszorítsuk az illegális fegyverneppereket, illetve semlegesítsük a maffia befolyását a fegyverüzletben. Ennek folyamodványaként tiltani fogjuk az egyszer már bűncselekményben használt fegyverek eladását, ahogy a maffia által használt gépfegyverekét is, de ezen túl nem fogunk lépéseket tenni. Mozgalmas hetek és hónapok következnek, amely esélyt ad arra, hogy tisztességes küzdelemben megmutathassam a választóknak, hogy az a program, amelyet én képviselek, ad valódi esélyt Cironiának a további fejlődésre és növekedésre, és arra kérném Önöket, hogy ne hagyjanak magamra, csatlakozzanak hozzám, egyesítsük erőinket, hogy közösen hozzuk el a mindennapok biztonságát! Köszönöm szépen, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket! (Felmegy a pódiumra a Taylor és a Cogunes család, George Taylor és Adam Cougnes kezet fog, megölelik egymást, majd átkarolva egymást integetnek a tömegnek, hatalmas tapsvihar és ováció közepette ünnepel a Konvenció)