George Taylor Burkhillben találkozott konzervatív szimpatizánsokkal

George Taylor folytatta az útját, hogy találkozzon a „konzervatív mozgalom legfontosabb építőelemeivel, az aktivistákkal”. A politikus beszédében kifejezte, hogy milyen fontos időszak következik, amiben minden szimpatizánsnak ki kell vennie a részét. „Különböző feladatok várnak ránk. Mi, akik a politikai életben veszünk részt, az a feladatunk, hogy felvessük azokat a politikai kérdéseket, amelyek befolyásolják társadalmunk életét. Nem vezérekre, nem mindenható urakra van szükségünk, és nem is arra, hogy egymás személyi kvalitását megkérdőjelezzük, hanem olyan személyekre, akik tekintélyükkel és programjukkal képesek hidat teremteni konzervatív, liberális és független választók között.” Mr. Taylor kitért azon hallgatói kérdések elől, amelyek a jelöltségét firtatták. Véleménye szerint nem a személy, hanem az általa képviselt program a mérvadó. „Olyan jelöltre van szüksége a Reform Pártnak, akinek a politikai programja egy kiérlelt, az élet minden területére kiterjedő és konzervatív javaslategyüttes. Nem hiszem, hogy a fő kérdés az, hogy én leszek vagy más a jelölt, a lényeg, hogy egy olyan embert találjunk, akinek a programjával esélyünk van megverni a progresszív jelöltet.” Eddig a Reform Párt oldaláról csak Mason Warding jelentette be a jelöltségét, és egy hipotetikus felmérés alapján, ha ma lennének az előválasztások, akkor Mr. Wardingra a reformpártiak 36%, Francis Blankra a szavazók 26, George Taylorra 25 százaléka voksolni, a refompártiak 13 százaléka még bizonytalan. Az egyik helyi szimpatizáns kérdésére, amely azt feszegette, hogy a Progresszív Párt politikusa, William Morrison miért támadta meg Taylort, a konzervatív politikus igen nyíltan fogalmazott. Azt válaszolta, hogy érthető a progresszívak támadása az irányába. „Ők is nagyon jól tudják, hogy a konzervatív mezőnyben én vagyok az, aki egy előválasztás után egységbe forraszthatja a konzervatív, liberális és független szavazókat, míg ő és köre, akik még azt is vitatják, hogy a négerek szavazati joggal rendelkezzenek, erre képtelen. William Morrisonra sem egy establishment progresszív szavazó, sem egy radikális, de még egy tisztes konzervatív se szavaz, hiszen mi elfogadjuk és akceptáljuk az egyetemes emberi és polgári jogokat, ő kevésbé.” Taylor szerint a Reform Párt jelöltjeinek történelmi felelőssége van, hogy az 1946-os választásokon győzzenek minden szinten, és minden jelöltnek ennek a súlya alatt kell nyilatkozni és programot adni. „Program nélkül pedig, csak a levegőbe beszélni semmivel sem hitelesebb, mint Elliot Weser nyilatkozatai.”