Elnöki rendkívüli sajtótájékoztató

Tisztelt Sajtóképviselők! Azért kértem ide Önöket, hogy beszámoljak a napokban történt eseményekről, és reagáljak az azóta felmerülő kérdésekre. Pár perccel korábban Rowle házelnökkel és Myne szenátusi többségi vezetővel beszélgettem az akut problémákról, tájékoztattam őket a nemzetbiztonsági jelentésről, amely a szovjet hadiflottára vonatkozik. De kezdeném az elején. Patrick Rafter egy hatalmas hibát követett el, amikor az első ciklusa idején, tapasztalat híján, körbeutazta a szovjet megszállás alatt álló Kelet-Európát, és ott fegyvert fogadott el, amit becsempészett az országban. Nem hiszem, hogy lopta volna, nem gondolom, hogy ilyen szándékkal jelent meg Budapesten, ő teljesen jóindulatú ember, akinek még nincs meg az a tapasztalata, ami kell egy ország vezetéséhez. Sokkal több időt kell töltenie a választókerületében, sokkal több bizottsági vitán kellene részt vennie, és ha érdekli a külügy, a Képviselőház Külügyi Bizottságánál erre jobb helyet nem is találhat. De Rafter képviselő hibázott, és nemzetbiztonsági bonyodalmat váltott ki a Kalasnyikovgate.  A büntetőjogi felelősségre vonása nem az én hatáskörömbe tartozik, nem is kívánok ez ügyben sem nyomást gyakorolni Wayne főügyészre, és tudom, hogy józan emberként képes lesz mérlegelni az ügyben, de most nem ezért vagyunk itt. Azóta a Columbia Postban megjelentek cikkek, hogy szovjet hadiflotta vonul Cironia irányába, és erről a párizsi elnökkollégám is már tájékoztatott. Nem volt ilyen tájékoztatás, és bizonyos körökből, amelyet Önök előtt nem vethetek fel, értesültünk arról is, hogy nincs ilyen mozgás az Atlanti-óceánon, vagyis ezek nagyon téves információk, amelyek tartalmát a Columbia Postnak meg kell vizsgálnia, és a jövőben ignorálnia kellene az ilyen forrásokat. Tehát közvetlen katonai fenyegetés nem áll fel, de beszéltem Truman elnök úrral, aki biztosított, hogy kormánya és az egész Egyesült Államok politikai és katonai vezetése kész megvédeni minket, ha a bolsevikok megtámadnak minket. Ezúton is szeretném megköszönni a támogatásukat, és nagyon remélem, nem lesz rá szükségünk. Ennek ellenére a flottánk készenlétben van, és folyamatosan figyeljük a megfelelő csatornákat. Patrick Rafter képviselő úrhoz is szólnék. Hallottuk, hogy arra készül, hogy Moszkvába megy, és ebben bizonyos értelmiségi és politikai körök támogatják, akik arra akarnak rávenni, hogy kérjek bocsánatot, és szolgáltassam ki az AK-47-es karabélyt. Nem vagyok a szovjetek lakája, Cironia nem hódol be annak a birodalomnak, amely hatalmát azzal szerezte, hogy leigázta fél Európát, lakosságát, akik a fasizmus és a nácizmus után abban reménykedtek, hogy felépíthetik a demokráciát és a valódi, szabadversenyes kapitalizmust, igába hajtják a fejüket, mert erre kényszeríti őket a Vörös Hadsereg. Nem fogok ilyen emberek előtt hajlongani, és nem fogom megengedni, hogy az elnökségem idején Cironia ilyen szánalmas tettre vetemedjen. Mi egy büszke nép vagyunk, legyünk akár konzervatívok, akár liberálisok, akár mérsékeltek, és egyikőnk se adja szegi le a fejét Stalin előtt, hanem büszkén a szemébe nézünk, hogy nemet mondjuk a követeléseikre! Nem adjuk vissza a fegyvert, ez egy nonszensz lenne, hiszen ha nyomozásra kerül a sor, miként állapítsa meg a megfelelő hatóság, hogy történt-e törvénysértés vagy sem? A másik ok pedig elvi: ha most engedünk, mindig engedni fogunk! Rafter Képviselő Úr! Arra kérem, hogy nézzen mélyen szívébe, és vegye észre, hogy Önt arra használták fel, hogy aláássák szeretett hazánkat. Ne engedjen nekik, Ön nem tartozik magyarázattal a kommunistáknak, Ön egy entitásnak tartozik elszámolással: a Nemzetnek. Hiszek benne, hogy Ön egy hazafi, még akkor is, ha sokszor nagyon rossz döntéseket hozott, de most arra kérem, mielőtt meghozza a döntését, legyen bölcs, és vegye számításba az ország érdekeit: ne menjen el Moszkvába! Önnek nem kell Stalin előtt magyarázkodnia, hiszen amíg a szovjetek fejét harckocsik, Önt választópolgárok juttatták a Kongresszusba, és ezt meg kell szolgálnia. Ha most megteszi, amit korábban hangoztatott, szembefordul a walkeri polgárokkal, szembefordul mindazzal, amiért együtt harcoltunk a második világháború éveiben, és 1946 után, amióta Ön a Kongresszus tagja. Minden pozitív cselekedete odavész, és az is nagyon valószínű, hogy a továbbiakban nem vehet részt a politikai életben. Kérem, mérlegelje, mit csinál. Most az ország egy emberként kéri, hogy helyesen, patriótaként döntsön! Üzennék azoknak is, akik szerint konfliktust generálok a II. világháború győztes hatalmával. Igen, konfliktust generálok, ha Önök szerint ezt jelenti a kiállás az emberi szabadságjogok, a szabad választások, a polgári jogállam mellett, akkor konfliktust generálok. Amíg élek azért harcolok, hogy mindenkit megillessenek azok a jogok, amelyek megilletik a ciron polgárokat is, és mindvégig harcolni fogok az antikommunisták sikeréért, hogy egy jobb világot teremtsünk! Köszönöm! (Az elnök távozik, miközben a sajtósok kérdeznének: „Elnök Úr, mit gond…”, „Ön hisz Patrick Rafternek?” „Miért nem fogadja el a pacifizmu…”, „Ha Rafter elmegy, kiutasítják az országból?”)