Frank Underwood nyerte a warwicki vitát

A denfieldi előválasztást megelőző vita Frank Underwood győzelmével ért véget, az eredménye ugyanakkor nem volt elsöprő: a választók 36 százaléka látta a legjobbnak Frank Underwoodot. Edward Glover oaklandi kormányzót 28 százalék, Patrick Rafter képviselőt 21, míg Cliff Bedroom madisoni szenátort 14 százalékuk látta a legjobbnak. A burkhilli szenátor többek között a legszimpatikusabb vitázó volt (50%), és a voksolók 33 százaléka szerint ő adta a legjobb válaszokat a kérdésekre. Ugyanakkor a vitát követők fele szerint ő volt a legtámadóbb, és 84 százalékuk szerint ő volt a legmagabiztosabb. A Cironia Worksöt a vitázók 83 százaléka csak részben látja kidolgozottnak, és Underwood külpolitikáját 50 százalékuk látta a legjobbnak. Underwood sokat profitált a Walkergate-ből, mivel a vitát követők 100 százaléka úgy véli, hogy a progresszív pártelit részben elhagyta a ciron kékgallérosokat, és ugyanennyien úgy gondolják, hogy Underwood képviseli a legjobban a munkásság érdekeit, 83 százalék szerint pedig neki van igaza a Walkergate-ben. Ed Glover ugyanakkor a legfelkészültebb vitázónak tűnt (67%), és Underwooddal holt versenyben nyerte meg az első helyet arra a kérdésre, hogy ki válaszolt jobban a feltett kérdésekre. A válaszadók harmada látta a leginkább támadónak, ugyanakkor kétharmaduk szerint ő vágott a legtöbbször mások szavába. Szintén holtversenyben az első lett Underwooddal arra a kérdésre, hogy ki tudná legyőzni George Taylot (33-33%), bár érdekes tény, hogy az utolsó harmaduk szerint egyikük se lenne képes erre. 13 pontos gazdasági programját a vitát követő progresszívak 67 százaléka szerint csak részben kidolgozott a programja, míg 33 százalékuk viszont kidolgozatlannak látják. Abban 67 százalékuk egyetértett, hogy ő képviseli a leghitelesebben a déli értékeket, de a Walkergate ügyében rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Patrick Rafter komoly veszteségeket szenvedett, amelyet a Kalasnyikovgate miatt szenvedett el. A vitát követők 83 százaléka szerint Rafter képviselő nemzetbiztonsági kockázat jelenthet, 100 százalékuk egyetért abban, hogy lehetnek szovjet kapcsolatai, ugyanilyen arányban gondolják úgy, hogy nemzetbiztonsági átvilágításon kellene átesnie, de csak 67 százalék gondolja, hogy kormányzati nyomozást kell foganatosítani. 83 százalék nem hitte el, hogy a fegyvert az Egyesült Államokban szerezte, azóta bevallotta, hogy nem. A válaszadók fele szerint ő volt a legellenszenvesebb a vitán, kétharmaduk szerint pedig a legfelkészületlenebb is. Érdekes ugyanakkor, hogy 33 százalék szerint a legőszintébb résztvevő volt a vitán, 16 százalékuk szerint a leghitelesebb, ezzel holtversenyben második lett Ed Gloverrel és Cliff Bedroommal. Szintén ennyi válaszadó gondolta úgy, hogy Patrick Rafter külpolitikáját kellene képviselni. 17 százalék szerint ő képviseli leghitelesebben a déli értékeket. Cliff Bedroom taktikája, miszerint igyekezett kimaradni az adok-kapokból, úgy tűnik, nem jött be. Habár a választók harmadának ő volt a legszimpatikusabb, 16 százalék szerint viszont ő volt a legfelkészületlenebb, szintén ennyi gondolta a leghitelesebbnek és a legőszintébbnek. Mégis, a szakpolitikai részben teljesen háttérbe szorult, és a denfieldi választók teljesen ellentételesen gondolkodnak a halálbüntetésről és a fegyvertartásról. A vitát követők 100 százaléka támogatja a halálbüntetést, kétharmaduk nem ért egyet azzal, hogy megyei hatáskörbe utalják a kérdést, és minden megkérdezett szerint a halálbüntetés demokratikus intézmény. Kétharmaduk szerint pedig a fegyvertartást sem kell külön törvényben szabályozni. További érdekes adat, hogy a válaszadók 67 százaléka részben, 33 százaléka elégedett a Taylor-adminisztrációval, harmaduk szerint folytatni is kellene az elnök külpolitikáját. 67 százalékuk nem volt vallásos, többségük városi szavazó (67%), és 83 százalékuk férfi. 50 százalék a 31 és 45. korosztályba esett, kétharmaduk pedig fehér kékgalléros. Harmaduk liberálisnak, és ugyanennyien vallották magukat mérsékeltnek és konzervatívnak is. 66 százalékuk pedig jobban élvezte a vitát, mint a monroe-i jelölőgyűlést megelőzőt.