← Cikkarchívum

Cironia · megőrzött szerepjáték-tartalom · játékidő: 1950/2

30 perc Stettonnal

Vendégünk: Patrick rafter elnökjelölt-aspiráns (P)

John Stetton: A napok egyik legfontosabb politikai témájává Patrick Rafter vált, aki elmondta, hogy van neki egy, a szovjeteknél tavaly rendszeresített gépkarabély, ami több kérdést is felvet. A vitán még azt mondta, hogy az Államokból szerezte be, ma már azt mondta, hogy a bolsevik Magyarországról szerezte be. Vendégünk Patrick Rafter walkeri képviselő, progresszív elnökjelölt. Jó estét kívánok! Patrick Rafter: Jó estét! John Stetton: Rafter képviselő, akkor tisztázná itt előttünk a kérdést? Patrick Rafter: Igen. Természetesen. Az Ak-47-es gépkarabélyt a bolsevik Magyarországról szereztem be. John Stetton: Mégis, ezt hogy szerezte, miért, kitől kapta? Patrick Rafter: 1946-ban szereztem be, mikor Magyarországon jártam. Magyarországnak jutott belőle, mert a szovjetek adtak nekik. Egyik nap éppen egy Budapest közeli lőtérre látogattunk el, ahol éppen tesztelték. Én megkérdeztem az egyik magyartól, hogy ez mi. Mire ő azt válaszolta, hogy Kalasnyikov gépkarabély. Plusz elmondta még a paramétereit. Én ezek alapján egy jó és erősnek ítéltem, mivel harcoltam a második világháborúban, ezért értek valamelyest hozzájuk. Ki is próbáltam. Hatalmas nagy tűzerőt képvisel. Hogy kitől kaptam? A magyar honvédelmi minisztertől kaptam. John Stetton: Ez lehetetlen, Képviselő Úr, hiszen ezt a típust tavaly rendszeresítették. Patrick Rafter: Az Ak-47-et már 1945-ben elkezdték fejleszteni a német STG 44 mintájára a szovjetek. Tehát ami a tulajdonomban volt az csak egy tesztpéldány volt. John Stetton: De miért gondolta, hogy szüksége lehet egy ilyen fegyverre, és hogy csempészte be? Patrick Rafter: Dél-Cironia nem egy békés hely. A munkástól elkezdve a politikusig mindenki veszélyben van ha valami elkezdődik. Sajnos bármikor szüksége lehet az embernek egy fegyverre, főleg ha a családjáról van szó. Hogy is csempésztem be? Egy bőröndben atomjaira szedve. John Stetton: De miért nem jó egy amerikai fegyver, miért kellett egy szovjet fegyvert behozni? Tudta, hogy illegális? Patrick Rafter: A szpvjet fegyver olyan hogy -70°C-tól egészen +70°C-ig használható. És nagyon is megbízható. És sajnos nem tudtam, hogy illegális. John Stetton: Tudnia kellett, ha nem vámoltatta el, és szétszerelve hozta el. Cironiában, kiváltképp délen, azért nem szokott olyan hideg lenni. Együtt fog működni a hatóságokkal? Patrick Rafter: Mivel bűncselekményt követtem el, ezért igen. Együtt működök majd a hatóságokkal! John Stetton: Az elnök szerint, aki Warwickban kampányolt, nemzetbiztonsági kock ázatot rejt Ön magában. Vannak szovjet kapcsolatai? Patrick Rafter: Nincsenek. Egy szovjet vezetőt sem ismerek. John Stetton: Ön szerint ezt elhiszik a választók is? Patrick Rafter: Sajnos azt én nem tudhatom. De annyit tudok, hogy elnökjelöltségért folytatott pályám itt ér véget. John Stetton: Miért gondolja ezt? Patrick Rafter: Ekkora botránynál?! Ilyenkor annak is örülhet az ember, ha egyáltalán kiteheti a lábát az utcára. John Stetton: Feladja a küzdelmet? Patrick Rafter: Nem fogom. John Stetton: Hogy látja az esélyeit Denfieldben? Patrick Rafter: Második, de lehet harmadik hely John Stetton: Megkereste már Önt valamelyik kormányzati szerv, vagy erről nem beszélhet? Patrick Rafter: William H. Franklin szenátorúr. Ő figyelmeztett, hogy vagy adjam le az illetékes szerveknél a fegyver vagyszámoljak el vele. John Stetton: Én értem, de ő szenátor, én kormányzati szervet kérdeztem, elhárítás, bármelyik minisztérium már megkereste? Patrick Rafter: Azok közül egyik sem. John Stetton: Azt megmondaná nekem, hogy a vitán miért nem vallotta be, honnan származik a fegyver? Patrick Rafter: Ez egészségügyemre vezethető vissza. Vannak nálam olyan pillanatok mikor nagyon feszült vagyok és össze-vissza beszélek. John Stetton: Ez kiküszöbölhető? Patrick Rafter: Bizonyos módszerekkel igen. Pl 10-ig elszámolni, inni egy pohár vizet stb. De nálam nem sikerülnek ezek. John Stetton: Köszönöm, hogy befáradt, további jó kampányt kívánok! Patrick Rafter: Köszönöm. Viszontlátásra!

Az archívum olvasható emlékoldal. Folytatás: Meridia ↗