← CikkarchívumCironia · megőrzött szerepjáték-tartalom · játékidő: 1949/12
Egymásra találtak
A szakszervezetek és a gyártulajdonosok együtt tiltakoznak a Lawrence-rendelet ellen
Komoly kritikát váltott ki Nick Lawrence kormányzó (P-Wa.) által hozott két rendelet: a környezetszennyezési és a gyárbojkott-rendelet néven elhíresült represszív rendelet, amely a környezetterhelési korlátokat be nem tartó gyárakat akár be is záratná.
Már a környezetvédelmi szabályozás is komoly vitát váltott ki a progresszívakat támogató szakszervezetek körében, akik már ekkor arra figyelmeztettek, hogy az erős nyomás a gyárakra és a vállalatokra tönkreteszi a walkeri gazdaságot, és munkahelyek fognak megszűnni. Thomas Selmer, a helyi tiltakozó szakszervezetek szószólója, teljesen hibásnak tartja a rendeletet, amellyel munkahelyek szűnnek meg. „Lawrence kormányzó a kampányban azt ígérte, hogy a Reform Párttal szemben ő a mi oldalunkra fog állni, azt mondta, több munkahely lesz, többet szán az oktatásra. Ma munkahelyeket számol fel a futurisztikus ötletével, családok jutnak el oda, hogy nem tudják fizetni a számláikat, mi nem erre szavaztunk.” Sok munkás az utcára vonult, a Kormányzói Hivatal és a Kormányzói Rezidencia előtt is tüntetnek, azt követelve, hogy a déli progresszívakhoz sorolt kormányzó visszavonja a rendeletét. Nem egy szokványos szövetségest találtak a megyével szembeni harchoz.
A walkeri gyártulajdonosok kemény támadást indítottak a kormányzó ellen. Ez ugyanakkor nem volt meglepetés, hiszen ők voltak azok, akik Joe Moak reformpárti ellenjelölt kampányát finanszírozták, aki a források ellenére könnyedén vesztett Lawrence ellenében, aki lemosta őt. Már a rendelet bejelentésekor komolyan kritizálták a javaslatot, de most egy elképzelhetetlen dolgot tettek: összefogtak a szakszervezetekkel, hogy közösen tiltakozzanak. Anthony Greisler, az egyik gyár tulajdonosa, amely Észak-Walkerben bőrt készít, úgy gondolja, hogy most a munkaadók és a munkavállalók érdekei egybeesnek. „Támogatjuk a szakszervezeteket és minden olyan egyesülést és politikust, aki szerint vissza kell vonni ezt a nagyon rossz rendeletet, amellyel munkahelyeket fojt meg a kormányzó, amelyekkel a gazdasági növekedés fog lassulni a megyében, de még az is lehet, hogy vissza is fog esni.” Greisler elmondta, hogy ellátogat a Munkaügyi Minisztériumba, ahol Harold Wynn miniszterrel kíván egyeztetni a kérdésről.
Közben a kormány és a Reform Párt is kifejtette a véleményét a kérdésben. A szomszédos megye, Greene szenátora, Jim Holsakamp lapunk érdeklődésére kijelentette, hogy egyáltalán nem támogatja a javaslatot, mivel roncsolja Cironia érdekeit. „Ez a rendelet nemcsak Walkernek árt, de az egész országnak, hiszen családok vesztik el a megélhetésüket, sorra vesztik el így az egészségbiztosítást, és nagyon sok vállalakozó sem lesz képes hosszú távon beruházni az országba, ez nagyon veszélyes. Én mondtam, hogy Joe Moakra kellett volna szavazni.” A kormány részéről Harold Wynn nyilatkozott, aki elmondta, hogy a történtek rossz irányba lökik a walkeri gazdaságot. „A kormány egyáltalán nem támogatja a walkeri kormányzó akcióját, ezzel teljes egészében belegyalogol a magánszféra szentségébe, hiszen mi jogon zárat be magáncégeket?” A miniszter szerint a rendeletek túlzóak, és komoly hátránnyal lesznek az ország működésére. „Ha ez így marad, Walker bukik.”
A walkeri szakszervezetek és munkaadók továbbiakban is egyeztetik egymással a terveiket, és többen közülük úgy vélik, hogy a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását kérik, és azt szeretnék elérni, ha alkotmányellenesnek minősítenék a rendeletet, és eltörölnék.
Az archívum olvasható emlékoldal. Folytatás: Meridia ↗