Körvonalazódik az új Taylor-Team

Két hónapja jelentette be George Taylor hivatalban lévő elnök, hogy újraindul az 1950-es elnökválasztáson, hogy újabb négy évre megválasszák. Habár elég sok idő van még addig, lezajlik egy progresszív elnökválasztás, és az elnöknek jobboldalról ugyan nem lesz kihívója, de újra fel kell építeni a kampánygépezetet (és ami most nehezebb) békeidőben, hogy elérjék az embereket. Taylor elnöknek egyszerre két dolognak kell majd megfelelnie: lelkesítenie a választókat és kivédeni progresszív jelöltek támadását (lehetőség szerint még meg is törni a lendületüket). Mindamellett a kampányköltségekre forrásokat is kell gyűjteni. A Reform Párt a félidős választások idején nagyon kevés anyagi forrást használt fel a jelöltjei népszerűsítésére, amelynek következtében mandátumokat vesztettek szerte az országban. Az elnök információink szerint a progresszív előválasztással egyszerre leginkább adománygyűjtő esteket fog tartani, hogy kellő mennyiségű forrást halmozzon fel az augusztusban meginduló kampányra, amikor már azzal a jelölttel kell szembenéznie, aki megnyerte a Progresszív Nemzeti Konvenció támogatását. A kampánycsapat szervezeti felépítése erősen megosztott lesz, szakmai alapon, emellett kiemelten fontos szerepet fognak kapni a megyei kampányigazgatók is. „Az elnök négy évvel korábban is rendkívül sokat foglalkozott a kampány szervezeti és szerkezeti felépítésével, amivel akkor megnyerte a választást” – mondta el lapunk érdeklődésére Nick Devon kormányzó (R-BE), aki 1946-ban szenátusi mandátumért indult, de alulmaradt. „Magam is segítettem George Taylor kampányát, és láttam azt a hatalmas munkát, amelyet a belforti csapata végzett, majd amikor találkoztam vele Silver Cityben, a kampányközpontban, akkor láttam rá igazán az egészre. Rengeteg telefon, valamelyik mindig csörgött, térképek mindenfele, szórólapok, menetrendek. Nagyon érdekes volt belelátni.” Más forrásaink is megerősítették, hogy Taylor egyik erőssége a gondos tervezés, és ezt a kormányzás során is alkalmazta. „Amikor később nyilatkozott egy-egy ügyben, az csak azért volt, mert a csapatával a lehető legjobb választ kívánta adni a felmerülő kérdésre, és valljuk meg, nem is volt komolyabb botrány, amely megtépázta volna a népszerűségét” – nyilatkozta név nélkül lapunk egy, a President Palace-ban dolgozó személy. Az 1946-ostól eltérően idén a három, a kampányban legfontosabb, feladatot három különböző személyre bízza: a napi stratégiáért és a politikai üzenetekért, rendezvényszervezésekért Ed Mullins lesz a felelős, aki négy évvel korábban szintén kampányfőnöki poszton vitte győzelemre a Taylor-kampány. Azóta Mullins több reformpárti politikust is segített, így a félidős választásokon Gregory McInnis edmundi és Nick Dover belforti kampányát is segítette, de most visszatér Taylorhoz. A STINS ’31 híradójában elismerte, hogy George Taylor megkereste. „Március elsejére hívott meg a President Palace-ba az elnök, ahol elmondta, hogy három nappal később bejelenti az újraindulását, és érdeklődött, hogy vállalnék-e ismét szerepet a kampányban. Azonnal igennel válaszoltam.” A kampányfinanszírozásért Ernest Holder lesz a felelős. A Holder Incorporation a legjelentősebb ciron családi vállalkozás, amelyet hat testvér felügyel, akik közül kettő a Reform Párthoz sorolható, egy a Progresszív Párt adományozóit erősíti, a többiek nem vesznek részt a politikai életben. A cégóriás jelen van az ipari életben (Holders’ Industry), a vasúti közlekedésben (Holder Transport) és részesedik a bányászatból is (Holder Coal-Mining Corporation), de emellett sok összeköttetésük van a pénzügyi szektorral is. Ezért tűnik ideális választásnak az elnök gazdasági főtanácsadója erre a posztra. Holder a család harmadik legidősebb gyermeke, és már 1946-ban intenzíven kampányolt Taylornak, a gazdasági stáb tagja volt már akkor is. Ernest Holder, eltérően a másik két konzervatív-libertariánus testvérétől, támogatja a magasabb jövedelemadókat, és bizonyos állami szerepvállalást, de feltétlen híve az alacsony cégadóknak. Nagyon jól forog az üzleti életben és az estélyeken, és így a 36 éves Holder-fivér könnyedén szerezhet erős pénzügyi támogatókat, kiváltképp a Klub a Deficit Ellen támogatását is megszerezheti, amely nem támogatja a nyugdíjemelést, amelybe végül belement Taylor is. A megyei szervezeteket és erőforrásokat, a megyei szervezeteket, a megyei stratégiát John Lensing, Stuart Hoyt titkárságvezetője fogja felügyelni. A 28 éves Lensingre akkor figyelt fel George Taylor, amikor a félidős választásokon Hoyt szenátor (R-MN) a voksok 78 százalékát szerezte meg, amivel felülmúlta az elvárásokat, hiszen 63 százalékot várt a reformpárti tábor. Lensing egyébként először 1946-ban a sedgefieldi kampányt szervezte, és a nagy munkájának a hála Hoyt nagy győzelmet aratott a városban, ezzel pedig vékonyan megnyerte a választást. Lensing azóta tapasztalatot szerzett a Szenátusban, és a kiválasztásával Taylor megtette az egyik legbefolyásosabb reformpárti kampányemberré, főleg ha sikeres is lesz. „Kölcsönadtam George-nak, de lehet, már nem kapom vissza” – viccelődött Hoyt szenátor újságírói kérdésre, amikor arról kérdezték, hogy Lensing valóban leigazolt-e az elnöki kampányba. Információink szerint ugyanakkor nem lesz egy olyan ember, aki hármójuk felett állna, ők közvetlenül az elnöknek fognak jelenteni, és közvetlenül neki felelnek. A döntés George Taylort ismerve nem véletlen. „Nem szereti, ha a csapaton belül viszály van” – emlékeztetett minket az egyik, neve eltitkolását kérő reformpárti forrásunk. „Taylor elnök még az egyetemen versenyeztette a hallgatóit, ott ezt pozitívnak látta, de amikor az egész egzisztenciáért folyik, az már bomlaszt. Ezért gondolja úgy, hogy a kampánycsapat ugyan egy erősen hierarchikus, alá-felérendeltségi viszonyban működik, ezért lesz ő [Taylor] az első számú kampányfőnök.” Ugyan még nem lehet tudni, hogy kik indulnak még Ed Glover kormányzón (P-OL) kívül ki jelentkezik be a progresszív előválasztásra, de George Taylor kiszivárgott információk szerint már elküldte a kampánycsapata felső vezetésének az első feljegyzését. Ebben kemény munkát kér tőlük: „Nem tudjuk, hogy ki nyeri meg a progresszív előválasztást, de arra készüljünk, hogy a lehető legkeményebb ellenfelet kapjunk, Liberal Joe-t, aki népszerűbb tőlem, aki hiteles személyiség és aki képes legyőzni minket. Ha így készülünk, akkor 1950 novemberében győzni fogunk.”