George Taylor beszéde Silver Cityből

Tisztelt Unioni Polgárok, Tisztelt Cironia! Honfitársaim! Hatalmas öröm tölt el, amikor ismét Silver Cityben állhatok a Hope Square történelmi alapkövein. Egy évszázada ezen a helyen álltak hazánk első vezetői, itt íródtak a híres írónk, Arthur Trevor, aki ekkoriban írta a legjobb írásait, amelyekbe a nagy művész beleírta a ciron nemzeti lelket. Úgy állok most itt Önök előtt, mint a Ciron Köztársaság első megválasztott elnöke, és három évvel ezelőtt arra vállalkoztam, hogy megpróbáljam jobb irányba terelni Cironia jövőjét. Három évvel ezelőtt azt vállaltam, hogy talpra állítom a gazdaságot, csökkentem a munkanélküliséget, visszaszorítom a bűnözést. Hadd mondjam el, a jótékony folyamatok megkezdődtek, és sikerült Cironiát fejlődő pályára állítani! Nem állítottam soha, hogy megteremtem a Kánaánt; nem mondtam, hogy minden gondot sikerül négy év alatt megoldani; nem mondtam, hogy könnyű lesz. De a kormány sikeres gazdaság- és társadalmi politikájával Cironia a növekedés útjára lépett, és ha a konzervatív irányvonal marad a President Palace meghatározó ideológiája, akkor a Köztársaság további modernizáción fog átesni, utak és sínek épülnek, infrastrukturális fejlesztések jelentkeznek, nőni fognak a bérek, csökken a munkanélküliség, a gazdasági fejlődés pedig egyre nagyobb mértékben fog növekedni. Ez a Reform Párt gazdasági programjának a hatása. Az elmúlt három év a stabilizációról szólt. Van már erős hadseregünk, van erős gazdaságunk, vannak munkahelyeink, és a ciron polgárok, Önök, jobban élnek, mint 1946 előtt. Ehhez az erős háttérhez pedig sikerült megteremteni egy biztos lábakon álló, kétpárti kompromisszumrendszert, amelynek segítségével a progresszív törvényalkotók elfogadták azokat a fontos kormányzati törvényjavaslatokat, vagy éppen azokat, amelyek valamelyik reformpárti politikustól érkeztek, amelyek alapjaiban formálták országunk életét. A Kongresszus kétpárti kompromisszummal elfogadta a költségvetési törvényjavaslatokat, amelyekkel költségvetési többletet termeltünk, és a ciklus végére, a következő ciklus elejére ezt a hitelt már vissza is fizethetjük, amelynek segítségével a gazdaságunk sokkal erősebb, sokkal prosperálóbb lesz. Hiszek benne, hogy elnökségem három éve alatt egy sokkal sikerült összekovácsolni a politikailag és a társadalmilag szabdalt ciron polgárok millióit egy nagy közösségbe, amely párthovatartozás nélkül azért dolgozik, hogy Cironiát még jobbá tegyük, együtt, közösen. Közös erővel vált ez az ország erőssé, és ezzel a közös összefogássá válhat még erősebbé. Ez a négyéves ciklus arról szólt, hogy megoldjuk a gazdasági recesszió okozta negatív változásokat, munkahelyeket teremtsünk, lehetőséget adjunk az oktatási rendszer kibontakozásának, a középosztály fiataljainak a felzárkóztatására, és esélyt arra, hogy egyetemre járhassanak. Azért vállaltam ezt a négy évet, hogy megadjam azokat a lehetőséget a ciron polgárok millióinak, amelyet én, jobb helyzetben, megkaptam a családomtól. De a munka nem ért véget, nem érhet véget. Hiszen nagyon sok gond tornyosul előttünk, amelynek a leküzdésére egy vezetőnek mindent meg kell tennie. Érzem magamban a potenciált, érzem magamban az erőt, hogy megteremtsen a mindennapok biztonságát, hogy Cironia minden tekintetben kiszámíthatóbb és biztonságosabb legyen. Kedves Barátaim, eljött az idő, hogy bejelentsem, újraindulok a Ciron Köztársaság elnöki posztjáért, és ha megnyerem a választásokat, elhozom Önöknek a biztonságos hétköznapokat! Persze sok munka áll előttünk addig is. Meg kell győzni a választópolgárokat, hogy az elmúlt négy év a siker négy éve volt, hogy a kormányzat sikeresen oldotta meg a legégetőbb problémákat, ezenfelül pedig reagálnunk kell az aktuálpolitikai kérdésekre is. El kell mondanunk ciron nyugdíjasok tömegeinek, hogy mi nem azért nem támogatjuk a Bedroom-törvényjavaslatot, mert nem lennénk nyitottak a szociális problémák felé. Amikor meghoztam a döntést, hogy vétóval fogok élni, akkor Cironia jövőbeni gazdasági és szociális alapjait tartottam szem előtt. Ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, az egy brutális adóemeléssel, radikális kiadáscsökkentéssel járna, amely minden polgár életét megkeserítené. Nem bírná a költségvetés kitermelné az állami dolgozók járulékait, nem tudnánk a rokkantjainkról és az egyéb sajnálatosan sérült lakosainkról gondoskodni, iskolákat kellene bezárni, és elmondom, hogy nekem a szívem szakadna meg, ha elnökként ilyen döntéseket kellene meghoznom, és tudom, hogy azoknak is, akik a President Palace előtt némán tiltakoznak. A szociális populizmus és a brit jóléti állam iránti sóvárgás nem megoldás, hiszen ilyen radikális lépéseket még a New Deal sem foganatosított. Nyitott vagyok a kompromisszumra, nyitott vagyok, hogy beszéljünk a témáról, támogatom, hogy rendezzük a veteránok életkörülményeit záros határidőn belül. De ennek a nyitottságnak nem elég szóban megmutatkoznia, hanem kormányzati szinten is eleget teszek: átalakítom a kormányzati szerkezetet. A Belügyminisztériumból államtitkárságok vállnak ki, amelyek önálló minisztériumokká fognak válni. Létrejön az Egészségügyi és Szociális Minisztérium, külön tárcaként szerveződik a jövőben az oktatás és a kultúra, létrejön az Oktatási Minisztérium. Mivel pedig kiemelt kérdésként kell kezelnünk a jövőben a veteránok helyét és szerepét hazánk életében, létrehozom a Veteránügyek Minisztériumát is, amelynek az élére egy olyan embert fogok kinevezni, aki szolgált a világháborúban, és tudja, milyen módon lehet segíteni a veteránok helyzetén. Ebben a munkában számítok bárkire, szavazzon bármelyik formációra, támogasson bárkit is a választási küzdelemben, mi mindnyájan cironok vagyunk, és össze kell fognunk. De van még tennivaló. Habár az egyik progresszív szenátor szerint nem fontos, hogy miként bánnak az országunk kisebbségeivel, nekem ez roppant fontos. Számomra minden állampolgár egyforma, és felháborít, ha valamelyik polgárunkkal is jogsértés történik. Személyesen fogom kérni Cook kormányzóját, hogy tájékoztasson a Centennialban történt eseményekről, és tegyen meg mindent a rasszista rendőri dolgozók ellen, hiszen a jogban és a törvényben mindnyájan egyenlőek vagyunk. Bár magam is tudom, hogy ez csak elv, és nem gyakorlat, és tudom azt is, hogy a háború során megannyi színesbőrű katona küzdött a nácik ellen, magam is dolgoztam velük együtt. Mindnyájan halált megvető bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor puskaropogások közepette kellett a hideg francia partoknál előrenyomulni, vagy amikor be kellett venniük Aachent. Ezért megérdemlik a legnagyobb tiszteletünket, és megérdemlik, hogy a terepasztal mellett is bizonyítsanak. Bejelentem, hogy elnöki rendeletben fogom megszüntetni az etnikai alapokon szétosztott osztagokat, és be fogom osztani őket a fehér egységek közé. Emellett 1950-től a színesbőrű honfitársaink is jelentkezhetnek a kadétiskolákba, lehetnek belőlük tisztek. Azt hiszem, minőségi változást tudok elérni ezzel a döntésemmel. Egy nyitottabb nemzetté kell válnunk, hiszen a nyitottság tesz minket erőssé. De ugyanilyen fontos, hogy ne zárkózzunk be, ne forduljunk magunkba, hanem nyissunk a világ felé. Az elmúlt három évben úgy éreztem, hogy fontosabb az ország stabilizációja, ezért a belpolitika dominált, de eljött az idő, hogy felépítsük országunk erős diplomáciai kötelékeit. Ennek fontos lépése lesz az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez való csatlakozásunk. Nem maradhatunk ki ebből a fontos nemzetközi szerveződésből. Felveszem a kapcsolatot a főtitkárral, és kérni fogom, hogy csatlakozhassunk úgy, hogy közben a ciron értékek mind megmaradjanak, hiszen az ENSZ nem a Népszövetség utóda, az ENSZ egyben értékszövetség, és azt szeretném, hogy ők is tiszteljenek minket, mert megérdemeljük. Mindez ugyanakkor nem elég, ki kell építenünk a szövetségi hálónkat is. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatunk sziklaszilárd, és ezt nagyköveti kinevezéssel fogom megerősíteni, méghozzá egy fontos személyt szeretnék delegálni Washingtonban. Kedves Ciron Barátaim, a következő években országunk érdeket Francis Wright alelnök fogja szolgálni, akitől jobb politikust, jobb nemzetközi jogászt és hozzáértőbb diplomatát keresve se lehet találni. De ne aggódjanak, a ciklusát ki fogja tölteni, hiszen minden nagykövetről politikai diskurzust szeretnék kezdeni a Kongresszus tagjaival. Persze, ez a múlt és a közeljövő, és Önök, akik ide ilyen sokan eljöttek, hallani akarják, hogy mit kínálok az országnak, és milyen víziót szeretnék kínálni a ciron polgároknak, hiszen tudniuk kell, hogy mit akarok tenni az országért. Ha én nyerem meg az elnökválasztást, egy nagyarányú infrastrukturális fejlesztést fogok kezdeményezni, amelynek keretében több mint háromezer autóút, és több mint ötezer vasúti sínt fektetünk le, amely behálózza majd az egész országot, és ez munkahelyet fog teremteni, és ahol jó minőségű utak és sínek vannak, ott munkahelyek is születnek. Továbbra is mindent meg fogok tenni a költségvetési egyensúly fenntartásáért, és azért fogok tevékenykedni, hogy minél takarékosabb kormányzatot működtessek, minél több pénzt tudjunk félretenni a szűkös időkre. Hiszen Önök is tudják, akkor jó a gazdálkodás családi szinten és országos szinten is egyaránt, hogy ha akkor takarékoskodunk, ha jobban megy, és akkor adunk többet, amikor az ország polgárai kénytelen nélkülözni a nehéz anyagi körülmények közepette. Nem akarom, hogy az ország hitelekből éljen, nem akarom, hogy elherdáljuk a gyerekeink jövőjét. Fontosnak érzem a megyei autonómia intézményét, amelyet megfelelő mértékűnek érzek most is. Ezt a relációt fenn kell tartanunk, el kell fogadnunk, hiszen szükség van arra, hogy a megyékben élők úgy éljenek, ahogy a saját kulturális környezetük azt igényli. Kár lenne ezt a nagyszerű országot asszimilálni, kár lenne ráerőltetni a vidéki Cironiára a városi Cironiát, vagy fordítva. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejtenünk, hogy szükség van egy központi adminisztrációra, amely felügyeli az ország életét. Hiszen tudjuk: külön-külön erősek vagyunk, együtt viszont legyőzhetetlenek! Mivel a hétköznapok biztonságát szeretném megteremteni 1955-re, fontos szerepet fog kapni a kampányban a hadsereg és a hadi kiadások. Nehéz idők következnek, amikor kemény döntéseket kell hoznunk: a kommunisták a Sztálin segedelmével arra készülnek, hogy beszivárogjanak a demokratikus berendezkedésű polgári államok intézményeibe, szétzilálják azt, majd megszállhassák, katonai úton. Hány ilyen példát láttunk már, és hány szemenszedett hazugságot hallottunk a görögökkel kapcsolatban? Sztálin elvtárs, Cironia nem lesz egy újabb kelet-európai ország, mi megvédjük magunkat! A következő öt év során hozzálátunk határaink megerősítéséhez, így megépítünk és felszerelünk három nagy tengeri bázist. Egy épül Madisonban, egy épül Belfortban, és remélem, sikerül megállapodnom Ed Glover kormányzóval, hogy Oakland legyen a harmadik erős bástya a védelemben. Ne legyenek illúzióink: csak egy erős hadsereg és flotta lesz képes megvédeni Cironiát egy ellenséges támadástól, és én mint az ország főparancsnoka, köteles vagyok megtenni mindent a szuverenitásunk megőrzéséért! Remélem, hogy sikerült meggyőznöm Önöket, hogy alkalmas és potens elnöke vagyok Cironiának, aki megérdemli a következő négy évet is, hogy azt a víziót, amelyet felvázolt, az ország érdekében megvalósíthassa. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok tévedhetetlen, én is csak egy vagyok cironok milliói közül, de abban biztos vagyok, hogy a vezetői képességem birtokában sikerre tudom vinni mindannyiunk ügyét, Cironia további modernizációját és nemzetközi téren való elismerését. Minden egyes cselekedetemben a patriotizmus tüze hajt, és remélem, ezt honorálni fogják a polgárok. Ezért kérem Önöket, hogy a mindennapok biztonságáért, támogassanak! Köszönöm, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Silver Cityt!