← CikkarchívumCironia · megőrzött szerepjáték-tartalom · játékidő: 1948/12
Közvetítés a President Palace tudósítóinak és riportereinek jótékonysági vacsorájáról
George Taylor beszédét láthatják és hallhatják a nézőink
Tisztelt Egybegyűltek, Tisztelt Sajtóképviselők!
Nagyon örülök, hogy sikerült megtölteni a termet, örülök, hogy ennyi rendes embert vendégül láthatok. Két éve kapom az arcomba a tanácsadóimtól, hogy nem tudom megnyerni magamnak a sajtót. Na, ma este még Harold Trump is jót ehet (nevetés a tömegből, az elnök az újságíróra mutat, és integet). Helló, Harold! Tudják, amíg eszik, addig se ír rólam rosszat (hangos nevetés). De megbánom ezt, ha esetleg úgy döntök, hogy újraindulok, és Harold vezeti valamelyik vitát (mosolyog az elnök, az emberek nevetnek).
Ma egy kötetlenebb hangvételű beszédre készültem, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy milyen fontos eseményért jöttünk össze. Azért hívtam életre ezt a vacsorát, hogy precedenst teremtsek. Precedenst az adományozásra, arra, hogy mi, akik tehetősebbek vagyunk, akiknek több jó jutott az életben, mint rossz, tanuljuk meg, hogy adnunk kell a vagyonunkból azoknak, akik valamelyik okból kifolyólag kevésbé szerencsések. Ez kötelességünk. Ez a vacsora, amíg elnök leszek, minden évben megrendezésre kerül, és nem titkolt vágyam, hogy az utánam következők is
Az országban sikeresen lezajlottak a félidős választások. Természetesen ez nézőpont kérdése: a Reform Párt számára annyira nem volt sikeres, nem annyira Progresszív Pártnak. Kevésbé örült Samuel Lameth, mint John Myne. A megválasztott szenátor kampánya során azt is mondta, hogy ha a Progresszív Párt jól szerepel, meg kell gondolnom a lemondást. Kedves John! Megfontoltam. Nem mondok le, csak akkor, ha minden liberális szenátusi törvényhozó le nem mond Stuart Hoyt győzelme hatására (az elnök mosolyog, a tömeg nevet). Persze nem biztos, hogy a progresszívak jobban járnának az alelnökömmel: sokkal fiatalabb, sokkal karizmatikusabb, na és mennyire jóképű! Persze az a nagy szerencsém, hogy Annek még kellek, de van egy másik nő, akinek mindig én leszek mindene, és ezt Ann is tudja. Üdvözöljék édesanyám! (a tömeg nevet). És ezt a beszédet most tényleg én írtam (nevet Taylor). De arra kérem a férfitársaim, hogy a kiskertet, ahol sütögetünk, ahol steak készül, ne adjuk a női avatatlan kezekbe. A President Palace-nak is van egy ilyen része, amit a feleségemre bíztam, ő meg kiválasztott egy kertészt, hogy nyírja a füvet. Két hét után visszavettem a fűnyírót, és én dolgozok. Mindegyikünk jobban jár: a kertésznek elég a virágokat gondozni, én nemcsak a szobában ülök, amiért Ann folyamatosan kárhoztat.
A nők az életünkben, a férfiak életében, fontos szerepet játszanak. Édesanyám egészen 17 éves koromig előírta, hogy este tízkor feküdjek le, reggel hétkor keljek fel. Mikor elnöknek választottak, kiharcoltam, hogy hadd dolgozzak éjfélig, és hadd keljek fel kilenc órakor. Ez nehezebb menet volt, mint Frank Underwooddal a harmadik vita, és ha már ezt mondom, képzelhetik, miről volt szó (hangos nevetés). Apropó Underwood szenátor…kezd erősödni bennem a deja vu: Franket megválasztották szenátornak, kacérkodik az elnökjelöltséggel, talán megismétlődik a két évvel ezelőtti választás. Egy jó tanácsot mégis adnék a burkhilli szenátornak, ha elindul a progresszív előválasztáson: egy, legalább egy, kérdésben legyen határozott véleménye.
Ed Glover megválasztott oaklandi kormányzó azzal vádolt meg, hogy a hataloméhségem hívta életre ezt a rendezvényt. Ide a vendégek érkezhettem csak éhséggel, de nézzük Ed Glovernek, valami másra gondolhatott, hiszen híres arról, hogy képes előre látni a jövőt, képes éveket előre gondolni. Nézzék meg: november hatodikán megválasztották, még jó messze a beiktatásától, máris tudja, hogy két év múlva indulni fog az elnökjelöltségért. Ez az igazi előrelátás (nevetés).
Úgy gondoltam, már untattam eleget Önöket a mai este folyamán, így már csak az van hátra, hogy megköszönjem mindenkinek, aki eljött, megköszönjem azt a sok támogatást, amelyet a rendezvény kapott, legyen az erkölcsi és/vagy anyagi. Nagy szükség van most sok polgárunknak arra, hogy a politikai elit és a sajtósok összefogjanak egy közös ügy érdekében, és most mi ezt tesszük.
Isten áldja Cironiát, Isten áldja a Nemzetet!
Köszönöm!
Az archívum olvasható emlékoldal. Folytatás: Meridia ↗