George Taylor elnök részt vesz a félidős kampányban

Mivel George Taylor sokkal népszerűbb a pártjánál, növelhetik a konzervatív jelöltek előnyét a progresszívakéhoz képest. „Az elnök minden fontosabb csatatérkörzetbe és –megyébe ellátogat, ahol lehetőségét látják a stratégák a váltásnak, és amelyeket meg kell tartanunk” – mondta el lapunknak az egy reformpárti kampányszervező, aki neve elhallgatását kérte, hogy őszintén beszélhessen. A kampány belső szakértője szerint a Reform Pártban alapvetően elégedettek, szintre biztosra veszik, hogy Képviselőházban sikerül megtartani a többséget, 15 csatatérkörzettel számolnak. „19 fős többségünk lesz, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a Kane-botrány miatt, ha elbukjuk minden egyes denfieldi körzetünket, akkor is egyfős többségünk lesz.” A megmérettetés igazán fontos lehet Goerge Starson házelnöknek, aki ha itt sikert ér el, erős pozícióból vághat neki egy esetleges ’54-es elnökjelöltségnek. Sokkal komolyabb harc lesz a szenátusi helyekért. A Reform Párt megcélozta Burkhill, Crowley, Eagle, Edmund, Greene, Jefferson, Lassen, Monroe és Walker megyék szenátori székének a megszerzését. Ezekkel egy döntetlen közeli helyzetet tudnak teremteni, és az elnökválasztási évben a Szenátus is pirosra válthat. „Ahhoz, hogy megváltozzék a Szenátus összetétele, több kék megyében nagyon jól kellene szerepelni, ez most nem adott.” Ugyanakkor többek szerint, ha a kritikus megyékben (Crowley, Eagle) és azokban a kék megyékben (Jefferson, Lassen, Monroe és Greene), ahol Taylor viszonylag jól szerepelt, fordulhat a kocka. „Ha a progresszívak elvesztik a felsőházat, az komoly figyelmeztetés a számukra a két év múlva esedékes elnökválasztásra” – véli Theodor Mallins egyetemi tanár a Hillsborough University Történelem Tanszékétől. Véleménye szerint a Progresszív Pártnak a két év alatt nem sikerült egy olyan ellenzéki képet kiállítani magáról, amely komoly ellenfele lenne a törvényhozásban a Reform Pártnak. „A progresszívak túl sok kérdésben túl liberálisok, ultraliberálisok. A radikális progresszívak sok kérdésben annyira szélről beszélnek, amivel elriasztották az Underwood-szavazókat, akik a politikai középről és a függetlenek közül áramoltak át. A halálbüntetés eltörlése, a szigorú fegyverkorlátozás, a túl nagy állami beavatkozás, mind elidegenítő tényező volt.” A professzor szerint sok múlik Robert Shaw szereplésén, aki „ha megtartja a mandátumát, mivel elég mérsékelt, esélyes lehet az elnökjelöltségre, amire eddig félig-meddig csak Thomas Kane jelentkezett be, de ez még homályos, mint ahogy Underwood indulása is.” Ugyanilyen lényegesek lesznek a kormányzók is, amire eddig láthatóan csak a Reform Párt készül, de várhatóan a Progresszív Párt is harcba indul, és minden bizonnyal Ed Glover nyerni fog Oakland megyében. A Reform Pártnak a kulcs a Taylor-koalíció: ha a két évvel korábbi szavazókat képesek mozgósítani, akár földcsuszamlásszerű győzelmet is arathatnak, ha ebben a progresszívak meg akadályozzák őket, akkor esélytelen. „A reformpárti jelöltek várhatóan a nagyobb városokra koncentrálnak. Itt a progresszívaknak 6-8 százalékon belül kell maradniuk, és nagy ütemben mozgósítani a vidéki városokat, és ott nagyot nyerni, akkor győznek” – Mallins szerint.