Kiveséző

Az elmúlt hetekben sok minden történt országszerte, ami kisebb-nagyobb nyilvánosságot kapott, de mindenképpen említésre méltó és érdemes mélyebben megnézni a dolgokat. A mostani cikkben többek között a Taylor-kormányzat első évét, a kongresszusi munkát, a választásokat és Thomas Kane-t vesszük jobban górcső alá. De haladjunk sorban: három megyében volt választás, melyből kettőt a Reform Párt, egyet pedig a baloldal nyert meg, azonban a megyei képviselőtestületben mindenhol a jobboldal szerzett többséget. Ez leginkább Thomas Kane-nek rossz hír, aki megnyerte Madison megyében a választásokat, de ellenfeli többségben lettek a megyei képviselők között. Így aztán nehéz munka vár rá, de nem féltem, biztosan tud így is dolgozni, és ha az közjót szolgálja - és mért ne tenné - akkor biztosan tud kompromisszumot kötni a jobboldali képviselőkkel. Személyére azonban még részletsebben visszatérek. A megyei választásoknak azonban van egy másik szembetűnő mondanivalója: aktív munkával lehet a választókat meggyőzni, mert aki aktívabban kampányolt egy megyében az meg is nyerte a választásokat. De ha már aktív munkáról beszélünk: nézzük meg a kongresszusi munkát: itt sajnélatos módon nem lehet sok pozitívumról beszámolni. Egy szenátor vagy képviselő sem nyújtott be törvényjavaslatot, minden javaslat, ami meg lett szavazva - vagy éppen nem - az mind egy szálig valamely kormánytag munkája. A képviselők annyira passzavak, hogy egyes baloldali szenátorok még csak szavazni se szavaznak - noha ez előfordult, de sokkal kisebb számban a jobboldalon is -, de az meg csak pláne, hogy egyes baloldali közéleti szereplők a kormányt kritizálják, hogy nem dolgoznak. Erre csak azt tudom mondani, hogy előszöt mindenki a saját háza táján tegyen rendet, és saját magában keresse a hibát, és azután kritizáljon másokat. Ugyanis én úgy gondolom, hogy a képviselőket és a szenátorokat nem csak azért választották meg, hogy vélemnyt mondjanak a bizottságokban, és szavazgassanak, hanem azért is, hogy törvényeket és határozatokat alkossanak. Tessék aktivizálni magukat a kongresszus tagjainak, mert nem nagyon lesz ez így jó, és nem nagyon lesz hiteles senki, aki ott üldögél. De térjünk rá a kormány munkájára: a legfontosabb úgy tűnik a gazdaság talpraállítása a Taylor-adminisztráció számár, ez jól látható az eddigi javaslatokból, illetve az alapok lerakása. Ez dícséretes, noha aktívabb munkával persze más területen is lehetett volna alkotni, de ne legyünk telhetetlenek, a korámány még így is jóval többet dolgozott, mint bármelyik képviselő a kongresszusban. Ennek megfelelően én egy erős közepest adok a kormánynak, annak tudatában, hogy nem tudjuk még milyen hatása van gazdasági tevékenységének. Ezt még fel lehet javítani jóra, ha a gzadasági mutatók pozitív irányba modulnak, de ez már csak a következő cikk tárgya lesz. És akkor térjünk rá a politikai égbolt egyik ragyogó csillagára: Thomas Kane-re. Ez az ember számomra nem hiteles, az a tipikus politikus, aki bort iszik, de vizet prédikál. De mért is mondom ezt? Hát erre két gyönyörű példa is akada a közelmúltban: nézzük a madisoni haditengerészeti bázis kérdését. Kampányában a baloldali jelölt még serényen ellenezte a katonai objektum létrahozását, azt elfogadhatatlannak tartotta, azt egy lakatlan szigetre akarta száműzni, illetve egy anyahajóra. Ezzel szemben hivatalba lépése után egyből a helyi politikusok egy részéz, illetve a védelmi minisztert is zártkörű megbeszélésre hívja, hogy Madisonból a védelem keleti bástyáját létrehozza és a haditengerészeti bázist - melyet korábban erősen kritizált - most fontos és halaszthatatlan ügynek nevezte. Politikai demagógiából ötös, következetességből bukás. Thomas Blackwell főszerkesztő Ridgefield Times