Ismét Madisonra tekint minden szempár

Már csak pár hét maradt az idei kormányzóválasztási kampányból, és úgy tűnik, hogy a Reform Párt nagy előnyhöz jutott a kék Grahamban, és biztosan hozza Edmundot, amit egy éve George Taylor 10 ponttal nyert meg, hasonlóan a megyéhez tartozó Ridgefieldet is. Graham megyét ugyan nagy különbséggel, 55-45%-os arányban nyerte meg Frank Underwood, a szenátorok és a képviselők is progresszívak lettek, ugyanakkor az idei nem választási év, és ilyenkor sokkal nagyobb eséllyel indulnak a mérsékelt konzervatívok a kék megyékben. John Steinnek helyben egy nagyon jól felépített hálózata van, ezzel sikerült megnyernie az előválasztást, és ezzel szerzett ilyen nagy előnyt – állítják reformpárti stratégák. Egyikük, Robert Taffler, aki Peter Noun szenátori győzelméért dolgozott, sikeresen, kiemelte, hogy John Stein valószínűleg már régen készülhet erre a kampányra. „Irodákat nyit szerte a megyében, van pénze, alig költ hirdetésekre, és sorra veszi be a megye legnagyobb városait. Ez lehet a siker kulcsa.” A felmérések szerint Stein vezet Barwiew-ba, a megye legnagyobb városában, könnyedén hozza a fehérgallérosokat és a diplomásokat is, de sok, egykori Underwood-szavazó is úgy gondolja, hogy rá fog szavazni, hasonlóan magas a támogatottsága a függetlenek körében is. Ugyan eddig csak két felmérés látott napvilágot, de mindkettő 60 százalék felett mérte. Taffler szerint „55 és 58 százalék körüli eredményre számíthat a grahami jelölt.” Edmundban még tisztább a helyzet, mivel még ellenfele sincs a szenátusi választásokon éppen csak alulmaradó reformpárti Philipp Howardnak. A politikus a legutolsó felmérések alapján 71 százalékot kaphat abban a megyében, ahol George Taylor 10 ponttal nyert. Robert Droch, Howard ridgefieldi kampányigazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy „mi itt és az egész megyében földcsuszamlásszerű győzelmet várunk, úgy gondolom, Philipp nagy győzelméhez nem fér kétség.” A kampányforrásokat is nagyban kímélik Edmundba, augusztus óta, amikor hivatalosan is elnyerte a jelöltséget Howard, mindössze 500 dollárt költött el, és nem is szándékoznak további összegeket költeni hirdetésekre. Ugyanakkor a legélesebb harc Madisonban várható, ahol Thomas Kane méri össze erejét Frank Sentonnal. Az eredményt megjósolni lehetetlen, hiszen két teljesen különböző karakter csap össze egy konzervatív megyében. Frank Senton az establishmenthez köthető, mérsékelt konzervatív szereplő, aki épphogy elnyerte a kormányzójelöltséget. A korábban Harmonyban újságíróként dolgozó politikus ugyanakkor sokkal kevésbé ismert személyiség, mint a korábban a Szenátusba pályázó Kane. Továbbá azért is aggódnak a helyi reformpárti kampánytanácsadók, hogy már nincs elég idejük arra, hogy bemutassák a választóknak Sentont. Egy neve elhallgatását kérő kampánystratéga elmondta, hogy most sokkal keményebben kell küzdeni, és még akkor se biztos a siker. „más volt a tavalyi Hoyt-kampány, és más a Senton-kampány. Stuart Hoytnak egyrészt kapóra jött az elnökválasztás, illetve az intenzív kampány. Madisonban szavaztak tavaly a legtöbben. Másrészt Stuart Hoyt egy régi sedgefieldi, sokan ismerik, jó kapcsolatokat ápol a kékgalléros progresszív választói blokkal, a szakszervezetekkel, és egy ügyes, higgadt politikus. A győzelmét nagy kampányolások és Thomas Kane provokációjával sikerült elérni. Másrészt akkor [Thomas Kane] nem fordított kellő figyelmet a nagyobb településekre, és hiába győzött a vidéki kisvárosokban néhol hetven százalékkal, a 65 százalékos sedgefieldi győzelmünk és az ott tapasztalt nagyon magas reformpárti részvétel meghozta azt a szükséges 500 szavazatot. Frank Sentonnál ez nagyon billeg.” Véleménye szerint a progresszív oldal tanult a hibájából, és most jobban koncentrál a nagyobb lélekszámú településekre, másrészt nincs elnökválasztási év, ami előnyt jelent. További jele a bizalmatlanságnak a reformpárti oldalról, hogy Hoyt szenátor először úgy nyilatkozott, hogy „kölcsönadja” a titkárságvezetőjét, Timothy Harringont, aki az ő kampányát építette fel mint kampányfőnök, és a konzervatív tanácsadók mindegyike egyetért abban, hogy tőle jobban senki se ismeri a megyét. Másrészt Taylor elnök is csak két rendezvényen fog szerepelni a tervezett hat helyett. Mindezt azért, mert egy sedgefieldi kampánygyűlésen a politikus nagyon félreérthetően fogalmazott a halálbüntetéssel kapcsolatban: „A halálbüntetés ma már nemcsak az igazságügyi büntetési rendszerünk egyik legstabilabb része ez, és ezt nem hagyjuk eltörölni! Ma már a halálbüntetés több egyszerű büntetési tételnél, a megyék önrendelkezésének alapfoka. Hogy dönthetnék el Ridgefieldben, hogy itt, Sedfieldben egy megyei főbíró miként ítélkezzen egy ügyben? Hogy várhatják el azt, hogy ellentétes társadalmi összetételű megyékben azonos módon ítélkezzenek?” Thomas Kane a megye második legnagyobb városában tartott nagygyűlésén reagált a beszédre: „De mivel Santon társadalmi összetételről beszélt mondhatnám azt is, hogy egy madisoni gyilkos és madisoni fekete bőrű gyilkos más-más büntetést érdemel? Ez kérem a Reformer demokrácia!!!!! Felfoghatatlan számomra, hogy egy ember miként ejthet ki ilyet a száján. Én felkészítettem a családom összes tagját, hogy ha Santon nyer, fekete bőrűként el kell hagynunk Cironiát és az USA-ba emigrálunk. Ez a fekete bőrű üldözés alapeszméje a társadalmi megkülönböztetés alappillére. A hátrányos megkülönböztetés a demokrácia ősi ellensége és ezt a Reform párt képviseli és kelti életre.” A kormányzójelölt még nem reagált az ügyre, később adnak tájékoztatást, de Milford Corwin képviselő, aki az egyik fő támogatója Sentonnak, azt mondta, hogy „a jelölt nem jól válogatta meg a szavait, de fontos kérdésről beszélt. Madisonban a lakosok támogatják a halálbüntetést, és nem akarjuk, hogy azt a Szenátus vagy a Képviselőház egy törvény formájában korlátozza.” De aggódnak a progresszív stratégák is, ők Kane túlzott temperamentuma miatt attól tartanak, hogy valami olyat fog mondani, amivel a Reform Párt könnyedén mozgósíthat. „Egy éve ilyen volt a nácizás és a fasisztázás. Úgy gondolom, akkor bukta el a választást” – mondta el lapunknak Harold Merrick, közismert liberális kampánytanácsadó. „Az egész egyenletben Thomas Kane az X. Most hallgatnia kell a tanácsadóira, és kemény terepmunkát kell végeznie, amiben jó, de a temperamentumából vissza kell vennie. Stuart Hoyt is ezt használta ki ellene a tévévitán, ahol még a progresszív szavazók is jobban elképzelték szenátornak a nyugodt és higgadt mérsékelt konzervatívot, mint Thomas Kane-t, aki agresszív volt. Most kormányzónak kell tűnnie, mérsékelnie kell magát, hiszen ha győz, neki kell képviselnie azoknak az érdekeit is, akik Sentonra szavaztak.” Véleménye szerint Kane-nek tartózkodnia kell a „durva és általánosító jelzőktől,” inkább a saját programjára és a pozitív üzenetekre kell koncentrálnia. „Ha megsérti a több tízezres konzervatív bázist, elveszti a választást. Ha én lennék a kampánytanácsadója azt mondanám, ne beszéljen fejből, írja le, nézesse át, olvassa fel, kisebb a hibalehetőség.” Véleménye szerint, ha a nagyobb városokban belendül a tavalyihoz hasonló kampányba Kane, és ha nem is nyer Sedgefieldben, de csak 5-6 százalékponttal veszti el, „akkor nyert ügye van. De ez iszonyatos terepmunkát és nagygyűlést jelent, viszont ebben Kane jó.”