George Taylor első veresége

A konzervatív közép-nyugati és a progresszív képviselők összefogásával könnyedén megbuktatták a Taylor elnök által benyújtott adótörvény-javaslatot. A konzervatív törvényalkotók egy része belső információk szerint azért szavazott a törvényjavaslat ellen, mert túlságosan büntetőnek érezték a felső egy százalékkal szemben a 91 százalékos adókulcsot, és információk szerint ezt közölték is az elnök tanácsadóival, akik nem számoltak komolyan lázadással. A President Palace úgy számolt, hogy jó pár progresszív átszavazó van, hiszen a leggazdagabbakat sújtó magas adósáv az elnökválasztási kampány egyik fontos része volt, és hasonló terveket lehetett hallani Frank Underwoodtól is. Ezzel magyarázható, hogy pár progresszív valóban igennel szavazott a javaslatra, de ez csak töredéke volt a szükséges voksnak. Úgy tűnik, hogy George Taylor elszámította magát. „A Taylor-koalíció nem működik a törvényhozásban” – mondta el lapunk érdeklődésére Bob Zelner politikai elemző. Szerinte a kormányzat úgy gondolta, hogy sikerül átnyomni a javaslatot, amit a Reform Párt kemény magja a kezdetektől ellenzett, mivel a reformpártiak szerint minél alacsonyabban kell tartani a személyi jövedelemadót. George Starson volt a hangadók vezetője, akit korábban nem gondoltak ennyire harcias politikusoknak, sokan csak bürokratának ismerték, és sokan, az elnök is, teljesen félreismerték. Az osborne-i törvényalkotóról úgy tartották, hogy George Taylor elnök politikáját fogja segíteni, ezzel szemben keményen szembeszállt a President Palace-szal a hagyományos konzervatív értékek védelmében. „George Starson azokért a fundamentumokért szállt harcba, amit a Taylor-kampány képviselt hónapokon keresztül.” Zelner szerint Starson házelnök most fontos pozícióba lépett a párton belül, erőt mutatott. „A házelnök azt demonstrálta, hogy a kormányzati politikával szemben is képes képviselőket szerezni, és ha kell, le is tud szavaztatni előterjesztéseket. George Taylornak a jövőben sokkal körültekintőbbnek kell lennie, ha nem akar veszteségeket elszenvedni, mert ez számára egy nagy vereség.” Az elemző szerint még az sem kizárt, hogy Starson három évvel később, vagy hét évvel később sikerrel pályázhat a Reform Párt elnökjelöltségére is.