Meglepetésemberek a Taylor-adminisztrációban

Több olyan név is felbukkant az első Taylor-kabinetben, akikre nem is számítottak, és vannak olyanok is, akik meglepetésnek számítottak. Wayne Webster főügyész, Kurt Miller és Donald Tenley miniszterek kinevezése már korábban kiszivárgott, ők biztosak voltak. Az se meglepő, hogy a Daniel Purcell lett a pénzügyminiszter, hiszen George Taylor korábban is szakértői gárdáról beszélt. Három meglepő név van a kormánytagok között: Adam Miller, Harold Wynn és Chuck Dayton. Harold Wynn madisoni szenátorjelöltként indult a választásokon, de alulmaradt Cliff Bedroommal szemben, így nem kerülhetett másképp a törvényhozás közelébe, csak ha kinevezik valamilyen posztra. Ez most megtörtént. A libertariánus vállalkozó kinevezése azt is jelenti, hogy Taylor nem kíván változtatni szociálpolitikai tervein. „A Cironia Works nem valósul meg” – véli Tom Reburn gazdasági szakértő. „Taylor elnök a kampány során is többször kifejtette, hogy át kell emelni egy-két olyan javaslatot, amely korábban már bevált. Ezek közé sorolható a munkanélküli segély bevezetése, a progresszív adórendszer és egyéb intézkedés, amelyet a nehéz gazdasági helyzet miatt be kell vezetni.” Wynn kinevezése azt is jelenti, hogy nem kívánja a szakszervezeteket beemelni a hatalomban, hiszen ő teljesen mást képvisel. Adam Miller lett a kabinetfőnök, ami szintén nagy meglepetésnek számít, hiszen erre a posztra mindenki Ed Mullins kampányfőnököt vagy Ernest Holdert, a Taylor-kampány pénzügyi főnökét várta a posztra. Adam Miller Taylor unioni kampányigazgatója volt, a megyében és Silver Cityben szervezte a kampányt, ezért maximálisan megbízik benne. Az elnök belső köréből származó információ szerint ezért is esett rá a választása. „Korábban Adam volt esélyes az országos kampányfőnöki posztra, de ezt nem vállalta, így esett Edre a választás.” Persze Ed Mullinsnak se kell szomorkodnia: bekerült a szűk tanácsadói körbe. Ernest Holder nem kapott posztot, de ő tartja a kapcsolatot az elnök és gazdasági tanácsadó testülete között. A külpolitikai kérdéseket az elnök Francis Wright alelnökre és Kurt Millerre bízza, a legutolsó kormányülésen kettejüket bízta meg az Egyesült Államokkal folytatandó tárgyalásokkal, míg ő a költségvetéssel, a legfelsőbb bírókkal és a szenátusi többség megszervezésével foglalkozik. Stuart Hoyt (R-Madison) szenátor szerint erre az elnök képes. „Taylor elnök mérsékelt, egyesítő személyiség, láttuk ezt már a választási kampányban. Szerintem jó választás, hogy nem ő, hanem egy nemzetközi jogász és egy kiváló diplomata fogja a tárgyalásokat dominálni.” A szenátor hozzátette: reméli, hamarosan találkozik Taylor és Harry Truman amerikai elnök. Chuck Dayton szóvivő azért lehet fontos az elnöknek, hogy javítja a sajtóval való sajátos viszonyát. Chuck Dayton eddig STINS’ 31 north haveni tudósítója volt, jó kapcsolatokat ápol az újságírókkal, és liberális konzervatívnak vallja magát, így jó kapcsolatai vannak a liberális médiával. „Vicces, könnyed ember Chuck, és ő lehet az, aki segít George-nak megbékélni a médiával” – mesélte az elnök egyik közeli szövetségese. Szerinte Taylor elnök érzékelte, hogy javítania kell a médiával való viszonyán, miután a konzervatív Ridgefield Times nem támogatta. Thomas Blackwell főszerkesztővel még az előválasztás folyamán összerúgta a port, míg Frank Underwood sokkal jobb kapcsolatot épített ki a média embereivel.