Energikus elnökjelölt, szolid alelnökjelölt

A kétnapos rendezvényt berekesztették, miután sikeresen megválasztották a párt elnök- és alelnökjelöltjét, és elfogadták a Reform Párt hosszú távú, négyéves politikai programját. A két nap folyamán nagyon sok felszólaló volt, voltak, akik a delegátusokként kértek szót, és beszéltek a párt legfontosabb személyiségei, akiket George Taylor csapata kért fel. Voltak közöttük olyanok, akik a jövőben politikai pályára kívánnak lépni, és voltak olyan személyek is, akik közéleti személyiségként vettek részt a konvención, és intéztek beszédet a delegációkhoz. A rendezvény első napjának felszólalásait a Taylorhoz közelálló Carl Johnson nyitotta meg Burkhillből, akik elsők között támogatták Taylor megválasztását. Beszédében kiállt a Taylor-Wright páros mellett, erre szólította fel a támogatóit, és minden bizonnyal azt akarták elérni, hogy a keményvonalas konzervatív Francis Wright ellenére is támogassa az elnökjelöltet a párt balszárnya. Véleménye szerint az ország jobb lesz, ha George Taylor lesz az elnök: „Egy olyan országot fognak majd együtt, és a Kongresszussal együtt építeni, melyben mindenki tisztességes fizetésből tud megélni, ha dolgozni akar. Egy olyan országot, ahol stabil gazdaság épül ki, ahol minden gyerek megfelelő oktatásban részesül, hogy itthon és bárhol a világban boldogulni tud, ha akar.” Fontos momentum volt, amikor David Ben-Gurion, a szabad és szuverén Izraelért küzdő politikus lépett a pódiumra, hogy nyilvánosan is kifejezze támogatását George Taylor irányába, és Izrael mellett Cironia függetlenségéről is beszéljen. „Izrael egyértelmű szövetségesének tartja Cironiát és ezen belül is úgy gondolja, hogy a cironiai lakosok legmegfelelőbb képviselője George Taylor.” Jack Porter, a westvale-i konzervatív bankárokat és üzletembereket tömörítő „Klub a Deficit Ellen” titkára következett, aki George Taylor gazdasági terveit méltatta, szerinte Mr. Taylor programja kihúzhatja a gazdasági válságból az országot. Ekkor következett az este egyik legfontosabb beszéde, amelyet Ann Taylor tartott, és aki férje elhivatottságáról és személyiségéről beszélt. Jó apának, szerető férjnek és igazi harcosnak titulálta, aki nem félt Thomas Deweyval (akit a ciron konzervatívok nagyon tisztelnek) felvenni a harcot a new yorki maffia ellen. „Harcolna a nemzetért, harcolna az országért, harcolna a családokért, harcolna a munkásokért. Felelősséget érez az emberek felé, felelősséget vállal a döntéseiért, persze ő is csak ember, és nagyon sokszor tépelődik.” Beszédében egyszerű embernek állította be, aki ugyanakkor nagyon lelkiismeretes. A szavazás után már Francis Wright alelnökjelölt lett az este sztárja, főszereplője, és három, kevésbé emlékezetes, beszéd után megtartotta a jelöltsége elfogadó beszédét, amit mindenki nagyon várt, hiszen egy nagyon karizmatikus politikusról van szó. Beszédében ugyanakkor igen visszafogott volt, viszonylag rövidre is sikeredett, és igen békés volt, nem kritizálta a Progresszív Párt jelöltjeit sem: „Úgy gondolom, hogy a Progresszív Pártban is remek emberek ülnek, azonban az esedékes elnök és alelnökjelöltjük még nincs felkészülve erre a nemes feladatra.” Meghatározta a legfontosabb, és azt is kiemelte, hogy az általa képviselt programból is vett a Reform Párt, így pár kérdésben jobbra tolódott: „Itt az idő, hogy megerősítsük a piacgazdaságot, és növekvő pályára állítsuk az egész nemzetgazdaságunkat kapitalista alapon! Itt az idő, hogy garantáljuk az emberek szabadságát, biztonságát és megélhetését! Itt az idő, hogy felálljunk a világpolitika színpadára, segítsük a jogállamiság és a demokrácia terjedését, azért, hogy egy jobb és biztonságosabb világon élhessünk! Itt az idő, hogy egy olyan modern, ütőképes és bármilyen támadást kivédő, valamint ha kell, megelőző csapásra képes hadsereget hozzunk létre, amely minden ember biztonságát garantálja, legyen itthon, vagy bárhol a nagyvilágban! (…) Mindemellett kiemelt fontos ígéretem volt, hogy a kommunizmus terjedését minden eszközzel meg kell akadályozni, tehát létre kell hoznunk a világ egyik legerősebb és legmodernebb nemzetbiztonsági és titkosszolgálati rendszerét!” A szombati napon Thomas Elliot burkhilli személyiség beszélt, aki pár napig esélyes alelnökjelölt is volt. Beszédében George Taylor támogatására szólította fel a küldötteket, és úgy véli, hogy ha Taylor költözik be a Chief Hillbe. „Hiszem azt, hogy George egy olyan ember, aki államférfivé válhat, és hiszem azt, hogy egy olyan országban élhetünk, ahol mindenkinek meg lesz az esélye, hogy olyan államférfivá váljon, mint amilyen ő lesz.” Az utolsó beszéd volt a leginkább várt felszólalás, hiszen azt George Taylor elnökjelölt tartotta. Taylor a korábban megszokottól eltérően igen energikus volt, ilyen beszédet az előválasztás alatt nem tartott, ahol általában csak vázlatból beszélt, most előre megírt beszéddel készült, érzékeltetve az esemény fontosságát. „Azért állok most itt, hogy bebizonyítsam nektek, képes vagyok Cironia jobbá tételére, és büszkeséggel tölt el, hogy ezt ti is így gondoltátok az előválasztás során, és így gondoltátok, amikor felajánlottátok a párt elnökjelöltségét, amelyet nagy örömmel elfogadok.” Beszéde elején megköszönte a családja támogatását, köszöntette az alelnökjelöltjét, és imádkozott a nemrég elhunyt Mason Warding lelki üdvéért. „Ha már küzdelemről volt szó, arra kérlek Benneteket, imádkozzunk Mason Warding lelki üdvéért, mert hiszem, hogy most onnan fentről minket figyel, és szorít értünk.” A beszéde első részében a Cironiát sújtó gondokról beszélt, amelyek kihatnak a hétköznapi életre is. „Cironia jelenleg válságos helyzetben van. Gazdasági válságot él meg, munkahelyek szűnnek meg egyik napról a másikra, senki se tudja mikor, és hogy fogjuk véghez vinni a teljes függetlenedésünket, mindenki tanácstalan.” De George Taylor állítása készen áll az ország konszolidálására, és programjával képes lesz az országot új irányba állítani. Beszédében kifejtette, hogy az a legnagyobb gond, hogy a második világháború után veszélybe került a „mindennapok biztonsága”, amelyet az ő és a Reform Párt vezetésével lehet csak visszaállítani. Három dolgot jelölt meg, amely mentén az országot stabilizálni lehet. Legfontosabbnak a gazdaság helyreállítása, amelyet az általa ismertetett programmal lehet. A második az erős hadsereg és a következetes külpolitika, amely során ígéretet is tett a közönség hangos tetszésnyilvánítására: „Ha én leszek Cironia elnöke, mindent megteszek azért, ami csak lehetséges, hogy Izrael állam létrejöhessen, és megszabadulva a nagyhatalmak béklyójától, önálló életet élhessen! Ezt vállalom! Ezt követeli meg a keresztény erkölcs, és ezt követeli meg az igazságérzetem.” Fontosnak nevezete az Egyesült Államok szövetségét, és úgy ítélte meg, hogy bővíteni kell a kört a nyugati tömbbel, és harcolni kell a bolsevizmus ellen, habár szerinte Cironiában nincsenek alvó ügynökök: „nem fogok keresztes hadjáratot indítani ciron állampolgárok ellen, nem fogok esténként az ágyam alá nézni, hogy ügynököket keressek. Hiszem, hogy a ciron polgárok hazafiak, és abban is hiszek, hogy mindenki olyan értékekben, olyan politikai programban gondolkodik, amilyenben csak szeretne, amíg nem korlátoz másokat.” A harmadik összetevő pedig a nemzeti egység, és meghívta ehhez a progresszív és a független szavazókat, akik, ha elfogadják a fenti célokat, rá kell szavazniuk novemberben. Korábbi temperamentumától eltérően sikeresen mozgatta a tömeget, többször ovációban törtek ki a delegáltak, és volt olyan is, amikor kérte a közönség hangos véleményének a kinyilvánítását, főleg akkor, amikor Frank Underwoodot kritizálta: „A Cironia Works nem más, mint jól hangzó ígéretek egymás mellé helyezése, amelyhez hozzátartozik még a piac korlátozása, ahogy ők hívják, szabályozása. Az általuk felvetett program nem életképes alternatívája annak a tervnek, amelyet mi képviselünk.” vagy „Emlékeztek, mit mondott Frank Underwood, és mit mondott Ed Glover David Ben-Gurionnal kapcsolatban? Hogy nem szabadságharcos, és ki kell adni Londonnak. Szörnyű, nem?” – erre a tömeg hangosan skandálta, hogy „szörnyű!”. Az emlékezetes beszéde és a politikai trendnek megfelelően, hogy sikerült egységesíteni a Reform Pártot és az ahhoz közelálló személyiségeket és mozgalmakat, valószínűleg erősödni fog a mérésekben, a legutolsók alapján két százalékponttal vezet Frank Underwood George Taylor előtt.