← CikkarchívumCironia · megőrzött szerepjáték-tartalom · játékidő: 1946/7
Cironia Választ 1946
Reformpárti Nemzeti Konvenció, Dover (szombat)
Adam Miller: Jó estét, Dover! Folytatjuk az estét a meghívott vendégeinkkel! Most Thomas Elliotot kérem fel, hogy mondja el a konvenciós beszédét Burkhillből!
Thomas Elliot: Köszönöm szépen! Jó estét kívánok mindenkinek! Mit is mondhatnék egy nagyszerű nap után. Én nem vagyok olyan karizmatikus, mint George, vagy Francis, és nem vagyok olyan fiatal sem már. (nevet) Én csak egy nyugdíjas tanár vagyok.
De mégis valamiért ott voltam azok között, akiket érdemesnek találtak, hogy alelnök lehessen, és azok között, akiket felkértek az itteni beszédre. Hogy miért? Nem tudhatom biztosan, de van egy sejtésem: a tapasztalatom, az elhivatottságom, és a szaktudásom miatt. Elhivatott vagyok a párt felé, és elhivatott vagyok George Taylor felé. Hogy mért? Mert hiszem, hogy George Taylor egy virágzó országot építhet a párt támogatásával. Hiszem azt, hogy George egy olyan ember, aki államférfivé válhat, és hiszem azt, hogy egy olyan országban élhetünk, ahol mindenkinek meg lesz az esélye, hogy olyan államférfivá váljon, mint amilyen Ő lesz.
(hatalmas taps és ováció)
(az unioni és a burkhilli delegáltak ünnepelnek)
Hogy miért támogatom George Taylor? Mert magamat látom benne: fiatal kora ellenére sokat látott tapasztalatot, és elhivatottságot. Elhivatottságot az párt, az emberek és Cironia iránt. Egy olyan embert látok benne, aki képes minket kivezetni a fénybe, és aki egy olyan országot épít, amely képes a fényben maradni.
És kérek mindenkit, hogy támogassa ebben a harcban. Mert, hogy harc lesz. Egyrészt az elnökjelölt versenyben, de utáni is harc lesz, mert egy újszülöttnek mindig harcolni kell, hogy kivívja helyét az országban. Segítsük együtt a harcban George Taylort, az államférfit, hogy újszülött országunk a fényre érjen, talpra álljon, és ott kivívja méltó helyét.
(nagy taps a delegáltak részéről)
Éljen George Taylor, hogy éljen Cironia! Köszönöm a figyelmet!
(taps és ováció)
Adam Miller: Egy olyan embernek adom most meg a szót, aki harcolt a szabadságért az első és a második világháborúban is, és úgy gondolja, hogy a veteránoknak is véleményt kell nyilvánítania az elnökjelöltek kérdésében. Következzen Alfred Mountain, az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott ezredese!
Alfred Mountain: Tisztelt Konvenció! Ma azon háborús hősök nevében is vagyok itt, akik velünk lehetnek és azokéban is, akik már nem. Szomorú bejelentéssel kezdeném beszédemet. Mason H. Warding idáig kórházban feküdt, megtiltotta, hogy bármit is nyilvánosságra hozzunk, szégyellte, hogy beteg. A tegnapi napon 11 órakor azonban elhunyt. Utolsó levelében azt írta: ,,Taylor jobb, mint alelnök." Sosem tenném meg, hogy hazám történelmének legvitézebb harcosának ellentmondjak. Amit mondott, azt mindig komoly azt mindig komolyan gondolta. Szerette az országot és ezért hagyja Mr. Taylorra. Ha ő lesz az elnök, talán még Mr. Warding is mosolyra adja száját. A Veterán Liga ennek szellemében támogatja George Taylort. Isten nyugosztaljon, Tábornok!
Adam Miller: Köszönjük, ezredes! Most pedig megadom a szót Tom Kane-nek!
Tom Kane: Tisztelt Egybegyűltek! 65 évet éltem le egy olyan országban, melynek inkompetens vezetői voltak. Ennek ellenére is felépítettem egy csodás farmot és egy csodás családot hagyok az utókorra. Azonban még nem álltam le. Egy olyan országot szeretnék az utókorra hagyni, ami élhető. Erre nincs jobb megoldás, mint George Taylor elnöksége és Francis Wright alelnöksége! Gratulálok, Mr. Taylor, remélem, hogy támogat majd a kormányzóságért folyó versenyben. Igaz barátot ismertem meg!
Adam Miller: Most pedig következzen az este fénypontja, köszöntsünk nagy tapssal Cironia első elnökét, George Taylort!
(taps és ováció: "TAYLOR! TAYLOR!")
George Taylor: Hello, Dover!
Köszönöm, köszönöm! Remélem, még bírjátok szusszal. Bírjátok?
("BÍRJUK! BÍRJUK!")
Nem hallom!
("BÍRJUUUUUUK!" BÍRJUUUK!)
Köszönöm! Hatalmas megtiszteltetés itt állni, előttetek, nagy büszkeséggel tölt el engem. Köszönöm szépen Ann tegnap gyönyörű szavait, nagyszerű társam az életben, és a két fiam is, akiket mindennél jobban szeretek, higgyétek el nekem, hogy nincs nálam szerencsésebb fickó ezen a világon! Itt van édesanyám is, aki a feleségem mellett a második legfontosabb nő az életemben. A családom mindig fontos szerepet töltött be az életemben, energiát adnak a legfontosabb akadályok legyőzéséhez, és ez most sincs másképpen.
Ha már küzdelemről volt szó, arra kérlek Benneteket, imádkozzunk Mason Warding lelki üdvéért, mert hiszem, hogy most onnan fentről minket figyel, és szorít értünk.
De ugyanilyen szerencsés vagyok, hogy olyan alelnökjelöltem lehet, mint Francis Wright, aki fiatal ugyan, de roppant tanult, nagyszerű ember, és ahogy tegnap hallani lehetett, nagyszerű szónok, kiváló konzervatív, és egy hibátlan ember, büszke vagyok rád, Francis!
("FRANCIS! FRANCIS!")
Cironia jelenleg válságos helyzetben van. Gazdasági válságot él meg, munkahelyek szűnnek meg egyik napról a másikra, senki se tudja mikor, és hogy fogjuk véghez vinni a teljes függetlenedésünket, mindenki tanácstalan. De van megoldás! Itt az idő, hogy együtt, közösen felépítsük Cironiát, megoldjuk a problémákat, munkahelyeket teremtsünk, és ezáltal ismét a prosperitás és a fejlődés útjára lépjünk. Azért állok most itt, mert én tudom, hogy juthatunk el erre az útra, és azt is tudom, hogy milyen lépések szükségesek hozzá. Azt kérem tőletek, hogy csatlakozzatok hozzám, és együtt változtassuk meg Cironiát, együtt tegyük még jobb országgá!
("JOBBÁ TESSZÜK CIRONIÁT! TAYLOR JOBBÁ TESZI CIRONIÁT!")
Azért állok most itt, hogy bebizonyítsam nektek, képes vagyok Cironia jobbá tételére, és büszkeséggel tölt el, hogy ezt ti is így gondoltátok az előválasztás során, és így gondoltátok, amikor felajánlottátok a párt elnökjelöltségét, amelyet nagy örömmel elfogadok.
(Hatalmas taps és ováció)
("TALYORT ELNÖKNEK! TAYLORT ELNÖKNEK!")
("Gyerünk, George!" "EGYÜTT, KÖZÖSEN!" "EGYÜTT, KÖZÖSEN!" "EGYÜTT, KÖZÖSEN!")
A legfontosabb probléma Cironiában, hogy a háború óta veszélybe került a mindennapok biztonsága, családok nehezen tudják a csekkjeiket fizetni hónapról hónapra, meg kell vonni a legjobb falatokat a gyerekektől, különben nem jönnének ki a fizetésből. Szörnyű élethelyzetek adódnak, és ezekre a hétköznapi gondokra én adok megfelelő választ! Mégis, melyek azok a lépések, amelyet meg kell tennünk a ciron középosztály, a vállalkozók, a munkások és a fiatalok biztonságának érdekében?
A legfontosabb az ország gazdasági helyzete, amelyet minél hamarabb konszolidálnunk kell, és növekedésre kell serkenteni. A gazdasági programom alappilléreit a Miamiban ismertetett Válságkezelő Menetrendben fektettem le, és amelyet azóta több gazdasági szakember is méltatott, miközben a Progresszív Párt elnökjelöltjének, Frank Underwoodnak, a mai napig nincs egy kiforrott és nyilvánosan bemutatott programja arra, hogy indítaná be a növekedést, hogyan ösztönözné a befektetéseket, hogy csalogatna még több vállalkozót az országba, hogy erősítené a ciron kisvállalkozókat. Semmit.
("SEMMIT! SEMMIT!")
(erőteljes fújolás)
A Cironia Works nem más, mint jól hangzó ígéretek egymás mellé helyezése, amelyhez hozzátartozik még a piac korlátozása, ahogy ők hívják, szabályozása. Az általuk felvetett program nem életképes alternatívája annak a tervnek, amelyet mi képviselünk. A vállalatoknak kedvezményeket, adókedvezményeket kell adni, a középosztályt nem szabad túlságosan magas adókkal sarcolni, mindamellett pedig engedni kell, hogy a piac saját maga szabályozza magát. Ezenfelül pedig olyan okos kormányzati döntésekre van szükség, amelyek segítségével a vállalkozások úgy érzik, országon belül és országon kívül egyaránt, hogy ide, ebbe az országba érdemes befektetni. Tisztességes adórendszer, jó befektetési lehetőségek – ez a kulcsa az ország fellendítésének, és ha ez sikerül, garantálom, hogy munkahelyek születnek, nem lesz gond a közüzemi számlákkal, és mindenki sokkal jobban fog élni, mint most!
(taps és ováció)
("SOKKAL JOBBAN FOGUNK ÉLNI!")
A másik fontos momentum, amely kötődik a mindennapok biztonságához, az biztonság- és külpolitika. Olyan diplomáciát kell képviselnünk, amelynek eredményeképpen országunk a külpolitikai küzdőtéren a lehető legjobb pozíciót küzdhesse ki magának. Cironia elnöke nemcsak a diplomáciát, hanem a hadsereget is irányítja, így itt a két szál összeér. Elnökként első feladatomnak fogom tekinteni, hogy egy olyan nemzeti hadsereget szervezzek, amely képes bármilyen külső és belső ellenség legyőzésére, amely nemcsak védekezni, de támadni is tud, hogy így garantáljam országunk újdonsült függetlenségének a megtartását. Egy erős hadsereg mindig a szabadság záloga!
(taps és ováció)
("ERŐS HADSEREG! ERŐS CIRONIA!")
A külpolitikai irányvonal pedig teljesen világos. Országunknak továbbra is az Amerikai Egyesült Államok a legfontosabb, természetes szövetségese, és ez a kötelék erősebb bármelyik láncnál, és ezt a köteléket elszakítani nem szabad!
("EGYÜTT, KÖZÖSEN!" "EGYÜTT, KÖZÖSEN!" taps és taps)
(taps és ováció)
Az is fontos, hogy kiegészítsük ezt a szövetségi politikát, és sikeresek csatlakozzunk a Washington vezette nyugati tömbhöz, amely a biztosítéka annak, hogy a kommunizmus és a Szovjetunió terjeszkedő árnyai ne tudjanak áthatolni a tengeren túlra, hiszen a bolsevizmus komoly kihívást jelent a demokráciánkra, de nem fogok keresztes hadjáratot indítani ciron állampolgárok ellen, nem fogok esténként az ágyam alá nézni, hogy ügynököket keressek. Hiszem, hogy a ciron polgárok hazafiak, és abban is hiszek, hogy mindenki olyan értékekben, olyan politikai programban gondolkodik, amilyenben csak szeretne, amíg nem korlátoz másokat.
Az előző nap hallottam David Ben-Gurion nagyszerű beszédét, gratulálok, és szeretném kifejezni hálám a támogatásért.
Adam Miller: ("SZABAD IZRAELT!, SZABAD IZRAELT!")
Carl Johnson: ("SZABAD IZRAELT! SZABAD CIRONIÁT!")
Nos, külpolitikám másik fontos részét képezi Izrael. Engedjétek meg, hogy a Reform Párt elnökjelöltjeként kifejezzem szolidaritásom a zsidó nemzet felé, és egy ígéretet is szeretnék tenni, itt, közel kétezer ember előtt, és mindazok előtt, akik nézik vagy hallgatják a közvetítést: Ha én leszek Cironia elnöke, mindent megteszek azért, ami csak lehetséges, hogy Izrael állam létrejöhessen, és megszabadulva a nagyhatalmak béklyójától, önálló életet élhessen! Ezt vállalom! Ezt követeli meg a keresztény erkölcs, és ezt követeli meg az igazságérzetem.
Adam Miller: (óriási taps és ováció)
Adam Miller: (magasban a Taylor-Wright választási plakátok)
Emlékeztek, mit mondott Frank Underwood, és mit mondott Ed Glover David Ben-Gurionnal kapcsolatban? Hogy nem szabadságharcos, és ki kell adni Londonnak. Szörnyű, nem?
(SZÖRNYŰ!")
Szerintetek alkalmasak az ország külpolitikájának az irányítására?
("NEM ALKALMAS!")
Nem hallom elég hangosan balról!
(NEEEEEM ALKALMAAAS!" most főleg balról))
Most jobbról!
("NEEEM ALKALMAAAS!" most jobbról)
Szóval ebben a teremben senki sem akarja, hogy Francis Underwood elnök legyen.
(óriási taps és kiabálás)
("NEEEEM AKARJUUUK!")
Van még egy harmadik összetevő, amivel sikeressé tudjuk tenni Cironiát. Ez pedig az egység szelleme. Az ország sikere nem az én sikerem, nem a Reform Párt sikere, hanem az egész országé, a teljes nemzet sikere, hiszen ebből mindenki profitál.
Ma nemcsak a konzervatívokhoz, hanem a függetlenekhez és a liberálisokhoz is szólok, és arra kérem őket, ha egy olyan országban akarnak élni, ahol értékálló fizetést lehet kapni, ahol keveset kell adózni, ahol nem kell azon gondolkodni, hogy miként fizesse ki egy család is a közüzemi számlákat,
ahol nemtől, kortól, vallástól és rassztól függetlenül mindenki jól él, ahol a rasszizmust nem fogadjuk el, ahol építkeznek és nem rombolnak, ahol van lehetőség a jövőbe fektetni és nemcsak a mának élni. Ha ezekkel egyetért valaki, úgy azt kérem, hogy támogasson engem, és együtt, közösen megvalósítjuk!
("EGYÜTT MEGVALÓSÍTJUK!")
Novemberben nem két személy vagy két párt közül kell választani, hanem két út közül: mi képviseljük a nemzeti egységet, az összefogást, a szabad gazdaságot, a munkahelyteremtést, a modernizációt, a megyei autonómiát és a kisebbségekkel való békés, harmonikus együttélést. Mi képviseljük a szakértelmet, a nyugodt erőt, és ha azt szeretnétek, hogy ezt sikerüljön megvalósítani is, a konvenció után menjetek haza, kampányoljatok a Reform Párt mellett, hogy megnyerjük a november 9-i választást, és megmutassuk a világnak, hogy képesek vagyunk az ország egyesítésére, képesek vagyunk fejlődő pályára állítani Cironiát!
Köszönöm szépen!
Isten áldja Cironiát, Isten áldjon Benneteket!
("ISTEN ÁLDJA CIRONIÁT! ISTEN ÁLDJA TAYLORT!")
(Hatalmas taps és éljenzés közben megjelenik a Taylor-család, Francis Wright és az ő családja is)
Az archívum olvasható emlékoldal. Folytatás: Meridia ↗