Ki lesz George Taylor alelnökjelöltje?

Most már, hogy kellő számú delegáltat gyűjtött össze a júliusi Reformpárti Nemzeti Konvencióra, mindenki azt találgatja, hogy végül kit fog felkérni az alelnökjelöltségre, és kik lehetnek azok a politikusok, akik egyáltalán esélyesek lehetnek erre a fontos pozícióra. „Szemben az Egyesült Államokkal, ahol az alelnökjelöltet a konvenció választja ki, aki hosszas politikai játszmák után kerül kiválasztásra, olykor az elnökjelölt akaratával szemben, addig nálunk az elnökjelöltre bízzák, hogy kivel akar együtt indulni” – mondta el lapunk érdeklődésére Bob Hannister történész. Ez az aktus pedig nagy teret biztosít George Taylornak, hogy olyan jelöltet válasszon, aki megfelel számára. De milyen legyen egy ideális alelnök? „Röviden az alelnök hozzon magával valami pluszt, ami jelenti azt, hogy egy olyan választói réteghez szóljon, akit az elnökjelölt nem tud megszólítani; jöjjön olyan megyéből, amely billegő megye, így ha csatlakozik a jelölthöz, hozzon neki minél több elektort. Tudjon együttműködni az elnökjelölttel, mutassa be, hogy tud csapatban dolgozni, és demonstrálja, hogy adott esetben kész az elnöki teendők ellátására. Nagyjából ezekkel kell rendelkeznie egy alelnökjelöltnek” – véli Mr. Hannister. A Reform Párt oldalán több olyan személy között is válogathat Taylor, aki segíthet neki az országos kampányban, és már fel is merültek nevek, habár nem lehet tudni, hogy ki van a belső körben, és ki nem, illetve mennyire lehet hitelt érdemlőek ezek a híresztelések. A T-Teamhez közeli források szerint esélyes lehet az alelnökjelöltségre Francis Blank oaklandi politikus, aki az előválasztás során Taylor ellenfele volt, diplomataként dolgozott korábban. Habár kevésbé tapasztalt a politikai életben, de diplomáciai előélete fontos lehet Taylornak, aki megnyilatkozásaiból úgy lehet tudni, hogy elnökként inkább belpolitikai kérdésekkel kíván foglalkozni, így ideális választás lenne a számára. További pozitívuma, hogy egy billegő megyében lakik, így Mr. Taylornak hozhatja Oaklandet, amely az első öt legnépesebb megyék egyike. Tom Kane is a listán szerepel. A farmerből nagyvállalkozóvá avanzsált denfieldi konzervatív politikus ugyan már bejelentette, Denfield kormányzója kíván lenni, de ettől még akár vállalhatja az alelnökjelöltséget. Blankhoz hasonlóam mérsékelt és a fősodorhoz sorolt politikus, mellette farmerszármazása miatt megnyerheti kékgallérosokat a reformpártiak számára. Hátrányai közé tartozik, hogy egy piros megyéből jön, hiszen Denfieldet valószínűleg mindenképpen Taylor nyeri meg. Thomas Elliot történelem-földrajz szakos tanár, aki hozzálátott a politikai karrierje építéséhez, szintén esélyes a jelöltségre. A párt liberális konzervatív szárnyához tartozik, és előnye, hogy csatatér megyévé teheti Burkhillt, amely Frank Underwood indulása miatt inkább a progresszívaknak kedvez. A hátrány vele szemben, hogy Taylor, aki az establishment balszárnyához találkozik, és jó kapcsolatokat ápol a liberális konzervatívokkal, nem tudná bővíteni a szavazóbázisát. Hasonló a gond Clark Johnsonnal is, aki nagyon fiatal, és a szuperszombat után nyilvánosan is beállt Taylor mögé, de információink szerint a monroe-i kampány óta várta, hogy bevonják a T-Team kampánycsapatába. A további esélyesek között említik még az 52 éves Robin Douglast is Osbonre-ból. A mérsékelt jobboldali ügyvéd, aki rendszeresen gyakorolja a hitét, jár templomba, segíthet Taylornak megnyerni a párt konzervatív, vallásos szárnyát, ami eddig nem sikerült. Osborne reformpárti megyének számít, így ebben nem tud a segítségére lenni. Sokan úgy gondolják, hogy George Taylor csapata már stratégiát épít, hogy melyik megyék azok, amelyeket megszerezhetnek egy potens alelnökjelölttel, így a listán van Barnabas Collins és Ben Gates is. Mindketten belfortiak, amely a második legtöbb elektort adó megye, így fontos szerepe lesz a kampányban. Collins ugyan indult az elnökválasztáson, de nem tudta megmutatni magát. Jóval idősebb Taylortól, és gazdasági kérdésekben igen jó, ami segíthet a független szavazók megnyerésében. Collinst sokan Gates emberének tartják, aki fiatal politikus, elképesztően gazdag üzletember, és sok pénzzel járulhatna hozzá Taylor kampányához. A gond már csak az, hogy mindketten karizmatikusabbak Taylornál, és így a kampány során háttérbe kerülhet az elnökjelölt, ami nagy kárt tehetne a kampányában, hiszen a rivaldafényt az alelnökjelöltre irányíthatná. A lehetséges jelöltek között emlegetik még Taylor legkeményebb ellenfelét, Francis Wrightot, aki több oldalról jó választás lenne. Egyrészt nemzetközi jogász, így a külpolitikát levenné az elnök válláról, másrészt megmutatta magát az előválasztások során, és egy-két helyen komolyan meg is szorongatta néhány megyében. Ismert, nem kell bemutatni, és ő az, aki hozhatja Taylornak a párt konzervatív szárnyát. De ez a hátránya is: a függetlenek ezért nem állnak mellé, és várhatóan a délen nem tud átütő sikert elérni Underwooddal szemben, mellette pedig jóval karizmatikusabb politikus Taylornál. Vele kapcsolatban a fő problémának az tűnik, hogy a legtöbb kérdésben homlokegyenest mást képvisel, mint Taylor. Mást képviselnek a külpolitikai és nemzetbiztonsági kérésekben, illetve nem egyezik a polgárjogokról alkotott véleményük sem, és kétséges, hogy alárendelné-e magát Wright az elnökjelöltjének.