A Reform Párt elnökjelöltjeinek harmadik vitája

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok a kedves nézőknek és a stúdióban megjelenteknek is. A mai este is eljött, amikor a Reform Párt elnökjelöltjei utoljára mutatják meg egy vita során, mit is tudnak. Utolsó alkalom a jelölteknek, hogy az egész ország előtt meggyőzzék a választókat, Rá szavazzanak. És az utolsó esély nekem, hogy egyszerre kérdezzem őket. Ma három jelölt jött el a vitára, köszöntsük hát őket nagy tapssal, miközben az alábbi sorrendben jönnek be: Francis Wright, George Taylor, Francis Blank. Francis J. Wright: Jó estét kívánok mindenkinek, köszöntöm kedves vitapartnereimet is! Tegyük együtt naggyá Cironiát! George P. Taylor: Jó estét kívánok mindenkinek! Francis Blank: Jó estét kívánok! Thomas H. Blackwell: Jó estét Önöknek is! Ma este Önök lesznek a főszereplők, ahol elmondhatják elképzelésüket világnézeti nézőpontokban. Először mindenki három percet kap, hogy elmondja saját nézőpontját, és véleményét. Ebbe a témába sok minden beletartozik, így én most pontosabban nem is határoznék meg semmit. A bejövetelük sorrendjében kapják meg a szót három percre. Francis J. Wright: Még egyszer köszöntöm minden kedves honfitársamat, akik itt a helyszínen, vagy otthonról követik a vitánkat. Nagy nap ez a mai a szuperszombat előtt, és nagyon fontos is. Eldől, hogy ki a legkarizmatikusabb és legalkalmasabb jelölt a Ciron Köztársaság Elnöki székébe, képet ad az embereknek a jelöltekről, valódi habitusukról, programjukról. Egy olyan Cironiát képzelek el, ahol az előnyöket nemcsak a felső 10 000 élvezi, hanem mindenki, a keményen dolgozó kisemberek is! Egy olyan országot képzelek el, amely otthont, hazát és értékközösséget is jelent az összes itt élő ember számára, amely képes munkát adni az embereknek, megvédeni őket és megvannak a képességei ahhoz, hogy fontos világpolitikai tényezővé válhasson! Segítsenek nekem abban, hogy megvalósíthassam programomat, mert csak együtt tehetjük naggyá és biztonságossá hazánkat! Thomas H. Blackwell: Taylor úr jön! George P. Taylor: Szeretném köszönteni Cironia lakosságát a nagyszerű Atlanta városából, Oakland városából, ahol már szépen fejlődnek a narancsültetvények, és ahol égig érnek a pálmafák. Nagyszerű helyet találtak az MSC szakemberei és az RNB vezetői az utolsó vitára. Fontosnak érzem, hogy a szuperszombat előtt ilyen esemény kerüljön megrendezésre. Engedje meg, Thomas, hogy bocsánatot kérjek a korábbi éles szópárbajunkért a hamiltoni vitában, nem voltam Önnel szemben fair, és a problémámat kulturáltabb körülmények között is előadhattam volna. Egy értékhordozó, konzervatív, középosztálybeli családban nőttem be, amelyek ma is legfontosabb alkotóeleme a ciron társadalomnak, és amely részének vallom én is magam. Fontosnak tartom a keresztény értékeket, de fontosnak tartom azokat a liberális elképzeléseket is, amelyek még erősebbé tehetik Cironiát. Az országot nem kell naggyá tenni, hiszen most is a legnagyszerűbb ország, amelyet mind nagyszerűbbé kell tennie a politikai és gazdasági elitnek. Szerintem a modern amerikai és ciron konzervativizmus a kereszténységről, a befogadásról, az egységről és a szeretetről szól. Ezt kívánom a kampányban is képviselni. Köszönöm! Thomas H. Blackwell: Blank úré a szó! Francis Blank: Elérkezett az utolsó vita. Ezt követően már lehet csak a média lapjain keresztül folytathatunk érdemleges párbeszédet. Úgy érzem, az előző két alkalom is remekül sikerült, ezért ezúton is biztos vagyok benne, hogy jó vita elé nézünk. Szüleim nem kifejezetten nevezhetők a legnagyobb konzervatívoknak, de ezzel szemben a nagyapám erőteljesen vallotta a republikánus eszméket. Ő volt az, akitől először hallhattam ezen ideológia értékrendjét, melyet később, Nagy-Britanniában töltött szolgálatom alatt ismertem meg részletesebben. Ezt követően váltam én is hű követőjévé és képviselőjévé. Remélhetőleg meg tudom mutatni, mennyire erős a hitem ezekben az eszmékben. Köszönöm, hogy itt lehetek, és jó vitát kívánok mindenkinek! Thomas H. Blackwell: Először is Taylor úr, én nem éreztem úgy, hogy bocsánatot kell kérnie tőlem, inkább vitapartnereitől, de ha már megtette ezt értékelem, és köszönettel fogadom. De akkor térjünk is rá a kérdések körére. Mivel elég nagy a téma, és mindenre nincs idő, úgy gondoltam az egy jó mód lenne, ha egy kérdést tennék fel, amire mindenki válaszolna két percben, majd egy újabb körben rögtön reagálhatnak is arra, amit a többiek válaszoltak. Kérem jelezzék, ha ellenvetésük van. Nos, mivel nincs ellenvetés feltenném az első kérdést: Ki milyen jogokat szeretne átadni a megyéknek? Mekkora központi hatalmat akarna megtartani a megyékkel szemben? Most fordított sorrend következik: Francis Blank, George Taylor, Francis Wright. Francis Blank: Én úgy látom, hogy az ideális állapotban a megyék minél önállóban működnek egymástól. Mindenképpen szükséges külön gazdasági, belügyi, kereskedelmi, egészségügyi, oktatásügyi és kulturális vezetés a megyékre szólóan. Ami természetesen nehezen kerülhetne ki állami kézből, az a külügy. Ezen kívül szövetségi szinten is működnie kell az előbb felsoroltakat igazgató szerveknek, de ezek hatóköre inkább ellenőrzésből áll, mint tényleges vezetésből. Fontos a nemzet biztonsága is, és hogy ezt megyei szinten is lehessen biztosítani. Nem tiltanám be a külön megyei haderők létesítését, de ezen szerveknek krízishelyzet esetén kötelességük volna a szövetségi hadseregbe betagozódni. Valamint minden megyének saját jogkörébe kell tartozzon meghatározni a hivatalos nyelveit, felekezeteit, ünnepnapjait, bíráskodási rendszerét és egyéb kulturális viszonylatait. Köszönöm a szót. Thomas H. Blackwell: Wright úr? Bocsánat, Taylor úr jön. George P. Taylor: Ez egy nagyon fontos téma, amelyet többszörösen körbe kell járnunk, és a választás után le kell ülni a progresszív és a reformpárti szenátusi és képviselőházi vezetéssel, hogy egy stabil, kétpárti egyezség jöjjön létre, mit is gondoljunk a megyékről. Az én elképzelésem ezzel kapcsolatban, hogy a lehető legtöbb kérdésben ki kell kérni a megyék véleményét, és át kell adni olyan jogokat, amelyet a megyék jobban eltudnak látni a kormányzatnál. Nem támogatom a nagy államot! Úgy vélem, hogy az igazságügyi, a közigazgatási, az oktatási és az infrastrukturális kérdésekben át kell engedni a terepet a megyei vezetéseknek. Ugyanakkor a pénzügyi, kereskedelmi és vámpolitikában, rendvédelmi nemzetbiztonsági és védelmi kérdésekben a központi kormánynak kell döntenie. Thomas H. Blackwell: Most jön Wright úr! Francis J. Wright: Én is kiemelten fontosnak tartom a megyék hatásköreinek kérdését. Fontos, és hatással van az emberekre, hogy hogyan alakítjuk ki. Abban hiszek, hogy a legjobb döntések mindig helyben, nem pedig a fővárosban egy szép íróasztalnál születnek. Helyben tudnak iskolaigazgatót választani, helyben tudnak bíráskodni a leghatékonyabban. A jogi, igazságügyi, oktatási és közigazgatási feladatokat tehát helyben kell megoldani, azonban úgy vélem, hogy a szövetségi kormánynak meg kell hagyni a jogot, hogy irányelveket fogadjon el, annak érdekében, hogy egy színvonalat, egy standardot, egy szervezeti és működési feltételrendszer az egész országban működhessen. Úgy gondolom, az elnöknek ki kell kérnie a kormányzók véleményét, egyeztetnie kell velük, és fordítva annak érdekében, hogy a hatáskörök és a felelősségek a leghatékonyabban legyenek szétosztva. A legjobb döntések helyben, a megyékben, az önkormányzatokban születnek, karcsú és hatékony igazgatási rendszerre van szükség. Thomas H. Blackwell: Most akkor ahogy megbeszéltük mindenkinek két perce van megint, hogy reagálhasson az elhangzottakra. A sorrend megint Blank, Taylor, Wright. Francis Blank: Egyetértek azzal, hogy a folyamatos párbeszéd a megyék és a szövetségiek között csak jót tehet az országnak. Taylor úr a hadsereg és rendvédelem kérdését azonban mintha teljesen kivenné a megyék kezéből. Ezzel nem értek egyet. Főleg, hogy az elképzelésem szerint külön törvények érvényesek a megyékben, furcsa lenne egységes rendőrségről beszélni. Egyedül a körözött személyek ügyében kell szerintem szövetségi szintre vinni a kérdést. Wright úrral pedig javarészt egyet értek, bár ezt a szövetségi szinten megszabott standard színvonalat azért érdekelne, milyen szigorúan venné, és milyen lépéseket tenne annak érdekében, hogy a megyék be tudják tartani őket. Esetleg támogatást is nyújtana, ha nem telik a megyének rá? Thomas H. Blackwell: Taylor úré a szó! George P. Taylor: Az ellenfeleim megyékkel kapcsolatos elképzeléseivel vitatkoznék. Ők egy 23 államot képzelnek el az államban, amely teljes egészében működésképtelen lenne. Nem gondolom, hogy a kormányzati döntésekbe, főleg az államfőnek, minden kérdésben egyeztetnie kellene a kormányzókkal, csak kifejezetten azokban az ügyekben, amelyek szervesen érintik az adott megye érdekeit. De hogyan is lehetne a hadsereget megyékre osztani? Hogyan hozhatna a létre a megyékben a Kongresszus önmagával egyenrangú törvényhozásokat, ez már-már kantoni rendszer lenne, amely teljes egészében korrodálja az állam biztonságát. Ez ennél egy sokkal bonyolultabb téma, és én önrendelkezést adnék, Önök ketten függetlenséget, főleg Francis Blank, és ezt nem tudom elfogadni. Francis J. Wright: Különösebb aggályaim egyik vitapartnerem érvelésével sincsenek, örömmel hallgattam, hogy az alapvető kérdésekben egyetértünk, például hogy az oktatást, közigazgatást stb. a megyékre kell bízni, azonban nemzetbiztonsági kérdésekben és a védelempolitikában szövetségi szinten kell dönteni. Azonban egyen rendőrséget nem tudok elképzelni, úgy gondolom, a rendvédelem ügyét a megyék kezében kell hagyni, a hadsereget pedig természetesen csakis egységes szövetségi szinten képzelem el. habár alapvető kérdésekben a megyék kezébe adnám a döntés és az egyeztetés jogát az elnökkel, kicsi, hatékony, karcsú és egyben erős szövetségi kormánynak kell vezetnie az országot, hogy ne legyen megosztottság. Thomas H. Blackwell: Akkor szerintem jöhet egy másik kérdés. Az alaptörvényben benne van a fegyvertartás, mint alapvető jog. Egyetértenek-e ezzel az alapjoggal, vagy eltörölnék-e azt, ha elnöki székbe kerülnek. A mostani sorrend Taylor, Blank, Wright. George P. Taylor: A fegyvertartás mindenkinek alapvető alkotmányos joga, a második kiegészítés tartalmazza, és azt képviseljük mi, a Reform Pártban, hogy az alkotmány betű szerinti tartása a legfontosabb. Ebben a felfogásban azt képviselem, hogy mindazoknak, akik nem állnak valamilyen büntetőjogi eljárás alatt, kaphasson fegyvert. Francis Blank: A fegyvertartás alapvető joga minden ciron polgárnak. Hosszú ideje így van ez már, és már hagyományosan az USA-beli eszmeiségünk részének tekinthető. Ezt megcsorbítani, elvenni, ellent mond mindennek, amit a konzervativizmus magáénak vall. Az önvédelemhez mindig és mindenkor biztosítani kell az emberek jogait. Ahogy a régi közismert népszólás tartja, nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. Ügyelni kell, hogy ne rossz kezekbe kerüljenek, és akkor nem lehet gond. Francis J. Wright: Ami a fegyvertartás jogát illeti, az én személyes véleményem az, hogy nem szabad kivenni az alaptörvényünkből. És nem, nem a fegyverlobbi fizetett embere vagyok, mielőtt valaki félreértené. Jár a polgárainknak a jogos önvédelem joga, amelyet személy szerint külön és részletesen szeretnék szabályozni, és jár a fegyvertartás joga, a hagyományoknak megfelelően, az alkotmányunkba sem véletlenül került bele.  Nem állíthatunk minden utcasarokra rendőrt, az állampolgároknak pedig biztosítani kell a jog. Nem állíthatunk minden utcasarokra rendőrt, az állampolgároknak pedig biztosítani kell a jogot, hogy megvédjék magukat. A visszaélések kiküszöbölése érdekében pedig olyan szabályozást vezetnék be, ami példátlan szigorral súlytana le a visszaélést elkövetőkre! Határozottan a fegyvertartás joga mellett állok. Thomas H. Blackwell: Úgy látom ebben nincs nagy vita, így nem látom értelmét ebben a kérdésben az újabb két percben. Inkább következzen egy új téma: az egyház. Az egyházak fontos szerepet játszanak az emberek életében. Milyen módon képzelik el az egyházak állami támogatását. Itt nem csak a közvetlen, hanem a közvetett támogatásokra is gondoljanak, mint például személyi jövedelemadók felajánlása, illetve például milyen pályázatokon vehetnek részt az egyházak? Remélem érthető, mire is gondoltam. Francis J. Wright: Úgy gondolom, több okból is kiemelten fontos az egyházak anyagi megbecsülése. Például az egyházak iskolákat tartanak fenn, és minden hívő számára biztosítja a méltó Istentisztelet feltételeit. Gondolok itt a templomok fenntartására, különböző események megszervezésére, amelyeknek az anyagi vonzata nem kicsi. Véleményem szerint különös körültekintéssel kell tárgyalásokat folytatni a különböző egyházak képviselőivel annak érdekében, hogy minél igazságosabb és átláthatóbb támogatási rendszer alakulhasson ki. Ami a magánszemélyek támogatását illeti, akár alapítványokon keresztül, akár közvetlenül, akár személyi jövedelemadó felajánlással, biztosítani kell nekik a lehetőséget, az egyháznak pedig azt, hogy a leggazdaságosabban és leghatékonyabban működjön. Thomas H. Blackwell: Blank úr következik. Elnézést, hogy nem mondtam a sorrendet. Utána Taylor úr jön! Francis Blank: Az egyházak szerves részét képezik egy ciron ember mindennapjainak. Az államnak az a feladata, hogy ez a rendszer fennmaradhasson és akár fejlődhessen is. Az egyházi iskolákat, könyvtárakat, intézményeket támogatni kell a tudományos és egyéb, a nemzetünk jövője számára hasznos tevékenységeikben. Hogy a polgárok is támogatásukat tudják nyújtani a felekezetek felé, alapítványokat kell létrehozni, amelyeken keresztül nyílna lehetőség az egyházak megsegítésére. George P. Taylor: Szerintem az egyházaknak semmilyen állami támogatást nem szabad adni, hiszen attól kezdve a kormányzathoz kötődne. Ez igen veszélyes, hiszen állami egyházak jönnének létre, úgy vélem, hogy minden lehetőséget meg kell adni, hogy a hívek adakozzanak, amennyit akarnak, és ezekből a támogatásokból tartsák fenn magukat. Az amerikai modellt ebben teljes egészében támogatom átvenni. Azt se támogatom, hogy az adóból vonják le – maradjon több az embereknél, és adakozzanak úgy. Thomas H. Blackwell: Itt úgy látom van némi különbség, úgyhogy most viszont két perc újból ebben a témakörben. A sorrend Wright, Blank, Taylor. Francis J. Wright: Ebben a kérdésben teljes mértékben Francis Blank úrral értek egyet. Thomas H. Blackwell: De mit szól Taylor úr véleményéhez? Francis J. Wright: Taylor úr, az egyházak hogyan tartsák fenn magukat a hívők támogatásaiból? Nem csupán a westvale bankárai járnak templomba, hanem nélkülöző szegény emberek is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy támogassák az egyházat. Ön sem vitathatja, hogy egy bizonyos, akár alapvető módon az egyházakat támogatnia kell az államnak, hogy az infrastrukturális alapfeltételeket meg tudják teremteni. George P. Taylor: Én nemcsak a Westvale-t képviselem, attól, hogy a megyémben van a város, attól még nem a bankárokat képviselem, ezzel arcul csapja azokat, akik az előválasztás során engem választottak, de lelke rajta. Francis J. Wright: Blank úré a szó, tartsa kordában az arroganciáját, kérem. Francis Blank: Egyetértek az előttem elhangzottakkal. Az hívők önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy az egyházakat teljes mértékben le tudják fedni. Szükség van valamely szintű állami segítségnyújtásra itt. Felesleges egyből rémképeket gyártani, attól hogy támogatnánk valamennyire őket, még nem kötődne semmivel se jobban az egyház az államhoz, mint előtte. Francis J. Wright: De meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta érvelése több mint zavaros, Taylor úr. (nevet) George P. Taylor: Tisztességtelen Frank! Ön így akarja megszerezni az egyházak támogatását, erről szól az egész, de ebből kultúrharc lenne. Francis Blank: (elmosolyodik) És köszönöm Taylor úr, hogy még mindig türelmes, kedves, és tiszteli az ellenfeleit. Francis J. Wright: Miért nem tudta kivárni a sorát? Akkor reagálhatott volna. Nem értem, nem értem, nem értem... Taylor úr, Ön nem áll a szabályok felett! Tartsa be a szabályokat, tartsa a sorrendet, tartsa tiszteletben azt, ha Blank úrnál van a szó, és amikor Önre esik a sor, azonnal reagálhat. A vitán tanúsítandó tiszteletet pedig én s szeretném megköszönni Taylor úrnak. (nevet) George P. Taylor: Ön és a tisztelet két külön fogalom. Francis J. Wright: Kivel beszél, velem, vagy Blank úrral, mivel mindketten nehezteltünk a tiszteletlenségére. George P. Taylor: Ön a Tisztességtelen Frank, tudja jól. Francis J. Wright: Én mikor beszéltem, amikor másnál volt a szó? Thomas H. Blackwell: Legyünk annyira azért korrektek, hogy ez a kis vita Blank úr "ideje alatt" alakult, így mindketten belebeszéltek a másik idejébe. Taylor úr, ha akar még mondani egy-két mondatot akkor most megteheti. George P. Taylor: Nagyon sok ügyet kell megoldanunk, és az egyház-finanszírozás nem tartozik ezek közé. Én hívő ember vagyok, mindig adományozok az egyházamnak, igen sokan teszik ezt. Az egyház is addig tudja fenntartani magát, amíg vannak hívei. Így pedig az állami támogatásból eltartanák magukat. De jó, támogatások: akkor támogassuk a magániskolákat, a magánegyetemeket, a magánkönyvtárakat is. Sőt a magánbiztosítók is kapjanak állami forrásokat. Thomas H. Blackwell: Egy utolsó kérdéskör jön. Melyiket ideológiai irányzat jellemző Önökre, és ez miben jelenik meg? A konzervativizmus, vagy a liberalizmus? Melyik ideológiai irányzat terjedését segítenék elő, és hogyan? Esetleg az oktatásban megjelenítenék-e valamelyiket? A sorrend: Taylor, Blank, Wright. George P. Taylor: Köszönöm szépen, most legalább én kezdek (mosolyog). Én magam konzervatív embernek tartom, sőt azt kell mondanom, hogy az előválasztások eddigi eredményei azt mutatják, hogy a reformpárti választók engem tartanak a leghitelesebb konzervatívnak. Fontosnak tartom az értékeimet, de úgy gondolom, hogy az oktatásban nincs helye az ideológiai képzésnek, így a nácik és a kommunisták szintjére jutnánk. Az oktatásnak értéksemlegesnek kell lennie, kivéve a keresztény értékrendet. Francis Blank: Egyértelműen a konzervativizmus követőjének tartom magam, ám bár akadnak liberális eszmények, amelyeket tisztelek és elismerek, a lényeges kérdésekben a jó öreg republikánus eszmék felé húzok. Szerintem az ideológiáknak nem a kormány által kell terjedniük. Az ember között, természetes úton kell, hogy kibontakozzanak, hiszen az emberekről szól, az emberek által a legjobb, ha terjed. Abban viszont látok valami hasznosságot, ha a tanintézményekben legalább valamilyen alapvető szinten megismerkednének az ideológiákkal a tanulók, hogy ismerjék, és ne csak szidják a mások hozzáállását. De ösztönözni nem szabad senkit semmire, mindenkinek saját joga eldönteni, miben hisz. Francis J. Wright: Ami engem illet, az eddigi életemet a  keresztény-konzervatív értékrend szellemében éltem, a konzervativizmussal tudok igazán azonosulni. Fontosnak tartom a hagyományok tiszteletét, mivel a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Ami az oktatást illeti, a diákoknak a történelemórákon objektíven szemlélve meg kell ismerniük az ideológiákat, de Taylor Úrral egyetértve, ideológiai oktatásra nincs szükség, csupán a keresztény értékek szellemében folytatott oktatásról lehet szó. Emellett bizonyos egyetemes liberális értékeket is fontosnak tartom mind jogászként, mind emberként, ezek a szabadság és az alapvető, természetből eredő emberi és polgári jogok. Ezek tiszteletben tartását is fontosnak tartom. Mindent összevetve, sarkosan konzervatívnak gondolom magam, és ez alapján is politizálok. Fontos számomra a közösség, az emberek életének kulcsfontosságú kreálmánya, bármilyen közösségről is legyen szó. George P. Taylor: Én annyit tennék hozzá, hogy előválasztás ide vagy oda, de nekünk, az itt állóknak a konzervativizmust, a modern konzervativizmust kell képviselnünk, hogy Cironiában még jobb legyen élni. Thomas H. Blackwell: Rendben. Akkor úgy vélem mára végeztünk is. Mindenki rengeteg információval lett gazdagabb. Most mindenki kap két percet búcsúzásra, és egy rövid összefoglalásra. A sorrend: Wright, Blank, Taylor. Francis J. Wright: Mielőtt elbúcsúzok, szeretném megköszönni elnökjelölt-társaimnak a vitát, nagyon élveztem. Szeretnék kérni Taylor és Blank úrnak egy hatalmas tapsot, nem megfeledkezve a moderátorról, Black úrról! Köszönöm még egyszer a vitát. Nagyon remélem, hogy sikerült bebizonyítanom az embereknek, hogy higgadtságommal, szabálykövető magatartásommal és szakértelmemmel sikerült bebizonyítanom, hogy méltó vagyok az elnöki posztra, méltó vagyok az Önök feltétlen szolgálatára, a haza javának szolgálatára! Tovább előre, a szuperszombaton mutassuk meg, hogy képesek vagyunk naggyá tenni Cironiát! Francis Blank: Köszönöm mindenkinek, hogy jelenlétével emelte az est színvonalát! Ismét tartalmas vitán vagyunk túl! Bár összeszólalkozásból csak egy kicsi volt, de nem hiszem, hogy ez negatív pont volna. Végre az eszméké volt a főszerep. Ez volt az utolsó nagy vita, közvetlenül a szuperszombat előtt. Ezen a szombaton akár az egész verseny eldőlhet, ezért sok minden múlik Önökön, kedves szavazókon. Döntsenek a legjobb belátásuk szerint, és nem akarom más kampánymottóját elvenni, tehát inkább úgy fogalmazok, legyen ez az ország egy még jobb ország. Együtt sikerülhet! George P. Taylor: A mai este is bebizonyította, hogy hárman, akik a legesélyesebbek vagyunk a Reform Párt elnökjelölti posztjának az elnyerésére, megmutattuk, hogy ugyan vannak köztünk különbségek, de azt gondolom, hogy több az, ami összetart minket, mint ami szétválaszt. Ennek jegyében kérem Önöket, hogy szombaton minél nagyobb számban menjenek el szavazni, hogy megmutassuk: számunkra mily fontos a demokrácia legszentebb vívmánya. Thomas H. Blackwell: Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt, a nézőknek a türelmet. Úgy vélem a ma esti vita informatív volt, és a választók csak nyertek rajta. Jó éjszakát mindenkinek! Viszontlátásra, viszonthallásra!