A Reform Párti elnökjelöltek második vitája

Thomas H. Black: Jó estét kívánok a nézőknek. A mai este is eljött, amikor a Reform Párt jelöltjei a második vitanapot is megtarthatják. Én Thomas Blackwell vagyok. És akkor ne is húzzuk az időt, jöjjenek a jelöltek! A Reform Párt vezetése úgy határozott, hogy azok vehetnek részt a mai vitán, akik az eddigi előválasztáson delegáltakat szereztek. Akkor jöjjenek is a jelöltek, abban a sorrendben, ahány delegáltat szereztek: George Taylor, Francis Wright, Francis Blank, és Barnabas Collins. George P. Taylor: Kedves Nézők! Újabb fordulóponthoz érkeztünk. A mai napon arról fogunk vitázni a többi jelölttel, hogy milyen külpolitikai vonalvezetést képviselnénk, ami nagyon fontos. Az elmúlt hetekben már két megye konzervatív lakossága is kifejtette a véleményét, hogy kit szeretnének látni a Reform Párt elnökjelöltjeként a nyári konvenció után. Remélem, hogy ebben a másfél órában sikerül dönteniük abban, hogy melyikünk a legalkalmasabb a nemzetbiztonsági és diplomáciai kérdések kezelésére, ezzel is segítve a még dönteni nem tudókat. Francis J. Wright: Köszöntöm a kedves nézőket, és tisztelettel Üdvözlöm kedves Elnökjelölt-aspiráns ellenfeleimet is a mai vitán, amely kiemelt fontosságú, mivel a külpolitika a fő témája. Engedjék meg, hogy jó Walkeri szokás szerint bemutatkozzam, majd férfiasan képviseljem az álláspontomat, ami az ország érdeke. Francis J. Wright a becsületes nevem, Walker megyében születtem, jogi diplomával rendelkezem, jelenleg a fő szakterületem a nemzetközi jog és a diplomácia. Francis Blank: Jó estét kívánok! Nagy megtiszteltetés, hogy ismét a nagyérdemű előtt szállhatok ringbe. A külpolitika nem is kérdéses, hogy a szívemhez közel álló téma. Évekig diplomataként munkálkodtam, és nem meglepő, hogy ragadt is rám valami a szolgálatom alatt. Remélem ezt ma este az Önök számára is képes leszek bizonyítani. Nagyon izgatottan tekintek előre erre a mai vitára is, és sok sikert kívánok mindenkinek! Barnabas Collins: Csillagos jó estét kívánok a kedves nézőknek, valamint elnökjelölt-aspiráns ellenfeleimnek. Nos, ha valakiben felmerülne az a kérdés, hogy mégis ki lennék, röviden elmondom. Barnabas Collins a becsületes nevem, üzletember és politikus vagyok, Mr. Benjamin Gates a nagyhírű milliárdos jobb keze és patronáltja. Igazán érdekes vitának nézhetünk elébe, ugyanis a szívemhez közel álló téma, a külpolitika van terítéken. Nos, mondandóm végén, sok sikert kívánok valamennyiünknek! Thomas H. Blackwell: Most, hogy mindenki megjelent a vitán, kezdhetjük is! Mint már a jelöltek is említették a mai témánk a külpolitika, melybe sok minden beletartozhat. Első körben minden jelölt két percet kap a programjának bemutatására. Az előző sorrendet tartjuk! George P. Taylor: A külpolitika talán egyike a legkomplikáltabb dolognak, amivel egy politikus találkozhat, hiszen itt a diplomáciával összeér a gazdaság is. Az én külpolitikai alapvetésem az, hogy Cironiának Washington-barát külpolitikát kell folytatnia, de mégis önállóan kell döntenünk a legfontosabb ügyekben. Persze ennek lépcsőfokai vannak. 1. Tárgyalunk az amerikai kormányzattal, hogy miként valósuljon meg a kiszakadás, ez több évig is eltarthat. 2. Kialakítjuk a Kongresszussal együtt a legfontosabb külpolitikai célokat, amelyek mentén Cironia jövőjét lehet építeni. Ennek nagyon fontos alapja, hogy miként képzeljük el a jövőnket a térségben, mely államokkal kívánunk gazdasági, külgazdasági viszonyt kiépíteni, melyekkel nem. 3. Belépünk ez ENSZ-be, amelyet ugyan nem tartok a legjobban működő szervezetnek, de fontos része lehet a nemzetközi térben. De ezeken felül vannak még olyan fontos kérdések, minthogy mit képviseljünk Európában, hogy viszonyuljunk a Közel-Kelethez. Hiszek abban, hogy a külpolitikának kurzusokon átívelőnek kell lennie. Legalábbis ezt képviselem. Francis J. Wright: A külpolitika az én programomban is kiemelt prioritást élvez. Hazánk, a Ciron Köztársaság földrajzilag egy fontos stratégiai ponton terül el. Közel van az USA, a Karibi-térség, illetve Európa sincsen olyan messze, mint gondolnánk. Az én elképzelésem középpontjában is az Amerikai Egyesült Államokkal történő remek kapcsolatra való törekvés áll. Hogy miért? Ez az ország az, amelyik védi az alapvető emberi és polgári jogokat szerte a világban, ez az ország az, amelyik a legerősebb hadsereggel rendelkezik, és ez az államszövetség az, amelyik harcol a kommunizmussal szemben. Ebben a tekintetben tehát nem csupán gazdasági szempontból nemzeti érdek a Washington-barát külpolitika, hanem diplomáciai és politikai szempontból is. Ami Európát illeti, úgy gondolom, nem szabad icolacionista politikát folytatnunk ezzel a kiemelten fontos kontinenssel kapcsolatban. Tartani kell a kapcsolatokat a demokratikus barátainkkal, gazdasági kapcsolatokra is törekednünk kell, illetve ki kell állnunk a demokratikus erők ellen Kelet-Európában, ahol hatalmas a veszedelmes bolsevikok fenyegetése. Támogatom a belépést az ENSZ-be, hiszem, hogy hatékonyabb lesz a népszövetségnél és velünk együtt pedig még jobbá válhat. Egy szó, mint száz: USA barát külpolitika a nemzeti érdekünk, Nem szabad izolacionista politikát folytatni Európával kapcsolatban, de ami a diplomáciámban a legfontosabb: Mindig minden körülmények között a békére fogok törekedni szerte a világon. Francis Blank: Ha külpolitikáról van szó, akkor nem lehet egy kalap alá venni mindent. Kisebb kérdésekre bonthatjuk le a témát, amelyek összességében egy egységes rendszert próbálnak meg alkotni. Egykori anyaországunkkal, az Egyesült Államokkal, mindenképpen barátságos viszonyt kell ápolnunk. Ez egy békés elválás, semmi szükség izolációra és haragoskodásra, főleg, hogy az USA kérdés nélkül a legnagyobb gazdasági partnerünk fog maradni a szétválás után is. A kérdés már csak annyi, mennyire akarunk befolyást adni az Államoknak. Ebben azon a véleményen vagyok, hogy a szuverenitásunk legyen az első szempont - aztán az, hogy gazdaságilag, mi tesz jót nekünk. Monetáris például szempontokból lehet nem ártana a dollárnál maradni, mint pénznem, és ez ügyben egyeztetni az Egyesült Államokkal. Sam bácsi mellett feltehetőleg a legnagyobb partnereink a jövőben a többi amerikai ország lesznek, valamint az európai hatalmak. Mindenképpen, minél hamarabb ki kell építeni ezekkel az államokkal egy működő külképviseleti kapcsolatot, és számunkra legkedvezőbb feltételek mellett kereskedelmi egyezményeket kötni velük. Ha elismert ország akarunk lenni, meg kell sürgetnünk az ENSZ-be való betagozódásunkat. Addig sok nemzet nem fog ránk tényleges partnerként tekinteni, amíg erre nem kerül sor. Ami a keletebbre fekvő területeket érinti - itt lépnek be a komplikáltabb viszonyok. Én, mint magát konzervatívnak valló ember, nem kívánok semmiféle egyezkedésbe kezdeni a bolsevik kelettel, a minimumra kell venni a velük történő diplomáciai akciókat. Természetesen magunkra haragítani sem volna okos dolog egy szuperhatalmat, de ez nem jelenti azt, hogy le kell feküdni a szovjeteknek. Nem, távol kell tartani magunkat a vörös veszedelemtől. Afrika és a Közel-Kelet fejletlen régió, de hiszem, hogy az évek során erősebb gazdasági partnerekké nőhetik ki magukat. Az európai nagyhatalmakkal pontosan ezért is kell jó viszonyt ápolni. Izrael létrejöttét támogatni kell, és miután függetlenné vált a zsidó államalakulat, biztosítani kell őket arról, hogy bennünk egy hosszú távú partnerre találhatnak. A Távol-Kelet szép és mesés, de valószínűleg velük lesz a legkevesebb okunk bonyolultabb egyezményekbe belemenni. Elsődlegesen nem élvezhetnek prioritást. Köszönöm. Barnabas Collins: Hazánk, a Ciron Köztársaság a múltból adódóan szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. Ezt a kapcsolatot mindenképpen fent kell tartani, ugyanis mind gazdasági, mind politikai szempontból ez válhat a leginkább hasznára Cironiának. Most, hogy a háború véget ért és elkezdődött az újjáépítés szerte Európában megnyílt a lehetősége annak, hogy gazdaságilag hatalmas befolyásra tegyünk szert a kontinensen. Európa lesz a ciron multinacionális cégek földje!Kiemelt fontosságú a hitleri uralom alól felszabadított Németországnak. Ugyanis rendelkezésre áll a megfelelő szakképzettségű munkaerő, ami nélkülözhetetlen egy sikeres leányvállalat létrehozásához. Kelet-Európa is hasonlóan jelentős, azonban a szovjet bolsevik befolyás miatt véleményem szerint nem érdemes erre a régióra koncentrálni. A gazdasági kapcsolatok mellett magát a jó viszonyt is el kell érnünk a nyugat-európai hatalmakkal. Összegezve: Fent kell tartani és tovább kell építeni a kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal, a nyugat-európai hatalmakkal szintúgy, valamint erős gazdasági befolyásra kell szert tennünk Európában, különösen a hatalmas potenciállal rendelkező Németországban! Köszönöm. Thomas H. Blackwell: Most, hogy mindenki ismertette programját, következhet a következő kör. Ebben a körben mindenki egy kérdést kap tőlem, az alapján, amit a programjában elmondott. Most jelezném előre, hogy az idő rövidsége miatt nem lehet itt reagálni a másik programjára, válaszára, ezt a végén egy két percben mindenki megteheti majd. Az első kérdésem Taylor úrhoz szól: Említette, hogy a Kongresszussal kell kialakítani, hogy mely országokkal kívánunk külkapcsolatot, illetve gazdasági kapcsolatot kialakítani. Nyilván természetesen, mint leendő Elnök, Önnek is van elképzelése. Mely országok lennének prioritások az Ön külpolitikájában? Európa, Afrika, Dél-Amerika? És itt kérem elsősorban az Egyesült Államokon kívül kikre gondol, erre irányul a kérdésem. George P. Taylor: Én elsősorban a Karib-térségre koncentrálnék, hiszen ez a mi térségünk. De nem hagyhatom ki, hogy elmondjam a véleményem a jelölttársaim programjáról. Francis Blank maradna az amerikai dollárnál. Nos, Francis, akkor sose lennénk valóban szuverének, ha egy másik ország jegybankja nyomtatna nekünk pénzt. Ez véleményem szerint működésképtelen, mint ahogy Barnabas felvetésével is vitatkoznék, amiben arra ösztönözné a ciron cégeket, hogy Európába vigyenek befektetéseket. Akkor mi lesz Cironiával? Fontosnak tartom, hogy rendezzük a viszonyunkat Kubával, ami fontos felvásárlója lehet hazánk agrártermékeinek és ipari termékeinek egyaránt, de az is fontos, hogy ebben a nehezen összeálló térségben miként tudunk olyan állandó és erős szövetségeseket találni, akik hosszabb távon segítik Cironiát, és alkalomadtán mi is őt. Természetesen azt kikötöm, hogy szélsőjobboldali junták vezetőivel nem kívánok egy asztalhoz ülni, nem kívánok Argentína vezetőivel diplomáciai kapcsolatot létesíteni. Nagyon nehéz feladat lesz kijelölni a helyes irányt, ezért is gondolom, hogy ehhez szükség lesz a Kongresszus bizottságaira is. Thomas H. Blackwell: Hát hallottuk a választ, és a kérésem ellenére már most a kritikát is. Válaszra időt nem tudok adni pluszban, de ha a kérdések mellett marad ideje a feleknek, akkor reagálhatnak, illetve akkor a többieknek is lehetősége van véleményt mondani mások programjáról, de csak abban a két percben, ami a válasz alapján rendelkezésére áll.  Második kérdésem Wright úrhoz szól. George P. Taylor: Én úgy gondolom, a választók vitát akarnak hallani, és nem azt, hogy egymás mellett elbeszélgessünk (mosolyog). Barnabas Collins: Meglehet, hogy vitára kíváncsiak, de nem hinném, hogy az Ön és a szabályok közti összetűzésre. George P. Taylor: Az eddigi előválasztások engem igazolnak, nem Önt. Thomas H. Black: Hát az előző vitát sem Ön nyerte Taylor úr. De most Wright úré a szó. Említette, hogy ki kell állni Kelet-Európai demokratikus barátainkért. Ez akár demokratikus pártok külső támogatása is lehet? Esetleg komolyabb Kelet-Európai konfliktus esetén akár egy katonai segítségre is, Cironia részéről? George P. Taylor: Frank vitát nyer, én választást. Thomas H. Blackwell: Most Wright úré a szó, most egy kicsit maradjon csöndben. Francis J. Wright: Köszönöm szépen a szót, Black Úr! Próbálom magamnál tartani egy kis ideig, ha Taylor úr hagyná, de most az arroganciát és a tiszteletlenséget fontosabbnak tartja, úgy látom. Az én esetemben tudni kell, hogy határozottan antikommunista vagyok, a bolsevikokat a földbe kell döngölni, természetesen idézőjelben, és az egész világ elemi érdeke az, hogy Európából kiűzzük a barbár és gonosz kommunistákat. ez nálam nem gazdasági érdek, nem akarok tisztességtelenül meggazdagodni a leharcolt és szerencsétlen embereken, mint Collins Úr, aki ezze a kijelentéssel elnyerte a legönzőbb és leg elvtelenebb kapitalista címet a mai vitán.  Ami a kérdést illeti a Kelet-Európai demokratizálódás elősegítésével kapcsolatban, úgy gondolom, a diplomácia tárháza nagyon széles, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre, és az USA-val karöltve kell harcolnunk a demokráciáért a kommunizmus ellen. Azonban katonai konfliktusba ok nélkül sohasem sodornám bele a hazámat, mindig a nemzeti érdekeket tartom szem előtt. Azonban diplomáciai esetleges menedékjog-segítség, vagy anyagi támogatás esetleg szóba jöhet. Thomas H. Blackwell: Blank úr következik. Említett, hogy az ENSZ-be kell belépnünk, hogy elismert ország legyünk. Azonban látjuk, hogy ma egy ország nemhogy az elismerésért, de a létért küzd. Gondolom tudja, hogy Izralere gondolok. Ön mennyire támogatja a zsidó állam létrejöttét? Teszem fel ezt a kérdést annak tükrében, hogy Warding úr kampánya felfüggesztése miatt Ben-Gurion kilátásba helyezte más politikus támogatását. Ön szívesen venné a zsidó államért harcolók vezetőjének támogatását, még ha ez esetleg katonai támogatást kér is cserébe? Milyen véleményen van a Közel-Keleti állapotot illetően? Francis Blank: Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd jegyezzek meg valamit. Mr. Taylor ismét nagyon jól illusztrálja milyen szabály- és rendkövető ember. Az arrogancia és önfényezés valóban fontos tulajdonsága egy jövendőbeli elnöknek... Vagy erről inkább döntsenek az emberek. Tényleg ilyen vezetőre van szüksége ennek az országnak? Ez az Önök döntése. Persze szórakoztatónak véltem a műsorvezető úrral lefolytatott külön vitáját, de Taylor úr lassan már annyira kifogy a vele szópárbajra hajlandó ellenfelekből, hogy a parkban a fákkal is le fog állni vitatkozni. Gondolják meg, amit mondtam. Normális hozzáállás ez?  Úgy vélem több kitérést nem is érdemel a dolog, szóval rátérnék a lényegre, a kérdésre. Nem titkolom, hogy erősen Izrael-párti politikus vagyok. A médiában megjelent nyilatkozatomban is egyértelműen jeleztem, támogatom a zsidó állam létrejöttét. Nem szeretem, amikor arra terelik szándékosan a szót az emberek, hogy erőszak és fegyverkezés, és hogy ez mekkora ellenkezés a világbékével szemben. Vajon hol voltak ezen urak az elmúlt években? Minden tiszteletem, de kétlem, hogy egy koncentrációs tábor mélyén. Egy nép, amely ennyit szenvedett, hezitálás nélkül megérdemli a szabadságát, önállóságát. Mi is kiharcoltuk, akkor ők miért ne érdemelhetnék ezt meg, bármi áron is? Ben-Gurion egy bátor és merész vezető, de egyben egy igazi hazafi is. Amit a népéért hajlandó megtenni, az érthető és ahelyett, hogy egyből le kellene hurrogni, talán meg kellene próbálni az ő szemével látni a helyzetet. Senki sem akar háborút. De ha nincs más út, Önök mit tennének? Izraelnek létre kell jönni, és létre is fog jönni. Hogy miképp, az a jövő zenéje. Hogy támogatnám-e katonákkal egy elnyomott nép felszabadulását? Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Jelen pillanatban a hadseregünk is egy hatalmas kérdőjel, de ha valaha ütőképes haderővel rendelkezünk, és úgy látja a szükség, hogy a szabadság eszméjének veszélyeztetését meg kell gátolni, szerintem nekünk az a kötelességünk, hogy segítsünk. Persze kis nemzet vagyunk, csodákra nem leszünk egymagunk képesek, ezért úgy vélem, ebben is fontos lehet az Államokkal való együttműködés. George P. Taylor: Egy normális elnökjelölt járja Cironia településeit és kampányol, nemcsak a szavazatokra vár. Barnabas Collins: Egy normális neveltetésű felnőtt ember elfogadja, hogy nem kapott szót és hallgat... Thomas H. Blackwell: És végül Collins úr következik. Említett, hogy Németországban lát fantáziát. Ha oda koncentráljuk e gazdasági erőnket, akkor mi lesz a hazai vállalkozásokkal? Vagy hogyan gondolta ezt a gazdasági lehetőség kihasználását Németországban? Barnabas Collins: Nos, ha sikerül Németországban befolyást szereznünk gazdasági téren és kihasználjuk az olcsó munkaerőt, akkor az a hazai cégeknek kedvez. Miért jó ez? A hazai cégek képesek lesznek ezáltal a fejlődésre és fejlesztésre. Cironiában magas szakértelmet igénylő modern termékeket állíthatunk elő. Természetesen mindezzel együtt járnak a magas bérek és ne feledjük az adókat, ami az államot erősíti. Visszatérve Németországra, nem csak ott, hanem szerte Európában terjeszkednünk kell, csak kiemelt példaként használtam a vesztes háború után önmagát kereső országot. Thomas H. Blackwell: Úgy látom sok érdekesebb és színesebb, valamint informatívabb, ha vitát látunk. Így a következő körben - a korábbiakkal ellentétben - mindenki két percet kap, hogy véleményezze a másik programját. A sorrend a következő: Taylor, Wright, Blank, Collins. George P. Taylor: Köszönöm! Azt hiszem, a helyzet ennél komplikáltabb, mint amit Frank Wright felvetett. Cironiának arra se forrása se szüksége, hogy földalatti mozgalmakat támogasson. Szívesen az emlékezetébe idézném, hogy épp csak megkezdődött béke, és ezekben az országokban működnek demokratikus pártok, és voltak demokratikus választások. Persze ez fontosabb más érdekeltségeinknél. Francis Blank mondandójára is reagálnék. Izraellel kapcsolatban egyetértünk, én is kiállok Izrael mellett, támogatom David Ben-Gurion szabadságharcát, akire én felnézek, és mély tiszteletet érzek iránta, aki hazát keres sokat szenvedett népének. Cironia minden politikusának a nemzetközi térfélen harcolni kell Izrael létrehozásáért az arab országok ellenében, de! Cironia nem adhat sem pénzügyi sem katonai forrást a britek elleni harchoz, hiszen abból könnyedén katonai bonyodalom lenne, nekünk meg a itt élőket kell képviselni. Barnabas Collins megalomán terveket dédelget, amelyek teljesen inkorrektek. Nézze, recesszió van, Cironia vállalatai és munkásai nélkülöznek, és szerintem nekünk az a dolgok, hogy a ciron cégek itt fektessenek be, ne német munkásoknak adjanak bért. Sőt továbbmegyek, nekünk kell idecsábítani más cégeket, hogy Cironiába fektessenek, mindezt a gazdaság teljes manipulációja nélkül. Thomas H. Blackwell: Wright úr következik. Francis J. Wright: Ahogy nézem, Taylor úr a hatalmas egójával foglalatoskodva mellett nemcsak az illemtani szabályokat képtelen betartani, hanem a szövegértéssel is vannak problémái. Az esetleg szót használtam a demokratizálódás anyagi forrásokból történő elősegítése kapcsán, és világosan leszögeztem, hogy csakis mindig a mi nemzetünk érdekeit tartom szem előtt. Azonban ennek ellenére azt kell mondanom, hogy Taylor úr külpolitikájának Washington és ENSZ barát körvonalaival egyetértek, amit fontosnak tartok megjegyezni az az, hogy a szuverenitásunk megőrzése alapvető fontosságú. George P. Taylor: Még jó, hogy valamiben egyetértenek velem a többiek (nevet). Francis J. Wright: Blank úr elképzeléseivel sincsenek különösebb aggályaim, például Izrael kapcsán sem. Egyetértek azzal, hogy Izraelnek létre kell jönnie, és a Közel-keletet pedig stabilizálni kell a kommunikáció és a diplomácia eszközeivel. Ott, abban a tűzfészekben nagyon óvatosnak kell lennünk, és nagyon óvatosan kell nyilatkoznunk is, mivel akár a hadsereg szó is kiválthat egy katonai konfliktust ha rossz  helyen és rosszkor mondják. Barnabas Collin külpolitikai programját hallgatva rengeteg minden eszembe jutott, csak az nem, hogy ez az ember ciron hazafi lenne normális, akceptálható, hiteles és széleskörű külpolitikai programmal. Collin Úr csakis arra vágyik, hogy a szerencsétlen német embereken, akik 50 éven belül 2 világégést is megszenvedtek, meggazdagodjon. Ez szégyenteljes és elfogadhatatlan, pláne megvalósíthatatlan. Jelenleg Cironiára kell koncentrálnunk, itt kell beruháznunk és munkahelyeket teremtenünk, kereskednünk. Ide kell a tőke! Thomas H. Blackwell: Blank úr, Ön jön! Francis Blank: Alapvetően nem teljesen őrültség Taylor úr programja, de csak félve mondom, nehogy itt túlságosan magára vegye a bókokat. Ismerjük milyen. Sok dologban egyetértünk, ENSZ fontossága, Izrael, és az USA jelentősége a jövőnkre nézve, ezek mindkettőnk számára fontos programpontok. A különbségek pedig meglepő, de nem jelentősek. Egyedül a modorával illene valamit kezdenie, mert a külföldi vendégek nem hiszem, hogy olyan türelmesek lennének mint Blackwell úr... A kommunizmust én is a világon élősködő fertőnek tartom, Wright úr, de jelen pillanatban talán nem kellene kiugranunk a saját kereteink közül. Elég itthon, és a közvetlen szomszédunkban odafigyelnünk, Kelet-Európa számunkra nem lehet tényleges külpolitikai akciók színtere. Egyelőre legalábbis még nem. (Taylor legyint egyet) Francis Blank: Collins úr pedig megijeszt, hogy őszinte legyek. Ez a hozzáállás nem megengedhető nemzetközi szinten. Nem kizsákmányolók vagyunk és élősködők. Hagyjuk szegény háború viselte európaiakat felépülni sebeikből. Embertelen őrültségnek tartom, hogy ott pazaroljuk el az értékes erőforrásainkat és időnket, miközben idehaza és a közvetlen szomszédságunkban sokkal fontosabb lehetőségeink akadnak. Thomas H. Blackwell: És végül Collins úré a szó! Barnabas Collins: Nos, rövidre fognám magam. Taylor úr, bár kétségtelen modortalanságról és neveletlenségről tett ma tanúbizonyságot, be kell ismernem, hogy egyetértek programjának bizonyos részeivel, gondolok itt az ENSZ-re, valamint az Államokkal való kapcsolatokra. Nehogy azt higgyék, hogy egy "szívtelen kapitalista szörnyeteg" vagyok, jómagam is Izrael mellett állok ki, én is a zsidó nép pártfogója vagyok. Azonban véleményem szerint nem szabad elhamarkodottan cselekedni. Wright úr, megértem, hogy a bolsevizmus nagy ellensége, jómagam is ellenzem, érthető okokból. Azonban nem hiszem, hogy Cironia olyan diplomáciai vagy katonai pozíciókkal rendelkezne, hogy befolyásolhatnánk a kommunista terjeszkedést. Ugyanis Sztálin birodalmat készül építeni, meglátásom szerint az sem kizárt, hogy a felszabadított Kelet-Európai államokat bekebelezi a Szovjetunió annak ellenére, hogy már elkezdődtek ott a demokratikus folyamatok. Blank úr programja se hagy kivetnivalót a számomra, az Izraellel kapcsolatos véleményemet és aggályaimat már korábban elmondtam. Thomas H. Blackwell: Nos. Most ha akar még valaki mondani valamit, két percben meg is teheti, ami egyben a búcsúzás is a nézőktől. A sorrend marad. George P. Taylor: A mai este folyamán Önök képet kaphattak, hogy mit gondolok Cironia jövőjéről, hova helyezzük a nemzetközi térben. Fontosnak érzem, hogy keresztény ország vezetőjeként teljes mellszélességgel kiálljunk Izrael ügye mellett, és innen üzenjek Önnek, Benjamin, hogy támogatjuk a harcában. Mellette gondolni kell a térségben betöltött szerepünkre, le kell vezényelni egy elszakadást, amihez csak tapasztalt politikus választhatunk meg, nem olyat, aki semmilyen tapasztalattal sem bír, sem olyat, aki szerint Cironia irányítása olyan, mintha egy vállalatot vezetne. De nem is kell szabadcsapatokat vezetnünk a messzi Európa országaiba. A külpolitika is a ciron lakosság érdekeit kell, hogy szolgálja. Én ezt kívánom tenni. Köszönöm! Francis J. Wright: Tisztelt Honfitársaim, Kedves Vitapartnereim! Örültem a mai vitának, amely izgalmas és tartalmas volt. Szeretném leszögezni, hogy külpolitikám középpontjában természetesen nem Kelet-Európa áll, csupán nem szeretnék izolacionista politikát folytatni és együtt érzek az ottani nemzetekkel. Nagyon remélem, hogy mindenki számára világossá tudtam tenni azt, hogy a ciron nemzeti érdekek, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok mellett állok, karöltve, érdek és értékközösségben az Egyesült Államokkal és minden demokratikus országgal. Azt is remélem, hogy higgadtságommal be tudtam bizonyítani, hogy Elnökként teljesen alkalmas vagyok a külpolitika alakítására, több vitapartneremmel ellentétben. Éljen a szabad és szuverén Cironia! Köszönöm szépen a vitát, és a kedves nézők figyelmét! Francis Blank: Kellemes este volt. Néha vicces, néha komoly, néha pedig könnyed beszélgetésbe csapott át. Nekem tetszett. Azt gondolom, mindenki vázolta nagyjából mit tart fontosnak a jövőben. Azért el kell ismerni, hogy külpolitikai szempontból jóval kevesebb ellentétes vélemény akadt, mint a gazdasági és szociálisból az előző vita során. Ez talán nem is baj, örülök, hogy ellenfeleim is viszonylag helyesen látják Cironia nemzetközi helyzetét. Amit ma meg akartam ismertetni Önökkel, úgy érzem sikerült. A programom az együttműködéseken és az ésszerű, de nem betoji nemzetközi fellépéseken alapszik. Mi többre is lenne szüksége az országunknak? Ki ne látna értékes partnernek egy határozott, megfontolt, és erőt sugárzó nemzetet? Örülök, hogy ez alkalommal többen meg tudtunk jelenni a vitán, és örülök, hogy úgy tűnik, igazán kezdetét vette egy harc az elnökjelöltségért. Nincs kétségem afelől, hogy a Reform Párt fogja adni a következő elnököt. Köszönöm a vitapartnereimnek a részvételt, és köszönöm mindenkinek a figyelmet! Barnabas Collins: Drága vitapartnereim, annak ellenére, hogy egy kapitalista szörnyetegnek lettem ma megbélyegezve egyesek által, remélem azért a kedves nézők jobban megértették a programom jelentőségét. Fontos, hogy még idejében épüljön ki a ciron befolyás a már említett országokban, ugyanis ha habozunk, könnyen lehet, hogy később csak a csont marad nekünk. Persze, tudom, hogy itthon is fejlődnünk kell, jómagam nem is mondtam, hogy elnökségem alatt erre nem kerülne sor. Nem is szaporítanám tovább a szót, köszönöm a részvételt vitapartnereimnek, valamint a kedves nézők figyelmét! Haladás Cironia! Thomas H. Blackwell: Én is köszönöm a résztvevőknek és a nézőknek is, hogy kitartottak. Mindenkinek Jó éjszakát és minél többen menjenek el szavazni! Viszont látásra, viszont hallásra!