A Reform Párt jelöltjeinek első vitája

A Reform Párt jelöltjeinek első vitája A Reform Párt három jelöltjének vitája gazdaság- és szociálpolitika témakörében Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok minden nézőnek a televízió előtt és azoknak is, akik itt megjelentek a ma esti Reform Párti vitán. Mielőtt szólítanám a ma este főszereplőit a nézőkkel meg kell osztanom egy kis kulissza titkot: én eredetileg csak az egyik újságírói résztvevő lettem volna, de ma délután szóltak, hogy a műsort is én kell vezessem! Ezért hát remélem, nemcsak a jelöltek de jómagam is jól fogok szerepelni, a lámpalázam ellenére. De akkor jöjjenek is a jelöltek: Francis Blank, Mason Warding és George Taylor. Francis Blank: Köszöntök mindenkit! Végre eljött az első komolyabb reformpárti vita napja. Úgy gondolom ez egy fontos állomása az elnökjelöltségért való versenynek. A mai napon mindent meg fogok tenni, hogy egyértelműen át tudjam adni a céljaimat, terveimet, elképzeléseimet. Remélem a vitapartnereim is hasonló határozottsággal és rendíthetetlenséggel fognak szólni. Legyen ez egy izgalmas este! Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek, és sok sikert kívánok mindenkinek mára! Mason H. Warding: Üdvözlök én is mindenkit. Emellett sok szerencsét kívánok az mai ellenfeleimnek, ugyanis szükségük lesz rá. Ma eldől, hogy kinek jobb a programja, illetve hogy ki az igazi feketeöves a szájkaratéban. George P. Taylor: Ez az év történelmi pillanat Cironia naptárában. Amikor az Egyesült Államok népe vérével kivívta a szabadságát az angoloktól, és amikor sikerült felszámolni a rabszolgaságot, még senki nem gondolta volna, hogy itt, Florida mellett létrejöhet egy ország. Most megtörtént ez a történelmi pillanat. Ennen folyamodványaként ma Önök a rádiókészülékek és a televíziók mögött megtudhatják, hogy mi, a Reform Párt elnökjelöltjei mit képviselünk a legégetőbb problémákról. Remélem, hogy sikerül Önöket meggyőznöm, hogy ma tiszta hangra van szükség a politika és a nemzet szintjén is, amit én képviselek. Remélem, hogy sikerül Önöket meggyőznöm, hogy ma tiszta hangra van szükség a politika és a nemzet szintjén is, amit én képviselek. És én is sok szerencsét kívánok a többieknek, illetve azt, hogy ne titkolják el tovább a terveiket. Thomas H. Blackwell: Nos miután a három jelöltünk röviden be is köszönt el is kezdhetjük a vitát. Azonban megjegyezném előtte, hogy a két párt abban hasonlít, hogy két jelöltjük nem vesz részt a vitán. George P. Taylor: De közülünk több mint a jelöltek fele eljött! (közben mosolyog Taylor) Thomas H. Blackwell: Ez így van. (mosolyog). De akkor kezdjük is el. Először mindenki két percben ismertetheti programját a gazdasági és szociálpolitikai táméban, ami ma este a középpontban lesz. A bejövetelük sorrendjében kapják meg a szót. Mason H. Warding: A programom főbb pontjai a következők: a szegregáció ellenzése, egészségügyi fejlesztések és szociális ellátás növelése a gazdaság teljesítőképességéhez mérten, a Fiatal Vállalkozók Programja (FVP), alacsony adók, süvítő gazdaság. Thomas H. Blackwell: Elnézést Warding úr, de először Francis Blank jelölt úré a szó. George P. Taylor: Legalább van ideje kigondolni, meg átgondolni ezt a felsorolást... Francis Blank: Cironia gazdasága véleményem szerint az eredeti amerikai példa szerint kell, hogy folytassa. Habár elváltunk a nagytestvérünktől, az ott megismert és hosszú évek alatt kiforrott rendszert feleslegesnek érzem túlzottan megbolygatni hazánkban. rendelkezésre. Itt azonban a régi hagyományokról szóltam. Az újféle gazdasági módszer szerintem Cirónia számára elkerülendő út, jól működött ami eddig volt, most csak finomítani kell az önálló rendelkezésre. A gazdasági szektorban a vállalatok működésébe nem kell hatalmas állami befolyás, ez csak elrettenti a cégeket, és nem pörög fel a piac. Az adók mértékét is minimális szinten kell tartani. A fő az ösztönzés, mind a régi, mind az új versenyzők számára. A versenynek kiegyenlítettnek kell lenni, és szabadnak, ezek az államunk alapjai, ezért a piacon egyensúlyra kell törekedni, ez igaz, de a túlkorlátozások feleslegesek. Fontos lehet az oktatás fejlesztése, fontos a munkások egészségügyi háttere, és fontos a szabad munkaerő vándorlás. A progresszív oldalról felröppent "alapösszegek" gondolatát azonban elutasítom. A népet azzal kell támogatni, hogy jól ösztönözzük a jó munkára és a teljesítményre, nem azzal, hogy otthon ülve is kényelmesen ellehetnek. A munkanélküliség rossz, és tenni kell ellene, nem rásegíteni. Ezért a tényleges pénzügyi támogatásokat minimálisra kell venni. Mason H. Warding: Tehát, ahogy már korábban mondtam, a programom főbb pontjai a következők: a szegregáció ellenzése, egészségügyi fejlesztések és szociális ellátás növelése a gazdaság teljesítőképességéhez mérten, a Fiatal Vállalkozók Programja (FVP), alacsony adók, süvítő gazdaság. George P. Taylor: Ahhoz, hogy vitázzunk, kell érdemi információ is. Mason H Warding:A főbb pontokban összefoglalás ezt jelenti. Majd a kérdések körében mindenki megkaphatja a megfelelő mennyiségű információt idejében. Thomas H. Blackwell: Taylor úr, most a programját mutassa be kérem, röviden. George P. Taylor: Ha gazdasági kérdésekről beszélünk, akkor a legneuralgikusabb témákról kell beszélnünk, hiszen a választópolgárokat ezek érdeklik leginkább, ezek azok a folyamatok, amelyek leginkább befolyásolják a középosztály mindennapjait. Mivel a gazdaság komoly gondban van, ezért a következő elnök első feladata, hogy stabilizálja a gazdaságot. Erre egy akciótervre van szükség, és a vetélytársaim egyikének sincs ennyire kidolgozott programja, mint nekem, legalábbis eddig nem hangoztatta. Először is a legfontosabb lépés, hogy ki kell egyezni a Kongresszus mindkét házával, hogy a következő három évben melyek legyenek a költségvetés legfontosabb kiadásai, és azokat három évig nem emeljük. A lehető legkisebb mértékben csökkenteni kell az üzleti életet szabályozó adókat, hogy munkahelyek sokasága jöjjön létre. Emellett sávos személyijövedelem-adórendszert kell bevezetni, amely a középosztályt segíti. A költségvetési kiadásokat nagyon meg kell nyesni, és a legfontosabbakra szabad csak költeni, ezenfelül meg kell beszélni a megyékkel, hogy ők milyen részesedést vállalnak a cironiai kiadásokból. Ehhez egy megfelelő képességű, kvalitású és tapasztalt vezetőre van szükség, mert ezek véghezvitele egy nagyon nehéz, két párti kompromisszumot igényel. Én képes vagyok erre. Szóval ez lenne minden gazdaságélénkítés alapja, és persze az, hogy a politika ne szóljon bele, ne korlátozza a szabad vetélkedést a gazdaságban, és ne vezessen be túl drága szociálpolitikát. Thomas H. Blackwell: A rövidebb és hosszabb programismertetők után a kérdések köre következik. Az előbbi sorrendet tartjuk meg, és mindenkinek egy kérdést teszek föl programjával kapcsolatban. Tehát akkor Blank úrhoz fordulok először. A programjából számomra az jön le, hogy az államnak a gazdaságban kizárólagosan - vagy csak minimális gazdasági szerepkörben - a gazdaság irányítói, felügyelői szerepkör jutna. Hogyan valósítani ezt meg, egy állami hivatallal? És ennek a hivatalnak, vagy szervezetnek, milyen jogköre lenne? Francis Blank: Szükségesnek látom egy gazdasági szakértőkből álló csoport létrejöttét, amellyel konzultálva hozná meg a gazdasági minisztérium a korlátozásait. A hivatal célja nem az lenne, hogy a kormány irányítsa a versenyt, hanem, hogy a verseny, verseny maradjon. Az elrettentés veszélyes. A cégek, ha azt látják, hogy ilyen kitételnek, meg olyan szabályozásnak kell megfelelni, ezen bírák véleményét kell jóra fordítani, meg ennyi és annyi összeget kell befizetni stb, akkor előfordulhat, hogy nem szívesen ruháznak be kicsiny országunkba. Ez főleg igaz az Amerikából felénk kacsingató, eddig itt talán még nem megtelepedett vállalatokra. A kis cégek számára megint csak elrettentő lehet, ha túl sok mindennek kell megfelelniük, vagy túl sok pénzt kell befizetniük, ez gondolom magától értetődő, miért lenne probléma. Ezért kell folyamatos szakértői stábbal meghozni a döntéseket. Hogy milyen hatókörben? Adók, előírások, ellenőrzések a lehetséges módszerek, de mondom, csínján kell bánni velük. Thomas H. Blackwell: Nos Taylor úr kért szót. Kérem csak röviden. George P. Taylor: Frank mondandójára szeretnék reagálni. Ön is tudja, Frank, hogy ha valamit szabályozunk, az már nem szabályozatlan. Hogy ha törvényt hozunk, miként tartsuk be a demokráciát, az már nem demokráciai. A gazdaságnál ugyanez a helyzet. Hagyjuk rá a vállalatokra, hogy irányítsák saját életüket, és csak a kirívó, törvénytelen ügyeket vizsgálja az állami bürokrácia. De az, hogy egy formai dolgot betartanak-e vagy nem, ez ne legyen gátja a beruházásoknak. Másrészt, ha a megyék külön-külön szabályozásokat akarnak bevezetni, máris borul az Ön rendje, akkor máris nagy fejtörést szenved ez a hivatal, Francis. Thomas H. Blackwell: Warding úrhoz szól a következő kérdésem. Említette, hogy az elesetteket egészségügyi ellátásáról az államnak kell gondoskodni. Kiket ért elesettek alatt, és milyen szintű egészségügyi ellátásra gondol pontosan? Esetleg éves költségeket határozna meg egy-egy embernek? Milyen lenne a rendszer, és ki állna a költségeket? És egyben Önnek is megadom az esélyt, hogy Francis úr válaszát kommentálja. Majd pedig Francis úr kap esélyt, hogy reagáljon mindkét másik jelölt mondanivalójára, ha kíván Mason H. Warding: Ha megengedik, először azért mégis szeretnék elnézést kérni Mr. Blanktól, még nem vagyok teljesen formában a műtétem óta, de hát egy igazi férfi fájdalomban is harcol, az orvosok szerint egy hét múlva épülök fel teljesen. A kérdésre rátérve pedig azt mondhatom, hogy a szociális politikám megvalósítása elsősorban a gazdaság helyreállásától függ. Gyermekéhezés elleni akciót kívánok indítani, ami államilag finanszírozott, civil hozzájárulási lehetőséggel. Emellett a veteránok, az idősek és szellemileg vagy fizikailag korlátozottakat az egészségügyi rendszer keretében kell ellátnunk. A keménység, az előretörés egy dolog. De nem hagyhatunk embereket a sorsukra. Ehhez egészségügyi fejlesztésekre is szükség van, ami csak akkor lehetséges, ha a gazdaság helyreállt. Ezen felül szeretnék reagálni a jelöltségre pályázók szavaira. Jó dolog, hogy törekszünk arra, hogy a vállalatok szabadon működjenek. Ezt én is támogatom. Ugyanakkor valamilyen formában meg kell védenünk a munkásokat is. Ugyanakkor erre nem a kormány a megoldás. A kormány nem megoldás, a kormány a probléma. Meg kell teremtenünk azt a morális légkört, ami biztosítja, hogy szigorú szabályok nélkül is figyeljenek egymásra az emberek. A cégvezető az alkalmazottjára, a politikus a titkárnőjére. Ezt csak megfelelő légkörrel érhetjük el, szellemi fejlődéssel. Ezt a politika támogathatja. Ezt csak szellemi és lelkületi fejlődéssel lehet elérni. Ha a média akkora befolyásoló erővel bír, mint ahogy én gondolom, akkor a média a megfelelő eszköz erre, egy állami adás, újság keretében, ahol az emberek megfelelő iránymutatást kapnak. Thomas H. Blackwell: Most Blank úron a lehetőség, hogy reagáljon. Utána Warding úrnak teszek fel egy kérdést. George P. Taylor: Taylor, Warding most beszélt. (mosolyog a politikus) Mason H. Warding: Én érdekesebb vagyok, mondtam, hogy uncsi lesz. Thomas H. Blackwell: Igen elnézést. Nyelvbotlás. Természetesen Taylor úré a következő kérdés. Francis Blank: Úgy látom a megfontoltság politikája nem teljesen volt egyértelmű. Természetesen csak a valamilyen tényleges ország szinten veszélyt jelentő cégekkel szemben lenne szükséges fellépni. Nincs szó itt demokrácia megfékezéséről. Nem azt szabná meg a kormány, hogy mit csinálhatnak a cégek, hanem hogy azon nagyon kevés dolgot, amely szembemegy az emberi jogokkal, vagy az egész gazdasággal, azokat nem. A bírák között egyébként is a megyei életben résztvevő tagok is bekerülnének, hogy a megyék hangja is megmaradjon, sőt, az ő szavuk jelentené a legtöbbet. Ha ezen képviselők is egy döntés mögött állnak, akkor minden bizonnyal jogos a felvetés, és át kell engedni. Wardingg úr megközelítésében van fantázia, de megkérdőjelezhető, hogy erre építhető-e egy egész gazdaságtervezet. Nem tudjuk, hogy mekkora hatást gyakorolna a média egy cégvezetésre. Egyszerűen nem tudhatjuk. Veszélyes CSAK ebben gondolkozni. Valamint az előző válaszára: Természetesen nemes gesztus, amit felvetett, és ez minden jóravaló országban előbb-utóbb egy kitűzendő cél, de mindezt állami pénzből finanszírozni szerintem merész. Kedvezmények, vagy külső segítségek ösztönzése járhatóbb út, mint az államkasszából sokat erre fordítani. Akiket az egészségügyi rendszeren belül látunk el, rájuk egyébként is költ az állam, a többit pedig vagy ez alá kell betaglalni, vagy más megoldásokkal megvalósítani. De Ön is mondta, hogy fejlesztések előtt a gazdaságnak helyre kell állni. Ez nem teljesen tiszta, mennyi időt jelent. Mikortól mondja Ön azt, hogy most már helyreállt a gazdaság, mehet a pénzköltés? Úgy érzem ezek jelenleg még nagyon bizonytalan előrevetítések. Köszönöm a szót! Thomas H. Blackwell: Nos rendben. Úgy látom ezen az estén jó kis vita elé nézünk. Taylor úrhoz intézném kérdésem. Programismertetőjében a középosztályt emelte ki. De mi van a többi állampolgárral? Az alacsonykeresetűeket, hogyan kívánja segíteni, és a munkásosztályt? Adna a szakszerveteknek valamilyen különleges jogot, mely befolyásolhatja a gazdasági életet? Ezen kívül persze jelzésének eleget téve reagálhat az elhangzottakra. Ha végzett, akkor pedig Warding úrtól kérdeztek, így ő kapja meg a szót reagálásra. George P. Taylor: Francis Blank javaslatával még most sem értek egyet. A törvényes rendet egy országban a jogszabályok és az Alkotmány biztosítja. Azt hiszem, hogy az országunk elég stabil ahhoz, hogy a jogszabályok mentén kormányozzuk, és ne kiválasztottak döntsenek néhány fontos kérdésben. Ha erre nem lennénk alkalmasak, a függetlenségünk is veszélyben lenne. Mason Warding a saját interpretációjában szembement az eddigi nézeteivel. Eddig azt mondta, hogy nem támogatja a nagy ás túlköltekező államot, ma már állami egészségügyről beszél, és a manipulált emberekről. Ez egy demokrácia, Mason, ne akarja megmondani a cironoknak, hogy mit képviseljenek, mit érezzen, ők ezt nagyon jól tudják! A kormányzat nem erkölcscsősz. Mason H. Warding: Én nem akarok túlköltekező államot. Ez mind szükséges. Ami szükséges, az nem lehet "túl". George P. Taylor: Ön egy ciron New Dealt akar bevezetni, akkor miért nem a Progresszív Párt jelöltjeként indult? Ön állami biztosítót akar, ez ellen minden porcikámmal harcolni fogok! Thomas H. Blackwell: Kérem, jelölt urak. Ennyire ne szabaduljunk el! Taylorr úr válaszoljon most a kérdésre! Utána jöhet Warding úr! Mason H. Warding: Én létbiztonságot akarok. Ha az embert kisemmizhetik bármikor, az nem létbiztonság. Ön előbbre helyezi az elit érdekeit, mint a többségét! Francis Blank: (Francis Blank kuncogva figyeli ellenfelei heves összeszólalkozását) Uraim, csak normálisan. George P. Taylor: Ön csak egy populista programnélküli politikus, állandóan öt dolgot említ: 'Naggyá teszem Cironiát!', 'a felmérések ellenére én vezetek mindenütt', 'megnyerek minden választást', 'Mindenki puhányabb és butább tőlem', 'Csak Taylor lehet az alelnököm!' ez az Ön választási programja, csak ennyi! Thomas H. Blackwell: A személyeskedést kérem hagyjuk abba! Taylor úr a feltett kérdésre válaszoljon! George P. Taylor: Az Ön kérdésére válaszolva, Thomas, azt kell mondanom, hogy nálam a középosztály nem egy kirekesztő fogalom, hanem éppen egy befogadó közeg. A konzervatív értelmezés szerint mindenki tagja lehet ennek a társadalmi közösségnek, aki eleget dolgozik és tesz érte. Ez elhatározás kérdése. A középosztály a lakosság azon része, akik fenntartják az ország működését, adóznak, dolgoznak, és cserébe bizonyos jogokat kapnak és nyernek el, illetve gyakorolhatnak. De aki egy cent adót sem fizet be, az ne kapjon semmilyen ellátást. Ha megkérdezi az embereket, Ön is így fogja tudni. Nem kell aggódni, a ciron polgárok 99 százaléka a középosztály tagja kíván lenni, és szorgalmával az is lesz, de van olyan, aki nem kíván tenni önnön boldogulása érdekében. A Reform Párt a keményen dolgozó középosztályért akar dolgozni, ahol a farmertől kezdve a gyári munkásig, bányászig az egyetemi tanárig bezárólag mindenki helyet kap. A szakszervezeti jogokra térve, nem támogatom, hogy politikai befolyáshoz jussanak a szakszervezetek, hiszen azzal a politika színpadjára emeljük a gazdaságot és az üzleti világot, amelyet éppen hogy meg kell óvni ettől. Természetesen a szakszervezeteket nem tiltanám de, nem is kapnának lehetőséget magas politikai fórumon véleményük hangoztatására. Thomas H. Blackwell: Köszönöm a választ! Most pedig Warding úr kap szót reagálásra, majd Francis úr! Utána pedig öt perc szünet következik! Mason H. Warding: A szakszervezeti gondolataival egyet értek Mr. Taylorral. Ha a szakszervezetek túl sok beleszólást kapnak a politikába, az aláássa a gazdaság stabilitását. Ide is a politikusok erkölcse szükséges. Itt nincs egyértelmű válasz. Vagy érzi az ember, hogy mi a helyes, vagy egy barom. Itt, ahogy elnézem nem népszerű az erkölcs, így igyekszem nem sokat említeni, nehogy megsértsem Mr. Taylort, hogy nem gázolok át azokon akik az elnöki székbe juttatnak. Tudja, ha valamit kap tőlük, azt illik meghálálni legalább azzal, hogy nem törli beléjük a lábát. De hát illik. Van olyan, ami szókimondás és mentalitás kérdése, de ez szimpla állatias viselkedés. Hitler gondolkodott így Európában. Ő is mindenáron le akart számolni azokkal, akiknek a hatalmát köszönhette. És még én vagyok szélsőséges. George P. Taylor: Egy erkölcsös konzervatív ember nem henceg a vélt vagy valós nőügyeivel. Mason H. Warding: Nekem vannak nőügyeim, Önnek nincsenek, frusztráló lehet. Thomas H. Blackwell: Ne személyeskedjünk! Kérem viselkedjenek! Most Francis úré a szó! George P. Taylor: Nekem családom van. Önnek sajnos nincs része ebben az isteni áldásban. Thomas H. Blackwell: Taylor úr, kérem ne személyeskedjenek Warding úrral együtt! Ennél értelmesebb vitát várok, szakmai érvek mellett! Mason H. Warding: Ha Ön is a fronton lett volna a hazájáért harcolva, akkor nem lenne családja. Szóval amíg Ön magával volt elfoglalva én az országért küzdöttem. Ezzel nem hencegnék a helyében. Thomas H. Blackwell: Francis úr, kíván mondani valamit? George P. Taylor: Én is harcoltam a háborúban, és sok embert mentettem meg. Mason H. Warding: Akkor is háborúztam, amikor maga a kertben játszott pelenkában. Nem csak a világháborúról van szó. Amíg Ön élte az életét, én a hazát szolgáltam. Ez tesz különbséget köztünk. Én a hazát szolgálom, Ön a saját érdekeit képtelen félretenni. George P. Taylor: Ez választás, és nem háború! Mason H. Warding: Ezt felírom magamnak, jó hogy szólt. Thomas H. Blackwell: Uraim! Most hagyják abba. Ha ez a személyeskedés nem marad abba, azonnal félbeszakítom a vitát! Erre nem kíváncsiak a választók! Francis Blank: Először is, köszönöm a szót, Mr. Blackwell. Már nehezen bírtam türtőztetni magam az itt kialakult komikus helyzet közepette, de nem akartam vitapartnereim hibájába esni. Kövessük a rendet, uraim! Ha majd a vita után beülnek a kocsmába, ott mehet ez a stílus, de itt, a nép nem erre kíváncsi. Nem a show kell. Ha a személyiségüket akarják villogtatni, tegyék a javaslataikon és a terveiken keresztül, ne az ilyen nevetséges megnyilvánulások formájában. Itt vezetőt keresünk, nem show mant. Persze jót kacagtam Önökön, ez való igaz. Térjünk inkább át a tényleges pontokra. Mint mondtam, szerintem is felesleges nagy számban költekezni, amikor még a gazdaság helyrehozását sem sikerült véghezvinni. A Taylor-féle középosztály mánia pedig szintén túlzó. Úgy érzem Önök pont két végletet képviselnek, amelyekből egyik sem kedvezne az országnak. Középút kell, és én ezt javaslom. Az ország nem egy kolosszuem, hogy csak az erőseket hagyjuk állva, a gyengék meg elhulljanak. De nem is egy óvodai közösség, hogy mindig oltalmazzuk a kicsiket. De nem is egy óvodai közösség, hogy mindig oltalmazzuk a kicsiket. Köszönöm. Thomas H. Blackwell: Akkor jöjjön öt perc szünet! Utána remélem visszatérhetünk az érdemi vitára a személyeskedés helyett! (reklám) Thomas H. Blackwell: Köszöntöm a nézőket a szünet után! Egy újabb kör kérdést teszek fel, de mivel kicsit elhízódott a dolog, egy szituációs kérdést kap mindenki! Francis Blanké az első kérdés. Kampánya során egy hajléktalan arra kérné, hogy vegye fel kampánystábjába, hogy etetni tudja gyermekeit, mit tenne? És ehhez kapcsolódóan lenne a kérdésem általánosságban is. Hogyan segítené a hajléktalanokat munkához? Francis Blank: Ha az utcán leszólít egy hajléktalan, elbeszélgetnék vele, miért került oda, ahova. Nem szabad hátrahagyni az embereket, de még fontosabb, hogy megismerjük az okokat, amelyekből ered egyáltalán a probléma. Ha tanulhatunk ezekből, felkészíthetjük az országot az elkerülésükre. Bezárt a gyár, amelyben életét töltötte? Ne engedjük, vagy gyorsan szerezzünk a helyére másikat. Kirúgták, mert alulteljesített? Képezni kell a munkaerőt, és felkészíteni a piac várakozásaira. Ha egy hajléktalan hozzám szólna, és a kampánystábon tagja szeretne lenni, természetesen kvalifikáltságát azért felmérném. Ezt a cégek is így tennék. Így ahhoz, hogy egy munkanélkülit munkához juttassunk, egyrészt alacsony belépési küszöbű munkahelyeknek is helyet kell adni, másrészt, aki még nem került az utcára, azt ne engedjük, hogy oda kerüljünk, adjunk neki lehetőséget szakmát tanulni. Egy hajléktalan már nem hiszem, hogy megengedheti magának, hogy válogasson. El kell vállalnia az alsóbb munkákat, aztán onnan feltörekednie, és ebben kell őt segítsük, erre kell ösztönöznünk. Semmi másban, semmi másra. Ingyenélésre és lébecolásra végképp nem. Thomas H. Blackwell: Warding úrhoz fordulok most. A szakszervezetek szóba kerültek. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Mi lenne, ha egy egységes szakszervezeti fellépés, esetleges sztrájk - még ha erre az Ön elnöksége alatt nem is lenne joga a szakszervezetnek - arra szólítaná fel Önt, hogy mondjon le, mert a munkások érdekeit nem tartja szem előtt, mit tenne? Lemondana, tárgyalna, esetleg bezáratná börtönbe a sztrájkolókat? Mason H. Warding: Tárgyalnék. Meg kell vizsgálni, hogy mi a pontos oka a sztrájknak, hogy miért gondolják, hogy nem tartom szem előtt az érdekeiket. Ha az indok új szempontokat ad nekem a munkám során, meg lehet győzni. Ha pedig valami elfajzott őrületről van szó, ami csak szimpla lázítás, akkor keményen lecsapnék. Mondjuk ha ez egy kommunista-indíttatású akció lenne, ami csak veszélyezteti az országot. Nem mondanék le. A lemondás egyenlő azzal, hogy feladom. Én sosem adom fel! Thomas H. Blackwell: Köszönöm a választ! Taylor úré a következő kör. A keleti blokk - legyen az Szovjetunió, vagy más kommunista berendezkedésű ország - egyik vezető politikusa arra szólítja fel nyilvánosan, hogy terjessze ki a munkások jogkörét, mit tenne? És akkor általánosan: mennyire engedné beleszólni a külföldieket a gazdaságba, mennyire fogadna meg tanácsot külföldi politikusoktól? George P. Taylor: Cironia szuverén ország, egyik másik ország sem szólhat bele annak működési mechanizmusaiba. Egy kemény kommünikében utasítanám vissza a követeléseket, és arra hivatkoznék – amely teljes mértékben helytálló –, hogy a ciron munkás sokkal szabadabb, mint a szovjet kollégája, akit a saját kormánya szipolyoz ki. Nem gondolom, hogy bármelyik külföldi ország arra törekedne, hogy befolyása alá vonjon minket, ennek nem is látom semmilyen veszélyét ebben a pillanatban. Gazdasági szinten nem kívánok merkantil politikát folytatni, azaz a külföldi, elsősorban amerikai cégeket és befektetéseket tárt karokkal várjuk. A tanácsot pedig, ha az jó, minden bölcs ember megfogadja, jöjjön az bárkitől. Thomas H. Blackwell: Nos az időnk vége felé járunk! Most mindenki kap két percet, hogy összefoglalóan győzze meg a nézőket a saját igazáról, a saját programja népszerűsítésével, vagy a másik kritizálásával. Mindenki két percet kap a következő sorrendben: Francis Blank, Wardingg úr, Taylorr úr. Francis Blank: A lényeg, mint ahogy az elején mondtam, a működő dolgok megtartása mellett olyan óvatos változtatásokat alkalmazni, ami nem riasztja el a cégeket, és nem is dönti be a gazdaságot. Nem kell oroszlánharcot vívatni az emberek között, sem a cégek között, de hagyni kell, hogy maguktól nőjék ki magukat a dolgok. A megyék hatalmas fontos a gazdasági kérdésekben is, és az állam feladata csak annyi, hogy ami nagyon káros, azt kiküszöbölje. Én látom, hogy milyen mértékben kell haladni, változtatni, mit kell tenni. Hallhattunk ma többféle elképzelést, több kérdésben, de sokszor ugyanarra a problémára jutott: túl radikális. Nem erre van szükség. Én azt vallom, hogy találjuk meg a megfelelő állapotot, ami jó a szegényeknek, jó a gazdagoknak, és jó a középosztálynak. És akkor mindenki törekszik előre felé, és fellendül az állam. Köszönöm a ma estét! És köszönöm a vitapartnereimnek, hogy megjelentek! Mason H. Warding: Nézzék: Én nem akarom a választókba törölni a lábam, ugyanakkor nem lehet elnyomni. Mr. Blank alig jutott szóhoz, Taylor pedig a Harmadik Birodalomban érzi magát. Önöknek egy olyan kemény elnök kell, aki meg is becsüli Önöket. Aki nem fél a változásoktól, de ragaszkodik ahhoz, ami jó és működik. Én vagyok a modern konzervativizmus egyetlen cironiai képviselője, aki képes egységbe kovácsolni az országot és aki az egész életét a hazának szentelte! George P. Taylor: Az este folyamán lehetőségük nyílt meghallgatni, hogy milyen tervekkel és programmal vágnának neki az elnökségnek a konzervatív jelöltek. Monroe pár nap múlva választ, és úgy vélem, hogy az itt élőknek joguk van tudni, hogy mit gondolunk gazdasági kérdésekben, amely dominálja a politikai közbeszédet. Arra kérem Önöket, hogy amikor elmennek szavazni a kaukuszra, ne az érzelmeikre, az első felindultságukra hallgassanak, hanem az eszükre, és azt is gondolják meg, hogy Önök szerint ki a legalkalmasabb a párt egyesítésére, és a Progresszív Párt jelöltjének a legyőzésére. Mason H. Warding: Már elnézést, de még nem fejeztem be! George P. Taylor: Elég sokáig tartott, amíg rájött, hogy beszélni akar még. Mason H. Warding: Én vagyok az, aki ellenzi a szegregációt és az egyetlen, aki ezt ma ki is mondja. Én vagyok az egyetlen, aki alacsony adókról beszél, aki tudja, hogy a moralitás micsoda gazdaságélénkítő hatással bír. Aki ma meghirdeti az FVP-t, azaz a Fiatal Vállalkozók Programját, ami nem szól másról, minthogy ösztönözzük a vállalkozásokat, a létrehozásukat! A fekete lakosság is hatalmas gazdasági potenciált jelent, azt jobb nem elfelejteni. És végül, de nem utolsó sorban: Tegyük naggyá Cironiát! Thomas H. Blackwell: Köszönöm mindenkinek a jelenlétet! Sok sikert kívánok mindenkinek, és a nézőknek azt ajánlom, mindenki vonja le a számára megfelelő következtetést. Thomas Blackwellwell-t látták, hallották! Mindenkinek jó éjszakát!