Szeretném megosztani...

Szeretném megosztani egy nemzettel, egy társadalommal, a szavazókkal, a büszke ciron honpolgárokkal, egyszóval Önökkel, veletek mindazt, ami hosszú hosszú napok és hetek óta kavarog bennem, mint elképzelés, mint kérdés, mindaz, ami egy bizonyos döntés felé tendált. Kalandos utazás vezetett idáig, ahol ma tartok. Mégis, ha egy sorsfordító pillanatot kellene megemlítenem, akkor az 1952-es Cook megyei kormányzói választásokon való elindulásomnak bejelentését tekinteném annak. Egy olyan nap volt ez, amiről mem a környezetem, sem a sok-sok ezer vagy éppen millió ember nem tudhatta, hogy ekkor jó döntés született-e. Senki, kivéve engem, mert nekem világos elkézelésem és vízióm volt a megyét illetően. Aztán küzdelmes hónapokat, vérre menő kampányidőszakot követően egy hajszállal ugyan, de szeretett megyém megbízott vezetőjeként láttam magam viszont a tükörben. Olyan nap volt ez, amikor éreztem, hogy a büszkeség majd szétvet, erősnek, tettre késznek éreztem magam. Elhivatottságom pedig fáradhatatlan munkában nyilvánult meg, amit napról napra Cook megye naggyá és jobbá tételéért tettem. Hogy jól csináltam a dolgom? Azt éreztem akkor, bizonyosan viszont csak azt tudtam, hogy mit ígértem korábban, hogy mi a célom, és hogy azt miként kívánom elérni. 4 évet kellett arra várnom, hogy visszajelzést kapjak munkámról, hogy a cooki polgárok személyesen osszák ki nekem a bizonyítványt. Akkor úgy döntöttek, ezt akarják látni egy vezetőtől, egy patrióta kormányzótól a következő négy évben is. Egy olyan megyében mondták ezt másodszorra is, ahol a helyiek körében kevésbé népszerű párt színeiben indult a preferált jelölt.     Eddigi politikai pályafutásam alatt két kormányzói választást nyertem, egy hagyományosan kék déli megyében, legutóbb nagy magabiztossággal és fölénnyel. Egy zűrzavaros vezetés romjait kellett felszámolnom és eltakarítanom, új politikai és vezetési kultúrát meghonosítva. Komoly társadalmi válságot kellett kezelni egy pattanásig feszült, anarchiával fenyegető helyzetben. Közben lehetőségem nyílott a kormányzói kampánybizottság vezetésére, bejárva az ország majd minden megyéjét, megismerkedve a helyiekkel, szokásaikkal, gondolataikkal, értékrendszerükkel. Újabb és újabb hasznos tapasztalatokkal gyarapítottam tudástáram. Utazásaim során pedig számos megye képviselőjével, vezetőjével alakítottam ki szívélyes, már már baráti viszonyt, ami Cook számára is potenciállal bírt. Izgalmas 5 év áll mögöttem. Olyan 5 év, amire büszke vagyok, és amit nem cserélnék el semmi másra. Ezen idő alatt nagyszerű, kézzelfogható eredményeket értünk el a megyében. A lelkesedésem és eltökéltségem, hogy Cook megyéért dolgozzak éjjel és nappal, mit sem csökkent, a siker nem tett önelégültté, jóllakottá, épp ellenkezőleg. Van viszont egy pont, amikor az embernek fel kell tenni a nagy kérdéseket: Mit követel meg a nagyobb jó? Mit lehetne még tenni és hogyan? A nagyobb hatalom, mindig nagyobb felelősséggel jár, de csak ez lehet a záloga annak, hogy többet tegyen egy bizonyos szint felett az ember. Azt tapasztaltam, hogy kormányzóként a kezeim sok esetben vannak megkötve, a lehetőségeim korlátoltak. Láttam viszont, hogy a megyében és a megyéért végzett munkám határokon átívelve is kivívta az emberek elismerését, egyben ott is rengeteg lenne a tennivaló. Sokat volt alkalmam utazni és mindenhol az a visszajelzés fogadott, hogy az emberek támogatnak, egyben respektálják azt, amit Cook megyében elértem, elértünk és elismerő pillantásaik, szavaik közé némi irigység és vágyakozás is vegyül. Mégpedig azért mert Cook nagyszerű megyévé vált, olyanná, amit érdemelnek a helyiek. Itt állok most, kormányzói tisztségem második ciklusában és életem egy újabb mérföldköve előtt topogok, kérdéseket megfogalmazva, majd megválaszolva azokat, újabbakat kreálva önmagamban. Egy férfi attól lesz férfi, hogy a legnehezebb helyzetekben is képes meghozni a legnehezebb döntéseket. Az elmúlt 5 évem minden tapasztalata, élménye, legyen az pozitív vagy negatív, arra sarkall most, hogy azt mondhassam: szeretném veletek megosztani, elindulok az 1958-as elnökválasztásokon, és az Úr segedelmével győzelmet is fogok aratni. Taylor Elnök után az ország új impulzusokra, új vezetésre és új politikára vágyott. Lassan 4 év távlatából pedig meg kell állapítanunk, hogy zsákutcába futottunk. A jelenlegi vezetés nem képes maradéktalanul orvosolni a gondokat. Ahogy utaztam megyéről megyére, lehetőségem nyílott a helyiek bosszúságaival és igényeivel megismerkedni. Cironia jelenleg olyan problémákkal körülvéve áll, amiknek megoldása nem tűr halasztást, és amihez most egy nagybetűs, ízig vérig vezetőre van szükség. Cook megyét talpra állítottam, követendő példává tettem, és az élő Istenre esküszöm, megteszem ezt az országgal is. A szép szavak, az üres ígéretek ide már kevés. Cironia, eljött a valós tettek ideje! Ellenfeleimnek pedig üzenem, készüljenek fel a táncra!                                                                                                   René West                                                                                     Cook megye kormányzója