Üldözhető-e a kommunizmus - avagy szükség van-e gondolat-rendőrségre Cironiában?

A legtöbb politikusnak az egyik legnagyobb hibája, hogy szereti leegyszerűsíteni az egyes témákat. Ez legtöbb esetben jól működik: a választók veszik az üzeneteket. Azonban fontos, hogy ha egyes dolgokat le is kényszerülünk egyszerűsíteni a kampány során, világossá tegyük, hogy egy-egy szlogen, kampánymondat mit is takar pontosan. A populista-szélsőséges politikusok és a mérsékelt politikusok között az az egyik legnagyobb különbség a leegyszerűsítés mértéke és a háttértartalom megosztásának foka a választókkal. Az egyik visszatérő téma a kommunizmus témája, mely során ideje tiszta vizet önteni a pohárba: mi az a kommunizmus, és kik is a kommunisták – mert nem kétséges, hogy a kettő között hatalmas a különbség. Lehet-e üldözni a kommunizmust, mint ideológiát – más ideológiákhoz hasonlóan vagy éppen ellentétesen, vagy éppenséggel a szabad gondolkodásba bele tartozik-e, hogy valaki így gondolkodjon. Írásomban több érvet szeretnék bemutatni amellett, amit én gondolok erről: a kommunizmust tiltani és üldözni nem lehet, de a kommunistákat kell. De kezdjük egy kis tudománnyal: mi a kommunizmus, mit takar ez az ideológia. Bár a legtöbben meglepődhetnek, de a kommunizmus hármas jelszava: szabad, egyenlőség, testvériség – a liberalizmushoz hasonlóan. A szabadság azonban ebben az irányzatban a társadalom szabadsága, ahol minden ember teljesen egyenlő, mindenki a tudásának megfelelő munkát végzi és minden ember a társadalom egészéért dolgozik. Minden egyén szabadsága adja a társadalom szabadságát, egyik sem előrébb való a másiknál. Röviden összefoglalva a totális egyenlőség, függetlenül attól ki milyen társadalmi csoportba tartozik, ezáltal a társadalmi csoportok léte is megkérdőjeleződik A kommunizmus, mint a legtöbb ideológia a nagy ókori görög filozófustól ered. Platón művében jelenik meg először egy olyan utópisztikus állam képe, ahol szigorú munkamegosztás mellett, de minden ember egyenlő: a férfi és a nő, a rabszolga és a szabad ember is. Későbbiekben a középkorban is voltak olyan csoportok, melyek a feudalizmus társadalmi rendszerének leküzdésére a kommunizmus – ekkor természetesen még nem így nevezték – eszményét vették elő. Thomas More írta le először, hogy az őskommunához kell visszatérnie a társadalomnak, mert akkor volt a legszabadabb és a legboldogabb az ember az egyes egyének. Ekkor még a kereszténységgel szorosan egybeköthető volt az ideológia. Ehhez nagyon közel álló elvek alapján szerveztek meg egy keresztény közösséget Mexikóban az 1500-as években. A fentebb olvasható tényekből látható, hogy a kommunizmusnak semmi köze az osztályharchoz – hiszen az osztályokat eleve nem létezőnek feltételezi – semmi köze a diktatúrához, tervgazdasághoz. Ezeket a már későbbi gondolkodók, politikusok – Marx, Lenin Engles – tették hozzá, s innentől már nem is tekinthetők kommunista elveknek. Ezek már a marxizmus és a leninizmus elvei, amik egy utópisztikus ideológiát – amellyel lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni – torzítottak el. Bár magukra vették a kommunista jelzőt, ők már nagyon messze vannak a kommunizmustól. Ez tehát az leső érvem a tétel mondatom mellett. De nézzük a dolgot egy másik szempontból is meg: lehet-e egy ideológiát, egy gondolkodásmódot okolni az egyének cselekedetiért. Felelősségre fonható-e egy ideológia. Mivel a kommunizmus egy elég sötét módon megítélt elképzelés, nézzük meg egy másik ideológián keresztül meg a kérdést: vegyük például a kereszténységet (mint ideológiát és nem, mint vallást vagy az egyházat, mielőtt valaki félreértené, amit írok). A kereszténység, mint ideológia megjelenése – melyet akkor még nem így hívtak, szintén később neveztek el így – a szeretet hirdette: a feltétel nélküli szeretet mindenki iránt. Azonban a történelem folyamán láthattuk, hogy a kereszténység nevében Európában és azon kívül is millió számra öltek meg ártatlanokat, nőket és gyermekeket is. Felelős-e ezért a kereszténység, mint ideológia és már, mint egyház és vallás. Természetesen nem. Egyéni érdekek és döntések születtek, melyre ebben az esetben is egy ideológiát „húztak rá”. Ebben az esetben az egyéni érdek áldozata maga vallás és az egyház, mint intézmény is, hiszen az egyén ezek mögé bújva saját érdekét szolgálja. A kommunizmus esetében sincs másképp: az ideológiát kikiabálva – s ebben az esetben az ideológia alapelveivel szembe menve – alakította ki diktatúráját. Az egyéni döntésekért és az egyéni érdekek érvényesítéséért nem lehet egy ideológiát felelőssé tenni még akkor sem, ha valaki ezt hangoztatva teszi meg, mert valójában, mikor így cselekszik az ideológiát csúfolja meg és már nem is aszerint cselekszik. Lenin és Sztálin sem a munkásosztályt akarta felemelni, csak ennek ürügyén alakította ki saját érdekeit, növelte hatalmát, gyarapította vagyonát, növelte életszínvonalát. Utolsó érvemként tekintsünk meg egy egyént: teljesen kommunista-e valaki, aki annak vallja magát. Száz százalékig liberális-e, aki annak vallja magát, száz százalékig konzervatív-e, aki annak vallja magát. Úgy vélem nem. Aki liberálisnak vallja magát – ahogy én magam is – valójában nem vagyunk száz százalékosan azok, hiszen a liberalizmus az egyén totális szabadságáról szól, de akkor nem lennének törvények, társadalmi normák, állam. Ezeket a liberálisok mégis elfogadják, s valamilyen szinten korlátozzák az egyén szabadságát. Aki konzervatívnak mondja magát, ő maga sem teljesen konzervatív, hiszen nem minden hagyományt tisztel. Saját gondolatai, ízlése mentén válogat azok között a hagyományok között, amiket meg kíván tartani hiszen, ha nem így lenne, akkor nem számoltuk fel volna a rabszolgaságot – mely egykor a társadalmi norma elfogadott része volt. Ez tehát mutatja, hogy valójában egy egyénre sem húzható rá egyetlen ideológia, mindenki a saját szubjektív érzékelésén át gondolkodik ezekről. Egy személyre mondható – s állíthatja magáról - , hogy egy ideológia a leginkább jellemző rá, de senki sem cselekszik kizárólag egy ideológia mentén, tehát egyetlen ideológia sem okolható cselekedeteiért. Érveim úgy gondolom alátámasztják azt, amit már az elején is kimondtam: a kommunizmus nem üldözhető, de a kommunisták igen. Egyrészt a kettő között hatalmas különbség van, másrészt egyetlen ideológia sem okolható az egyén vagy akár egy társadalmi csoport cselekedeteiért. Ezért fontos, hogy semmilyen fajta gondolkodást nem lehet elítélni, gondolataiért senki nem börtönözhető be. De cselekedetiért már igen. A kommunisták veszélyesek és ezért harcolni kell ellenük, de a kommunizmust – ahogy a liberalizmust, a kereszténységet, a konzervativizmust, vagy más ideológiát – már nem lehet üldözni.