Rafter Magyarországa

„Magyarország egy olyan hely, ahova érdemes elmenni. Erre értelmezem a szép tájakat, a magyar embereket és a demokráciáért való küzdelmet.” „Csak dicsérni tudom Dinnyés urat és a magyar népet! Lassan végeznek a Második világháború utáni helyreállításokkal. Ráadásul nem könnyű dolog a szovjet megszállási zónában egy demokratikus országot kiépíteni. Én minden erőmmel támogatom a magyar törekvéseket a demokrácia felé!” Ezen szavak hangzottak el Magyarországon a volt walkeri képviselő, Patrick Raftertől, illetve voltak olvashatóak a Columbia Post 1947.09.17.-i számában. A magyar forradalmat és szabadságharcot pár nappal ezelőtt fojtották vérbe a szovjet Vörös Hadsereg intervenciós csapatai. November 4. előtt még jó pár nappal tüntetések, sztrájkok és utcai összecsapások jellemezték a Budapestet, és számos nagyobb vidéki várost Magyarországon. A magyar nép demokrácia utáni vágyát jól jellemzi az, hogy a Gerő Ernő vezette kommunista pártvezetés reakciója a forradalom kirobbanásakor, illetve közben is impotens volt. De hogyan keveredik ide Patrick Rafter neve? Szerintem páran még emlékeznek rá, igaz nagy valószínűséggel mindenkinek a Kalasnyikovgate-botrány jut róla az eszébe. De még ezelőtt számos országban járt köztük Magyarországon is, ahol a fenti szavakkal illette az akkori állapotokat. Rafter álma nagyvalószínűséggel egy demokratikus Magyarország volt. Lássuk be, hogy ez majdnem sikerült. Sikernek mondható, hogy Magyarországnak pár napra sikerült kilépnie a Varsói Szerződésből, aminek hatására független ország lett. Nagy Imrének és ideiglenes kormányának egy bizonyos ideig sikerült visszahoznia a többpárti rendszert, s ezzel Magyarország elindult volna a demokrácia útján. De ez mind kudarcba fulladt 1956. november 4. hajnalán, amikor a Vörös Hadsereg intervenciós csapatai Záhonynál átlépték a magyar határt, s megindultak, hogy leverjék a forradalmat. Rafter magyarországi álma nem valósult meg, s az eseményeket tekintve egy ideig nem is fog.