Mi a baj a különalkuval? Hová lesz a társadalmi bizalom? - véleménycikk

Cironiában nem divat a korrupció, amire az Igazságügyi Bizottság elnökeként büszke vagyok. Nem kellett újra és újra vizsgálatokba bonyolódni ebben az országban, nem sérült a társadalmi bizalom, amely nagyon fontos egy újjáépülő társadalmi szerkezet esetében. De mi bajom nekem az elnök különalkujával? Most kifejtem részletesen, ugyanis én nem kívánok a három mondatos politikusi közlemények személytelen árnyába burkolózni.  Ahhoz, hogy a társadalmi bizalom kérdéséről beszélhessünk, definiálnunk kell azt. A bizalom állapota az a tényállás, amikor az egyének közötti együttműködés során csökken a kockázat, nő a közös cselekvések mennyisége és ennek következtében a hatékonyság is. Ez a társadalmi integráció alapja minden esetben, ez bizalom nélkül nem lehetséges. Ha ez nincs, bizalmatlanság áll fenn, aminek tünetei a gyanakvás, a védekezési mechanizmusok mértékének emelkedése, kialakul a kockázatkerülés igénye az emberekben, aminek következtében a társadalmi-gazdasági mozgástér szűkül, az innováció pedig kap egy gátat. Ha van bizalom, van együttműködés, tolerancia egymás iránt, ha nincs, erodálódik a társadalmi tőke, ami takar izolációt, atomizációt és a szervezetek felbomlását.  De mi szükséges ahhoz, hogy a társadalmi bizalom mind intézményi, mind személyközi értelemben fennálljon? Ezt én öt pontban határozom meg, amelyek makrotársadalmi körülmények: 1. A jog, erkölcs, szokások kiszámíthatósága, beágyazottsága és működésképessége. Ha ez nincs, anómiás állapotba kerülhet a társadalom. (Olyan állapot, melynek során lebomlanak a szabályok, korlátok, normák amelyekhez igazodni lehet és nem jönnek létre helyettük újak. Ezt Durkheim a devienciaelméletében bővebben kifejti.) 2. A társadalmi rend, struktúra stablitása. 3. Társadalmi és politikai szervezetek átláthatósága, amiknek következtében megismerhetőek az ok-okozati viszonyok, kialakulhat a bizalmi kultúra. 4. A környezet megszokottsága. 5. Az emberek és intézmények felelősségének megismerhetősége és felelősségre vonhatósága a feladat, kötelesség, ellenőrzés hármasában. Most, hogy tisztáztuk az alapvető fogalmakat, belekezdhetek véleményem kifejtésébe. Ed Glover elnök úr és West kormányzó különalkuja egyértelműen egy átláthatatlansággal átitatott, korábbi normákat sértő aktus. Hacsak nem Cook megye az elnök szíve csücske, elképzelhetetlen, hogy csupán szívjóságból plusz pénzeket juttatna egy azaz egy megyébe, ami egyébként nem is áll jogában. Erről a Kongresszusnak kell határoznia. West és Glover felrúgták a társadalmi bizalomra épülő rendet, Cironiát elindították az alkuk és a bizalmatlanság útján, amely tudományosan bizonyított tény, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmilag romlásba taszít egy nemzetet. Nem is szólva arról, hogy a nemzetközi megítélésünkben milyen kárt okoz és mennyire riasztja el a külföldi befektetőket, ha az elnök az állami és megyei pénzek különalkukkal történő szétosztásának akciójáról ők is tudomást szereznek.  Amennyiben hivatalomban tartanak a választók, minden erőmmel fel fogok lépni a a korrupció ellen és ki fogok dolgozni a társaimmal egy törvényt, amely szigorítja a korrupcióra vonatkozó szabályozásokat, hogy ne válhasson hazánk a bizalmatlanság szigetévé. Tesszük, amit tenni kell! Nick House