7 fontos következtetés az idei választásokról

Véget értek a választások utáni hetek is, és minden győztes most már hivatalosan is elnyerte mandátumát – kivéve a megválasztott elnököt, akiről holnap dönt az Elektori Kollégium. A novemberi választásokkal több érdekes következtetést is le lehet vonni, lapunk most hetet emelt ki. 1. Ed Glover kevesebb szavazatot kapott, mint Frank Underwood A nyolc évvel korábbi eredményekhez képest Ed Glover megválasztott elnök rosszabbul szerepelt, mint Frank Underwood. A burkhilli szenátor – akinek az alelnökjelöltje Ed Glover volt – 1946-ban 1.972.836 szavazatot szerzett, Ed Glover idén 1.908.049 szavazatot szerzett, habár arányaiban jobban szerepelt: az Underwood-Glover páros 48,72% százalékot szerzett, a Glover-Hammer páros 49,87-et. Figyelembe véve a szavazatokat és az arányokat, Ed Glover az első olyan elnökjelölt, akit a választópolgárok kevesebb, mint fele támogatott, és eddig a legkevesebb szavazattal választottak meg. 12 megye támogatta a progresszív jelöltet, 11 és CC állt Andrew Trump cooki szenátor mellé. 2. Cironia sokkal megosztottabb, mint bármikor Az adatokból jól látható, hogy a megyék felében, amelyek győztesét előre lehetett várni, nagy különbséggel győzött egyik vagy másik jelölt, míg a csataterekben hajszálnyival bizonyult jobbnak egyik a másiktól. Miközben a Biztos Delet Glover 60% felett hozta, ugyanez volt igaz a középnyugati rubintvörös megyékre, csak ott Trump verte meg ugyanilyen arányban Glovert. Ez nagy pártosodási folyamatokra utal, ugyanis nyolc évvel korábban George Taylor és Frank Underwood párbajában a legnagyobb különbség megyei és települési szinten is csak 19 százalékpont volt, ez most már jócskán 30 felé növekedett. További komoly megosztottság tapasztalható a csatatereken belül vidék és város között, miközben a nagyobb településekben vagy döntetlen, vagy Ed Glover nyert, addig a vidéki Cironia egyértelműen Andrew Trump mellé állt. Ez egy újabb jele annak, hogy a Progresszív Párt komoly vidéki visszaszorulásának lehetünk tanúi. Amíg Underwoodot a vidéki, fehér, konzervatív kékgallérosok sokkal inkább támogatták, mint Taylort, idén Trumpot ugyanez a fehér, konzervatív réteg támogatta. 3. A Glover-hatás nem érződött az alsóbb versenyeken Miközben négy évvel korábban, és azóta is minden választásokon, a Reform Párt jelöltjei könnyedén ki tudták aknázni Taylor elnök népszerűségét, ezáltal 1950-ben, 1952-ben és idén is nyerni tudtak a törvényhozási küzdelmekben. Ezzel szemben Glover szavazói sok esetben reformpárti jelöltet támogattak. Miközben két százalékponton belül végzett a progresszív jelölt Legrand és Madison megyékben, addig a szenátorjelöltek közül mindkét megyében a reformpártiak emelkedtek ki győztes, több mint 20 százalékpontos különbséggel. Különösen fontos ez Legrandban, ahol Charles Petigrew kikapott Rick Fultontól, pedig Glover is többször mutatkozott a pártja jelöltjével, hogy megszerezzék a nyitott reformpárti mandátumot. Ugyanilyen fájó pont progresszívaknak, hogy miközben meggyőző, 9 százalékpontos előnnyel nyerte meg Glover Garfield megyét, addig Pat Landford 10 pontos különbséggel győzte le a hivatalban lévő progresszív szenátort, John Myne-t. 4. George Taylor megint megmentette a kongresszusi Reform Párt – utoljára Az adatokat elemezve, ugyan mindkét házban jelentős többségre tett szerint ismét a Reform Párt, az is látszik, hogy Taylor támogatása nélkül ez nem sikerült volna. Komoly harcokat vívtak Belfortban, ahol a progresszívak hat körzetet vettek el a Reform Párttól, de az olyan biztosnak hitt kongresszusi kerület, mint a Michael Jezza által nyolc éve tartott egyes, csak háromszáz szavazattal maradt reformpárti kézen. A Reform Párt ugyan szerzett további körzeteket Garfieldben, és elhódította az összes legrandi körzetet, de Grahamben csak a 5. és a 11. kongresszusi körzetet sikerült megtartani, mindkettőbe el is látogatott George Taylor. Ha nem áll oda a népszerű elnök a jelöltek mellé, akkor az arány pár mandátumra csökkenne csak. De két év múlva ő már nem lesz a President Palace-ban. 5. Az est nagy győztese: Stuart Hoyt Habár mindenki az elnökválasztási eredményeket várta, a Reform Párt szenátusi frakciójának vezetője mondhatta magát már keleti parti idő szerint este kilenc órakor győztesnek. Hiszen már akkor eldőlt, hogy nemcsak megtartották a többségüket – őt magát is könnyedén újraválasztották, ahol Glover végül csak pár százalékkal kapott ki –, de ki is terjesztették azt, győzni tudtak Crowley, Eagle és Garfield megyékben, és a legsérülékenyebbnek hitt Jim Holsakamp is nyert, 7 százalékponttal – a jelöltjeik közül ő tudott a legkisebb arányban nyerni, amely nagy siker, hiszen már ez is egészséges különbségnek számít. Ezzel a 30 fősre nőtt frakció egyetlen szenátorra van attól, hogy megszerezzék az obstrukciótörés intézményét, és ha James Gilly szenátor jövőre időközi választást ír ki Gregory Hammer szenátor helyéért Garfieldben, akár ezt is megszerezhetik. Ez a győzelem mindent elhárított attól, hogy leváltsák Hoytot, valószínűleg újra ő lesz a többségi vezető. 6. Sikeres a Holsakamp-út Greene-ben Jim Holsakamp politikai életben maradásáért küzdött, mindenki ezt a versenyt döntetlennek várta, de a reformpárti szenátor újrázott, igaz, sokkal kisebb arányban, mint hat éve. Jim Holsakamp folyamatosan vékony jégen táncolt, nem támogatta a pártja elnökjelöltjét, többször dicsérte Ed Glovert, és olyan kétpárti szenátornak állította be magát, aki nagyon szeretne együtt dolgozni az oaklandi kormányzóval. Nem kért különösebb támogatást az országos párttól, de George Taylorral kampányolt közösen, adományt is gyűjtött, és a kampány végére 47 ezer dollárt gyűjtött, a választás napján pedig kétezerrel több szavazatot kapott, mint Glover – igaz, magasabb is volt a részvétel, de így könnyű győzelem ez Wendel Watson hivatalban lévő kormányzóval szemben. Többet, mint amit Ed Glover. A győzelme megmutatta, hogy van esélye a kék-megyés reformpártiaknak a győzelemre. „Ha valamit Holsakamp szenátor megmutatott, az az, hogy a red-panther konzervatívok győzhetnek” – állította lapunknak Ed Mullins, Taylor elnök korábbi kampányfőnöke. (a kifejezés arra utal, hogy ezek a szenátorok ugyan pirosak, de átszavazási hajlandóságuk miatt kötődnek a progresszívakhoz is, akiknek jelképe a párduc. A mérsékelt progresszívakat ezért hívják blue-wolfnak) 7. A Bedroom-kampány sikeres volt A szenátusi Reform Párt egyik fő üzenete az volt, ha ellenfeleiket választják meg, Cliff Bedroom lesz a többségi vezető. Kockázatos üzenet volt, de úgy látszik, sikeres. Annyira nagy az ország ellenszenve Cliff Bedroom iránt, aki a konvención élősködőnek nevezte a Reform Pártot, hogy a vidéki Cironiát tudták ezzel mozgósítani, és megszerezték a többséget.