Stuart Hoyt aggódik a Legfelsőbb Bíróság üresedéséért

A Szenátus többségi vezetője újraindul a mandátumáért, és a hivatalban lévő elnök Sedgefield felé robog az elnöki vonaton, hogy adományokat gyűjtsön Hoytnak, emellett közös rendezvényeken is szerepelni fognak. Cserébe Hoyt azt kéri tőle, hogy tartózkodjon egy, az Alkotmány által is járó jogától: a főbírójelöléstől. Sam Scott távozásával a politikai beszédtémák legfontosabb témáinak egyike az lett, hogy ki kerül a Legfelsőbb Bíróság főbírói posztjára. Ideális esetben a hivatalban lévő elnök jelölne valakit, akit meghallgat a Szenátus Igazságügyi Bizottsága, majd szavaznak róla a szenátorok. Csakhogy most elnökválasztási év van, és a hivatalban lévő vezető nem indul újra, és mindkét párt jelöltje magának vindikálja a jogot, hogy jelöljön. Ahogy az első elnökjelölti vitán Ed Glover kifejtette, „Természetesen joga van Mr. Taylornak bírót jelölni, viszont nekem az az érzésem, hogy nem fogja megtenni. Ha mégis, akkor kétlem, hogy a választásokig végig futna a Szenátuson is az eljárás, de jóslásokba persze nem szeretnék bocsátkozni. Én egy olyan főbírót képzelek el, aki pártfüggetlenül, szakértői alapon látná el hivatalát.” A Reform Párt elnökjelöltje, Andrew Trump, hasonlóan nyilatkozott: „Az új főbíró remélhetőleg támogatni fogj a fizetett szülési szabadságot a nőknek, illetve tisztelni fogja a 2.Alkotmánykiegészítést és a megyék jogait. És remélem, hogy a Progresszív Párt, még a kemény mag is támogatni fogja. Hiszen még is csak történelmi jelentőségű lenne egy női főbíró.” Annak ellenére tehát, hogy mindketten kihangsúlyozták, hogy Taylornak joga van jelölni, maguknak vindikálják a jogát, és vannak már szempontjaik is. Tim Sethleton szerint, aki President Palace bírói ügyekért felelős tanácsadója, ekként részt vesz a bírójelöltek kiválasztásában, egy két évvel korábbi tanulmányában arról értekezik, hogy nagyon fontos, hogy egy elnöknek kiforrott szempontjai legyenek egy bírójelölt megnevezése előtt. „Csak akkor tűnhet hitelesnek, és csak akkor helyezhet nyomást a politikai élet más résztvevőire, hogy fogadják el a jelöltjét.” Most ezen taktika mentén lépdelhet a két elnökjelölt is. Van még egy nem várt támogatója a jelölés elhalasztásának: Stuart Hoyt többségi vezető. A Reform Párt, mivel a stratégák szerint várhatóan Ed Glover lesz Cironia következő elnöke, mindent megtesznek, hogy minél több szenátusi helyet hódítsanak el, illetve megtartsák a nehezen védhető megyéket, mint Greene, ahol Jim Holsakamp a politikai életéért küzd. Hoyt tanácsadói, akik a nyíltságukért cserébe nevük elhallgatását kérték, elmondták, hogy a többségi vezető szerint egy ilyen lépés kockázatot rejt magában. „Stuart szerint egyrészt nehéz helyzetbe kerülnek a kék megyés reformpártiak, hiszen Taylor elnök ugyan népszerű ott is, de mozgósíthatja a progresszív szavazókat, akik azt várják, hogy Glover jelöljön. Másrészt a megnövekedett szavazókedv könnyedén megtorpedózhatja a jelöltet, amely presztízsveszteség lenne.” Hiszen a vita lezárásához szükség lenne legalább három progresszív szenátorra, és ha a déli reformpártiak, és azok, akik liberális megyékből jönnek, kihátrálnak, nem találnának elég átpártoló progresszívat. Hoyt éppen ezért arról akarja meggyőzni Taylort, hogy inkább töltse fel a fellebbviteli bíróságokat, jelöljön minden kerületi ügyészi hivatal élére valakit, ezzel is konzervatív irányba fordítva a fellebbviteli körzeteket és az ügyészi hivatalokat. Habár az elnök várhatóan olyan jelölteket is meg fog nevezni, akik centristák vagy éppen inkább liberális jogászok, a jelenleg feltöltött és feltöltésre váró helyekkel is többségében mainstream, konzervatív bírók és ügyészek vannak hivatalban. Szerinte ez, az ebben a hónapban benyújtandó Holsakamp-javaslat az új adótörvényről és az infrastrukturális fejlesztések, amelyeket Nathen Bartek fog beterjeszteni, de most George Lee (R-Gra.) szenátor is csatlakozott hozzá, elég lendületet hoznak a pártnak a novemberi választásokra. „Egy legfelsőbb bírójelölt amellett, hogy politikai veszélyeket rejt, elvonja a kampánytól a sérülékeny szenátorainkat” – mondta egy neve elhallgatását kérő reformpárti stratéga. „Ma nem arra van szükség, hogy az újrázni készülő szenátoraink napokon át üljenek a bizottsági meghallgatáson, hanem hogy közvetlenül érintkezzenek a választóikkal, és megtartsák a helyeiket.”