Az első elnökjelölti vita előtt egyre piszkosabb a kampány

Botrányok, stratégia hiánya, összeszedetlen kampányok. A legtöbb megfigyelő így foglalja össze, milyen események történtek, mióta mindkét párt konvenciója feloszlatta magát. Először Ed Glover támogatott egy olyan személyt a szenátusi jelöltségben, aki hamis személyi adatokkal próbálta meg öregíteni magát, majd Andrew Trump kampányforrásai fogytak el. A legutóbb kiderült, hogy Ed Glover Rákosi Mátyás, Magyarország (amely szovjet megszállás alatt áll) korábbi állami vezető egyik politikai esszéjének a címével kampányolt, tegnap pedig a KKEB indított eljárást három, a Trump-kampányt támogató szervezet ellen, mert azok nem hoztak létre politikai akcióbizottságot kampányhirdetésük közzététele előtt. Sokak szerint a negatív kampány és egymás támadása pedig csak újabb szintre fog lépni. „Mivel mindkét jelölt előszeretettel kezd bele a másik támadásába, várhatóan ez lesz a ma esti vitán is” – mondta el lapunk érdeklődésére Ed Mullins, George Taylor korábbi kétszeres kampányfőnöke. Mullins szerint a sorozatos negatív kampányok ugyan növelni fogják a regisztrációs kedvet, de látni, hogy egyik jelöltnek sincs valódi stratégiája, amely szerint meg akarják nyerni a választásokat. „Úgy gondolhatják, elég egymást lejáratni, és az győzelemhez vezet. Ma az látszik, hogy egyik jelöltnek sincs valódi elképzelése, hogy elnökként mit csinálna, és ami még inkább szomorú, hogy Ed Glovernek sincs kiforrott elképzelése, pedig korábban az ellenkezőjét gondoltam.” A tét nagy, mert bárki is nyeri meg a vitát, komoly előnyre tehet szert, ezért nagyon túlfűtött, személyeskedő lehet a vita. Miközben Ed Glover hónapok óta arról akarja meggyőzni pártja baloldalát, hogy képes mérséklődni, ezért egy minden eddiginél baloldalibb programot fogadtatott el a PNK négynapos ülésén, addig Andrew Trump és a körülötte lévők azt próbálják elhitetni az oaklandi kormányzóról, hogy a kommunisták ügynöke, így feltüzelve a konzervatív vidékieket. Másrészről, mivel Glover programja szintén nem nevezhető országegyesítőnek – ahogy a kampánya sem – Trump múltját kapargatva rasszistának és elszakadáspártinak, túl délinek titulálva őt (érdekes párhuzam egy déli megye kormányzójától –, hogy a progresszív magszavazókat megtarthassa és elvihesse regisztrálni, szavazni. Mindkét taktika nagy veszélyeket rejt: amíg Trump a folyamatosan offenzív, támadó stílusával és konspirációs elméleteivel elidegeníti a diplomás fehéreket, akik nélkül eddig a Reform Párt nem nyert elnökválasztást, míg Ed Glover radikális programja – amely egyesítheti a konzervatívokat is – távol tarthatja a kampányát a Taylor-progresszívakat. Négy évvel korábban a centrista liberálisok, egy heterogén csoport a farmereken keresztül a diplomásokig, akik progresszívként regisztráltak, de Taylorra és a Reform Pártra szavaztak Bedroom helyett, a kulcsa volt az 1950-es piros hullámnak, amikor a konzervatívak minden szinten nyerni tudtak. A vita várhatóan erről fog szólni. Marc Desmoth egyetemi tanár, aki négy éve Taylort készítette fel a vitára, azt várja, hogy mindkét jelölt keményen fogja egymást támadni, a személyeskedésig menően, „hiszen mindkettőnek megvannak a botrányos kijelentései, kampányhibái, és ezt fogják egymást ellen felhasználni.” Szerinte most Trumpnak kell jobban izgulnia. „A választók nagy többsége szerintem Glover győzelmével számol. Ha Trump nem is nyer, de megszorítja ellenfelét, vagy döntetlenre hozza ki a végére, már ő nyer, és kaphat lendületet. Ha viszont leszerepel, az egy újabb szög lehet a kampányának a koporsójában.”